A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé. Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt! Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!
|
|
|
ZalánLassan közeledett a kviddicspálya felé, kicsit talán korán is volt ahhoz, hogy Zalánt ott találja. Nem baj – gondolta Sebi, addig is kiválaszthat két olyan seprűt, amik nem annyira húznak és nem is olyan öregek. A tágítóbűbájjal kezelt tárolóba lépve por és lakkozott fa illatát érezte. A seprűk felé véve az irányt, tanulmányozni kezdte a repülőalkalmatosságokat. Hm. Ennek a nyele görbe, a másiknak a farka súlyos. Arról meg, ott a sarokban hiányzik a kengyel… Nos, a készletre ráfért volna egy frissítés, de sebaj, gyakorolni éppen jók lesznek. Kiválasztott kettőt, egyet, amelyiknek ferdült a nyele és egy másikat, amelyiknek picit nehezebb volt a farka. Magához vett egy ládát, amiben a gyakorló labdákat tartották és kifordult az ajtón. A nap éppen lemenőben volt, mikor kilépett a tárolóból. Kicsit nehézkesen mozgott, hiszen a jobb kezében a két seprűt, a balban pedig a ládát tartotta. Szerencsére az ajtót a lendület becsapta mögötte, így nem kellett a becsukásával vacakolnia. Vajon mit szól majd Zalán? Sebi kicsit izgult, de hamar eszébe jutott, hogy ez nem az a helyzet, amikor Bendivel megy valamerre valamit csinálni. Sebinek emlékeztetnie kellett magát arra, hogy azért, mert a bátyja mindig mindent jobban tud, ez nem általános jellemzője az összes embernek. Zalán nem a bátyja, habár idősebb nála, nem fogja úgy alakítani a történéseket, hogy akadályozza vagy megszégyenítse őt. Hiszen Bendi pont azért cikizte, mert ő varázsló volt, mint az édesanyjuk. Bendi pedig egyszerűen nem bírta elviselni, hogy az öccse mellett, ő mindig "csak egy mugli" marad. Ezért kegyetlenkedett vele otthon. De ilyen az élet és ha minden igaz, Sebi végre hátra hagyhatja az ilyen problémákat, hogy ki varázsló és ki nem s hogy ebből kinek milyen előnye származik. Zalán jó fejnek tűnt, mikor megismerte. Hogy a közös gyakorlás ötlete melyikük fejéből pattant ki, abban már nem volt biztos, de nagyjából mind a ketten egyformán lelkesedtek az ötletért. Ráadásul végre versenyezhet valakivel igazán. Az anyja volt az egyetlen, akivel játszhatott, de szinte soha nem tudott úgy helyezkedni, hogy az Margaréta ne tudta volna védeni a dobásait. Sebi nyelt egyet, karja libabőrös lett a várható játék izgalmától.
|
|
|
Nyilas Sebestyén Caesius INAKTÍV
offline RPG hsz: 14 Összes hsz: 16
|
Írta: 2019. július 24. 18:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=764876#post764876][b]Nyilas Sebestyén Caesius - 2019.07.24. 18:36[/b][/url] ZalánLassan közeledett a kviddicspálya felé, kicsit talán korán is volt ahhoz, hogy Zalánt ott találja. Nem baj – gondolta Sebi, addig is kiválaszthat két olyan seprűt, amik nem annyira húznak és nem is olyan öregek. A tágítóbűbájjal kezelt tárolóba lépve por és lakkozott fa illatát érezte. A seprűk felé véve az irányt, tanulmányozni kezdte a repülőalkalmatosságokat. Hm. Ennek a nyele görbe, a másiknak a farka súlyos. Arról meg, ott a sarokban hiányzik a kengyel… Nos, a készletre ráfért volna egy frissítés, de sebaj, gyakorolni éppen jók lesznek. Kiválasztott kettőt, egyet, amelyiknek ferdült a nyele és egy másikat, amelyiknek picit nehezebb volt a farka. Magához vett egy ládát, amiben a gyakorló labdákat tartották és kifordult az ajtón. A nap éppen lemenőben volt, mikor kilépett a tárolóból. Kicsit nehézkesen mozgott, hiszen a jobb kezében a két seprűt, a balban pedig a ládát tartotta. Szerencsére az ajtót a lendület becsapta mögötte, így nem kellett a becsukásával vacakolnia. Vajon mit szól majd Zalán? Sebi kicsit izgult, de hamar eszébe jutott, hogy ez nem az a helyzet, amikor Bendivel megy valamerre valamit csinálni. Sebinek emlékeztetnie kellett magát arra, hogy azért, mert a bátyja mindig mindent jobban tud, ez nem általános jellemzője az összes embernek. Zalán nem a bátyja, habár idősebb nála, nem fogja úgy alakítani a történéseket, hogy akadályozza vagy megszégyenítse őt. Hiszen Bendi pont azért cikizte, mert ő varázsló volt, mint az édesanyjuk. Bendi pedig egyszerűen nem bírta elviselni, hogy az öccse mellett, ő mindig "csak egy mugli" marad. Ezért kegyetlenkedett vele otthon. De ilyen az élet és ha minden igaz, Sebi végre hátra hagyhatja az ilyen problémákat, hogy ki varázsló és ki nem s hogy ebből kinek milyen előnye származik. Zalán jó fejnek tűnt, mikor megismerte. Hogy a közös gyakorlás ötlete melyikük fejéből pattant ki, abban már nem volt biztos, de nagyjából mind a ketten egyformán lelkesedtek az ötletért. Ráadásul végre versenyezhet valakivel igazán. Az anyja volt az egyetlen, akivel játszhatott, de szinte soha nem tudott úgy helyezkedni, hogy az Margaréta ne tudta volna védeni a dobásait. Sebi nyelt egyet, karja libabőrös lett a várható játék izgalmától.
|
|
|
|
Cornelisse Zalán INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus offline RPG hsz: 12 Összes hsz: 13
|
#Caesius Írta: 2019. július 29. 01:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765425#post765425][b]Cornelisse Zalán - 2019.07.29. 01:13[/b][/url] https://www.youtube.com/watch?v=lFGnsdV-sR4A kviddicspálya körülbelül öt percre van a kastélytól, tehát tökre nyugodtan indulok el akkor is, mikor olyan pont 7 percem van, hogy odaérjek a megbeszélt időre. Általában pontos szoktam lenni, csak vannak olyan kivételes helyzetek, amikor belekényelmesedem a másik személy nyugodtságába. Caesius is ilyen, avagy Sebestyén, csak a magyar nevek annyira unalmasak néha, hogy muszáj másképp neveznem a többieket. Anyám az egyik levelében a minap azt írta, hogy pontosan tudta, hogy itt is mennyire jól meg fogom állni a helyemet, meg még azt is odabiggyesztette, hogy büszke rám, és jaj, irtóra jó auror fog válni belőlem. Aha, oké, 15 éves vagyok, ceruzával járok mindenhová, hogy írjak, de bizonyára remek auror leszek azért, mert meg se erőltetem magam, és mégis mindenhol remekül fogadnak. Nagy taps, anyám. Talán itt kezdődik az egész: minek megerőltetni bármit is? Csináld, ahogy csak érzed, és ne agyalj annyit fölöslegesen. Buddhista minimalizmus az erdő közepén. Helyette kiértem a pályához, ahol meg is pillantom a kölyköt, akihez jöttem. Felnevetek. - Na mi van Nyilas, elbírod, vagy kell a segítség? - a poénkodás nekünk jól áll, mások ne próbálják ki otthon.
|
soha nem adom oda neked a ceruzát.
|
|
|
Nyilas Sebestyén Caesius INAKTÍV
offline RPG hsz: 14 Összes hsz: 16
|
Írta: 2019. augusztus 2. 15:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765766#post765766][b]Nyilas Sebestyén Caesius - 2019.08.02. 15:12[/b][/url] ZalánAhogy kilépett az ajtón, rögtön megpillantotta Zalánt, aki nevetve figyelte a bénázását. – Kéne segítség, de sajnos csak te vagy itt – vette fel a megszokott ritmust és a seprűket a földre engedte. Így könnyebben boldogult a labdatartóval is. Vigyázva elhelyezte a seprűk mellett. – Mivel akarsz kezdeni? – vigyorgott a szőke srácra. Közben a kezét a seprű fölé tartotta. – Bár javaslom, hogy a ceruzát vedd ki a zsebedből. Még nem tudok sebeket beforrasztani. Már ha az ceruza... khm... – nem bírta tovább, kibukott belőle a nevetés, miközben Zalán zsebét fixírozta. Kicsit undi, de ez a tizenéves fiúk sajátja. Bár az is hozzá tartozik a történethez, hogy mással ő sem merne így poénkodni. – Fel! – kicsit izgul, nem is ment elsőre. Pedig pont ez lenne a többéves gyakorlás lényege. Talán dühös is, hogy elszúrta. A hajába túrt és újrakezdte. Sikerült is, kezében tartotta a seprű. Egy laza mozdulattal átlendült a nyélen és enyhén a földbe rúgott. A korábbi dühöt felváltotta a szabadság jóleső érzése. Sebi kitárta a karjait, kicsit heccből, kicsit komolyan a gyakorlat kedvéért. – Na mi van, öreg? Pattanj fel te is! - cukkolta nevetve a másikat, élvezve, hogy az alkonyi szél a hajába kap.
|
|
|
|
Cornelisse Zalán INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus offline RPG hsz: 12 Összes hsz: 13
|
#Caesius Írta: 2019. augusztus 10. 23:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=766565#post766565][b]Cornelisse Zalán - 2019.08.10. 23:56[/b][/url] https://www.youtube.com/watch?v=GIQn8pab8VcEzt a gyereket azért csípem, mert neki se kell messzire mennie a beszólogatások miatt. - Az órákon nem ilyen nagy a szád, Nyilas! Nyeregben érzed most magad? - lazán pattogtatom vissza a képzeletbeli szó-labdákat, a ceruzás mondatára viszont elkezdem csábosan rázni a fenekem, miközben a zsebeimet úgy dobom a földre, mintha semmi sem számítana. Talán, mert egy cukorkán kívül semmi nincs a zsebemben. - Szeretnéd, mi, kölyök? Hát igen, ezt a testet mindenki szeretné - és drámain, mint azok az igazi macsók az amerikai filmekben, (amikről csak hallottam, ofcourse), beletúrok a hajamba. Majd, mikor a seprű mellé kerülök, elkomolyodom, mégiscsak aranyvérű családból származom, ahol már a petesejtben belém nevelték a kviddics fontosságát. De azért Caesiuson elvigyorodom, és egy gyönyörű magaslabdát passzolok át neki. Szavakban, csak és kizárólag szavakban. - Tudod Nyilas, csak határozottan. Ez nem egy nő, aki irányít, hanem egy seprű, amit neked kell irányítanod! Talán itt sikered lesz. - majd ellentmondást nem tűrően a kezemet a járgány fölé helyezem. - Fel! - siker. Láb átlendül, rúgás, levegőben, hát kihúz, hiszen egyenesek vagyunk, mint a díszhuszárok. - Felkészültél, kölyök?
|
soha nem adom oda neked a ceruzát.
|
|
|