36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2020. február 21. 01:54 | Link

Edzés

Megbeszélték a többiekkel - azaz inkább a nála kezdeményezőbb szociális érzékkel rendelkezők találták ki, majd meggyőzték őt is, hogy érdemes lenne edzeni, kicsit összekovácsolni a csapatot az idény előtt. Nagy nehezen találtak többeknek megfelelő időpontot, miután egyeztették a vizsgáikat, órarendjeiket, különóráikat és egyéb elfoglaltságaikat, így esett a választás erre az időpontra. Sára pontosan érkezik, sőt, előbb is, hogy legyen ideje átöltözni, a cuccainak a nagy részét pedig elzárja az öltözőben, csak a telefonját hozta magával, amit majd tervei szerint a padon hagy. Maximum lesz olyan balszerencséje, hogy véletlenül pont oda ütik a gurkót. Révén, hogy nincs sajátja, mint néhányaknak, az eridonos lány az iskola által biztosított gyakorlóseprűk egyikét vette el, azon lebegve ücsörög a pálya szélén, kezében a rúnázott mobilon pötyögve, mint a legtöbb technológiával fertőzött tini. Mentségére legyen szólva, jobb oka van rá, mint a candy crush vagy a cuki cicás videók.
Az idő viszonylag jó, kissé borús, de összességében lehetne rosszabb is. Kellemetlen lett volna, ha az edzést elrontja egy nagyobb eső, nem biztos benne ugyanis, hogy nem menne-e el az emberek kedve a kinti "találkozójuktól", csak mert nem akarnak bőrig ázni. Önállósította magát annyira, hogy kikérte a seprű mellett a gyakorlólabdákat is, a kvaff, illetve a gurkók is egy-egy dobozban pihennek. Az utóbbiak koffere néha megmozdul, mintha éreznék, hogy a használatukra készülődnek, s már előre mocorognak.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 21. 13:13 | Link

Viharmadarak Edzés

Hű, edzés, hű edzés, hű edzéééééééés! Maja megengedte, hogy én tartsam! Jeeee… mármint szerintem csak tesztel, de hááááá! Én vagyok az edző, bizony! Úgyhogy nagyon beállítottam a hajam is, meg minden, mágikus tintával ráírtam az edzőruhámra, hogy Edző bácsi és… be vagyok szarva! Az előkészületek jól mentek, mármint a ruha, meg az ilyenek, de eddig még csak résztvevője voltam kviddicsedzéseknek. Minden Levitás büszke lenne rám – még lehet, hogy Márkó is – amennyit egész délelőtt a könyvtárban töltöttem és ilyesmiről kerestem. Fizikai felmérés, meg dobómozdulatok, ütőkarbantartás. A fejemben ezernyi gondolat repked, miközben a pálya felé tartok. Nos, egyvalakit nem hívtam meg komolyan az edzésre, Várffy professzornak egy baglyot ugyan küldtem, hogy ha szeretné megnézni az edzést, az ekkor és ekkor lesz. Azért na, mindennek van határa, ennek lehet nyolc is! Azért remélem, a fontos teendői nem engedik meg neki, hogy kijöjjön, és akkor nem égek be annyira a többiek előtt. Nagyjából összeállítottam, hogy mit fogunk ma csinálni, pár alaptaktikát, meg bűbájokat, amivel a kviddicsppályán lévő cuccokat kezelni lehet. Még a telefonoknak is hoztam egy elvilegtörhetetlen dobozt, hogy akinél van, az majd oda teheti, ha akarja, hát ennyire figyelek én mindenkire, mint egy igazzzi e-d-z-őőőőő! Remélem, ma Masa ráér, mert utána mennék az ölébe zokogni, hogy béna voltam és vigasztaljon meg! Olyan jó lenne, ha itt lenne, csak rápillantanék és élvezném, ahogy szurkolna és erőt adna nekem. Csak hát a másik csapat tagjaként nem lett volna túl okos dolog meghívni őt, igaz? Nem igaz! De már mindegy, nem hívtam és… nyugi Bence, nagy levegő, jó leszel. Ahogy meglátom a pályát messziről, egyre ólmosodni kezdenek a lábaim, és belassulok. Kezemben egy halom pergamen, hátamon pedig a hátizsákban lapuló edzőcuccom, igen a szuper feliratos tréningruhával egyetemben. Észre sem veszem, hogy már percek óta állhatok és a kezemben szorongatva bámulom az építményt, aminek neve kviddicspálya of Bagolykő Mágustanoda.
- Helló Bence, edzésre? – a hang, mint egy villám úgy hasít át a fülemen keresztül az agyamba az ismerős hang, Dana. zavartan kapom fel a fejemet, és látom, hogy mosolyog. Sosem tudom, hogy ironizál, vagy sem, de most talán nem.
- Aha, mindjárt kezdünk, rohannom kell, szia – sikerül elmosolyodnom és gyorsan adok az arcára egy puszit, majd elindulok sietős léptekkel az öltözők felé. Magam előtt látom, ahogy furán nézhet utánam, az elhalkuló és döbbent „szia”-t lehet, hogy már csak beképzelem. Végül berongyolok az öltözőbe és gyorsan átöltözök, majd a dobozzal és az egyik gyakorlóseprűvel kisietek a pályára, ahol egyelőre csak Sára nyomkodja a telóját a seprűjén üldögélve. Gyorsan körbepillantok a lelátón, szerencsére a prof nem jött el, hála Merlinnek! Mindjárt jobban is vagyok, de tényleg.
- Szia Sára! – üdvözlöm a lányt, akitől nem messze látom, hogy a labdatartó dobozok is itt vannak már. Merlinre, olyan béna vagyok, hogy ezeket ki sem hoztam volna! – Amúgy hoztam ilyen dobozt a telóknak gurkók ellen, szóval, ha gondolod, majd dobd bele a telód, de ne legyen nálad, ha már kezdünk, légyszi – nem szeretném, ha elvenné a játékosok figyelmét egy csörgés, vagy egy üzenet. Leülök az egyik kispadra, és tanulmányozom az edzéstervet, amit csak jóindulattal lehet annak nevezni. Megvárom, amíg mindenki ideér, majd eléjük állok és fújok egy nagyot.
- Na helló Viharmadarak! - nézek szét a társaságon. - Szerintem kezdjünk is bele. Egy gyors bemelegítés, aztán repülünk. Két kör futás, a félpályáig és vissza, majd nyújtunk, meg ilyenek… úgyis mutatok mindent. Gyertek – intek a fejemmel idegesen vigyorogva, majd elindulok és felgyorsulok kockogó tempóra. A félpályától vissza magasláb-emelés, meg sarokemelés, oldalazás, felváltva és a többi. Mikor végzünk, a karjaimmal a lábamra támaszkodva fújtatok. Egy kis nyújtást és karkörzéseket mutatok még be a többieknek, nem felejtve el a derekat és a nyakat sem, ha már körözünk.
- A hajtók álljanak párba, ha valaki kimaradna, az csatlakozzon be valamelyik pároshoz.  Az első feladat passzolunk egymásnak, előbb lassú tempóban, aztán teljes sebességgel. Ne feledjétek figyelembe venni a távolságot, a sebességet, a szelet. A terelők álljanak egymással szemben középmagasan a kezdővonalra és „passzolgassák” egymásnak a gurkókat. Fogók! – előveszem a cikeszt és kiengedem. – A laszti tálalva, kapjátok el. Aki győz, az adja a büntit a másiknak - kacsintok a fogókra. – Ha mindenki kész, kezdhetjük, a következő feladat már izgalmasabb lesz – kacsintok, majd felpattanok a seprűre, magamhoz veszem a terelőütőm és a startpontra állok, és a párommal elkezdem az edzést.

//Nyugodtan lehet bárki bárkivel az instrukciókkal párhuzamban, azaz egy poszton lévővel. Az NJK-k is itt vannak. A következő feladatig nyugodtan írhattok bármennyit, de legalább egy-egy hsz legyen. A következő feladatot/kört 2020.02.24. estefelé írom/kezdem. Adok még két napot, hátha van kedvetek/időtök.//
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 24. 21:33
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. február 21. 20:45 | Link

Thándörgalambok

Én egy nagyon jó fej csávó vagyok, akárki akármit mond. De most tényleg, ha nem az lennék, szerintetek egyáltalán elvállaltam volna, hogy beiratkozom a helyi hülyékhez a kviddics csapatba? Holott már annak gondolatától is rosszul vagyok, hogy én a szexen kívül valahogy is megmozgassam a testem? A lepedő akrobatika is sport, kérem szépen. Valahol biztos is.
Mondjuk egy dolog miatt örülök nagyon a fejemnek. És hogy mi az, kérded te, aki most ezt olvasod? Nos, Szívecském, hallottál már olyanról, hogy öltöző? Bizony, az a hely, ahol egy csomó pasi vetkőzik szinte meztelenre, hogy aztán ruháikat félredobva vegyék fel az esedékes csapatuk mezét. Persze amikor a szép idomaikat mutogatják, legtöbben nem számolnak vele, hogy vannak olyanok is a helyiségben, mint amilyen én is vagyok. Két kapura játszó genyagép, aki arra izgul, hogy látja a domborodó gatyájukat. Nos igen, mennyire jó már, ha biszex vagy!
Épp egy csomó srác hagyja el nevetve a szekrényekkel teli helyiséget, mikor én kezeimet alaposan megtörölgetve kilépek a mosdó kabinjából. Mancsaim még ragadnak, akárhogy is törölgetem őket, és a mosás se nagyon segít rajtuk. Aztán nem baj, majd jobban fogom a seprűt alapon átveszem a gönceim. A tároló ajtaja hangosan záródik be, ahogy mindenemet, kivéve a telefonomat és a cigis kellékeimet, elteszem belé. Már a melegítőmben feszítek, cipőmet lustán kötözöm be. A francnak sincs kedve edzeni. Minek az? Csak megizzadsz, büdös leszel, meg másnak fájni fog minden porcikád. Semmi előnye sincs. Így mikor haverjaim belökik az öltöző ajtaját, vígan csatlakozom melléjük, hogy a pálya mellé menjek el velük szívni egy kicsit.
Jólesően fújom ki a füstöt, szabad kezemmel bőszen nyírva a zombikat felrúnázott telefonomon. Mostanság órákon is ezt nyomom, s igaz sosem voltam egy figyelmes fajta, legalább most van rá ürügyem is, hogy miért nem. Épp egy élőhalott fejét vágom le hangos csattanással, mikor kiabálásra leszek figyelmes. Ütemes számolás hangzik el a távolban, mire haverjaim nevetésben törnek ki.
- Figyeld a sok kis nyomit. Fuss Forest, fuss! – Kiáltja Oliver, hangjából csak úgy süt a gúny és a megvetés. A támogató pincsijei vele együtt kezdenek el hahotázni, mire én először oda sem figyelek, csak kuncogva elhúzom a szám.
- Amúgy Theon, nem te is ennek a csapatnak a tagja vagy? Jó hogy inkább velünk lógsz. Tuti szétvernék a csinos kis segged a pályán – markol bele a srác birtoklóan, mondatának utolsó hányadát fülemhez hajolva suttogja el.  Én undorodva húzom el szám a háztársam mosolyától, na meg szájszagától. Aztán valami bekattan. Bizonyítani akarok, hogy ez nem így van. Hogy én bizony megállom mindenhol a helyem. Leveszem a fiú kezeit magamról, majd szó nélkül, s bár nagyon morcosan, de elindulok az edző diákok felé.
Jól megkésve érek oda, a bemelegítésnek már rég vége, párokba állva küzdenek társaim a túlélésért. Szó nélkül fogom meg Sára kezét, majd rántom magam után. Labda sincs nálam, telefonom is még a zsebemben krákok, valamint a cigi is még ujjaim közt ég. Egyáltalán nem úgy festek, mint aki tényleg itt akar lenni. Mert valójában nem is.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. február 21. 20:55
Hozzászólásai ebben a témában

Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2020. február 25. 15:05 | Link

Edzés

Nem kell sokat várnia, hogy rajta kívül mások is feltűnjenek a pályán, először Bence fut be, hasonlóan lelkesen, mint Sára, csak mondjuk kettejük közül az utóbbin nem annyira látványos ez a lelkesedés. Így hát mikor a srác lerakja a telefonoknak fenntartott dobozt, lejjebb ereszkedik és landol, hogy a készüléket immár lehalkítva ideiglenes helyére rakja.
A bemelegítést hallva először az egyik, majd a másik karjával köröz egyet, aztán csatlakozik a Bennce által vezényelt bemelegítő körhöz. Hozzászokott a testmozgáshoz, így se hirtelen nem éri a dolog, sem pedig kellemetlenül. Ami azt illeti, az mozgás egy kicsit mindig megnyugtatja, segít neki koncentrálni, levezet mindenféle olyan feszültséget és frusztrációt, amit amúgy nem is tudna konkrétan artikulálni, ugyanakkor kétségtelenül az életének részét képezik. Mire végeznek, már kellemesen kimelegedett, ugyanakkor érzi, hogy az edzés további része már nem fogja utólag leterhelni az izmait úgy, mikor majd holnap felkel reggel.
A bemelegítés végeztével aztán az ütőkhöz lép és felkapja az egyiket, megpörgeti a nyelénél, mintha nem is ütő, inkább rövidkard lenne, de nem játszik sokat.. inkább mintha megszokott, reflexszerű mozdulat lenne, mintsem felvágás vagy unalomból tett kényszercselekvés. Be is áll Bencével szemben, egyértelműnek tűnik a választás, tekintve, hogy Theont nem látja sehol, pedig elvileg a rellonos srác is a csapat tagja. Vagy lehet, csak rosszul látta a csapatbeosztást, érdekes. Ennél jobb szokott lenni a memóriája.
- Najó, Bence, engedd ki a gurkót, aztán lássuk. Úgy üsd, mint aki tényleg el akar találni. – Erre azért elmosolyodik, ha már amúgy is csak lebegve, nem különösebben éles helyzetben gyakorolnak, legalább valami kihívás legyen benne vagy mi. Már készülne átvetni a lábát a seprű nyelén és felszállni, amikor Theon bukkan fel teljesen váratlanul, nincs sem átöltözve, a kezében is még cigaretta van, összességében mindenféle edzésre teljesen alkalmatlan, már csak a seprű hiánya miatt is, és teljesen váratlanul megragadja és húz… ná maga után Sárát. Na igen, húzná, ezen egy kicsit mindig meglepődnek az emberek, de az eridonos lány nem olyan törékeny nádszál és a legtöbb lustálkodni inkább hajlamos tininél jobb kondiban van.
Így hát már az első rántás alkalmával megveti a Theon felé eső lábát a földön és határozottan ellentart a mozdulatnak, majd hacsak nem felkészülten és kifejezetten erősen tartják a csuklóját, akkor valószínűleg ki is rántja. Legalábbis megpróbálja.
- What the hell, dude? Edzenék…
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 25. 17:54 | Link

Viharmadarak
Edzés

Vidáman indulok a pálya felé, ahol az edzést tartjuk. Egyetlen dolog miatt izgulok egy kicsit, és az az, hogy Theon Delacroix-val egy csapatban vagyok. Amikor az öltözőkhöz érek, egy gyors körbekémlelés után megnyugszok, hiszen nem látom a fiút. Talán el se jön. Szórítok magamban, hogy így legyen. Egyáltalán nem azért, mert félek tőle, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem szeretném, hogy az ellenségeskedés megzavarja az edzést, vagy - Merlin ments - akár a meccset.
 Igaz, ennek nem nagy a valószínűsége. Nagy baj akkor lenne, hogya mind a ketten ugyanazon a poszton játszanánk, vagy terelő lenne. Így talán még túlélhető a helyzet.
 Közben átöltözök, és kilépek a pályára.
 Széles mosoly kíséretében köszönök a csapatnak, hallgatom Bencét. A rellonost kiverem a fejemből, és elhatározom, csak az edzésre koncentrálok.
 Amint vége a bemelegítésnek, hiába keresem a másik fogót, Coltont. Nem baj, így is elkezdhetem az aranylabdát kergetni, majd később csatlakozik.
 Elrúgom magamat a földtől, és nyomban a golyó után eredek. Csak szépen lassan, nehogy gyanút fogjon. Már amennyire egy labdának lehetnek érzései. Nem hinném, hogy vannak, de azért fő a biztonság.
 Közben észreveszem, hogy a rellonos megérkezett, ezért talán kicsit hirtelen és abszolút indokolatlanul felgyorsulok. Így sikeresen elvesztem szem elől a cikeszt, úgyhogy néhány kereső célú forgolódásba, majd körözésbe kezdek a kezdőkörtől távolodva.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék