36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 1. 04:10 | Link

Autumn


  Hirtelen a homlokához kapott. - Szent szalamandra! Ha előbb megtudom, hogy lányok fognak heverni a lábam előtt tőle, már rég neveztem volna gyorsulásira. Egyből kettőre is!
 Nem tudta teljesen uralni az arcizmait, egy kiadós nevetés készült előtörni belőle. Már magát az ötletet is nevetségesnek találta. Nem hitte volna, hogy ezzel bárkit le lehet nyűgözni. Persze, előfordulhat, hogy most sikerült. Kivételes alkalom. De hát Autumn sokkal idősebb volt hozzá képest, valószínű hogy csak bíztatásképp mondta neki mindezt. - Azért köszönöm - tette hozzá mosolyogva.
 - Nem mondtam, hogy ez nem áll jól. Ilyet is találnál a méretemben? - viccelődött.
 Alig pár pillanattal később annak volt szemtanúja, hogy a lány nagy komolyan eltolta a heccből nyújtott Kométát. Értetlenül hajolt le hozzá, amikor mondani akart neki még valamit. Egyszer csak megérezte a lány illatát. Nem tudta igazából mihez hasonlítani, csak annyit tudott biztosan, hogy amíg érezte, nem volt könnyű odafigyelni arra, amit mondott. Zalán felegyenesedett, szemei elkerekedtek, amikor fülébe jutott a nagy titok.
 - Hát ha nincs kedved repülni, akkor már nekem sem. Ebben az esetben engedd meg kérlek, hogy felkísérjelek a suliig. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha miattam késnél el. - teátrálisan kezét nyújtotta a lánynak, mintha csak táncolni kérné fel őt.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 04:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
What if I fall? But my darling, what if you fly?
Írta: 2021. augusztus 3. 00:24
| Link

x


Elnevettem magam. Szerettem, hogy Zalánnal olyan egyszerű volt a kommunikáció. Mintha ő is a testvérem lett volna, csak eddig nem tudtam róla. Meg... ő nem is élte volna át velünk azt a sok hülyeséget, amit a többiek. Danversék csak szimplán képtelenek már egymással normálisan beszélgetni.
- Hát... ezt már külön méretre kéne köttetni, de talán meg tudom oldani - válaszoltam én is kacagva. Még csak elképzelni is vicces lett volna tulajdonképpen bármelyik ruhámban. Nagyi is megmondta: túl kihívóak. Egy olyan fiatal lányhoz nem illenek, mint én.
Mielőtt azonban tovább állhattam volna, majdhogynem találkoztam az egyik legnagyobb ellenségemmel. Utáltam, hogy nem tudok rajta repülni, de akármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam. Mondhatni a föld magához húz.
- Nem akartam elrontani a gyakorlásodat - húztam el a számat. Összeráncoltam a szemöldököm, de azért elfogadtam a kéznyújtást. - Ugye nem karba font kézzel akarsz a kastélyig menni mintha egy régi filmben lennénk? - tettem fel az első kérdést, ami a jelenet miatt az agyamba ötlött. Még csak az kéne, hogy már arról is elkezdjenek pletykálni az iskola folyosóin, hogy Zalánt is beszerveztem a kis szektámba. Elkábítottam valami főzettel, és szegény gyerek azt sem tudja mit csinál. Elég hiteles történetnek hangzik egy lányról, aki sátánista és szűz lányok vérét issza, nem?
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. augusztus 8. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 3. 23:23 | Link

Teddy


  Amikor Teddy ugrándozni kezdett, egy röpke gondolat akarva-akaratlanul átfutott az agyán. Most még itthagyhatod. Még elfuthatsz. De hát abban hol a kihívás? A fiú szemöldöke a magasba szökött, de nem úgy látszott, mint aki futásra adná a fejét.
 - Most aztán megnyugtattál - mosolygott Zalán, reflektálva ezzel Teddy nyaktörős megjegyzésére - Nem kell berúgni. Lábbal döntesz, kézzel kanyarodsz. Ha ráhajolsz, elindul.
 Türelmesen megvárta, amíg tanítványa ráül a járgányra. Eleresztette a füle mellett a megjegyzést, hogy mennyire kényelmes az a seprű. Őszinte meglepettséggel figyelte, hogy minden eddigi tanácsát és utasítását betartották.
 - Nem rossz. Egyáltalán nem rossz - mondta kis elismeréssel a hangjában. Mondjuk ahhoz képest, amit először látott, minden jobbnak tűnt. Nem merte azért agyondicsérni, mert a neheze még hátravolt. Ő még várt a felszállással kicsit, inkább azt figyelte, mit fog alakítani Teddy.
 - Jó, próbálj meg csak pörögni vele - bólintott vigyorogva. - De akkor szoríts rá erősen a nyélre és csak azt fordítsd, lábbal csak kapaszkodj, ne irányítsd! Kíváncsi vagyok, meddig bírod rajta - Legroszabb esetben elszédül és lefordul. De hát ilyen magasságban még nem féltette Teddyt. Már bizonyította, hogy nem törik olyan könnyen.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 11:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 4. 03:19 | Link

Autumn

Egy pillanatra arca komolyság vonásait öltötte magára. A nevetőráncok kisimultak, tekintete tiszta volt és mélyreható. Te nem tudnál elrontani semmit sem.
 - Te nem rontottál el semmit sem. - hangja halk volt, de tisztán érthető. A momentum amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el, amikor Autumn keze az övével találkozott. Első alkalommal nem volt felkészülve az érintésekre, de tudta, hogy ez a lány természetének velejárója és nem kell félni tőle.
 - Nem, nem igazán - Zalán tett pár lépést, ez idő alatt fogása egyre határozottabb lett, ujjai szorosabban fonódtak a másik csuklójára. Mintha meg akart volna győzőni arról, hogy még akkor se tudjon ellépni tőle, ha annak ez ténylegesen szándékában áll.
 Először úgy nézett ki, mintha csak táncolni akarna vele, megpróbálta megperdíteni őt. Ha ebben a mozdulatban még meg is volt a lány lélekjelenléte, a pördülés végénél a combja már a Kométa nyelébe ütközhetett, amit Zalán már repülésre készen tartott a másik kezében. - Mivel kapaszkodsz, ha fogod a kezem?
 Lábát egy pillanat alatt vetette át a seprűn Autumn mögött, úgy kísérelt meg elindulni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 4. 03:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
What if I fall? But my darling, what if you fly?
Írta: 2021. augusztus 9. 11:28
| Link

x


Összeráncoltam a szemöldököm, úgy néztem a kettőnk között összekulcsolódó kezeinket. Zavartan felnevettem, ahogy Zalán megforgatott, mert természetesen nem álltam ellen a mozgásnak. Csak mégis furcsa volt. A srác meg kiszámíthatatlan. Egészen addig a pillanatig, amíg a nyélhez nem ütődött a lábam.
Hitetlenkedve néztem a vörösre, szemeimben látszódott egy kis méreg is. Általában nem voltam félős, se ijedős, és minden hülyeségben benne voltam. Talán ez a fajta hozzáállásom az oka annak, hogy nem léptem el azonnal. Mert egy kicsit mégiscsak tudni akartam milyen lehet repülni a szokásos rángatás és hirtelen szintkülönbség csúszkálások nélkül. Szóval hogy úgy, mint aki érti mit csinál.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. A seprűd egy perc alatt fog megbokrosodni alattam. Többet nem tudsz majd ráülni - magyaráztam még mindig kétkedve nézve a srácra. Nem hittem, hogy akkora különbség lesz a roxforti és bagolyköves seprűk között, hogy az képes legyen engem elviselni.
Ha még erre se akart nemet mondani a srác, hát vonakodva bár, de átvetettem a lábamat a seprű alatt. - Van egy nagyon rossz előérzetem - jegyeztem meg még indulás előtt, és rámarkoltam a seprű nyelére, mintha már most éreztem volna a rázkódásra, ami rám vár. Ahogy pedig éreztem, hogy a lábam elhagyja a talajt, szorosan bezártam szemfedőim. Az adrenalin olyan mértékben nyomta fel a pulzusom, hogy szinte félő volt a szívem kiugrik a mellkasomból.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 13. 02:01 | Link

Autumn

Lassan pislantott párat s addigra már úgy látszott, hogy nem kell további erőfeszítéseket tennie azért, hogy felültesse a lányt a seprűre, ugyanis beleegyezően átvetette egyik lábát a Kométán. Meg is lepődött először ezen, de nem akart sokat tétovázni, nehogy Rue a végén meggondolja magát.
 - Ne aggódj, ez a seprű már be van törve. Nem lesz gond. - nevetett halkan. A helyzethez képest próbált egy viszonylagos távolságot tartani, hogy semmiképp se keltsen a másikban rossz érzést vagy kényelmetlenséget. Ettől függetlenül muszáj volt valahogy kapaszkodnia, így egyik karjával Autumn hóna alatt átnyúlva fogott rá a seprűnyélre. Kicsit hátradőlt, hogy másik kezével a cirokrészre tudjon támaszkodni, ha szükség van rá és ne is hajoljon bele az előtte ülő nyakába.
 - Nem hiszek a rossz ómenekben. - Még az arcát sem kellett látni, az enyhe hangulatváltozás a Danvers lány előérzete hallatán érezhető volt, hangja kissé megkeményedett, ahogy kimondta ezeket a szavakat. Talán túlságodan is komolyan vette Autumn kijelentését. Rossz szándék emögött nemigen volt, mindinkább a nyomasztó álomképek okozták Zalánban az árnyalatváltozást, amik most elő-előugrottak az emlékei közül. Ingerülten ráncolta homlokát, úgy próbálta kiverni a fejéből az egészet.
 Mintha csak magát akarta volna bizonygatni arról, hogy ostobaság minden, amit látott, a kelleténél erősebben rugaszkodott el a földtől. Kicsit nagyobb lendületet kapott ezáltal a seprű, egészen gyorsan indultak meg az ég felé. Először nem bánta. Akkor jutott csak eszébe, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet, amikor reflexből hajolt volna előre, hogy még nagyobb gázt adjon.
 - Merlinre, ne haragudj! - mondta sietve. Szemei még időben megakadtak Autumn tarkóján, úgy húzta ki magát és igyekezett lassítani.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 13. 17:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. augusztus 18. 21:23 | Link

Süvegesék Lilije

Arcára bizonytalanság ül Lili kijelentését illetően, hogy csak alkalmakkor iszik kávét. Amilyen átéléssel beszél róla, már valószínűleg régen függő, csak még nem ismeri be magának. Artúr is a cigaretta rabja, mindig megtalálja a megfelelő alkalmat, hogy azt mondja, hogy most itt az idő rá. Ez is egy módja.
- Nem egyszerűbb magadnak tenni bele valami szirupot, mint sorakozni? – Kérdi zavartan, mert ő még mindig nem annyira vágja ezt a kávézós életérzést. Akár reggelire issza az ember, akár kávézik, ha úgy van, és -lássuk be- a kávérajongóknál általában úgy van, ez nagyon sok időt felemészt és még több pénzt.
- Tényleg annyival jobb a bolti, mint amit itt csinálnak a manók? – Török kávéról meg arab kávéról hallott már, hogy híresen jó, manó kávéról kevésbé, de miért ne lehetnének különlegesen tehetségesek az iskolában dolgozó manók is?
Arti általában nagyon jó manőveres, a le meg felszállás már meg sem kottyan neki, de ha nem figyel, akkor könnyen bukhat orra. Sajnos néha előfordul, hogy külső tényezők megzavarják a látását, ezért az emberfiának igencsak észnél kell lennie. Főleg olyankor, amikor egy páholynyi hölgy szurkol a csapatnak, vagy éppen próbálja meg szándékosan megzavarni az ellenfél játékosait. Szép dolog ez, szívesen időzik a tekintete azokon a kvaffokon is, azonban ezzel a saját játékosaiknak is betehetnek. Pont ezért nincs túl sok lehetősége ilyen csodákra.
Nade: Lili. Ő nem próbál semmit szándékosan, mégis megkavarta Artit. Pár sűrűbb pislogásra szüksége van ahhoz, hogy újabb páros szervet keressen és azt lehetőleg a fejen találja meg. A fülek már langyos, azonban a levitás íriszeit próbálja belőni, hátha akkor nem csúszkál a tekintete, mint forró kés a vajon. Iskolai seprűkről van szó, az biztos. Újabb erős pislogás, mert hát figyelni is illene arra, amit mond a lány, még ha csak egy szája is van.
- Áh, értem. Lehet valamelyik rajongó akarta kipróbálni, a régi darabok már nagyon érzékenyek. Egy nagyobb kocc a megfelelő helyen és már meg is zavarodhat. – Feleli immáron visszatérve a valóságba, egyet még biccent is, hogy komolyabbnak tűnjön, amit mond. Igazából komoly is, hiszen ez valóban így van és emiatt nagyon aggasztóak az iskolai seprűk, könnyen megsérülhetnek az ifjú kviddics meg akrobatika tehetségek.
- Szerintem nem kéne veszélyes seprűn gyakorolj. Megpróbálom átnézni valamikor. Becsszó nem teszem tönkre. – Jó, hát még nemigen szedett szét ilyesmit, de bízik annyira a képességeiben meg a szakirodalomban, hogy ettől nagyobb bajt nem okoz. Vagy ha mégis, akkor muszáj lesz új járgányt venni, szóval Lili mindenképp jól jár, ha nem éri baleset.
Remélhetőleg az imént átnyújtott prototípussal sem fog lesérülni, ha az akrobatikus seprűt megúszta. Félmosollyal nézi, ahogy a lány kipróbálja a párnázóbűbájt, majd hamar fel is száll vele.
- Jó utat, és figyelj arra, amit mondtam! –
Inti óvva, s csak remélni tudja, hogy nem üt be a ménkű. Ha mégis, akkor csak ezzel selejtes, lomha járgánnyal tudná követni, ami semmit sem ér, ám erre igyekszik nem gondolni. Jobban aggódik, ha idegenek használják a kreálmányait.
Ahogy szürkéivel követi a szőke lányt, tekintete lassan átsiklik a seprű orrára. Szép egyenesen megy, a cirok sem inog. Kívülről is jól néz ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 589
What if I fall? But my darling, what if you fly?
Írta: 2021. augusztus 19. 00:31
| Link

x



Bíztam annyira a fiúban, hogy felültem a seprűbe. De magamban meg a szerencsémben mégsem. Nagyobb volt bennem az aggodalom mint bármelyik tüntetés alkalmával. Sőt, még annál is több, mint amikor az őrsre kerültem. Pedig akkor nyilvánosan kellett volna használnom a vécét. Egy rakás férfi előtt. Meg a fenéket.
Tenyerem rászorítottam a seprűre, és hirtelen azt se nagyon fogtam fel, hogy Zalán egészen közel került hozzám. Vagy azt, hogy a hangja másképp csengett. Mondhatni egy kicsit vészjóslóan egy olyan ember számára, aki mindig is utált seprűvel repülni. Olyan fakó türkiz színnel, hidegen. És tessék. Egy pillanat se kellett, hogy bebizonyosodjon az igazam. Nem kellett volna felülnöm. Amint elindultunk a menetszél lekapta a táskámra dobott pulcsim, én pedig összeszorított szemekkel és izmokkal próbáltam túlélni a hirtelen sebességet.
- Mi az istent csinálsz, Zalán? - préseltem ki a tüdőmből a kérdést, és legszívesebben szorosan átöleltem volna a seprű nyelét, ha nem tudom, hogy azzal csak rontok a helyzeten. - Azonnal tegyél le! - követeltem. Nem érdekelt a bocsánatkérése, se a sajnálata. Csak azt szerettem volna, ha végre újra talajt érzek a lábam alatt, ahogy annak lennie is kéne. Szóval amint ez megtörtént úgy pattantam le az eszközről, mintha minimum égetne. Elsétáltam pár métert, majd vissza, és tenyereimmel meglöktem Zalán mellkasát. Épp annyira, hogy egy kicsit hátratántorodjon, de még ne essen el.
- Mit képzeltél? Annyira tudtam, hogy nem kéne megbíznom benned - vagy egyetlen férfiban. De ezt már csak fejben tettem hozzá. Inkább csak idegesen elviharzottam egy szó nélkül a kastély irányába. Nem érdekelt mit akar mondani. A vér amúgy is a fülemben dobolt, hogy szinte a lépteimet se hallottam.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. augusztus 19. 17:45 | Link

Autumn

Tudta, hogy nem épp olyan startot hajtott végre, amivel egy szkeptikus embert meg tudna győzni arról, hogy a repülés igenis élvezetes tevékenység, de attól még Autumn reakcióját kissé eltúlzottnak vélte. Amikor meghallotta a nevét abban a hangnemben, amiről addig még nem tudta, hogy az anyján kívül más is képes megütni, lehunyta a szemét. Ajkaival némán formálta a szidalmakat, amiket magának szánt.
 - De hát semmi olyat nem... - még próbált javítani a helyzetén, de aztán megütötte a fülét a lány követelése, hogy szálljanak le. Ezt elcseszted, gratulálok. Mivel egyáltalán nem állt szándékában akarata ellenére a levegőben tartani, egy óvatos kanyarral a föld felé vették az irányt.
 Némán tűrte Autumn félperces tombolását. Hátrált egy lépést, amikor löktek rajta egyet, de még akkor is csendben maradt. Már megtanulta, hogy ilyenkor elég egyetlen szó és az felér egy saját magának ásott sírral is. Nem fog visszavágni, nem is fog magyarázkodni. Most biztosan nem.
  Engedte, hogy a lány csak úgy otthagyja őt. Kifújta az addig visszatartott levegőt, majd amikor látta, hogy az alakja eltűnik a lelátók tövében, tekintetét az égnek emelte. Ez nem éppen úgy sikerült, ahogy szerette volna. Már első alkalommal is volt egy olyan sejtése, hogy Autumn Rue egy heves vérmérsékletű lány. Azzal is tisztában volt, hogy amióta a családja rendszeresen szóbeszéd tárgya lett, nagyon nehezen fogja tudni kicsalni őt a csigaházából.
 Először a saját démonjaiddal bánj el, mielőtt másét akarnád legyőzni - csendült egy hang a fejében. Csalódottsága enyhe dühbe fordult át, amikor belegondolt, hogy az egészről azok az álomképek tehetnek, amiket próbált mielőbb elfelejteni. Elég volt egy rossz szó és minden csak úgy... feltört.
 Elindult vissza az öltözőkhöz, ujjai már belefehéredtek abba, ahogy a Kométát szorította. Egy külső szemlélő is láthatta volna, hogy minden mozdulatát visszafogott indulatai irányították. Nem a lányra volt mérges, hanem saját magára. Hogy elvesztette az irányítást. Most még úgy nyilvánult meg, hogy nem figyelt oda felszálláskor. De legközelebb mi lesz? Nem veszi észre az akadályt az orra előtt? Nem lassít a kanyarban? Nem húzza fel időben a nyelet, amikor zuhan?
 Egyre sötétebb gondolatok futottak át az agyán, amikor valami megállásra késztette őt. Ha nem a földet bámulta volna, talán észre sem veszi. Egy ruhadarab árválkodott a fűben. Értetlenkedve hajolt le érte, nem tudta először, hogyan kerülhetett oda. Aztán belegondolt, hogy az minden bizonnyal Autumn-é lehet. Elejtette. Majd keres egy jó alkalmat, hogy visszaadja neki. Ha most futna utána, abban semmi köszönet nem lenne.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 19. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 20. 14:48 | Link

Artúr

Az a benyomása támadt Lilinek, hogy Artúr nem nagyon szeret sorban állni. Ha élt volna a szocializmusban, akkor eszébe is jutna megjegyezni, hogy még szerencse, hogy nem abban vannak most, de mivel a szőkének minderről halvány dunsztja se volt, természetesen nem elmélkedett ilyesmin.
Az iskolai nedűből viszont még nem volt szerencséje fogyasztani, szóval csak a vállát rángatta.
- Arra nem kell várni - morfondírozott. - Nincs izgalom, hogy hú, vajon milyen lesz? Jót választottam? Ezért állok már megint itt? Miért morog mögöttem az a férfi meg Sári nővére?
Nem tudta, hogy mivel sikerült kizökkentenie kicsit a másikat, de ha tudta volna, alighanem ő is kereshette volna a szavakat, vagy zavarában beleállt volna a földbe, még akár azok után is, hogy már sikeresen landolt. De mivel eléggé távol állt a profi legilimentor státusztól, ez sosem derült ki.
Okosan bólogatott Arti magyarázatára, mintha ugyan ő is értene a seprűkhöz annyira, hogy tudja, mitől zavarodhatnak meg ennyire. De egy karambol logikus magyarázatnak hangzott.
- Akkor még az is lehetséges, hogy én tettem tönkre szép lassan - nevetgélt szégyenlősen, utalva rá, hogy bizony nem egyszer landolt vele keményebben a kelleténél.
Hálás mosollyal fogadta az ajánlatot, és majdnem egy ölelést is bevetett, de úgy határozott, majd utána kapja meg, talán egy puszival is kiegészítve. Arti cuki volt, hogy így foglalkoztatta a testi épsége, igazán jól esett a szöszinek.
Az ölelgetős mutatványt nem mellesleg az is későbbre halasztotta, hogy végre megkaparinthatta a navinés új kreálmányát, hogy tesztelje. Eszébe se jutott, hogy ez esetleg veszélyes lehet, a félelemérzéke, óvatossága annyira volt kifejlett, mint ebihal a kerti tavacskában.
Elkezdett nagy ívben körözni, néha emelkedett és süllyedt kissé, aztán ahogy úgy találta, magabiztosan tudja irányítani a varázseszközt, úgy hajolt rá jobban, és gyorsított fel. Nem száguldozott, de a nyugdíjas tempót hamar elhagyta, élvezte, ahogy a szél a hajába kap.
- Jól néz ki lentről? - kiabált le Artinak, kicsit megállapodva a levegőben egy farolással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. augusztus 21. 00:40 | Link

Süvegesék Lilije

Artúr mindig is az aktív kölykök közé tartozott, ha ikertestvérével összefogtak, akkor mindent is letaroltak. Többször nevezték már türelmetlennek, hiszen mindig az azonnali siker és eredmény éltette. Nagyon kevés dolog volt, aminél képes volt elfogadni, hogy a befektetett munka gyümölcsét nem lehet azonnal leszüretelni. Ilyen a seprűgyártás meg a bűbájtanulás, az összes többit eléggé hamar feladta, amikor nem kapta meg a gyors visszajelzését: ilyen volt a kviddics, az énekkar meg… egészen jó orgánuma van, de sosem lesz egy Angyal Odett, akkor minek énekeljen még itt is? Szeret dúdolgatni magának, sőt szívesen kiengedi a hangját seprűkészítés közben, de ennyi.
- Végül is, ez is egy módja az adrenalin szerzésnek. – Bólint, bár még mindig határozatlan abban, hogy megéri-e az élmény, főleg, ha még rosszat is választ abból a sokból, amit próbálnak eladni.
- Sári nővére? – Vonja fel a szemöldökét bizonytalanul, ahogy átszkenneli az agyán az összes ismerős Sárit, majd szűkíti a kört a nővérre, majd pedig a morgásra.
- Vizsnyiczki? Lilla egy pasival volt? – Kérdi nem titkolt, ám nem erős döbbenettel a hangjában. Lillát még csak veszekedni látta a pasikkal, esetleg még azt elképzeli, hogy a könyveket kiadja nekik, de így… ennyi. Nem lenne rossz lány, csak a természete… főleg mostanság.
- Akkor biztosan szép pár, ha ilyen jól megértik egymást…– Az ember utálatban, bár ezt már nem teszi hozzá, mert a vicce akkor már kicsit gonosz lenne. Ő jobban szeret ítéletek nélkül élni, mert az a sok harag és indulat neki is fog fájni.
- A múltkor azt próbálták beadni a srácok, hogy gumicukros kávéjuk is van. Te is láttad? – Jut eszébe az édes kis párról meg a kávéról. Pár hete mindenáron el akarták vele hitetni, hogy ilyen is létezik, azonban ez számára teljesen elképzelhetetlenül és undorítóan hangzik. Ha ilyet kéne innia, jobban megborítaná, mint az ütés az akrobatikus seprűt.
- Még az is lehet, ha ilyen régi. – Helyesel, bár így nem tud egyértelmű magyarázatot adni. Itt-ott egy kis karc, ott egy kicsit hiányos a polírozás. Egyik nyom sem olyan átütően erős, talán a szétszereléskor meg tudná mondani az okát. Sokkal jobb lenne, ha valaki mindig karbantartaná ezeket a darabokat egy bizonyos összegért. Elvégre tovább lennének jók meg a diákok biztonsága sem egy utolsó szempont.
Nem akar maga mellett kampányolni, de még az ő teszt-darabjai is biztonságosabbak, mint itt némelyik. Hát milyen szépen száll a szőke kis csajszi a magasban. Az íves kanyaroknál egy kicsit aggódott, nehogy lerepüljön a seprűről. Látott már olyat, hogy a lovas haladt tovább egyenes vonalú gyorsuló mozgással, míg alatta a seprű pályát változtatott. Mondjuk aztán az ember is, csak már két koordináta tengely mentén tették ezt, de legalább közelítve a zérót.
- Igen, jól nézel ki! – Kiált fel, azonban pár másodperc múlva kapcsol, hogy mit mondott. Reméli, hogy nem hallatszott tökéletesen odafent a légáramlat miatt.
- Kényelmes? Könnyen manőverezik? – Tereli egyből a témát, miközben zavartan a zsebeibe dugja a kezeit. Oké, hogy kellemes látvány a leányzó, meg kiderült, hogy nem 14 éves már 3 éve, de ez ciki volt. Nem ez volt a kérdés, bármennyire is szépen farolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 21. 20:18 | Link

Artúr

Hirtelen rettentő kíváncsi lett a szőke, még kicsit oldalra is döntötte fejét, mint a kutyák, és úgy pislogott Artúrra. Hiába hasonlított annyira a nevük, ő valahogy sosem jegyezte meg, hogy Sári nővére a Lillára hallgat, sőt, igazán nem is tudott róla semmit. Túl uncsinak találta, de úgy tűnt, a navinés képben van vele, legalábbis egész meglepődött, hogy Lili egy pasival látta őt.
Megjegyzésére aztán csilingelve felnevetett.
- Igen, ő, és igen, pasival, bár nem néztem meg nagyon, hogy úgy voltak-e, hogy párban. Nem fogta a kezét, nem is álltak közel egymáshoz. Bár ő mindenkivel elég távolságtartónak tűnik. - Úgyhogy nem tudta biztosan, mi a helyzet, annyira meg nem érdekelte a dolog, hogy megkérdezze Sárit.
A gumicukros kávé sokkal izgalmasabbnak hangzott ellenben, el is tátotta a száját Lilkó, és megrázta fejét. Legközelebb tuti olyat kér! Csak hívná már meg valaki!
A seprű régi volt, ebben biztosan megegyezhettek, sőt, akár már múzeumban is lehetett volna mutogatni a levitás szerint, már amennyire az ilyen helyen kiállított dolgokhoz ő konyított. És eszébe is jutott valami neki arról, hogy akár több ezer éves holmik is fennmaradtak, míg mondjuk az öt éve vásárolt játékai már darabokba se voltak meg sehol.
- Lehet.. a régi dolgokat, azt mondják, nehezebb tönkretenni. Szóval.. lehet mégse az én hibám? - kérdezte reménykedő mosollyal arcán még utoljára, mielőtt maga alá kapta a srác seprűjét, és elröppent a földről.
Élvezte a hajába kapó szelet, az arcát simogató áramlatokat, a seprű vibrálását a.. szóval azt is. Tényleg klassz jármű volt, és kíváncsi volt, odalentről is olyan jól mutat, mint amilyennek ő érzi a repülését.
Jót kuncogott Artúr nagyon is jól hallott nyelvbotlásán, mert hát annak hitte, és meg is legyezgette egyik kezével arcát, mintha pironkodását próbálná hűteni.
- Igen, nagyon kényelmes! - kiabált le aztán, majd ismét meglódult, és egy spirált leírva ereszkedni kezdett, majd lehuppant a másik mellett. De a lendülete kicsit tovább vitte, ezért aztán arra késztette Artúrt, hogy elkapja, mielőtt letartolja őt.
Lili megint nevetésben tört ki.
- És remekül manőverezhető, csak én vagyok full béna!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. augusztus 22. 01:09 | Link

Süvegesék Lilije

Lili igencsak meglepődött azon, hogy Arti ilyen jól ismeri Lillát. Pedig csak van és volt néhány közös órájuk, elvégre egy évfolyamra járnak, még akkor is, ha nem sok közös óra jut nekik a tanulmányaik alatt. Az évek alatt nem sokat beszéltek, de pár lesújtó pillantást már sikerült bezsebelnie, főleg olyankor, amikor a seprűit cipelte a vállán meg behordta a terembe Vagy jelentkezés nélkül válaszolt kérdésre órán. Biztosan volt még pár alkalom, de nem mindig figyelte, hogy miket csinál.
- Igen, órán is távolságtartó. – Helyesel bólogatással megerősítve állítását. Lehet, hogy talált egy fazont, aki ugyanannyira utálja a nőket, mint ő a férfiakat, aztán ilyen kávézásra meg evésre eljárnak, megmutogatja otthon és úgy elvannak. Aztán persze az is lehet, hogy két idegen volt. Neki végül is mindegy is, amíg nem a fején töri szét a seprűt a lány.
- Te sem ismered? Akkor tuti kamuztak. Nemt’om milyen lehet… édes? Gyümölcsös? Ragacsos? Maci alakú a gőze? – Vonogatja a vállát fintorogva. Nem egy nagy kávés, de olyankor a sokkal megszokottabb ízeket szereti, mint a karamell, vanília meg… üres? Leginkább csak üres kávét iszik egy kis tejjel, nincs igénye ilyen flancos ízesítésekre. Inkább energiaital párti, az olyan, mint egy üdítő, nem forró, nem kell készíteni. Meg menőbb egy energiaitalos dobozzal flangálni, mint egy kávésbögrével.
Ettől már csak a seprűvel való császkálás alfább dolog, amiből Artinak bőven jutott, hiszen többször szállította a félkész kreálmányait a kastélyon belül ide-oda. Ettől kevésbé menő az iskolai ütött-kopott seprűket mutogatni, kivéve, ha az ember old-timer találkozóra viszi őket. Lilinek is egy ilyen jutott, meg nagyon sok kviddicsesnek is.
- Könnyen lehet, kiszámíthatatlanok ebben a korban. – Biztatja finoman megpaskolva Lili vállát, majd tekintete a közel edző csapatra siklik, ahol némelyik járgány nem éppen úgy működik, ahogy a biztonsági előírások kiírják.
- Látod ott azt a hajtót? Ha előre dől, hogy gyorsuljon ránt egyet a seprűje, ha kanyarodik inog párat oldalra mielőtt egyensúlyba jön. – Mutat fel egy lányra, aki éppen passzot próbál fogadni, de a körülményei nem épp a legideálisabbak ehhez.
- Ezen már több bűbáj is tönkrement, teljes átvizsgálást igényelne. Lehet kis mellékesért fel kéne ajánlani. – Mondjuk négy galleon egy seprű megjavításáért? Milyen jó referencia lehetne a portfóliója mellé, ha leírhatná magáról, hogy a teljes bagolyköves seprűgárdát átnézte és megjavította a hibásakat, ezzel megmentve egy első évfolyamnyi diákot a potenciális csonttöréstől.
Közben persze Lilire is kell figyelnie, nem csak a a kaching-ra meg a jövőbeli sikerről álmodozni: ahhoz most kell bizonyítania. Ha nem ábrándozott volna ennyit, nem is szaladt volna ki a száján, amit gondol. Szélesen vigyorogva konstatálja, hogy a hang nagyszerűen terjed az arénában.
- Vigyázz, bókok záporoznak dél felől! – Kiált fel balját a csípőjére támasztva, fejét finoman megcsóválva. Ha már így alakult, akkor csináljuk rendesen.
Hajába kissé belekap a menetszél, mire sikerül kipiszkálni az arcából a fürtjeit meg a szájából kiköpködni a hajat egyszer csak a közelében termett a szőkeség, aki úgy tűnik nem tud megállni az érkezéshez. Halkan felnyögve próbál időben odakapni, hogy nehogy együtt kerüljenek a földre. Sikerül belassítania a mellkasára érkező lányt, azonban egyensúlyából kibillen és együtt huppannak a pálya gyepére, ha Lili nem tud kiugrani.
- Jól vagy? – Kérdi nevetését visszafojtva. Nem tudja, hogy Lili mennyire fogja fel kínosnak a helyzetet, de szemmel láthatólag élvezte a próbakört.
- Szépen vezetted fent, nem vagy béna. Bemagyarázod magadnak. Pozitív megerősítés, világbéke, boldogság. Mindig ezt mondja az aloe bájitalos néni a Fő utczán. – Nem mintha Artúr hinne neki, szerinte csak lehúzás az egész, de az kétségtelen, hogy mindig vigyorog. Lehet CannoEVerát árul inkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 28. 17:45 | Link

Artúr

A maci alakú gőzfelhő gondolata rendkívül beindította Lili fantáziáját, és az említett kávékülönlegesség többi lehetséges tulajdonsága sem hagyta épp hidegen a lányt, de ez az ital amúgy is melegében volt finom, és a gőz is csak olyankor szállt fel belőle, szóval ez rendben valónak tűnt így. És még ha nagy valószínűséggel pocsék is volt egy ilyen gány kávé, addig nem volt hajlandó ítéletet mondani felette a lány, míg nem kóstolta. Csak sajnos Artúrnak továbbra sem látszott, hogy szándékában állna erre vetemedni, így végül feladta, és inkább a repüléssel és a navinést is láthatóan jobban érdeklő seprűk témakörével foglalkozott.
Elnézett amarra, ahová Arti mutatott, a kviddicset gyakorlók irányába, és próbálta észrevenni azt, amiről a másik magyarázott közben.
- Ó, szóval az nem a taktikája, amit azért vet be, hogy összezavarja az ellenséget - hümmögött aprókat bólogatva.
Pillantását aztán Artira fordította, ahogy szakértő szemét rajta tartotta a távolban, az égen manőverező játékosokon, illetve inkább azok seprűin. A szőke meg kicsit sajnálkozott azon, hogy úgy fest, nem ő az egyedüli, akinek gondja adódott a sporteszközével.
- Biztos sokan örülnének, ha rendben tartanád az állományt - bólintott Lilkó, és rávigyorgott Artira. Egyhamar nem lesz neki saját járgánya, szóval nagyon is értékelné, ha a srác működőképesen tartaná neki ezt az egyet.
Most viszont egy vadiúj, még tesztelés előtt álló példány volt a kezében, aztán hamarosan a lábai közt, ahogy elrúgta magát a földtől, és megtette a köreit az égen, közel maradva a seprű gazdájához, hogy az meg tudja figyelni, illetve, ha valami baj történne, tudjon időben reagálni. Azonban úgy tűnt, figyelme nem kizárólag a röppeszközön tartotta... dee még így sem sikerült elkapnia a lányt, bár könnyen lehet azért, mert nem gondolta, hogy el kellene. Igazából Lili sem tervezett nekirongyolni, csak hát rosszul mérte fel a sebességet, és aztán már nem volt nagyon mit tenni, csak a lehető legoptimálisabban elterülni a földön.
- Persze, remekül! - nevetett, miközben ellenőrizte, hogy valóban nem törte el semmilyét. Még az ujjai is szépen hajlottak, ahogy kellett nekik, szóval ezúttal jobban megúszta a dolgot. Vagy ilyen jó légzsák ez az Artúr.
- Szuper a seprűd! És világbékét is hozhat, meg boldogságot. Utóbbit biztosan, én nagyon élveztem legalábbis.
Felkászálódott, és segített Artinak is, aztán nevetgélve-beszélgetve levonultak a pályáról. Lilire várt egy zuhany, Artúrra pedig egy akrobatikus seprű javítás. Na nem mintha sürgetni akarná vele a lány, csak ha már itt vannak egy helyen mindketten, a seprű is meg Artúr is, hát akkor miért választaná szét őket? Nem? Hát de.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. szeptember 25. 12:17 | Link

Villő


Érzem a feszültségét, és nagyon megmosolyogtat. Szívem szerint azt mondanám neki, hogy ne fosson, nem fogom megenni, sem most, sem az első holdtöltekor, de azt szokták mondani, hogy soha ne mondd, hogy soha. Szóval inkább hallgatok, mert ha meg véletlenül kinyírom, akkor tök ciki a helyzet. Szóval na, megpróbálom azért persze, és természetesen nem áll szándékomban.
- Inkább az Odie. A Detti nem illik hozzám. Szóval jó, vagy az Odett is, vagy nem tudom, nagy fehér farkas. Viccelek, tényleg jó az Odie.
Zina szólít így, én meg tök jó fej vagyok, mert nem haraptam le a fejét neki sem, sőt, imádom a gyereket, és imádom azt is, ahogy szólít. A gyerek tényleg megváltoztatja az embert, én például sokkal türelmesebb, és olykor undorítóan kedves lettem. Hát ilyen ez. Anyának lenni. De semmiért sem cserélném el a bébifarkasomat. Szeretem azt, akivé miatta lettem.
- Örülök, hogy nem tekintesz kannibálnak, azt hiszem, ez nagyban megkönnyíti majd a csapattá kovácsolódásunkat.
Mosolygok, sőt, hangomból vidám kis nevetés is kihallatszik, és még rá is kacsintok. Oldódj fel kislány mást amúgy sem tehetsz. Hosszú út áll most előttünk, hiszen Beliánnal és Zinával is sokat dolgoztunk azon, hogy egy szoros egységet alkossunk, és tudom, hogy egy ennyire szoros összetartást nagyon nehéz megnyitni egy újabb személy felé. Azonban, abban egészen biztos vagyok, hogy meg akarom nyitni.
Villő, vagyis Veréb, egy nagyon édes lány, olyan, mint én, nagyon sok mindenben emlékeztet rám. Vidám, lelkes, nyitott, a személyisége kibalanszolja az egységünket. Lenne két fiatal és két idős, két csendesebb és két harsányabb. Nem hiszem, hogy le akarna dominálni, de úgy vélem, hogy ha egy nap nem lennék elég erős ahhoz, hogy az átváltozást kibírjam, akkor ő lenne az, aki továbbvinné az örökségemet. Egyben tartaná a másik kettőt, és reméljük, hogy mikor ez bekövetkezik, akkor tényleg csak a másik kettőről lesz szó, nem pedig másokról. Egyelőre nem tervezek sehova se menni, de tény, hogy a tanév végével falulakó leszek, kevesebb időt töltünk majd együtt, addig kell megoldanunk nagyon sok mindent. Nem késlekedhetünk.
- Szóval, ha így áll a dolog, szívesen látlak a holdköszöntő zabapartikon. Vannak teljesen húsmentes fogások is, és a vérközösség jófej arcokból áll. Amúgy… um… igen.
Rendben, most már muszáj elnevetnem magam, ert azért valljuk be, a világon a legédesebb reakciók egyike volt most ez. Azt hittem, hogy nyilvánvaló neki, de nem, viszont, ahogy láttam, hogy leesik neki, az minden pénzt megér. Hát van ennél édesebb, de komolyan? Nincs. Vagyis van, persze, de az egyik legédesebb volt most ez a jelenet. Imádom. Rendben, nagyon imádom ezt a lánykát.
- Szóval, mit is akartam? Ja igen. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamit enni, édességre vágyom, közben meg mesélhetnél nekem erről a te mágiádról. Nagyon érdekel, hogy mit is tudsz, Kisveréb. Ami pedig az Angyal Odett létet illeti, itt most csak Odie vagyok, rendben?
Jóban leszünk, efelől kétségem sincs, felkelve nyújtózom egy picit és ásítok egyet, mert teljesen elgémberedtem ezen a lelátón. Mehetnékem van, és remélem, hogy van kedve csatlakozni hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 12. 00:00 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Vizsgaidőszak. A legszebb idő arra, hogy az ember minden mást csináljon a figyelme elterelése érdekében, mint actually tanuljon. És mi se lett volna erre jobb módszer, mint kipróbálni az alig fél órája kapott seprűt egy random ismeretlennel. Marina majd kiugrott a bőréből, miközben kviddicsszettjében, kezében a Fecskével caplatott le a pályára. A szél gyengéden fújdogálta a haját, mely a szokásostól eltérő módon lófarokban lógott hátra. Komolyan vette ezt az egészet, ahogy a nagypapája kérné tőle. Mert bár nem ismerte, a nagyi meséi után biztos volt benne, hogy a száz százaléknál kevesebbel nem érte volna be.
Előbb ért le, mint Zalán, de nélküle ki nem próbálta volna. Letette a seprűt a fűbe, és ő maga is leült vele szembe. Elkápráztatta a tárgy szépsége, pedig ő még nem is értett hozzá annyira, mint az említett iskolatársa. Vajon Zalán tudatában volt, hogy ez mekkora dolog a számára? Hogy ez az első, és valószínűleg egyetlen hagyatéka a nagyapjától? Talán Zalán épp annyira izgatott volt a felfedezéstől, mint ő, hiszen ez neki is minimum annyira újszerű élmény, mint neki.
- Akarsz kezdeni? Mármint gondoltam átengedem neked a jogot. Amúgy is nagyon ideges vagyok miatta - magyarázott a lány, amint megpillantotta a vöröst, és olyan könnyedén állt fel, mintha a testében nem is lenne csont. Talán mégis segítettek azok a buta etikett órák valamit a tartásában.
Lehajolt, és felvette a tárgyat. - Megtennéd nekem, hogy kezdesz? - Szinte már kérlelte Mae a fiút. Felé nyújtotta a fát, és idegesen nézte, hogy biztos ne essen egyetlen karcolás se rajta. Nagyon is a szívére venné, ha valami ilyesmi történne, ebben már biztos volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. október 12. 22:52 | Link


repül a punk


Talán össze tudja zavarni az embereket úgy istenigazából. Mert valljuk be, itt áll talpig feketében vagy részben legalább, vagy ha épp színes napot tart, akkor is ott van megannyi dolog, amitől kinézik belőle, hogy kettőt szólnak hozzá és fejeli meg az illetőt. Aztán úgy ugrál, mint egy tinilány, aki előtt élete szerelme vagy épp kedvenc énekesszínész-akárkije áll és készül arra, hogy valahol aláírja. Lehet, hogy megedzi a levitást a személyével, de na, jobbat ma nem talál.
- Bármikor, főnök. Nehogy idő előtt őszülj – még szalutál is, mintha azért, mert rá merte ültetni a seprűre, már mehet is a frontra. Lenéz a lábára, amit először megint csak lóbál, majd végül beakasztja a helyére. Nem, ez nem a legkedvesebb módja lesz az életnek, azonban szava sem lehet, mindent a szájába rágnak. Mégis valami iszonyat motoros mozdulat jut eszébe, mintha muszáj lenne. Csak itt nem a két kezében van a kormány, hanem egy van, azt kell szorongatni, mindenféle gázkar nélkül. Nem csinálja elsőre utána azokat, amiket magyaráz, még csak az kéne, hogy kilője magát. Megint a lábára néz és értetlenkedik egy sort.
- Elég bizarr, de az előbb is elindítottam. Most akkor amerre húzom arra megy, vágom. De a lábammal mit döntök? - erre az előbb sem jött rá, most sem. Mindegy, mert nem fogja ma meccs várni és azt hiszi, nem idén kerül majd a kviddiccsapatba sem. Sőt, talán soha. Soha nem volt azonban ennél szófogadóbb, meg kell hagyni. Lehetséges, hogy az a csattanás, amit a hátával művelt, némiképp ösztönzi arra, hogy rábízza magát olyanra, aki kicsit tapasztaltabb? Csak ne jöjjenek rá, mert akkor sokszor fog fájni valamije.
- Nem? Akkor mehetek seprűversenyre? - mert fogalma sincs, hogy ezeknek van-e egyáltalán. Most el tud képzelni egy lóversenyt seprűkkel, de inkább ezt nem osztotta meg a másikkal. Még a végén idő előtt égeti ki az agyát.
- Jó de úgy mint az előbb, vagy így körbe-körbe? - pontosítani illik, ámbár a vigyor pont azt mondja, hogy úgy, ahogy az előbb próbálta. Na majd mindjárt. Előbb fogja és jobbra húzza azt a nyelet, majd előre dől, talán kicsit jobban, mint kellene, mert meg akarja csak kerülni a másikat, erre kábé körberohanja. Visítani nem visít, de azért valami olyasmi hangot kiad.
- Hóóó – húzza ki magát megint, remélve, ettől lelassul. Oké, kanyarodni tud, jó nagy ívben, ez már oké és gyorsulni is. Jó, akkor pörög. Megindul ismét, miután ficergett egy sort és kicsit feljebb emelkedik. Annak kell hely, kérem, még a végén beveri a fejét a földbe. Jól rászorongat lábbal, ujjakkal a seprűre és kezdené, előbb azonban hátra akar nézni a másikra. Meg is teszi, ennek következménye, hogy oldalra dől és dől, majd végül azon kapja magát, hogy fejjel lefelé van. Ahelyett hogy sikítana, lenyeli és felröhög, de szíve hevesen ver, mert érzi, hogy ujjai mindjárt lecsúsznak. Minden erejével csimpaszkodik a rohadt seprűbe.
- Elbasztaaaam – kajabálja le, mintha nem látná a másik, mit művel. - És most örökké itt fogok lenni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 17. 01:18 | Link

Marina

Látszott rajta, hogy futott. Nem akarta megváratni a lányt, de annak ellenére, hogy már harmadjára ment végig a klubhelyisége és az előcsarnok közötti útvonalon, nem ez lassította le, hanem a Szfinx feladványa. Ott tökölt előtte legalább öt percet, de amint átjutott rajta, levágta a klubhelyiség egyik ablakpárkányára a gnómgumót és rohant is visszafelé. Az előcsarnokból kijutva seprűre szállt, de most nem szakadt el annyira a földtől, másfél méter magasan kerülgette a fel-felbukkanó akadályokat.
 Tudta, hogy várni kellett rá, de szemmel láthatóan nem sok kedvét szegte Marinának. A landolás kapkodósra sikeredett, épphogycsak nem bukott orra a Kométával. Döbbenten hallgatta, ahogy valósággal könyörögtek neki azért, hogy tegyen egy próbát a rellonos ajándékával.
 - Egészen biztos vagy benne? - kérdezte még utoljára, de látván a másik elszántságát e kérdésben, inkább elvette a neki nyújtott műalkotást. Cserébe felé tartotta a saját seprűjét, hogy vigyázzon rá. - Egy karcolást sem ejtek rajta, ígérem.
 Majdnem elveszett megint a nyél vésett mintáiban, amikor kereste, hol lesz rajta meg a tökéletes fogás. Kicsivel rövidebb volt, mint Zaláné, de ez sebességbéli különbséget nem kellett hogy jelentsen. Erről a fiú már az első levegőben töltött pillanatban meggyőződött. Épphogy elrugaszkodott a földtől, de a Fecske már rántotta magával. Már-már olyan érzés volt, mintha a jármű jobban vágyott volna erre a lehetőségre, mint bárki más a kviddicspályán. Vajon mikor repültek vele utoljára?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 18. 15:36 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Ideges volt, fú de még mennyire, hogy az volt. Ritkán kerültek hozzá a nagyszülei holmijai, nagyrészt azért, mert az apja mindennél jobban tiltotta őket. A nagyi magyar szótára is a tűzben végezte volna, ha nem dugja el a padló rései közé azon a végzetes estén. És a nyakában lógó láncot se adták volna neki, ha személyesen nem megy be az ispotályba meglátogatni a nagyit. Mind olyan érték, amelyet a legfontosabbnak tartott, és amelyről a családja egy örök életre eltiltaná. És most itt volt a seprű.
- Hát azért mondom – nézett értetlenül Zalánra Mae. Talán mégis rosszul mondta volna? Lehet mégse olyan jó a magyarra, mint ahogy gondolta, csak a barátai már hozzászoktak a furcsa megszólalásaihoz? Mondjuk amekkora hülyeségeket szoktak mondani Lokiék, nem csoda, hogy mindent értettek.
Átvette a másik seprűt, és izgatottan várta a felszállás pillanatát. És egyáltalán nem csalódott. A Fecske minden képzeletét felülmúlta gyorsaságával. Úgy szállt, ahogy egyetlen újonnan vásárolt jármű sem. Mae gyorsan a lába közé kapta a Kométát, és Zalán után eredt a levegőbe. Látni akart minden pillanatot. Szíve szinte repesett az örömtől, ahogy elképzelte nagyapját a fán ülve száguldozni. Biztos remek volt. Biztos remek lenne…
- Na milyen? – kiabált oda Marina, mert lehetetlen lett volna utolérnie a másikat. Egészen más szint volt az a Kométához képest. Már nem sértésből, az a seprű is tökéletesen megcsinált mindent, amit kellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 21. 12:25 | Link

Teddy

- Versenyre? Azzal még várnék - mondta sietve, még mielőtt a dicséret túlságosan Teddy fejébe szállna és komolyan sportkarrierbe akarna kezdeni. Nem gondolta át azt sem rendesen, hogy a fiút igencsak nehéz lesz navigálni a levegőben, hogyha egyszerű kifejezéseket nem tisztáz vele, mint a pörgés, forgás, a hurok, a csavar és társai. Feszült figyelemmel kísérte a mutatványt, ahogy megkerülte őt. Hogy ne veszítse szem elől, vele együtt forgott.
 Értékelte, hogy tanítványa látott fantáziát a lovas hasonlatában, de a "hóó" itt sajnos nem működött. Ellentétben azzal, ahogy áthelyezte a súlypontját a seprűn. Néhány dologra azonnal ráérzett, ígéretesnek tűnt... volna, ha nem néz vissza rá, aminek következtében - és amiért még nem értette a döntés fogalmát - átfordult és immár fejjel lefelé lógott a semmiben.
 Zalán felpattant a Kométára, hogy minél előbb Teddy segítségére siessen. Örült, hogy volt most annyi lélekjelenléte, hogy veszettül kapaszkodott a nyélbe, csak kérdéses volt, meddig bírja.
 - Hát ha neked tetszik így, ki vagyok én, hogy beleszóljak? - mondta halkan nevetve, amikor közel repült hozzá. Ebből a helyzetből csak a tapasztaltak lennének képesek visszaküzdeni magukat ülőhelyzetbe, szóval neki kellett valahogy segítő kezet nyújtania. - Kapaszkodj - hangzott a figyelmeztetés, majd egy méterrel lejjebb ereszkedett s megkísérelt a másik hóna alá nyúlni, hogy saját kezűleg forgassa át a srácot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 21. 23:23 | Link

Marina

Egyre feljebb emelkedett, menet közben nem tudta megállni, hogy ne pördüljön meg egyszer-kétszer a seprű nyelének tengelye körül. Ez az egyszerű trükk gyakorlatilag veszélytelen volt, ha a megfelelő gyorsasággal repült az ember. És annak a Fecske egyáltalán nem volt híján, sőt! Hamarabb gyorsult fel, mint a Kométa.
 Szeme sarkából látta, hogy Marina próbálja utolérni őt. Meglepődött kicsit, de egyáltalán nem bánta, hogy a lány kezébe vette a dolgokat és a seprűjére szállt. Látszott minden mozdulatán, hogy tudja, mit csinál. Bár Zalán szeméből nem sokat láthatott a védőszemüveg miatt, az a széles vigyor és a tüdejét széthorpasztó kurjantása választ adhatott a rellonos kérdésére. Mámorító érzés volt ezzel hasítani az eget.
 Nem akart túl magasra repülni, látta, hogy kicsit le is maradtak tőle. Megfordulhatott volna simán is és kezdhette volna a zuhanórepülést. De abban hol van a móka? Irányba tartotta, meg is indult vele lefelé, de aztán a lábával enyhén ellökte magát a járműtől. Mellette zuhant egy darabig, szabadon, de azért a kezével stabilan tartotta Marina kincsét. Most már biztos volt abban, hogy hívhatja így. Még bőven a magasban járt, amikor úgy érezte, elkezdhet fékezni. Nem ismerte még annyira a Fecskét, hogy tudja a határait, így ismét a lába közé fogta azt a csodát és finoman maga felé kezdte húzni a nyelet. Lomha, de biztonságos ívben hozta vízszintes helyzetbe magát, majd égkék pillantásával Marina után kezdett kutatni.
 - Imádni fogod! - kiabálta, ahogy közelebb repült hozzá. - Megpróbálsz átszállni rá? - Bár észrevette, hogy a lány ügyesen repül, nem tudta, hogy az eféle mutatványokkal mennyire van megbékélve. Lilit ismerte csak, aki előszeretettel csinált ilyen mozdulatokat rajta kívül. Levegőben seprűcsere és társai. De hát landolni és ott cserélni is egy percbe telik csupán, az sem lett volna tragédia.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 21. 23:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. október 23. 16:53 | Link


repül a punk


Valahogy sejtette, hogy attól még, hogy tudja, hogyan üljön rá meg miként mehet előre, még nem készítik a mezét. Pedig irtó menő lenne egy Marchetti név a hátán, valami szép számmal, viszont ahhoz, hogy valaha bármely csapatban helyet kapjon, még ha az egy sakk-csapat is, igencsak fordulnia kellene nem csak a seprűvel, hanem úgy mindenével. Meze persze lehet, nagyon sok helyen jó pénzért a kezébe kapja, hát talán majd csináltat is. Mert ehhez megjött a kedve.
- Akkor majd holnap adom le a jellapot – biccent egyet, mintha amúgy szezonja lenne. Azt se tudja mikor van, tavaly is csak véletlen járt erre, amikor egy csapat edzett és fél szemmel nézte, hogy mit repkednek a szélben és esőben. Aztán kiderült, hogy mi is volt az, ennyire elszánt sosem lenne, hogy szélben, viharban is. Pedig olvasta a könyvet, amiben írtak szélsőséges meccsekről hóban, vagy épp hidegben. Na, nem mondja Zalánnak, de aggódnia nem kell attól, hogy tényleg megteszi.
Megtette azonban, hogy hallgatott az instrukciókra és megindult. Egész jó lenne, ha nem róla lenne szó. Leesni nem fog, egyelőre ez nem fenyegeti, vagy mégis és elkerüli. Jó lenne ez, egészen, ilyen ritka hobbinak, hogy néha elmondhassa, ő tényleg a föld fölött lebeg, ahogy sokan hiszik róla néha. Pedig abszolút nem nagyképű, a szája nagy, irdatlanul. Azzal kiált egyet, amint végül oldalra billen, mert leskelődik, hogy most jön vagy csak lentről kap további tippeket. Ennek örömére lóg, mint valami majom, csak éppen nincs olyan kényelmes magasságban, hogy röhögve huppanjon le. Szerencsére lógott eleget mászókán, hogy tudja, hogyan bírja egy ideig.
- Basszameg – morogja, ahogy lefele pislog, majd meglátja, hogy Zalán felröppen. Csak hopp, már ment is neki. Seprűn született, tuti. - Ja hogy maga csak ilyen lazán – integetne, de túlságosan elfoglalt most, így csak vigyorog. Persze egy kis hiszti belefért, amin a másik jót mulatott és már majdnem azt hitte, tényleg így hagyja.
- Te vagy a Főni, beleszólhatsz – még a nyelvét is kiölti, hogy mennyire tetszik itt neki. Viszont ahogy közelebb ér, nagyra nyílik a szeme, ahogy megfogja és tolni kezdi felfelé. Egyik kezével automatikusan kapaszkodik belé, combjaival pedig még jobban szorongatja a seprűt.
- Ááááá mit csináááálsz?! - nem esik le neki, azt hitte, majd lehúzza, mint valami utánfutót és ott majd lepottyanhat. Így félig lóg a másikkal, félig meg a seprűvel. - Most másszak át, vagy mi a rák? Le fogok esni – mert ugye fele keze maradt a seprűn. Nem tudja, engedje-e el vagy fordítva, így szépen néznek ki, mintha csak repkedés közben ölelkezénének. Talán mintha süllyedne, szóval lassan itt a pánik ideje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 24. 12:38 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Hangosan felnevetett a srác kurjantására. Minimum annyira örült neki, mint ahogy várta, hogy átszállva ő is megtapasztalhassa ezt az érzést. És olyan magabiztosan mozgott a seprűvel, mintha már évek óta azon gyakorolna. Szinte mondhatni eggyé az eszközzel. Mi ez, ha nem profizmus? Marina pedig éppen ezért még akkor se ijedt meg, mikor zuhanórepülésben elkezdett esni a srác. Szemével végigkísérte a mozgást, ahogy a végén a gyönyörű kijövetelt is. Ő sose volt ennyire jó seprűlovas, és talán nem is lesz, szóval a legnagyobb csodálattal a szemeiben figyelte a mutatványt.
- Wow, te aztán nagyon tudod mit csinálsz! - fejezte ki szavakkal is az elképedését a lány. Természetesen ezt bóknak szánta, félreértés ne essék, és ebben viruló arca is megerősítette. - Persze - bólintott, és megkapaszkodott baljával maga előtt, jobbjával pedig mögötte, és a kezével felhúzva magát helyezte rá a lábait oda, ahol eddig ücsörgött lélegzetvisszafojtva. Mások talán megijedtek volna ettől a magasságtól. Főleg ha csak annyira tapasztaltak, mint Marina, de úgy tűnt ebből a lányból hiányzik a félelem. Vagy legalábbis nem az ilyen dolgoktól retteg. A fizikai fájdalmat sokkal könnyebben viselte, mint a lelkit, és már azt is tudta, hogy ha le is esne, bízhat annyira Zalánban, hogy elkapja. Talán őrült volt, hogy ilyen gyorsan kialakult benne ez az érzelem, talán csak dán.
- És akkor hogy csináljuk? Átugrok, meg te is? - kérdezte teljesen a feladatra koncentrálva. Zalán is láthatta, hogy talán sose csinált még ilyet, azonban ez nem jelentette, hogy nem áll készen bármire is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 14:51 | Link

Teddy

- Merlinre, Teddy, a seprűnyélbe! - vágta rá gyorsan, amint észrevette, hogy a fiú belé próbál kapaszkodni. Nos, így lényegesen nehezebb, de annál érdekesebb mutatvány fog kerekedni ebből. Az fülsiketítő üvöltésre egy halk sóhaj és egy szemforgatás volt a válasz. És még az anyja őt tartja túl hangosnak. Szívesen bemutatná neki ezt a gyereket, csak a kontraszt érzékeltetése végett.
 - Nem fogsz leesni. Foglak. - ennél nagyobbat nem is tudott volna hazudni. Ha Teddy nem tudja tartani magát, Zalán aztán kapaszkodhat belé, de biztosan le fognak esni mindketten. Nem volt elég izom rajta ehhez. Talán ha teljesen alá repül, akkor mindketten megússzák ép bőrrel, a Kométa megtartja őket.
 Most, hogy fejben átpörgette a lehetséges B tervet, megpróbálta véghezvinni az eredetit. Megragadta a másik kezét és megindult a seprűjével felfelé. A Kométa picit lomhábban mozdult, jelezve ezzel, hogy nem tehervontatásra készítették, de attól még úgy látszott, hogy lassan, de biztosan sikerül visszaforgatni tanítványát az eredeti felállásba.
 - Oké. Nézd a lábam - mondta határozottan, majd bemutatta, milyen az, amikor a lábtartón áthelyezve a súlyát dönti magát jobb, majd bal oldalra. - Nem csinálok semmi mást. Nem kell a kezem hozzá. Ha érzed, hogy felsőtestel dőlsz az egyik irányba, lábbal korrigálsz. És akkor nem fogsz lefordulni olyan könnyen. És az orrod elé nézz. - Az utolsó tanács kicsit szigorúbban csengett, de barátian vállbaveregette, jelezve ezzel, hogy csupán nem szeretné, hogy baleset érje.
 - Hagyjuk a pörgést. Láttam, hogy a hurkot szeretnéd megcsinálni. Legyen az a mai cél. Gyere! Csak csináld, amit én. - azzal fordított egyet a kométa nyelén és elindult a pálya széle mentén. Először a fölhöz közeli, lassabb körökkel kezdte, hogy biztosra menjen, Teddynek sikerül egyensúlyban tartania magát. Utána tervezett gyorsítani. Mert a hurokhoz kelleni fog egy bizonyos sebesség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 24. 18:16 | Link

Marina

  Lesütötte tekintetét egy pillanatra és szerény mosollyal fogadta Marina dicséretét. Nem gondolta, hogy amikre képes a seprűn, azok kiemelkedő tehetségre utalnának, de tény, hogy pontosan képben volt azzal, mi történik körülötte a levegőben, mire vigyázzon és hogyan időzítsen. Ez talán csak tapasztalat, semmi több. Hiszen már hatéves kora óta repült. Volt ideje belerázódni.
 Meglepettség suhant át az arcán, amikor Marina arra készült, hogy felálljon a Kométára. Persze gondolhatta volna, hogy az a család, ahol ilyen jó állapotban megmaradt egy Hollósi seprű, az tudhat egyet s mást és nem kell sokat győzködni majd, hogy cseréljenek helyet a levegőben. Ajka elnyílt a csodálkozástól és a kezét emelte, hogy ha a lánynak szüksége lett volna rá, rá tudjon támaszkodni.
 - Csak óvatosan - tette hozzá sietve, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy a másik stabilan áll, megkísérelt ő is felemelkedni. Sokkal körültekintőbben csinálta a mozdulatsort, mint a saját seprűjén, mert még fogalma sem volt arról, milyen súlyelosztásban marad tökéletesen álló helyzetben a járgány. - Háromra. - Marina arcát figyelte, hogy bármyilen kételye van a mutatványt illetően, azt időben észrevegye rajta. Hagyta, hogy ő kezdjen számolni és akkor ugorjanak, amikor készen áll.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 24. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. október 24. 18:58 | Link


#mégelőzőévben
#madarasseprű
#előzmény
#Zalán



Lassan mozdult, ahogy guggolásból egyre feljebb nyomta magát. Kezeit oldal tartásban kirakta, hogy ha esetlegesen elvesztené az egyensúlyát is gyorsan tudjon reagálni. De semmi ilyesmi nem történt. Talán a vérében van a repülés, vagy ki tudja, kiskorában tanították, csak nem emlékszik rá.
- Oké.... akkor... háromra. Egy...- szívta be remegősen a levegőt. - ... kettő, három - fejezte be a számolást, és elrugaszkodott a Kométától. Már az indulásnál látta, hogy nem lesz jó. Rosszul mérte be a távolságot, és nagyobbat rugózott, mint kellett volna. Csavart egyet testén, és kinyújtotta a kezét, hogy a seprű nyele után kapjon. A lába konkrétan már csak akkor fordult irányba, mikor már ujjai szorosan rászorultak a Fecskére. Sikkantott egyet, ahogy bepördült a teste, aztán hagyta magának, hogy kilógjon.
- For søren! - kurjantotta adrenalintól tengő aggyal. - Huhh... - fújta ki a levegőjét kicsit hangosabban, aztán karjaival felhúzta magát, a nyelet a hóna alatt szorítva lendítette be a lábát, és szép lassan, mint egy lusta macska végül elnyúlt végig az eszközön.
- Well... nem ez volt életem érkezése - nevetett, ahogy lassan tudatosult benne mekkora hülyeséget csinált az előbb. De hát ezért élt. Az adrenalin hajtotta, és az, hogy a halál szemébe nevethet.
- Na jó, elég volt a bolondozásból, ideje kipróbálni ezt a szépséget - ült fel rendesen a seprűre, és a lábát a helyére csúsztatta. - Gyerünk, min kære. Mutasd meg mit tudsz - lendült előre, és a seprű szinte azonnal kitűzött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. október 26. 17:41 | Link

Roland

Hiába a tértágító bűbájok, vagy akár a Kívánságok Terme, Lili sokkal szívesebben ült seprűre a szabad ég alatt, még akkor is, ha utána a varázseszköz nem nagyon ment sehová, csak megtartotta őt néhány méter magasan, ahol aztán a gyakorlatait végezhette. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, egyszerűen csak furcsának találta a repülő eszközt bevinni a kastélyba. És mivel nem is az övé volt, természetesen a helye is itt, a szertárban volt, a kviddicspálya mellett, szóval még közelebb is volt itt, mintha beviszi magával, aztán, ha végzett, kihozza újra, hogy aztán sétálhasson ismét vissza az iskolába. Macerás, és amúgy is, még mindig egész jó idő volt, szóval miért is ne jöhetett volna ki?
És itt legalább nem is zavarta semmi, nem kellett aggódnia amiatt sem, hogy egy másik társát megüti véletlenül a jókora seprűvel, mert most a kviddicsesek sem jöttek elő. Néha-néha belefutott olyanokba, akiknek kilóméterhiánya volt repülésből, de velük nem akaszkodott össze, messzi elkerülték a többnyire szerencsétlenkedő lányt. Az egyetlen dolog, ami arra ösztökélte, hogy befejezze aznapra az edzést, a lemenő Nap volt. Hamar a fák mögé bújt, és ahogy egyre inkább a télbe hajlott az idő, úgy tért egyre korábban nyugovóra a meleget szolgáltató égitest is.
Jóleső fáradsággal a tagjaiban hoppant le a fűre, és lassú léptekkel elindult az Eridon címerét viselő öltöző irányába. Még mindig nem szokta meg igazán, hogy most már ez a háza, és szinte félt a kék színekben pompázó lelátók irányába elnézni. De nem bánkódott nagyon, és egyébként is volt bőven min agyalnia, igazából a testedzést is azért tolta ennyire, mert ha alaposan kifáradt, nem kellett álmatlanul forgolódnia a még szinte idegen ágyban.
Bánatos volt, és kissé magányos, de nem akarta bevallani magának, sem másnak, de látszott rajta. Talán még fogyott is kicsit, bár talán csak a testhezálló, melegítő ruhái miatt tűnt látványosnak a dolog.
Mielőtt még betért volna az ajtón, gondolt egyet, és lecsüccsent a kispadra, hogy kifújja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 345
Írta: 2021. október 27. 19:34 | Link

SzőkeLili
#mitbuslakocc - kinézet+pulcsi

Ma futónapom volt, ennek is lassan vége. Azt hiszem, hogy talán túl is toltam egy kicsit, de sebaj, úgy terveztem, hogy még két kör belefér a kviddicspálya körül is levezetésnek, amint visszaértem a faluból. Nem szeretem félbehagyni a tervet, de most nem igazán van kedvem végigvinni, mégis gépiesen figyelek a légzésemre, a lépéseimre, a talajra, egyszóval mindenre, ami problémás lehet, hogy teljesítsem a mára kitalált tervemet. Fülemben bömböl valami zene, már rég nem azt figyelem, de mégis jó, hogy érzem a ritmust, ahogy a csávó csapkodja a dobot, vagy épp a bassusgitár húrjai dobbannak bele a dobhártyámba. Az egész agyamat leszívta a mai nap, annyira figyeltem órákon. Mostanában belém állt a parakapa, hogy mi lesz, ha nem sikerül év végén levizsgáznom, hmm? Persze vannak stresszlevezető dolgaim, például az edzés és a szex, de sajnos azok is csak ideig-óráig segítenek. Mára azt is kitaláltam, hogy egy szál trikó plusz pulcsi kombó milyen jó lesz, a fejembe egy melegebb sapkát nyomtam, mégis kissé fáztam. Nos, igen, sosem voltam jó időjárás felmérő, de majd kérek tanácsot az én saját bejáratú divattervezőmtől. Amúgy tényleg, lehet, hogy fel kéne újítani már a ruhatáramat is kissé. Lehetne vele is csináltatni, de nem nagyon engedi kifizetni Reina a kész prototípusokat, amikkel néha meglep, nekem meg ehhez már kezd nem pofám lenni, hogy csak úgy ingyé elfogadjak ilyeneket. Természeteben meg még nem engedte, hogy ledolgozzam nála, szóval továbbra is várnom kell, vagy fizetnem, hogy egálban legyünk. Na, de mindegy, máris feltűnik előttem az aréna és ez új erőt költöztet a tagjaimba. Szép lassan be is érek, körülnézve alig látok valakit, csak pár emberke röpköd, de konkrétan nem köt le. Mekkora buziság ez a kviddics, baszod, nem normálisak! Persze tudom, hogy izgalmas lehet, hogy mikor költözik egy gurkó a tüdőd helyére, miközben két idióta kergeti a cikeszt. Amúgy, ha megvan az egyik gyökérnek az aranyszárnyú szar, akkor nagy valószínűséggel nyertek is. Nagyon jól kitalált játék, hogy gyakorlatilag 6 ember feleslegesen dolgozik össze, úgyse rajtuk múlik. Inkább nézek seprűakrobatikát, Layla elég jól tolja, meg a segge is fénylik, abban a latexben, vagy mi a szar van rajtuk. Egy kör megvan, és már csak én vagyok a közben szépen besötétedő arénában. Illetve még egy csaj, aki ott üldögél a kispadoknál, és ahogy elmegyek mellette látom, hogy búvalb...élelt a képe. Visszafordulok és előtte megállva, a térdemre támaszkodok. Felismerem a csajt, Kalapos Liliána, kinek nagy a... szája, ehehehe.
- Na, mi van, kiverték a fogad? Úgy nézel ki, mint, aki benéz - lihengem, mert egyelőre a pulzusom még nem normalizálódott. - Jól áll rajtad a ruha, nem is gondoltam, hogy van melled - vonok vállat, már amennyire ezt lehet térden támaszkodás közben. - Csengét láttad? Azt mondta csinál nekem egy listát a szabad csajokról, de még nem adta ide - érdeklődöm a csajszim felől. Rég láttam már, lehetne mondani, hogy az én hibám is. De ki mondana ilyet?
Utoljára módosította:Létai Roland, 2021. október 27. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. október 27. 22:13 | Link

Roland

Szinte mindent jobban szeretett társaságban csinálni, a nyilvánvaló kivételeket nem számítva, de az edzeni inkább egyedül volt jó, mert magára koncentrálhatott, a feladatra. Párszor persze Lucas-szal együtt is izzadtak, mármint futottak, meg fekvőtámaszoztak, ilyesmi, és mostanában gyakran Zalánnal is edzett a szőke, de a seprűn ügyeskedést még mindig inkább magányosan csinálta. Kivéve, mikor mégse, de Csengével nem annyira sikerült egy ideje összeegyeztetnie a dolgait.
Pedig most nagyon örült volna a másik szöszi társaságának, nem érezné magát olyan elhagyatottnak. Először Lucas sétált ki az életéből, most pedig a teljes házát kellett "cserélnie". Persze ott voltak, és ugyanúgy találkozott velük órákon, a folyosón, de valahogy mégis más volt így minden.
Pedig nem akart szomorkodni, igazán nem, így aztán mikor közeledő léptekre lett figyelmes, fel is kapta a fejét, és ha nem fagyott volna le egy pillanatra a kérdéstől, amit nem értett egészen, rögtön el is vigyorodik. Így csak némi fáziskéséssel kanyarodott fölfelé mindkét szája széle, és még rá is mutatott kivillanó fogaira, hogy bizony megvannak azok.
- Hogy mi? - pislogott aztán, és kezeit melleire helyezte, mintha csak csekkolni akarná, hogy valóban ott vannak-e. - Persze, hogy van. Már miért ne lenne?
Kicsit váratlanul érte Roland, és az ő stílusa, amiről persze barátnőjétől már sokat hallott, de tapasztalni még nem nagyon sikerült. Valahogy elkerülték egymást, néha még volt is egy olyan érzése, hogy maga Csengu igyekszik gondoskodni róla, hogy nehogy összefussanak. Ki tudja, miért.
Megrázta fejét, és felállt, majd az imént csak a földre engedett seprűhöz lépett, és lehajolt érte.
- Ma nem találkoztunk. Meg asszem' tegnap se. Roland, ugye? - fordult aztán vissza a térdén megtámaszkodó, jól láthatóan szintén egy kiadós edzésen túlesett sráchoz. Rajta jobban meglátszott a belefektetett energia, izmos volt, sehol semmi felesleg. Lili irigykedő tekintete egy kicsit el is időzött rajta, aztán kapcsolt, hogy mit is mondott még a másik.
- Ó, hát azt szerintem csak kamuzta - nevetett. - Bár kérdezgetett a barátnőimről, hogy mit gondolok róluk, meg ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 28. 23:59 | Link

Marina

A saját ugrásának nem kerített akkora feneket, mint Marináénak. Hisz már ezerszer tett magáévá minden olyan pillanatot, amikor elszakadt a seprűjétől a magasban. Volt egy pillanat, amikor a másik már majdnem meggyőzte őt arról, hogy ez most tökéletesen fog sikerülni. Nagyon szép tartása volt. Amikor már ő is álló helyzetbe küzdötte fel magát, egész testével a seprű orra felé fordult, bal lába volt elöl, jobb háttul, kezeivel ő is kitartóan egyensúlyozott. Ismerte már magát, tudta, hogy ha a levegőben próbálna a megfelelő irányba fordulni, nem biztos, hogy sikerülne neki. Így, hogy oldalazva fog ugrani, csak a lábaira kellett koncentrálnia, hogy pont a lábtartón landoljon velük.
 Minden egyes számnál bólintott s amikor elértek a háromhoz, elrugaszkodott. Nem vitte túlzásba, lábait enyhe terpeszbe tette, és már ott is volt a saját seprűjén. Bár tudta, hogy a Fecske a családjához kötődik, mégsem érezte magát egyetlen repülés után annyira komfortosan rajta, mint a Kométán. A megkönnyebbülése azonnal szertefoszlott, amikor szeme sarkából észrevette, hogy Marina rosszul lőtte be a távolságot. A szíve kihagyott egy ütemet, mert látta, hogy a másik kezével kapaszkodva próbálja kihozni a legtöbbet a mozdulatból. A legtöbbet, ami jelen esetben azt jelentette, hogy le lapuljon palacsintává egy kiadós zuhanás után.
 - Marina! - hadarta a fiú és kezét nyújtotta ismét, de a két seprű kissé messzebb került egymástól, amikor ők elrugaszkodtak azoktól. Onnan, álló helyzetből nem tudott segíteni, nem érte el. Másik kezével oldalra rántotta a saját seprűjét és kissé lejjebb irányította, hogy legrosszabb esetben alulról kapja el őt, ha nem tudja tovább tartani magát. A legnagyobb szerencse az volt, hogy a rellonos lélekjelenléte nem veszett el a pontatlan ugrás során s minden erejével azon volt, hogy visszatornássza magát a Fecskére. Bár Zalán először meg volt rémülve, kék szemei most elismerően figyelték a lány minden ösztönből jövő mozdulatát.
 Nyelt egyet, mert a szíve Marina helyett is a torkában dobogott, amit csak halványan tudott csillapítani a felcsendülő nevetés. Szép lassan engedett csak fel Zalán hangulata, ez fordítottan arányos volt a nekilóduló Hollósi seprű sebességével. Mosolygott, nem is kicsit, de még kellett egy kis idő, mire meg tudott szólalni. Ő nem indult egyelőre a lány után, csak elgondolkodva nézte, ahogy birtokába veszi az eget újdonsült hátasával.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 4. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék