A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Kamilla
Sötétedéskor

Ritkán jár le a kviddicspályára, mint ahogy a birtok ezen részét is kerüli. Nem köti semmilyen negatív érzelem a helyhez, egyszerűen csak nincs dolga erre. Legutóbb, mikor itt járt, még bottal sántikált le Kamilla meccsére; előtte volt az a bizonyos heves vitájuk, amit már azután, a későbbiek során sem tudtak megoldani. Illetve, megtudták volna, ha mindketten akarják.
Noel a pálya közepén ül, háta mögött pihenő kezein támaszkodik, kinyújtott lábait lassú ritmusra mozgatja. Fejét hátradönti, úgy nézi a sötétedő eget. Közben egy régi, jól ismert dallamot dúdol, amit gyerekkorában még Sárától hallott. Bár nem mondja, de nem telik el úgy nap, hogy nővére ne jutna eszébe. Ő az egyik legfontosabb nő és ember az életében, ami talán már soha nem változik meg.
Caligula a lábánál kuporodott össze. Úgy tesz, mint aki alszik, de gazdája pontosan tudja, hogy még így, álmában is őt figyeli. Ha megmozdulna, az állat azonnal kinyitná a szemét, és felemelt fejjel, kíváncsian meredne rá, vajon mi lesz a következő lépése?
Lazarus is vele van, a karjai között szlalomozik. Élvezi, hogy a férfi időt szakít rá, ami valljuk be, ezidáig igen ritkán fordult elő. Annak idején Annelie vigyázott rá, később Kamillával töltötte ideje nagy részét, így most Noel jelenléte az újdonság erejével hat rá és Caligulára is. Érdekes, az utóbbi varázslény jobban megérti gazdáját, a gondolkodását és érzelmeit, ő engedékenyebb és elfogadóbb. Lazarus sértődékeny, akit minden alkalommal újra meg újra ki kell engesztelni. Igazi sárkány a kis dög.
Noel tűnődve pillant a lábainál heverő állatra, majd sóhajt egyet és testsúlyát baljára helyezve megsimogatja Lazarus cinkos kis fejét.
- Fene a jó dolgodat - mormogja neki, míg ujjai áttérnek a sárkány hűvös nyakára, és azt kezdik vakargatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687152#post687152][b]Ombozi Noel - 2017.06.24. 19:27[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Ritkán jár le a kviddicspályára, mint ahogy a birtok ezen részét is kerüli. Nem köti semmilyen negatív érzelem a helyhez, egyszerűen csak nincs dolga erre. Legutóbb, mikor itt járt, még bottal sántikált le Kamilla meccsére; előtte volt az a bizonyos heves vitájuk, amit már azután, a későbbiek során sem tudtak megoldani. Illetve, megtudták volna, ha mindketten akarják.
Noel a pálya közepén ül, háta mögött pihenő kezein támaszkodik, kinyújtott lábait lassú ritmusra mozgatja. Fejét hátradönti, úgy nézi a sötétedő eget. Közben egy régi, jól ismert dallamot dúdol, amit gyerekkorában még Sárától hallott. Bár nem mondja, de nem telik el úgy nap, hogy nővére ne jutna eszébe. Ő az egyik legfontosabb nő és ember az életében, ami talán már soha nem változik meg.
Caligula a lábánál kuporodott össze. Úgy tesz, mint aki alszik, de gazdája pontosan tudja, hogy még így, álmában is őt figyeli. Ha megmozdulna, az állat azonnal kinyitná a szemét, és felemelt fejjel, kíváncsian meredne rá, vajon mi lesz a következő lépése?
Lazarus is vele van, a karjai között szlalomozik. Élvezi, hogy a férfi időt szakít rá, ami valljuk be, ezidáig igen ritkán fordult elő. Annak idején Annelie vigyázott rá, később Kamillával töltötte ideje nagy részét, így most Noel jelenléte az újdonság erejével hat rá és Caligulára is. Érdekes, az utóbbi varázslény jobban megérti gazdáját, a gondolkodását és érzelmeit, ő engedékenyebb és elfogadóbb. Lazarus sértődékeny, akit minden alkalommal újra meg újra ki kell engesztelni. Igazi sárkány a kis dög.
Noel tűnődve pillant a lábainál heverő állatra, majd sóhajt egyet és testsúlyát baljára helyezve megsimogatja Lazarus cinkos kis fejét.
- Fene a jó dolgodat - mormogja neki, míg ujjai áttérnek a sárkány hűvös nyakára, és azt kezdik vakargatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687155#post687155][b]Farkas Kamilla - 2017.06.24. 20:16[/b][/url]

Amióta Balázs bejelentette, hogy meg akarja kérni Nina kezét, kevesebbet vagyok otthon, és többet itt. Nem mintha haragudnék rá, vagy féltékeny lennék, vagy akármi, egyszerűen csak kevesebb értelmét látom annak, hogy ott legyek, ennyi. Most, hogy nincs a közelemben semmi, keltek egy kis szelet, magával visz néhány szirmot, mire Maverick boldogan szalad utánuk, és kezdi el kergetni őket. Úgy nő mint a gomba, ami nem is csoda, hogy ha azt vesszük, hogy felnőttként legalább a combom fogja elérni. Ha azt vesszük, egy hiúzt nevelek, csak kicsit fel van turbózva egy pár dologgal. Vetek egy újabb pillantást a csuklóm belső oldalán levő, új szerzeményemre.
A karkötőim nincsenek rajtam, deaktiváltam is őket, de azért a zsebemben hordom őket, ha valami történne. Aztán ahogy a Lyxia megpillantja a gubbasztó alakot, vissza is szalad hozzám, a lábaim köré csavarodik, mire felsóhajtva hajolok le, vakargatom meg a fejét, és teszem vissza magam elé, a fűbe. Ha így folytatjuk, tényleg problémás lesz a nevelése, meg úgy az egész tartása. Ha nem szokja meg az embereket, meg más állatokat, akkor nem is vihetem emberek és más állatok közé. Nem akarom, hogy úgy járjak vele, mint az umpommal.
Finoman megrugdosom, csak, hogy mozduljon, mire tesz pár bátortalan lépést az alak háta felé. Szerintem érzi, hogy pyromágus, de fogalmam sincs, hogy fog reagálni rá. Ha azt vesszük, levegő nélkül tűz sincs, oxigén nélkül nehezen ég a dolog. Végül megforgatva szemeim veszem fel az állatot, és halkan lépkedek oda. Nem azért mert megijeszteni akarom vagy valami, csak megszoktam, hogy ne vegyenek észre sehol.
- Ne haragudj azért ahogy viselkedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687156#post687156][b]Ombozi Noel - 2017.06.24. 20:42[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Hallja a közeledő lépteket, de egészen addig nem törődik velük, míg azok el nem halnak mellette. Az ismét megtelepedő csendben felpillant az érkezőkre, szemeit összeszűkíti egy pillanatra, majd száját félrehúzva megrázza a fejét. Nyomatékosításképpen vállait is megvonja, aztán visszafordul állataihoz, és egy kósza pillanatig szótlanul mered Caligulára.
- Nem bírom elviselni, hogy utálsz - szólal meg végül, de nem pillant fel Kamillára. Hiába is tagadná, hiszen a lány láthatta rajta, hogy rosszul esett neki az a fajta rideg elutasítás, amiben pár napja a pubban része volt. Az utóbbi időben több, mint eleget gondolkodott azon, hogy vajon kár volt-e kockára tenniük barátságukat, de kérdésére nem talál épkézláb választ. Ha ezzel elveszítette Kamillát, akkor igen, hogyne, de ha nem...
Bárhogy is legyen, ő nem bán semmit. Egyetlen pillanatot, érintést, mosolyt, hangos szót sem.
- Tudom, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan - csendül fel újra a férfi rekedt hangja, és torkát köszörülve Kamilla felé les. - Nem tudom, lehetünk-e még barátok. Talán inkább nem, mint igen. De...
Zöldjei lassan átvándorolnak a csillagosodó ég felé, ajkai között ott ragad egy kimondatlan, elhaló gondolat.
- Nem tudom - fejezi be végül halkan. Annelie-vel közel négy évet volt együtt, a szakításuk mégis mindenre pontot tett. Se nem találkoznak, se nem beszélnek egymással. Mintha soha nem is jelentettek volna egymásnak semmit. Mintha soha nem is léteztek volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687165#post687165][b]Farkas Kamilla - 2017.06.24. 22:13[/b][/url]

- Jó, ha ennyire nem akarsz látni, akkor csak mond el, és megyek is - lehet, hogy hisztis vagyok, és lehet, hogy túlreagálom, de ha valaki meglát és elhúzza a száját, az felénk elég egyértelmű kifejezése annak, hogy húzz a francba. Marevick halkan nyöszörög egyet, és még kisebbre húzza magát a kezeim között, egyelőre még nem tudom, hogy Noel, az állatai, vagy a hármasuk miatt. Aztán, mire ndulnék is, tudomásul véve a néma elutasítást, Noel mégis megszólal, mire meglepetten emelem meg szemöldökeim.
- Mintha már mondtam volna, hogy nem utállak. Legalábbis már nem - nem szeretem ismételni magam, ezt ő is tudhatja, viszont ezt nem mondom ki hangosan is. Van egy olyan érzésem, hogy nincs semmi szükség még egy félreértésre, mondjuk fogalmam sincs, mink lehet még, amit kár lenne elveszíteni.
- Ha egyszer elengedsz valakit, akkor soha nem kapod vissza ugyan azt a személyt... tudod - és ha jól emlékszem, márpedig elég jól emlékszem, Noel elég határozottan tolt el magától mikor azt mondta, hogy jó lenne nem találkozni egy ideig. Akkor is, ki érezte magát rosszul? Én. Bár nekem sem esik jól, hogy így viselkedek vele, ő már nem a legjobb barátom, sőt, ha jobban belegondolok barátnak sem igazán nevezném. De idegennek sem, van közös múltunk, ismerjük egymást, és a viszonyunk nem csak egy köszönésből állt a folyosón.
- Figyelj, én nem vagyok Annelie, nem fogok könyörögni neked, de nem is foglak elküldeni. Tudod... Tudod, hogy képes vagyok visszafogadni embereket, de nekem is kellett idő. Én is ugyan úgy elvesztettelek téged, nekem is ugyan úgy rosszul esett, és nézd, nekem nincs, akihez tovább szaladnék - ha nem tartanék épp egy elemis állatot, most széttárnám a kezeim, hogy nézd, mégis itt vagyok és élek, létezek, de azt hiszem, hogy a kölyökhiúz nem igazán örülne, ha eltűnne a biztos támasz alóla. - Most ezzel nem akarok neked felhányni semmit, meg őt sem akarom bántani, nem azért mondtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=688362#post688362][b]Ombozi Noel - 2017.07.04. 19:58[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

A torkát keserűség és újra meg újra lenyelt düh marja. Nem az a szinte elviselhetetlen, égető fajta, ami az első fázisban szokott; nem a heves, indulatos, megzabolázhatatlan méreg, hanem a már lenyugodott, a másik nézőpontját, fájdalmát és kijelentéseit elfogadott, ámbár még magában hordozó csendes szörnyeteg. Ami még ott mocorog a felszín alatt, de hidegvérrel képesek lehetünk uralkodni fölötte. Higgadtan, megfontoltan.
Csakhogy Noelt feszíti a harag, amit maga sem tudja, ki iránt érez. Dühíti Kamilla minden kiejtett szava, dühíti Kamilla hanglejtése, a stílusa és mindene. MERT Ő MEGPRÓBÁLT JÓ LENNI. Udvarias, megértő, tisztelettudó. ÉS CSERÉBE MIT KAPOTT?! Felhánytorgatott múltat, mára már elfeledett, lezárt emlékek, begyógyult sebek megpiszkálását.
- Vicces, mennyire... hogy én teljesen félreértettelek - közli, miután Kamilla végleg elhallgat. A hangja feszült ugyan, de a gesztusain nem érezni semmit. Persze, a lány ismeri, tudhatja, hogy Noel bőre alatt már forrong a tűz és a tüdejében fekete, mérgező füst telepszik. - Azt gondoltam, sokkal fontosabb vagyok neked ennél. De hát tévedni emberi dolog, nem? – horkantva, már-már gőgösen nevet fel, majd a nyakába mászó szalamandrájához nyúl, hogy idegtől megreszkető ujjával végigsimítson a fején. Így, egyetlen érintésével üzen neki, hogy jobb, ha elmegy. – Minek kell felhozni Anneliet, ha? Szerintem senki nem kérte, hogy olyan legyél, mint ő! És hé! Persze, hogy itt van Nadine is...
Egy pillanat alatt tornázza magát álló helyzetbe, miközben tenyereit összedörzsöli, hogy bőréről leperegjen a sár. Merev testtartással, felkorbácsolt, mocskos gondolatokkal lép közelebb Kamillához, és fölé magasodva, a fejét csóvával keresi a szavakat.
- Én tiszteltelek! - förmed rá háztársnőjére. Hogy megérdemli-e? Nem, koránt sem. De ez Noel. - Nem csaltalak meg, hűséges voltam hozzád, még azután is, hogy tudtam, mi van Nadine-nal. Felfogod ezt, Kamilla?! Nem akartalak elhagyni soha, még azután sem, hogy beleszerettem valaki másba...
Csillogó szemeit le sem veszi a másikról, ajkait beszívva, mérgesen kutatja Kamilla szempárját.
Hát tessék, ez itt az igazság, kérem. Noel Kamillát választotta, őt akarta maga mellett tudni mindig, erre...
...csak egy újabb kudarc, egy ismételt veszteség, amivel alig tud megbirkózni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=688469#post688469][b]Farkas Kamilla - 2017.07.05. 10:59[/b][/url]

- Nem értettél félre Noel, egyszerűen változtam, mint ahogy minden ember változik, amikor történnek vele dolgok - nem vagyok ingerült, nem vagyok türelmetlen, teljesen nyugodtan, érdektelenül beszélek. Most mesélhetnék neki arról, hogy instabil voltam, hogy másokat veszélyeztettem az erőmmel, arról is, hogy nem mertem használni, és a karkötőkről is, mindezt akkor, amikor egyedül hagyott, mert nem akart látni. De nem fogok. Mert őt nem érdekli, jó eséllyel nem is tud róluk, én pedig nem fogok megereszkedni előtte azzal, hogy elmondom, mit indított el.
- Én is azt hittem, hogy fontosabb vagyok ennél, aztán bevágtad, hogy nem akarsz találkozni velem - még mindig az az idegesítő simaság uralja a hangom, amivel tudom, hogy nem érek el semmi jót, mégsem változtatok rajta. Mert hát ez a helyzet, nem az fájt, hogy Noel másba szeretett bele, nem az fájt, szakított velem, az fájt, hogy hátrahagyott, és ezzel együtt kiszedte alólam az egyetlen, legbiztosabb alapot. Mert jó, hogy ott van Balázs, az apám, aki meghallgat és segít, de Noel még mindig sokkal régebb óta volt ott nekem, és jobban is ismert. De semmi baj, már hozzászoktam. Kiráz a hideg, ahogy feltápászkodik, legszívesebben tennék egy lépést hátra, hogy távolabb kerüljek tőle, de maradok a helyemen. Nem leszek gyengébb, nem fogok megalázkodni, és végképp nem fogom érzékeltetni vele, hogy esetleg tartok tőle. Összeszorítom ajkaim, ahogy kiabálni kezd velem, de még mindig nem teszek semmit. Tény, hogy nem tűröm az ilyet, tőle sem, senkitől sem, de hát ha ez boldoggá teszi, akkor kiabáljon csak.
- Senki nem beszélt arról, hogy a kapcsolatunk lenne a bajom, Noel, k.rvára lesz.rom, hogy mást szeretsz, elfogadom, hogy ez van, legyetek boldogat - megrázom fejem, soha nem is ez volt a bajom, foghattam rá, lehetett kifogás, jó kifogás, de nem ez volt a problémám. - Konkrétan közölted velem, hogy nem akarsz látni, kerültél, hát ne várd el, hogy amikor mégis felbukkansz, egyből a nyakadba borulok, hogy jaj Noel, olyan jó, hogy újra látlak - még egy keserű mosolyt is nyomok az arcomra, ahogy oldalra billentem fejem a végére. És nem fűzök hozzá többet, mert egyáltalán nincs értelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=688473#post688473][b]Ombozi Noel - 2017.07.05. 11:49[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Legszívesebben ordítani kezdene, hogy a lánynak mennyire nincs igaza, és hogy hiába szajkózza, ő...
- Soha nem mondtam, hogy nem akarlak látni! - mordul fel, és fejét elcsapva a fekete eget kezdi bámulni. Az alsó ajka beleremeg az igazságtalannak érzett, újra meg újra végighallgatott kifakadásba. - A ne találkozzunk egy ideig nem azt jelenti, hogy többé nem akarlak látni.
Ingerült, elsötétült tekintettel pillant vissza Kamillára. Hogy lehetséges az, hogy két ember, akik egykor egészen más, ijesztően érzékeny kapcsolatban voltak, hogy ők ketten ide jutottak? Hiszen nem siettek el semmit, átgondolták a lehetőségeiket és rengeteget beszélgettek, mielőtt belefogtak. A gondolat és az előtte álló lány összeforr, mégis, a mestertanonc úgy érzi, ennél távolabb soha nem kerülhetnének egymástól. Pedig ő mindent azért tett, hogy a lányt védje. Neki kevésbé rossz legyen. Kevésbé fájó, a két rossz közül a jobbnak ítélt.
Aztán Kamilla kimond valamit, ami egyszerre ver éket Noel szívébe és agyába. Hogy mi?! Egy hosszú pillanatig csak nézi a másikat, elnyíló szájjal és kikerekedő szemekkel fürkészi a tekintetét, majd idegesen megrázza a fejét, és halántékához kapva hátrébb lép. Úgy érzi, mindkettejüknek jobb, ha eltávolodik, és ezzel kiengedi a lányt a teste fogságából.
- Ha nem érzed, milyen fontos vagy nekem, akkor nincs miről beszélnünk - szűri a fogai között. Ajkait összepréseli, állát felszegi. Az ég csendes, rajta csak néhány csillag ragyog. Azután arcát visszafordítja Kamilla felé, de mikor megszólal, hangja nem is lehetne csalódottabb.
- Nem várok tőled semmit. Túlértékeltelek - mondja parázstekintettel, majd füttyent az avarban őket figyelő tűzrókának. Még visszapillant a lányra, és fejét lassan csóválva fűzi hozzá. - Nem érdemelted meg a figyelmemet.
Hogy valójában így gondolja-e? Ebben a percben igen, biztosan. Máskülönben jól tudja, hogy ő nem volt érdemes Kamilla odaadó szeretetére. Nehéz az elválás, a veszteség és a kudarcérzet. Ha valami nem sikerül, az neki végetnemérően hosszú hónapokat jelent. Egy kapcsolat lezárása éveket. A tehetetlenségből fakadó düh és keserű méreg örök.
Az állatok elindulnak a kastély irányába, a férfi pedig követi őket. Néhány méter után azonban megáll, pillanatnyi habozás után visszafordul. Tenyerében aprócska láng lobban, és csakhamar gömbformát vesz fel. Felemeli jobbját, megcélozza Kamillát, és titkon remélve, hogy az ereje épségben van, lazán felé dobja azt. Nem félti őt, tisztában van vele, hogy egy mozdulattal elfojtja a tüzét.
- Épp ez történt velünk is - mondja még, azután, ha Kamillának nincs hozzáfűznivalója, elfordul és útnak indul.