36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 15. 09:51 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

Fa, fa, fa, felhő, hold, árnyék a réten, fa, fa, fa... Várjunk csak? Mi a szösz? Felhúzott szemöldökkel fordulok vissza a külvilág felé az első emeleti ablak mögül, és az ablakra tapadva próbálom eldönteni, hogy csak a szemem káprázik-e, vagy tényleg valaki a kviddicspálya felé tart. Egy kis tétovázás után megindulok a lépcsők felé, miközben tekintetemet igyekszem az alakon tartani, kihasználva, hogy a folyosó szinte teljes hosszán sorakoznak ablakok.

Mire kilépek a nagy kapun, az alak már sehol. Gyorsítok lépteimen, így pár perc múlva meg is érkezem a pálya széléhez, ahol az árnyak közt megbújva kezdek hallgatódzni. Suhanást hallok felülről, éleset, süvítőt, ami annyira a seprűk sajátja. Felnézek, de a rossz fényviszonyok miatt csak egy elsuhanó foltot látok, amint a levegőben kanyarodik át egyik alakzatból a másikba. Vágyakozva nézem, majd megacélozva a lelkem, egy rövid arccsípkedés után kilépdelek a pályára. Várok, de nem indul el felém, úgyhogy elkiáltom magam.
- Hahó! - se ideges, se fenyegető él nincs a hangomban, egyetlen célom vele az, hogy felkeltsem a figyelmét, és lecsaljam magamhoz. Felemelem jobb kezem, és integetni kezdek, a balomban pedig a pálcát tartom, biztos ami biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. július 19. 20:48 | Link




Miután felemelkedtem járgányommal a levegőbe, rögvest bele is vágtam a móka közepébe. Szélsebesen kezdtem el repkedni egyik alakzatból a másikba kanyarodva. Szuper érzés volt! Máskor is élni fogok a lehetőséggel, hiszen ilyenkor a legjobb repkedni, nyugi van, jó az idő, kedvező a széljárás és miegymás. Kicsit sajnáltam, hogy a tesóm már nincs a közelben, mert régen is rengeteget mókáztunk együtt. Igaz Bencének szólhattam volna, mert ő mindig benne van az izgalmas dolgokban, de igazából tök spontán jött ez az egész részemről, úgyhogy nem is lett volna alkalmam értesíteni senki sem. Így egyedül vittem véghez ez a tettet, amelyet cseppet sem bántam. Remekül éreztem magam ezen az estén, épp bőszen cikáztam az égen, mikor hangokat hallottam lentről. Seprűmmel a hang irányába vettem az irányt, ahogy egyre közeledtem egy lány alakját véltem felfedezni. Szélsebesen elhúztam előtte mosolyogva integetve neki. Úgy rémlett, a levitás prefektussal van dolgom, így megpróbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből.
- Helló! Csatlakozol? Kapj fel egy seprűt, bőven válogathatsz a szertárban belőlük - suhantam körbe-körbe körülötte, majd a járgányomat kissé feljebb irányítottam picit messzebb repülve tőle.
- Felőlem versenyezhetünk is! - szóltam neki oda biztatva, hogy csatlakozzon, majd felgyorsítottam köröket róva a levegőben, aztán kissé lelassítva újra felé repültem.
- Na, gyere már! Jó móka lesz! - intettem az egyik kezemmel hívogatóan nagyot mosolyogva rá. Ha már így alakult akár lesz bünti, akár nem, legalább lesz társaságom, ha a lány is belemegy a játékba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 21. 00:16 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

Elég lelkes szabályszegővel van dolgom, nem mondom. Az arcán ülő mosolytől nekem is bizseregni kezdenek az ujjaim, vágyom a seprűnyél tapintására, de azt mondom magamnak: Nem Masa! Nem szabad! Légy erős, és állj ellent a késztetésnek! Csak sajnos erre felpukkan egy bukkanással a kisördögöm és rákontráz: Repülj is meg légy szigorú is! Merlin lássa lelkem, én nem akarom, de egy új gondolat kezd megformálódni a fejemben.
- Szállj le ide elém kicsit lécci - szólok fel neki, mert zavar hogy körbe-körbe kell forogjak hogy beszélhessek hozzá. Megvárom, hogy huzamosabb ideig előttem tartózkodjon, majd nekikezdek a dolognak.
- Biztosan tudod, de ilyenkor körleten kívül tartózkodni a házirendbe ütközik... - egy pillanatig habozok majd betippelem a nevét - Dana? Évfolyam? Ház? - kikérdezem a fontosabb adatokat, majd a válasza után folytatom.
- Vagy most bekísérlek a körletedbe, és ezzel megúszod egy enyhébb büntivel, vagy maradunk, felmegyek veled, és játszunk mondjuk tíz percig. Így kicsit kifáradsz, tehát fogsz tudni aludni, és ezután pedig felkísérlek. Utóbbi esetben viszont hosszabb, vagy kellemetlenebb büntetést fogok neked kiszabni. Melyiket választod? - félrebiccentem a fejem, és igyekszem elnyomni magamban a hangot aki azt szeretné, hogy válallja be a több büntit. Nem akarom előre megmondani melyik opció alatt mire gondolnék, ettől lesz számára igazán izgalmas a választás.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. július 21. 00:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. július 21. 20:45 | Link




A lány egyelőre kötötte az ebet a karóhoz, nem akart mókázni.  Mikor megkért, hogy szálljak le elé egy picit, felvontam a szemöldökömet. Mi van, ha le akar valahogy szedni a seprűről? Hiszen nála van a pálcája is. Nyaff, nem lesz ez így jó... Kicsit hezitáltam, hogy odarepüljek-e hozzá, majd leszálljak a járgányomról, aztán végiggondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy kockáztatok. Sebesen lerepültem elé, majd pont előtte lefékeztem hirtelen, majd megálltam, de a seprűről egyelőre nem szálltam le.
- Öhm... igen, tudom - feleltem neki egy pimasz mosollyal, majd a szabad kezemmel, amellyel nem tartottam a járgány nyelét, elkezdtem rendezgetni a hajamat, mert bosszantó módon belelógott a szemembe pár kósza tincs.
- Debbie, 2. évfolyam, Rellon - válaszoltam neki határozottan, végül is nem volt rám írva, melyik házba járok, a Rellonosok meg amúgy is híresek voltak a szabályszegéseikről.
- Úgy unatkozom, játssz velem! Szeretek veszélyesen élni - feleltem vigyorogva. Inkább bevállaltam a kellemetlenebb büntetést, csak ne érjen még itt véget az este. Bár, ha nem jön rá, ki vagyok, akkor egy Debbie nevű Rellonos lesz befenyítve. Ezen jót derültem magamban, majd a valóságba visszatérve a szertár felé mutattam.
- Hozz egy seprűt, aztán csatlakozz hozzám! Csak úgy repülgetünk vagy verseny is lesz? - kérdeztem tőle vidáman, mintha csak az időjárásról és egyéb unalmas dolgokról fecserésznénk. Jó fejnek tűnt a csaj, még választási lehetőségeket is adott, a gyanúm pedig beigazolódott, miszerint prefektus volt pechemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 21. 22:38 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

A szemem sem rezzen ahogy befékez elém, bár nem túlzottan kellemes az arcomba meredő seprűnyelet bámulni. Felnézek, félredobva mindeféle kisebbségi konfliktust a magassági különbségek miatt, és a jelvényemet azért megvillantva várom válaszait. A neve hallatán viszont megugrik a szemöldököm, hiszen így közelebbről megnézve már szinte 99%-ban biztos vagyok benne, hogy Danával van dolgom. Elfelejteném a lányt aki csak úgy ölelgeti a barátomat? Aaaki igazából akkor még nem is volt a barátom, de na, itt most nem ez a lényeg. Felismertem-e vagy sem, nem árulom el neki, de a büntetését majd megtoldom kicsivel amiért hazudott. Említettem már, hogy Masa milyen morci is volt azután a navinés buli után?
- Oké Debbie, akkor ez a te döntésed volt - kissé félreérthető a mondat, értheti a hazugságra is, de valahogy nem hinném, hogy rájött, hogy lebukott. Ahhoz túl boldog. Megtalálom az egyik padon hagyott homokórát, és miután hangosan kimondom a kívánt időt (tíz perc, se több, se kevesebb), a homokszemek peregni kezdenek. Bólintok Dana felé, aztán egy laza csuklómozdulattal szegezem a pálcámat a szertárra.
- Invito seprű - hívok magamhoz egy eszközt, majd az érkező seprűt elkapva jól megmarkolom, lábamat átvetem rajta, és a levegőbe emelkedek.
- Nem gondoltam versenyre, de egy seprűfogó beleférhet - kacsintok a lányra, majd mindenféle figyelmeztetés nélkül, Dana bal oldalát súrolva iramodok neki az éjszakának, a kezdőkör felé. Az adrenalin majd elálmosítja a másik lányt. Remélem. És azt is, hogy engem nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. július 21. 23:25 | Link




- Így van, minden felelősséget vállalok - jelentettem ki mosolyogva a lánynak. Ki tudja, ha mégis rájön majd, hogy nem Debbie-vel van dolga, akkor is büszkén elvégzem majd a büntető munkát, de még azért van némi esélyem rá, hogy megúszom. Fela bá' büntijénél egyébként sem lehet semmi sem rosszabb. Különben is kicsit a cinkostársamnak éreztem, mert simán belement a játékba.
- Ó, ennyire szigorú vagy, hogy homokórázunk is? Lazulj el! - vágtam rá vigyorogva. Mit ér az élet, ha beszabályozza magát az ember bizonyos keretek közé? Élvezni kell minden percet, ki kell használni a jó pillanatokat.
- Szupi! - mondtam neki mosolyogva, majd meghökkenve észrevételeztem, ahogyan a lány a bal oldalamat súrolva hirtelen elindul a kezdőkör felé. Gyorsan csatlakoztam hozzá, majd hevesen rámosolyogtam:
- Te aztán temperamentumos teremtés vagy! Nagyon bírlak!
Tényleg szimpi volt a lány, egyáltalán nem volt kiszámítható, ami ellen semmi kifogásom sem volt, a monoton dolgokat ugyanis nagyon nem bírtam, na meg persze az előre kiszámíthatóakat sem.
- Na, és nem unalmas prefektusnak lenni? Mindig jól viselkedni, mintadiák lenni? Én nem bírnám ezt a szerepet, de persze valakinek bejön. Azért látom, te is élvezed a repkedést - társalogtam újdonsült ismerősömmel vidáman, miközben mellette robogtam a járgányommal. Imádtam a gyorsaságot, egyébként is egy igazi Duracell-nyuszi voltam, akit nehezen lehetett lelőni, az adrenalin pedig még adott egy nagy plusz löketet ehhez a dologhoz. Ha folyamatos mozgásban voltam vagy izgalmas történésben vettem részt, akkor végig éber és energikus voltam, ha viszont semmi impulzus sem ért, akkor az egyet jelentett számomra a halállal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 23. 08:05 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

Csak somolygok a bajszom alatt, ahogy kijelenti, hogy elviseli a büntetést. Mármint persze, amúgy ez is a normális, de mindig öröm ha nem kell külön könyörögni érte. Ha Debbie ha Dana. Ha tudnám, hogy cinkostársként gondol rám, azért ellenkeznék, hiszen ha bárki kérdezi egyszerűen mondhatnám azt is, hogy nem volt hajlandó lejönni a felszólításra, így sajnos utána kellett menjek. Minden csak azon múlik, hogy hogyan tálaljuk a dolgokat, ugyebár.
- Na, szerintem kaptál már elég engedményt - nevetek rá, ahogy a homokóráról is le akarna beszélni. Mosolyogva csóválom meg a fejem, majd beállítom ahogy terveztem. Ha minden igaz, jelezni fog amikor lepereg az utolsó szem - aztán ki tudja. De talán észreveszem ha már jelentősen több idő telt el.

- Alig ismersz - vigyorgok vissza, és koccolom meg finoman a vállát. Nem több ez annál, mint amikor a folyosón sétálva lököd meg a másik vállát, hogy "te hé, figyelj csak", úgyhogy egyikünknek sem kell attól tartania, hogy lebucskázik a seprűkéről. Végigpillantok a testtartásán és megfigyelem a seprűkezelését. Ha Maja itt lenne, szerintem elismerően bólogatna, hiszen a lány igencsak ügyes, simán játszhatna kviddicscsapatban is, ha akarna. Mondjuk lehet a saját házában (navine? rellon?) benne van, nem tudhatom. Ha összetalálkozom vele egy meccsen, majd kiderül.

Felhúzom a seprűm elejét, és egyszerre irányítom át Dana felett, és fordulok én is a seprű tengelye körül, így amikor felette vagyok, a hátam van éppen felé. Tovább fordulva érkezem meg a másik oldalára, majd jót kacagok a kérdésén.
- Unalmas? Hol? Nem muszáj ahhoz mindig jónak lenni, hogy példát mutathass másoknak - tévhit, hogy minden prefektus egy szent, mindenkiben van valami amivel kitűnünk. - Én például rendszeresen elfelejtek készülni az órákra, úgy kell kivágjam magam a szorult helyzetekből. De egy prefektus nem attól lesz jó prefektus hogy mindent betart, hanem hogy kész segíteni ha szükség van rá. És persze, mind mások vagyunk, Laura például valószínűleg nem repülne itt veled, ellenben lehet hogy Dani versenyre kelne, és felajánlaná, hogy ha te nyersz, elengedi a büntetést.
Kicsit felé fordulva beszélek, hogy a menetszélben ne veszhessenek el a szavaim. Gondolkodás nélkül hozom fel egymás után a példákat, hiszen az egy dolog, hogy vannak szabályok amiket be kell tartanunk, de ezeket is lehet többféleképpen értelmezni ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Nyilas Sebestyén Caesius
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 16
Írta: 2019. július 24. 18:36 | Link

Zalán



Lassan közeledett a kviddicspálya felé, kicsit talán korán is volt ahhoz, hogy Zalánt ott találja. Nem baj – gondolta Sebi, addig is kiválaszthat két olyan seprűt, amik nem annyira húznak és nem is olyan öregek. A tágítóbűbájjal kezelt tárolóba lépve por és lakkozott fa illatát érezte. A seprűk felé véve az irányt, tanulmányozni kezdte a repülőalkalmatosságokat. Hm. Ennek a nyele görbe, a másiknak a farka súlyos. Arról meg, ott a sarokban hiányzik a kengyel… Nos, a készletre ráfért volna egy frissítés, de sebaj, gyakorolni éppen jók lesznek. Kiválasztott kettőt, egyet, amelyiknek ferdült a nyele és egy másikat, amelyiknek picit nehezebb volt a farka. Magához vett egy ládát, amiben a gyakorló labdákat tartották és kifordult az ajtón. A nap éppen lemenőben volt, mikor kilépett a tárolóból. Kicsit nehézkesen mozgott, hiszen a jobb kezében a két seprűt, a balban pedig a ládát tartotta. Szerencsére az ajtót a lendület becsapta mögötte, így nem kellett a becsukásával vacakolnia. Vajon mit szól majd Zalán? Sebi kicsit izgult, de hamar eszébe jutott, hogy ez nem az a helyzet, amikor Bendivel megy valamerre valamit csinálni. Sebinek emlékeztetnie kellett magát arra, hogy azért, mert a bátyja mindig mindent jobban tud, ez nem általános jellemzője az összes embernek. Zalán nem a bátyja, habár idősebb nála, nem fogja úgy alakítani a történéseket, hogy akadályozza vagy megszégyenítse őt. Hiszen Bendi pont azért cikizte, mert ő varázsló volt, mint az édesanyjuk. Bendi pedig egyszerűen nem bírta elviselni, hogy az öccse mellett, ő mindig "csak egy mugli" marad. Ezért kegyetlenkedett vele otthon. De ilyen az élet és ha minden igaz, Sebi végre hátra hagyhatja az ilyen problémákat, hogy ki varázsló és ki nem s hogy ebből kinek milyen előnye származik. Zalán jó fejnek tűnt, mikor megismerte. Hogy a közös gyakorlás ötlete melyikük fejéből pattant ki, abban már nem volt biztos, de nagyjából mind a ketten egyformán lelkesedtek az ötletért. Ráadásul végre versenyezhet valakivel igazán. Az anyja volt az egyetlen, akivel játszhatott, de szinte soha nem tudott úgy helyezkedni, hogy az Margaréta ne tudta volna védeni a dobásait. Sebi nyelt egyet, karja libabőrös lett a várható játék izgalmától.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 25. 17:54 | Link

L I L I Á N A

Ha olyan legilimencia szinten lennék, hogy most gond, feltűnés, lebukás nélkül benézzek Lili fejébe, és azt vegyek ki belőle, amit csak akarok, sem biztos, hogy megtenném. A legutóbbi találkzásunk után, az után, hogy Ricsi hozzá jött haza, holott megannyi pontján az életemnek, nekem is szükségem lett volna rá, eltört bennem valami. Nem Ricsivel szemben, de a kapcsolatukkal szemben. Nem Ricsitől távolodtam el, ellenben az embertől akivé válik, ha vele van. Az öcsém továbbra is, feltétel nélkül szeretem. Azt, ami ők ketten, együtt, ami eggyé teszi őket, elviselem.
Úgy döntöttem, nem fogok foglalkozni Lilivel. Nem gondolok rá, nem beszélek róla és nem ártom bele magam az életébe egészen addig, amíg nem késztet rá a saját maga tetteivel, hiszen nem éri meg. Ellene áskálódni olyan kicsinyes és megalázó cselekedetsorozat lenne, ahova soha többé nem szeretnék lesüllyedni - ellenben azt ne várja el senki, hogy befogom a szám és megköszönöm neki, ha bármit tesz, vagy bármit mond rólam, ellenem.
Ezért pedig nem is áll szándékomban többé versenyezni vele, sem itt, a pályán, sem pedig az élet más területein. Eltűröm őt, megadom neki a legminimálisabb tiszteletet, ha nem kell, nem szólok hozzá - és sosincs olyan, hogy valakihez kötelező legyen beszélni. Valahol őszintén remélem, hogy egy nap majd ő is eljut erre a szintjére a felém való hozzáállásához, elvégre, velem ellentétben, neki még van mit bizonyítania azért, hogy a család tagja legyen. Nem arról van szó, hogy eltiltanánk Ricsitől, vagy kitagadnánk az öcsém, mert az ehhez hasonló középkori eszközök távol állnak a családunktól. Ha Ricsi vele akarja leélni az életét, vele fogja. Ha feleségül akarja venni, feleségül fogja, és Lili megkapja a Vajda nevet.
De nem lesz a család tagja. Sajnálom? Nem.
Kényelmes tempóban kocogva, figyelve a légzésemre fordulok a pálya sarkánál. Csak maradjunk is ebben a semleges állapotban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 25. 19:32 | Link

Eszter

Azt mondtam, nem akarom, hogy elkapjon, nem akarom elkapni, nem akarok vele találkozni, és mégis, minden lépésemmel egyre lassabb és lassabb leszek. Minden lépésemmel engedem, hogy egyre közelebb kerüljön. Mintha mégis arra hajtanék, hogy elkapjon. A bűntudat. Érzem, ahogy mardos, ahogy egyre mélyebben belém ivódik. Bűntudatot érzek.
Nem akarok háborút, nem tudok harcolni, nem vagyok olyan jó küzdő, mint ő. Küzdök, de nem úgy, mint ő, és valahogy egy ideje azt érzem, hogy éppen elegek a magunk démonjai, nem kellenek még a valós ellenségek sem, főleg akkor nem, ha fontosak annak az embernek, aki mind a kettőnk számára a világot jelenti. Ricsinek nem lennék képes a szemébe nézni úgy, hogy közben forrong az indulat bennem Eszter miatt. Nem lennék képes.
Lassulok, és Ricsit látom a lelki szemeim előtt, azt, ahogy hazajött, a vörös szemeit. Ricsit látom magam előtt, ahogy mellettem fekszik az ágyban. Ricsi büntet engem azért a csókért, egyetlen csókért. Mit tenne akkor ezért? Meggyűlölne, ha nem lennék képes rá, hogy szót értsek Eszterrel. Nem könnyű a természete, de csak mert szereti az öccsét. Túl hevesen reagáltam rá, túl sokszor, és még többször nyomtam el magamban.
A karma nagy pofont ad mindig. Én megcsókoltam Denist egyszer, Ricsi talán soha többet nem fog engem. Nem csókolózunk. Bármennyire is vágyom, bármennyire is ösztönből jön, hogy az ajkait érintsem, elhúzódik, és annál rosszabb nincs, mint amikor a szemedbe néz, miután elfordította az arcát, és te látod, ami a szemében van.
Ricsi nem veszekszik velem, nem kiabál, nem emeli fel a hangját, de büntet. Bár mellettem van, bár minden jó, minden más jó, sokat kell dolgoznom azon, hogy ne legyen menthetetlen ez az egész. Sokszor érzem azt, hogy összeroppanok, sokat sírok, olyan helyeken, ahol senki sem lát. Ráfogom a korai kelésre és a szélre a kivörösödött szemeimet, vagy csak nem is említjük. Nem hagyhatom, hogy vége legyen megint. Nem hagyhatom, hogy ennyi legyen. Nem hagyhatom a karmának, hogy meggátoljon.
Szinte megállok, és szembe fordulva vele, látom, ahogy közeledik, és tudom, hogy elfutna mellettem, de nem engedhetem. Nem akarom megverni, nem is tudnám, de a kellő távolságban, amikor már hall engem, kimondom, ami a leginkább nyomja a szívem:
- Sajnálom, hibáztam veled kapcsolatban. Olyan dolgot feltételeztem rólad, ami nem igaz, csak mert haragudtam rád. De tudom, hogy nem igaz.
Nem tudom, hogy megáll-e vagy sem. De emlékszem arra, hogy tudunk mi jól is beszélgetni, normálisan, felnőtt emberek módjára. Emlékszem, mennyire féltettem őt, amikor kiderült, hogy elrabolták, és látni akartam, függetlenül attól, hogy Ricsivel már nem voltunk együtt. Nem gyűlölöm őt. Sosem gyűlöltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 25. 20:43 | Link

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe


Csak leírta, amit gondolt.
Olyan dühösen nyomtam a felmosó fejét a padlóhoz, hogy hallottam a reccsenését is. Már vagy hatodjára elővettem a pálcámat és egy reparo után folytattam a felmosást. Mi mást utalhatott ki Bojarski prof büntetésül, mint az öltözők takarítását? Persze az egész ötödik évfolyam olyan szemeket mereszt rám, amiből mindent értek, még csak legilimentornak sem kell lennem.
De megnézném, hogy ők mit reagálnának, ha a srác, akit szeretnek gyönyörűnek nevezné, gyűrűt adna, hogy aztán egy másik csajt tegyen a szépségi lista elejére. Több problémám is akadt ezzel; miért volt szükség ilyen listára és a mégis miért figyeli más lányok száját. Megértem, hogy dühösek, de.. hé. Most komolyan rám seperte az egyik lány a port a szekrény tetejéről?
Leengedtem a hajamat, szó nélkül túrtam bele, hogy kirázzam azt, amit lehet. Ahogy végeztem ezzel, inkább az ablak felé tipegtem, messze a szekrényektől. Közben persze még csak véletlenül sem néztem Geri felé, még csak nem is szóltam hozzá a kiakadásom óta. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatunkban én vagyok az egyetlen, aki tökéletesnek találja a másikat, ami elkeserít. Elkeseredetten néztem le sokadjára a gyűrűmre, aminek hirtelen pont annyi jelentősége lett, mint a nővéremének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. július 25. 21:09 | Link




- Jó társaságban gyorsan telik az idő! - vigyorogtam rá a lányra, mikor a homokóráról volt szó. Lehet, hogy észre se veszi majd, mennyi idő telt el a repülés hevében. Nem kérleltem tovább ez ügyben, mert örültem, hogy ő is benne van a játékban, nem sok kedvem lett volna visszamenni a szobámba, hiszen még csak most jöttem bele a dologba.
- Hát, majd megismerlek! - kacsintottam rá, majd lelkesen leírtam egy kört a seprűmmel, miután felgyorsultam előtte, aztán újra lassítottam a tempón. Közben Masa is mutatványozott a járgányával, még pedig nem is egyszerűen.
- Wow, meg kell hagyni, nem semmi, amit csináltál! - mutattam egy "thumbs up-ot" a lánynak elismerésem jeléül. Látszott rajta, hogy iszonyatosan gyakorlott, és ő sem félt a magasban, ahogyan én sem, itt most aztán emberemre találtam.
- Áhá, értem már! Mármint a prefektusság lényegét - bólogattam bőszen, jobban ki sem fejthette volna, hogy mit is takar ez a poszt és milyennek éli meg.
- Sokszor én is elfelejtek házit csinálni, meg amúgy is inkább azokkal a tárgyakkal foglalkozom, amik érdekelnek, a többi mehet a levesbe - osztottam meg ezt az infót vele, bár gyanítottam, hogy a legtöbben ugyanígy vélekedtek a témával kapcsolatban. Egyébként sem szerettem a kötelező jellegű dolgokat, ám itt az iskolában elég sok ilyen jellegű volt, úgyhogy el kellett viselnem ezeket megszoksz vagy megszöksz alapon.
- Fogadjunk, hogy a reptan az egyik kedvenc tárgyad! Na, és még mi? - kérdeztem tőle közelebb húzva hozzá a seprűm nyelét, hogy jobban halljam a szavait. Közben gondolkodtam, hogy vajon milyen büntetést fog kiróni rám, majd egy kis idő múlva el is hessegettem ezt a gondolatot, hiszen most azt csinálhattam, amit szeretek, és ki akartam élvezni minden pillanatot.
- Amúgy mivel töltöd a szabadidőd? Én olaszt tanulok, sportolok, kacsázok. Nemrég lett egy tollasom - csevegtem vele vidáman, ha már az ismerkedésnél tartottunk. Annyira szuper volt, hogy repkedhetek, ráadásul még társaságom is akadt hozzá egy kis idő erejéig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2019. július 25. 22:05 | Link

Kisszerelmem Love

Először a Navine öltözője, majd a Relloné

Most ennek komolyan ekkora jelentősége van? De ko-mo-lyan?! Egy hülye lista, és teljesen taktikusan lett megszerkesztve. Legalábbis én azt hittem, hogy ez kiváló taktika, ehhez képest nagyon rosszul sült el, és persze kinek a feje lett leszedve? Naná, hogy az enyém.
Ha valami pedig bosszant, az az, hogy nem csak, hogy csúnyán néz rám, de még át is néz rajtam! Én meg állok, mint egy rendes hülye és felháborít, hogy őt felháborítja, miközben persze a többiek még rá is tesznek el lapáttal, mert azért megvan a piszkálódás. Hiába vagyunk nagykorúak, nem nagyon tudunk úgy viselkedni, főleg, mivel gyerekesek vagyunk még, fiúk, akik későn érnek.
- Scotti nem keresett még?
Kérdezi az egyik rellonos nagyokos, aki már annyiszor verekedett össze, főleg kisebbekkel, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy az alapvető agyi kapacitása megvan még, de kérdezni nagyon tud. Túl jól. Hozzá társul a hülye haverja, aki csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy még jól is jött ki a lépés egy ideje már amúgy is tervezte, hogy elkapja Meit egy körre. Na nem. Biztos, hogy nem, de előbb cselekszem, mint gondolkozom, és verem be az orrát háromszor, mint, hogy reálisan végiggondoljam. Nem elmélkedem azon, hogy ott kellene maradnom, hogy befejezzem a takarítást, vagy, hogy megverjenek. Csak ledobom a törlőrongyot, és kilépve olyan lendülettel szelem át a pályát, véres kezemet rázogatva. Azt mondják, ilyenkor érik valaki férfivá. Hát tessék, megtörtént.
Úgy robbanok be a öltözőbe, mint valami őrült, és nem nézve a többieket, Mei felé indulok, nem érek hozzá, de a testemmel folyamatosan arra kényszerítem, hogy a falig hátráljon. Most dúlnak bennem az érzelmek igazán, mert nagyon is elképzeltem, hogy mit tenne a barátnőmmel, és nem fogja megtenni, mert ő az enyém. És nem akar rám nézni? Na majd akkor segítek.
- Na szia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. július 25. 23:31 | Link

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe


Életem férfija olyan hirtelen érkezik a képbe, mintha mindig is ott lett volna. Mármint nem az életemben, hanem jelen esetben a rellon öltözőben. Még szép, hogy kiszúrom a véres kezét, mert nem akarok elsőre a szemébe nézni; aztán jött a "na szia" rész.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy aggódnom kellene a vér miatt, dühösnek lennem, vagy szimplán meglepettnek.
- Helló - zavartan néztem az arca irányába, a hangomat elvitte a cica valahova messzire.
Oldalra billentettem a fejemet, hagytam, hogy a hajam eltakarja az arcomat, ha már nagyon mozdulni nem tudtam. Nem akartam megbánni soha, amiért levágattam annak idején, mert jó helyre került a pénz, de ugyanakkor mi másra gondolhattam volna?
- Mit csináltál? - tétován elindult a kezem az övé irányába, de félúton meggondoltam magam. Ezer meg ezer más dolgot is mondhattam volna, de ez érdekelt a leginkább, és egy valamit megfogadtam magamnak már a legelején; soha többé nem fogok hazudni neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 169
Írta: 2019. július 26. 06:38 | Link

Kisszerelmem Love


Tudom, hogy a többiek feszült figyelemmel néznek minket, de nem érdekel. Pont ezért toltam be egy olyan sarokba, ami kiesik, hogy ne lássák őt, és ne hallják, amit beszélünk.
- Megvertem egy suttyót, aki rólad áradozott.
Nyilván nem szépen, és nyilván nem vagyok rá túl büszke, mert eddig soha életemben nem csináltam ilyet, de a féltékenység, hogy csak felmerült a dolog, egy teljesen képtelen dolog, elindította bennem azt, hogy idegrohamot kapjak. Mei az én barátnőm, hozzám tartozik, és az enyém. Lehet rám bármilyen mérges, akkor is, az enyém.
- Figyelj kiscsibe, azért adtam eggyel több pontot Majának, hogy ne téged nézzenek, hogy ne nézzék az én nőmet. Nem akartam hallgatni a megjegyzéseket, mert tudtam, hogy nem lesz jó, amit kiváltott.
És tényleg nem is lett jó, hiszen nem vagyok túl büszke arra, amiért verekedtem, pontosabban, amiért ütöttem. Soha korábban nem csináltam ilyet, de Mei miatt nem tudom olyan lazán kezelni a megjegyzéseket. Csak ne érjenek hozzá, csak ne beszéljenek róla, csak ne akarják őt semmilyen szinten.
- Sajnálom, ha megbántottalak, nem az volt a célom, ugye tudod?
Nem vagyok benne biztos, hogy jó taktika volt, akkor nagyon annak tűnt, de látva a mostani állapotunkat, nem biztos, hogy tényleg helyes volt az, amit tettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 26. 11:32 | Link

L I L I Á N A

Nem mondom, hogy minden az ő hibája lenne, hogy én ne tettem volna hozzá a magamét. Mint minden, ez is kettőn múlott, én túlságosan megijedtem, ő túlságosan a szívére vette. Egyszerűen csak rosszul voltak kezelve a dolgok. Ricsinek előtte soha nem volt komoly barátnője, és amikor a képbe került Lili,amikor valóban a képbe került, egyszerűen nem foglalkozott semmi mással, egyedül vele. Én pedig megijedtem. Azon viszont, amiket utána tettünk és mondtunk egymásnak, már aligha lehetne változtatni. Lehetek bármennyire is erős, vagy határozott saját magammal kapcsolatban, rajtam is ejtenek sebeket az emberek szavai, és amikor Lili arról áradozott, milyen tökéletesen idilli köztük minden a Durmstrang ellenére, a távolság ellenére, a szakítás ellenére, igazán mély vágás volt. És valami valóban megtört bennem, ami talán egyedül abban tükröződik vissza, hogy, ugyan észrevétlenül, de távolságtartóbbá váltam az emberekkel szemben. Nem fordítok hátat, nem fordítom el a fejem, de nem is engedem magamhoz közel őket, így pedig, kevésbé is fogok sérülni. Köszönjük, Liliána.
Minden esetre meglep az az érzelmi hullám, amit a közelébe érve érzékelek. Lassulnak lépteim, látom, ahogy mozog a szája, így kiveszem a két fülhallgatót, tenyerembe zárva őket állok meg vele szemben. Szemöldököm leheletnyit megemelkedik, ahogy a szavai eljutnak a tudatomig, az arcára kiülő érzelmek nyomni kezdik a saját mellkasom is, és csomóba rántják a gyomrom, habár tudom, hogy nem hozzám tartoznak. Mégis érzem őket, ami nem hogy nem kellemes, de Lilitől egészen kényelmetlen.
- Tessék? - meglepő vagy nem, de hirtelen fogalmam sincs, mire gondol. Hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek beszélnek rólam, körülöttem, és ugyan a pletykák mindig körbeérnek, az ember egy idő után elfelejti számon tartani az összest.
- Mit feltételeztél rólam, Lili? - nem akarom büntetni őt. Azt akarom, hogy kimondja, hogy itt, előttem, a szemembe mondja. Fogalmam sincs, most mégis mit vár tőlem. Lehet, hogy reménykedik abban, hogy ez után legjobb barátnők leszünk, ahhoz viszont már túlságosan kinőttem a világbéke és megbocsátás időszakából, hogy könnyekben kitörve, egyetlen bűnbánó szavától a nyakába boruljak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 26. 12:07 | Link

Eszter

Ha már egyszer elkezdtem, nem akarok vissza visszalépni, nem akarok elfutni. Sokszor elfutottam Eszter elől, túl sokszor is, és ez is oda vezetett, ahol most vagyunk, én pedig nem akarok itt ragadni, ebben a kényelmetlen állapotban. Nem várom, hogy barátok legyünk, nem várom el, hogy szeressen. Régen szerettem volna, ha szeret, ha örül nekem, ha örül nekünk, és tudom, hogy Ricsi hibázott a vele való kapcsolatában, hiszen sokszor kértem, hogy legyen Eszterrel, hogy ketten legyenek, hogy engem bármikor megkaphat, de ne hanyagolja el miattam Esztert. Én is hibáztam, hiszen nem mondtam ki az aggodalmamat, csak utalgattam rá neki, hogy mi mért nem jó, nem mondtam ki, hogy attól félek, Eszter megharagszik, hogy csalódik bennünk, hogy ezért eltávolodik majd tőle. Nem akartam, hogy ide jussunk, sem ők, sem mi.
- Hogy csakazért, hogy legyen melletted valaki, kötöttél ki Bertalan mellett, Zlatan után.
Felelem végül teljesen nyugodtan, őszintén, végig a szemébe nézve. Nem jövök zavarba attól, amit mondok, mert tényleg így hittem, elvégre élénken él az emlékezetemben az, ahogy Eszti hangja kihallatszik a telefonból, ahogy Ricsi hajnalban fel sem akarta venni az idegen számot. Emlékszem rá, hogy mennyire megijedtem attól a pár mondattól, amit hallottam, és hogy Ricsi hogyan reagált. Utána mondtam neki, hogy a kanbarlangja helyett inkább egy olyan szobát csinálhatnánk abból az üressé vált szobából, ahol Eszter otthon érezheti magát. Élénken él bennem az az éjszaka.
- De Zlatan csak börtönbe juttatott. Most már tudom. Ahogy azt is, hogy hogyan gondolkozik a nőkről... és magáról.
Jókat beszélgetünk, szeretek vele beszélgetni. Nekem a fiúkkal mindig jobban megy a beszélgetés, és ő olyan, aki semennyire se mozgatja meg a fantáziámat, mégis szórakoztat. De már tudom, hogy hibáztam akkor, amikor rosszat feltételeztem Esztiről, és ezt tényleg sajnálom.
- Örülök a boldogságodnak, őszintén.
És így is gondolom, hogy tényleg örülök neki, hogyha megtalálta a számításait, és a társát. Annál jobb érzés nincs is a világon. Én nem hittem, hogy ez valaha meglesz, aztán jött Ricsi, és pontosan tudom, hogy rajta kívül senkivel nem lennék képes boldog lenni, hogy vele szeretnék élni, akkor is, ha a lényem egy része örökre szomorú marad, mert elutasít azért a csókért. Képes lennék egész életemben vele lenni így is. Ez az érzés pedig csodálatos, ha ezt érzed, csodálatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 26. 13:38 | Link

Henrik, de én nem is...!

Szokásomtól eltérően, sunnyogás közben pont nem dúdolom a rózsaszín párduc betétdalát. Persze, fejben ott van, és kikívánkozna, de a hangok a fejemben azt mondták, hogy nem éri meg a rizikót, hogy lebukjak az öltöző ajtaja előtt. Önálló küldetésen vagyok, egy kis önkéntes asszisztenssel. Elsősorban Bencét keresném (aki véletlenül pont nem vesz részt a mai edzésen), de ha  esetleg, taláán elcsípnék olyan infót ami a csapatnak is hasznos lehet, akkor csak vállat vonnék, hogy hmm, hááát, ez vaaan...

Először is lelátó alá bemászva kísértem figyelemmel a Sqadron edzését. Irtózatosan kényelmetlen volt ám, és ha ez nem lenne elég, még egy fecsegős társaságom is akadt. Ugyanis a kviddicspálya felé tartva, az udvaron átlopakodva szúrt ki egy elsős, hogy hovamegyekőisjönmitcsinálunk, én bolond meg rávágtam, hogy kémkedek és nem jöhet. Ahh, azok a krokodilkönnyek, Merlinke. Becsületére legyen mondva jól bírja a lány, az edzésen végig karattyolt, csak akkor sikerült elhallgattatnom amikor elindultunk a fiúk után az öltözőbe. Hahó, én itt dolgoznék... Halló, kislány?

Most is itt guggol mellettem a levitás (szégyen, de meg nem mondom, hogy Anna vagy Hanna) és épp a kulcslyukon át bámul - továbbra sem értem, azt meg pláne nem amikor csillogó, elkerekedett szemekkel hajol még közelebb. Bence nem volt a pályán (az azért feltűnt volna), ergo nem lehet az öltözőben (ha ott lenne, én leselkednék), akkor mégis kit bámul ennyire? Kit érdekel bárki más Bencén kívül?? Értetlenkedve kopogtatom meg a vállát, majd tolom finoman arrébb, hogy én is beleshessek a férfiöltözőbe.
- Jézuska - hőkölök hátra suttogva, ahogy az egyik újonc a látóterembe kerül. Mármint, korábban is figyeltem a pályán, és igyekeztem róla minél több mindent megjegyezni, mert szerintem terelő (volt ütője), meg úgy is néz ki (azokkal az izmokkal engem is olyan könnyedén elütne mint a gurkókat a pályán), de... Najó, nem is biztos hogy jól láttam. Mondvacsinált indokommal megerősítve a lelkem újra leselkedni kezdek, csak hogy heves fejrázással távolodjak el újra. Nem, Masa, nem szabad!

Elvörösödött arccal tapasztom rá a fülem inkább az ajtóra, hátha a beszélgetésből sikerül valamit elcsípnem. Eltart egy pillanatig, hogy rájöjjek mi a furcsa, mégpedig az, hogy a kis AnnaHanna már nincs mellettem. Még elcsípem a távolodó kuncogását, és a cipőkopogást, majd szememet forgatva koncentrálok inkább a fülelésre. Gyerünk srácok, ide a taktikákkal, és kérlek öltözzetek jó lassan!
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. július 26. 16:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 26. 14:36 | Link

L I L I Á N A

Leszoktam arról, hogy bármit is megosszak másokkal, a nagyközönséggel. A céljaim magamban döntöm el, és első sorban magamért érem el őket - nem azért, hogy másokat lenyűgözzek. Mindent, amit teszek, magamért teszem, és nem azért, hogy mások elfogadjanak vagy elismerjenek - az eredmények úgyis magukért beszélnek, bárki szemében. Éppen ezért pedig soha nem értettem azokat a kapcsolatokat, amik egy harmadik személy kibeszélésből állnak, amik azért kezdődnek el, mert mindketten jóízűen röhögnek egy olyan ember személyes életén, akihez alapvetően nem túl sok közük van. Szemöldököm még jobban megemelkedik, érzem, ahogy megváltozik az arcom, és ahogy azt mondja, sajnálja, képtelen vagyok visszafojtani a belőlem kikívánkozó kurta, halk nevetés. Hátrasimítom a homlokomba lógó vékony hajszálakat, ahogy megingatom fejem. Alapvetően értékelném a bocsánatkérését, azt, hogy hajlandó elásni a csatabárdot, indez viszont semmit nem változtat, már nem tudja meg nem történtté tenni, sem eltörölni a kimondott szavait. Azt, amit akkor kinézett belőlem. Azt, hogy lényegében eszközként használt valaki más kegyeiért.
- Ne haragudj, csak marha vicces, hogy pont te mondtad ezt - karjaim összefonom, továbbra is jókedvű mosollyal nézem őt, az arcát. Beszélgetni akart? Hát beszélgessünk. Mint azt már említettem, a semmiért, a semmiből semmiképp nem szúrtam volna oda neki, de így, hogy alám adja a helyzetet... Nekem is sok dolog nyomja a lelkem. - Mikor is volt, amikor nekem sírtál arról, amit a nővéred mondott neked? Hogy csak a név meg a vele járó lehetőségek miatt vagy Ricsivel? - oldalra biccen fejem. Teljesen semleges a hangszínem, nem emelem meg a hangom, nem kezdek el vele csúfolkodni rajta. Csupán egy egyszerű kérdés, egy kis visszatekintés a múltba, hogy tisztán láthassuk a helyzetet, és a Liliben rejtőző vonásokat.
- Tőlem nem kell bocsánatot kérned Lili, hiszen én nem támasztottam feléd semmiféle reményt, vagy elvárást - valamikor, talán, de már nem. - Nem - a nyomatékosítás jegyében még a fejem is megrázom. - Első sorban Ricsitől kell bocsánatot kérned Lili, hiszen ezzel őt árultad el. Meg önmagad, persze, de erre gondolom már magadtól is rájöttél.
Vonok egyet vállaimon. Nem mondom, hogy nem fájt. Nem mondom, hogy valahol nem csalódtam. Azzal, ahogy Lili beszélt rólam, amit beszélt rólam, vagy amiről beszélt rólam, egyedül önmagát ásta alá.
- Ha bármit is akarsz az öcsémtől Lili, ha tényleg komolyan tervezel vele, és nem csak valami gyerekes játéknak éled meg őt, vagy, ahogy a te szavaiddal éljek, nem csak azért vagy vele, hogy legyen valakid, nőj fel. Az pedig első sorban azzal kezdődik, hogy nem dugod be az orrod olyan dologba, amihez k*rvára semmi közöd.
Teljesen őszintén beszélek. Nem azért, hogy megalázzam őt, hiszen azt már megtette maga is. Ezt gondolom. És vele ellentétben, átgondolom annyira a mondanivalóm ahhoz, hogy utána fel is vállaljam, hogy utána senkinek ne kelljen magyarázkodnom, vagy sajnálkoznom.
- Köszönöm. - elvégre, én nem vagyok egy kicsinyes paraszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 26. 16:14 | Link

Kéjenc kis kékecske
why ya lookin' at me?

Épphogy csak megbeszélte Eszterrel, hogy mehet az edzés és bármikor jó neki, már valóban jött is az első időpont, amikor ismét seprűre ülhetett. Hát hűha. Nagyon rég volt már, így férfisan el kell ismernie, hogy ismét hozzá kellett szokjon a seprűhöz. Talán korábbi kviddics tapasztalatának köszönheti, hogy ez egyébként igen könnyen sikerült. Pár megingás és egyensúlykorrekció után eltalálta a súlypontját és ráérzett a seprűre is. Miután a járgányt kellőképp megszokta, jöhetett az ütővel való mozgás. Itt újabb pár mozdulat és csel ment el arra, hogy formába jöjjön, de nem szégyellte, mert egyértelműen látszott rajta, hogy tudja mit csinál, csak mivel utoljára tíz éve ült seprűn, így ez már nem megy olyan gördülékenyen. Amúgy a pirosak nagyon rendesek voltak, inkább tanácsokat adtak és türelmesen kivárták, hogy az edzés végére Henrik ismét csúcsformába lendüljön. Az utolsó pár gurkólövése annyira erősnek bizonyult, hogy a másik terelő alig bírta védeni. Ezáltal úgy ítélték meg, hogy semmi akadálya annak, hogy lezúzzák a sárgákat.
Az edzés végén együtt vonulnak az öltözőbe, bár fiúk összesen hárman voltak most jelen, a többiek a női részleg felé sietnek. Ő sem tétovázik sokáig, ledobja magáról a textilt - na nem teljesen, csak a pólóját, te kis huncut kukucskáló - és végre fellélegzik. Már azt hitte, meg fog sülni. Hallgatja, ahogy a fiúk a következő meccsről és a navine csapatáról diskurálnak. Henrik persze jobban örülne annak, ha nem az ellenfél paramétereiről (if you know what I mean) tudna meg többet, hanem mondjuk a taktikájukra, amit viszont nehéz megsaccolni, hiszen ebben az idényben még nem léptek pályára. Sem erősséget, sem gyengeséget nem tudnak.
Már épp úgy döntene, hogy irány a zuhany, mikor kintről kuncogást hall. Nem fordítja oda a fejét, csak sóhajt egyet, ami akár válasz is lehetne a fiúk hangos röhögésére. Feltápászkodik és kerülve egyet az öltöző ajtajához lépdel, mire a másik két fiú is elhallgat. Ekkor ragadja meg az alkalmat, hogy kinyissa az ajtót, ezzel pedig egy ismeretlen lány majdhogy nem bezuhan közéjük. - Nagyon kíváncsi volnék rá, hogy ebből a szituból hogy mászol majd ki - tipikus Henrik arcot vág hozzá, mint aki unottan alázza porba a másikat. Miközben jobbja továbbra is a kilincsen van, balját a derekára támasztja és úgy nézi semmitmondó arccal a levitást. Hát kislány, erre mondják azt, hogy addig jár a korsó a kútra, míg meg nem b.sszák a vízhordó lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 26. 16:41 | Link

Eszter

- Én se voltam jobb, mint akkor Franci.
És pont ugyanazt gondolom magamról, mint amit akkor róla, hogy fogalmam sincs, honnan jött az a gonoszság a hangjába és a gondolataiba. Ahogy este az ágyban feküdtem, én is ezen gondolkoztam, hogy nekem honnan jött, hiszen Eszter nem ezt érdemli. Senki sem érdemli ezt. Én pedig sosem akartam olyan lenni, aki bánt valakit, korábban a gondolataimban sem merült fel ehhez hasonló, és ott és akkor nagyon gonosz voltam, ami nem illik hozzám. Olykor elgondolkozom azon, hogy Ricsi nem érdemli meg, hogy olyan emberrel legyen, mint én, hogy nem kellene velem maradnia, mert már lassan én sem tudom, hogy ki vagyok.
- Rögtön, ahogy összejöttünk.
Felelem engedelmesen, csendben, mert tudom, hogy akkor történt. Ricsi még be se mutatkozott neki, ő pedig egyből elítélte a kapcsolatunkat, és lényegében közölte velem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy egy Ricsi kaliberű ember hosszan tervezzen velem. Akkor nem gondoltam bele, hogy így lehet, most azonban egyre többször gondolkozom el azon, hogy talán igaza van, hogy tehetek bármit, tényleg nem leszek elég jó neki. Hogy talán sosem fog már annak látni, akinek szeretne, csak még ő is próbálja elhitetni magával, hogy nem én voltam, aki azt tette.
Ricsi említésére, és arra, hogy elárultam őt, néhány árnyalattal sötétebb lesz az arcom, mintha a bánat árnyéka vetülne rá, és a szemeimbe is visszakúszik a szomorúság, ami mindig jelen van, ha az istállóba bujkálva Ricsin gondolkozom. Nem tudok nem szomorú lenni, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne áruljon el semmi, és beszélhetek a nagy boldogságról, de aki ismer, aki igazán megnézett már akkor, amikor korábban Ricsiről beszéltem, láthatja, hogy a neve említésére önkéntelenül is bánat húzódik rá a tekintetemre.
- Tudja.
Felelem végül, mert tudja, hogy elárultam. Hogyisne tudná, hiszen a Durmstrangban kötött ki, olyan messzire ment tőlem, amennyire csak tudott, összejött egy lánnyal, és én mást nem tehettem, mint, hogy tudatosan kerültem mindent, ami a közösségi médiában hozzá és a nőjéhez kapcsolódott. Persze az ember így sem úszhat meg mindent, hiszen önkéntelenül is megakad a tekintete, amikor egy csinos lány a szerelme nyakán csüng.
- Igazad van.
Egyetértek vele, hogy ha komolyan tervezek vele, akkor nem célszerű így viselkednem, különösen vele nem. De nem tudom, hogy számít-e, hogy én tervezek vele, most éppen semmit sem tudok, és nem is merek kérdezni. Csak kivárok, türelemmel, mert mindenki azt mondta, hogy legyek türelmes. Bólintok egyet félszegen, felpillantva a karikák felé.
- Azt hallottam a Squadronnak kellene egy hajtó. Kipróbálnám magam nálatok, ha benne vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 26. 16:55 | Link

Henrik, csak hogy tudd, ez véletlen, színtiszta véletlen

Nem, nem az érdekel, hogy tízes skálán mennyire találjátok Dankát szexinek ti állatok. Mit fogtok csinálni? Mik lesznek a változások a csapatfelállásban? Csak nem lehet mindenki elégedett azzal ahogy eldőlt!! Béla, téged például tuti nem raktalak volna be a csapatba, neked a kvaffon is nehezedre esik rajta tartani a szemed, ha előtted egy lány repül... Na, légy jó szépen, és panaszold is el ezt a többieknek, had nyugodjak meg, hogy jól gondolom! Már komolyan lassan ott tartok, hogy ez az egész nem ér ennyit, én nem vagyok kíváncsi rá hogy, fújfújfújfúj, neeeem... Fintorogva elemelem a fülem az ajtótól, hogy egy sóhajjal a homlokomat dönthessem neki. Döntöm, döntöm, döntöm, döntöm...

Padló. I beg you' pa'don? Kinyúlok a földön, mint a leterített barnamendvebunda a vadászház kandallója előtt, majd onnan pislogok fel a felettem álló DEHÁTJÉZUSOMEZAZÚJSRÁC!? Olyan gyorsan fordítom vissza az arcom a föld felé, hogy az orrom fájdalmasan benyomódik a padlóba. Nem szabad felnézni - csak ennyi kattog a fejemben, ahogy picirit azért megemelem a fejem, hogy ne nyaljam fel a padlóra csepegő méltóségomat amikor beszélni kezdek.
- Üdv - emelem fel mellé a jobb kezem, és intek vele a helységben tartózkodóknak. Nem néztem hányan vannak, három hangot biztosan hallottam odakintről. Béla az egyik, ebben hótt biztos vagyok, főleg mivel a srác már most hangosan röhög rajtam. Kösz Béla, tudtam én hogy hosszabb büntit kellett volna adnunk neked Lauval, hogy aludnál kaktuszágyon.

Várok még pár másodpercet, majd ha senki sem akar megenni, akkor úgy ítélem meg, hogy ha nem lenne rajtuk elég ruha, mostanra csak felvettek valamit, szóval... Szépen magam alá húzom a kezeimet, és feltolom magam először négykézlábba, majd álló helyzetbe, és még hátradöntök a fejemen vagy 30 fokot, hogy be tudjam célozni az előttem álló szemeit. Anyám, ha én ilyen magas lennék, elérném otthon a mosóporos polcot, meg az olívaolajat a konyhában!

- Leskelődtem mert kíváncsi voltam - jelentem ki egyszerűen, hiszen haboghatnék is, de ugyan minek. Kihúzom magam, amennyire még nem érzem kínosnak, és csak aztán esik le, hogy hogyan is hangozhatott amit mondtam. Jesszus Masa, hát miért vagy te ilyen hülye?! Kinyitom a számat, hogy hozzá tegyek valami olyasmit, hogy "a csapatra" vagy "a taktikátokra", de egy jó titkösügynök sosem fedi fel szándékait, úgyhogy... Habááár mondhatnám, hogy az Edictum küldött... Áh, de akkor tuti lenne nálam kamera.
Az öltöző nagy részét az előttem álló kitakarja, és ahogy akaratlanul is kénytelen vagyok látni, csak erősödik bennem a gondolat, hogy igen, ha tudtom hogy ez lesz, hozom a kamerát. Ha eladnám a kicsiknek (lásd azt akit elhurcoltam, majd itt hagyott a csávában, khm), milliárdos lehetnék, batáta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 26. 19:58 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

Csak somolygok, miközben azért magamban is számolom nagyjából az eltelt időt. Az ismerkedős szövegre nem is mondok semmit, csak az elém vágó lány hátára nézve megforgatom a szemem. Majd megismerlek - annyira tipikusan navinés hozzáállás. Nézem ahogy trükközik, és megintcsak megcsillannak a szemeim a technikája láttán. Felzárkózom mellé, és egy biccentéssel fogadom a dícséretet.
- Ugyan. Te is nagyon jól tudsz bánni azzal a seprűvel. Benne vagy a házad csapatában? - álszent a kérdés, hiszen tudom, hogy a rellonnak jelenleg nincs csapata, de ha nem ezt vágja rá, akkor biztosabb lehetek a kilétében. Ez aljas, tudom. Ezúttal egy picit jobban eltávolodok tőle, ívesen emelkedni kezdek, majd hirtelen nyomom le a seprűt, és lebukva átfordulok egy kis karikában, majd ugyanúgy érkezem ahogy elindultam. Visszazárkózom Dana-Debbie mellé, hogy válaszolhassak a prefektusos kérdésére, ami után szerencsére értően fel is csillan a szeme. Végüis az egy jó dolog nem?

- Én foglalkozom amúgy mindegyikkel - mert azért mégiscsak az az igazság, hogy minden érdekel - egyszerűen csak feledékeny vagyok.
Megtanultam már nevetni magamon - Márk mellett nem is élhetném túl máshogy. Élvezem ahogy az éjszaka összekócolja a hajam, és jólesően rázogatom szét a tincseimet, ahogy az orromat és a füleimet elkezdi hűvösre csípni a menetszél.
- Nehéz kérdés - kiáltok át hozzá, ahogy a kanyarban messzebb sodródunk egymástól. - A reptan tényleg jó, de azt inkább csinálni szeretem nem tanulni, szóval olyan so-so. Egyébként odavagyok minden alaptárgyért, aztán az asztrológiáért, a mugliismeretért... Szóval igazából mindenért. Te is bírod Sárki bá óráit? Szerintem irtó viccesen magyaráz.

A lány jó sokat tud csacsogni, ez kétségtelen, szinte végig sem mondom a kérdésére a választ, már témát vált. Hát, nem tudom, nekem azért ehhez már késő van, én az őrjáratokat általában csendben sétálgatom le, vagy maximum ráripakodok egy-egy szabályszegőre. Na de traccspartizni az égen? Hajjajj, csak be ne dőljek egy terembe aludni reggelig!
- Ó, hát egyszer feltétlenül meg kell mutatnod azt a hápit - csapom össze lelkesen a kezeimet magam előtt, majd egy pár másodpercnyi egyensúlyozás után újra ráfogok a nyélre.
- Hát igazából ha van bármi időm, azt vagy kviddicsedzésre váltom, vagy valamit prefiskedek erre-arra. A hétvégék lazábbak, olyankor inkább csavarogni meg bandázni szoktam, mindig ami éppen jön. Ez sokszor csak egy könyv, és a kiscicám, Lysander, de én azt is szeretem, arra is szükségem van.
Ahogy megteszünk egy kört, fülelek, de még nem jelez a homokórára szórt bűbáj. A belső órám szerint is korai lenne még, kábé két perc telhetett el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 26. 20:02 | Link

L I L I Á N A

- Holott pontosan tudod, milyen érzés - aprót biccentek.  Nem lenne kötelező szóba állnom vele. Nem tartozom neki semmivel, és senki nem kényszeríthet rá, hogy akár egy levegőt szívjak vele, ha nem akarom, viszont én már végleg tettem egy lépést hátra, ennek köszönhetően pedig aligha mondhatom el, hogy érzelmileg hatással lenne rám. Más lenne persze a helyzet, ha befolyásolná az életem, ha Berci veszekedne velem, vagy azt mondaná, nem kér belőlem amiatt, ami elhagyta Lili száját, de nem így van. Ricsinek pedig vele kell elszámolnia. Mert el kell neki.
Sok mindent szeretnék még mondani Lilinek. Hogy meg kell tanulnia, hozott egy döntést, és ahogy minden döntésnek, úgy ennek is meglesz a maga eredménye - talán nem azonnal, talán nem most, de meg lesz. Hogy minél több csontvázat tuszkol a szekrénybe, csak egyre távolabb fog sodródni az öcsémtől, hogy amiről Ricsi nem tud, az nem fáj neki, csak a mesékben működik, és, hogy egyszer úgyis minden ki fog derülni. Nem miatta szeretném elmondani ezt, de a testvéremért, azért, mert nem tudnám elviselni, ha még egyszer egy harmadik személy miatt lennénk ilyen távol egymástól, mert ha újra közel engedi Lilit magához, és túl későn buknak ki ezek a tüskék, sokkal nagyobb kárt okoz.
Ugyanakkor, ahogy Lili arcára nézek, magam előtt látok mindent. Hogy a születésnapunk nem tölthettük el rendesen kettesben, mert ott lebegett Lili. Hogy mennyi mindenből kizárt az öcsém az apámmal, hogy mennyi mindent nem mondtak volna el, ott volt Lili. Hogy anélkül nevezett drámakirálynőnek és dámának, anélkül, hogy kereste volna az okokat, hogy tett volna valamit. Ahogy azzal dicsekedik, mennyire végtelenül tökéletes a távolság ellenére is kapcsolatuk, holott Ricsi akkor sem akart hazajönni, miután megtaláltak. Mert itt volt Lili. Lehet, hogy nem minden volt az ő hibája, viszont mindennek köze volt Lilihez, és lehet önző vagyok, lehet rettenetes testvér vagyok, amiért nem akarom most megosztani vele az élet nagy titkait, de ha csak elképzelem őt Zlatannal, ahogy rólam beszélnek, amit rólam beszélnek, ahogy elhagyja a száját a nevem, és ő élvezi, egyedül csak undort érzek.
Én is követtem el a múltban hibákat, olyan hibákat, amiket senki nem fog elfelejteni soha többé, és olyan emberek mormogják el az orruk alatt, hogy szentségtörő, vagy, hogy k*rva, akiknek nem csak, hogy a nevét nem tudom, de még csak az arcuk sem láttam soha.
- Tudja? Tudja, hogy kivel és hogyan beszéltél a nővéréről? - kíváncsian billen oldalra fejem. Aligha hiszem, hogy tudná. - Arra rá sem kérdezek, hogy miért. Miért érezted szükségét ennek, Lili. Hogy jót röhögj valakivel, aki soha a büdös életben nem fogja megadni neked a minimális tiszteletet?
Akkor gratulálok.
- Ja, persze.  Miért is ne - tényleg szükségünk van a játékosokra. Bármilyen játékosra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 26. 20:31 | Link

Eszter

- Igen. Pontosan.
Nem tudom azt mondani, hogy nem így történt, mert így történt. Habár a beszélgetés nagy részében arról volt szó, hogy én mit érzek Ricsi iránt, nem mehetünk el a tény felett, hogy gonosz módon nyilatkoztam Eszterről. Mérges voltam rá, amiért nem képes másként kezelni, mint az elején, mérges voltam rá, sok minden miatt. Akkor egy pillanatig jól esett, jól esett azt mondani, amit mondtam, és vállalom, hogy kimondtam, nem fogom tagadni a nyilvánvalót. Kimondtam, vállalom. Nem tartom valószínűnek, hogy Eszter sosem nyilatkozott rólam negatívan, hiszen csak meglátott, és az arcára volt írva minden, ahogy most is látom az arcán, hogy pontosan ugyanazt gondolja rólam, nem tudok más lenni neki, mint akinek elkönyvelt, még akkor sem, ha olyan nagy szavakat használ velem szemben, mint amilyeneket. Nagy életbölcsességeket mond, mint ha én sosem tapasztaltam volna semmit, mintha egy gyerek lennék, aki nem élt meg még semmit. Pedig de, talán korábban is, mint annak lennie kellett volna.
- Tudja, hogy elárultam.
Pontosítok, mert én nem tartom árulásnak azt, hogy Zlatannal beszélgetek, nem Ricsit juttatta börtönbe, és ahhoz, hogy valaki oda jusson két ember kell. Nem hiszem, hogy csak Zlatan bűne, hogy Eszti onnan telefonált hajnalok hajnalán. Ettől függetlenül nem titkoltam Ricsi előtt, hogy szoktam vele beszélgetni, nem hiszem, hogy okom lenne rá, hogy titkoljam. Ha titkolnám, akkor olyat is tennék, amivel ártanék neki, de az, hogy néha beszélgetek vele, nem minősül annak. El szoktam mesélni Ricsinek a napjaimat, azt is, hogy miről beszélgetek vele.
- Néha csak jó azt hallani, hogy Ricsi is szeret, még ha nem is az ő szájából történik. Csak hallani szeretném olykor, hogy így gondolja, és Zlatan az egyetlen, aki megadhatja ezt nekem.
Nem terjesztem, hogy minden csodálatos, pusztán annyit, hogy a második esélynek olykor igenis nagy jelentősége van. Minden más csak mások által hozzáköltött maszlag. Nem vagyok boldog. Soha életemben nem sírtam annyit, mint az elmúlt hetekben, ráadásul úgy, hogy aki miatt sírok, ott van velem. Minden a szokásos, és mégsem, fal van közöttünk, és félek, hogy akárhányszor is rontok neki a falnak, nem omlik le. Ricsi pedig szépen lassan észreveszi majd, hogy elfáradtam a sok visszapattanásban, és újra elsétál. Még van erőm, még ostromlom a falat, mint egy idióta, még próbálkozom, megmászni, leomlasztani. Még csinálom.
- Akkor megbeszéltük.
Könyvelem el magamban tényként a dolgot, hogy akkor egy csapatban játszunk majd a meccsen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. július 26. 20:49 | Link




- Nem - feleltem neki röviden. Bizony még nem gondolkodtam el rajta, hogy részese legyek a csapatnak, bár igazság szerint imádtam repkedni.
- Na, és te? Fogadjunk, hogy igen! - mosolyogtam rá huncutul. Annyira jól repdesett, hogy kár lett volna, ha nem áll be a kviddics csapatba, tipikusan olyan ember volt, aki a repülésre termett. Ezt bizonyította az is, ahogyan előttem manőverezett, majd gyorsan fel is zárkózott hozzám. Tiszta profi, aki tud, az tud!
- Nem gond, én is az vagyok időnként - biztattam kedvesen, tudatva vele, hogy nincs egyedül ezzel a témában.
- Igen a reptannal egyetértek, az a gyakorlatban szuper, elméletben viszont már nem az. Igen, Sárki bá-t nagyon bírom, végre nem egy monoton hangnemű tanár, akinek az óráit átaludná legszívesebben az ember, hanem ért a diákok nyelvén, és fenn tudja tartani az érdeklődést! - kiáltottam vissza Masa-nak. Ezután én is tettem egy kört gyorsmenetben az egyik karika körül cikázva. Imádtam, hogy levezethettem a repüléssel a feszültséget, ilyenkor mindig szabadnak éreztem magam, ráadásul fel is dobhattam különböző módszerekkel a repülési technikáimat.
- Jó! Megbeszélhetünk majd egy időpontot, amikor ráérsz, aztán bemutatom neked Hápit. Irtó cuki, annyit megígérhetek! Imádni fogod! - feleltem neki vidáman.
- Milyen cicafajta Lysander? - kérdeztem vissza jókedvűen, kíváncsi voltam, hogy vajon milyen kis kedvence van neki.
- A csavargás, bandázás tetszik, ha van kedved elmehetünk sütizni a városba valamikor. Az szupi lenne - vetettem fel neki egy ötletet. Miér is ne? Jókat lehet enni, inni, beszélgetni, mi kell még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 27. 13:22 | Link

Kéjenc kis kékecske
why ya lookin' at me?

Henrik egyébként nehezen állja meg, hogy ne szóljon be a fiúknak, amiért ennyire mocsok módon kibeszélik a csajokat. Illetve az nem érdekli, hogy a többségükről mit mondanak, csak Dankát ne vegyék a szájuk. Mikor azonban ez megtörténik, csak némán pillant fel Béláékra, szeméből kiolvasható, hogy még egy szó és elvarázsolja őket a g.c.be. Hála istennek ők is kapcsolnak és másra terelik a szót. Nyilván nem értik, miért pont ennél a névnél kapta fel a fejét a férfi, de nem is mernek rákérdezni. Henrik alapvetően nem nyújt ijesztő látványt, de van az a pont, ahol még ő is azt mondja, hogy hell no és akkor kell menekülni a közeléből.
Aztán halk kuncogásra lesz figyelmes és szinte szó szerint odasurran az ajtóhoz, nehogy a kis kíváncsi vendégük lefülelje és elmeneküljön. Van is olyan szerencséje, hogy amikor feltépi az ajtót, akkor az ismeretlen leányzó szó szerint bezuhanjon az öltözőjükbe. Nos, ha azt mondom, hogy a férfi felkészült a pszichológiai terror alkalmazására, akkor nem fogalmazok pontosan és kristálytisztán. Addig szívja majd a másik vérét, míg az el nem fogy és aszott szőlőszemként nem könyörög azért, hogy hagyja abba.
A köszönésre egyikük sem reagál, bár a másik két fiú rendkívül jól szórakozik a váratlan vendégen, ebből feltételezi a mi wannabe tanárunk, hogy ők már ismerik egymást. Masa nagy nehezen feltápászkodik és, bár a fiúk már összeszedték magukat, mivel Henrik maga az úttorlasz, így rajta természetesen semmi sem változik. Se több, se kevesebb textil nem lesz. Világítóan kék szemeivel a lány arcát fürkészi és vár valami értelmes választ az előbb feltett kérdésére, bár van annyira jó a fantáziája, hogy el tudja képzelni, mit akart itt a lány. Vagy látni pár szexi felsőtestet, vagy információt gyűjteni. Esetleg a kettő egyszerre, hogy összeköthesse a kellemest a hasznossal. Még mázli, hogy mind Béla, mind Ábel most léptek a pubertás azon szakaszába, amikor egyedül a nemi szervükkel képesek gondolkodni, így eszükbe sem jutott a csapatról vagy más dologról beszélni.
- Leskelődtél - ismétli meg némileg más hangsúllyal és lényegesen lassabban, hogy tovább húzza a pillanatot. Aztán végül egy lépéssel közelebb megy a lányhoz és kissé oldalra döntött fejjel folytatja. - És kielégítő eredménnyel szolgált a kéjenc hadjáratod? - egyértelműen az a célja, hogy még jobban zavarba hozza a levitást. Le sem tagadhatná, hogy élvezi a szituációt és azon túl, hogy természetesen egy ujjal sem fog hozzáérni a másikhoz, neki erről nem kell tudnia,
- Mesélj, mit fogsz mondani rólunk a másik csapatnak? És esetleg te is ossz meg egy-két fontos infót - azzal egy könnyed mozdulattal meglöki az ajtót, ami így bezáródik a lány mögött. Nos, ezt nevezhetjük akár csapdának is. Innen hogy mászol ki, kiscsibe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 27. 14:27 | Link

Henrik, csak hogy tudd, amúgy nem is vagyok kecske

Zavar a köszönésem után beálló csend. Mármint az értelmi csend, hiszen Béla vihogása messze nem tartozik abba a kategóriába. De az, hogy a lebuktatóm nem szólal meg, de még csak vissza se köszön, az lebbigyeszti a szám sarkát. Mármint na, lehet hogy leskelődtem, de az udvarias kislányok köszönnek, és ezen a "mit csináltam" rész nem változtat. Azért figyelmen kívül hagyni nem kéne...

Örülök, hogy nincs megakadályozva a helyzetváltásom, de még ha eddig tartottam is magam, érzem ahogy az előttem álló pillantásától pikk-pakk vörösödni kezd az arcom. Ó, nem, bármennyire is szeretném, sajnos nem a dühtől. Mély levegőt veszek, ahogy közvetlenül elém lép, de nem akarom megadni neki az elégtételt, hogy lásson hátrébb tántorodni. Nem Masa, nyugi Masa, képzeld azt, hogy egy fürdőruhás póréhagyma az. A nyakam majd' kitörik, ahogy igyekszem fenntartani a szemkontaktust, bármennyire is szeretnék inkább bebújni egy pad alá... Jobb oldalt mondjuk. Tettesd magad halottnak, tettesd magad halottnak - sikítozik az oposszum-énem, és erre (valamint az elhangzó kérdésre), egy általam sem várt módon reagálok. Telibe arcon röhögöm a bácsit.
- Nem mert csak téged láttalak, és Bence itt sincs - ez alapvetően nem hangzana ilyen pimaszul, na de a nevetéssel előtte... Kezdjem ásni a sírom, hogy hamarabb kész legyek, vagy még kezdjek bele egy énekbe hátha a pisztolyos csávó engem megkímél? Mahna mahna... A kéjenc szóra csak kigúvadnak a szemeim, de nincs az az isten, hogy megismételjem, úgyhogy tiltakozni sem igazán tudok ellene.

Elhúzom a számat, hiszen ezek szerint egyértelműen nem voltam én inkognítóban, ha rögtön leesett neki, hogy kémkedni jöttem. De öröm az ürömben, legalább nem vádolhat akkor azzal, hogy ők érdekeltek, tudja hogy csak a csapatuk. Ekkor... Becsapódik mögöttem az ajtó. Szemmel kísértem az útját, fájdalmas arckifejezéssel, de így is összerezzenek a hangra. Neeee, a szabadságooom... Kedves Anyu, kedves Apu, kedves Márk, kedves Mindenki. Én, Zippzhar Mária Stella, úgy érzem, életem révbe ért. Olyan jók voltatok hozzám, sajnálom az évek során okozott fájdalmakat, de azt hiszem én most ezt itt mégsem erőltetném tovább. Adios amigos!

Végrendelet ide vagy oda, ha kérdezik, Masa válaszol, és ha nem félnék hozzáérni egy vadidegen félmeztelen sráchoz, még talán ütnék is. Vagyis, lehet csak kalimpálnék, hogy elérjem a tarkóját, hátha leüthetem úgy, mint a kémfilmekben szokás.
- Azt, hogy perverz öreg bácsik vagytok - jelentem ki borúsan, figyelembe véve miket kellett nekem végighallgatnom az ajtó előtt. Kíváncsiságból azért felemelem a karom, hogy megnézzem, egyáltalán elérném-e a tarkóját... Bár nem érek hozzá, érzem a bőre melegét, így megrázkódva kapom vissza a kezem.
- Egy-két fontos infót? Hát jó, tessék. Nem ülök egy darabig még seprűre, úgyhogy nem játszom az unikornisok ellen. Nyugodtan átadhatod nekik, hogy sajnálom, de nem tudom helyettük is leüttetni magam, mert olyan terelő lesz a pályán aki alkalmas is a feladatra - szenvtelen hangon kezdek beszámolni a (valószínűleg őt kicsit sem érdeklő) saját viselt dolgaimról, és ha bármit is meg akarna tudni a csapatról, hát... Nem én leszek az embere. Mahna mahna...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 27. 14:53 | Link

Kéjenc kis kékecske
why ya lookin' at me?

Bácsi az apádnak a... Akarom mondaniiii... Henrik mindösszesen harminckét éves, és bőven jól tartja magát, hiszen heti két-három alkalommal edzeni jár, ad a megjelenésére és szexinek született. Ettől a felsőtesttől, amin egyébként sajtot lehetne reszelni, még Masa is elpirul, így elmondható, hogy szavai egyáltalán nincsenek összhangban a testi válaszokkal. Ha annyira nagyon hidegen hagyná Henrik így, félmeztelen valójában, nem lenne olyan vörös, mint a cékla és nem ragaszkodna görcsösen a szemkontaktushoz.
- És még hazudni se tudsz, igazán kár - unottan válaszol, csak azért nem ásít a műsort látva, mert még ehhez is kevésnek tartja a szituációt. Az a helyzet, hogy bár alapvetően egy kedves navinés-rellonos keverék, a két háznak abszolút pozitívumait kiemelve, mindig van olyan pont, ahol olyan flegma és gyökér tud lenni, mint más senki. Nos, amikor ilyen kis csipszarok próbálnak pattogni, mint kecskeszar a deszkán, valahogy nem tudja őket komolyan venni. Bár jobb tisztázni, Henrik helyzetében él a jól megszokott mondás, miszerint nincs kivel, nincs mit. Most komolyan álljon le egy, még a tojásból éppcsak kikukucskáló kiscsibével vitatkozni? Ebből jócskán kinőtt.
- Az öreggel még csak-csak kiegyeznénk, elvégre mennyi idős is vagy? Nyolc vagy tíz éves? - gondolkodóan pillant a távolba, mintha tényleg fontolóra venné, vajon melyik lenne az igaz. Kicsit se megalázó, áh. - Na de a perverz... Nem tudom, hogy ki leskelődött utánunk a kulcslyukon keresztül - és bár tudja, hogy az elsődleges célja a lánynak nem az ő megbámulásuk volt, azért szeretné a másik két srácot abban a hitben ringatni, hogy mégis. Arról nem beszélve, hogy Béla és Ábel egyöntetűen nagyot "húúú"-ztak Henrik megjegyzésére, aki oly könnyedén csapta le az érkező labdát, hogy az ki is durrant.
Egyébként a zárt ajtó nem jelenti azt, hogy a levitás útja ne lenne szabad, hiszen senki se szögezte le, ha akarna, meg is fordulhatna és kimehetne. Persze ki merne ellenkezni 190 cm tömény izommal? Na ugye. - Te terelő vagy? - Henrik arca önkéntelen is felragyog, majd kitör belőle az őszinte nevetés. Konkrétan alig bírja abbahagyni, ugyanis enyhén szólva nevetségesnek tartja, hogy ez a kis mélynövésű, vasággyal együtt negyven kilós kislány egy gurkót egyáltalán meg tud ütni. Na hát annak idején az ilyenektől vették el az ebédpénzüket. A nevetése egyébként ragadós, mert a másik két srác, bár már összeszedte a cuccait, elég lesajnálóan néznek a levitásra. Azt mondjuk szeretném leszögezni, hogy Henrik reakciója nem azért alakult így, hogy megalázza a lányt, az más kérdés, hogy így sikerült. Mea culpa. - Hát igazán sajnálom, hogy nem láthattalak játék közben, mindenesetre a posztod sokat elárul a csapatodról - szórakozottan fonja keresztbe karjait és láthatóan nem érzi magát különösebben feszélyezve, mi több, a gonosz énje most remekül érzi magát. Még hogy egy ilyen kis vitamingolyó terelő legyen, megáll az ész...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 27. 20:29 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

Ciccentek egyet a kitérő válaszára, hiszen így kénytelen leszek kilétét máshogyan megerősíteni. A hangot nem viszi messzi a szél, szerintem meg sem hallhatta.
- Így igaz - válaszolok büszkeséggel a hangomban, hiszen mégiscsak én vagyok a cskh. Még akkor is, ha hivatalosan nincs is ilyen poszt.
Bólogatok a véleményére, hiszen én is így gondolom, majd elolvadó arcot vágok amikor meghallom a kicsi kacsa keresztnevét. Hápi. Hápi, hát ez de édes már!
- Jövő héten valamikor? Igazából hétfőn, szerdán és pénteken kívül nekem jó - vetem fel az ötletet, miközben a tengelyem körül is forgok egyet. Jól esik a fejjel lefelé lógós része, úgyhogy igazából forulok még egy felet, és úgy siklok tovább egy darabon, élvezve ahogy a gravitáció finoman húz a föld felé, és nyúlnak a végtagjaim. Újra közelítek a lányhoz, és hogy értelmesen válaszolhassak, egy ügyes majomszerű mozdulattal a seprű fölé kerülök újra.
- Nem tudom pontosan, menhelyi cica - kiáltok át a szomszédba - fehéres-szürkés, nagy fülekkel, hosszú szőrrel, és felemás, sárga-kék szemekkel.
Csak egy körülbelüli leírást tudok adni róla, hiszen még tényleg, a torony leomlása után hoztam el a Mancs-helyről.
- Okés, majd utánanézek, mikor lesz a következő faluba lemenős hétvége - nevetek át, majd visszafordulok, és újra csak lógok a seprűn, ahogy az körbe-körbe átszeli a pályát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék