A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHH - Egy zuhanás hangjait hallhatjuk. A zuhanás az az állapot, amit a gravitáció idéz elő. Ezt egy varázsló/boszorkány felülírhatja pálcamágiával. Egy idióta nem annyira. Jelenleg ő egy idióta.  Miután lassan és érthetően vázoltam a helyzetet, talán értitek a visítás okát:  nem tudja lefékezni magát, ugyanis teljes erejéből zuhan tizenöt méter magasról, tehát nem kismiska helyről.
Történt, hogy Aidennel edzettek az imént szokásos jó hangulatukban, tehát Aiden gyepálta őt még az imént, mikoron is olyan kellemes menetszéllel húzott el mellette, hogy Zsófia egyensúlya búcsút intett a gazdájának és mélyrepülésbe kezdett. A gravitáció törvényeit hűségesen betartó test épp látványosan gyorsul g gyorsulással, a seprű pedig nem sokkal lemaradva követi ordítozó gazdáját.
Zsófia egyetlen szerencséjének mondható, hogy a keze oly vehemensen kapálódzik valami szilárd után, hogy sikerül karmai közé kaparintania a seprű farkát. Kétségbeesetten vonja magához a marék cirkot, hogy ujjal végre a jól bejáratott fára szorulhassanak. Kapálózva, a föld felett úgy három méterrel sikerül visszaevickélnie, úgy kapodva a levegőt, mintha menten légszomjban akarna meghalni, és csak kevés hiányozna ehhez. Az ütője alattuk ért földet valahol a fűben, de semmi lélekjelenléte nincs utánamenni. Egyszerűen örül, hogy egy darabban kibírta ezt az egész mutatványt.
Remegve, síráshoz és kissé a hisztériához közel kapkodja tekintetét és ezzel együtt mozgatja recsegtetve a nyakát Aiden után, s mikor megtalálja, bizonytalan-tétován evickél oda hozzá a seprűjére tapadva gyakorlatilag.
- Mégis mit tettél volna, ha becsapódok, mi? - Hihetetlen, milyen magas hangokat képes a félelem megütni, no meg a könnybelábadt szemek. Természetesen ki más lehetne a hibás, mint a férfi? Mindig a férfiak tehetnek mindenről! Vádló pillantása is csak erről árulkodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=699798#post699798][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.06. 00:43[/b][/url]

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHH - Egy zuhanás hangjait hallhatjuk. A zuhanás az az állapot, amit a gravitáció idéz elő. Ezt egy varázsló/boszorkány felülírhatja pálcamágiával. Egy idióta nem annyira. Jelenleg ő egy idióta.  Miután lassan és érthetően vázoltam a helyzetet, talán értitek a visítás okát:  nem tudja lefékezni magát, ugyanis teljes erejéből zuhan tizenöt méter magasról, tehát nem kismiska helyről.
Történt, hogy Aidennel edzettek az imént szokásos jó hangulatukban, tehát Aiden gyepálta őt még az imént, mikoron is olyan kellemes menetszéllel húzott el mellette, hogy Zsófia egyensúlya búcsút intett a gazdájának és mélyrepülésbe kezdett. A gravitáció törvényeit hűségesen betartó test épp látványosan gyorsul g gyorsulással, a seprű pedig nem sokkal lemaradva követi ordítozó gazdáját.
Zsófia egyetlen szerencséjének mondható, hogy a keze oly vehemensen kapálódzik valami szilárd után, hogy sikerül karmai közé kaparintania a seprű farkát. Kétségbeesetten vonja magához a marék cirkot, hogy ujjal végre a jól bejáratott fára szorulhassanak. Kapálózva, a föld felett úgy három méterrel sikerül visszaevickélnie, úgy kapodva a levegőt, mintha menten légszomjban akarna meghalni, és csak kevés hiányozna ehhez. Az ütője alattuk ért földet valahol a fűben, de semmi lélekjelenléte nincs utánamenni. Egyszerűen örül, hogy egy darabban kibírta ezt az egész mutatványt.
Remegve, síráshoz és kissé a hisztériához közel kapkodja tekintetét és ezzel együtt mozgatja recsegtetve a nyakát Aiden után, s mikor megtalálja, bizonytalan-tétován evickél oda hozzá a seprűjére tapadva gyakorlatilag.
- Mégis mit tettél volna, ha becsapódok, mi? - Hihetetlen, milyen magas hangokat képes a félelem megütni, no meg a könnybelábadt szemek. Természetesen ki más lehetne a hibás, mint a férfi? Mindig a férfiak tehetnek mindenről! Vádló pillantása is csak erről árulkodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=699838#post699838][b]Aiden Ward - 2017.09.06. 15:43[/b][/url]

Épp hasítok jó öreg barátomért, hogy sokadszorra is csattanhasson kerek idomain az ütőm, mikor lendítés közben meghallom a kétségbeesett kiáltást – szemforgatva pofozom a gurkót nagyjából a hang irányába, hogy aztán igazítva valamelyest pozíciómon, felmérhessem, mi a hiszti tárgya ezúttal.
Egy szempillantás alatt kapom elő pálcámat, hogy a megszokott módszerrel elkerülhessük a becsapódást – még a végén Mínea válogatott módszereivel néznék szembe, amiért összetörtem a meccs egyik potenciális játékosát. Aztán az van, hogy a nem túl elsietett mentőakcióm közepette Zsófi sikeresen összekaparja mellette zuhanó eszközét, jómagam pedig úgy döntök, lássuk, mi lesz a vége; természetesen készenlétben állok, ha nem szenvedi vissza magát időben, jöhet a B terv.
Bólintok – szép. Aprót mozdítok még így is a pálcán, melynek hatására az épp Zsófit megkörnyékező gurkó belefagy a mozdulatba.
 - Lássuk csak... – vágok töprengő arcot, erősen túlszínészkedve. – Hm, talán elvittelek volna a gyengélkedőre. – Közlöm végül rezignáltan, aztán felemelve pálcás balomat kérdőn vonom fel szemöldököm.
 - Szerinted mégis mi a jó bánatért van nálam ez, he? Többtíz méterrel a föld felett száguldozol össze-vissza, két ötvenkilós dögöt kergetve; örülök, hogy végre feltűnt, ez bizony egy hangyányit veszélyes hobbi.
Seggfej vagyok? Szerintem már hozzászokott. Az viszont, hogy úgy döntöttem, kikupálom terelésből, a legkevésbé sem egyenlő a bébiszitterkedéssel.
 - Na, pont ezért szoktam azt mondani, hogy negyvenkilós kislányok kezébe ütő nem való. – Le a kalappal egyébként Zsófi előtt, jobb esetben is minden második edzésen megkapja ezt, és még mindig itt van. A dacossággal nincs probléma, ez már alapvetően egy jó pont. – A helyedben nem rinyálnék annyit, tudom, hogy a menetszelem sem piskóta, de... izé. Az a vas ott a pálya felénél val’szeg tizedannyira sem kellemes, mint szerény személyem.
Igen, voltam olyan határtalanul nagylelkű, hogy a nagy magyarázás közben útjára engedtem az imént megállított golyóbist, ami pár másodpercnyi összezavarodott kanyargás után – hisz az előbb még ott volt az áldozat –, célba vesz minket. Dobok egy hátraarcot, aminek köszönhetően Zsófi marad a közelebbi játékos, minimálisra csökkentve annak az esélyét, hogy utánam eredjen a félmázsás dög.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=699864#post699864][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.06. 18:36[/b][/url]

Az elején sokszor elgondolkodott rajta, hogy felrúgja Aident, sőt meg is próbálta kétszer-háromszor. Egész addig járt a korsó a kútra, míg meg nem tanulta, hogy a gerincbe kapott gurkónál fájdalmasabb bosszú kevés van a világon. Nem egyszer sétált le hadirokkantként edzés végeztével a pályáról, így hát rövid úton felhagyott az Aiden leamortizálására tett kísérletekkel.
Most is kevésen múlott, hogy nem betört koponyával vagy szétloccsant agyvelővel végezte. Ilyen ez a bicikli, akarom mondani, seprű.
- Te csak ne oktass itt ki. A pálcád semmit sem ér, ha egyszer eggyé válok a talajszinttel, mielőtt megmozdulhatnál. - Elég vicces, ahogy egyszerre potyognak a könnyei a dühtől, vörös, pattanásos fejecskéje egy égő csipkebokrot is mintázhatna, de közben remeg, mint a nyárfalevél, bár ezutóbbi már csillapodni látszik. Sokkal inkább a dacos düh kezd felülkerekedni.
- Óh, dehogynem való. Úgy feldugom a fenekedbe, hogy menten elmész tőle. - Talán ez az eddigi legcsúnyább dolog, amit valaha kiejtett a száján fogát csikorgatva. Fel is emeli az ütőjét, hogy elinduljon Aiden felé, ám az -mint mindig- megelőzi a cselekvésben. Jóformán alig van ideje meglepődni: jön a gurkó. Óh, micsoda helyzetváltozások, kackac...
Aiden elillan, ő pedig visszafordul, hogy szembenézzen a felé száguldó szörnyeteggel. Hatalmasat liftezik a torka, és valljuk be, elég szánalmas látvány a maszatos szemével (elkenődött a szemspirál, sálálá), az ütőt görcsösen markoló kezével, és a vörös kis fejével. És most mi a fenéhez kezdjen? Tizedmásodpercei vannak átgondolni, pontosabban összevakarni a szétzilált gondolatait, és cselekedni, ha nem akar néhány törött bordát magának.
Végül oldalra dől és hirtelen sebességgel süllyedni kezd, utána meg a gurkó.
 Oldalirányba dőlve kapcsol rá a sebességre, és egy szép hosszú ívet leírva szinte a pálya legaljáig süllyed: úgy két és fél méterre a föld fölött jön ismét egyenesbe és kapcsol rá. Nem akarja elütni, kergetőzik vele, sőt, rá akarja vezetni majd Aidenre, de jelenleg egyszerűen kergetőznek a gurkóval. A póznákhoz érve élesen felrántja a seprűt (nemrég tökéletesítette a seprűtartást szintén a behemót koordinálása alatt), és a bal pózna mentén kezd felfelé száguldani, neki az égnek...
Itt az ideje Aident is felkutatni, amint a karikákhoz érkezett- egy újabb éles kanyar, egy újabb kilengős dőlés, és teljes erőből száguldani kezd csapattársa felé, csak hogy előtte sacc két méterrel erőből letolja a seprű orrát a talaj felé. Ezt még Mininél látta, és annyira megtetszett, hogy muszájnak érezte kipróbálni legalább egyszer soványka kviddicskarriere alatt. Lássuk, mi lesz a gurkókkal- mert hisz a másikat pont telibe tojta... Hátha felrúgja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=702526#post702526][b]Aiden Ward - 2017.09.18. 17:37[/b][/url]

Ha nem Zsófihoz hasonló kis csitrik vettek volna körül világéletemben, biztosan meghatna ez a pattogás, és hogy próbál keménykedni. Rezignáltan nézelődök körbe-körbe, lenyűgöző türelmemet bizonyítva és még annál is nagyobb mértékű toleranciámat a pancserekkel szemben. Aztán szélesen elvigyorodok; hirtelen váltás.
 - Ne parázz, kiscsibe, elég jól bánok a pálcával – még kacsintok is mellé, hogy egyértelműsítsem az utalást. Felhorkanok, kellőképp elszórakoztatom magam, ez olyan magas labda volt, hogy bűn lett volna nem leütni. Egyébként még a jobb véglet, hogy örök kölyök vagyok, a másik opció az lehetett volna, hogy magamra veszem, hogy a képességeimet vitatja, és tök véletlenül felengedek még plusz vaslabdákat. Esetleg megbűvölve őket, hogy a közelembe eszük ágába’ ne legyen jönni. Lehet velem játszani, csak kérdés; megéri- e?
 - Na, azt majd meglátjuk, ki dug fel kinek, és mit – vonom fel fél szemöldököm, még haloványan felfedezhető előző pajzán vigyorom árnyéka, de jókedvem elillanni látszik. – Túl sok a beszéd. Ha nem akarod, hogy kipeckeljem a szádat, és ne tudj kétségbeesetten sikítozni, ha valami gikszer csúszik a számításaidba, ezzel legalább a lehetőségét megadva annak, hogy megmentselek pár csonttöréstől, fogd be és koncentrálj arra, amiért itt vagyunk. A hisztériára nem vagyok kíváncsi – fenyegetőzésem tárgyának módszerét pedig a fantáziájára bízom. Teszek egy türelmetlen mozdulatot, majd átengedem a terepet a vasnak, ha Zsófi tovább puffog magában, majd rájön, ha telibe kapja a gurkó...
Amint megbizonyosodom róla, hogy nem engem követ tömör barátunk, egészen a pálya aljáig ereszkedem, és anélkül, hogy talpaim érintenék a földet, felszedem Zsófi imént elejtett ütőjét. Ahogy elnézem, végre rátérhetünk a gyakorlásra is, úgyhogy nagyjából a kezdőmagasságig kényelmesen röppenek vissza, a lány felé fordulok, majd lehorgonyzom, és kíváncsian követem végig tekintetemmel, hogy mihez kezd a hátbatámadással. Unottan támaszkodom a nyélen, az egyébként egész bravúros kergetőzést figyelve; alattomos mosoly kúszik arcomra, mikor elindul felém a lány.
Nem mozdulok egy centit sem azon kívül, hogy plusz ütőmet nadrágom derékrészébe csúsztatva elteszem az útból, saját eszközömet meg hanyagul feldobom, és könnyedén elkapom, miközben kihívóan bámulom háztársnőmet. Nagyjából vele egyszerre mozdulok, alig arrébb rebbenve oldalirányban, két kezembe fogva ütőmet, teljes mértékben felkészülve a gurkó irányára – ennek megfelelően azonnal lendítek, és törzsből utána fordulva és kizárólag a majdnem merőleges irányváltás okán hatalmasat vágok a labdára. Így az most nem tökéletesen függőlegesen száguld, eddigi hosszanti irányában továbbhalad, valamennyivel Zsófi előtt fog kilyukadni, úgyhogy a lány helyében kétszer meggondolnám, merre indulva hozom ki magam újra vízszintbe.  
Az ütéstől kicsit elsodródom, kibillenek az egyensúlyomból, de még időben kapok a nyélre fél kézzel, így viszonylag gyorsan összekaparom magam.
Lássuk, újoncunk hogy kezeli a szituációt.