36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 23. 18:45 | Link




Megbeszéltem Bencével, hogy suhanjunk egyet a seprűkkel, persze kifejezetten éjszaka. Semmi veszíteni valóm nem volt, ilyenkor pedig egyébként is imádtam repkedni, mert az éjjeli órákban minden olyan nyugodt volt, senki sem zavart be, végre a magam ura lehettem. Mindig is imádtam a sebességet, a reptan órák, illetve a  kviddics mérkőzések alatt pedig megtanultam elég jól irányítani a seprűmet. Eszembe jutott, hogy utoljára Masával repkedtem egy nem megengedett időpontban, ráadásul egész jól elszórakoztunk. Most a legjobb barátommal, Bencével beszéltem meg a találkát itt, meg hogy beizzítjuk a seprűket. Reméltem, hogy tényleg eljön, aztán belevágunk majd a szórakozásba. Bár tudtam, hogy nem riadt meg semmitől, ami csínytevéshez vagy mókához fűződött, ezért is volt hű bűntársam. A szertárból máris beszereztem a hőn áhított seprűmet, aztán elkezdtem a sötét éjszakába repkedni, így ütöttem el az időt, míg a fiú ideért. Nagyon élveztem, hogy tök nagy csend volt, senkit se kellett úgymond kerülgetni, ennél jobb már semmi sem lehetett volna. Bemelegítés után leszálltam a földre, kezemben a seprűvel várakoztam. Közben azon gondolkodtam, hogy mindjárt itt a karácsony, amit a szüleim körében tölthetek. Nagyon vártam már, hogy kicsit a szeretteimmel lehessek, jó volt persze külön lenni tőlük, de azért már elég rég nem találkoztunk, így elkezdtek hiányozni. Mindig is élveztem az együtt töltött perceket ünnepekkor, ilyenkor többet tudtam csacsogni a nővéremmel is, akit mostanság szintén ritkábban láttam, mióta külön költözött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 23. 18:46
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. december 24. 13:33 | Link


kabetto

Rég volt már az a baleset a banyával, azóta vissza is tért "szegénykém". Sajnos ott folytatta, ahol abbahagyta, de legalább volt két hónap pihenőnk nélküle. Én úgy láttam, hogy nyugodtabb lett a suli nélküle, és a portré helyén valaki csinált egy köszönőfalat, amit teleírtak az elkövetőknek, többnyire "köszi szépen, nagy vagy!" és hasonló feliratokkal. Sajnos azóta visszakerült az öreg Bibircsókos, és valamelyik tanerő, vagy iskolai dolgozó levette onnan az üzenőfalat. Ami viszont vicces, hogy addig a pillanatig nem távolították el, szóval mondhatjuk, hogy a tanároknak is van humorérzékük, vagy őket is hozta már kellemetlen helyzetbe a vén pletykafészek. Ebből követezik, hogy ma megint Danával összefutok majd, természetesen tilosban. Azt mondjuk nem gondolta át, hogy míg ő szabadon táncolhat a kastélyban ilyenkor is, nekem lógnom kell, de hát mit nekem ez, igaz prefektusok második számú gyöngye? Na, mindegy, a lényeg, hogy "randira" hívott és mivel jó rég nem láttam már, volt is kedvem hozzá. Egyébként azt hiszem, még soha sem utasítottam vissza őt, ha tilosban járásról volt szó. Magamra kapkodtam a ruhám, miután mindenki elaludt a szobában, és kislisszoltam az Eridonból. Ilyenkor mindig kicsit ökölbe szorul a gyomrom, hogy például mi lenne, ha Masa kapna el. Fura lenne azt mondani neki, hogy titokban találkozom Danával, olyan izés is, nem? Na, mindegy a lényeg, hogy osonok a folyosókon, és találkozom néhány más tilosban járóval is, de csak nyugtázzuk egymásnak, hogy nem elkapni vagyunk éppen itt a másikat. Sikerül elhagyni a kastélyt, itt már kevesebb járőröző van, meg amúgy is ki menne ilyenkor a kviddicspálya felé, néhány megszállotton kívül. Először a szertárba megyek és kiveszek egy seprűt, majd egy kicsit bemelegítek. Mondjuk így kabátban jó hülyén nézek ki, meg gyorsan kezdem érezni, hogy nem kéne túlerőltetni a bemelegítést, még a végén azért fázok majd meg, hogy beleizzadok a ruhába. Végül belépek az arénába, és szemeimmel keresni kezdem a szőke prefektát. Nem kell sokáig kutakodnom, meglesz gyorsan és vigyorogva gyorsítom meg a lépteimet, amíg oda nem érek hozzá.
- Helló unikornismancs! Mi járatban? Tilosban? Te? Itt? - görbítem felfelé az ajkaimat, majd eldobván a seprűmet megölelem a csajszit.
- Na, mit terveztél mára, drága barátnőm? - kérdezem, egészen kíváncsian. Danának a legtöbbször nagyon jó ötletei vannak, én pedig igyekszem azokat kiegészíteni a sajátjaimmal. Most pedig már csak ki kell mondania a varázsszavakat és mehetünk is. Abrakadabra! Butus muglik...
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 24. 21:02 | Link



Nagy sajnálkozva fogadtam, mikor megtudtam, hogy a gonosz banya megint visszakerült a kastélyba. Egyáltalán nem hiányzott, örültem, hogy végre megszabadultunk tőle, ráadásul úgy vettem észre, hogy más is így vélekedett a témáról. Még köszönő üzeneteket is kaptunk, mivel valami jó fej embereke erre a célra szolgáló falat készített a banya portréjának helyén. Szerintem titokban a tanárok is megkönnyebbültek kicsit, hogy a banya elkerült a kastélyból, mert elég sokáig megmaradt a köszönőfal, ám mikor visszakerült a némber eredeti helyére, az sajnos lekerült onnan. A nyanya nem sokat változott sajnos, ugyanolyan lepcses szájú volt mint előtte, igyekeztem kerülni azt a területet, de sajnos nem mindig volt rá alkalmam, főként, ha arra kellett járőröznöm épp.
- Helló! Ezt pont nekem kéne tőled megkérdeznem... látom, sikeresen ideértél, remélem izgalmas utad volt! - néztem rá kaján vigyorral, majd visszaöleltem a fiút.
- Mit szólsz egy kis versenyhez első körben? Kíváncsi vagyok, melyikünk a gyorsabb - felelte neki nagy mosollyal az arcán. Örültem, hogy nem kapták el út közben, mert ha mással találkozott volna össze, akkor repkedés helyett büntetőmunkával kellett volna eltöltenie az időt. Mostanság elég résen voltak a többiek, szóval aki kihágást követett el a kastélyban, annak nagyon oda kellett figyelnie, hogy el ne kapják.
- Na, készen állsz? - kérdeztem tőle vidoran, majd elkászálódtam a seprűmre, hogyha igent mond, akkor bevárva őt indulhasson a móka. Kellemesen csípős hideg idő volt, de nem olyan nagyon zavaróan, hogy ne lehessen egy jót repkedni nyugodt körülmények között.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. december 27. 13:59 | Link


kabetto

- Jaj, nem kell keménykedni. Valakinek könnyű volt, nekem meg még könnyebb -
kacsintok és elnevetem magam. Dehogy volt könnyű, de nem is volt olyan nehéz most. Az is lehet, hogy a prefektusok így a téli időszakra engedékenyebb és a tanárok sem feltétlenül azzal szeretnének foglalkozni, hogy ki jár tilosban. A sok dolgozatot kell javítani, amit azért adtak, hogy jól berezeljünk még a szünetek előtt. Hát sikerült, gratulálok, szóval most jöhet a móka, Danával!
- Nyilván én - pattanok fel szó nélkül nevetve a járgányra és a "készen állsz?"-ra már ki is lövök, majd hagyom, hogy üldözzön egy kicsit. Megállok a "gólvonalnál", azaz az egyik oldal karikái vonalában, a középső magasságában. Remélhetőleg, előbb-utóbb odaér és felsorakozik mellém. Mondjuk nem egy hosszú sor, de mindegy.
- Az "ellenfél" karikái a cél. Mit szólnál, ha háromra indulnánk? - kérdezem, és kicsit erősebben megmarkolom a seprű nyelét, és egy kicsit ráfeszítek a lábtartóra is. A járgány megmoccan, de visszajövök vele, majd megállítom úgy, hogy egy kis mozdulattal indulni lehessen.
- Amúgy tudod, hogy ezek egyenseprűk? mondjuk így izgalmasabb, szőkeség! - mondom neki hangosabban, mint kéne. Bennem van ez a "kviddicsreflex", hogy túl kell harsogni a többieket. Szóval a végére már visszahalkítom a normális tartományba a hangomat.
- Akkor mehet? Egy, kettő, hááárom! - kiáltom és az m betűnél már ki is lövök. Remélem sikerül egy kis előnyt szereznem, egyébként is gyorsan odaérünk a célig. De azért izgalmas lesz, érzem, hogy máris ég az arcom, és izzadni kezdek.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 27. 21:07 | Link




- Haha, Lárifári - nevettem el magam. Tisztában voltam vele, hogy a tanárok és a prefektustársaim jelenleg inkább az ünnepekkel voltak elfoglalva és a téli időszakban egyébként se leselkedett annyi veszély, mint bármely más időpontban.
- Hééé! - kiáltottam utána, hiszen néhány másodperc alatt ki is lőtte magát, ám én sem voltam rest, azonnal utána eredtem. Nagyon sebesen repült, be kell valljam, nem volt egyszerű a nyomában maradnom, kicsit úgy éreztem magam, mintha a mugli képregényből Garfield üldözne egy fürge egeret, miután jól teletömte magát lasagne-val. Bár ő ilyet nem csinálna, az a macska mindig is a gyors és kényelmes megoldások híve volt. Közben végre sikerült beérnem a középső karikánál, mivel volt olyan kedves, és megállt.
- Hú, de kijöttem a gyakorlatból - sóhajtottam egyet, miután beértem őt és leparkoltam mellé a járgányommal.
- Benne vagyok! - feleltem neki, majd erősen megmarkoltam a seprűm nyelét, majd rá is hajoltam, hogy gyorsan kilőhessem magamat.
- Tudom ám! Viszont ez az igazi kihívás! Naná, hogy mehet! - válaszoltam neki rá tekintve, majd elkezdtem vele együtt hangosan számolni:
- Egy, kettő, három!
Ezután kilőttem magam én is, ám a fiú megint gyorsabban reagálta le a dolgot, és le is hagyott. Gyorsabb tempót diktálva folytattam utamat Bence után, szinte teljes sebességre kapcsoltam, ám beletellett egy kis időbe, mire sikerült beérnem. Járgányomat hirtelen felfelé irányítottam, miután a közelébe kerültem, hogy felette repülve hagyjam le őt mindenféle akadály nélkül. Egész izgalmas versenynek bizonyult az egész, még annak ellenére is, hogy kicsi volt a táv.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. december 28. 09:32 | Link


kabetto

Hallom a kiáltását és széles mosolyra húzódik a szám, kár, hogy látni nem látom a meglepett fejét, imádnám! De úgyis utolér, hiszen megállok és bevárom őt.
- Dehogy jöttél! Csak én jó vagyok - cukkolom egy kicsit 1000 Wattos vigyorral a pofátlan képemen. Na, de ha már itt van, versenyezzünk egy kicsit. Nagyon felkészülök, mert nyerni akarok, ilyenkor nem számít, hogy lány az ellenfél. Mit lány, kész nő ez a bestia! Ráadásul a szemei sem állnak jól, ahogy visszaválaszolgat, de majd megmutatom neki, hogy ki a legény a gá... seprűn! Neki mindjárt annyi, én pedig átveszem az első díjat és körbemutatom a közönségnek, yeee! Egyszerre számolunk és kilövünk, talán én egy kicsivel előbb, hiszen valamennyivel előrébb vagyok. Pár másodperc és vége lesz, és akkor hátranézek... de eltűnt! Ezzel vesztek a tempómból és mire észbe kapok, már ő beér a célba felettem! A fenébe!
Megvárom, míg bevár és odalassítok mellé.
- Szép volt! - ismerem el a vereséget, bár nem tudom, hogy hogyan csinálta. Mindegy is, szerintem mindketten jól szerepeltünk és nem mentünk neki semminek és egymásnak sem. - Most, hogy hagytalak nyerni, merre tovább? - kérdezem, mert biztos vagyok benne, hogy ez csak a bemelegítés volt.
- Mit szólnál egy fogócskához? - mondom végül azonnal a kérdésem után. - Először én próbállak meg elkapni, aztán te engem. Bárhol érinthető a másik, na? - hát így sötétben sokkal izgibb lesz ez, de szerencsére a hold viszonylagosan bevilágítja a pálya nagy részét, szóval nem vaksiként repkedünk, az milyen nagy felelőtlenség lenne! Nem úgy, mint éjszaka seprűfogócskázni...
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 28. 20:49 | Link




Magam sem tudom, hogyan sikerült beelőznöm Bencét, talán az az ötlet mentette meg a helyzetet, hogy repüljek el felette, így több esélyem volt a nyereségre. Szinte fel sem ocsúdtam a győzelem gyanánt, mikor a fiú már gratulált is.
- Köszi! - válaszoltam neki elégedetten, majd a következő megjegyzésére válaszul felvontam a szemöldököm és kinyújtottam rá a nyelvem. Persze, csak szeretné azt hinni, hogy hagyott győzni.
- Ez ám eléggé férfiúi büszkeség szöveg volt - tettem hozzá élcelődve.
- Ó, ez igazán remek ötlet! Benne vagyok! - kaptam fel a fogócska hallatán a fejem, azt mindig is szerettem játszani, izgalmas játék volt a "vadász" és az "űzött vad" szerepébe bújni felváltva.
- Akkor indulok is. Számolok háromig és kilövöm magam - szóltam oda Bencének derűsen, majd elkezdtem számolni, majd mikor a hármas számhoz értem, kilőttem magam, amilyen gyorsan csak tudtam. Erősen megfogtam seprűm nyelét, teljesen ráhajoltam a járgányomra, majd elkezdtem cikk-cakkban repülni a fiú előtt, hogy nehezítsem a dolgát. Egyáltalán nem akartam őt könnyű helyzetbe hozni, ha már én voltam az "űzött vad", akit el kell kapnia. Figyeltem, hogy folyamatosan ide-oda repüljek, illetve amennyire csak tudtam, gyorsítottam az adott tempón. Szerencsére volt némi fényünk is a Hold által, így nem vak sötétben repkedtünk. Jó mókának ígérkezett ez az este, na meg a játékok is, melyek közös ötleteléseink szüleményei voltak. Mindenesetre nagyon jól tudtuk, mivel is üssük el az időt, hogy adrenalinban ne legyen hiány!
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. december 29. 17:44 | Link


kabetto

Csak legyőzött, persze egy kicsit talán tényleg hagytam magam. Semmit sem számít, neki viszont örömet okoz. Igaz, nekem is azt okozott volna, ha nyerek, szóval ez elég hülyén hangzik. De a barátokkal kedves az ember, hát még a legjobb barátokkal!
- Micsoda? Dehogy is volt az! - fordítom el a fejem sértettséget tettetve. De, hogy legyen visszavágó is, azonnal hozom az új ötletet. Mivel ő nyert, én leszek a fogó. De, hogy miért is hozom hátrányba mindig magam? Szeretek inkább üldöző lenni, mint üldözött.
- Oké, de nem kell sokáig fárasztani magad. Mindjárt megleszel - cukkolom egy kicsit, és nagyon figyelve a számolására, szinte egyszerre indultunk. Nyilván ő előbb, mert ő számolt, és cikk-cakkozni kezd azonnal, ezért most nekem kell felfelé emelkednem, jó magasan fölé szállok, lehet, hogy már nem is látszódom, ő viszont lent marad a holdfény világításában. Így próbálok meg oldal-hátulról rárepülni, hátha meg tudom érinteni őt. Remélem nem ijed meg, vagy észrevesz időben és vagy kitér, vagy... a lényeg, hogy ne ütközzünk, az nem tenne jót a móka folytatásának. A gyengélkedőn nincs olyan sok mulatság!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 29. 17:58 | Link




- Nem adom ám könnyen magam! - kacsintottam rá játékosan, mielőtt elkezdtem volna számolni. Úgy tűnt, hogy a cikk-cakk taktikám egész jól bevált, ám Bencét sem kellett félteni, mert elég rafkós és gyakorlott volt már ahhoz, hogy kezelni tudja ezt a helyzetet is. Mikor magam mögé néztem, nem láttam sehol a fiút, majd a következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy már szorosan a nyomomban van. Én sem voltam rest, seprűm nyelét egyenesen lefelé húztam a föld felé. Az volt a tervem, hogy amennyire tudok, kitartok lefelé menet, majd az utolsó pillanatban felfelé veszem az irányt a járgányommal. Tudtam, hogy ez eléggé meggondolatlan döntés volt részemről, egyben veszélyes is, de hirtelen más megoldás nem jutott az eszembe. Bíztam benne, hogy Bence is volt már annyira gyakorlott, hogy le tudja reagálni a helyzetet. Így is tettem, hirtelen a föld felé kezdtem repülni nagy sebességgel, próbáltam felmérni a helyzetet, ám kicsit berezeltem közben, ahogy kezdtem látni a szerencsétlen becsapódás opcióját, ezért a tervemnél előbb húztam a seprűm nyelét felfele irányba. Nem is néztem hátrafelé, szívem egyre gyorsabban dobogott, ezerrel dolgozott bennem az adrenalin. Miután elértem egy bizonyos szintet, kicsit lelassítottam, majd végre hátranéztem, de sehol se láttam a fiút. Egyrészt örültem neki, hiszen ezek szerint sikeresen előnyt szereztem magamnak, másrészt elkezdtem aggódni, hogy nem-e történt vele valami baj, reméltem, nem csapódott a földbe, azt sose bocsátanám meg magamnak. Szolid tempóban röpködve kémleltem körbe, hogy hol lehet a fiú, nagyon bíztam benne, hogy hirtelen megjelenik majd a semmiből, ha nem, akkor visszafordulok, hogy megnézzem, mi a stájsz vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 12. 15:16 | Link


kabetto

- Abban mi lenne a kihívás! - kiállt utána, és már indulok is. Egyelőre nem találtam fogás a Dana menekülésében, de szerencsére a pálya behatárolja a cselekedeteit, és először megfigyelem, hogy miket csinál, miközben üldözöm. A hirtelen a föld felé manőver, egy kicsit meghökkent és nagyon remélem, hogy Danának nem lesz semmi baja. Követni kezdem őt és próbálom meglátni azt, hogy merre lehet jól felhozni a seprűt anélkül, hogy becsapódás lenne a vége. Hiszen az, hogy felhúzod, még félsiker, mert jönnek a lelátók. Persze Dana vakmerő, én is, de nem annyira, hogy kockáztassak. Párszor már megjártam, és nem kívánom ezt a sormintát követni egy játék miatt. Szóval kihozom magam a zuhanásból és arra megyek, amerre szerintem érkeznie kellene a szöszke nyanyának. Nem tudom mikor jutott eszembe, hogy nyanyázzam Danát, de nagyon fel tudja húzni magát rajta és nem kell félteni, kapom az áldást. Szóval kihozom  a seprűm, majd ő is, felette vagyok jópár méterrel, és hiába forog nem lát, pont felette repülök. Ha madár lennék, biztos lepottyantanám poénból, persze úgysem találna, de a kép élénken él a szemeim előtt. Szóval itt az idő támadni, így rá is fordulok, hátha továbbra sem vesz észre. Kicsit be is lassít én úgy látom, ami nekem kedvez, és felülről rárepülök és vállon próbálom koccantani a lábammal.
- Megvagy! - kiáltom, biztos vagyok a sikerben. Ha sikerül szuper, ha nem, mehet tovább a macska-egér játék és kapom a megjegyzést. Ilyen az élet. De azért egy próbálkozásnak jó volt, szerintem.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 23. 19:54 | Link




Nagyon izgultam amiatt, mikor a föld elé irányítottam a seprűmet, hogy nem lesz-e rossz vége a manőveremnek, hiszen tudtam, hogy egyáltalán nem egy veszélytelen cselekedetet hajtottam végre. Szerencsém volt, hogy az utolsó pillanatban végül sikerült lereagálnom a helyzetet, ezzel pedig elkerülnöm a becsapódást. Sokat repkedtem, de nem tartottam magam olyan gyakorlottnak, emiatt pedig több hibalehetőséggel kellett számolnom, mint annak, akinek már jól ment a seprű irányítása, a manőverezés, a különféle helyzetek lereagálása. Az akcióm közben Bencét szem elől tévesztettem, kicsit le is lassítottam, őt kémlelve, hogy hol lehet. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy szinte a semmiből megjelenve megkocogtatta vállamat a lábával kárörvendően.
- Hú, de rafkós valaki! - fürkésztem tekintetettem az övéit, majd egy nagy mosoly kíséretében gratuláltam neki.
- Mindenesetre szép volt - feleltem, miközben felkészültem lélekben is az újabb macska-egér hajszára, ezúttal viszont én voltam a cica. Ha ő is benne volt, hagytam magunknak egy kis szusszanásnyi időt, mielőtt nekikezdünk a második fordulónak, hogy kicsit kipihenhessük a fáradalmakat.
- Hajrá, egérke! Lássuk, elkap-e a cicus! - mondtam neki nagy lelkesen, miután kifújtam magam, majd elkezdtem számolni. Kíváncsi voltam, hogyan fog egérutat nyerni a fiú, és milyen manőverekkel fog mulattatni. Azt tudtam, hogy ő eleve gyakorlottabb volt nálam, úgyhogy felkészültem rá, hogy ez bizony nem lesz egy egyszerű játszma, és nagyon össze kell kapnom magam, ha győzedelmeskedni szeretnék felette.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 24. 18:42 | Link


kabetto

Szokás szerint Dana túl merész, én úgy látom, hogy ilyen lányokat ismerek csak! Jó, Laura mondjuk nem tenné, szóval ez sem igaz, de egyébként szerintem csak olyanokat ismerek. Mondjuk nagyrészt kviddicseseket ismerek, így aztán nem értem már én sem, hogy miért csodálkozom. Viszont én egy esti hajszánál nem fogom megkockáztatni, hogy bajom legyen - nem érdekel, ha gyávának tartanak -, inkább megoldom okosba az egészet. Szerencsém is van, sikerül elkapnom Danát, a mosolyom már csak kés által lehetne szélesebb, meg az elégedettségem mutatója is a maximum skálát verdesi.
- Köszi, de te is ügyes voltál, és volt némi szerencsém is - nem akarom elvenni a kedvét, ha egyáltalán lehet ilyet csinálni vele. Szerintem nem nagyon, csak ha megbántják, ő mindig vidám... úgy általában. Mellérepülök és tényleg örülök, mert ez igazi elismerés egy baráttól, és egy bűntárstól egyben. Érdeke,s hogy egyelőre még mindent megúsztunk, persze, hogy mivel már prefektus Dana, így nem lesz probléma ezzel sem... csak ha egy tanár kapna el, de arra azért kicsi az esély.
- Cin-cin - nevetek, majd elrajtolok. Először is megvárom, míg elkezd üldözni, majd elindulok merőlegesen a lelátó felé, középtájt. Hasonló dolgot akarok csinálni, mint ő tett, de nekem négy irányom lesz menekülni, így nehezebb kiszámítani az egészet. Jó, fel és a le túl kockázatos, de a bal vagy a jobb bőven játszik. Először enyhén balra húzom, mielőtt nekimennék a páholynak, majd hirtelen rántom jobbra, de azért hagyok bőven helyet. Egyrészt azt sem szeretném, ha Dana meglátogatná a páholyt, másrészt én sem szeretnék a gyenguszon aludni. Szóval jobbra rántom, aztán felfelé, és megyek a páholyok mentén. Hátrapillantok, és a karikák felé veszem az irányt.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 27. 19:03 | Link




- Na, majd legközelebb megpróbálok még több erőt, lendületet beleadni az egészbe - tekintettem rá mosolyogva. Tudtam, hogy egy tapasztaltabb ellenféllel kevesebb az esélyem a győzelemre, de sosem voltam az a feladós típus. Nem izgultam azon, hogy lebukunk-e ezen az estén, szerencsém volt ilyen téren, hogy kineveztek prefektusnak, mert sokkal könnyebben mozoghattam mindenfelé, mint előtte. Meg amúgy is felvágták a nyelvem, valahogy kimagyaráztam volna a dolgot. Egy kis pihenőidő és számolás után Bence elrajtolt, én pedig nem cicóztam, rögtön utána eredtem. Merőlegesen a lelátó felé sietett, majd a páholyok felé vette az irányt, aztán rafkósan jobbra rántotta járgányát. Bőszen követettem őt, bár kicsit túl gyorsra vettem a tempót, és ennek köszönhetően majdnem sikerült találkoznom a páhollyal. Épp egy picin múlott az egész, de aztán szerencsére sikeresen vettem az akadályokat, így újra a fiú mögött voltam seprűmet még gyorsabb tempóra fogva. Nem volt egyszerű dolgom, mivel alighogy egyenesbe jöttem, máris felfelé kellett repülnöm a páholyok mentén tovább haladva.
- Látom, nagyon elemedben vagy! - kiáltottam utána, nehéz volt tartani vele a lépést. Igyekeztem maximális tempóra kapcsolni, végre sikerült picit közelebb érnem hozzá, ám még mindig nem tudtam utolérni, közben pedig már a karikák felé jártunk. Kíváncsi voltam, hogy mi a terve arrafelé, bár valószínűleg meg is tapasztaltam idővel, mivel még nem sikerült teljesen beérnem őt, bármennyire is próbálkoztam.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 31. 09:43 | Link


kabetto

Én csak visszamosolygom rá, mert erre nem nagyon lehet mit mondani. Nagyon bírom Danát, mindig elemi erővel veti bele magát mindenbe, főleg, ha mókázás, vagy valami szabályszegés van. Na, akkor kivirul, mint a tavaszi rét, olyankor érde3mes vele igazán egy légtérben lenni. Most viszont más dolgom van, azzal kéne foglalkoznom inkább. Az első manőver bejön, hatra pillantva látom, hogy okos voltam, mert tényleg hagytam elég helyet, Dana pedig sikeresen elkerülte a balesetet. Hú, ezzel jobb lenne vigyázni, mert nem biztos, hogy Danamanót nem kapja el a hév és kockáztatni fog. Ez meg csak egy móka, még ha segíti is a fejlődést a manőverezéshez.
- Micsoda? – kiabálok vissza, mert a szélzajtól nem értem. Egy kicsit csökkentem a sebességem, mikor már beérek a karikáig érek, és szlalomozni kezdek a három karika között. Majd élesen visszafordulok az utolsó oszlopnál és befékezek. Ha elég közel volt, talán elmegy mellettem, és akkor én leszek az üldöző. Próbálom majd követni, csak ne ütközzünk! Végül bármi is lesz, hagyom, hogy elkapjon, illetve ha meglep, akkor hagynom sem kell, de nem törekedek, hogy túl hosszú legyen a kergetőzésünk. A Hold ugyan kegyes hozzánk, de jó lenne majd nappal folytatni az új szezonban, nem pedig a lelátóról nézni, vagy a gyenguszról kapni a híreket.
- Szerintem egyezzünk ki döntetlenben – mosolygok rá a végén, majd szép lassan leereszkedem a közeli páholyba. Kicsit kifújom magam, és érzem, ahogy az adrenalin alábbhagy, én pedig kezdek szétesni egy kicsit.
- Na, mesélj, mi van veled ördögfióka! - vigyorgok rá, magam elé helyezve a seprűt. – Ugye nem büntetsz meg? – összeszorítva a szám, amit, picit balra húzok, félig somolyogva kérdezem tőle. Nem sok esélyt adok a „de”-re, hacsak nem meg akar tréfálni vele. Fel fogok háborodni, megígérem, ehehe.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 31. 18:21 | Link




A fiú mindig is remek bűntársam volt, nem csupán a barátom, bár meg kellett hagyni, hogy kettőnk közül ő volt az, aki nálam józanabbul tudott gondolkodni. Én amolyan fejjel mentem a falnak típus voltam, emellett túlságosan is vakmerő, persze ő is benne volt minden mókában, de azért nálam meggondoltabban viselkedett. Ez pedig a javamra vált, mert ha időnként nem húzott volna vissza a valóságba, nem figyelmeztetett volna, hogy esetleg túl messzire megyek, akkor sok esetben rosszul jártam volna. Jelen esetben is neki köszönhettem, hogy nem találkoztam a páhollyal, mert hagyott elég helyet a manőveremre. Mindig is szerettem kockáztatni, ebben is nagyon hasonlítottam a nővéremre, ő is elég "kalandvágyó" típus volt. Bence odakiabált nekem valamit, de nem igazán hallottam, hogy mit, láttam, hogy sok értelme nincs repkedés közben dumálni, inkább csendben üldöztem őt tovább. Felvontam szemöldököm a srác karikás produkciójára, majd egy elismerő mosollyal mentem utána, nem semmi manővert hajtott végre, úgy tűnt, talán jobban élvezi az űzött vad szerepét, mint a vadászét. Mondjuk jó móka volt a fogócskás játék, remekül elszórakoztunk. Egyre sebesebbre vettem a tempót ráhajolva teljesen a seprűm nyelére, és egyre közelebb kerültem a fiúhoz. Az utolsó oszlopnál hirtelen befékezett, én pedig gyorsan tovahaladva mellette, megérintettem a vállát egy széles vigyor kíséretében. Idővel lefékeztem sikeresen, majd visszarepültem a pajtásomhoz, és kiegyeztünk egy döntetlenben igazságosan.
- Benne vagyok! - erősítettem meg, majd a közeli páholyba ereszkedtünk le. Kicsit ki is fáradtam a nagy üldözéses játékban, de persze ezt Bencének eszem ágában sem volt szóvá tenni, bár lehet, hogy látszott rajtam, sőt, biztosan.
- Hű, hogy mi van velem? Hát, tudod, zajlik az élet, ahogy illik - feleltem neki, miután kiszuszogtam magam, majd magam mellé helyeztem a seprűmet, hogy ne kelljen tartanom a beszélgetés alatt.
- Tudod, múltkor meséltem neked Mihail-ról, mikor úgy volt, hogy lehet alakulgat valami. Hát, képzeld, szilveszterkor szakítás lett a vége a dolognak. Én úgy éreztem, hogy nem foglalkozik velem, ő meg úgy, hogy nem adtam neki elég időt, bár nem tudom mire, mert ha érdekeltem volna bármennyire is, vagy esélyt akart volna adni ennek az egésznek, szerintem akkor nem hanyagolt volna úgy el. Szilveszterkor is csak azért találkozott velem, hogy kiderítse, mi történt Somával, akivel akkoriban baráti státuszban voltam. Egy ideig tépelődtem magamban Mihail kapcsán, de aztán rájöttem, hogy túl könnyen elengedett, így én is túltettem magam a dolgon - vázoltam fel a lényeget az én szemszögemből Bencének, majd egy kis hatásszünet után, hogy feldolgozhassa a hallottakat, folytattam.
- Somával barátok voltunk, nem volt köztünk semmi, míg volt barátom. Persze nem voltunk közömbösek egymás irányába, idővel pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Aztán végül összejöttünk. Vele nem egyoldalú a dolog, kölcsönösek az érzelmeink egymás iránt, ráadásul egyezik a temperamentumunk is. Ő amúgy Rellonos, felsőbb éves - meséltem Bencének nagy beleéléssel. Reméltem, hogy tartós lesz a kapcsolatunk Somával, idáig remekül alakult köztünk minden.
- Na, és veled mi újság? - kérdeztem vissza érdeklődve, hiszen egy kis ideje nem tudtunk komolyabban elbeszélgetni egymással, mivel mindketten eléggé el voltunk foglalva a tanulással és egyebekkel.
- Nehogy azt hidd, hogy megúszod bünti nélkül, te rosszcsont. Legalább száz fekvőtámaszt csinálj itt helyben - élcelődtem vele. Tudtam, hogy érti a poént, hiszen mindig is egy húron pendültünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 5. 09:09 | Link


kabetto

Végül leszállunk, ennyi kockázatos móka még belefért, de tényleg nem lenne túlságosan jóötlet, ha húznánk a szerencsénk fonalát egy pengén tovább. Egyébként is úgy látom, hogy megfáradt a szöszke, de imádom, ahogy tartja magát. Szerintem mikor hazaér, lefekszik, mint egy kis béka. Kár, hogy ne fényképezi le nekem valaki, imádnám cinkelni vele.
- Azt mindjárt gondoltam – mondom és hasonlóan hozzá, leteszem a seprűt, hogy ne zavarjon a beszélgetésben. Végigpillantok rajta, és kíváncsian várom, hogy mi történt vele. Sajnos tényleg elég régóta nem beszéltünk, de mit lehet tenni, sok elfoglaltságunk volt, meg ő is randizgatott ugye, mint azt hamarosan el is mondta. Közben a kérdéseire bólogatok, emlékszem a véla srácra, meg arra, hogy beszéltük, hogy vigyázzon vele, na meg, ha ennyire elzárkózó, akkor tényleg lehet, hogy csak azt akarja. Nem tudom, nem ismerem a srácot egyáltalán, szóval lehet, hogy tényleg csak keresi még önmagát, vagy egyszerűen ilyen.
- Baráti státuszban – ismétlem utána furán nézve rá. -  Mi is státuszban vagyunk, kiskacsa? –  viccelődöm egy kicsit, és átölelem a jobb kezemmel megrázva a vállát, majd visszahelyezem a karom magam elé. –Örülök, hogy sikerült rájönnöd az igazságra és jól végződött – támogatom őt, még a Mihaillal kapcsolatban is, de nem fogok hazudni neki, mert egy barát megérdemli az őszinteséget.
- Na, Soma mindjárt jobban hangzik, mint Mihail… de nem ismerem. Viszont örülök neki, hogy boldog vagy végre, rád fért igazán. Néha ilyen kis szomorú voltál, láttalak ám órákon – vállalom meg, hogy kicsit megdőljön bele, olyan barátian. Tudtam, hogy hamarosan rá térünk az én dolgaimra is, addig ki kéne találnom valami vicceset, amivel egy kicsit megvezethetem. De nem jut eszembe semmi okos, így nem tudom, hogy mihez kezd majd a válasszal.
- Nem sok minden. Bár képzeld, a Karácsonyt Masáéknál töltöttük és tök jó volt. Legalábbis a 26.-a reggelig. Karolát ismered? Márk ágyában talált rájuk Masa, de amúgy rendes volt a srác, mert Karola berúgott a karácsonyi bulin és kimentette. Csaaaak… nem emlékezett semmire az előző napból. Szóval Masa meg reggel poénból rájuk tört és nem tudta, hogy Márk nincs egyedül. Gondolhatod… - mosolygok is meg nem is, mert a reggelis dolgot nem akarom elmondani neki. Maradjon meg Márk hősnek. – Amúgy az is kiderült, hogy Karola a sokadik unokatesóm, és most felveszem a jófej nagybáty szerepét. Például venni fogunk egy telót neki, mert a családja tudod, ilyen nagyon sznob, aztán gőze sincs a muglis dolgokról. Amúgy jó fej Karcsi, érdemes lenne megismerkedned vele – mosolygok immár, mert tényleg jó fej a csajszi, és nem csodálom, ha Márknak tetszik, pedig csak 15 éves.
- Szóval semmi nem történt velem -  nevetek, majd felhozom, hogy milyen büntit is kaphatnék, ha már megszegem itt a csudaszigorú házirendet.
- Százat? Egy baráti státuszban lévő egyénnek? – hitetlenkedem, majd felállok és felveszem a fekvőtámasz pozíciót Viccesen nézhetünk ki így a holdfényben, de hát ő prefi, szóval az van, amit mond. Legalábbis bizonyos  esetekben, haha. Le is nyomok két fekvőtámaszt és ránézek?
- Nem elég ennyi, csókolom? – nézek rá kiskutya szemekkel, legörbített ajkakkal, persze nevetni fogok nemsokára. És remélem nem veszi a fáradságot, hogy rám üljön, vagy mit tudom én…
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 7. 20:30 | Link




- Na, nem azért, mintha nem én nyertem volna, mert hát ez nem is kérdés, de lásd, milyen rendes vagyok, simán kiegyezhetünk döntetlenben - közöltem vele határozottan, negédes hangnemben, imádtam húzni az agyát. Tisztában voltam vele, hogy sokkal gyakorlottabb nálam, így nem sok esélyem se lett volna nyerni ellene, de ezt a gondolatot megtartottam inkább magamnak.
- Bizony, abban vagyunk, kedves barátom - vigyorogtam rá jókedvűen. Nagyon egy hullámhosszon voltunk szinte mindig és folyton meg tudott nevettetni.
- Nos, igen. Hát, a szilveszterem elég szörnyű volt, remélem, hogy jövőre jobban fog sikerülni. Egy ideig emésztettem magam a történteken, de rájöttem, hogy nem érdemes, meg mindez már a múlt - feleltem neki kicsit komorabb arccal visszagondolva a történtekre. Nem volt számomra egy egyszerű időszak, de végül sikerült túltennem magam a dolgokon, ebben pedig sokat segített az, hogy Soma végig támogatott, így nem voltam magamra utalva.
- Boldog vagyok Somával, nagyon összeillünk, hasonlítunk egymásra és kölcsönösek az érzelmek - válaszoltam neki mosolyogva, majd játékosan összeborzoltam Bence haját, miután kissé megdőltem általa.
- Ismerem, ő az egyik barátnőm! Húúúúúú, aztaaa! Mekkora lehetett már, mikor Masa rájuk nyitott! Nem lettem volna a helyében. Össze is jöttek vagy csak ott aludt? - kérdeztem kíváncsi tekintettel. Micsoda kalandok, hát elég érdekesen alakult a lány szilvesztere is, na majd kikérdezem, ha találkozunk. Amúgy is lesz mit mesélnünk egymásnak...
- Jaj, igen, hallottam már a szüleiről, nem egyszerű esetek. Én is örülnék, ha lenne telója, akkor többet tudnánk kommunikálni egymással - lelkendeztem a fiúnak. Márk is jó barátom volt, belegondoltam, milyen muris helyzet lenne, ha két jó barátom összejönne.
- Igen. Ha nem baráti státuszban lennénk, akkor ennek a dupláját csinálnád - vontam meg a vállam komoly képet vágva, majd hirtelen elképedtem, mikor nekiállt valóban fekvőtámaszozni.
- Hé, csak ennyit tudsz? Na, ne már! - vontam fel a szemöldököm, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy tovább szívatom, ha már belement a játékba.
- Ha még nyolcat lenyomsz, utána jön a nehezítés - utaltam sejtelmesen magamra, hogy bizony engem is el kell majd bírnia, ha tud.
- Lássuk, mennyit bírsz! Hajrá! - néztem rá szép szemekkel vigyorogva, majd elkezdtem pom-pom lányosan ugrándozni. Én aztán részemről mindent megtettem, hogy ösztökéljem kicsit...
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 11. 11:27 | Link


kabetto

- Te mindig ilyen rohadt rendes vagy velem, drágám – sóhajtok egyet, majd elhelyezzük magunkat a páholyok egyikében. Beszarás, hogy státuszozik, nekem az annyira rideg valami, én a mi kis kapcsolatunkat pedig sokkal közelebbinek érzem, mint mondjuk egy szövetséges viszonyt.
- Jó, de inkább csak maradjunk barátok. Státusz nem akarok lenni, az olyan béna – nevetgélek vele, danával mindig jó hülyülni, tényleg nagyon sokat jelent a barátsága, még ha igazán kis em mutatom neki. Nagyrészt Masára koncentrálok, de most vessen meg bárki is ezért, még dana sem teszi. Inkább örül, ha eljövök vele ilyen kis illegális kiruccanásokra.
- Jövőre már lehet, két pasival veszel össze egy nap alatt, szerintem is sokkal jobb lehet – vigyorgok rá, de remélem, érzi, hogy csak a vérét szívom, és egyáltalán nem gondolom komolyan. Jó lenne, ha nem kellene menekülnöm előle, mert meggondolatlanságokat beszélek.
- Na végre, kijárt már neked. Örülök. Hékás – összeborzolja a hajamat barátilag, de mégis olyan kis árulásnak érzem. Persze, nem mintha én nem lökdösném a vállammal, de az más, igaz? Nem haragszom ám, csak nevetgélek közben én is. Végül elmondom a Márkos sztorit is Masáéknál, ami tetszik neki, is, ehehehe.
- Hát, ha össze is jöttek valamikor nem akkor. Márk ideges volt, Karola meg zavart, szóval nem hinném – morfondírozok. Gőzöm sincs, hogy azóta mi történt velük, de nem hinném, hogy a randizgatás náluk egyszerű mulatság lesz valaha. Abban sem vagyok biztos, hogy örülnék neki… Mindegy, nem az én dolgom.
- Lesz is, megveszem neki. Szóval lehet majd trécselni. Kérdés, hogy bírni fogom e majd a szófosásotokat – nevetem el magam, mert akárki akármit is állít, a csajok igenis rengeteget dumálnak és olyan dolgokról, amin én csak pislogni tudok. Fura is, hogy Dana velem más, lehet, direkt nem untat hajfestéssel, meg műkörmökkel. Aztán megbüntet. Most is olyan fejet vág, hogy nem tudom eldönteni, hogy viccel van, vagy nem, nyilván az előbbire tippelek. De azért nekikezdek a fekvőtámasznak.
- Nem, tudok többet is, de hát nem csináltam semmi rosszat – morcizok be egy kicsit, majd folytatom, és közben tovább szívja a vérem. A kis szemétláda! Hú, de vissza fogja még kapni ezt, í, de nagy lesz a bosszú. Már nem mosolyogva, de eljutok tízig. Nem mintha megterhelt volna vele, mégiscsak kviddicses vagyok, de most mit szívat az éjjel közepén?
- Megvan a tíz, mit akarsz még? – kérdezem felsandítva rá, továbbra is morgós fejjel. Ha csak szórakozik velem megbánja, ha meg nem, akkor meg meg fogja bánni. Lose-lose helyzet. És elkezd ugrándozni nekem, mintha segítene, hát megölöm! Húúú, de szerencséje van, hogy kedvelem… De miért nem veszem viccesnek? Olyan gáz vagyok ilyenkor, mint egy ötéves! Szóval újra nekiállok, és az arcomba visszaköltözik a jókedv, habár a mosoly még nem látszik. Csinálom, amíg csak bírom, hacsak le nem állít. Ha nem teszi meg, lefekszem a földre az utolsó fekvenyomás után, hason maradok.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 11. 23:33 | Link




- Tudom-tudom, pont ezért szeretsz! - vigyorogtam rá egy huncut kacsintás kíséretében. Nagyon jól elvoltunk mindig, könnyen megtaláltuk a közös hangnemet, és ami a legfontosabb, vevő volt a humoromra. Érdekes módon szinte rögtön egy húron pendültünk, miután megismertem, ráadásul benne volt minden mókában, ami másnak szabályszegést jelentett.
- Csupán barátok? Minimum a legjobb barátok! - feleltem neki vidoran, majd belegondoltam, hogy a státusz szócska tényleg elég hivatalos kifejezés. Belegondoltam, hogy mostanság ritkábban találkoztunk, de ez teljesen érthető volt, mert egyrészt ott voltak a sulis elfoglaltságok és mindkettőnknek volt párkapcsolata. Ettől függetlenül mikor összefutottunk, úgy folytattuk a beszélgetést, mintha csak előző nap taliztunk volna utoljára. Igyekeztem azért a jövőben többet együtt lógni vele, annak ellenére, hogy elég sűrű napjaim voltak nekem is. Szerencsére ő is megértette, ha elfoglalt voltam, ebből egyikünk se csinált problémát.
- Te, lüke! - nyújtottam rá a nyelvem, az élcelődős megjegyezése után, majd elnevettem magam. Naná, hogy vettem az adást.
- Én is örülök, mindkettőnknek kijárt a boldogság - néztem rá széles mosollyal, miután jól összeborzoltam a haját. A kelleténél kicsit jobban sikerült, mint szerettem volna, de hát így jár az, aki lökdös a vállával.
- Hű, hát kíváncsi leszek, mi sül ki Márk és Karola kapcsolatából, már, ha lesz valamiféle folytatás. Fogadni mernék egy vajsörben, hogy lesz köztük valami - csacsogtam lelkesen Bencének. Nagyon bírtam mindkettőjüket, Karolára is ráfért már a boldogság, és Márkra is. Belegondoltam, milyen vicces lenne, ha a barátaim összejönnének.
- Szuper, akkor jó sokat fogok trécselni vele! - néztem rá csillogó szemekkel, egye csak meg, amit főzött. Ha már telót kap a lány, akkor használja is ki, már a lelki szemeim előtt láttam, hogy fél napig csak beszélgetni fogunk. Na, jó nem, csak pár órát...
- Tényleg, lenne kedved valamikor eljönni velem a Kísértetházba? Mondjuk valamelyik este, ha ráérsz. Idézhetnénk szellemet vagy csak szimplán felfedezhetnénk - dobtam be legújabb észveszejtő ötletemet a srácnak. Már egy ideje el akartam menni oda, Bencét pedig ki nem hagytam volna a  buliból.
- Ha tudsz többet is, akkor ne a szád járjon, édes! Bizonyíts! - szívtam a vérét, miközben majdnem elröhögtem magam, hú, de szemét tudok lenni, ha akarok... vagy nem is akartam az lenni most? Ki tudja... Miközben elkezdtem lelkesen ugrándozni, le is nyomta sikeresen a tíz fekvőtámaszt. Nagyon ügyes fiú!
- Csak poén volt! - nevettem el magam íriszeibe tekintve, majd gyorsan megindultam feléje, hogy ráüljek a hátára, nehezéket nyújtva neki. Reméltem, hogy nem roppannak meg öreg csontjai, egyszer ugyanis mindenki felett eljár az a fránya idő...
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 23. 22:17 | Link


kabetto
 
Csak nevetek, ahogy visszapiszkál, megszoktam már ezt tőle, és valószínűleg el is várom. ha nem tenné, biztosan rákérdeznék, hogy mi baja van. Örülök, hogy ő volt az egyike azoknak, akiket megismertem, és valamiért mégsem gondoltam vele többre barátságnál. Csak olyan fiúsan, hogy na, de az már régen volt. Tökre örülök, hogy van egy igazi lánybarátom is, aki hasonló habitusú, mint Masa. Hmm, lehet, hogy ezen el kéne gondolkodnom… de például Alízka, vagy Lau – jujj, de régen láttam már őket, jó Merlin – teljesen más karakterek, szóval mégsem csak a bolondos embereket kedvelem. Ami kicsit furább, hogy srácból, meg nemigen van. Falkont már egy éve nem láttam a szobán kívül, akkor is csak köszöntünk, a többiekre maximum órákról emlékszem, és nagyjából szünetekben dumálunk semmi értelmesről.
- Oké, oké, de ne legyünk hivatalosak a státusszal. Persze, hogy legjobb barátok vagyunk te. Még akkor is számíthatsz rám, amikor utálsz éppen – na, most már ezt tényleg kibeszéltük ezt, szóval inkább térjünk át az ő szerelmi életére, az enyém úgysem olyan változó, mint az övé. Azt viszont nem mondanám, hogy nem érdekes az enyém, mert tele van élménnyel. A nyelvnyújtásból már szerintem medált csinálhatna és mutogathatná, hogy éppen mire gondol. Nevetek a lükézésre, mostanában a csípős szája is visszatért, de egy kicsit moderáltabb formában.
- Nem állom, mert szerintem is lesz. Túl nagy bolondság az, ami köztük van, nem lehet, hogy ne legyen semmi – persze más kérdés, hogy Karola az unokahúgom és még csak tizenöt éves, Márkó, meg annyi, mint én. De persze, miért is ne lehetne szerelem belőle, nem korhoz kötött ez, kérdezzétek meg Theont. Fujj, inkább mégse kérdezzétek meg azt a srácot! De a telefont nem hagyhattam ki, és finoman célozgatok is, hogy nem kéne állandóan dumálni, de persze fognak.
- Jó, majd külön csevegőbe – most rajtam a sor nyelvnyújtás-ügyileg, és rám jön a nevethetnék is, mert tuti lesz külön csoportjuk a csajoknak, amikor arról van szó, ami nem rám tartozik. Nem tudom, hogy mi lehetne ilyen, de biztos van.
- Oké, menjünk – csapok le az alkalomra, még úgysem voltam a kísértetházban, nem tudom, hogy milyen lehet, de mindig kíváncsi voltam rá. Aztán egyedül nem volt kedvem, meg gondolom valamennyire rémisztő is, nem baj, ha van valaki még velem, úgy nagyobb az Eridonos bátorság is.
Miért is ne büntetne meg?! A legjobb barátját?! A fene sem érti a csajokat. Nem beszélve arról, hogy szurkolni kezd. Tíz fekvőtámasz miatt, mi ütött belé?
- Jobb poénjaid voltak eddig – csinálom tovább, és odalép hozzám, majd rám ül. Nem mondom, vagy háromszor még kinyomom, de utána így bemelegítés nélkül nekem elegem lett az egészből, így nem mozdulok a földről. Annyira nyomom ki magam, hogy kapjak még levegőt, mielőtt szépen a lelátóba építene.
- Remélem tetszik, te perszóna – nyöszörgöm alatta, pedig biztos vagyok benne, hogy egy mozdulattal le tudnám lökni magamról, ha nagyon akarnám. De most belemegyek a játékba, hogy ő a nagy prefektus. Amúgy tényleg vicces, hogy olyan hülye vagyok, hogy megcsinálom.
- Többet nem csinálok, akár le is vonhatsz – próbálok felé fordulni és olyan arcot vágni, amitől remélhetőleg megijed. Most én jövök a szívatással, kisanyám!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 1. 21:20 | Link




Bírtam Bencében, hogy értette a humoromat, sőt, egészen egymásra voltunk hangolva a hülyeséget illetően.
- Jól van, Mr. Nem hivatalos - ötlöttem rá ki a nyelvem poénosan, jó fej volt, hogy ennyire a szívén viselte a státuszunkat.
- Ígérem, nem leszek többé ennyire hivatalos, Bencus - néztem rá vigyorogva, még a vállát is megpöcköltem játékosan.
- Én is simán el tudom képzelni, hogy aztán végül összejönnek. Én legalábbis nagyon bírnám a szitut - kacsintottam a másikra vidoran. Ha már egy ágyban aludtak, legyen bármilyen cikis is a szitu, az már azért csak jelentett valamit. Legalábbis számomra, aztán más számára nem biztos, de bírtam volna nagyon, ha a két barátom összejön végül. Talán Bencének igaza volt, túl nagy volt köztük a bolondság ahhoz, hogy ne történjen végül semmi... sose lehet tudni.
- Abban biztos lehetsz, hogy sokat fogunk csacsogni egymással, ha meglesz az a telefon - csacsogtam neki hatalmas mosollyal, végtére a telefon arra volt való, hogy kommunikáljon az ember a másikkal, az már nem volt előírva, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni...
- Okés! Hozd a szellemidézős tábládat is! Jó móka lesz, remekül fogunk szórakozni! - dörzsöltem össze játékosan a kezeimet. Mindig is kíváncsi voltam a kísértetházra, most pedig a fiúval is ellátogathattam oda, ha valóban benne volt a mókában.
- Menj már a tudod hova.... - öltöttem rá a nyelvem gúnyosan, majd keresztbe font karokkal ültem rajta, miután helyet foglaltam a porondon.
- Igen, ezt eltaláltad. Nagyon is a kedvemre való, amit most művelsz - feleltem neki negédesen, még egy kis buksisimit is kapott, csak úgy ösztönzésként.
- Jól van, akkor mínusz tíz pont az Eridonnak - válaszoltam vigyorogva, majd felkeltem az ülőhelytemből, hogy  kapjon végre egy kis levegőt a másik fél is.
- Amúgy nehogy már elhidd! Tök jó voltál és nem is kellett volna fekvőtámaszoznod! Csak szívattalak, drága! - közöltem vele vidoran, majd miután egy oltári mosolyt villantottam a srácra, kissé hátrébb léptem tisztes távolságba, csak hogy ne legyen egyszerű bosszút állnia rajtam, már ha akart. Bírtam benne, hogy akár a végtelenségig képes voltam húzni az agyát, ez pedig fordítva is így volt, én is vevő voltam a humorára.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. március 7. 11:55 | Link


kabetto

- Na, így már tetszik Dancus. Bencus és Dancus, hehe - nem bánom, hogy bökdösi a vállam, tulajdonképpen jól is esik, hogy ilyen jó fej velem. De mindig, tényleg, hálás lehetek, hogy bármi van, Dana ugrásra kész barát.
- Azért nekem vannak fenntartásaim Márkóval kapcsolatban, de ha úgy lesz, akkor azért örülni fogok neki. Tudod milyen körülmények között nőtt fel Karcsi, igaz? Igazán rá fér a boldogság - igen, ha Márkkal, akkor vele. Mondjuk valójában csak az a pár alkalom győzköd, hogy ne tetsszen a bármi Márkkal kapcsolatban, de könnyen lehet, hogy a lányokkal máshogy bánik, mint velem. Sőt, egészen biztos, látva Dana lelkesedését. Arra meg, hogy sokat fognak telefonon csacsogni, tudom. Lányok, és be nem áll a szá... kezük sem, ha nyomkodhatják. Karolának ráadásul az első élménye lesz egy telefonnal, szerintem bele fog zombulni az egészbe, és meg fog vele őrjíteni. Az elején biztos! De valahogy majd átvészelem, lehet, hogy akkor fogunk közelebb kerülni Márkkal, amikor már nem bírja majd a szívecskehadat, muhahaha.
- Okés, elviszem. De miért érzem úgy, hogy ezt már most megbántam? - nézek a nagyon, túl lelkes barátomra. Ebűű még baj lesz, ahogy szokták mondani, de nem hagyhatom, hogy egyedül féljen majd ott. Féljünk együtt, ez az! Egyébként elég kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ott, szóval végül is izgulok. Na, már saját magamon sem tudok kiigazodni. Bárki, aki jobban imádja nálam Danát az hazudik... kivéve Soma, de ő máshogy imádja. Szóval barátként tényleg sokat megengedek neki, cserébe ő is nekem, de ezt most valahogy nem élvezem. Tudom most is, hogy csak viccelődik, de mindig amikor megpróbálkozom, hogy hagyja már abba, tovább húzza az idegeimet. Nem biztos, hogy mégis vissza tudom viccelni, hiába én mentem bele a játékba., A két utolsó cinkelése elemebe vág, majd amikor leszáll rólam, elmondja, hogy viccelt. Ugyan elmosolyodok, de nem támadom le, pedig látom, hogy várja. Csak fintorgok egyet, félig mosolyogva - nem tudok haragudni rá, na - és megingatom a fejem.
- Most majdnem megsértődtem, és akkor mi lett volna veled? - emelem fel a szemöldököm, majd lassan odasétálok mellé, már ha nem fél attól, hogy csak szívatom és fut el.
- Gyere vigyük vissza a seprűket, nekem mára ennyi volt - átkarolom a derekát, kicsit szomorkásabb szemekkel pillantva a nevető másikéba. Majd megcsikizem a derekánál és elmosolyodom, hogy tudja nem haragszom, csak... most nem tudtam venni a poént annyira. Végül visszavisszük a seprűket és megkérdem, hogy kísérjen el, hogy ne kelljen prefikkel találkoznom és magyarázkodnom.


//Köszi a játékot! <3//
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 11. 21:58 | Link




- Dancus? Haha, ez tetszik, legalább olyan jó, mint a Bencus! - nevettem el magam, miközben a vállát bökdöstem játékosan. Örültem neki, hogy mindig mellettem volt baj esetén, nem csupán akkor, mikor minden szép és jó volt. Mondhatni egy biztos pont volt az életemben, nemhiába volt ő a legjobb barátom. Már fél szavakból is értettük egymást általában, ez is azt mutatta, hogy eléggé egy hullámhosszon voltunk.
- Én bírom őt, igaz nem az a közvetlen típus és idő kell neki hozzá, mire megnyílik, de szerintem remek párost alkotnának a barátnőmmel. Igen, ismerem Karola előéletét, hát, ebben csak megerősíteni tudlak. Tényleg ráférne már a boldogság, én szurkolok nekik nagyon! - tekintettem a fiúra elgondolkodva komoly arccal.
- Szuper! Már alig várom! Remekül fogunk szórakozni! - tapsikoltam kislányosan vigyorogva, már a lelki szemeim előtt láttam, hogy izgalmas lesz a kísértetházas látogatásunk.
- Lehet, hogy megidézünk majd valami ősi szellemet, aztán ki tudja, mi lesz még ott... úúúú, ez annyira izgi! Lehet olyan lesz minden, mint azokban a kísértetes horrorfilmekben! - néztem izgatottan a fiú íriszeibe. Ahogy egyre többet csacsogtam a témáról, úgy vált egyre érdekesebbé számomra az egész, szóval iszonyatosan vártam már ezt a kalandot.
- Tudod mit? Nem szeretném megtudni - incselkedtem vele tovább. Szerencsémre Bence nem volt az a sértődékeny fajta, értette a viccet. Még akkor is képes volt megtartani a hidegvérét, mikor tudta, hogy messzire mentem.... Hát nem imádni való?
- Rendben, vigyük vissza őket. Azért jó buli volt, majd máskor is megismételhetnénk! - feleltem neki mosolyogva. Közben észrevettem, hogy kissé elszontyolodott, de nem akartam elrontani a hangulatot, nem kérdeztem felesleges dolgokat tőle. Úgy gondoltam, hogy így is jól megúsztam a túlhúzott mókát, miközben megcsikizett, jó nagyokat kacagtam. Miután visszavittük a seprűket a szertárba, egy ideig együtt bandukoltunk visszafelé, majd elbúcsúzva egymástól mindenki a saját helyisége felé tartott.



/Köszönöm a játékot!/ Smiley
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 11. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék