36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 10. 12:08 | Link

Edzés

- 2014. április 10, délután 2. -



 Szóval az első igazi, nem csak beszélgetős edzés időpontját mára tűztem ki, a csapattagokat pedig már egy hete felszólítottam a megjelenésre, számítok a pontos megjelenésre. A mai alkalommal nem akarom a lelküket is kihajtani belőlük, inkább csak egy kis felvilágosítás lenne, hogy legközelebb azért mire számítsanak. Grósz Anna edzésterveit fogom várhatóan követni, bár annyira nem leszek kegyetlen. Nem hiába az ő ideje alatt nyertünk meg majdnem minden meccset, vittük el a kupát egymást követő 3 évben is. Gabriella Evans is jó volt, Leoka még az ő keze alatt kezdte a tanulmányait és valahol mostanra már az én pozíciómat kéne betöltenie.. De nem akarta.
 1 körülre értem le Baileys társaságában, kényelmes, vastagon bélelt melegítőben, edzőcipőben és úgyszintén egy jó vastag pulóverben. A jó párszor átfirkált "edzésterv", mely egy mostanra szinte salátává vált galacsint jelentett, a zsebemben lapult, bár ahányszor átgondoltam és huzigáltam át a gondolatokat benne, egyrészt használhatatlanná vált, másfelől már a fejemben volt az egész.
 Maga a pálya nem volt egy nagy durranás, a póznák állták az időjárás viszontagságait, a fűről sajnos ezt viszont nem lehetett elmondani. No persze nem fogjuk nagyon a gyepet használni, nem mugli sportot űző csapat lennénk, de egy impozáns zöldellő terület nyilván felemelőbb érzés lenne. A mai napunk tele van napfénnyel, felhők alig vanna az égen, a levegő hőmérséklete azonban még mindig megköveteli a réteges öltözködést. Az se lene túl praktikus, ha rögtön az első edzés alkalmával mindenki megfázna (jó rellonosok létére nyilván kiiratná magát mindenki az órákról), de az egyéb sérülések benne vannak a pakliban. Emellett mindenkinek, akinek ebben az időpontban épp órája lenne, azok felmentést kapnak alóla, melyet papírban fognak megkapni. Ezen irományok névreszólóan ott voltak szintén egy mappában, amit magamma hoztam. Fura mód egész kiegyensúlyozottnak érzem magam.
 Belemegíthettem volna előttük, de egységes csapat lévén velük fogom én is megtenni a repülést megelőző létfontosságú gyakorlatokat. 2 órára már minden a pályán volt, amre szükségem lesz a mai nap folyamán - terelő ütők tömkelege, a labdák, seprűk. Nem terveztem sokkal több, hosszabb és megterhelőbb gyakorlatokat számukra, így is jó, ha nem fogják kiköpni majd a tüdejüket is - tekintve, hogy bár vannak edzettebb játékosok, de az újoncok is szép számban kerekedtek ki. Persze ők lesznek majd a helyi kviddics jövője, mit is akarok. Plusz, a mai edzésen fogom eldönteni, hogy kik lesznek a játékosok az első meccsünkön, amit élesben fogunk a Levita ellen megvívni.. Nos, lesz miért tépnem a számat nekik. 13:55 körül pillantottam először az órámra majd a labdákat védő doboz mellé telepedtem le a füves-földes talajra.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 10. 14:32 | Link

Edzés

- április 10. , délután két óra -


Újabban a kviddics és a repülés az egyetlen dolog, amiért nem köhög nyilvánosan, mint egy gethes, finnyás csirke. Élvezi, ha felszállhat, belehasíthat a levegőbe, és még ha egy terelőütő is kerül a kezei közé, teljes a bizarr boldogsága. Tudták mindannyian már egy hete legalább, hogy ma edzés lesz és ismerve Davidet, ki fogják köpni a belsőségeik a végére. Volt már alkalma tesztelni a srác fizikai erejének egy részét és egészen biztos benne, hogy nem látott még mindent. Nem csoda, hogy inkább ápol vele valamiféle undorító baráti viszonyt, mint hogy az ellenségei táborába álljon be. Az egyenlő volna egy halálos ítélettel.
Nos, eljött a csütörtök egy óra negyvenöt perc is. Michelle-t kihúzta a szobájából, adtak egymásnak két tockost, aztán a legteljesebb testvéri harmóniában elindultak a pálya irányába. Seprűje a vállára vetve jön utána, ő maga pedig egy hagyományos tornaórához igazodva nem öltözött agyon, hanem pont jól egy kiadós edzéshez. A pályához való baktatás részéről némán telt, nem nagyon reagált Michelle belekötéseire vagy kommentárjaira (ha voltak) egy "ühüm"-ön és "igen"-en kívül semmi mással.
Mikor végre belépnek, első dolga mélyet szívni a levegőből és hagyni, hogy átjárja a testét az oxigén, meg a kellemes bizsergés, hogy mindjárt kezdődik az edzés. Egy óra ötvenhét perc és Daviden kívül jobban megnézve senki nincs még a pályán, csak ő és a kedves nővére. Három ember azért kevés egy egész hét fős csapathoz.
- Betojtak tőled és nem mernek edzésre jönni? - Vigyorogva nyújtja a kezét David felé köszönésre, miközben a másik kezével lekanyarítja a seprűt a válláról.
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. április 10. 14:53 | Link

Edzés

- április 10., 14 óra -



* Sötét pont tűnik fel a távolban. Egyre nagyobbnak néz ki. Közelít.
Ma kviddicses válogató lesz, ami nonszensz. Ha Bennett nem találta őt elég alkalmasnak a múltkori meccsen, amikor bizony a zseniális terve megvalósításától fosztották meg, amikor berángatták a pályára, akkor idén direkt nem fog teljesíteni. Höhö. Ajkai szélén torz vigyor húzódik meg. Na persze, majd pont ő nem fog mindent beleadni. Gyakorlókviddicstalárt magára öntve halad a kastély parkján, messziről már lát is három delikvenst a pálya gyepén. Tán még mögötte is jönnek, ki tudja. Óvatosan a háta mögé sandít, utálja, ha valaki ott húzódik meg, nem jó ilyen téren a lelkiismerete. Valaki jön, azt látja, de mivel nem közvetlenül neki szegezi itt a pálcáját, a továbbiakban nem törődik vele. Haja most hátul össze van fogva, a gyakorlómeccsen rendesen felsült a figyelme a levegőben lobogó tincsek miatt. Megmarkolja szorosabban a kezében hozott iskolai seprűt, majd mikor a két fiú és a lány elé ér, tudja csak azonosítani őket. Bennett, az őrző és Ombozi nője. Na mivan, jött megmutatni ez a szöszi, hogy ő nagy kislány és bírja a srapát? Végignéz rajtuk, vicsorog. *
- Mivan? * Morog a tőle telhető stílusban, őt csak ne bámulja senki, mert rossz helyen fog landolni a lába. *
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2014. április 10. 15:28
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 15:08 | Link

Edzés

2014.04.10, 14.00


Új tanév, régi tevékenységek. Maradt a kviddics is, mert bár családi nyomásra jelentkeztem még a tavalyi tanévben hajtónak, mostanra egészen megszerettem. Ráadásul még jót is tesz ennyi sport, végtére is a kviddicsnek köszönhető, hogy az eddig szokásos helyzettel ellentétben mostanában nem akarok megfulladni, ahányszor úgy adódik, hogy szaladnom kell. Lehetne jobb is, természetesen, de majd idővel. Kivételesen nem szaladok, nyugodtan is beérek idejében. Pont kettőre, ahogy azt kell. Gyakorló talár, vagyis sporthoz éppen megfelelő ruházat rendben, seprűm is van, ha már csodával határos módon megúszta néhány karcolással azon a csodaszép, barátságosnak korántsem nevezhető meccsen, úgyhogy jöhet a megerőltetőbb rész is lassan.
- Helló mindenkinek. - köszönök beérve, még egyelőre mosolyogva is mellé. Az edzés végére valószínű, hogy a levegővétel is fárasztó lesz, de most még erre is van energiám, sőt, jókedvem is. Elvileg Harriet is jön, ha nincs valami más, sokkal fontosabb elfoglaltsága, mint valamit rózsaszínre cserélni a szobámban. Újabban még Mihaelt is megtalálta eme nemes törekvései célpontjául, csak remélni merem, hogy nem fedez fel még valaki mást is a rellonból, hogy aztán egy szép napon egy sötét sarokban rendesen megtépjék. Nem kellene. Annak viszont örülök, hogy csapattag lesz, legalább addig sem tévesztem szem elől. Hiába nagylány, és tudom, hogy ha úgy adódik, meg tudja védeni magát, néha mégis annyi butaságot csinál, hogy tényleg féltem, nehogy egyszer valaki ne értse meg a viccet és csúnya következményei legyenek a dolognak. A pályán egyelőre nem látom, csak Mihael van a nővérével, David, meg Eris, aki már megint morog valamiért. Hogy ez a lány mennyire mufurc tud lenni.
- Veled meg mi van? Mintha mindjárt robbanni akarnál. Tartogasd a dühödet az ellenfélre, te. Azt hallottam, olyan szépen felrúgtad az őrzőt múltkor, hogy betegszobára került a végén. Igazán sajnálom, hogy nem volt szerencsém látni. - bököm meg. Hogy jó ötlet-e? Csak kiderül, bár talán jobb lenne, ha kezdetnek mégsem esnénk egymásnak, meg úgy egyébként sem esnénk egymásnak.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. április 10. 15:08
Hozzászólásai ebben a témában
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. április 10. 21:49 | Link

Edződjünk
április 10. 14:00

Egy ideig csak csereként funkcionáltam, hiszen bokros teendőim - haha-, meg gyakori távollétem miatt nem akartam senkit sem hitegetni, hogy itt leszek, számíthat rám. Ennyi belefért, hiszen nem tunyultam el, ha alkalmam volt, gyakoroltam, csak épp élesben hagytam, hogy a többiek kibontakozzanak. Azonban most, így az egész iskolai létem vége felé közeledve félrehánytam mindent, hogy ismét belerázódhassak a dolgokba, ott lehessek a többiekkel a levegőben. Nem mondom, hogy nem hiányzott már az a fajta adrenalinlöket amelyet egy-egy meccs tudott adni, hát amik még kiemelkedőbbek, mit adtak. Így, ahogy kiszúrtam, hogy edzés lesz, felvéstem a fejemben lévő kis naptárba, hogy biztos ott legyek és lehetőleg el se késsek. Van egy olyan formám, amelyik szeret késni.
Az edzés napjáig viszont a dátum a fejemben megmaradt, az időponttal együtt. Nagy szó, hiszen manapság sok mindent sikerül elfelejtenem, de ezt nem, különleges prioritás kapott a dolgok halmaza közt. Ahogy felhúztam magamra a felszerelést, és a seprűt is előkapartam, megindultam kifelé a pálya felé, hogy végre ismét, ha csak az edzés keretein belül is, de átmozgassam a tagjaimat. A jelenlegi csapatfelállásról nemigen volt fogalmam, bizonyára csupa új arc, csak a kapitányunk volt az, akit igazán, régtől, és egész jól ismertem. Ez volt a fő, a többiekről meg majd informálódom. Idővel.
A pályához közelítve sandítottam az órámra, és állapítottam meg, hogy nagyszerűen és - hozzám képest - időben érkeztem a vállamra vetett seprűvel, lassú, ráérős léptekkel. Ahogy lábam betettem, arcomra szokványos vigyor terült szét, futólag végigpillantottam a számomra félig ismert, de amúgy ismeretlenebb arcokon, majd Dave felé irányítva figyelmem, megálltam a közelükben.
- Nem nyikorogsz te már kicsit a kviddicshez? - mintha én kevesebb ideje lennék a csapat tagja, mint ő, sőt, talán több is kicsivel, de ez kellett most nekem, az egészséges piszkálódás. Ahogy szavaim elnémultak, úgy pillantottam ismét a többiek felé, gyors felmérve őket, majd kurta biccentéssel kezdtem a köszönést, nem elsietve semmit sem.
- Üdv, Leo vagyok. - tudtam le gyors a bemutatkozást, ha netalántán valaki a nevemet se ismerné, majd elcsendesülve vártam, hogy belekezdjünk a dolgokba. Addig is, seprűmet letéve a földre, vállaim mozgattam át, melyek apró ropogással tudatták, hogy épp helyreugrottak, vagy csak szórakozásból adnak ki ilyesféle hangokat, persze nekem maga a dolog kellemesen hatott, így továbbra is némán figyeltem az eseményeket.
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 10. 22:19 | Link

Edzés, április 10. 14:00

Ellenben a baráti találkozókkal, ahova ha úgy tartja kedve még a pontos megjelenés előtt megérkezik, s ő várja a többieket, most nem ér oda időben. Elmúlik kettő óra, de ő még mindig a folyosókat járja kedvenc fűzős bakancsában, vállán seprűje pihen, baljában terelő ütőjét tartja lazán, melynek fogásába annak idején az Ombozi családnév vésetett. Jó kedélyű füttydal kíséretében sétál a kastély mára már kiismert folyosórengetegében, hogy a kellő időn némileg túl végül kilépjen a friss levegőre és a kviddicspálya felé vegye az irányt.
Lusta tempóban halad, s már messziről látja, hogy csapattársai jó diákok módjára veszik körül csapatkapitányukat, aki bizonyára örül a népes létszámú csapat rá összpontosuló figyelmének.
- Na szevasztok - int mind a névről ismerteknek, mind a klubhelyiségből ismerőssé vált arcoknak, majd leemeli válláról seprűjét, és Kowai mellé áll. A lány nincs feldobva, morog, mint mindig, de Noel ezeket a sündisznóhoz hasonlítható hangokat már olyannyira megszokta, hogy fel sem tűnik neki. Axel viszont annál inkább, ahogy igyekszik jó viszonyt ápolni a keresztes arcú háztársnőjével. A jeleneten jóízűen elvigyorodik, majd Michelle-re emeli pillantását, hogy zöldjei végül David arcán állapodjanak meg. Ez nem a megfelelő hely arra, hogy a Saint-Venant lánnyal ismét egymásnak essenek - bármelyik értelemben is vesszük -, így inkább nem is foglalkozik annak jelenlétével.
Seprűjét maga elé engedi a fűbe, rákacsint Kowaira, majd ütőjével játszadozva figyeli a csapatkapitány hozzájuk irányuló szavait, kéréseit. Különös helyzet a mai edzés, hiszen a rellonosok között eddig nagyon ritkán tapasztalta azt, hogy csapatként képesek volnának együttműködni, és a gondolat, hogy most pedig neki védenie kell a többiek testi épségét, gyomortájéki bizsergéssel ajándékozta őt meg.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. április 10. 22:23
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 11. 16:06 | Link

Edzés

- 2014. április 10, délután 2 után kb 3/4 3-ig. -



 Nyugodtan konstatáltam, mikor megláttam a távolból közeledő pontokat. Természetesen először a Saint-Venant páros mászott be a képbe, és akármennyire is ellenszenves volt eleinte a hím, mostanra egész megkedveltem a tagot. Mire odaértek, addigra vettem a fáradtságot és feltápászkodva üdvözöltem őket.
- Az lett volna a csoda, ha nem tojnak be tőlem.
 Fogadtam el a felém nyújtott kezet és gyorsan lerendeztem egy szia-puszit a szöszivel is. Jobban megnézve mázlista ez a Mihael is, igencsak jó nővért szedett össze magának. Hamarosan megjött a legharciasabb Rellonos is, akivel korábbról már volt alkalmam megismerkedni..
- Neked is szia Eris.
 Már hajoltam volna, hogy adjak neki egy puszit, de még időben rájöttem, hogy ha meg akarom tartani a golyóimat, márpedig szándékomban áll, akkor talán ez mégse lenne a legjobb ötlet. Már épp válaszra nyitottam volna a számat, mikor Axel hallótávon belül reagált a tetovált arcú lány negatív kérdésére.
- Kár, hogy kihagytad, hatalmas élmény volt.
 Küldtem egy vigyort a hajtóra még mielőtt kirobbanna valami indulatos dolog - rögtön az első edzésen. A prefektus fiú felé is nyújtottam a jobbom, majd figyeltem a másik két távoli pontocskát, akik egyre közeledtek felénk. Leonard alakja nemsokára ki is bontakozott a homályból, arcomon pedig egy igencsak széles mosoly terült szét. Hát íme, hajtók gyöngye, Leonard Harris. Igencsak boldog lennék, ha a következő évben sem hagyná abba a kviddicsesdit, de ez nem rajtam áll.
- Mondja ezt az, aki már előttem is csapattag volt.
 Nevettem rá a mestertanoncra, és jobban belegondolva őt ismerem a legjobban a bagázsból. Mióta is? Már van vagy 3-4 éve, esetleg 5? Felé is indítványoztam egy kacsót, bár részemről jobban örültem volna valami közelebbi üdvözlésnek, teszem azt, egy ölelés. Ezer éve már, hogy nem beszéltem egy jót Leokával, pedig ha valaki közel áll hozzám, az szerény személye lenne. Ombozi Noel is beéri az előtte szólót, neki is nyújt egy jobb oldalas kézfogást, majd bele is kezd a dologba.
- Akkor üdv mindenkinek. Én ismerlek már titeket, ha más nem, névről mindenképpen, ti is tudjátok az enyémet, de egymásét nem, szóval egy ilyen kis ismerkedéssel kezdünk. Van a körünkben egy ex-Beauxbatons csapattag és drágalátos nővére, Mihael terelői és Michelle Saint-Venant őrzői poszton. Van egy rendkívül jó hajtói érzékekkel ellátott londoni lányunk, Eris Awer-Kowai, van egy Gotlang Getingar leszármazottunk, Axel Sjölander, szintén hajtó. A legidősebb játékos a Rellon csapatában ő lenne itt, Leonard Harris, ha bárkinek bármi kérdése van, hozzá is lehet fordulni, igencsak jók a reflexei, érti a dolgát, kiváló munkaerő. Van itt egy frissen sült terelőnk, Ombozi Noel, bár a terelői ütő nem lesz számára újdonság. Várunk még a fogónkra, aki bár nemrég kezdte, de nagyon ügyes, jó érzékkel játszik, ő Dominic lesz.. és azt hiszem, ennyien leszünk. Meg itt vagyok én, David Bennett, terelő.. A labdákat nem kell bemutatnom senkinek, igaz? Helyes. Akkor most egy kis bemelegítés : 2 kör futás a pálya mentén,a lányoknak 30 fekvőtámasz és 70 felülés, a fiúknak 55 és 90. Ezután alapos nyújtások és lazítások mindenhova, tehát nyak, csukló, térd, derék, lábfej.. értitek. Eztán jön a 8 bemelegítő kör a sepűn : 1 sima, 1 versenyzős, 3 gyors tempójú melyből az utolsó cikk-cakkban menjen, 2 passzolgatós és lesz majd a legutolsó egy gurkós. Gyerünk, gyerünk!
 Levegőhöz is alig jutottam, de azt hiszem mindent világosan és érthetően mondtam el nekik. Az emberek neveit felsorolva mindegyikhez odamentem, meglapogattam a vállukat, próbáltam bíztatni őket, és nagyon reméltem, hogy erre nincsen - és nem is lesz - szükségük. Lehet most így elsőre kicsit sokkal áldottam meg őket, de a későbbiekben többre gondoltam, na majd meglátjuk. Leonardnak ez nem lesz újdonság, Annánál is ilyesmik voltak, bar gondolom velem egyetemben ő is kicsit kijött a gyakorlatból.
- Oh, még valami. Akkor bevállalunk egy meccset a Levita ellen? Egybehangzó véleményt kérnék.
 Tettem fel még egy kérdést, hogy mindenki felocsúdjon a meglepetéstől, hogy mekkora szadista vagyok, majd a választ követően nekiindultam én magam is megcsinálni a kiszabott feladatokat.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 11. 16:09
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. április 12. 13:30 | Link

Edzés

- április 10., 14 óra 30 perc -




* Időben leért, még kezdés előtt a pályába, beöltözve, seprűvel a kezében, most nagyon királynőnek érzi magát. A fogadtatás ugyan nem olyan, mint amire számított; az üdvrivalgás és a hajlongások elmaradtak, inkább csak bámulják őt a jelenlévők. Bennett, Ombozi csaja, a Saint-Venant srác, meg időközben kiderült, hogy aki a háta mögött jött nem is olyan messzel, az Sjölander volt. Rávicsorog a fiúkra, majd keresztbe teszi a karjait és úgy várja a többi érkezőt. Jön egy ismeretlen egyén, aztán még Ombozi is befut. Na mi van, az álprefektus sehol? Elégedettség tölti el, amiért valamit most jobban csinált, mint az a Đominic gyerek. Ideért időben. Ombozira pillant, aki most inkább körülötte sertepertél, mintsem a szöszi körül. Eris felvonja az egyik szemöldökét, de inkább nem szól semmit. Azt viszont nem tudta, hogy a fiú is kviddicsezik, úgyhogy ez inkább kellemes csalódésként éri. Noel rákacsint, Eris megforgatja a szemeit, és inkább a csapatkapitány szavaira figyel. Jön a bemutatkozás, David sorra ismerteti a jelenlévőket egymással. Antihősnőnk némán végigmér mindenkit, akinek a neve említve lesz, amikor rá kerül a sor, felmordul a "londoni" szóra, mivel már kicsi kora óta el kellett hagyniuk az Awer birtokot. Ha a CSK hozzá akarna egy ujjal is érni, Eris egy vicsorral emlékezteti rá, hogy jobb, ha nem teszi. Megkapják a feladatokat, leteszi a seprűjét és elkezd egy picit nyújtani. 30 fekvő meg 70 felülés a lányoknak, mi? Akkor ezt biztos a szöszire értette, mert vele nem kell finomkodva kivételezni. Elkezdi lazítani a vállát, a lapockáit, a lábát... Mikor nekiindulna megcsinálni a futást, Bennett még kitalál valamit, amit feléjük intéz. Hangosabb morgással jelzi, hogy ő készen áll elpáholni egy pár szfinxet, aztán nekilendül, hogy meghódítsa a pályát. 2 kör, két kör... ütemesen fut, úgy dönt, inkább nem hajtja ki már az elején magát, úgyhogy valahol a többiek között, elég elszánt arckifejezéssel kapkodja a lábait, magában számol, de hogy miért, ő se tudja. Amikor végre megcsinálja a második kört is, nem foglalkozik a levegő kapkodásával, inkább nekiáll a férfi fekvőknek és felüléseknek, szabályosan csinálja, ez semmi ahhoz képest, hogy ő estéként mennyit tesz meg. Nyújtás és lazítás következik. David az élen, mutatja a mozdulatokat, a sötét szemű lány pedig követi őt, nem foglalkoza a többiekkel. Amikor mindennel végeztek, a térdére rogyva egy picit megpihen, de erre sincs sok idő. Szétmegy a feje, úgy az agyába szállt a vér, de csinálni kell. Felkapja a seprűjét és a többiekkel együtt a levegőbe emelkedik, hogy az ottani feladatokat is teljesítse. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 15:47 | Link

Edzés
04. 10., 14 óra után, időérzékmentes állapot


Érkezés utáni első napirendi pont megbökdösi morgó kisasszonyt, és még arra is számítok utána, hogy a fejemben landol a kezében tartott seprű, amit innen elnézve iskolai tulajdonnak saccolok a gyártmány alapján. Kisebb meglepetésemre azonban nem kerül erre sor, csak morog tovább, mint aki bal lábbal kelt, bár őt ismerve bal lábbal kel ő minden reggel. Lehet, hogy egyszer át kellene rendezni a szobáját és olyan helyet keresni az ágynak, hogy jobb lábbal kelhessen. Talán akkor is megtalálná a módját annak, hogy konstans morgással töltse a napot. Nem is piszkálom inkább tovább, úgysincs nagy hatása, inkább kezet fogok David-del, majd megérkezik Leo és Noel is, én meg körbenézek ismét, de Annie továbbra sem bukkan fel. Legalább nem Mihaeltől kell ebben a pillanatban féltenem, mert ő itt van, de nagyon remélem, más se ment neki még semmi okból adódóan. Tovább töprengeni ezen azonban nincs alkalmam, David bemutat mindenkit, bár ismerem már őket egytől-egyig, kit innen, kit onnan, aztán jöhet maga az edzés fizikailag megterhelő része is. Azaz még egyszer egy kérdés, amitől először felszalad a szemöldököm, elvégre mi a fenéért lenne itt, ha nem akarna Levita ellen játszani, de végül csak kinyögi egy vállvonás közepette a választ.
- Be. - jelentem ki, aztán meg máris vigyorgok. Ha ez még más szájából is elhangzik, jobb, mint egy áprilisi tréfa, de oldja a hangulatot. Megmozgatom minden tagom bemelegítésnek, aztán jöhetnek az előírt körök a pálya mentén, aminek a végére már kapkodom kissé a levegőt, de még nincs gáz. A tüdőm a helyén jól megvan, köszöni, úgyhogy egy kis lazítás és folytatom is a fekvőtámaszokkal meg felülésekkel, időnként nagy levegőt véve közben, mert muszáj, aztán ha ennek is sikerült a végére érni különösebb gondok nélkül, mehet tovább a műsor nyújtással, és a legvégén elérünk a repülésig is. Már folyik a víz rólam, mire a seprűre ülve a levegőbe sikerül emelkedni, de legalább ez már nem annyira megerőltető, legalábbis nem az első két kör, ha jól emlékszem.  
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 12. 22:10 | Link

Edzés, április 10. 14:00 után valamennyivel

A néhány perces késés fel sem tűnik a csapat többi tagjának, sem a csapatkapitánynak, aki kézfogással üdvözli a kezében ütőt tartó fiút. Úgy tűnik, az egyik - talán a legfontosabb - poszton játszó tag egyelőre nem érkezett meg, de még az ő hiányával együtt is szép teljesítményt nyújt a sárkányház, legalábbis, ha a megjelenési rátát vesszük figyelembe. Míg a fogót várják, addig David bemutatja őket egymásnak, elmondja ki milyen pozícióban játszik, honnan érkezett, s milyen tudással bír. A kötelező kört hamar letudják, mire kapitányuk körbejár közöttük és úgy mondja el az edzés tartalmát. Noel tekintetével végig követi az idősebb fiút, majd egy bólintással jelzi neki, hogy ért mindent, tőle már kezdhetik is a felkészülést. Nyakát, vállait mozgatva lazít, majd térdeit és bokáit is bemelegítve indul futásnak, út közben ledobva ütőjét a füves pálya egy félreeső szegletébe.
- Viccelsz? Már alig várom! - vigyorog még hátra kapitánya kérdésére, majd a levegővételre ügyelve gyorsít tempóján. Mind testére, mind lelkére ráfér egy alapos felfrissülés, így a kviddicsszezon és a velejáró fárasztó edzéssorozat éppen jókor veszik kezdetét. Futás közben haját lazán összefogja, majd a többieket némileg elkerülve teljesíti a kiszabott feladatot. Hol kocog, hol keményebben hajtja magát, de nem versenyt fut háztársaival. Sokkal inkább figyel egyéni munkájára, mint a többiek esetlegesen ráeső pillantásaival. Egyébként is, ez most csapatmunka, értelme sincs leblamálni a másikat, hiszen elsősorban egymástért vannak a pályán, a Rellonért, s csak legvégül magukért.
A kiszabott körök teljesítése után leül a földre, és míg lábait nyújtja, ki is fújja magát. Arca már enyhén kivörösödött és az izzadtság is kiül homlokára, de nem törődik kimelegedett testével, a nyújtás után azonnal számolni kezdi a felüléseket, hogy azokat fekvőtámaszok kövessék. Utóbbi nem a kedvenc tornarésze, abban sem biztos, hogy egyáltalán helyesen csinálja őket, de nem akar csalni, így a kelleténél még többször is ereszkedik a föld felé, hogy azután újból kinyomhassa magát.
Gondolatai már a futás alatt is máshol jártak, a bemelegítés végén viszont csak arra képes koncentrálni, hogy minél hamarabb megülhesse seprűjét és belevethesse magát a levegőbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. április 13. 23:41 | Link

Edzés


Persze, ilyenkor kell valamelyik lúzernek bajba keverednie, és visszaszólogatni, amikor az ember siet. Edzésre kéne mennem, de ez a kis mitugrász azt hiszi, hogy okosabb, mint én. Komolyan mondom, ha nem ismerném, kiköpött Eris lenne, csak fiú kiadásban. No nem baj, a nyakába varrtam egy hónapnyi ágytálsikálást, hogy a legközelebb elfelejtse azt, hogy rám borítsa a kajáját. Nem vagyok én maradékos vödör, hogy tárolgassam neki. Ráadásul az egyik kedvenc pólóm volt a célpontja, ezért dupláztam meg neki a büntetését. Nyavalyás gólya, de képen törölném… de nem lehet, példát kell mutatni, így megúszta egy büntetéssel. A kis közjátékának köszönhetően tuti elkéstem az edzésről, de hát megtehetem, mert miért ne!? Sok mindenről úgy sem maradtam le, ha meg igen, akkor majd elmondja Dave az edzés után, hogy mi is volt az elején. Apropó Dave: vele még beszédem van. Rövid, és fájdalmas beszélgetés lesz. Hogy kinek lesz az!? Majd kiderül, ha megejtettük. Az edzőmeccs után be se jött a gyengélkedőre, utána meg felszívódott. Remélem nem várja azt, hogy ezt elnézzem neki, mert nem fogom. Majd idővel megbocsátom neki, csak az a kérdés, hogy mikor.
A bosszankodás közepette, már a pálya közelébe értem. Vállamon a seprű, a füstölgőt már elpöcköltem, és vigyorogva nézem, ahogyan futkároznak körbe-körbe. Két kör után megállnak, fekvőznek és felüléseznek. Oké, ez megvan szóval majd nekem is ezt kell megcsinálni, de előtte Davehez megyek oda. Kényelmes tempóban haladok a többiek felé, mikor megpillantom az egyik háztársamat, aki fekvőszerű valamiket végez. Most nem tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, esetleg mind a kettő, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. A srác (Noel) felé veszem az irányt, s mikor odaérek, puszta Rellonos szeretetből pakolom rá az egyik talpamat a hátára, és nyom le a földre.
– Ez nem fekvőtámasz, ne hozz már szégyent ránk. Csináld normálisan, vagy szívódj fel. –barátságos vagyok, vagy nem? Megmondom én a választ: nem! Jéghideg hangon közöltem vele, és ha felfogta, ha nem, levettem a lábamat róla. Talpamat a fűbe töröltem, utána tekintetemmel kerestem Davet. Ha megleltem, halvány mosollyal bandukoltam felé, hogy megállva előtte kezet nyújtsa köszönés képen.
– Hoy! Bocs a késésért, de egy elsős kajatárolónak nézett, és rám borította a kajáját. Kénytelen voltam ágytálsikálásra ítélni. Na, miről maradtam le? A rizsát hagyd, a feladatokat mond. –mosolyogva hallgattam, hogy mit kell behoznom, és ha megvolt akkor hátat fordítottam a CSK-nak. Léptem kettőt, de megfeledkeztem valamiről. – Ja, jut eszembe. Dave… –fordultam vissza, de azzal a lendülettel, teljes erőmből bemostam neki. Nem vagyok puhány, de azt nem tudom, hogy hirtelenjében hova érkezett az ütésem. Ha orr, jobb esetben betörtem neki, és nagy valószínűséggel ott nyelte be az ütést. Ezután jött a magyarázat is, hogy miért is kapta, amit kapott.
– Kösz, hogy bejöttél a gyengélkedőre a Navine meccs után. Igazán jól esett a törődésed. –sértődve vágtam hozzá a szavakat, és fordultam meg ismét, hogy lerójam a köröket, meg ha végeztem, akkor a felülés-fekvő duót is.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. április 13. 23:46
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. április 14. 20:21 | Link

Edzés

Felnevetve fogadtam a másik válaszát. Na igen. Abban igaza volt, hogy talán előbb nekem kellene nyikorognom, mint neki. De ebbe már nem mentem jobban bele, nem akarom jobban öregbíteni magam annál, mint amennyi valójában vagyok. Még nekem is fura kissé, hogy már mesterképzésre járok. Mintha csak pár hónapja lett volna az, hogy először léptem át a kaput. De most nem a múltamon kell filozofálni, elvégre edzeni jöttem.
- Csss, ne buktass le. Jól be vagyok olajozva. - vigyorogtam Dave felé, szélesen, mintha menteni akarnám magam a többiek előtt. Lepillantva a kinyújtott kézre, megragadtam azt, és megejtettük a - számomra - kissé hivatalosnak számító kézfogást. Mondjuk itt ez a jó, hisz nem borulhatok a nyakába, ki tudja, ki venné furán a dolgot, ami engem ugyan hidegen hagyna, de Dave életébe, dolgaiba nem akarok belekavarni. Ahogy elengedtem, úgy léptem kissé félre, hogy mindenkihez odaférjen, illetve, hogy senkinek ne mutogassam a hátamat. Micsoda illedelmesség. Nem sokáig tart a "rituálé, az utolsó befutóra is sor kerül, a csend, ami addig ült köztünk, hamar elillan, amikor a kapitány megszólal. Figyelmesen hallgatom, ahogy bemutat mindenkit, követem a tekintetével azt, ahogyan sorban halad, igyekszem memorizálni, hogy ki kicsoda. A nevekkel nem mindig vagyok a legjobb viszonyban, de most nincs sok, talán nem lesz belőle gond, vagy ha igen, majd megoldom. A "hé, te ott!" eddig mindig bejött. Ahogy a sorban hozzám ért, megcsóváltam a fejem, persze vigyorral tarkítva.
- Ne mondj ilyeneket, mert belepirulok. Meg persze még el is hiszik, hogy ilyen vén vagyok. - löktem gyors oda, majd persze a többiekre pillantottam.
- Persze, tényleg segítek, ha kell. - tettem hozzá, majd elhallgattam, hogy be tudja fejezni, amit elkezdett, hogy elindíthassuk az edzés komolyabb részét, hisz nem csak beszélgetni jöttünk.  Az utolsó tag bemutatása után azt is felmérte, hogy ki hiányzik még, hisz a késés néha neki sem idegen, de mostanság igencsak elkerülte. A feladatok ismertetése nem volt idegen, hisz majdnem minden egyes edzésen ez volt a felállás, így úgymond már indulásra is készen álltam, kicsit megmozgatva a bokáimat, a futás előtt, hogy ne legyen ebből se gond, majd már indultam is, hogy a futást mihamarabb letudjam. Már-már meg is indultam a távnak, mikor felhangzott ismét a hangja. Megállva pillantottam hátra még rá, elvigyirodva.
Ez most komoly kérdés volt? Simán. - válaszoltam a magam nevébem, majd megindultam a köröknek, fekvőknek, felüléseknek.
A fogónk is befutott, mire én már a földre kerülve estem neki a gyakorlatoknak, így csak odaintettem neki, kèt felülès közben. Azt csak a szemem sarkából láttam, hogy a másik fiúval hogy bánik, amit én biztos nem toleràltam volna, de ők tudják. Nem vagyok ebbem érdekelt. A fekvők lenyomàsa után, feltápàszkodtam, hogy a seprűmért induljak, hisz a levegőben még volt pár köröm, amit nem siettem el, de még fel se tudtam ülni a "paripàmra", mikor a csattanàst elhangzott. Meglepve kaptam oda a fejem, tájékozódva  nagyjàból, hogy mi is ment végbe, majd cisszenve léptem oda hozzàjuk, Domi utàn nézve.
- Hé, hé, hé! Ez nem kocsma, menj futni és azon vezesd le a fölös energiáidat. Ha ennyire érzékenyen érint, hogy nem fogta a kezed, akkor nyeld le. Most az edzéssel kellene foglalkozni. - morogtam, mert megtehetem, és mert nem boxmeccsre készülünk, inkább most igyekszem megállítani a lavinát. Szusszanásom után Dave felé néztem, hogy egyben van-e, no meg, hogy mit akar most lépni.
- Ne üss vissza neki, ha kérhetek ilyet.. - csóváltam meg a fejem, miközben magamhoz vettem a seprűmet, hogy ha eljön az ideje, akkor befejezem végre a feladatok utolsó részét. Feltéve, ha nem robban ki a cirkusz. Az kéne még..
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. április 14. 21:23 | Link

Szabadtéri kviddics kondi

    Nincs baja a kviddiccsel, csak unja. Oké, most biztos rádobáltok hatszáz kiló követ és ez csak az előjáték volt, de akkor is. Jelentkezett, mert pusztítani akart és levezetni a fölös energiáit. Hallott az előző meccsről és tényleg csábítóan hat a tudat, bármikor lenyúlhat egy terelőütőt, hogy péppé verje az ellenfelet. Na mondjuk ilyet sosem tenne, ezek csak felvetések, amiknek semmiféle valóságalapjuk nincsen. De tényleg.
    Üdvözlésképp, a fene tudja miért, de puszival köszöntötték egymást Daviddel. Na mondjuk neki aztán hót mindegy, mindenesetre a száját csukva tartotta. Nem lelkesedett ezért az edzésért, főleg nem hajnalban. Igen, a délután kettő óra IGENIS HAJNAL. Persze ha már ilyen hányattatásokban volt része, nem restellte szemérmetlenül megnézni magának a fiút. Nem rossz a CSK. Lassan persze szállingóztak az emberek és elérkezett a terv ideje is.
    A feladatsort végighallgatva felvonta a szemöldökét. Ennyi? Hát, ez elég gyenge kezdés, ami azt illeti. Oldalba bökte Mihaelt és szemkontaktussal lekommunikálta neki, hogy ez a feladat komolytalan, abszurd és különben is és egyáltalán. Ennél lehetne keményebb is a drága edző. Mindenesetre nem szólalt meg, hátha vannak gyengébb fizikumú társai is és bár szíve szerint csak miattuk emelte volna fel hangját a több gyakorlatért, végül mégsem tette. Helyette vállat vont és elkezdett futni a maga tempójában. Nem volt lassú, kocogós, de nem is az az őrült sprint. A kettő között, egyszerűen csak futott. Nem csoda, hogy a két kör gyorsan lement, majdhogynem az elsők között kezdett neki a további gyakorlatok férfi mennyiségű végrehajtásához. Neki ez amolyan bevezetés a sport világába, nulladik fejezet, előszó. Aztán két felülés között balhét észlelt és meg is állt, hogy jobban megnézze, mi folyik arrafelé. Piff, egyet behúztak Bennettnek. Kérdőn húzta fel szemöldökét a jelenetet látva. Nem hitte volna Đomiról, hogy majd pont ő fog keménykedni a csapatkapitánnyal, de miért is ne? Teljesen belefér. Aztán Leo méltatlankodását is hallotta, de nem foglalkozott vele sokat, inkább visszatért a felülések csodálatos világába.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 15. 02:21 | Link

Edzés

Lebonyolítják a rövid üdvözlési köröket, közben a többiek is úgy látták jónak, hogy befussanak egyesek kisebb, mások nagyobb késéssel. Őt szerencsére nem érinti, ki milyen gyorsasággal szedi helybe a hátsóját, egyedül Michelle-re figyel oda, hogy ha már ő nem késik, a nővére se kövesse el ezt a luxust. Eris szokás szerint csak vicsorogni tud (jó kutya), a többiek még normálisnak tűnnek mellette.
A felvezető beszéd szerinte teljesen felesleges, jobbára csak húzogatja a száját alatta és egész végig pofákat vág jó paraszt módjára, meg Michelle-t idegesíti a háttérben, mint egy dedós. Futás és fekvőtámaszok az eljutott az agyáig, ahogy az összenézés is Michelle-lel: kevés, sőt lehetne több is, de ismeri annyira Davidet, hogy sejtse, ha itt és most beszólnának neki, a Saint-Venant tesók extra ötven kör futást kapnának felebaráti szívjóságból. Ja és meccs a Levita ellen? Erre már nagyon szélesen és hihetetlenül gonoszul vigyorodik el.
- Hát persze. Felebaráti kötelességünk megízleltetni velük a pályát. - Az arcán ismét felviláglik a Rellon-Navine meccs idejéből ismert félőrült ajakgörbület. Már alig várja, hogy megsimogassa szeegény, ááártatlan kis szfinxeket, valamint pótolja a vashiányukat. Leendő gyógyítóféleségként elég rosszul érezné magát, ha nem ügyelne társai egészségére. Hát nem egy csupaszív ember?
Az a két kör futás nem egy nagy falat, viszonylag hamar letudja, s már a fekvőtámaszok végén jár (ráérősen dolgozik, ha a többi sem siet, de a tempót azért úgy igazítja, hogy ne rá kelljen várni a végén), mikor beesik Domi is az edzésre. Diskura diskura, részéről áttér a felülésekre, mikor hallja a csattanást és rögtön utána Leo közbeavatkozását is. Összeszaladnak a szemöldökei és mikor Domi elmegy a közelében, tisztán hallhatja a "Kényes hercegnő" kommentálást. Erről ennyit, már zsindellyel kell vakargatni a feneküket ezeknek, ha kettőt törik valamely részük. Borzalmas. Inkább befejezi a maradék felüléseit és dolga pontra tevésével felállva csatlakozik a többiekhez.
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 15. 11:36 | Link

- Edzés -
április 10. délután



 Különböző reakciókat váltott ki az emberekből a bemutató sorom, jó volt azért megfigyelni őket, hogy ki koncentrál akár csak egy fikarcnyit is és ki az, aki igazából tojik az egészre, csak verekedni akar a friss levegőben. Csúcs. Az őrzőnkről visított, hogy nem a sportszerű mérkőzés a célja a kviddiccsel, hanem inkább csak olyan hobbi szinten, hogy addig se egye szét az unalom a fejét. Leo olajozási válaszára ránevettem, kicsit megveregettem a vállát, vele később amúgy is lesz majd beszélnivalóm. Erishez később - természetesen - hozzá se mertem érni, a Saint-Venantos morgásokra meg se kedvem, se erőm nem volt reagálni. A Levitás meccsre szép, egybehangzó véleményt kaptam, ami után nekiálltunk a köröknek. A két lány .. vagy az olyannak festő egyének a fiúk számait csinálták meg később is, a felülések, fekvőtámaszok, miegyéb. Bólintottam egyet ezek láttán, az ezt követő edzésen akkor megnövelhetem a számokat és nem kell külön számolnom Erisszel meg a Saint-Venant csajjal. Egyébként mindketten nagyon jól végezték ezeket a bemelegítő köröket, Axel szintúgy, Noel sem volt rossz, Leo meg - mind általában - tudja, mit hogyan kell csinálni. Aztán egyszerre hopp, beköszönt a drágalátos fogónk, akiről már tettem említést korábban, egy olyan röpke fél órás késéssel. Elmagyaráztam neki a feladatokat - az ő számait megtoldva egy kicsivel - és hagytam volna, hogy menjen a dolgára. Teljesen felkészületlenül ért az egyenes az orromba, meg is tántorodtam tőle, kezeim eme érzékeny testtájamhoz kaptam és irgalmatlanul szórtam az orosz szitkokat a fogómra meg az édesanyjára egyaránt. Leo volt az egyetlen, aki észnél volt közölünk és nem várta meg, hogy lereagáljam ezt a kis ajándékot a volt Levitástól. Nem hiába, évek óta ismer és elég jó kapcsolatot ápolunk még mindig.
- Bocs, más dolgom akadt.
 Azt ne várja senki, hogy szó nélkül tűröm el a dolgot, hogy - már megint - el lett törve ezen nemes része a testemnek, de a hajtónk közbeavatkozása végett inkább óvatosan beletöröltem a taláromba a vért, amely egyébként ömlött az orromból. No de persze, ha eltalálnak egy gurkóval, akkor seem mehetsz le minden butaság miatt a földre, egy ilyen törés pedig mindennapos a kviddicsben. Majd ha végeztünk akkor oda Hippokrax-ozok egyet a csontomnak és mintha eredeti lenne.
- Minden oké Leo. Kösz.
 Feleltem a kérésére, majd a pillantásommal követtem Domit egész addig, amíg el nem kezdte a futásos dolgot. Noelre rápillantottam, hogy vele minden rendben van-e, nem döngölte-e a földbe teljesen a terelőt majd én is felkaptam az iskolai sepűmet.
- Most legyen szíves és mindenki válasszon magának egy párt a passzolgatós részhez.
 Tekintetemmel Leonardét kerestem, remélhetőleg meg is találva azt. Útnak eresztettem a többieket a hajtómmal hátramaradva. Mire Domi is lerótta szépen a köröket, ő is felröppenve a társával - mertem remélni, hogy nem Noel lesz, de ki tudja - csak utána fordultam Leohoz, mihelyst már csak mi voltunk két lábbal a talajon.
- Furcsa egy bagázs. Erős jellemek, remélem nem lesz széthúzás. Mit gondolsz? Nem kéne majd beiktatnunk egy csapatépítősdit? Vagy a mai edzést cseréljük le egy ilyenre?
 Pillantottam rá és érdeklődve hallgattam a válaszát, miközben most a pólómmal itattam fel a vért, amely már a számba is belecsorgott.

Epic.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 16. 13:45 | Link

Edzés, április 10. kora délután

Bizonyosan emlékezetes marad az első rellonos edzése, melyet majd hosszú évtizedek múltán nevetve mesél térdén lovagló unokáinak, de a jelenben, a most forrófejű perceiben mosolygó görbület helyett heves indulat kapja el. Az igyekvő fekvőtámaszok alatt megérkezik Đominic is, a csapat fogója, aki első ránézésre egyáltalán nem tűnik vérmesnek, sem olyannak, aki nekimegy egy nála nagyobbnak. Márpedig David nem tartozik az apró, vékony fiúk táborába, mégis bosszús ütéssel lesz gazdagabb. Noel egy pillantást vet a nevetséges jelenetre, majd tovább csinálja a kiszabott feladatokat, s mikor éppen állna fel, akkor éri gerincét a nyomás.
- Mi a...? - nyögi a földbe meglepetten, pár nyálas földdarabot és fűszálat köpve ki. A fiú után néz - aki csak mint egy menstruáló, hisztis lány vágtat el mellette sértődötten -, legszívesebben azonnal utána ugrana, de ahogy David fele pillant, látja, hogy kapitánya higgadásra inti. Ha a csapat feje nem ütött vissza, ő sem fog, helyette két lábra ugrik és Kowait párjául választva seprűjére ül.
A levegőbe emelkedés pár pillanata minden egyes alkalommal csiklandozó érzést kelt gyomortájékán, ami élete egyik legszívesebben átélt érzete. Elégedett mosolyt küld a mellette felszálló lányra, majd a kötelező egyszerű és verseny körök után belevágnak a három gyorsabb tempójú cikk-cakkos feladatba is. Noel többször egészen közel repül a fekete hajú sárkánylányhoz, hogy ha az engedi, akkor - csupán játékból - megpróbálja lelökni iskolai seprűjéről. Hangosan nevet a lökdösődésen, valószínűnek látja, hogy a földön ezért még kapni fog, most viszont igazán elengedi magát és élvezi a levegő adta lehetőséget. David utasítására nyomban passzolgatni kezdenek egymás között, először óvatosabban, figyelve a másikra, majd egyre nagyobb seprűtávolságot hagyva, egyre erősebb dobásokkal megfűszerezve az edzést. Azzal nem törődnek, hogy odalent vagy a csapat többi tagjával eközben mi történik, ők eljátszadoznak ketten, mely külső szemmel úgy tűnhet, hogy inkább azon versenyeznek, melyikük tudja hamarabb lelökni a másikat a seprűről. De nem kell aggódni, náluk mindez megszokott, nem fog bántódásuk esni, csak így mutatják ki, hogy kedvelik a másikat. Kowai morog, Noel vigyorog, tökéletes összhangban repítik a kvaffot, hogy egyre ügyesebben üljék meg seprűjüket, s kapják, avagy dobják el a labdát.
Hozzászólásai ebben a témában

Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. április 16. 20:40 | Link

Edződjünk
április 10. 14:00

Szusszanva csóváltam meg a fejem, miután a kedélyek nyugodni kezdtek. A többieket nem rázta meg a dolog, fura is lenne, ha mindenki idetömörült volna, és riadt tekintettel figyelné az orrát, no meg a vért, talán még jobban is ijesztő lenne, mint maga a sérülés. De nem következett be, mindenki tette a dolgát, ahogy azt tennie kellett, és még a visszavágást is sikerült elfojtani csírájában. Szerencsére. David arcára pillantva a látvány maga nem volt kellemes, de a vér mennyisége épp elég sok volt ahhoz, hogy bemocskolja igencsak bőrét. A számat elhúzva túrtam bele zsebembe, kapartam elő a pálcám, majd odalépve David elé, az orra felé szegezve mormoltam el egy Hippokrax-ot, helyretéve azt a csontocskát, amely pillanatokkal ezelőtt eléggé görbén állt. Ez ennyivel letudva, a pálca visszakerült a zsebembe, és ez a rész ennyivel le is zárult.
- Na, így már csak jobb lesz. - szemléltem meg a gyógyításom eredményét, majd seprűmhöz visszalépve vettem kezembe azt. Egy jóleső nyújtózás után készültem arra, hogy a levegőbe emelkedjek, de vártam még, hátha akad valami, no meg, még voltak, akik csinálták a dolgukat, nem siettem el semmit, úgymond bevártam kissé őket, nehogy az igyekezetemet látva kapkodni támadjon kedvük. Ráérünk amúgy is, nem hajt senki. Egyelőre.
David szavait meghallva fordultam ismét felé, majd arra, hogy keressük párt, levágtam, miért is szuggerál engem, nem pedig mást. Így, kizárásos alapon lépkedvem vissza mellé, feleslegesen vonultam arrébb, bár a seprűt akkor is fel kellett szednem valahogy. Ahogy figyeltem, úgy láttam, hogy szép sorban kerül mindenki a levegőbe, mi pedig a talajon maradunk, és onnan szemléljük a "fiatalságot". Nem erőltettem semmit, hisz úgyis felkerülünk mi is, az újabb szavakra pedig, leemeltem a tekintetem a többiekről, és bólintgattam helyeslően.
- Az, de annál több reményünk akad a sikerre. Nem hiszem, bár az előbbi kis műsor nem volt bizalomgerjesztő. - húztam el a számat, ismét megcsóválva a fejem, majd elgondolkodva vakartam meg a karom.
- Lehet nem ártana, sőt. Simán belefér. Még van időnk rá, aztán majd később kissé keményebbre vehetjük a menetet. De nem én vagyok a kapitány, ebben te döntesz.- tártam szét a karom, apró vigyorral, hogy nem dönthetek helyette, csupán csak tanácsot adtam  arról, hogy mit látok jónak. Aztán lehet, hogy pont az a rossz.
Utoljára módosította:Leonard Harris, 2014. április 16. 20:40
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. április 21. 21:54 | Link

Szabadtéri kviddics kondi
    Enyhén paraszt bátyját legszívesebben gyomorszájon verte volna, jó rellonos testvérhez méltóan, főleg mikor az grimaszolt. Igazából Michelle agyában az is megfordult, hogy Mihael valami gusztustalanabbra adja a fejét. Valószínűleg az lett volna az a pont, ahol nevet változtat és emigrál a fenébe. Mivel ez nem történt meg, így félig a tájékoztatásra, félig Mihael malackodására figyelve követte az eseményeket, hogy aztán futásnak induljon és a mindenből a fiúk adagját nyomja le. Sosem volt gondja a sporttal, a vívás segített a reflexein, az ahhoz kellő edzés meg a teherbírásán. Sima ügy.
    Aztán éppen hogy megérkezett a fogó, máris felfordulást okozott, ugyanis köszönésképp beverte a csapatkapitány orrát. Michelle szíve már majdnem (!) összeszorult, hogy a kis mimóza Đomi ekkorát adott az ártatlan Davidnek. Szívesen felkelt volna, hogy a srác helyett viszonozza, de jobbnak látta kimaradni a buliból, mert bár mindig, minden körülmények között támogatja a tömegverekedéseket, talán nem magukat, hanem az ellenfelet kéne leamortizálni. Így maradt a kiszabott felüléseknél és fekvőtámaszoknál. Mikor végzett és meghallotta a pár szót rögtön Misi mellé lépett, hiszen evidens volt, hogy a Saint-Venant család együtt képviseli a tökéletességi ágat. Nem volt sok kedve repdesni, meg kvaffot passzolgatni, de ha ez a feladat, muszáj teljesíteni. Akkor is, ha nincs ínyére. Seprűre ültek mindketten és felemelkedtek a magasba egy labdával. Részükről a szívatás magas iskolája ment, próbálták magasabbra, mélyebbre, oldalra dobni a labdát, de például Michelle fejében az is megfordult, hogy maga mögé ejti. Ezt kapd el gyökér! Aztán letett róla, nem akarta kihúzni Davidnél a gyufát - meg ugye Mihaelnél sem, egyelőre. Amíg jobb feladatot nem kaptak, addig vigyorogva túráztatták egymást, ezzel is kicsit gyakorolva a hirtelen reagálást.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék