Ashley



Még nem olyan régen vagyok itt a kastély falai között, de már nagyon otthonosan mozgok. Igaz, ebben az is segített, hogy korábban rengetget meséltek a lányok erről a helyről. Egészen más, mint az ausztriai iskolám, az inkább modern épület volt, mintsem ilyen kastély jellegű. Amikor még nem tudtunk erről az egész varázslósdiról, akkor mindig is ilyennek képzeltem el egy olyan sulit, ahol különleges embereket képeznek Hatalmas kastély, nagy tornyok, dohos folyosók, rejtett zugok.  Persze megvolt a maga előnye az osztrák iskolának is, ahol már erősen tükröződött a nyugati hatás. Egy magamfajta egyszerű srácnak sokkal jobban fekszik ez a kissé elvadult, régies beütésű kastély, mint a modern találmányok. Sokkalta jobban inspirál meg egy erdőség, egy tó, egy középkori falu meg egy kastély, mint egy Bécsi forgatagban elrejtett épület. Ott szerintem szánt szándékkal tettek minket olyan közel a muglikhoz, mivel nagyon sokan majdnem kviblik voltunk, ezért nem jelentettünk nagy veszélyt a mugli ketyerékre, lelkiekben meg jó hatással volt, hogy bármikor ki tudtunk szökni egy olyan világba, ahol nem éreztük magunkat kevesebbnek, sőt az utca forgatagával szemben mi tudtunk egy olyan világ létezéséről, ahol ők maximum csak álmukban jártak.
A klubhelyiségben néhány másodikos azt mondta, hogy hamarosan kezdődik a Navine csapatának edzése, így a pályáknál találhatom meg. Felkapok magamra egy kabátot, egy sálat meg egy sapkát és elindulok az udvaron átvágva. Egyszer már jártunk arra, úgyhogy remélhetőleg nem fogok eltévedni. Sietős lépteim miatt enyhén csípi az arcomat a menetszél, elvégre tél van, az a dolga. Egy picit megborzongok, mivel a nagy kapkodásban elfelejtettem kinti cipőt húzni, így még sietősebben mozgok, hogy ne fagyjanak át jobban a lábujjaim.
A kviddicspályára érve azt üresen találom – bizonyára még nem ért ide a csapat, elmentek előtte ebédelni, vagy ilyesmi. Mondjuk, nem tudom, hogy mennyire tesz jót ilyenkor az evés, az én gyomromat egészen biztosan mindig felkavarja a repülés. De ezek a fiúk- lányok egyáltalán nem az én fajtám. Hetykén dobom le magam a pálya melletti padra, s sóhajtva mérem végig a hatalmas teret. Ez lesz az hely, ahol soha nem fogok szállni. Mivel magam vagyok, egy hirtelen elgondolástól vezérelve úgy gondolom, hogy egy kis gyakorlás nem árt. Szigorúan a lelkemre kötötték, hogy ne hagyjam abba még akkor sem, hogy felvesznek. Már vagy 3 hete nem fejlesztettem magamat.
A pálcámat elővéve újból – számtalan + 1 alkalommal átveszem az összpontosító gyakorlatot. Ürítsd ki az elmét, csak a céltárgyra összpontosíts, pontosan mondd a varázsigét, és helyesen alkalmazd a pálcamozdulatot. Enélkül is tudom, hogy mi a dolgom, de valamiért magabiztosságot ad. A megfelelő pálca mozdulat elvégzésével párhuzamosan kimondom a Lejate   varázsszót.  A szomszédos padocska megmozdul, elmozdul vagy fél métert, de az én koromban már jobban kéne mennie. Megpróbálok újból összpontosítani, majd megismételni az előbbi folyamatot.  A pad valamivel jobban eltávolodik, de még mindig nem az igazi.  Tétován hátranézek, hogy jön-e már Luca csapata, nem szeretném égetni magam mások előtt, nem túl sokat tudhatják, hogy eddig miért nem jártam ide.

Ashley



Még nem olyan régen vagyok itt a kastély falai között, de már nagyon otthonosan mozgok. Igaz, ebben az is segített, hogy korábban rengetget meséltek a lányok erről a helyről. Egészen más, mint az ausztriai iskolám, az inkább modern épület volt, mintsem ilyen kastély jellegű. Amikor még nem tudtunk erről az egész varázslósdiról, akkor mindig is ilyennek képzeltem el egy olyan sulit, ahol különleges embereket képeznek Hatalmas kastély, nagy tornyok, dohos folyosók, rejtett zugok.  Persze megvolt a maga előnye az osztrák iskolának is, ahol már erősen tükröződött a nyugati hatás. Egy magamfajta egyszerű srácnak sokkal jobban fekszik ez a kissé elvadult, régies beütésű kastély, mint a modern találmányok. Sokkalta jobban inspirál meg egy erdőség, egy tó, egy középkori falu meg egy kastély, mint egy Bécsi forgatagban elrejtett épület. Ott szerintem szánt szándékkal tettek minket olyan közel a muglikhoz, mivel nagyon sokan majdnem kviblik voltunk, ezért nem jelentettünk nagy veszélyt a mugli ketyerékre, lelkiekben meg jó hatással volt, hogy bármikor ki tudtunk szökni egy olyan világba, ahol nem éreztük magunkat kevesebbnek, sőt az utca forgatagával szemben mi tudtunk egy olyan világ létezéséről, ahol ők maximum csak álmukban jártak.
A klubhelyiségben néhány másodikos azt mondta, hogy hamarosan kezdődik a Navine csapatának edzése, így a pályáknál találhatom meg. Felkapok magamra egy kabátot, egy sálat meg egy sapkát és elindulok az udvaron átvágva. Egyszer már jártunk arra, úgyhogy remélhetőleg nem fogok eltévedni. Sietős lépteim miatt enyhén csípi az arcomat a menetszél, elvégre tél van, az a dolga. Egy picit megborzongok, mivel a nagy kapkodásban elfelejtettem kinti cipőt húzni, így még sietősebben mozgok, hogy ne fagyjanak át jobban a lábujjaim.
A kviddicspályára érve azt üresen találom – bizonyára még nem ért ide a csapat, elmentek előtte ebédelni, vagy ilyesmi. Mondjuk, nem tudom, hogy mennyire tesz jót ilyenkor az evés, az én gyomromat egészen biztosan mindig felkavarja a repülés. De ezek a fiúk- lányok egyáltalán nem az én fajtám. Hetykén dobom le magam a pálya melletti padra, s sóhajtva mérem végig a hatalmas teret. Ez lesz az hely, ahol soha nem fogok szállni. Mivel magam vagyok, egy hirtelen elgondolástól vezérelve úgy gondolom, hogy egy kis gyakorlás nem árt. Szigorúan a lelkemre kötötték, hogy ne hagyjam abba még akkor sem, hogy felvesznek. Már vagy 3 hete nem fejlesztettem magamat.
A pálcámat elővéve újból – számtalan + 1 alkalommal átveszem az összpontosító gyakorlatot. Ürítsd ki az elmét, csak a céltárgyra összpontosíts, pontosan mondd a varázsigét, és helyesen alkalmazd a pálcamozdulatot. Enélkül is tudom, hogy mi a dolgom, de valamiért magabiztosságot ad. A megfelelő pálca mozdulat elvégzésével párhuzamosan kimondom a Lejate   varázsszót.  A szomszédos padocska megmozdul, elmozdul vagy fél métert, de az én koromban már jobban kéne mennie. Megpróbálok újból összpontosítani, majd megismételni az előbbi folyamatot.  A pad valamivel jobban eltávolodik, de még mindig nem az igazi.  Tétován hátranézek, hogy jön-e már Luca csapata, nem szeretném égetni magam mások előtt, nem túl sokat tudhatják, hogy eddig miért nem jártam ide.

[Benji]

Lucussal megbeszélték, hogy eddzenek egyet, bár a lánynak arról nem ejtett szót a navinés, hogy a csapata is megjelenik. Mindenesetre elindul a pályára, felszerelkezve, és már nagyon várja, mert egyrészt imád repülni, másrészt szeret Lucával lenni, és izgalmasnak ígérkezik, hogy egymással gyakorolhatnak-versenghetnek kicsit, hiszen ezt élesben még nem próbálták, de hamarosan erre is sor kerülhet, tekintve, hogy külön házban vannak. Elképzelései szerint a részéről ez valahogy úgy fog kinézni, hogy még a meccs előtt odamegy hozzá, bocsánatot kér tőle azért, ha a csapattagok az Eridonból bántani fogják, és megkéri, ne keseredjen nagyon el, ha ők győznek, mert elkapja a cikeszt, ebből ugyanis nem akar a későbbiekben problémát.
Bőven hagyott időt magának odaérni, tekintve, hogy a pálya a Nyugati szárny Tornyától nagyon messze van, és meg is lepődik, hogy nem ő ért oda előbb, de határozottan lát valakit ott a pályán, nem lehet más, csak Lucus. Szaladni kezd felé, és már jó messziről odakiabál neki, vicces-nagylányosan.
-Készülj fel Czettner, hogy lemoslak a pályáról!-
Felnevet, ezt egy filmben hallotta, és határozottan ide illőnek érzi, szóval gondolatban még meg is lapogatja a saját vállát, amiért ilyen nagylányos beszólás az eszébe jutott, ami laza is. Talán ilyeneket kéne mondani Kornélnak, és akkor a fiú is több érdeklődést mutatna iránta úgy, ahogy ő szeretné, mert akkor nagylánynak gondolná.

Ashley

Igazából még szokatlan nekem ez az oktatási rendszer, van egy olyan érzésem, hogy jobban teszem, hogy idén nem vizsgázom, hanem csak beszokni próbálok meg átállni erre a tanítási módszerre ahol nem nyámmogunk sokat a tananyagon, meg nincsenek heti szinten különórák a tanárokkal, hogy fejlesszék a gyengeségeket. Azt mondták nekem, hogy ha valamiből nagyon nagy a baj, akkor beszéljek a tanárral, vagy valamelyik házvezetővel, mert nem akarják. hogy megbukjak, vagy ilyesmi. Nem szeretnék visszamenni Bécsbe, bármennyire is sokat köszönhetek nekik, valahogy mindig is idegen marad nekem. A hely, a nyelv, az emberek… Leginkább a családom hiányzott egész idő alatt, annyira messzire voltam a szüleimtől, a testvéreimtől meg még inkább, hiszen a Bagolykő sokkal messzebb van Ausztriától, mint a Balaton vidéke.
Mindenesetre én töretlenül gyakorlom, nem szeretnék felbőgni a következő tanévben. Igyekeztem főleg elméleti tudományokat felvenni, hogy kevésbé érjenek kudarcok, de azért lássuk be: alapvető tantárgyakra szüksége van az embernek, hogy ha később el akar helyezkedni. Nem tudom még, hogy belőlem vajon mi lehetne, de szerintem csakis valami muglikkal foglalkozó elméleti tudomány fekszik nekem, esetleg zenetanár a muglik között.  Elég nehéz így nekem, mert a muglitól, vagy kviblitől több vagyok, viszont sosem leszek teljes értékű varázsló, bármennyire is igyekszem. Nem is gondoltam még bele, hogy egyáltalán mennyire telített a munkaerőpiac a varázsvilágban. Itt is biztosan vannak hiányszakmák, mint a mugliknál… nekünk sosem meséltek semmit arról, hogy mi lehet belőlünk, mindig csak rövidtávú célokat tűztünk ki: varázslás közben ne ejtsd el a pálcád, meg, ha már leesel a seprűről, akkor fenékre ess, ne a fejedre.  Akkor helyesnek tűnt, hogy a varázslói tanulmányokat választottam a mugli helyett, csak félek, hogy ha visszakerülök a varázstalan világba, akkor mi lesz velem…
Ahogy ezen merengek valahogy egyre kevésbé sikerül összpontosítanom a varázslatokra, valahogy nem igazán akar megmozdulni az a pad…  Nagyon nagy felbőgések lesznek még itt… szerintem nem veszek fel sok pálcás tárgyat, nem akarom kiröhögtetni magam… a testvéreimnek híre van itt, elvárások vannak velem szemben… nem akarom, hogy szégyenkezniük kelljen a fivérük miatt.
Sóhajtok egyet, már inkább csak az ujjaim közt tekergetem a varázspálcámat, mintsem varázsoljak vele. Kudarc. Ekkor az ábrándozásomból egy hang ránt ki. Ismerősen cseng, de hirtelen nem tudom kihez kötni.  Bambán pillantok szét a pályán, amikor is meglátom Vakarcs kis barátnőjét közelíteni. Biztosan őt keresi, elvégre lassan edzenie kéne a csapatát.
- Öhm… szia!
Köszönök komótosan feltápászkodva a padról, úgyis törte már a hátamat.
- Kegyelmedért esedezem!
Felelem hangomban némi túljátszott rettegéssel, miközben a karommal az arcomat próbálom védeni, majd vigyorogva kikukucskáltam a biztonságot nyújtó rejtekemből.

[Benji]

Egyre közelebb ér a pályához, és el is kiáltja magát nagylányosan magabiztosan, közben meg belegondol, hogy talán van alapja az eridonos nagypo... szájúságról keringő véleményeknek, de nem jut messzire gondolatmenetében, mert alig hogy levágja a seprűjét a kviddicsfelszerelésben, hogy edzeni kezdjen, egy Lucáétól eltérő, mégis ismerős hang üti meg a fülét.
Felegyenesedik, nem is érti, miért nem nézte meg jobban magának, és azonnal rá is jön, hogy nem véletlen hallott mély fiúhangot, ugyanis ez egy mély fiú! Na jó, fiú. Luca tesója, ha jól téved, el is pirul menten-nyomban, hiszen abszolút nem neki szánta, ugyanakkor nevethetnéke is támad, hiszen pont jól jött ki, hogy csak vezetéknevet kiáltott.
Úgy dönt, belemegy a viccelődésbe, és próbálja alkalmazni a színjátszó szakkörön tanultakat, felegyenesedik, és próbál fensőbbségesen nézni lefelé(!!!) a nála magasabb fiúra.
-Helyes, talán ez a szerencsenapod, és megkapod.-
Mármint, a kegyelmet. De ha esetleg mást is szeretne a kviddicsedzés során, akkor jól elveri ő - szigorúan a szabályok keretében. Ma nagyon harcicsibe, úgy tűnik.
-Hol van a húgod? És... hogy kerülsz ide?-
Előbb Lucát hiányolja, majd Benji itt létét, elvégre ő nem ebbe a suliba jár. Vagy mégis, és lemaradt volna?

Ash
Szánóbánó Benjámin

Azért ahogy így végignézek ezen a monumentális kviddicspályán eltűnődök azon, hogy vajon milyen lehet itt játszani. Nem is tudom, hogy milyen poszton lennék szívesen… talán őrző… vagy terelő.  Jó érzés lehet megvédeni a társaimat azoktól a nyamvadt gurkóktól. Csodálom, hogy Luca hogy képes erre, amikor még annyira kislány, ráadásul kis növésű is, mint az egész családunk. Ő az én picike vakarcsom, ha meg kéne védenem, biztosan beszállnék én is vasakat ütögetni. Még ha le is zúgnék menet közben, talán akkor is. Zoét sem értem, hogy hogyan bírt el azzal a nehéz vasgolyóval, ami ráadásul ugye agresszíven is támad. Zora munkája olyan, mint ő: precíz dobások kellenek hozzá és fürgeség.
Ó, hogy az a…
Ezek szerint én maradok ki egyedül a kviddicsből a testvérek közül? Már megint én… talán be kéne szállnom? De attól tartok, hogy több kárt okoznék, mint hasznot.
De egyelőre a valóságba kell visszaszállnom, hiszen társaságom akad a merengések tengerén, mégpedig egy mókás leányzó. Arcom széles vigyorra húzódik az előkelő reakcióitól, olybá tűnik igazi arisztokratával hozott össze a sors. A jobbomat keresztbe vetem a mellkasomon és úgy hajolok meg előtte, majd felegyenesedve huncutul a szemébe vigyorgok.
- Köszönöm, kisasszony! Igazán nagylelkű!
Felelem a legalázatosabb hangomon, amit csak ki tudok adni. Meglehetősen hihetően hangzott, hiszen évekig voltam tagja egy színjátszó csapatnak, igaz –bánatomra- nem sok középkori játékot játszottunk, inkább mai moderneket adtunk elő, meg a régebbieket bújtattuk a mai közönség számára is könnyebben emészthető köntösbe.
- Én is őt keresem, azt mondták, hogy itt tart edzést. Talán elvitte cukorkázni a csapatát.
Ez teljesen a húgomra vallana, hogy jutalomból meghívta őket Zoé boltjába valami nyalánkságra. De nagyon fura, hogy mind a ketten ezt hallottuk, hogy erre kell legyen.
- Vagy valamiért lefújták az edzést…
Ez az alternatíva meg egyszerűen csak reálisabbnak tűnik, tekintve hogy hét közben nemigen járhatunk a faluba. Biztos valaki holnap dolgozatot ír, vagy beteget jelentett.
- Miért… ide csak játékosok jöhetnek?
Kérdem meglepett grimaszt vágva. Nekem senki nem mondta, hogy nem jöhetek be ide és semmiféle manó, átok, szfinx, kobold, gnóm vagy pixi nem próbálta meg megakadályozni a bejutásomat. Nem igazán értem a döbbenet okát, hacsak…
- Nem mondta, hogy átkerültem ide? Egyébként miért keresed?
Nem hiszem, hogy tudok segíteni, biztosan valami kislányos téma lehet a nyitja, mint melyik körömlakkot válasszam, vagy tetszik ez a fiú, de nem merem megmondani neki és társai. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a kamasz lányok mégis miről tudnak annyit beszélni. Azt beszélik, hogy a fiúkról. De hát mi téma van rajtunk? És miért ennyi?