36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 12. 21:58 | Link

[Bálint]

Seprűvel a hóna alatt, és Manával a kezében masíroz ki a kviddicspálya irányába megállíthatatlan elszántságot tükrözve, amit érez is jelenleg. Sok idejébe telt felépíteni ezt a rettenthetetlen eltántoríthatatlanságot, szóval reméli, senkibe nem botlik bele, aki majd kérdezősködni, vagy akadékoskodni, netántán lebeszélni akarná.
Felöltötte a kviddicsmezét is, biztos, ami biztos, elterelő taktikaként, hogy azt tudja mondani, gyakorolni akar - ami lényegében nem hazugság, csakhogy ő az esést fogja gyakorolni. Bizony, úgy dönt, hogy most le fogja tesztelni, valóban lezuhanhat-e mindenféle fizikai fájdalom és deformálódás nélkül a magasból, mert bár mondták neki, azért nehezen tudja elhinni. Persze önmagában a varázsló-lét, meg a metamorfsága, és az elemi mágiája is ellent mond szinte minden fizikai alaptörvénynek, de ezt aztán még annál is sokkal-sokkal meredekebbnek találja.
A pálya közepére sétál, és leteszi Manát a kezéből, mivel a sárkányrókának esze ágában sincs elhagyni a talajt. Részéről köszöni szépen, tökéletes biztonságban van a földön, és ezen abszolút nem kíván változtatni, nem kísérletezget. Ahogy Ash átveti a lábát a seprűn, tudva, mire készül a gazdája, megragadja fogaival bokájánál a talárját, és panaszos hangon kezd ellenkezni az ötlete iránt. Abban azonban nem biztos a lány, hogy a leugrálás a magasból nem tetszik neki, vagy talán az, hogy itt hagyja egyedül, de inkább utóbbira tippel.
-Nyugi, Mana, mindjárt itt leszek megint!-
Mondja, majd elrúgja magát a talajtól, és felrepül pár méterre. Lenéz, és igazából nem tartja elég magasnak, de számára már innen is ijesztő leugrani.
-Kívánj sok... hát, kívánd, hogy igazuk legyen!-
Mondja a kis jószágnak, majd egyik lábát leveszi a lábtartóról, és átfordul a seprűn oldalsó ülésbe, azután nagy levegőt vesz, és egy apró sikollyal leugrik.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 14. 12:10 | Link

Ashley

Napok óta úgy közlekedem, hogy egy apró doboz van a zsebembe, benne egy nyaklánccal. A sors iróniája, hogy amióta megvettem nem futottam össze Ashleyvel. Pedig nagyon helyes kislány, és mivel csak annyit tudok róla, hogy van egy plüss sárkánya, egy sárkányrókája, meg hogy elemista... nos, reméltem, hogy összefutunk és lehetőségem lesz jobban is megismerni. Bár nem tudom miért. Van benne valami magával ragadó. Ezzel magyarázom azt is, hogy vettem neki ezt a nyakláncot. Na meg azzal, hogy igazából nekem is tetszik, csak elég furán venné ki magát, ha én ilyesmit hordanék. Ezek olyan lányos dolgok...
Szóval... a doboz, most is ott van a nadrágom zsebébe. S mivel órám sincs, a taláromat is bent hagytam a kastélyba. Levegő igényem van, itt pedig annyira friss és üdítő, hogy napok óta azon agyalok, javaslatot teszek, hogy az órákat a szabad levegőn tartsuk. Tudom, van egy-kettő, amit egyébként is itt tartanak, de mégis... Ki éri be annyival? Én biztosan nem. Most is éppen a kedvenc - Krisztiánnal felfedezett - faházikó felé tartok, amikor is meglátom, a napok óta keresett lányt, kviddicstalárban, seprűvel, és a sárkányrókájával együtt a kviddicspálya felé masírozni.
A látvány megnevettet. Ha látná magát ő is nevetne. Szerencsére elég messze van, így nem hallhat. Én pedig, ha már így alakult, és a sors mégis kegyes velem, utána eredek, hogy odaadhassam neki az ajándékát.
Kissé kocogósra veszem az iramot. A futás farmerban és ingben, könyvekkel a kezemben nem éppen kellemes. De azért csak eljutok a kviddicspályára, pont mikor Ashley a magasba emelkedik. Leülök a pálya szélén a fűre, hogy ne zavarjam, amíg a levegőben gyakorol, de aztán ahogy nézem, valami furát művel. A lábait átveti az egyik oldalra, s mire észbe kapok már sikít és zuhan.
Felpattanok, a könyveimet hátrahagyva futok oda hozzá.
- Aaaaashleyyyyyyyy! Jól vagy? - kiáltom, majd megállok előtte, és le is térdelek, közben meg próbálom felmérni a sérüléseket, de nem látok egyet sem. - Ezt mégis mi a fenéért csináltad?
Kérdezem, még mindig ijedten. Egész biztos, hogy megint csak én sápadtam le, és csak az én szívem kalapál sokkal gyorsabban az ijedtség miatt. De na! Annyira pici, és törékeny, és miért csinálna ilyesmit egy ilyen helyes lány? Egyszerűen nem értem.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 18. 17:13 | Link

[Bálint]

Fogalma sincs arról, hogy társasága akadt. Persze nem meglepő, ezért is vette fel a mezt védekezésül, és hitette el magával, hogy ez egy teljesen átlagos gyakorlás, bár tudta, hogy nem az.
Átveti a lábát, és ugrik. A zuhanástól az adrenalinszint megemelkedik a szervezetében, így téve izgalmassá az ijesztő helyzetet, pedig nincs olyan magasan, így mire felfogná, hogy tulajdonképpen ő most komolyan zuhan, már le is ér mindenféle nehézség nélkül. A föld olyan a talpa alatt, ahogy leér, mintha pillecukrok sokaságán lépkedne, mintha gumiból lenne, és megnyúlna a kedvéért, hogy biztosítsa a sértetlenségét, miközben fokozza a zuhanást.
-Szuper!-
Kiált fel, majd meghallja az aggodalmas hangot, és riadt képpel, mint akit valami nagyon rossz közben értek tetten, tekint a fiúra. Szemei kikerekednek, és a fenyegető hangnemtől ahogy rákiáltott minden érve hirtelen bagatelnek tűnik a számára.
-Én csak... ki akartam próbálni, hogy... a föld mágusok nem sérülnek meg akár milyen magasról zuhannak le.-
Közölte végül az egyszerű mondatot, tényként. Tesztelte, bár nem túl magasról... így biztos a fiú is érti már, és nem kell tovább magyaráznia. Reméli legalábbis, hogy így van, és még mindig megszeppenten várja Bálint reakcióját.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 19. 08:53 | Link

Ashley

Ha azt gondoltam, nyugodtan végignézem, ahogy egy lány seprűn röpköd, akkor tévedtem. Márpedig ezt gondoltam, és nagyon nagyot tévedtem. A szívbaj jön rám, ahogy leveti magát a seprűről és semmiféle értelmes magyarázatot nem tudok rá. Természetes hát, hogy megijedek, és aggódva - kicsit talán mérgesen - pattanok fel, futok oda hozzá, és kérem számon, hogy mégis mit művelt.
Láthatóan semmi baja, és valószínű, hogy a hangja is csak miattam, lehet olyan akadozó, félénk. A magyarázata úgy-ahogy rendben van, de azért összeráncolom a homlokom, mert ez akkor is butaság.
- Éééés... mit csináltál volna teljesen egyedül, ha esetleg nem működik ez az elmélet? - teszem fel a teljesen logikus kérdést, mert tényleg. Itt feküdt volna órákig, talán napokig, míg valaki erre jár és összekaparja? Vagy mégis hogy gondolta ezt? Komolyan nem értem, és nagyon remélem, hogy nem azt válaszolja, hogy de nem történt semmi baj, és működött az elmélete, mert ez akkor is, nagyon-nagyon nagy felelőtlenség volt a részéről. Ezt nyilván ő is belátja, mert nagyon okos lánynak ismertem meg.
Kérdőn pislogok rá, és várom a választ, közben meg a kezem nyújtom neki, hogy felsegítsem a földről. Aztán ha elfogadja, ha nem, amikor feláll, és látom, hogy tényleg semmi baja, egészen megenyhülve, megkérdezem.
- Na és, milyen érzés volt? - leugrani, zuhanni és nem megsérülni. Minden érdekel, és természetesen itt maradok, amíg gyakorol. Aztán amikor befejezi, akkor majd odaadom neki a nyakláncot is, mert mondjuk ügyes volt. Bár igazából mindegy. Amúgy is neki akartam adni, szóval nem értem, hirtelen miért is kell ehhez indok...
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 29. 20:39 | Link

[Bálint]

Pillanatokig csak áll leforrázottan, majd aztán kicsit összeszedi magát a kérdés elhangzására, hogy mit csinált volna ha baja esik itt egyedül. Felkapja a fejét, és felszegi magasra, miközben kikérően válaszol neki, ám ez mégis valahogy nem hangzik olyan határozottan, és nem is lekezelő, hanem csak visszavágásnak tűnik.
-De hisz' nem voltam egyedül, itt van Mana!-
Közli, amire a sárkányróka is kihúzza magát nagy délcegen ültében, mert bizony ha meglátta volna, hogy a lány megsérül, azonnal rohant volna a kastélyba segítségért.
Érzi azonban, hogy ez valahogy nem lesz elég jó érv, pedig számára tökéletesen megteszi. Gondolkozik, mivel törhetné meg ezt a kínos feszültséget, de aztán Bálint következő kérdése megoldja a problémáját, izgatottan csillogó szemekkel emeli fel a fejét és vigyorodik el szélesen.
-Remek volt! Félelmetes, és izgalmas, és a földet érés olyan volt mintha egy úszómedencényi pihe-puha tollba érkeztem volna.-
Magyarázza, miközben már meg is fordul, hogy visszaszálljon a seprűre, mert azt ugye mindketten tudják, hogy itt még nem ért véget a dolog.
-Most magasabbra megyek!-
Közli, miközben már el is rúgja magát a talajtól, hogy ha a fiú ellenkezne, úgy tehessen, mint aki meg sem hallotta. Kétszer akkora magasságba repül fel, mint az előbb, és ismét nagy levegőt vesz, miközben lenéz. Valahogy már annyira nincs megijedve, mint az előbb, de még mindig fél, mert azért a magasság az magasság, nincs ehhez még hozzászokva.
-Báááliiint!-
Kiabálja, miközben leugrik, és megint a lábain ér földet, minden karcolás nélkül, még csak a térdeit se kell berogyasztania. Vigyorogva néz a fiúra megint, vajon tetszett-e neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 30. 20:50 | Link

Ashley

Veszek egy nagy levegőt és lepillantok a kis sárkányrókára. Félreértés ne essék, nem kételkedem benne, hogy elrohant volna segítségért, csak abban nem vagyok biztos, hogy az elég gyors megoldás lenne. Vagy hogy éppen, akibe beleakad, értené, hogy mit is akar. Túl sok a kockázat, és ebből kifolyólag továbbra is felelőtlenségnek tartom. Ugyanakkor... Az is igaz, hogy mivel nem lett baja, nem sok értelme lenne papolni neki. Ismerem ám az ilyen kislányokat, simán rávágják, hogy de nem lett bajuk, és a feltételes mód onnantól kezdve hasztalan.
A levegővel együtt, azt hiszem, a korábbi aggodalmam is távozik, ezért is kérdezem inkább az élményeiről. Olyan lehet, mint a mugli Bungee jumping, amit nekem anya, szigorúan megtiltott. Pedig egyszer kipróbálnám, de ha nem nem. Lenyelem és mosolygok, lehetne sokkal rosszabb is.
- Szerintem egy medencényi toll nem lenne elég, de örülök, hogy jól érezted magad - válaszolom még mindig mosolyogva. Mert tényleg örülök neki, meg annak, ahogy kivirult ettől az apró élménytől, vagyis attól, hogy elmondhatta.
Leülök a fűbe. Nem áll szándékomban megakadályozni. Bízom abban, hogy igazat mondott, és láttam is, hogy elsőre sem lett baja. Persze azért figyelek, és ha mégis félresikerül valami, első dolgom lesz segíteni neki, de erre igyekszem nem gondolni. Figyelem, ahogy magasabbra repül, viszont amikor leugrik, becsukom a szemem. Tévedtem, ez ijesztő. Még akkor is ha nézi az ember.
Természetesen a nevemre odapillantok, és végül, végig is nézem, ahogy leesik. Csak amikor nagyon közel ér a földhöz, hunyom be a szemem, de nem hallok puffanást, sem semmilyen más zajt, így hamar ki is nyitom megint és bizony Ashley sértetlenül néz rám. Felállok, közelebb megyek. Végigmérem. Szerencsére egyben van.
- Eszméletlen! - állapítom meg fejcsóválva. Tudhatnám már, hogy a varázsvilágban semmi sem lehetetlen, de ez akkor is felfoghatatlan csodának tűnik. - Szóval... hogy működik ez? Azért van, mert elemi mágus vagy és a föld ezt felismeri, vagy te varázsolsz?
Érdeklődöm, mert tökre nem tiszta. Nem vagyok elemi mágus, nem is tanultam soha. Koreában csak az tanulhatta, akiben meg volt az adottság. Én épp csak olvastam róla. De egyre kíváncsibb vagyok és remélem, Ashley mesél nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 21:48 | Link

[Bálint]

Amikor végre beszélhet az élményről, nagyon feloldódik, annyira, hogy még a fiú kötekedésére is hajlandó visszavágni érdemben.
-Olyan súúúlyos egyedeknek, mint te, biztos nem!-
Elneveti magát, mert hiszen nem megbántani akarta, csak viccelt azzal, hogy Bálint nagy, és nehéz, de azért van igazságalapja, sokkal magasabb, mint ő, és nagyobb is, és idősebb is, és fiú is.
Kétszer olyan magasra repül, majd leugrik, és a nevét kiabálja, földet éréskor pedig megint nem történik semmi. Mintha gumin ugrálna, de ez sem a jó megfogalmazás. Nevetgélve szalad oda a Bálinthoz megint.
-Az ám!-
Vágja rá, majd elgondolkozik a kérdésen, pontosabban a válaszon, mivel ezt nem tudja egészen tisztán. Megvakarja a homlokát, és széttárja a kezét.
-Szerintem mindkettő, elvégre önmagában az, hogy elemi mágus vagyok, varázslat.-
Mondja, majd eszébe jut valami, és miközben int a seprűjének a pálcájával, egy Invito keretében, a fiúra néz még izgatottabban.
-Most trükközni fogok!-
Közli, de mivel még nem találta ki, mi legyen az, így többet nem árul el. Amint odaér a seprű már rá is pattan és rúgja is fel magát, még magasabbra repülve. Megállítja, és megint oldalra fordul rajta, de most nem előre lendül, hanem hátra, továbbra is fogva a nyelet perdül, majd elengedi a seprűt, és még a levegőben eszébe jut, mennyivel jobb lett volna úgy lefordulni, hogy még a levegőben is forduljon egyet, erre azonban most nem kerül sor, csak leugrik, és lihegve szalad a fiúhoz megint. Azért ez edzésnek se utolsó!
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. május 30. 21:57
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 30. 22:38 | Link

Ashley

Oké. Ez jó. Elismerem. Bár nem pontos, így egy rövidre zárt kuncogás után közlöm vele a tényt:
-  A tömegtől függ. Zuhanás közben egyébként is súlytalan az ember. Csak a becsapódáskor lesz súlya... De a súlyt a tömeg és jelen esetben a Föld gravitációja határozza meg. Bár az valószínű, hogy az enyém több lenne mint a tied...
Nem kéne fizikát magyaráznom a varázsvilágban, mégis... azt hiszem hiányzik az, hogy ilyen egyszerű és logikus dolgokról beszéljek. A mágia hátránya, hogy akármennyit tanulok róla, még mindig, nagyon sokszor, most is, nem értem, hogy lehetséges valami. Egyszerűen ellentmond mindennek, amit ép ésszel fel tudok fogni. Egy barátom egyszer azt mondta, azért mert mugliként gondolkozom, de nekem ez nem kielégítő válasz, és egyszer úgyis rájövök majd mindenre... Addig pedig marad, hogy kérdezek, és szükség esetén, mugli módon magyarázok.
Ashley újra ugrik, és megint semmi baja. Egyre jobban érdekel, és irigységgel vegyes tisztelettel nézek rá. Egy része irigy, mert azt kezdem észre venni, hogy az, hogy "tudok varázsolni" olyan snassz. Mindenkinek van valami plusz képessége. Legilimencia, illuzionista, elemi mágus, metamorf, animágus... Tudom ezek egy része tanulható, de akkor is. Na de, a másik részem, meg igenis tiszteli, mert eddig, olyan lánynak tűnt, aki nem él vissza a képességével, nem használja ki. Most is. Sokkal inkább az az érzésem, hogy csak ismerkedik, a még fel nem fedezett rejtelmekkel. Tanulja, hogyan használja a legjobban ezt az adottságot. S bár nem ad kielégítő választ a kérdésemre, nem bánkódom annyira.
- Az. Ahogy az, hogy boszorkány vagy én meg varázsló szintén varázslat - ezen most nekem kell nevetni, mert lássuk be, a válasza olyan volt, mintha azt állapította volna meg, hogy a fű zöld az ég meg kék. De nem baj. Majd informálódom máshonnan. Vagy csak figyelem még egy kicsit, hátha attól is okosabb leszek.
- Hajrá! - kiáltom utána, ha már trükközik, legyen bátorítása, én pedig szépen hátra fekszem, ne keljen a nyakam kitörni, ahogy őt nézem. Így sokkal egyszerűbb, majd ha földet ér - most már nem aggódom miatta, annyira - akkor felülök újra.
- Ennél én valami nagyobb mutatványra számítottam! Mondjuk egy csuka mozdulatból indított Auerbach-ugrás, szabad testtartásos tripla cukiharával zárva... - igazából nem tudom mi az, de hallottam egy műugró versenyen és nagyon megtetszett, így megjegyeztem. Viszont, nem akarom kedvét szegni, ezért rögtön folytatom is - Na de! Van egy ötletem. Ha csinálsz egy forgást, kapsz tőlem valamit.
Rá is kacsintok, közben pedig előre nyújtom a kezem, hogy lássa komolyan gondolom. És végül is, tényleg komolyan gondolom, más kérdés, hogy egyébként is megkapta volna. De így legalább van okom odaadni a nyakláncot. A csak úgy, még mindig fura indoknak hangzik.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 22:59 | Link

[Bálint]

A magyarázatot már meg sem hallgatja, és az a kis hang, ami suttogja neki, hogy mennyire nem udvarias jelenleg, nem érdekli. Vissza akar menni az égbe és folytatni!
Fel is pattan a seprűre, és felrepül , majd leugrik, de Bálintnak ez nem elég. Amikor pedig valaki ilyen kijelentéseket tesz, akkor érzi csak igazán, hogy eridonosan forr a vére.
Csak bólint szótlanul, kissé felháborodva, de a kihívást elfogadva a szavaira. Megint magához hívja a seprűt, majd felrepül vele, nagyon-nagyon magasra, ilyen magasságban már bőven kviddicsezni szokott.
Feláll a seprű nyelére, és oldaltartásba kinyújtja a kezét. Nagyon magasan van, és bár tudja, hogy csak a berögzült félelem miatt retteg, mégsem tudja kikapcsolni, hiába tökéletesen biztos benne, hogy nem eshet baja.
Úgy dől előre, mint aki repülni készül, majd amikor már zuhan, akkor kezeit a teste mellé zárja, és két egész testes fordulatot ír le a levegőben, majd oldalra forgást csinál szintén kettőt, és ezután, mint a tornászok, a talpán érkezik a földre, mindenféle mozdulattörés nélkül.
Magabiztosan mosolyogva sétál a fiúhoz, bár nem biztos benne, hogy csakugyan van nála valami tárgy, mégis, ahogy elé áll kérdő tekintettel lenyűgözöttséget vár, határozottan. Legyen már valami mások által is regisztrált sikerélménye abban, hogy ilyeneket tud! Előre nyújtja a tenyerét várakozóan.
-Kérem a jutalmam.-
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 30. 23:29 | Link

Ashley

Az az érzésem, hogy nem is figyel rám. Egyszerűen nem érdekli, csak megy, és ugrik. Aztán meg úgy bólint rá a kérésemre, mintha mi sem lenne természetesebb, pedig én csak hülyéskedtem, hiszen az értelmét sem tudom annak, amit mondtam. Ashley viszont a magasba emelkedik, én pedig érdeklődve figyelem minden mozdulatát. Nem számítottam rá, hogy fel áll a seprűjére és úgy ugrik le. Csak azt látom, hogy fordul és megint fordul majd máshogy fordul és azt hiszem tátva marad a szám, a szó szoros értelmében. Ez. Egyszerűen.
- Wááooo! - fejezm ki magam, tőlem szokatlanul értelmesen. Ez pedig önirónia, mert ugye ebbe semmi értelmes nem volt. De még arra sincs időm, hogy kettőt pislogjak, már előttem is terem. Szép a mosolya, és igazából ez is elég lenne, hogy lenyűgözzön, de az előbbi mutatvány után nem igazán találom a szavakat.
- Hát ez... hűűű - mondom elismerően, és remélem hallja az elismerést, mert nem tudom jobban megfogalmazni. Az előre tartott kezére nézek, elmosolyodom, bólintok, majd a zsebembe nyúlok és megkeresem a kis dobozkát, amibe a nyakláncot csomagolták. Egyszerű fekete, hosszúkás doboz. Talán sejthető is, hogy mi van benne. De azért bízom benne, hogy így is meglepődik. Na meg, hogy tetszeni fog neki, a nyaklánc, amit hirtelen felindulásból vettem a faluban.
- A jutalmad - mondom, és a kezébe teszem. Ha eddig ő figyelt kíváncsian, most én fürkészem az ő arcát, hogy mit reagál erre az apró figyelmességre tőlem. Zavaromban zsebre vágom a kezemet, hogy ne kezdjek el őrült mód gesztikulálva magyarázni. Bár némi magyarázatnak szükségét érzem.
- A legutóbbi szabad hétvégén lementem a faluba, és amikor megláttam, valahogy meg kellett vennem... - mert te jutottál róla eszembe. De az utolsó részt nem fűzöm hozzá. Nem szeretném ha félreértené. Elvégre ez csak egy apróság, igazán nincs semmi jelentősége.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 23:37 | Link

[Bálint]

Szóhoz sem jut? Nagyon helyes! Büszkén vonogatja meg a vállát, miközben a vigyorát le sem lehetne törölni az arcáról. Ez aztán a valami, és milyen ügyesen megmutatta neki! Imádja ezt az érzést, amikor valamit sikerül jól megcsinálnia, és ezt elismerik... talán már-már kicsit sok is, ahogy hajhássza, és ezért szoktak az emberek irigykedve és rosszallóan beszélni róla.
Amint megpillantja a dobozt ő következik a szájtátásban. Nem erre számított, talán valami darab papírra egy rajzzal, vagy egy vállveregetésre, ilyesmi, de ez... ez sokkal jobb. Pláne, mikor kinyitja a dobozt, és meglátja rajta a jelét.
Sugárzó tekintettel néz a fiúra, mert nagyon-nagyon örül az ajándéknak, de Bálint ezt nyilván félreérti, mert magyarázkodni kezd. Kikapja a dobozból a nyakláncot, és ahogy a medálhoz ér, az tiszta agyag. Előre lendül gondolkodás nélkül és a nyakába veti magát.
-Köszönöm-köszönöm-köszönöm! Ez gyönyörű!-
Lelkendezik, miközben elengedi, de nem azért, mert zavarba jött volna, hogy mit is tett épp (bár kellett volna) hanem mert ez meseszép, és le van nyűgözve tőle. Ez a nyaklánc tökéletes, csak tartja a markában, és forgatja, és nézi.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 31. 00:33 | Link

Ashley

Ha nem lennék ledöbbenve biztos foglalkoznék jobban azzal, hogy Ashleyt mennyire feldobja ez a tény, de nem sokat érzékelek belőle, csak a mosolygós kis pofiját. Átadom neki, a korábban vásárolt ajándékot, és bár azt mondtam, hogy jutalom, mégis elmesélem, hogy miért is vettem. Nem pontosan értem én sem. Ahogy azt sem, hogy miért is akarom megmagyarázni. Egyszerűen szükségét érzem, de közben meg magamban szitkozódom, mert nem így képzeltem el korábban ezt az egészet. Pedig lehet így a jobb.
Szerencsére örül. Az arcára van írva, hogy tetszik neki, így hamar kifújom az eddig bent tartott levegőt, megnyugodva, hogy nem nyúltam mellé. Az ölelés azonban elég váratlanul ér. Bár jól esik, nem igazán van időm reagálni rá. Inkább csak pislogok nagyokat, és elkönyvelem magamban, hogy: elszoktam attól, hogy ölelgetnek; hogy hiányzott, hogy valaki megöleljen.
- Öhm... örülök, hogy tetszik - hallom magam kissé bizonytalanul megszólalni. De aztán, amíg Ashley a nyakláncot forgatja, nézegeti összeszedem magam, s pár másodperccel később már sokkal magabiztosabban szólalok meg.
- Szabad? - nem igazán várok választ, a nyakláncért nyúlok, aztán a háta mögé sétálok, hogy a nyakába tegyem. Remélhetőleg kapok annyi segítséget, hogy  haját félresimítja az útból, de ha nem igazán az sem baj, meg tudom oldani. Ebben nagyon gyakorlott vagyok, Virág összes nyakláncát nekem kell ki-be kapcsolni. Egy pillanat alatt végzek is, aztán visszalépek Ashleyvel szembe, hogy megnézzem most már a helyén, az ékszert.
- Jól áll - állapítom meg mosolyogva, aztán megjegyzem - az eladó szerint nem egyszerű nyaklánc, segíti a viselőjét a varázslásba.
Gondolom csak a föld elemmel kapcsolatos varázslatokban, de az bőven elég. Igaz, ahogy elnézem, Ashleynek nem sok szüksége van segítségre, de egy kis plusz, sosem hátrány.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 18. 21:28 | Link

[Bálint]


A fiúra pillant, ahogy az megkérdezi tőle, szabad-e, de először nem érti, majd ahogy Bálint elveszi a nyakláncot, ösztönösen utána kapna kezével, de közben rájön, hogy a fiú a nyakába akarja tenni, úgyhogy teljesen elvörösödve fordul meg, és húzza félre a haját. Amíg a nyaklánc felhelyezése zajlik, rájön, hogy azért is van oka zavarban lenni, hogy megölelte, csak úgy... pedig nem szereti a fizikai kontaktust, és mi van, ha Bálint sem? Hát, már mindegy, most jó lenne kicsit megnyugodnia, abból, ahogy beborítja az égető érzés tudja, hogy a vörösség még mindig beborítja.
Azért visszafordul, kissé szégyellősebben, és Bálintra mosolyog ujjaival a nyakláncot taperolva.
-Nagyon szép.-
Közli, majd visszakapja tekintetét a fiúra, ahogy megjegyzi, hogy segíteni fogja őt a nyaklánc. Az agya azonnal pörögni kezd, vajon hogyan kellene ezt tesztelnie, és hogyan tudná kihozni a legjobbat a medálból, de aztán csak elneveti magát saját magán, annyira tipikus, ahogy viselkedik, majd a tenyerébe zárja, és amikor újra kinyitja, már egy virág formáját ölti, majd egy szivárványét, majd egy fa emelkedik ki a tenyeréből agyagból megformázva, majd a huncut Mana, végül a medál visszaveszi eredeti alakját.
-Legvégső esetben pedig mindig lesz nálam föld.-
Mondja egy széles mosollyal, még ha nem is működne, amit az eladó mondott, de elhiszi azt, hiszen nincsen oka megkérdőjelezni az állítás valódiságát.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. június 18. 22:08
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Ashley
Írta: 2014. június 18. 22:16
| Link

Elpirul, én meg elkapom a tekintetem róla, mielőtt én is hasonlóra vetemednék. Zavarba ejtő, ha egy lány zavarba jön. Nekem mindenképp. De szerencsére hamar kapcsol, és segít is, így könnyedén a nyakába teszem a láncot, aztán meg is dicsérem, mert valóban jól áll neki. Akkor is tetszett, amikor csak a kirakatban láttam, de most már biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt megvenni.
Magyarázkodom, de azt hiszem, nem igazán jut el hozzá, amit mondok, ettől pedig némileg megkönnyebbülök. Elvégre én elmondtam, ha nem figyelt, az már az ő baja.
- Mint, aki hordja - felelem mosolyogva, s valahol szerencsés, hogy ezt nem gondoltam végig rendesen, mert bár Ashley valóban szép, az ilyen kijelentésekkel csínján kell bánni, elvégre ő nem Virág. De valahogy teljesen természetes, hogy ezt mondjam, és sokkal könnyedebben fűzöm hozzá, amit az eladó mondott.
Ashley játszani kezd vele, nekem legalábbis annak tűnik, ahogy a tenyerét ki-be csukja, minden alkalommal más formát adva a medálnak. Tátott szájjal nézem, mert ez is - mint az összes többi dolog, amit láttam tőle - lenyűgöző.
- Igen - bólintok és örülök, hogy tényleg hasznosnak is mutatkozik a medál, még ha nem is feltétlen olyan értelemben, ahogy gondoltam. De még később kiderülhet, hogy tud valami pluszt. Ez csak idő kérdése.
- Próbálkozol még, vagy elég volt mára a zuhanásból? - érdeklődöm kíváncsian, és az órámra pillantok. Nincs még késő, szóval ha szeretne maradhatunk. Mert ugye, kérdés nem fér hozzá, ha marad, maradok én is. Csak a biztonság kedvéért.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 20. 23:03 | Link

[Bálint]

Ahogy visszafordul, és meghallja Bálint következő mondatát, még vörösebbé válik, ha egyáltalán ez lehetséges. Gyorsan lehajol a sárkányrókához inkább, aki közben odabaktatott a lábához, és a füle tövét vakargatja, meg simogatja, miközben próbálja magát összeszedni. Ösztönös benne a menekülési ösztön, szíve szerint messzire szaladna most, mert annyira nem ért ezekhez a dolgokhoz, de azért a sok intelem, amit már kapott, kezd benne szöget verni. A fiú már kétszer is kézen fogva sétált vele, és többször mondott ehhez hasonló, Faith szerint "sokat sejtető" kijelentéseket... de Faithi ezt mondta Kornélnál is, és kiderült, hogy szó sem volt semmiféle vonzalomról, szóval nyilván itt sincs.
Beletelik vagy egy percbe, amíg ezt végiggondolja, de ettől némileg megnyugszik. Nincs itt szó semmiről sem, a levitás nyilván csak kedves.
-Elég volt.-
Mondja egy határozott bólintással, és inkább arra gondol, ahogy a gyomra liftezett egyet Bálint kijelentésétől... na az a zuhanás kellemetlenebb érzés volt. Feláll, és a nyakláncát birizgálja a másik mellett, persze Kornélé is a nyakában van még, és ettől is fura érzése támad, amitől aztán még szilárdabbá válik benne a gondolat, hogy mára aztán tényleg elég volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Köszönöm szépen :)
Írta: 2014. június 20. 23:33
| Link

Ashley

Oldalra döntöm, úgy figyelem, ahogy Manával játszik. Nagyon édes a kis sárkányróka, és még mindig nagyon rossz, hogy nekem nem engedtek sosem valami házi állatot. Pedig egy kutya - de a macskával is kiegyeztem volna Virág miatt - igazán nem lett volna nagy dolog. Ha Manával állítanék haza, valószínűleg halálra rémülne mindenki. Ilyenkor eszmélek csak rá, mennyire más vagyok ezekben a dolgokban mint a családom. Bár korábban nem láttam Manához hasonló lényt, mégsem lepett meg a szokatlan külső és nem is találom ijesztőnek.
Ahogy Ashley befejezi a játékot afelől érdeklődöm tervez-e még ugrálni a magasból, hiszen ha igen, akkor maradnom "kell" felügyelni. Ő azonban azt mondja, elég volt, és a hangja sokkal határozottabban cseng, mint amire emlékszem tőle korábbról. Így természetesen kétség sem fér hozzá, hogy valóban így gondolja.
- Akkor... visszakísérlek a kastélyba! - ajánlom fel egy pillanatnyi habozás után, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy oda szeretne menni, de csak egy szavába kerül és másfelé vesszük az irányt. Ha viszont megfelel neki az iskola épülete, akkor arra indulunk.
- Segítsek valamit? - érdeklődöm még, hiszen van nála seprű is, meg a kis sárkányróka is. Igaz utóbbinak van lába, és seprűt még sosem fogtam a kezemben, így nem is biztos, hogy jó ha segítek. De valahogy az illem megkívánja, hogy megkérdezzem. Ha rám bíz valamit, vigyázok rá nagyon, ha nem, akkor nem kell aggódnom emiatt. A kastélyban aztán szétválnak útjaink, én pedig mielőtt önmarcangoló gondolkozásba kezdenék arról, amik ma történtek, inkább az egyik tankönyvembe temetem az orrom.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék