Loise

Loise

*A mai napom eddig egészen jól alakult, bár azt meg kell jegyeznem, hogy totál feleslegesen keltem fel reggel olyan korán, mert az Átváltoztatástan tanterem ajtajára ki volt biggyesztve egy tábla, miszerint a mai óra elmarad... ennek természetesen a legtöbb diák örült, de én meg annak örültem volna, ha inkább előző nap szólnak, hogy nem lesz óra. Mindegy, nézzük a jó oldalát. Halál nyugodtan meg tudtam reggelizni, sőt még a kastélyban is elindultam egy sétára, hiszen jó prefektusként nem árt néha egy kis járőrözés. Az ablakokon csak úgy dőlt be a napfény, ami végül is kicsalogatott a szabad levegőre.*
~Miért nem jön egy újabb nyár?~*Mostanában sokszor megfordul a fejemben ez a költői kérdés, amire persze sohasem kapok választ. Persze, szeretem a telet, de valahogy ezt az átmeneti időt annyira nem, meg nekem elég lenne ha két hétig lenne hó meg nulla fok az év többi szakaszában meg 25° és akkor már ki is vagyunk egyezve. Persze az időjárással nem lehet csak úgy egyezkedni, szóval marad ez a négy évszakos év.*
~Úgy látom valaki mocorog ott~*Máris a kviddicspálya felé veszem az irányt. A szívem kissé összeszorul amikor éppen arra tartok. Hogy miért? Mert még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi legyen ezzel a sporttal kapcsolatban. Szeretem ezt a játékot, de sajnos valahogy nem mindig nyújt élvezetet és annak ellenére, hogy már pár szezont végig nyomtam nem tartom ügyesnek magam. A lényeg az, hogy nem tudom eldönteni, hogy folytassam vagy inkább hagyjam abba. A pálya felé lépkedve egyre biztosabb vagyok abban, hogy ismerem az illetőt, aki ott van.*
~Csak a szemem játszik megint?!~*Igen, mostanság előfordult egy párszor, hogy a régi ismerősöket véltem felfedezni akár vad idegenekben, de valahogy soha nem volt szerencsém. Minden bizonyára azért van, mert sokszor érzem egyedül magam és mert ritkán találkozgatok olyanokkal akiket évek óta ismerek.*
~Nahát, Caius!~*Megjelenik a szokásos széles mosoly az arcomon, ami már-már vigyor. Imádom a srácot és ezer éve nem beszélgettünk, úgyhogy most ha repülnöm is kell mellette, akkor is beszélgetni fogunk, vagy legalább gyakorolni, ha mást nem is. A folyosókon sokszor összefutunk, de mindig csak pár percünk vagy egymásra, mert hol ő siet, hol én, hol mind a ketten. Ő még úgy tűnik nem vett észre, hiszen egyrészt háttal van, másrészt éppen bemelegít.*
~Még mindig jó a segge.~*Már nem vagyok tőle nagyon messze amikor is elkezd futni és persze az ellenkező irányba.*
~Akkor lepjük meg.~*Elkezdek utána futni, szerencsére nem kihajtani akarja magát, úgyhogy nem kerül olyan óriási erőfeszítésbe, hogy beérjem.*
- Sziaaa!*Köszönök rá vigyorogva.*

Szerelés: http://www.polyvore.com/loise4/set?id=46072176