A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=785235#post785235][b]Dana Straw Berry - 2019.12.23. 18:45[/b][/url]

Megbeszéltem Bencével, hogy suhanjunk egyet a seprűkkel, persze kifejezetten éjszaka. Semmi veszíteni valóm nem volt, ilyenkor pedig egyébként is imádtam repkedni, mert az éjjeli órákban minden olyan nyugodt volt, senki sem zavart be, végre a magam ura lehettem. Mindig is imádtam a sebességet, a reptan órák, illetve a  kviddics mérkőzések alatt pedig megtanultam elég jól irányítani a seprűmet. Eszembe jutott, hogy utoljára Masával repkedtem egy nem megengedett időpontban, ráadásul egész jól elszórakoztunk. Most a legjobb barátommal, Bencével beszéltem meg a találkát itt, meg hogy beizzítjuk a seprűket. Reméltem, hogy tényleg eljön, aztán belevágunk majd a szórakozásba. Bár tudtam, hogy nem riadt meg semmitől, ami csínytevéshez vagy mókához fűződött, ezért is volt hű bűntársam. A szertárból máris beszereztem a hőn áhított seprűmet, aztán elkezdtem a sötét éjszakába repkedni, így ütöttem el az időt, míg a fiú ideért. Nagyon élveztem, hogy tök nagy csend volt, senkit se kellett úgymond kerülgetni, ennél jobb már semmi sem lehetett volna. Bemelegítés után leszálltam a földre, kezemben a seprűvel várakoztam. Közben azon gondolkodtam, hogy mindjárt itt a karácsony, amit a szüleim körében tölthetek. Nagyon vártam már, hogy kicsit a szeretteimmel lehessek, jó volt persze külön lenni tőlük, de azért már elég rég nem találkoztunk, így elkezdtek hiányozni. Mindig is élveztem az együtt töltött perceket ünnepekkor, ilyenkor többet tudtam csacsogni a nővéremmel is, akit mostanság szintén ritkábban láttam, mióta külön költözött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=790135#post790135][b]Scheffer Riza Cirilla - 2020.01.21. 22:42[/b][/url]

Végül sikerült meggyőznöm Masát a kviddicscsapatba való belépésemmel kapcsolatban és utána meg is történt a jelentkezésem. Úgy döntöttem a múltkori gyakorlás után, szükségem van még pár órára, hogy kitapasztaljam legalább a seprűt, ha a labdákhoz nem is férek hozzá. Senkinek nem szóltam a terveimről, még Masának sem. Nem akartam, hogy esetleg csatlakozni legyen kedve és előtte kelljen újra megismerkednem a repülés csodálatos élményével. Semmiképp nem akartam, hogy lent legyen velem a pályán, így kerestem egy szabad órácskát, amikor épp semmi dolgom, amit nem volt nehéz találni és elindultam a kviddicspálya felé. Nem vagyok tisztában a csapatok edzési terveivel, vagy ha esetleg ki kell bérelni a pályát, amennyiben gyakorolni szeretnél ott, de igazán nem esik nehezemre visszafordulni a kastélyba, ha mégsem lesz szabad a hely. Némán lépdelek a lefelé vezető úton és közben próbálom felidézni a legutoljára seprűn töltött élményemet, de egyszerűen oly régen történt, már tényleg nem tudom, mennyire megy még jól. Jövő héttől kezdődnek az edzéseim, amin a többiek is ott lesznek már, előttük pedig semmiképp nem látszhatok teljesen kezdőnek, aki azt sem tudja, melyik végét kell fogni a seprűnek. Egyénileg is lehet valamennyire fejlődni, pláne teljesen egyedül, legalábbis ez a terv mára. Útközben nem látok senkit őrülten száguldozni a pályán, így megnyugodva folytatom utam, azonban közelebb érve meglepően veszem észre, hogy bizony valaki beelőzött. Egy lányt látok a kviddicspálya másik végében, amint a seprűjével csinál valamit. Nem tudnám hasonlítani semmihez, amit eddig láttam, így az egyik páholy tövébe húzódva szemlélem pár percig a mozdulatait. Nem úgy tűnik, mintha a kviddicsre gyakorolna, de ez rövidesen úgyis ki fog derülni számomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=790929#post790929][b]Kelevitz Maja Nerella - 2020.01.28. 16:20[/b][/url]

Súlyos ládát lebegtetve magam előtt érkezem a kviddicspálya szélére, a bal oldali páholyokhoz, ahová Natival a találkát beszéltük meg. Egy lélek sincs kint most a pályán rajtunk kívül, ami nem is meglepő, hiszen szombat délelőtt a legtöbben ilyenkor pihenik ki az egész heti hajtást, vagy épp a reggelihez való felébredés fáradalmait. Ráadásul kevés olyan elszánt diák van, aki a hideg és a locspocs ellenére szívesen pattanna seprűre, ha már egyszer a meleg ágyába is visszadőlhet bekuckózni. Pedig a kviddicshez ez az idő még istenes, volt már részünk rosszabban is a meccsek alatt.
- Jó reggelt és bocsi a késésért - állok meg Nati mellett, a földre engedve az engem idáig hűségesen követő ládát. - Elfelejtettem, milyen macerás kikérni a gyakorló labdákat. Bemelegítettél már? - kérdezem kedvesen a lány felé fordulva, miközben megszabadulok a kabátomtól, és azt a lelátó egyik padjára dobom.
A láda vészjósló zörrenéssel hozza a tudtunkra, hogy a benne pihenő gurkók szívesen kiszabadulnának egy meccs erejéig, de azt hiszem most várniuk kell. Ma csak a cikeszt fogjuk megkergetni egy kicsit.
- Nem is tudom mikor fogtam utoljára. De meccsen még soha, úgyhogy nincs előnyöm veled szemben - pillantok át Natira, két törzshajlítás között - Mennyire biztosan repülsz? - vonom össze a szemöldökeimet egy pillanatra, ahogy tudatosul bennem, hogy fogalmam sincs, mit tud és mit nem. A többi csapattársam nagy részét már láttam játszani, így nagyjából tudom, mire számíthatok velük kapcsolatban, de akad egy-két új játékos is, akiről az ismereteim a nulla felé tendálnak. Ilyen Nati is. És mielőtt felreppenünk, azért jó lenne tudni, hogy készüljek-e párnázó bűbájjal vagy valamivel, ha véletlenül lezuhanna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=795073#post795073][b]Jáger Sára - 2020.02.21. 01:54[/b][/url]

Megbeszélték a többiekkel - azaz inkább a nála kezdeményezőbb szociális érzékkel rendelkezők találták ki, majd meggyőzték őt is, hogy érdemes lenne edzeni, kicsit összekovácsolni a csapatot az idény előtt. Nagy nehezen találtak többeknek megfelelő időpontot, miután egyeztették a vizsgáikat, órarendjeiket, különóráikat és egyéb elfoglaltságaikat, így esett a választás erre az időpontra. Sára pontosan érkezik, sőt, előbb is, hogy legyen ideje átöltözni, a cuccainak a nagy részét pedig elzárja az öltözőben, csak a telefonját hozta magával, amit majd tervei szerint a padon hagy. Maximum lesz olyan balszerencséje, hogy véletlenül pont oda ütik a gurkót. Révén, hogy nincs sajátja, mint néhányaknak, az eridonos lány az iskola által biztosított gyakorlóseprűk egyikét vette el, azon lebegve ücsörög a pálya szélén, kezében a rúnázott mobilon pötyögve, mint a legtöbb technológiával fertőzött tini. Mentségére legyen szólva, jobb oka van rá, mint a candy crush vagy a cuki cicás videók.
Az idő viszonylag jó, kissé borús, de összességében lehetne rosszabb is. Kellemetlen lett volna, ha az edzést elrontja egy nagyobb eső, nem biztos benne ugyanis, hogy nem menne-e el az emberek kedve a kinti "találkozójuktól", csak mert nem akarnak bőrig ázni. Önállósította magát annyira, hogy kikérte a seprű mellett a gyakorlólabdákat is, a kvaff, illetve a gurkók is egy-egy dobozban pihennek. Az utóbbiak koffere néha megmozdul, mintha éreznék, hogy a használatukra készülődnek, s már előre mocorognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=795275#post795275][b]Layla Robillard - 2020.02.22. 14:37[/b][/url]

Kényelmes tempóban kocog a kviddicspálya felé, mint minden reggel és minden második nap délután. Ilyenkor télen különösen nehezére esik a szabad levegőn gyakorolni, de az edzések a bajnokság közeledtével egyre csak sűrűsödnek. Bár tavaly elhozta az aranyat, nem maradhat tétlen, hiszen már csak egy évig versenyezhet ifjúsági kategóriában, s feltett szándéka ezúttal is első helyen végezni. Az erőnlét termében rendszeresen megfordul, sokat nyújt és erősít, mégsem gyúrta magát NDK-s birkózónőre, mi több, kifejezetten vékony, szinte már csontos alakja van.
Az öltözőn átsuhanva egyenesen a pályán találja magát. A hűvös szél belekap kigombolt kabátjába és derékig érő, hosszú szőke hajába. A tél derekán nem túl jó ötlet ilyen lengén öltözve edzeni, másképp azonban nem tud. Sajnos a kívánságok terme nem kifejezetten alkalmas beltéri gyakorlásra, noha tény és való, hogy valóban minden kívánságot teljesít.
Már épp belenyugodna a ténybe, hogy ismét egyes-egyedül fogja szórakoztatni magát, mikor a lelátók alatt egy másik diákot pillant meg. Azt egyértelműen látja, hogy fiú, ahogyan azt is, hogy nem sokszor ült seprűn életében. Elég ingatagon egyensúlyozik rajta és meg-megbillen, mintha keresné a fogási pontot - sikertelenül. Közelebb érve tudja csak kivenni a bongyor fürtök tulajdonosát, aki ismerősnek tűnik számára valahonnan, de nem tudná megmondani, pontosan mikor vagy hol látta. Mire odaér, Petya végképp kibillen egyensúlyából, azonban a lány gyorsabb, mint a gravitáció. Automatikusan nyújtja ki kezét, hogy elkapja a tehetetlenül leboruló testet, ezzel pedig sikerül megállítania az elkerülhetetlent.
- Óvatosan! - megtöri a reggeli csendet, de nem élesen. Mivel még fiatal, hangja némiképp vékonyabb, nem túl érces, inkább csilingelő és fiatalos. Abból már kinőtt, hogy cincogásnak hallatszódjék, de érezhetően lesz ez még erősebb is. - Az a baj, hogy nem jól helyezed a súlypontodat. Fontos, hogy ne csak kézzel, hanem lábbal is kapaszkodj és érezd a seprűt. Álló helyzetben se könnyű, de ha repülni fogsz, akkor simán lepotyoghatsz róla, ha nem vigyázol - a veteránok ösztönösségével magyaráz, bár nem kérdezték. Hatalmas őzike szemei kedvesen csillognak, s ajka is mosolyra húzódik, hisz számára természetes, hogy kedves és segítőkész. A repülés az élete igen fontos része, ha pedig mást is megtaníthat rá, hát megragadja az alkalmat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807672#post807672][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 09:32[/b][/url]

Halvány mosollyal nyugtázom, hogy képesek voltunk egy meccsen egyszerre nyerni és veszíteni is, annyira ránk vall, de komolyan, hogy az embernek nevetni támad kedve. A normális embereknek, nem az olyanoknak, mint én, akik azt elemzik egyből, hogy hol lehetetett volna összeszedni még hét gólt a győzelemért. Kettőt még az első meccsre simán be tudok tenni, ide négyet is akár, szóval akkor döntetlen lenne, de ha nagyon megfeszíteném magam, megtalálnám a hetedik helyét is. A többsége rajtam múlt, tudom, mert az érzelmeim felülkerekedtek. Hát persze! Nem hetedik kell, hanem az kellett volna, hogy ne verjem be Theon képét, amikor a mellemre talált, hanem csak hagyjam figyelmen kívül. Sőt, az érzelmeimet kellett volna küszöbön kívül hagynom, de annyira pattanásig feszültem mára, hogy pályára se kellett volna lépnem. De önző vagyok, és nem szóltam, pedig Henrik nem ezt érdemli, hiszen ő hozott vissza, neki tartoztam volna ennyivel.
A jó hangulat szerencsére nagyon jó, hiszen rengeteg ponttal zártuk ezt a mai meccset, és miénk a cikesz, amire már megy is az üzletelés. A legjobb dolgok egyike Klaudió, komolyan. Némán húzódok a sarokba, és kezdem el lefejteni magamról a védőfelszerelést. A bal térdvédőm mostanában folyamatosan beleakad a ruhámba és felszakítja, ezért elbíbelődöm vele addig, amíg úgy nem alakul, hogy ketten leszünk a sarokban.
- Sajnálom.
Egyetlen szó. Fejben valahogy jobban megvolt minden, csak szóban nem úgy jött ki, ahogy terveztem. Nem szoktam magyarázkodni, kiváltképp akkor nem, ha nem érzem magam bűnösnek, mégis, úgy érzem, hogy annyira sok ponton elszúrtam ezt a mai meccset, hogy arra szavak sincsenek. Lehettünk volna bajnokok, meglehetett volna. A többiek már kifelé mennek, én addig jutottam, hogy a védőket levettem magamról, de még mindig a mezemben vagyok. Halkan mondom, hogy csak ő hallja, nem mintha Klaudiót érdekelné, ő a cikeszt tervezi megszerezni Laylatól. Jobb is így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811554#post811554][b]Süveges Lili - 2020.06.15. 17:03[/b][/url]

Végre megint jó idő volt, vagy legalábbis éppen nem esett néhány órán át, így Lili ismét kisurrant gyakorolni a kviddicspályára. Na nem az ünnepelt varázslósportot, aminek a póznákat és a szurkolói páholyokat emelték, de a maga választott szenvedélyét, amiben talán sosem lesz kimondottan jó vagy ügyes, de legalább őt boldoggá tette.
Ezúttal az egyik oldal kapuinál gyakoroltak néhányan, és az egyik szurkolói páholyban is volt egy kisebb tömörülés, így Lilkó őket kerülve inkább csak a túlfélen repkedett, és egyensúlyozott az iskolai akrobatika-seprűn, mígnem újból takarásba nem került a Nap az égen, figyelmeztetve őt, néhány mellékes dörrenés kíséretében, hogy hamarosan bőrig fog ázni, aki a szabad ég alatt marad. Szeszélyes egy időjárás volt, annyi biztos, de a szőke már felkészülten erre huppant vissza fenekével a seprűre, és irányította lefelé azt.
Gyorsan átöltözött, és már szaladt is a pálya melletti kis házikóhoz eltenni a seprűt. Mikor már közel ért, jutott eszébe, hogy a pálcáját már megint nem tette el, miután az öltözőben valahova lerakta, hogy rá ne üljön, de seprűstől visszafordulni csacskaság lett volna, szóval megszaporázta lépteit, és kézzel rántotta fel a szertár ajtaját, kicsit sietősebben is a kelleténél, mert nyomban ki is borult rajta pár seprű, és egy agyonhaszált kvaff is gurulni kezdett hirtelen támadt szabadságát élvezve.
- Héé, jössz vissza! Te kis nyomi piros labda - nevetett rajta a lány, mert mindig is mulatságosnak találta a mélyedéseket a sporteszközön, mintha azokat a sok pofozgatástól szenvedte volna el. Pedig nem is ezt a labdát kellett ütővel csépelni.
Gyorsan a hóna alá nyalábolta a menekülő kvaffot, megtámasztott a vállával egy-két dőlingélő seprűt, amit pedig ő vett ki korábban, azt szabad kezével fogva húzta maga után. Így totyogott be a helyiségbe, ami most valahogy sokkal szűkösebbnek tűnt, mint egy órával ezelőtt. Mintha a tértágítő bűbáj rosszalkodott volna.
Mindenesetre így is volt még hely, ha nem is sok, így Lili vállat vont - persze csak fejben, mert nem kockáztatta, hogy megint megszökjön egy-két sporteszköz -, és beljebb szlisszolt. Az tornász-seprűkből nem volt sok odabent, és azok is egész hátul, a levitás pedig mégsem teljesen ok nélkül került a kék házba, szerette volna oda visszatenni az eszközt, ahová való, így kicsit tovább tartott az elpakolás, mint tervezte, de szerencsére egyelőre nem hallotta, hogy az eső elkezdte volna verni a tetőt a feje felett.
Csak aztán el ne felejtsen még a pálcájáért is visszaszaladni az öltözőbe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811679#post811679][b]Nathaniel Wright - 2020.06.16. 15:02[/b][/url]

Nem csak napokig, de hetekig titkoltam ittlétem, és nem azért, mert haragszom rá, vagy azért, mert nem akarok a közelében lenni. Minden vágyam az, hogy vele legyek. Minden vágyam az, hogy érezzen engem. Nyuszi. Olykor az ablakból néztem, ahogy sétál, vagy máskor egy fán gubbasztva figyeltem órákon át, ahogy nevetve, és leomló aranyló hajával lágyan játszik a szél. Irigye vagyok mindennek, ami hozzáérhet. Irigye a szélnek, irigye a talárnak, de még a süteménynek is, mely ajkaihoz ér, ahogy harap belőle.
Nyuszi a mindenem. Az igazi, mély, örökké tartó tökéletesség. Szívem szerint egy tükörbe zárnám, ahonnan sosem szabadulhat, én viszont bármikor beléphetnék a tükörbe, ahol megalkothatnánk a világunkat. Kettőnk életét. Mert ő csak úgy lehet az enyém, hogyha tudom, nincs más opciója. Mert, valahol mélyen, félek. Félek, hogyha közel engedem magamhoz, idővel menekülni akarna tőlem, hogy sosem lenne örökké az enyém. Egy idő után hittem, hogy Cara az életem állandó szereplője lesz, de nem így történt, Cara elhagyott, és Layla is megtenné. Nem lehet másé, de nem akarom bántani, nem akarom, hogy ne éljen tovább ezen a világon, mert a világ csakis úgy lehet teljes, ha ő létezik.
Érte készen állok a halálra. Tudom, hogy abban a percben, amelyikben bántanám őt, végeznem kell magammal. A világnak rá van szüksége, nem szűnhet meg, mert ha kiveszik belőle a tökéletesség, végleg megérett a pusztulásra. De kinek hiányoznék én? Egy selejt. Egy senki. Idővel ő is, ahogy Cara is, elfelejtene, mert lenne más, olyan, akire szeretne emlékezni. Talán egy fejezet lehetnék az életében, csakhogy én sosem engedném, hogy az utolsó oldalra lapozzon. Erőszakkal tartanám a fejezet vége előtti lapon, és kikövetelném, hogy sose érjen véget a fejezet. Bántanám. Szomorú lennék, hiszen fájdalmat okoznék neki, de tőle már rég nem csak a játék kell csupán, ám nem hagyhatnám, hogy mással játsszon.
Ahogy a júniushoz képest meglehetősen hűvös délutánon a Navine lelátóján elhelyezkedve az eget kémlelem, csak remélni tudom, hogy nem ma jön el a halálom napja. Nem érzem úgy, hogy képes lennék őt bántani, de nem is láttam napok óta. Kerültem, hogy csituljanak érzéseim, de csak erősebbek lettek. Aprószemű láncra ezüst-arany cikeszt készíttettem, azonban egyik szárnyat mielőtt elküldtem volna a baglyot neki, elszedtem, és a zsebembe rejtettem. Az üzenet hozzá csak annyi: "Valakit a kviddicspályán felejtettél", és tudom, hiszen néztem őt, hogy nem rám vár, hogy a göndör hajút reméli, amikor majd elolvassa a sorokat, de remélem, hogy nem lesz szomorú, mikor nem őt, hanem helyette engem lát majd ott. "Négykor" írtam a lap hátuljára, és reménykedve, hogy felbukkan, idege-izgalommal vizslatom az eget. Imádkozom. Sosem csináltam még ilyet, és nem tudom, hogy vajon örömmel tölti-e el. Hogy én örömöt jelentek-e a számára. Talán igen. Most még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=815710#post815710][b]Theon Delacroix - 2020.08.15. 17:49[/b][/url]

- Gyerünk! Most mutasd meg, ki a fasza gyerek! – Üvöltözöm, számból csak úgy fröcsög a nyál, szemeimben pedig valami nagyon nem evilági tűz lobog, amely bármelyik pillanatban képes lenne felperzselni Masát. Elég csak egy rossz mozdulat, egy aprócska baklövés, s a lány talán alulról szagolja legközelebb az ibolyát.
A kérdés azonban még mindig adott: mégis mi a fészkes fenét tett a levitás ex prefektus, hogy most méregtől remegő kezeimben pálcámat szorongatva állok előtte, miközben úgy vicsorgok, mint valami veszett kutya? Úgy gondolhatod, hogy ez csak egy a tipikus, Theon-féle kirohanásokból, azonban most sokkal több van a dologban, mint azt a helyzet elárul. Had mesélem el. Ehhez azonban vissza kell ugranunk az időben, körülbelül egy hónappal, a napra, mikor Benettel összekaptam.
Hetek, sőt hónapok óta valami baj volt a kapcsolatunkkal. Valószínűleg még mindig az én agresszív viselkedésem és kihasználó természetem utóhatásait nyögtük, mégis arra képtelen voltam, hogy beismerjem, hibáztam. Szóval csak nehezítettem a helyzetem azzal, hogy csont részegre ittam magam éjjelenként és csak… léteztem. Magamba zárkóztam, s bár másoknak azt kommunikáltam, hogy minden oké, valójában semmi sem volt jó. Elena volt az egyetlen ember, aki valamit elkezdett sejteni. Először benne sem bíztam meg, mert miért is tenném, sok tapasztalatom van az efféle helyzetekben, ám miután napok múltán sem adta fel, kicsit feloldódtam a környezetében. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy megbíztam benne, inkább hívjuk ezt egyszerű… tiszteletnek? Hálának? Neeem, egyik sem fejezi ki jól, mit is éreztem a nő iránt. Leginkább egy anyához hasonlíthatnám. Egy szülőre, akit sosem kaphattam meg, szóval végső elkeseredésemben megragadva az utolsó kis fényt az alagút végén, elkezdtem vakon elfogadni mindent, amit a HVH a szobámba hozott, vagy a teremben órák után a kezembe csúsztatott. Akkoriban már a szexuális életem sem volt felhőtlen, hisz akárhogy próbálkoztam – és elhiheted, nagyon is erőszakos voltam akkoriban -, nem ment. Fiú, lány, vámpír, manó, megnevezhetsz bármilyen nemet és fajt, látta már az ágyam lepedőjét elég közelről, ám egyiket a másik után hajítottam ki, hogy aztán a fürdőbe zárkózva beszélgessek el a kicsi Theonnal. Szóval mikor Elena feltünt egy újabb bájitallal, mint aki életében először lát ilyet, ugrottam az üvegcséért, majd gördítettem le az egészet a nyelőcsövemen. Kérdés nélkül. Hatalmas hiba, most már én is tudom.  
Először nem történt semmi érdekes, talán csak a szám lett egyről a kettőre szárazabb, azonban miután lekaptam egy random gyereket a folyosón, aki meg kell hagynom, nagyon is jól nézett ki, s már benne voltunk a tutiban, visszafelé a szobámba menett egyszer csak… elhánytam magam. Jól olvastad, behánytam a szex gondolatától. S ha ez még nem lenne elég, a kicsi Theon sem reagált semmire, én pedig az újabb csók gondolatától is ideges lettem, majd hánytam és így tovább.
Szóval ma reggel elmentem nagy nehezen a suli dokihoz. Bájitalmérgezés. Ennyit fogtam csak fel a rövidke látogatásból, ugyanis olyan gyorsan viharoztam ki a gyengélkedőből, hogy eskü az árnyékomat is ott felejtettem.
És így érkeztünk el ide, a jelenbe, ahol a táskám a földön hever, a cuccaimmal körbevéve a füvön, miközben én pálcát szegezek Masára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=821816#post821816][b]Demeter Hunor - 2020.11.22. 20:56[/b][/url]

A Levita szurkolópáholya mögé kifeszített, a házunk jelképét ábrázoló ponyva alatt ülök egy laza, sötétszürke cargo nadrágban. Valószínűleg repülés lesz a vége, ehhez öltöztem. Kezd hűvös lenni, érződik, hogy jön a tél, de a fűtött páholyban elég egy pulóver. A házamét vettem fel, amelyiknek az elején kék háttéren egy L-betűn hever egy szfinx a farkát lóbálva.
A bokám összekulcsolva, a kezeim a térdeim között malmoznak. Hozhattam volna egy könyvet.
Egy ideig csak nézelődöm, aztán megragadja a tekintetemet a két piros pont, akik balra a levegőben gyakorlatoznak. Nem túl nagy érdeklődéssel figyelem őket, mivel nem sokat látok belőlük, de a maradékot elképzelem.
...Nem zavarom, zavarom, csak figyelem, Belefeledkezem, vele utazom, Nem sürgetem, nem várom, Nem bántom és nem sajnálom, Nem sajnáltatom magam, magam adom, Megadom, megadom, neki megadom magam... - motyogom, az egyik térdem a ritmust veri. Ezen a dalon dolgozom mostanában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=822782#post822782][b]Egervári Léda - 2020.12.09. 11:25[/b][/url]

A hideg levegő csípte az arcát, miközben kék csíkos sáljába próbálta temetni. Nem volt annyira hűvös, de azért kellően elég volt ahhoz, hogy kipiruljon tőle az arca. Még kesztyűt is húzott, úgy szorította magához az elnyűtt könyvet, miközben jobbjával a pálcamozdulatot gyakorolgatta. Huss és pöcc, igaz? Annyira egyszerűnek hangzik!
Felsóhajtott, miközben egy pillanatra visszanézett a távoli kastélyra. Olyan óriási és ódon volt. Hideg. Egyedül minden olyan hideg volt. Most, hogy az előkészítős társai sem voltak itt, Zalán sem jöhetett csak úgy meglátogatni őt. Pán meg... Pánt az ágya melletti ládájában kellett tartania. Mégsem rohangálhat egy plüss hippogriffel a táskájában! Tök ciki lenne. És hát. Emiatt mostanéban igen keveset szól hozzá. Talán megsértődött.
Vitte a lába előre. A kviddicspálya szélén járt, miközben jobbjával továbbra is a pálcamozdulatot próbálgatta, szemével azonban egy feljáratot keresett a lelátóra. Persze, hogy ő is csak a sima aréna kapuját találta meg először, nem pedig a nézőknek szántat. Pedig ő aztán tényleg nem akart mást, csak egy kicsit szélvédett helyre menekülni. Hisz nem is lenne olyan hideg, csak az a fránya szél ne fújna ennyire.
Összeszorította ajkait, miközben felcsillant a szeme, ahogy kiszúrta a jó húsz méterre levő bejáratot. Fürge léptekkel indult el, még pálcáját is elrakta, hogy ne legyen útba. Annyira koncentrált a célra, hogy észre sem vette a felé repülő labdát, hogy aztán puff, nagy koppanással a fejéről visszapattanva a földön landoljon.
Nekidőlt az aréna falának, majd óvatosan megrázta a fejét. Kissé kótyagosnak érezte, de nem volt vészes az ütés. Az előtte guruló labdát figyelte mozdulatlanul, míg várta, amíg visszatértek a színek a világba. Fura egy labda, meg kell mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=827058#post827058][b]Angyal Odett Abigél - 2021.03.01. 22:07[/b][/url]

Kellemesen ellazulva, szusszanva emelem kékjeimet a nap felé, mely ragyogón, sőt egyre melegebben csiklandozza a bőröm. Még csak alig van március, és tessék, máris elkel a napszemüveg. Az enyém meg... totál tavalyi. Nem voltam én arra felkészülve, hogy már ilyen korán villantani kell. Így hát, csak reménykedni tudok abban, hogy nem az egyik divatlap vagy szennylap következő kiadásában jelenek majd meg, hogy kicikizzenek. Mert amúgy minden patent rajtam, Damy viccesen meg is jegyezte, hogy valóban nem a szerelem, hiszen ő fizette ki a számlákat, amire csak annyit reagáltam, hogy ha jól emlékszem, tegnap természetben rendeztük a lakbért, egymás után négyszer. Amire fájdalmasan felnyögött. Szegény, szegény vénember.
Ahogy most is, mikor elváltunk egymástól, és most azt hiszem jogosan tette, mivel az elmúlt két és fél órát kő kemény kviddiccsel töltöttük. Én magam sem az állapotom, sem a nyíltan vállalt kapcsolatunk miatt nem lehetek egyik csapat tagja se, nehogy részrehajlással vádolható legyen, de szeretek játszani, így ilyenkor kicsit minden is vagyok. Leginkább terelő. Édes Merlin, milyen jólesőn fog ez fájni hamarosan. Imádom az izomlázat, mert tudom, hogy akkor megdolgoztattam magam. Ugye senki se hitte, hogy az énekléstől van ilyen testalkatom? Rengeteget eszek, ha nem edzenek keményen, már gurulnék. Szóval a zuhany után elköszöntem tőle, mert még volt egy kis elintéznivalóm. Pontosabban egy harmadikos forma elintéznivalóm. Ehhez pedig az kellett, hogy nyugodtan legyünk. Vizsgaidőszakban pedig nincs ennél nyugodtabb hely.
Azt mondják, hogy hasonlít rám. Amire képzelem, hogy milyen fejet vághattam, mert gyorsan hozzátették, hogy kicsit hasonlít. Én nem vállalom fel, hogy vérfarkas vagyok, de aki jó megfigyelő, kitalálhatja, ő ellenben igen. A családom véleményével sokszor szembementem már, de ártani nem akarok nekik, hiszen ott van a Menedék, ami az életmunkájuk, és amit a húgom és az ő leszármazottjai örökölnek majd. Ott vannak a gyógynövényes felfedezéseik, ott van Lizi, aki a polgármesterhez ment hozzá, és tudom, hogy mennyire érzékeny a makulátlanságára. És ott van a zene, amitől akár el is tilthatnak, ha elkezdenek félni tőlem.
Lepillantok a tetoválásomra, melyen az első negyed ma a legerősebb. Lassan itt az újhold, érzem, ahogy az életerőm egyre csak nő. Elmosolyodom, és újra a nap felé fordítom a fejem, hogy még többet süthesse. Kicsit olyan vagyok, mint egy nép matriarchája. Meginvitálom egy találkozóra a bebocsátást kérőt. Egy vidám vérfarkast. Valakit, aki állítólag hasonlít rám. A gondolatra halványan felfelé görbül az ajkam, és már-már érzem, hogy izgalommal tölt el a gondolat, hogy megjelenik előttem. Bevallom, izgatja a fantáziám. Nagyon is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=828713#post828713][b]Borlai Artúr Máté - 2021.04.04. 16:41[/b][/url]

Csodálatos napra ébredtek rögtön a tanév elején, pedig előző nap még bolondos áprilisi idő volt széllel és jégdarabokkal, melyek a hálója ablakát ütötték. Ennek mára nyoma sincs, a felhők mögül előbújó nap kellemes meleggel árasztja el a környéket.
Ez azt jelenti, hogy éppen itt és most van itt annak az ideje, hogy kipróbálja a legújabb seprűjét, amin már egy jó ideje dolgozott, viszont a lakkozás csak pár napja száradt meg teljesen. Azért, hogy extra fényes legyen rákent egy újabb réteggel két napja, hiszen fontos a szép finish, ennyi nem árt meg. Nem tervezi értékesíteni, egyelőre nem akkora menő a szakmában, hogy bárki Borlai Broom Brandet akarjon magának a hétköznapi repüléséhez. A versenyseprű még várat magára, de már egyre jobban halad azon az úton, hogy lassan erre is alkalmas darabokat tudjon gyártani.
Alkotását a vállára csapva baktat le a helyenként nyüzsgő folyosókon, a bejárati ajtónál felhúzza a cipzárt a kardigánján, mert a felmelegesés ellenére is érezni lehet a hűvöst. Ez majd csak fokozódni fog, hogy ha a levegőben próbálgatja a seprűjét a szembe széllel.
Útközben a Néked zeng a dal dallamát dúdolja, a refrént hallkan ki is énekelgeti az orra alatt. Ez az egyik kedvenc darabja, amit kóristaként énekeltek kölyök korában, a mai napig a semmiből eszébe jut. A kviddicspályán elterülő gyepen már nyoma sincs a tegnapi nyirkos időnek. Elégedetten kapja lábai közé alkotását, újból ellenőrzi rajta a fogást, finoman felemelkedik, majd nem túl élesen felszáll a levegőbe. Először nem száguldozhat, hiszen, bár bízik a saját tudományában, azért bármi félre mehet. Az üzletben sem árulnak tesztelés nélküli seprűt. Fent a magasban megpillant még néhány gyakorló embert, majdnem mindenkit ismer közülük, a pályán lógó emberek előbb-utóbb beszédbe elegyednek. Lili éppen az akrobatikát gyakorolja, ami a mai napig lenyűgözi Artúrt. Mind az előadás, mind pedig a seprű felépítése, amin dolgoznak. Még sosem próbált ilyen darabot készíteni, biztosan trükkös, máshogyan kell kiegyensúlyoznia. Talán a nem túl távoli jövőben, de addig még sokat kell tanulnia.
Lassacskán a levitással egy szintre emelkedik, hogy onnan figyelje a gyakorlást. Nem köszön rá nagyot, még csak az hiányzik, hogy leessen neki az ijedtségtől. Persze utána eredne, de jobb megelőzni a bajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=830861#post830861][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.04. 18:36[/b][/url]

Talán már a vacsoraidő is elmúlt, nem igen tudtam behatárolni azt, hogy mennyi lehet a pontos idő, csak azt tudtam, hogy már lemenőben a nap, s a kutya se mászkál odakint a pályán. Részben ezért is mentem ki a kviddicspályára, mert kellett egy olyan hely, ahol nem futok bele senkibe, hogy aztán olyan kérdéseket tegyen fel, hogy jajj, tényleg dobott Olívia? Vagy hogy mekkora szemét vagyok, amit Lilivel műveltem. Köszöntem szépen, de ezekre pont nem volt szükségem, ezért is kerültem a kastélyt, amennyire csak lehetett.
A szobámban megfulladtam volna, meg ott nem is lett volna alkalmam leinni magam, pedig pontosan arra készültem. Igaz, mehettem volna a faluba is, de ahhoz végképp nem volt energiám, hogy emiatt elsétáljak addig, vagy hoppanáljak. Nem és nem, lusta voltam, mint a disznó és szenvedtem. Csak arra volt energiám, hogy felnyaláboljam az üveg dugi piát a ládámból, amit egy csere alkalmával kaptam az egyik haveromtól. Jó ideje őrizgettem már, nem is akartam meginni, inkább olyan alkalomra tartogattam, hogy ha ünnepelnék valamit, netán oda kéne adni valakinek cserébe valamiért. Most viszont kedvem támadt az egészet benyakalni, hogy lezsibbassza az agyamat, s ne kelljen gondolkodnom azon, mit és hogy csesztem el, s hogy ennek hála elveszítettem azt, akit szerettem.
Miután kicsempésztem, s már egyedül caplattam a pálya közepén, mindenféle gondolkodás nélkül csavartam le a kupakot, s húztam meg jól a palackot. Még ahhoz se volt kedvem, hogy felmásszak valamelyik kényelmes páholyba, egyszerűen csak ledobtam magam a pálya közepén törökülésbe, vedeltem és néztem a velem szemben ácsorgó karikákat. Vajon mi a szar lehetett annyira jó ezekben, hogy ezt válassza Olívia a kapcsolatunk helyett?
Igazából, amennyire korábban rajongtam a kviddicsért, most olyannyira gyűlöltem ezt a sportot. Olyannyira, hogy amikor már éreztem, hogy vinne a fejem, felálltam, s ide-oda mászkáltam a pályán. Először a páholyt akartam megrugdosni, de észrevettem odakint egy szabadon hagyott ütőt, és egy régebbi seprűt. Ritka kincs az ilyen, igazából ilyet nem is szoktak szabadon hagyni, mert ez mégis csak drága sport, de nem lepett volna meg az sem, ha egy-két hatökör elsős gyakorlatozott volna, s netán ők hagyták volna el a felszerelésüket.
Nekem mindenesetre jól jött. A szinte már kiürült üveget hanyagul dobtam a fűbe, harmadszorra némi tántorgás kíséretében sikerült felmarkolnom a seprűt, meg az ütőt. Repülni repültem már, csak játszani nem játszottam, na de majd most. - Gyerünk, indulj már te rozoga szar - morogva rúgtam be a seprűt, mire nagy nehezen megindult velem, sőt, egy kicsit gyorsabban is annál, mint ahogyan azt terveztem. Markoltam is, miközben balomban az ütőt szorongattam, s próbáltam a velem szemben álló hat karika egyikét becélozni - mert hogy hatot láttam.- Nesze neked, rohadt karika! Mi olyan jó benned hehhh? Hogy el kell utazni az idióóóóta Vipperrákhoz. Mert ez a karrikaaa miért nem jó játszannni hehh? - a seprűn ülve, egyik kézzel próbáltam ütlegelni a karikát tartó oszlopot az ütővel, azon levezetve minden dühömet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834300#post834300][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.13. 20:27[/b][/url]

repül a punk

Volt valami hülyegyerek, aki biztosan valami szónoknak hiszi magát, ezért feltétlen a nagyteremben, ebéd alatt, az asztalon ülve magyarázta, hogy miért is a legtökéletesebb sport a kviddics. Csirkecombbal a kezében hallgatta ő is, szkeptikus tekintettel, hogy hogyan lehet valami tökély, ha közben benne van, hogy ott döglesz meg, ha kicsit is hibázol. A tag mondta, hogy előfordulhatnak balesetek, meg nagyobb ligákban volt régen, hogy eltűntek emberek, majd folytatta, hogy ez akkor is a legszuperebb. Hallott cselekről, aminek nem tudja visszaidézni a nevét, de tetszik neki, mert megmaradt kicsi fejében, hogy ütni és rúgni kell hozzá, így aztán, ez mondjuk rossz nem lehet. Aztán jött valaki másik, aki épp csak nem köpött a padlóra elé és elkezdődött a háború. Pro és kontra érvek, olyan elánnal, hogy öröm volt nézni. Fogalma sincs, hogy az a másik mi mellett voksolt, lehet semmit sem mondott, csak mindenképp szarozni akart. Jó, hát ilyen izgalmas ebéd is ritkán van. Egy szót sem szólt, beleröhögött az egészbe, valaki mellette ülve magyarázott arról, hogy milyen hülyék ezek, majd visszabújt a könyvébe és a krumplipüréjéhez. Igaz, valóban hülyék, de a legnagyobb saját maga, mert amint az utolsó cupákot is letette, ő eldöntötte, most már megnézni magának ezt a retkes pályát.
Így és ezért áll éppen a kellős közepén. Nagy és magas, fejét hátravetve nézegeti a póznákat, amire felmászni sem lehet, tényleg repkedni kell. A lelátókon senki sincs, mivel sem edzés, sem pedig partizán akció nincs, vagy épp valaki csak úgy repked, mert miért ne. Saját seprűje nincs és sosem lesz vélhetően. Neki a zsebpénze arra nem elég, kérni nem fog senkitől sem, sportolni sem áll neki, szóval rögtönöznie kell. Elsőre az volt, hogy addig vár, míg valaki nem jön és segíti ki, de ezt hamar elunta, így elindult körbe. Járt az öltözőben, amely még mindig hordozza az izzadtságszagot. Orrát ráncolva menekült onnan ki, majd tért át a másik oldalra. Felkiáltott, mert itt voltak seprűk, így kiválasztotta azt, amelyik  nem néz ki ótvarul, majd már cipelte ki kifele. Csak annyit repült, amennyit előírtak anno, többet nem, idén sem és az is eléggé elkopott, tehát érezhető, hogy mennyire lesz ez itt sikeres. Eleve röhejes, hogy valami, amivel mások a leveleket rendezgetik, repül. Vajon szőnyeg is van valamerre?
- Beszarás – rötyög, miután felült rá és lebeg. Ennek kellene jónak lennie? Lábait lóbálja, majd feljebb emelkedik és mint a hullámvasútnál, próbál egy olyan hurkot. Dől hátra, húzza fel a seprű nyelét, majd azzal a kiáltással és nyikkanással, szerencsére csak pár méterről, de a porba pottyan. Káromkodva röhög kiterülve a földön. Jó a francokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834710#post834710][b]Autumn Rue Danvers - 2021.07.22. 15:50[/b][/url]

Ha azt mondom, hogy induláskor fél órát vitatkoztam a nagymamámmal az öltözékemről, akkor talán még keveset is mondok. Még Winter is otthagyott, mert nem bírta hallgatni, ahogy egyikünk makacsabb módon áll ki az érvei mellett, mint a másikunk. Végül pedig kiegyeztünk a legkevésbé elütő szettemben, mert hát... "farmernadrágot hord a többi normális tinédzser is", így azzal nem volt gond. Mindenesetre olyan gyorsan jöttem el otthonról ezek után, ahogy csak tudtam. Bőven az első órám előtt már felfele caplattam azon a súlyos emelkedőn, mint minden reggel. Ha szerencsém van még be tudok esni a reggelire, mert a nagy vitában el is felejtettem reggelizni.
Ahogy ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon úgy pillantottam meg egy alakot a levegőben. A pálya felett szállt, és igen nagyon fókuszálnom kellett, hogy kivegyem belőle az ismerős formákat. Például a haját. Féloldalas mosolyra húzódtak az ajkaim, visszaemlékezve talán az egyetlen pozitívnak mondható élményre Bogolyfalván.
Teljesen elfelejtkezve a nap legfontosabb étkezéséről vágtam át a réten a kviddicspályához, hogy megálljak egy ládikó mellett, és onnan tekintsek a magasba.
- Hát te nem ismered a pihenés fogalmát? - kiabáltam fel neki egy mosoly kíséretében. Játékos hangomból sejthette, hogy egyáltalán nincs ellenemre, hogy összetalálkoztunk... vagyis hogy én mentem oda hozzá. Várjunk, ez stalkolás lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=837993#post837993][b]Marina Darik - 2021.10.12. 00:00[/b][/url]

#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán

Vizsgaidőszak. A legszebb idő arra, hogy az ember minden mást csináljon a figyelme elterelése érdekében, mint actually tanuljon. És mi se lett volna erre jobb módszer, mint kipróbálni az alig fél órája kapott seprűt egy random ismeretlennel. Marina majd kiugrott a bőréből, miközben kviddicsszettjében, kezében a Fecskével caplatott le a pályára. A szél gyengéden fújdogálta a haját, mely a szokásostól eltérő módon lófarokban lógott hátra. Komolyan vette ezt az egészet, ahogy a nagypapája kérné tőle. Mert bár nem ismerte, a nagyi meséi után biztos volt benne, hogy a száz százaléknál kevesebbel nem érte volna be.
Előbb ért le, mint Zalán, de nélküle ki nem próbálta volna. Letette a seprűt a fűbe, és ő maga is leült vele szembe. Elkápráztatta a tárgy szépsége, pedig ő még nem is értett hozzá annyira, mint az említett iskolatársa. Vajon Zalán tudatában volt, hogy ez mekkora dolog a számára? Hogy ez az első, és valószínűleg egyetlen hagyatéka a nagyapjától? Talán Zalán épp annyira izgatott volt a felfedezéstől, mint ő, hiszen ez neki is minimum annyira újszerű élmény, mint neki.
- Akarsz kezdeni? Mármint gondoltam átengedem neked a jogot. Amúgy is nagyon ideges vagyok miatta - magyarázott a lány, amint megpillantotta a vöröst, és olyan könnyedén állt fel, mintha a testében nem is lenne csont. Talán mégis segítettek azok a buta etikett órák valamit a tartásában.
Lehajolt, és felvette a tárgyat. - Megtennéd nekem, hogy kezdesz? - Szinte már kérlelte Mae a fiút. Felé nyújtotta a fát, és idegesen nézte, hogy biztos ne essen egyetlen karcolás se rajta. Nagyon is a szívére venné, ha valami ilyesmi történne, ebben már biztos volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=838599#post838599][b]Süveges Lili - 2021.10.26. 17:41[/b][/url]

Hiába a tértágító bűbájok, vagy akár a Kívánságok Terme, Lili sokkal szívesebben ült seprűre a szabad ég alatt, még akkor is, ha utána a varázseszköz nem nagyon ment sehová, csak megtartotta őt néhány méter magasan, ahol aztán a gyakorlatait végezhette. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, egyszerűen csak furcsának találta a repülő eszközt bevinni a kastélyba. És mivel nem is az övé volt, természetesen a helye is itt, a szertárban volt, a kviddicspálya mellett, szóval még közelebb is volt itt, mintha beviszi magával, aztán, ha végzett, kihozza újra, hogy aztán sétálhasson ismét vissza az iskolába. Macerás, és amúgy is, még mindig egész jó idő volt, szóval miért is ne jöhetett volna ki?
És itt legalább nem is zavarta semmi, nem kellett aggódnia amiatt sem, hogy egy másik társát megüti véletlenül a jókora seprűvel, mert most a kviddicsesek sem jöttek elő. Néha-néha belefutott olyanokba, akiknek kilóméterhiánya volt repülésből, de velük nem akaszkodott össze, messzi elkerülték a többnyire szerencsétlenkedő lányt. Az egyetlen dolog, ami arra ösztökélte, hogy befejezze aznapra az edzést, a lemenő Nap volt. Hamar a fák mögé bújt, és ahogy egyre inkább a télbe hajlott az idő, úgy tért egyre korábban nyugovóra a meleget szolgáltató égitest is.
Jóleső fáradsággal a tagjaiban hoppant le a fűre, és lassú léptekkel elindult az Eridon címerét viselő öltöző irányába. Még mindig nem szokta meg igazán, hogy most már ez a háza, és szinte félt a kék színekben pompázó lelátók irányába elnézni. De nem bánkódott nagyon, és egyébként is volt bőven min agyalnia, igazából a testedzést is azért tolta ennyire, mert ha alaposan kifáradt, nem kellett álmatlanul forgolódnia a még szinte idegen ágyban.
Bánatos volt, és kissé magányos, de nem akarta bevallani magának, sem másnak, de látszott rajta. Talán még fogyott is kicsit, bár talán csak a testhezálló, melegítő ruhái miatt tűnt látványosnak a dolog.
Mielőtt még betért volna az ajtón, gondolt egyet, és lecsüccsent a kispadra, hogy kifújja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=845894#post845894][b]Dana Straw Berry - 2022.04.22. 19:13[/b][/url]

Öltöző

Nagyon elhanyagoltam mostanság a kviddics gyakorlást, mindig megfogadtam, hogy sort kerítek erre a tevékenységre, mégsem akart összejönni a dolog. Mindig más fontos teendő jött közbe, na meg ott volt a munka, az önkénteskedés a menhelyen, ami azért eléggé lefárasztott. A maradék szabadidőmet a baráti társaságomban töltöttem vagy pihentem. A mai napon is épp az ágyamon ejtőztem, de már kezdtem unni magam, ráadásul mindenkinek megvolt a saját elfoglaltsága, így arra a döntésre jutottam, hogy végre-valahára elmegyek egy kis kviddics gyakorlásra. Ennek fényében összeszedtem magam, letusoltam, aztán sportos ruhába öltözve, a hajamat hátrafogva indultam el a pálya felé. A sporttáskámba betettem még egy dezodort, tusfürdőt, papucsot, váltóruhát, cipőt, hiszen az öltözőben biztonságban tudhattam a cuccaimat. Mikor odaértem az öltözőbe, a helyiség üres volt, egy árva lélekkel sem találkoztam. Lepakoltam a dolgaimat az egyik szabad padra, majd elkezdtem készülődni a gyakorlásra. A cipőmet is átvettem, majd a táskámat a velem szemben lévő öltözőszekrénybe raktam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=846083#post846083][b]Hollósi Zalán - 2022.05.01. 22:07[/b][/url]

  Esztelenül szlalomozott a pálya karikái között, mert frusztrálta, hogy a körei egyre gyengébbek és gyengébbek voltak. Nem sok lehetősége volt kijárni a pályára tanév kezdete óta, mert majdnem minden délutánját könyvekbe temetkezve töltötte. Rengeteget rágódott azon a példányon, amiben szerepelt az a bizonyos bájital. Benett szerint könnyű elkészíteni. Csinálta már rengetegszer. Miért nem kéri meg egyszerűen, hogy főzze meg neki? Miért rágódik egyáltalán ennyit ezen?
 Lefékezett, feltolta homlokára a végőszemüveget, hogy megdörzsölje fáradt szemeit. A kialvatlanság már ordított róla. Egyértelmű volt, hogy miért nem teljesített olyan jól.
 - Még egyszer! - üvöltötte a lelátó felé, ahol Kornélt ruházta fel egy stopperórával és kerítette be táskájával, meg egy kupacnyi sportmagazinnal. Az Autumn-tól kapott kézikönyv is ott volt köztük, lapjait unottan lapozgatta a szél, várva, hogy Zalán mikor próbál ismét versenyre kelni vele.
 Otthagyta a karikákat, a szemüveget visszacsúsztatta kék tekintetére és megállt barátja előtt a levegőben, rajtjelre várva. Még javíthat ezen. A fáradtság is csak egy akadály, amit le kell küzdeni, akárcsak az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=847056#post847056][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.31. 09:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=848821#post848821][b]Hollósi Zalán - 2022.07.04. 14:31[/b][/url]

Utolsó edzése volt, a hétvégi versenye előtt. Már most mindent túlgondolt a kelleténél, de annyira, hogy észre sem vette először annak a színes madárseregletnek a jelenlétét, amely rátelepedett a lelátó magasabb pontjaira.
 Odaúton végig Rozinával beszélgetett, hiszen ő is idetartott. Aztán persze tervben volt, hogy majd a saját dolgával fogja elfoglalni magát, de az ismerős arcok így is sokat dobtak a kedélyén. Már az öltözőből csattogott ki a pályára, amikor felmérte a különös árnyékokat, amik a feje felett kezdtek körözni.
 - Mi lehet olyan érdekes nekik a pályán? - kérdezte Rozinától, amikor a közelébe ért. Ő még nem szállt fel, kezét tartotta a nap elé, hogy ne süssön a szemébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=851622#post851622][b]Autumn Rue Danvers - 2022.08.24. 18:49[/b][/url]

A nap épp csak megcsillant az ég alján, ahogy kitettem a lábam az iskola kapuján. Tegnap este járőröztem, de leginkább gondolkodtam. Még a Bontovich gyereket is elengedtem egy ejnye-bejnyével, annyira lefoglalt a hajnal gondolata. Tudtam, hogy nekem kell lépnem, és azt is, hogy mi az ésszerű. De akármikor gondolkodtam rajta, csak az járt a fejemben, hogy nem löktem el. Hogy nem ért rosszul, és nem akartam, hogy minél távolabb legyen tőlem úgy örökre. Sőt. És ez megrémisztett. Talán ez a gondolat legjobban az összes közül.
Valószínűleg már aközben láthatott, hogy mentem a pálya felé. Nem akartam rárontani, pláne a múltkoriak után. Hiszen szavamat adtam, hogy visszafogom magam. És egy hétig így is tettem. Aztán csak beültem a lelátó legalsó sorába, és vártam, hogy odajöjjön hozzám. Mert tudtam, hogy oda fog.
- Mesélhetek valamit? - kérdeztem, félve felnézve, mielőtt bármit mondhatott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=861037#post861037][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.20. 00:20[/b][/url]

Nagyon szeretem a tavaszt, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy megújulok egy kicsit a természettel. Tudom, hogy Imbolckor van a születésnapom, azonban mégis sokkal jobban várom az Ostarát, hiszen az a legszebb ünnep mind közül, ráadásul akkor érezhetően megnő az ember ereje, ha elvégzi a megfelelő rituálékat, amiket ilyenkor ajánl a Myddrin. Én hetekkel előtte készítem a lelkem a tavaszra, hogy a legjobban átjárhasson az Ostara csodálatos ereje.
Hiába március közepe van, egészen kellemes napos délutánt sikerült kifogni így a vizsgaidőszak közepén. A szél kicsit erősebb, mindenfelé fújja a talárom, ahogy a korlátba kapaszkodva állok a kviddicspálya lelátóinál. Szemeim behunyom, élvezem, ahogy az első tavaszi napsugarak simogatják a bőröm. Éppen csak melegedne az orrom hegye, de a tavaszi szellő azonnal a segítségemre siet és lehűsíti.
Lassan kinyitom a szemem, állammal az ég felé pillantok fel a sietősen sikló pehelyfelhőkre. Hiába a vizsgaidőszak okozta nehézségek és a stressz, semmi nem ronthatja el a kedvem, elvégre már csak pár nap és vége, nekem pedig jó eredményeim vannak eddig. Ráczhalmi professzornál örvendtem eddig a legnagyobb sikernek, igazán értékelte a dementorokról szóló esszém.
Úgy hiszem itt az ideje, hogy fohászkodjak a természet erejéhez, hiszen a Legendás Lények Gondozása vizsga kihívása még rám vár, én pedig úgy érzem, hogy többet idegeskedem ezen, mint kéne.
- Istennő, ki az ébredő tavasz és a feltámadó Nap istennője vagy,
Hallgasd meg imánkat ezen az ünnepi napon.
Hozz minket közelebb a lelkünk forrásához,
Engedd, hogy a tavaszi napfény megvilágítsa és felmelegítse a lelkünket,
Hogy megtaláljuk az új életet a magunkban, és megtaláljuk a békét és a harmóniát a világban. -
Mormongom halkan lejjebb engedve az állam. Nem is nagyon figyelek a külvilágra, próbálok a lelkemre és a természet erejére összpontosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=862233#post862233][b]Thorsten Löwenherz - 2023.04.04. 23:04[/b][/url]

Mindig kint van, amikor valamelyik csapat edz. Bármikor bárki lesérülhet, ő pedig készenlétben van minden ilyen esetre. Ma éppen néhány karcolással sikerült letudni az egész délutáni programot, úgyhogy addig is elolvasott néhány érdekes cikket a korai demencia kezelésére tett mágikus kísérletekről, bár sokkal okosabb nem lett e téren. Csak abból a cikkből tudott meg hasznos dolgokat, amelyet az elemi mágusokról talált. Majd mindenképpen beszélgetnie kellene erről Zámborival is úgy általánosságban, de egyelőre nem sieti el. Az edzés végeztével ő is becsukja a medimágia szaklapokat, és csak egy pillanatra teszi le őket a padra, hogy a bájitalokkal, kencékkel és kötszerekkel teli táskát becsukja és kézbe vegye, de már el is felejti. A folyóirat ott marad a padon, ő viszont már útban is van vissza a gyengélkedőre. Ilyenkor a kollégák valamelyike van ügyeletben. Úgy egyeztettek, hogy mégse kelljen senkinek két helyen lennie, és szerencsére elegen vannak ahhoz, hogy munka nélkül igazán senki se maradjon. Ennyi diák bőven biztosítja egyébként is, hogy unatkozni ne maradjon idejük. Az már csak a ráadás, hogy egyébként is van magánpraxisa is, és egyre nehezebben tart észben mindent, sőt, papíron is, mert sajnos hiába ír fel időnként dolgokat, azt felejti el, hogy hova is írta fel vagy éppen mit is pontosan. Ezért is gondolkodott el, hogy jó lenne valaki segítségnek, aki legalább arra emlékszik helyette is, hogy mondjuk átveszi a rendelt bájitalokat vagy néha ellenőrzi a készleteket meg ilyesmi. Meg is hirdette a dolgot, sőt, valaki jelentkezett is, ő meg ezt is elfelejtette. Most jut eszébe csak, az órájára pillantva, de hova is beszélték meg? Vajon ide? A naptára meg az irodájában van. Előkotorja inkább a még boldog sportidőkből használt telefonját, hogy megnézze, oda legalább ezt beírta-e. Azt ugyanis még rendszertelenebbül használja, mint a határidők közelében sipákoló naptárat. Ezen csak régi csapattársak keresik alkalomadtán, csak ezért tartotta meg.      

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=862868#post862868][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.04.14. 11:58[/b][/url]

Repülőgépen sosem ült, és nem volt soha az a gyerek, aki tündérmesékben él és elképzeli, ahogy repül. Nagy élmény volt hát neki, mikor az elsők közt sikerült a levegőbe emelkednie a seprűn az előző tanévben. Élvezte is a dolgot, s azóta szeretné kipróbálni a kviddicset is.
Sigriddel már beszéltek róla, hogy mindketten játszanának, ezért is sétálnak most együtt a pályára. Timi jól repül, de a sportról nem sokat tud, így ebben a rellonosra van utalva. Az eszébe sem jutott, hogy olvasson róla, inkább kérdez. Még saját seprűje sincs, így kénytelen a régi, iskolai darabok közül választani.
- Te játszottál már? - érdeklődik, már seprűvel a kezében. A szabályokkal is csak félig van tisztában, így reméli, hogy barátja fel tudja világosítani ilyen téren. - Azt hiszem nem sok esélyem van csapatba kerülni úgy, hogy semmit nem tudok a kviddicsről - nevet fel kínosan. Mégis, úgy van vele, nem fogja zavarni az sem, ha nem kerül be csapatba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=864948#post864948][b]Dobroviczky Damira - 2023.06.25. 17:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866732#post866732][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 23:26[/b][/url]

Zalán elmélete, miszerint edzenem kell, épp eléggé nevetségesnek bizonyult ahhoz, hogy belemenjek. Bár sosem voltam a sportok híve - jobban kedvelem a kviddicset a lelátókról szurkolva -, puszta kíváncsiságból is belementem a dologba... Gondoltam, el fogja felejteni, vagy rájön, hogy felesleges belém az energia.
Ezt a döntésem persze a napon állva, laza rövidujjú edzőpólóban is azonnal megbántam.
- Te komolyan elhiszed, hogy ez működni fog? Futás? - Kérdem, ahogy a másikra pillantok. - Azért ennél valami mágikusabbat képzeltem volna, hogy őszinte legyek veled.
Végigmérem a velem szemben állót, aki láthatóan komolyan veszi a feladatát, s el kell gondolkoznom rajta, hogy vajon mikor először megláttam, miért nem sejtettem, hogy ez lesz a vége. Pontosan ennek tűnt: a népszerű sportolósrácnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=868636#post868636][b]Sadie Sallow - 2023.10.20. 17:23[/b][/url]

Eleinte azt hittem, milyen jó lesz majd ez a futárkodás, azt csinálhatom pénzért, amit szeretek, de mint kiderült, sokkal több időt töltök a földön, mint a levegőben. Hol rendelésre várok, hol arra, hogy elkészüljön a rendelés, hol pedig arra, hogy a rendelést leadó, drága, egyetlen és mindenben igaza van ügyfél kitámolyogjon az ajtóba, majd elmásszon a pénzéért, miután eszébe jut, hogy ó, tényleg, hiszen ő kaját rendelt.
Raadásul nem is olyan túl nagy a település, de még ha kicsit messzebb is mennék, akkor is rövid röptávon belül megoldható lenne, szóval nem, nem különösebben sok időt töltök a levegőben. Így aztán a seprűlovaglás iránti vágyódásom inkább csak nőtt, mert csomaggal, vagyis sérülékeny élelmiszerrel megpakolva még csak a száguldás is nagyrészt ki van zárva. Azért lakott terület felett egyébként is hajlamosak megszólni. Nem mintha érdekelne, legalábbis normális esetben, viszont csak kéne a fizu a hónap végén.
Szóval egyszer-egyszer kijövök ide, az iskolai kviddicspályára, mint ma is, és bizony ráhasalok a seprűnyélre. Senkit nem zavarok, és ami még fontosabb, engem sem zavar más.
Már a harmadik körömet teszem, mikor kezdem érezni, hogy süt a Nap ugyan, de azért kicsit csípős már az idő, szóval leszállok a fűre, és pálcám intésére egy pár kesztyű röppen ki a szélen lepakolt táskámból. Ha igazán ügyes lennék, kitartanám a kezem, és egyből felröppenne rá, de egyelőre még csak két ujjat sikerült jó helyre felhúzni, egy harmadik meg olyan roppant, hogy többet egyelőre nem kísérleteztem vele azóta. Inkább elkapom most is a levegőben, és a felhúzást már nem bízom a mágiára. Van rajtam egy bolyhos, meleg, sötétzöld pulóver, fekete leggings, de még lábszármelegítő is. A sálat, sapkát azért még nem erőltettem, és pufajkát se húzok repüléshez, mert igencsak rontaná a légellenállásomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=871498#post871498][b]Rasztovich Márk - 2024.01.07. 08:24[/b][/url]

Mivel a tárgyalás nem ment olyan simán, ezért a kamu asszonypajtim sokkal elfoglaltabb, mint hittem, hogy lesz ilyenkor, és bár nekem meccsre kéne készülnöm, mégsem szóltam róla neki, hanem lazán közöltem, hogy persze, vigyázok rájuk. A terv egyszerű volt, majd a nagyi vigyáz rájuk, de persze neki meg pont most kellett mindenféle harkányi kezelésekre lelépni, a nagypapával együtt. Ella tanul, az öcsém meg egy gyökér, akivel továbbra se beszélek. Szóval maradtunk csak mi fiúk, így Ernest és Alexandre most újra a kviddicspálya csodáit élhetik át, jóllakottan és a kellemes hűvöstől bekómáltan. Ha igaziak lennének, akkor sem kellene DNS teszt, tudnám, hogy az én kölykeim.
- Ha bármi gáz van srácok, tudjátok, oldjátok meg. - kacsintok a cuppogós bébikre, akik esküszöm, hogy mintha nőttek volna, legalábbis ezzel az indokkal vettem nekik új kis kviddicses szetteket, amikben most is pózolnak. Én meg egy gyors cipőcsere után már indulok is, hogy futva érjem be Zalánt, aki nem sokkal van előttem.
- Hali, hallottad, hogy kijön egy új Ezüstnyíl? Limitált évfordulós, egyedi mintázattal. Gyönyörű lesz. - Volkov kinyír, ha nem érzi rajtam, hogy edzettem, muszáj formában maradnom, még megnyerhetjük a bajnokságot.