A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Csak leírta, amit gondolt.
Olyan dühösen nyomtam a felmosó fejét a padlóhoz, hogy hallottam a reccsenését is. Már vagy hatodjára elővettem a pálcámat és egy reparo után folytattam a felmosást. Mi mást utalhatott ki Bojarski prof büntetésül, mint az öltözők takarítását? Persze az egész ötödik évfolyam olyan szemeket mereszt rám, amiből mindent értek, még csak legilimentornak sem kell lennem.
De megnézném, hogy ők mit reagálnának, ha a srác, akit szeretnek gyönyörűnek nevezné, gyűrűt adna, hogy aztán egy másik csajt tegyen a szépségi lista elejére. Több problémám is akadt ezzel; miért volt szükség ilyen listára és a mégis miért figyeli más lányok száját. Megértem, hogy dühösek, de.. hé. Most komolyan rám seperte az egyik lány a port a szekrény tetejéről?
Leengedtem a hajamat, szó nélkül túrtam bele, hogy kirázzam azt, amit lehet. Ahogy végeztem ezzel, inkább az ablak felé tipegtem, messze a szekrényektől. Közben persze még csak véletlenül sem néztem Geri felé, még csak nem is szóltam hozzá a kiakadásom óta. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatunkban én vagyok az egyetlen, aki tökéletesnek találja a másikat, ami elkeserít. Elkeseredetten néztem le sokadjára a gyűrűmre, aminek hirtelen pont annyi jelentősége lett, mint a nővéremének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765003#post765003][b]Mei Watts - 2019.07.25. 20:43[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Csak leírta, amit gondolt.
Olyan dühösen nyomtam a felmosó fejét a padlóhoz, hogy hallottam a reccsenését is. Már vagy hatodjára elővettem a pálcámat és egy reparo után folytattam a felmosást. Mi mást utalhatott ki Bojarski prof büntetésül, mint az öltözők takarítását? Persze az egész ötödik évfolyam olyan szemeket mereszt rám, amiből mindent értek, még csak legilimentornak sem kell lennem.
De megnézném, hogy ők mit reagálnának, ha a srác, akit szeretnek gyönyörűnek nevezné, gyűrűt adna, hogy aztán egy másik csajt tegyen a szépségi lista elejére. Több problémám is akadt ezzel; miért volt szükség ilyen listára és a mégis miért figyeli más lányok száját. Megértem, hogy dühösek, de.. hé. Most komolyan rám seperte az egyik lány a port a szekrény tetejéről?
Leengedtem a hajamat, szó nélkül túrtam bele, hogy kirázzam azt, amit lehet. Ahogy végeztem ezzel, inkább az ablak felé tipegtem, messze a szekrényektől. Közben persze még csak véletlenül sem néztem Geri felé, még csak nem is szóltam hozzá a kiakadásom óta. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatunkban én vagyok az egyetlen, aki tökéletesnek találja a másikat, ami elkeserít. Elkeseredetten néztem le sokadjára a gyűrűmre, aminek hirtelen pont annyi jelentősége lett, mint a nővéremének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765017#post765017][b]Benzsay Gergely - 2019.07.25. 22:05[/b][/url]

Most ennek komolyan ekkora jelentősége van? De ko-mo-lyan?! Egy hülye lista, és teljesen taktikusan lett megszerkesztve. Legalábbis én azt hittem, hogy ez kiváló taktika, ehhez képest nagyon rosszul sült el, és persze kinek a feje lett leszedve? Naná, hogy az enyém.
Ha valami pedig bosszant, az az, hogy nem csak, hogy csúnyán néz rám, de még át is néz rajtam! Én meg állok, mint egy rendes hülye és felháborít, hogy őt felháborítja, miközben persze a többiek még rá is tesznek el lapáttal, mert azért megvan a piszkálódás. Hiába vagyunk nagykorúak, nem nagyon tudunk úgy viselkedni, főleg, mivel gyerekesek vagyunk még, fiúk, akik későn érnek.
- Scotti nem keresett még?
Kérdezi az egyik rellonos nagyokos, aki már annyiszor verekedett össze, főleg kisebbekkel, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy az alapvető agyi kapacitása megvan még, de kérdezni nagyon tud. Túl jól. Hozzá társul a hülye haverja, aki csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy még jól is jött ki a lépés egy ideje már amúgy is tervezte, hogy elkapja Meit egy körre. Na nem. Biztos, hogy nem, de előbb cselekszem, mint gondolkozom, és verem be az orrát háromszor, mint, hogy reálisan végiggondoljam. Nem elmélkedem azon, hogy ott kellene maradnom, hogy befejezzem a takarítást, vagy, hogy megverjenek. Csak ledobom a törlőrongyot, és kilépve olyan lendülettel szelem át a pályát, véres kezemet rázogatva. Azt mondják, ilyenkor érik valaki férfivá. Hát tessék, megtörtént.
Úgy robbanok be a öltözőbe, mint valami őrült, és nem nézve a többieket, Mei felé indulok, nem érek hozzá, de a testemmel folyamatosan arra kényszerítem, hogy a falig hátráljon. Most dúlnak bennem az érzelmek igazán, mert nagyon is elképzeltem, hogy mit tenne a barátnőmmel, és nem fogja megtenni, mert ő az enyém. És nem akar rám nézni? Na majd akkor segítek.
- Na szia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765019#post765019][b]Mei Watts - 2019.07.25. 23:31[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Életem férfija olyan hirtelen érkezik a képbe, mintha mindig is ott lett volna. Mármint nem az életemben, hanem jelen esetben a rellon öltözőben. Még szép, hogy kiszúrom a véres kezét, mert nem akarok elsőre a szemébe nézni; aztán jött a "na szia" rész.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy aggódnom kellene a vér miatt, dühösnek lennem, vagy szimplán meglepettnek.
- Helló - zavartan néztem az arca irányába, a hangomat elvitte a cica valahova messzire.
Oldalra billentettem a fejemet, hagytam, hogy a hajam eltakarja az arcomat, ha már nagyon mozdulni nem tudtam. Nem akartam megbánni soha, amiért levágattam annak idején, mert jó helyre került a pénz, de ugyanakkor mi másra gondolhattam volna?
- Mit csináltál? - tétován elindult a kezem az övé irányába, de félúton meggondoltam magam. Ezer meg ezer más dolgot is mondhattam volna, de ez érdekelt a leginkább, és egy valamit megfogadtam magamnak már a legelején; soha többé nem fogok hazudni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765022#post765022][b]Benzsay Gergely - 2019.07.26. 06:38[/b][/url]

Tudom, hogy a többiek feszült figyelemmel néznek minket, de nem érdekel. Pont ezért toltam be egy olyan sarokba, ami kiesik, hogy ne lássák őt, és ne hallják, amit beszélünk.
- Megvertem egy suttyót, aki rólad áradozott.
Nyilván nem szépen, és nyilván nem vagyok rá túl büszke, mert eddig soha életemben nem csináltam ilyet, de a féltékenység, hogy csak felmerült a dolog, egy teljesen képtelen dolog, elindította bennem azt, hogy idegrohamot kapjak. Mei az én barátnőm, hozzám tartozik, és az enyém. Lehet rám bármilyen mérges, akkor is, az enyém.
- Figyelj kiscsibe, azért adtam eggyel több pontot Majának, hogy ne téged nézzenek, hogy ne nézzék az én nőmet. Nem akartam hallgatni a megjegyzéseket, mert tudtam, hogy nem lesz jó, amit kiváltott.
És tényleg nem is lett jó, hiszen nem vagyok túl büszke arra, amiért verekedtem, pontosabban, amiért ütöttem. Soha korábban nem csináltam ilyet, de Mei miatt nem tudom olyan lazán kezelni a megjegyzéseket. Csak ne érjenek hozzá, csak ne beszéljenek róla, csak ne akarják őt semmilyen szinten.
- Sajnálom, ha megbántottalak, nem az volt a célom, ugye tudod?
Nem vagyok benne biztos, hogy jó taktika volt, akkor nagyon annak tűnt, de látva a mostani állapotunkat, nem biztos, hogy tényleg helyes volt az, amit tettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765531#post765531][b]Mei Watts - 2019.07.30. 21:33[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Hallom a szavait, ellenben felfogni alig tudom. Az a fiú, aki olyan gyengéden ér hozzám minden egyes alkalommal, képes volt verekedni? Nem egyszer játszottunk már a Mortal Combattal, meg hasonló verekedős játékokkal, de azért ez a valóságban más. Még a kviddicspályára sem engedném fel mezőny közben!
Őszintén meglepve állok előtte, és elkerekedett szemekkel nézem. Semmi nem jut az eszembe, csak az, hogy egyébként ez jól esik.
- Igazán nem kellett volna - felelem kicsivel később, és érzem, hogy a piros ötven árnyalata vonul át az arcomon. Nem tartom magam autistának, de ha bárki más hozzám érne Gerin kívül, valószínűleg random felgyújtanám az illetőt, emiatt nem kell féltenie.
Már nem csak elnézek mellette, hanem konkrétan a szemeibe bámulva hallgatom. Igazából nem kellene sokáig győzködnie, mert bármit elhinnék neki. Ha találnék a szobájában egy idegen melltartót és azt mondaná, hogy valami random csaj öltözött át nála, azt pedig ottfelejtette, de két percen belül távozott is, azt is elhinném. Mert vele akarok lenni, de csak ha ő is úgy gondolja, hogy én vagyok számára a tökéletes. Nem egoizmusból, de őszintén elegem van, amikor valaki eldob, mert megunt.
- Tudom, hogy nem akartál bántani - bólogattam röviden. - De ha... nem is tudom. Te... szeretnéd mással is kipróbálni? - suttogom lesütött szemekkel. Nem olyan régen kaptam meg a gyűrűmet, nem is akárhogyan. Akkor azt mondta, hogy velem képzeli el a jövőjét, de azóta lehet túl kemény voltam vele? Pedig Isten látja lelkem, még Worms-ben is legyőzött egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765570#post765570][b]Benzsay Gergely - 2019.07.31. 11:05[/b][/url]

Amikor azt mondja, nem kellett volna, kínomban felnevetek. Persze, nyilván nem kellett volna, de nem ő volt ott, nem hallotta azokat a szavakat, nem hallotta a hangokat, amiket kiadtak, imitálva Mei élvezettel téli nyögéseit, nem ő látta, ahogy eljátsszák, ahogy "becserkészik" a lányt. Nem ő volt benne, én voltam ott, és magamat is megleptem azzal, hogy milyen erő is van bennem, hogy mire vagyok képes. Nem vagyok büszke erre, nem, egy kicsit sem. A Mei iránti érzéseim sokszor elvakítanak, nem tudom magam fékezni. Ennek eredményeként nem egy szívből jövő atyai pofonon vagyok már túl, és úgy vélem, este megkapom a következőt, de nem érdekel. Arra büszke vagyok, hogy elejét vettem a dolognak, hogy befogták.
A pofon, nem fizikai, hanem lelki úton hamarabb ér célt, mint sejtem, hogy fog. Úgy meredek Meire, mintha szellemet látnék, mintha nem lennék ébren, mintha nem is lenne ott. Csak nézem őt, és nem vagyok benne biztos, hogy látom is. Mármint látom, csak nem tudom, hogy ha ő itt van, akkor a kérdés valóban elhangzott-e. Csak mondjuk azt, hogy nem, csak menjünk vissza akár egy héttel ezelőttre is, hogy ne is írjam le azokat a rohadt pontokat. Egyetlen pont miatt úgy gondolja, hogy képes lennék elmenni mással. Elmenni a barátommal, aki ráadásul máshoz tartozik. Elmenni Scotti nőjével, igen, nyilván ez a célom, és így üzenem meg. Éppen így.
Csak nézem őt, és érzem, hogy az arcom pillanatok alatt válik színtelenné, miközben a vér teljesen kifut belőle, majd csakhamar lesz az eddig lángoló tekintetem, szomorú. Sosem jutott eszembe még kifelé tekinteni ebből a kapcsolatból, sosem merült fel bennem, hogy más is van. Hogy más is lehetne, hogy többen lehetnénk ebben a kapcsolatban. Egyáltalán, hogy bármit is keresni akarjak én a kapcsolatunkon kívül. Hajamba túrva pillantok le a gyűrűre, és fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Ami először eszembe jut, az nem tűr nyomdafestéket, de inkább nyelek egyet. Szeretem őt, nem bántanám.
- Hogy mivan?
Adok egy esélyt annak, hogy nem jól hallottam azt, amit mondott. Hogy nem volt valóságos, de ez most nem egy játék, ahol visszatekerhetsz tíz másodpercet. Ez a valóság. Egy hülye pont miatt feltételezni azt, hogy lefeküdnék mással.
- Ez most…
Ez most mi? Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Ötletem sincs. Csak úgy semmi. Csak nézem őt, és ingatom a fejem. Kezemmel még mindig a hajamat markolom, közben a fejem ingatom. Ez hihetetlen. Nem, ezt tényleg nem tudom felfogni.
- Én most nem hiszlek el, Kiscsibe.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom, vagy tennem, de az biztos, hogy a lábaim automatikusan megfordulnak, és számos ember tekintetének kereszttüzében elindulok kifelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765681#post765681][b]Mei Watts - 2019.08.01. 11:43[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Ha van dolog, amit kevésbé akarok annál, hogy megint eldobjanak, az az, ha csalódást okozok. Itt én voltam az, aki szította a haragot, én nem voltam képes elhinni megint, hogy én vagyok neki az első. Elfordult tőlem, ezt pedig nem csak fizikálisan éreztem, de mentálisan is. A hülyeségemmel megbántottam, és azonnal tudtam, hogy itt két út van. Az egyik, ahol megkeresem a felmosófát és folytatom a büntetőmunkát, a másik pedig... hát, nem én leszek az, aki spoilerezni fog.
Az ujjaimmal felfogtam a hajam, újra elővéve a pálcámat egy szalagot varázsoltam, ami egy darabig talán összefogja. Nem tétlenkedtem tovább, ennyi is elég volt, hogy a bátorságomat összeszedve utána menjek. Az első lépések után már futva tettem meg az utat kettőnk között. Ahogy beértem, már nem kellett gondolkozni, csak átöleltem hátulról, és nem számított, hogy mennyire figyel rám, el kellett mondanom neki.
- Sajnálom - kezdtem bele nehezen. - Sajnálom, hogy féltékeny voltam, meg hogy olyan dolgokat mondtam. De nagyon szeretlek, és megijedtem, hogy... - hirtelen nem tudtam folytatni. Annyira sok dologtól féltem, nehéz volt megfognom ezt. De egy biztos; mind felett az elvesztése állt. - Hogy Kelevitz a final boss, akit nem tudok legyőzni.
Egy pillanatra a hátának döntöttem a homlokomat, de aztán erőt véve magamon elengedtem, ajkamba harapva vártam, hátha ad még nekem egy esélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765693#post765693][b]Benzsay Gergely - 2019.08.01. 14:47[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy jól reagáltam-e, vagy sem, de egyszerűen nem tudom, hogy mit mondhattam volna még. Egy ilyen után, mit mond az ember? Hogy merült fel benne? Aggódom, rettentően, hogy ez egy megoldás neki, hogy ő ezt a felvetést helyesnek látja. Ez nem helyes. Fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondanom vagy tennem. Hibáztam, és ezt el is ismertem, de megindokoltam neki, hogy mégis miért tettem, hogy mi volt ezzel a célom, és nagyon rosszul sült el. Beszélnem kellett volna vele, elmondani, hogy volt egy ilyen, de nem is sejtettem, hogy egyáltalán ez napvilágot lát valaha. Azt hittem, ez csak egy ilyen belső dolog, kicsit elvagyunk, majd kidobjuk, és vége. Erre kiderült, bejárta az egész iskolát, és most mi vagyunk az iskolai pletykabázis egyik főszereplője. Kiváló karrierfejlődés.
Bosszankodva haladok kifelé, amikor megérzem, hogy átölel. Megállok, mert nem akarom, magammal rántani, és nem akarok a kezei közül se kilépni. Ebben reménykedtem a leginkább, hogy nem hagy elmenni, hogy itt tart maga mellett, hogy azt mondja, nem úgy gondolta. És igen, minden úgy történik, mégsem vagyok boldog. Nem tölt el örömmel, hogy ez a beszélgetés egyáltalán megtörtént kettőnk között. Akkor sem, ha jól alakul a dolog lényegében.
- Én vagyok a final, és legyőztél.
Simítok végig a kezén, a gyűrűn, amit visel, és elégedettséggel tölt el, hogy rajta van, hogy lássák, hogy velem van, hogy foglalt. Hogy nem vette le, hogy még mindig úgy gondolja, hogy mi összetartozunk. Összetartozunk, és ezt semmi sem változtathatja meg. Semmi és senki, főleg nem egy ilyen hülyeség. Ujjaimat ujjai közé fonom, és megfordulva közelebb húzom magamhoz még jobban.
- Szeretlek Mei. Gyere.
Lehajolva egy apró csókot nyomok a feje búbjára, és el sem engedve, elkezdek hátrálni vele, hogy a sok minket néző lány tudjon tovább dolgozni. Kint megfordulva a lelátók felé sétálok vele, nem is mondok semmit az úton, csak amikor már leültünk, és átöleltem a vállát.
- Bízzunk meg egymásban egy kicsit jobban, rendben?
Van még valami, de előbb szeretném, ha erre válaszolna, mert csak ezen túllendülve hozhatom fel a következő témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765723#post765723][b]Mei Watts - 2019.08.01. 21:29[/b][/url]

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Nem rohant el tőlem, ami azt hiszem, hogy egész pozitív. Sőt, még végig is simít a kezemen, amit a tekintetemmel követek végig. Mosolyogva nézek fel rá később, még ha nem is az óriási vigyor az, de legalább őszinte.
- Akkor ez K.O., mert nem csak én nyertem - felelem maradva az eredeti hasonlatnál. A dupla kiütés során általában azt szoktam használni, hogy mindketten kikaptunk, de ha kettőnkre gondolok, az minden, csak nem veszteség. Amikor valaki ilyen csodálatos dolgokat mutat nekem, mint az igazi szeretet, az a színtiszta győzelem az életben.
- Nagyon szeretlek - összevonom a szemöldököm, ahogy közelebb húz. Csak nagyon ritkán mondtam ezt, korábban szinte csak a nővéremnek, de most úgy érzem, mintha kevés lenne. Szavakkal leírhatatlan, amit iránta érzek, ezer sem lenne elég hozzá, nem hogy csak egy. - Soha többé nem fogok ilyet csinálni - fogadom meg azonnal hangosan, hogy Geri is biztos lehessen benne. Ami az emberi kapcsolatokat illeti, nagyon sok mindent kell még tanulnom, de jó kiindulási pontnak tűnik, hogy amikor megbeszéljük az esetleges akadályokat, meghallgatom a véleményét. Nem dönthetek nélküle.
Hagyom, hogy maga után húzzon és igazából fogalmam sincs, hová megyünk. Bojarski nem figyel szerencsére, könnyen el tudunk surranni a figyelő tekintetek elől. Mindenki megkapta a mai dráma adagját, most már nyugodtan kettesben lehet minket hagyni.
Elbújva a pletykaéhes tekintetek elől kicsit megnyugszom, főleg, hogy átöleli a vállam. Ha így ér hozzám, akkor olyan nagy gond már nem lehet.
- Persze - vágom rá azonnal, még bólintok is mellé. - Csak vannak dolgok, amik olyan komplikálttá teszik az életet. Ha elakadok valahol, akkor nem tudok youtube-on tutorialokat nézni, hogyan kellene megoldani a problémákat. Bár a főzésben segítenek, igazából a csirkés ragut is onnan tanultam, de amikor érzelmileg nehéz időket élek át, akkor senki nem mondja meg, hogy mit csináljak.
Nem azt mondom, hogy szívem szerint könyvekből tanulnék meg mindent, de azért majdnem. Eddig lehet, hogy jól csináltam mindent, de az első bukkanókat úgy tűnik, hogy nem túl jól viseltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=767437#post767437][b]Benzsay Gergely - 2019.08.17. 11:33[/b][/url]

- Dehogynem fogsz, ahogy én is.
Néha azt érzem, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk egymásba. Hogy ez lesz egy nap a vesztünk, ha nem figyelünk oda, a túl nagy szerelem. Láthattunk már rá példákat a történelemben, az irodalomban, de még a Bagolykőben is, hogy mennyire egészségtelenbe tud átmenni, ha valakit túlzottan szerelmesek.
Egyben reménykedek csak, vagyis, kettőben. Az egyik, hogy mi időben felismertük, hogy ez a veszély fennáll, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk a másikba és a kapcsolatunka, a másik pedig, hogy levitások vagyunk, szóval az elméleti részét is tudjuk a dolognak, és megértjük, nem cselekszünk mindig és azonnal az érzelmeink alapján. Rendben, ez most az volt a részéről, és valamilyen szinten a részemről is, de abban azért volt némi taktika is, mert úgy gondoltam, hogy az én barátnőmet, senki ne nézegesse. Mondjuk nem ártott volna szólnom neki, hogy van egy ilyen lista, és, hogy az egész pontozás tök taktikus volt.
- Isten áldja a Youtube-ot a csirkés raguért!
És ezt komolyan is gondolom, miközben egy elégedett sóhaj kíséretében felpillantok az égre. Az a ragu, tökéletes. Esküszöm, ha egy életen át csak azt ehetném, tökéletes lenne a világom. Persze mindent szeretek, amit csinál, és szerintem én leszek a pocakos magyar férfiak mintapéldánya mellette, de egyszerűen nem bánom. Főleg, mert ennyire szeret. Szeretni fog akkor is, amikor majd úgy fogok kinézni, mint aki ötösikrekkel terhes. Persze, nyilván azon leszek, hogy ne eresszem el magam, de az élet hosszú, Magyarország pedig jobban hizlal.
- Szóval, Mei Watts. Azon járt az eszem, hogy ha sikeresen levizsgázunk, mi lenne, ha összeköltöznénk? Nem hozzánk, nem akarom, hogy megbolondulj. De olvastam, hogy lesznek a faluban ősztől olcsón bérelhető ingatlanok, és arra gondoltam, hogy mondjuk, megnézhetnénk őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=768409#post768409][b]Mei Watts - 2019.08.21. 21:52[/b][/url]

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Mosolyogva forgatom meg a szemeimet, hogy utána újra az övéibe nézhessek.
- Arra gondoltam, hogy bízok kettőnkben. Legyőzhetetlenek vagyunk, és nem én leszek az a noob, aki nem szavaz meg elég bizalmat - jelentem ki lazábban.
Abban viszont igazat adok neki, hogy bizonyára a továbbiakban is féltékeny leszek. Kincső persze nem tartozik ebbe bele, de ha feltűnik például Sára, biztos kibuknék kicsit. Igyekszem kezelni az ilyen érzelmi kitöréseimet, mivel pont ez alapján működik az elemi mágiám is. A tűz nem játék, én pedig nem akarok ártani senkinek.
Csak nevetek rajta, de azért legbelül nagyon jól esik, hogy ennyire szereti, amit csinálok. Oké, az indiai kajáim még mindig ehetetlenek, de azt leszámítva boldog vagyok, amikor neki főzhetek.
- Aha, persze, hogy benne vagyok - bólogattam vidáman. Nem is tudom, hogy miért nem jutott hamarabb eszembe, de tény, hogy ha van zseniális ötlet, akkor ez az. Igazából azt mondják, hogy lakva ismeri meg az ember igazán a másikat, de nem hiszem, hogy ez akadály lenne számunkra. Még mindig nem igazán akar eltűnni a rózsaszín köd, pedig már lassan egy évesek vagyunk. ÚRISTEN. Majdnem elfelejtettem.
Ezt azért elraktároztam, hogy aztán picit összeráncolva a szemöldökeim nézzek rá.
- Én lennék a legboldogabb ettől, de szerinted apukád megengedné? - Nem szeretem, ha veszekednek, pláne, ha miattam. Az anyukája a legjobb szülő a világon, a papával viszont néha vannak fennakadások. Őszintén nem szeretném, ha súrlódást okozna közöttük a közös életünk.
Ugyanakkor meg imádom, hogy meghozta ezt a döntést. Mármint még semmi sem végleges, de nekem már az elhatározás is elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=769485#post769485][b]Benzsay Gergely - 2019.08.29. 09:26[/b][/url]

- Örülök, hogy erre a döntésre jutottál.
Így mind a kettőnknek könnyebb. Tudom, hogy féltékeny, én is az vagyok az összes fiúra, aki csak rá emeli a tekintetét. Ő az enyém. Furcsa, új érzés a birtoklási vágy, de ezt érzem, birtokolni akarom őt. A tulajdonom. Önző vagyok? Nem hiszem, hiszen magamra is úgy tekintek, mint az ő tulajdonára. Most még. Aztán ez átalakul majd, ha gyerekeink lesznek. Akkor őt már többen birtokoljuk, mert anya csak egy van. És ebben benne is vagyok. Nyilván, a saját gyerekeimre nem leszek féltékeny.
- Különben sem állna jól a noobság, túl édes vagy.
Nem akarok veszekedni, ezért is nem teszem, az előbb talán túl erőszakos voltam vele, túl udvariatlan, és hogy ezt enyhítsem, vigyázva arra, hogy egy-egy felszakadt részből kiserkenő vércseppel se kenjem össze, tűrök egy kósza tincset a füle mögé. Itt most csak mi ketten vagyunk, mégis tudom, hogy képes vagyok zavarba hozni. Közelebb csúszok hozzá, és apró puszit nyomok az arcára. De itt nem állok meg, kezemmel tartva az állát, hogy ne tudjon elhúzódni, az arcélére és a nyakára is adok párat, remélve, hogy mire felpillantok már rákvörös lesz. Csinálnám még, de a kérdése kizökkent, így sóhajtva felpillantok rá.
- Mei, felnőtt vagyok, önálló keresettel.
Jó, a saját apám fizet, de ez most teljesen mindegy. Ha nem otthon lakom, nem szól bele mindenbe. Oda tesszük a képregényeket, ahova szeretnénk, úgy étkezünk, úgy alszunk, ahogy mi szeretnénk. Nem kellenek árgus szemek. Tudom, hogy még fiatalok vagyunk, de van lehetőségünk, hát miért ne akarnánk élni vele?
- Plusz ott van az is, hogy a húgaim kezdenek egymás idegeire menni. Itt az ideje, hogy különköltözzenek. Az én szobámba mehet az egyikőjük, és béka lesz otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=772266#post772266][b]Mei Watts - 2019.09.10. 11:35[/b][/url]

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Olyan hullámvasút az egész, nem mintha bánnám, vagy ilyesmi. Még ha akarnék is mondani valamit, a kis akciója teljesen elnémít. Nem otthon vagyunk a négy fal között, de még ha ott lennénk sem számítana semmit. Még mindig annyira új, hogy... na, hát hogy már itt járunk. Vagyis ideje volt, de mindent olyan jól csinál és... Oké. Komplett idiótának kezdem érezni magam, és biztos vagyok benne, hogy nem csak simán melegem van, hanem rendesen el is pirultam.
- Pe-persze - vágtam rá dadogva. Kicsit éles volt a váltás megint. - Nem mondom, hogy egy kastélyt is ki tudnánk fizetni, nem az anyagiakkal van gond. Azt nem szeretném, ha mérges lenne.
Ami lássuk be, könnyen elképzelhető. Bár Benzsay papa meg sem közelíti az enyémet, szigorú elvárásai neki is vannak.
- Amikor én szembeszegültem az apámmal, ő kitagadott - ismertem el nehezen. Nagy levegőt vettem, mert ideje a tabu témák ledöntésének. - Nagyon sokat számítasz nekem, mert régóta nem volt családom, és te betöltöd ezt az űrt. De pont ezért nem szeretném, ha közben miattam le kell mondanod bármiről is - lefelé néztem a földre.
Persze mosolyogtam a húgain, de ezek után valahogy nem jött olyan őszintén, ahogy általában szokott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=774489#post774489][b]Benzsay Gergely - 2019.09.22. 19:52[/b][/url]

- Ő mindig mérges.
Vonom meg a vállaimat mosolyogva. Régen, a betörés előtt persze nem ilyen volt. Mármint, akkor is eléggé szigorú volt, de tudott nevetni, azóta csak ezt az oldalát ismerjük, mintha a polc, ami maga alá temette, kilökte volna a vidámságot belőle. A lányok persze nem emlékszenek nagyon apára azelőttről, hiszen nagyon kicsit voltak még, öt, talán hat évesek. Nekik apa mindig ilyen volt, amilyen most is. Mérges és morgós. Valami olyan, amilyen én a saját gyerekeimmel sosem szeretnék lenni. Mi valahogy Mei és én jó balansszal vagyunk, mert szerintem mind a ketten egyformán vagyunk szigorúak és engedékenyek. A gyerekeinknél mind a kettőnknek lesznek stiklijei. Persze ez még a jövő, de akkor sem aggódnék, ha a holnap lenne, valahogy az anyagiak miatt sem.  
- Mi a legrosszabb, ami történhet, szerelmem? Együtt leszünk kitagadottak. Akkor felveszünk valami überkirály családnevet, és azzal élünk tovább. Mei Minecraft vagy Mei Forza és Gergely Horizon, a gyerekeink meg lesznek mondjuk Ancsika és Guszti Forza-Horizonok.
Persze nem gondolom komolyan, hogy ez legyen az új vezetéknevünk, csak szeretném megnevettetni kicsit, mert nagyon szép, amikor nevet. Olyankor mindig - már ha ez lehetséges egyáltalán -, szerelmesebb leszek belé.
- Bármiről képes lennék lemondani, ha ahhoz kell, hogy veled legyen jövőm. Ezért adtam a gyűrűt, hogy tudd, bármi történhet, mi már örökre mi maradunk. Rendben? Ebbe senki és semmi sem szólhat bele.
Megoldjuk. Tudom, hogy megoldjuk bármi is jön szembe. Nem akarok kacsalábon forgó palotát, csak egy boldog felnőttkort, vele.
- Tudom, hogy a többieknek mi okoztuk ezt a büntetőmunkát, de mi lenne, ha meglépnénk és játszanánk egy kicsit vagy megnézhetnénk akár ezeket a házakat is.