32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 28 29 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 18. 21:28 | Link

[Bálint]


A fiúra pillant, ahogy az megkérdezi tőle, szabad-e, de először nem érti, majd ahogy Bálint elveszi a nyakláncot, ösztönösen utána kapna kezével, de közben rájön, hogy a fiú a nyakába akarja tenni, úgyhogy teljesen elvörösödve fordul meg, és húzza félre a haját. Amíg a nyaklánc felhelyezése zajlik, rájön, hogy azért is van oka zavarban lenni, hogy megölelte, csak úgy... pedig nem szereti a fizikai kontaktust, és mi van, ha Bálint sem? Hát, már mindegy, most jó lenne kicsit megnyugodnia, abból, ahogy beborítja az égető érzés tudja, hogy a vörösség még mindig beborítja.
Azért visszafordul, kissé szégyellősebben, és Bálintra mosolyog ujjaival a nyakláncot taperolva.
-Nagyon szép.-
Közli, majd visszakapja tekintetét a fiúra, ahogy megjegyzi, hogy segíteni fogja őt a nyaklánc. Az agya azonnal pörögni kezd, vajon hogyan kellene ezt tesztelnie, és hogyan tudná kihozni a legjobbat a medálból, de aztán csak elneveti magát saját magán, annyira tipikus, ahogy viselkedik, majd a tenyerébe zárja, és amikor újra kinyitja, már egy virág formáját ölti, majd egy szivárványét, majd egy fa emelkedik ki a tenyeréből agyagból megformázva, majd a huncut Mana, végül a medál visszaveszi eredeti alakját.
-Legvégső esetben pedig mindig lesz nálam föld.-
Mondja egy széles mosollyal, még ha nem is működne, amit az eladó mondott, de elhiszi azt, hiszen nincsen oka megkérdőjelezni az állítás valódiságát.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. június 18. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Ashley
Írta: 2014. június 18. 22:16
| Link

Elpirul, én meg elkapom a tekintetem róla, mielőtt én is hasonlóra vetemednék. Zavarba ejtő, ha egy lány zavarba jön. Nekem mindenképp. De szerencsére hamar kapcsol, és segít is, így könnyedén a nyakába teszem a láncot, aztán meg is dicsérem, mert valóban jól áll neki. Akkor is tetszett, amikor csak a kirakatban láttam, de most már biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt megvenni.
Magyarázkodom, de azt hiszem, nem igazán jut el hozzá, amit mondok, ettől pedig némileg megkönnyebbülök. Elvégre én elmondtam, ha nem figyelt, az már az ő baja.
- Mint, aki hordja - felelem mosolyogva, s valahol szerencsés, hogy ezt nem gondoltam végig rendesen, mert bár Ashley valóban szép, az ilyen kijelentésekkel csínján kell bánni, elvégre ő nem Virág. De valahogy teljesen természetes, hogy ezt mondjam, és sokkal könnyedebben fűzöm hozzá, amit az eladó mondott.
Ashley játszani kezd vele, nekem legalábbis annak tűnik, ahogy a tenyerét ki-be csukja, minden alkalommal más formát adva a medálnak. Tátott szájjal nézem, mert ez is - mint az összes többi dolog, amit láttam tőle - lenyűgöző.
- Igen - bólintok és örülök, hogy tényleg hasznosnak is mutatkozik a medál, még ha nem is feltétlen olyan értelemben, ahogy gondoltam. De még később kiderülhet, hogy tud valami pluszt. Ez csak idő kérdése.
- Próbálkozol még, vagy elég volt mára a zuhanásból? - érdeklődöm kíváncsian, és az órámra pillantok. Nincs még késő, szóval ha szeretne maradhatunk. Mert ugye, kérdés nem fér hozzá, ha marad, maradok én is. Csak a biztonság kedvéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 20. 20:35 | Link

Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül



Unalom, unalom és unalom. Nagyjából így lehet összefoglalni Elena mai napját. Legalább is, egészen mostanáig. Forradalmian áttörő ötlete támad, amellyel talán feldobhatja a mai padló alatti napjának hátralévő óráit. Ez az ötlet pedig az: ékszerkészítés! Tudom, sokan azt állítják, hogy Elena már túl nagy ahhoz, hogy ilyen gyerekes elfoglaltságot találjon magának. De az ékszerkészítés buli, és minden korosztálynak ajánlott. Ezért is dönt úgy, hogy csinál a barátnőinek és magának egy-egy új nyakláncot vagy karkötőt, attól függ, hogy épp milyen kedve lesz. Meg is nézi, hogy minden alapanyaga megvan e a csecsebecsék elkészítéséhez, ám mielőtt hozzákezdene, véletlenül meglöki a polcon lévő üvegcsét és a pici gyöngyalakú hozzávalók szerteszét szóródnak a teremben. Hiába keresgél mindenfelé, úgy látszik nem maradt más megoldás, muszáj lesz újat beszerezni. Gyorsan felkap egy hátizsákot és belepakol pár dolgot ami a kezébe akad. Majd ahogy ezek megvannak, felvesz egy női fürdőruhát, melynek a felső részét kitömi egy-egy kókuszdióval, hogy teljes legyen a női hatás. Aztán, ha ez mind kész, felveszi a tavaly farsangra vett rózsaszín, színes tollas parókáját, és mehet is a buli. Igen ez kész röhej, de mit csináljon egyszer szegény lány ha hiányzik neki a régi önmaga? Fiúnak lenni tiszta agyrém! Ezért is döntött úgy, hogy erre a napra lányosítja a mostani énjét. Így hát lánynak öltözve, a vállán egy egyszervús táskával távozik a helyiségből, hogy aztán a folyosóra lépve eljusson a Kviddicspályára. Nem telik el sok idő és már a pálya nedves füvét tapossa, ahova egy tompa puffanással ledobja a kispárnáját és leül rá. Táskájából előkap egy termosz kávét és pár bögrét, amikbe kisvártatva önt is a gőzölgő italból. Miután ez megvan, felveszi a csúzliját és bőszen lövöldözni kezd az égen röpködő madárkákra.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 20. 21:18 | Link

Csipacsapat - Elena
A bal ruci az
Este kilenc körül

Pálcával, könyvvel, édességgel, üdítővel, a kívánságokat teljesítő üstjével és a táskájával felszerelkezve indul útnak. A terv az, hogy olvas egy jót, a könyvtárosi zugban, de mivel ott már vannak, ezért más helyet kell keresnie. Fiúvá változott, de a szokásai nem változtak meg. A könyvek és az animék imádata megmaradt csak (talán) fiúként egy kicsit másképp néz ki. Már agy fél órája kóvályog, a suliban mégsem talál megfelelő helyet. Vagy sokan vannak, vagy túl meleg van. A kutyái csak az udvarig követik, onnan elszaladnak és kergetni kezdenek egy mókust. Nem sokat törődik, ezzel csak annyit mond, hogy estére érjenek vissza. Sokszor volt már, hogy elfutnak, de hamar vissza is találnak. Már nem csak Gwent hanem Elenát is gazdájukként szeretik. Még csak néhány hónapja vannak itt ez idő alatt a lány sok édességet és más dolgokat adott nekik. Na de térjünk vissza a jelenbe. A mi kis hősnőnk megtalálja a helyét egy árnyékos fa lábánál. A hátát nekidönti a fának így kényelmesen el tud helyezkedni. Kiveszi a könyvet a tatyójából és a fantáziájára bízza magát. Belemélyed Mac és az Unseelie-k közötti háború mélységébe, hogy hogyan próbálja megmenteni a Földet az emberevő és testrabló tündérektől. Karen Marie Moning a kedvenc írónője J. K. Rowling, Jamie McGuire és Lainer Laura mellett. Nagyon belemélyed a könyv rejtelmeibe, és csak akkor veszi, észre a lányt mikor az a földön landol. A barátnője Elena esett el a lábaiban.
- Eddig is tudtam, hogy nagyok a vádlijaim, de, hogy ennyire. És szia Lena! - köszönti viccesen a másikat, mert nincsenek vastag lábai és ezzel tisztában is van - Mi szél hozott, hogy átess rajtam? - végignéz a másikon, aki úgyszintén fiú lett. A másik nem testében a divatérzéke is megváltozott, mert fürdőruhában fekszik Gwen előtt, melleit kókuszdiók helyettesítik, a haja pedig nem látszódik a rózsaszín paróka miatt - Úúú, nekem is kell olyan - szól és már veszi is elő az edényét - Serleg hozz nekem is egy ugyanolyan rózsaszín parókát - miután ezt kimondta a kezében landolt a tárgy. Gyorsan a fejére helyezi, és a barátnőjére emeli zöld íriszeit - Milyen? Ó, és kérsz valamit? Ételt vagy italt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 20. 22:41 | Link


Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül



Egy kis gyurgyalag madárka röppen el a lány feje fölött. Elena rögvest vadászüzemmódba kapcsol és vadul lövöldözni kezdi a kezében tartott csúzlival. Nyelvét lógatva lohol utána, amikor a kismadár meggondolja magát és egy gyors fordulattal elkezd repülni az ellenkező irányba. A Főnixpalánta sem rest, alányargal egyenest, de még mielőtt ellőhetné a kavicsot, megbotlik valamiben, vagy inkább valakiben. Már épp hangosan is kimutatná a nemtetszését, amikor észreveszi, hogy ez a lány bizony a barátnője, Gwen. Gyors feltápászkodik és az imént kiöntött kávék irányába fordul, majd elemel egy bögrét.
- Szia Gwen! Gyurgyalagcsipát gyűjtök. Segítesz? - Hadarja, mivel az elmúlt pár percben megivott két bögre kávé telesen felpörgette a kislányt. Még sosem ivott feketelevest, és ez látszik is rajta. Egy két lábon járó energiabomba lett belőle az ital hatására. Ezért dönt úgy, hogy barátnőjének is odapasszol egy bögrével, hátha akkor ketten üldözhetik pörgőüzemmódban a kis repülő nyavalyásokat. A másik Eridonos kezébe nyomja az italt, majd a sajátjába kortyol egy nagyot. Érzi ahogy a meleg lé végiggördül a torkán, egyenes a gyomra felé haladva. A szeme ismét felpattannak, és már rohanna is tovább csipát keresni, amikor észreveszi, hogy barátnője az új öltözékét nézi. Vagyis, leginkább a parókáját. Ezek szerint neki is tetszik, mivel pár perc múlva Gwen kezében is landol egy ugyanolyan, amit sebtében rá is helyez a kobakjára.
 - Csinos! Azt hiszem, egy melegszendvics jól esne! - Közli nevetve, majd egy szó nélkül a táskájához rohan és vadul kutatni kezd benne.  Előhúz egy összegyömöszölt Olaszország térképet és leteríti maga elé alátétnek. Lehetséges, hogy nem erre kéne elpazarolni a becsomagolt cuccok egyikét, de elnézve a papírdarabot, úgyis már nem sok ideje maradt hátra.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 20. 23:03 | Link

[Bálint]

Ahogy visszafordul, és meghallja Bálint következő mondatát, még vörösebbé válik, ha egyáltalán ez lehetséges. Gyorsan lehajol a sárkányrókához inkább, aki közben odabaktatott a lábához, és a füle tövét vakargatja, meg simogatja, miközben próbálja magát összeszedni. Ösztönös benne a menekülési ösztön, szíve szerint messzire szaladna most, mert annyira nem ért ezekhez a dolgokhoz, de azért a sok intelem, amit már kapott, kezd benne szöget verni. A fiú már kétszer is kézen fogva sétált vele, és többször mondott ehhez hasonló, Faith szerint "sokat sejtető" kijelentéseket... de Faithi ezt mondta Kornélnál is, és kiderült, hogy szó sem volt semmiféle vonzalomról, szóval nyilván itt sincs.
Beletelik vagy egy percbe, amíg ezt végiggondolja, de ettől némileg megnyugszik. Nincs itt szó semmiről sem, a levitás nyilván csak kedves.
-Elég volt.-
Mondja egy határozott bólintással, és inkább arra gondol, ahogy a gyomra liftezett egyet Bálint kijelentésétől... na az a zuhanás kellemetlenebb érzés volt. Feláll, és a nyakláncát birizgálja a másik mellett, persze Kornélé is a nyakában van még, és ettől is fura érzése támad, amitől aztán még szilárdabbá válik benne a gondolat, hogy mára aztán tényleg elég volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Köszönöm szépen :)
Írta: 2014. június 20. 23:33
| Link

Ashley

Oldalra döntöm, úgy figyelem, ahogy Manával játszik. Nagyon édes a kis sárkányróka, és még mindig nagyon rossz, hogy nekem nem engedtek sosem valami házi állatot. Pedig egy kutya - de a macskával is kiegyeztem volna Virág miatt - igazán nem lett volna nagy dolog. Ha Manával állítanék haza, valószínűleg halálra rémülne mindenki. Ilyenkor eszmélek csak rá, mennyire más vagyok ezekben a dolgokban mint a családom. Bár korábban nem láttam Manához hasonló lényt, mégsem lepett meg a szokatlan külső és nem is találom ijesztőnek.
Ahogy Ashley befejezi a játékot afelől érdeklődöm tervez-e még ugrálni a magasból, hiszen ha igen, akkor maradnom "kell" felügyelni. Ő azonban azt mondja, elég volt, és a hangja sokkal határozottabban cseng, mint amire emlékszem tőle korábbról. Így természetesen kétség sem fér hozzá, hogy valóban így gondolja.
- Akkor... visszakísérlek a kastélyba! - ajánlom fel egy pillanatnyi habozás után, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy oda szeretne menni, de csak egy szavába kerül és másfelé vesszük az irányt. Ha viszont megfelel neki az iskola épülete, akkor arra indulunk.
- Segítsek valamit? - érdeklődöm még, hiszen van nála seprű is, meg a kis sárkányróka is. Igaz utóbbinak van lába, és seprűt még sosem fogtam a kezemben, így nem is biztos, hogy jó ha segítek. De valahogy az illem megkívánja, hogy megkérdezzem. Ha rám bíz valamit, vigyázok rá nagyon, ha nem, akkor nem kell aggódnom emiatt. A kastélyban aztán szétválnak útjaink, én pedig mielőtt önmarcangoló gondolkozásba kezdenék arról, amik ma történtek, inkább az egyik tankönyvembe temetem az orrom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 21. 13:15 | Link

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]


Nem mer belegondolni, mennyire abszurd képet látna, ha észrevenné valaki - és nem, nem csak azért, mert elmúlt a takarodó ideje és ő a kviddicspályán ül, de azért, mert a kviddicspályán ül egy főnixes pléden, maga körül vagy 10-15 különböző órával: karóra, fali óra, mesefigurás fali óra, csörgőóra, még zsebóra is akad, jó részük nem is működik, mivel nem megbűvölt, és áramra lenne szüksége, mint például annak a rikító rózsaszín rádiós órának, amit épp két perce állított talpra megint.
Ha ez még nem lenne elég kétségeket keltő az elmeállapotát tekintve, akkor az sem elhanyagolható az összképből, hogy rengeteg gyertyát is találni az órák tetején, a pléden, a pálya széli padokon, köveken. Nem szeretne felgyulladni, bár jó esélye van hamuvá égni, ha valaki meglátja, de bízik benne, hogy nem így lesz, elvégre bőven a takarodó után vannak már, és a kastélytól a pálya messze van, így nehéz lenne kiszúrnia őt a járőröző prefektusoknak.
Manára néz nagy komolyan, nagy szem a kis szembe, majd felé nyújtja a tenyereit határozottan, utasítóan, de a sárkányróka meg se moccan.
-Mancs!-
Közli ellentmondást nem tűrően a lány, azonban a róka ugyan nem mond ellen, de nem is cselekszik.
-Gyerünk már! Nyújtsd a mancsod, úgy hamarabb túl leszünk rajta!-
Sürgetően pattognak a szavai a lánynak, de a kis lény ügyet sem vet rá, még annyira sem, hogy kétkedő fejet vágjon, megszokta már a lány őrültségeit, bár ez minden máson túl mutat.
-Egyedül nem megy a tisztarím!-
A szája elé kapja a kezeit, mert ha nem lenne elég, amit művel, még egy bűbáj is visszafelé sült el rajta. Egy mugli szótárgépet akart mágikussá bűvölni, hogy használhassa a kastélyban, de a varázslat azzal végződött, hogy random időpontokban random szavakat ejt ki a száján, olyanokat is, amik létezéséről nem is tudott, nem hogy a jelentését ismerné.
Visszanyújtja kezeit Mana felé, és kérlelni kezdi őt újra, míg végül a sárkányróka feladja az ellenállást, és odabattyogva a tenyereibe nyújtja mancsait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. június 21. 19:01 | Link

[Ashley - későn, mert ő azt mondja,az Eridon-Rellon meccs előtt]

Oké, ez így nem lesz jó. Azt hiszem, nem tudom jól feldolgozni a változásokat meg a sok... nem kéne kifogásokat keresnem. Lassan kiürül a doboz, és ha szerencsém van, akkor nem tudok venni majd másikat. Hogy milyen doboz? Természetesen a cigis dobozom. Este van, én meg kilógtam a kastélyból, mert elmúlt takarodó és valahogy azt gondolom ilyenkor bent könnyebb lebukni. A birtok sokkal nagyobb, sötétebb... Nem mintha ez elég lenne, hogy elbújjak egy erre járőröző tanár elől, de legalább friss levegőn vagyok. Igaz dohányzás közben ez is elég viccesen hangzik. Egyébként már elszívtam azt a ronda rudacskát, és arról is meggyőztem magam, hogy nem kell még egy. Igaz ebbe az is közre játszott, hogy alig van a dobozban és mi van ha kell későbbre. Kétes érzések vannak bennem, egy részem már most elhajítaná a dobozt cigistül, ne is lássam többet, a másik meg visszafog. Nagy dilemma, egyelőre maradok annál, hogy a doboz a zsebemben, és visszamegyek a kastélyba, mielőtt lebukom, hogy tilosban járok.
A terv egészen jól működik addig, amíg a kviddicspálya közelébe nem érek, ott ugyanis szokatlan fényeket látok meg, amik kíváncsivá tesznek, így óvatosan közelebb lopódzom. Próbálok nem zajt csapni, hiszen nem tudhatom, ki az, és éppen mivel foglalatoskodik. Azt se nagyon szeretném, ha meglátna az illető, mert ha esetleg tanár vagy prefektus, akkor még bajba is kerülhetek, de a kíváncsiság, nem hagy nyugodni, így mivel nem igazán látok, közelebb és közelebb megyek.
Biztos vagyok benne, hogy lassan én is észrevehető leszek, de a derengő fényben nem látom jól ki ücsörög a földön a sok gyertya között, és mik azok a fura tárgyak körülötte. Olyan mintha valamiféle szeánszot tartana, vagy nem is tudom.  Pont, amikor odalyukadok ki, hogy most bizony visszafordulok, amikor hangokat is hallok, és az bizony ismerősen cseng, ahogy pedig jobban szemügyre veszem arra is rájövök, hogy Ashley az, Manával. Ha ő tilosban jár, annak komoly oka lehet, így gyorsan döntök, és közelebb lépkedek.
- Szia Ashley! - köszönök bízva benne, hogy így kevésbé ijesztem meg, bár az is lehet, hogy megzavarom valami fontos dologban. Most már azt is látom, hogy rengeteg óra van körülötte. Ez egyre furcsább - Kirakodó vásárt nem este kéne tartanod, egész biztos nem lesznek vevőid...
Jegyzem meg viccesen, közben pedig azt lesem, hogyan ülhetnék le úgy, hogy nem gyújtom fel magunkat. Feltéve, hogy nem zavar el, nagyon messzire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 22. 16:09 | Link

Csipacsapat - Elena
Este kilenc körül

A Rose lány nagyon felpörgött és ezt a kiömlött kávé is mutatja.
- Biztos nem egy pohárral ivott - gondolkodik hősnőnk, de nem tesz megjegyzést. Nem szeretné megbántai a barátnőjét. Viszont ha ilyen kérdéseket tesz fel, akkor lehet, hogy szólni kell, hogy álljon le.
- Gurgyalagcsipa? Az meg mi a szösz? Létezik egyáltalán olyan? És ha igen akkor, hogy néz ki? - kérdezi értetlenül Gwen mert még soha nem találkozott ilyen...valamivel. Azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák - Ha el tudod magyarázni akkor persze - mondja kedvesen és egy mosolyt is megereszt. Leteszi a könyvét és a táskáját maga elé húzva kutakodni kezd benne. Megtalálja a keresett tárgyat és a barátnője felé nyújtja.
- Csak ilyen szenya van nálam. Remélem, megfelel. De mielőtt elindulunk én is iszok egy kicsit.
Az üst felé fordul és egy kis energiaitalt kíván. Tudja, hogy egészségtelenek és károsak a szervezetnek, de nagyon szereti. Ha ezeket issza akkor pár percbe telik és felpörög. Otthon is általában ezt issza, ha nincs otthon kóla, mert az a kedvenc itala. A szülőkkel már meg lett beszélve, hogy hazautazhassanak, Elenával és már nagyon várja, hogy bemutathassa a barátnőjét. Persze addig vissza kell változniuk, mert ha nem akkor fiúként kell megismerniük. Erre az időszakra a keresztapja is hazajön, aminek nagyon örül mert már egy éve nem látta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 22. 22:36 | Link


Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül



Teljesen felpörgött a kávétól, körülbelül úgy, ahogy a gumicukortól szokott. Gwen még csak először látja ilyen állapotban, ami lehet, hogy egy kicsit meghökkentően érheti a lányt. Nem lenne csoda, hisz a sok cukortól egy két lábon járó energiabomba vált belőle, (ami csak úgy megjegyzem) bármikor robbanhat. És ha ez a bumm egyszer bekövetkezik... legyen elég annyi, hogy akkor nagy valószínűséggel a Gyengélkedőn kötnek ki mind a ketten. Ez pedig, nem hangzik valami jól.
- Aha! Már hogy ne létezne? Tudod, vannak azok a pici madarak azok a... gyir...gyar... áh, megvan gyurgyalagok! Na, és amikor azok felkelnek az ágyukban, csipás lesz a szemük. Úgy ahogy az embereknek is. Röviden ez a gyurgyalagcsipa! - Hadarja ismét, közben kezeivel a madarak repkedését utánozva. Néhány helyen egyáltalán nem értelmes, amit itt összehalandzsázik, de hát ez a túlpörgés átka. Tényleg nem kéne ennyi cukrot ennie vagy éppen innia. Még mielőtt indulhatnának, gyors elmajszolva a barátnőjétől kapott szendvicset, és már mehet is a buli. Meg sem várja, hogy Gwen megigya az itókáját, de már húzza is magával az egyik fa tövébe. Szegény áldozat saját szemével nézheti végig, ahogy az ital kiesik a kezéből, majd a Földre esve csordogálni kezd belőle a nedű. Elena viszont egy percre sem lazsál, a táskájához rohan, majd kivesz belőle egy madzagot és egy elhasznált tavalyi buszjegyet. Felvesz a fűből egy kavicsot, alaposan belebugyolálja a papírdarabba, aztán Gwenre pillantva kifeszíti a keze köré tekert madzagot. Ezután hátrál néhány lépést, hogy megcsodálhassa a gyirigyuri  csapdát. Tisztára mint abban a régi mesében, amit Elena kiskorában mindig nézett. Tudjátok abban, amiben van az a beszélő kutya, meg kísérőnek öt gyerek. Ez a helyzet csak abban különbözik attól a mesétől, hogy itt nem szörnyeket, hanem pici madarakat fognak fogni.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 23. 21:02 | Link

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

Egyik kezéből a másikba veszi mind a két mancsot, hogy a szabaddal a maga mellett lévő könyvben lapozzon. Olvassa a sorokat, majd Manára néz. Elfintorodik, ahogy fejben még egyszer kimondja, amit olvasott... és ezt ki kell mondani hangosan.
-Szólítom a kapillárist...- kezd bele, de aztán meghallja Bálint hangját. Odakapja rémülten a fejét a fiúra, még Mana mancsait is elengedi, aki kihasználva az alkalmat rögtön arrébb is kaptat, meghagyva a megtisztelő feladatot valaki másnak, majd összegömbölyödik, nagyot ásít, és lehajtja a fejét.
-Mit keresel te itt ennyivel takarodó után?!?!- vonja kérdőre felháborodva a fiút, mintha ő ugyan nem tilosban járna, vagy prefektus lenne - de egyik sem igaz: tilosban jár ugyanúgy, és nem prefektus, mégis olyan odapörkölősen kérdezi meg, hogy talán még egy rellonosnak is inába szállna a bátorsága. Aztán elpirul a kirakodóvásárra, ami eszébe jut, hogy a fiú említette, szó sincs erről, és csak abban bízik, hogy a gyertyák fénye elég gyér, és a másik nem látja, megint mennyire elvörösödött.
-Nem kirakodóvásár.- közli egy sóhajjal, előre hajtva a fejét, és próbál egy nem létező fűszálat eltávolítani a plédről, aztán lapoz egyet a könyvben, majd visszalapoz, mert ráeszmél, hogy azon az oldalon már valami egészen más van, végül megint sóhajt.
-Oké, elmondom, de... meg kell ígérned, hogy nem nevetsz ki!- néz Bálintra nagy komolyan, bár eleve veszett ügynek érzi a dolgot, de mégis, valami komolyságot legalább ő mutathatna és elvárhat (habár ő simán kiröhögné fordított esetben) ha már képes volt megszegni a takarodó, a kijárási tilalom, és Anya, meg Kornél tiltását is, arról nem is beszélve, amit itt maga körül rendezett, amiben ő nem hisz.
-Szeánszot tartok, hogy holnap nyerjünk a Rellon ellen.- hadarja el végül egyben, jobb kint mint bent alapon, de nem mer felnézni a fiúra, mert ez akkora ostobaság, de mégis... tennie kellett valamit! Mert amivel fenyegették, az iszonyú! És meg kell magyaráznia Bálintnak is, hogy megértse.
-Kratia!- kiáltja a szót elkeseredetten, persze abszolút nem ezt akarta, azt se tudja, mit jelent egyáltalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. június 23. 21:50 | Link

[Ashley -  későn, mert ő azt mondja,az Eridon-Rellon meccs előtt]

Nos, ha van valami, amire nem számítok, az az, hogy egy ilyen pici lány, ilyen hangon kér számon. Már majdnem meg is szeppenek, de csak majdnem. Az igazság az, hogy ebben kifejezetten hasonlít Virágra. Legalábbis ő jut eszembe, amikor tilosban járkál, így hamar összeszedem magam, és a sötétben talán nem is látja, sem a pillanatnyi meglepettségemet, sem az utána kiülő mosolyt az arcomon.
- Ezt akár én is kérdezhetném tőled - válaszolom, aztán még hozzáfűzöm, hogy - Friss levegőre vágytam.
Ami persze nem teljesen igaz, hiszen a cigaretta minden, csak nem a friss levegő jellemzője, de... Mondjuk, hogy Ashley nem az a személy, akinek tudnia kéne, hogy vannak ilyen rossz szokásaim. Főleg, hogy nem is szokás csak ööö... hagyjuk.
Közelebb megyek, és rá is kérdezek, ő mit csinál. Mivel Mana elmenekül, óvatosan a helyére mászom, és letérdelek Ashelyvel szemben. Így kényelmes, őt is látom, és a gyertyáknak sem lesz semmi baja. Nagyon komolynak hangzik, ahogy belekezd, és ennek megfelelően én is komolyan bólintok. Felkészülök magamban mindenféle butaságra, ezzel elkerülve, hogy majd kinevessem. Ebben van gyakorlatom. Virágnak is szoktak elképesztő ötletei lenni, amik elsőre talán nevetségesnek hatnak, de aztán jobban belegondolok és az ő szemével nézve értelmet nyer minden.
- Nem nevetlek ki - mondom ki hangosan is, és tényleg teljesen komoly vagyok. Akkor is az maradok, amikor megtudom miről van szó. Nem hangzik olyan butaságnak, sőt! Nagyon is logikus. Legalábbis el tudom képzelni, hogy van mögötte logika.
- Rendben. Mit kell csinálni? - érdeklődöm, miközben vidáman, tettre készen összecsapom a tenyereimet, és össze is dörzsölöm őket. - Egyébként, ez nem számít csalásnak?
Vetem fel, csak mint mellékes gondolatot. Ekkor mond valami furát, én meg csak pislogok.
- Te mondani, micsoda? - Nem felejtettem el magyarul, de ő lehet igen, ugyanis fogalmam sincs, mit ejtett ki az előbb a száján. Lehet valami káromkodás... De nehezen tudom róla elképzelni, hogy csúnyát mondjon, így csakis az lehet, hogy valamilyen idegen nyelven mondott valamit. De nem értem, miért gondolta, hogy én értem majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 24. 14:41 | Link

Csipacsapat - Elena
Este kilenc körül

Az energiaitalt kortyolgatja, miközben a másik azt magyarázza, hogy mi az a gyurgyalagcsipa. Felpillant a felhős égre, égre, ahol kis madárkák repkednek.
- Aranyosak - mondja, majd újra Elenára pillant - De lenne még három kérdésem. Miért este keressük őket, ha reggel lesz csipás a szemük és miért ilyenkor akarsz ilyeneket keresni? - próbál utalni az időre - És minek kellenek neked azok?
Várja, a válaszát közbe egy tábla csokit majszol. Egész mogyorós és nagyon finom.
- Kérsz?
Mondjuk, egy kis vattacukornak jobban örülne, de mindegy, ez is megfelel. Imádja az édességeket. A másik miután válaszolt, már veszi is elő a papírkáját és belebugyolál egy követ, amit ellő. Gwen feltápászkodik, a földről elővesz egy még meg nem kent és száraz kenyeret, majd morzsolgatni kezdi és egy tálba önti. Leteszi a fűbe, fölé támaszt egy a dobozt, amit ággal rögzít, és ráköt egy madzagot.
- Menjünk a fa mögé - szól majd összehúzódnak, hogy elférjenek. Pár perc múlva hangos csiripelés hallatszik a földről, és Gwen kinéz. Gyorsan meghúzza a zsinort és a madárkák visítozni kezdenek.
- Azért így könnyebb, nem? - kérdezi és egy hatalmas vigyor terül el az arcán, olyan Temaris.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 25. 20:28 | Link

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]


Vár egy kicsit, aztán elismerően néz a fiúra, aki tényleg nem neveti ki. Szinte el sem akarja hinni, közelebb hajol a gyér fényben, de még csak egy mosoly sincs az arcán, pedig már gyanakodott. Aztán úgy dönt, nem érti, hogy nem neveti ki a másik... ez annyira képtelenség! És attól, hogy ő ezt ilyen könnyen elfogadja, még nem tűnik számára kisebb butaságnak, de aztán megint oda tér vissza gondolatban, ahová mindig: hogy ezt még nem próbálta, akár működhet is (kizárt) és ha mégsem (nem fog!) akkor legalább nem kell azon agyalnia, mi lett volna, ha mégis megpróbálja.
Megint összeráncolja a homlokát, ahogy a fiú máris "beszáll a buliba". Megköszörüli a torkát, és mocorog kicsit a pléden, erre igazán nem számított. A rókára néz, mert szíve szerint beküldené Bálintot (na jó, szíve szerint nem, örül neki, hogy itt van, mégis csak idősebb, és fiú, és kedves mindig, szóval jó, hogy itt van) de az esze szerint igen, mert ha elkapják itt, őt is megbüntetik. Viszont Mana nem úgy fest, mint aki még egyszer belekezdene ebbe az őrültségbe, ami azt eredményezi, hogy szüksége van Bálintra.
Ahogy ezt végiggondolja, és próbálná megmagyarázni, miért is akar szeánszot tartani, elneveti magát Bálint reakcióján, majd legyint egyet.
-Csak félresikerült egy szótárgépen a varázslatom.- magyarázza, hisz emlékszik, hogy Bálint ért a mugli dolgokhoz. Ennyivel elintézi a dolgot, mert ez nála nem nagy ügy, szinte mindennapos.
-Anya, és Kornél azt mondja, túlhajszolom magam az edzésekkel, a tánccal, a tanulással, és a meccsekkel. Ha holnap nem nyerünk, akkor biztos, hogy 'el fognak tiltani' ezektől a dolgoktól...- vall színt őszintén, ezért tart hát szeánszot. Mert nem akarja, hogy ne gyakorolhasson, és terhelhesse túl magát.
-Nyújtsd ide a kezed.- mondja némi tétovázás után a fiúnak, amikor az végképp nem áll fel, és rohan el, aztán ahogy Bálint odanyújtja a kezeit, ő is a fiúéba teszi a sajátjait, majd behunyja a szemét, mutatva, hogy be kell hunyni, de aztán ki is kukucskál, hogy megcsinálta-e, és amikor látja, hogy igen, a kezeikre fordítja a pillantását. Milyen picik a kezei a fiúéhoz képest... mind a két alkalommal, amikor Bálint kézen fogta, meg akarta nézni, de nem volt alkalma, most viszont van, ahogy az arcát is fürkészni kezdi. Vajon milyen lehet megcsókolni?
-Szólítom az anapesztusz... -sóhaj- a jó szerencse szellemeit... hogy jelenjenek meg- elcsuklik a hangja, mert eddig biztos volt benne, hogy ez nem fog működni, de most, ahogy itt térdel a sötétben a síri csendben csukott szemmel Bálint kezét fogva az éjszaka közepén és szellemet idéz már nem annyira merész és elutasító a lehetőségek kapcsán.
-Hogy jelenjenek meg!- mondja ki ismét hangosabban, és határozottabban - és áldják meg a holnapi szubsztituens... fontos mérkőzést a Rellon ellen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. június 25. 22:01 | Link


Csipacsapat - Gwen
Este kilenc körül
Zárás



Miközben a csapdán csinálja, barátnője kérdez tőle még párat. Na, most mi legyen? A gyurgyalagcsipa valójában nem is létezik, de jó lenne, ha kicsit megviccelhetné Gwenit, hogy azt higgye mégis. Elméletben a nyaklánchoz valókat akarta összegyűjteni itt, de azt már az érkezése után két perccel megszerezte. És mivel mindenfelé madarak röpködtek, Elena kitalált egy hamis fogalmat amivel majd megviccelheti a legelső erre jövőt. Látszólag ez sikerült is, és a kislány azt hitte, Gwen nem fog több kérdést feltenni, de úgy látszik tévedett. Perceken át gondolkodik, közben úgy tesz, mintha nem hallotta volna barátnője kérdéseit. Aztán, hirtelen beugrik a válasz, mint a filmekben a villanykörte az emberek feje felett.
 - Azért, mert ilyenkorra keményedik meg. Nekem meg most kemény gyurgyalagcsipa kell. Hisz, ha ékszereket szeretnék csinálni, ahhoz nem használhatok puha alapanyagokat. - Válaszol kicsit késve a kérdésre, miközben vadul bólogat, hogy hihetőbbé tegye a mesét. Közben a csapda is elkészül, hála Gwen segítő kezeinek. Elena egy nagyot lép hátra, hogy megcsodálhassa a remekművet amikor, csipogás hallatszik. A Főnixlány ijedten kinéz, és már kérdezné is, hogy meghalt e, amikor a madárka hirtelen kirepül a csapdából. Egyrészt ez megnyugtató, másrészt pedig nem. Jó, mert így Gwen nem jöhet rá arra, hogy a gyurgyalagok valójában nem is csipásodnak. Rossz, mivel a másik lány elég kitartó és kizárt, hogy ennyiben hagyja a madárfogást. Ezért a kislány sietve az órájára pillant, hogy elterelje a másik figyelmét az elszökött madárról. Hátha így észreveszi, hogy már igencsak eljárt felettük az idő. Legyünk pontosabbak, eltelelt már fél tíz is, és most kivételesen Elena nem szeretetné megszegni a kijárási tilalmat. Ezért egy hú_de_eltelt_az_idő_mennem_kell pillantást vet Gwenre. Futólépésben összeszedi a cuccait, majd táskáját a vállára vetve indulni kezd.
 - Majd neked is csinálok nyakláncot, de most mennem kell, ha még ma végezni akarok velük. - Szól, majd a gyöngyökkel teli zacskót meglengeti maga előtt. Ezután fogja magát, és sietve visszaindul a kastélyba.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. június 26. 07:35 | Link

[Ashley -  későn, mert ő azt mondja,az Eridon-Rellon meccs előtt]

Várok, mert nem tudom mit néz, azt sem tudom, hogy mit kell csinálni, így csak ezt tudom tenni. Aztán mondd valami nagyon furcsát, és csak pislogok, de erre is érkezik egy logikus válasz. Már amennyiben logikus, hogy meg akart bűvölni egy mugli szerkezetet.
- Értem, de mire kellett neked egy mugli szótárgép? Nincs a könyvtárban megfelelő szótár? - utóbbit kétlem, bár még nem ismerem annyira ezen a téren az iskola felszereltségét, ugyanis nem volt szükségem még szótárra, és remélhetőleg nem is nagyon lesz.
- Ki az a Kornél? És mi köze a nyerésnek, ahhoz, hogy mit csinálsz? Nem a tanulmányi eredményedet rontja le, a kviddics meg egyébként sem rajtad múlik, hanem a csapaton - Kérdezek, majd próbálok megnyugtató dolgokat mondani. Egyébként ezt tényleg nem értem, bár a felsorolása valóban hosszú, és lehet én sem engedném neki, hogy ennyi mindent csináljon, nekem viszont nincs beleszólásom. Na meg, ha szereti csinálni, akkor nem is büntetném azzal, hogy eltiltom. De nem ismerem az Anyját, és ezt a bizonyos Kornélt sem. Nyilván ő is valami rokon.
Kérésére odanyújtom a kezem, és figyelem, hogy mi történik. Egyelőre nem sok, és beletelik pár másodpercbe, míg rájövök, hogy be kell csukni a szemem. Leginkább abból, ahogy Ashley kinyitja a sajátját és rám néz. Gyorsan lehunyom, és várok. Nem tudom mire, de türelmes vagyok, nem zavar a csend. Egészen kellemes így, már-már elkalandoznának a gondolataim teljesen másfelé, amikor megszólal.
Most viszont, hogy tudom, mi történt, mosolyra húzódik a szám, amikor egy újabb furcsa szó csúszik ki a száján. Nem nevetek, nem is kuncogok, de a mosolyt nehéz elfojtani. Aztán meg csak várok, és magamban kérlelem én is a szellemeket, akikben (ily módon) nem hiszek, hogy jelenjenek meg, és visszasiethessünk a kastélyba, mielőtt lebukunk, hogy takarodó után kint vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Reverzibilis amphiktüónia!
Írta: 2014. június 28. 00:16
| Link

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

-Azért akartam megbűvölni, hogy itt is használni lehessen... sokkal egyszerűbb, és könnyebb, és mindig kéznél van, akkor is, ha épp valamelyik könyvtári kötet nem.- magyarázza félig lelkesen, félig kétkedően és szégyellősen, az eredmény miatt. Sosem szerette hangoztatni, ha valami nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna, természetesen. Csak ne tudják az emberek, hogy vannak dolgok, amikben nem jó az érzelmi élet minden területén kívül is.
-Ő... ő... Kornél.- válaszolja megint fülig vörösödve, mintha még zúgni is kezdene a hallószerv belülről. Bálinttal beszélgetni Kornélról? Ennél már csak a fordított eset lenne szürreálisabb. Persze nincsen köztük semmi, épp ezért engedi meg magának néhány -egyre több- ember kapcsán, hogy beszéljen a fiúról. Ettől még azonban nem jobb a helyzet, mármint, hogy egyik fiúnak a másikról... még akkor is, ha egyikük sem olyan a számára.
Inkább rátér a szeánszra, és elmondja a kötelező sorokat, a felbukkanó ismeretlen szavakkal fűszerezve, ugyebár. Aztán vár. Lopva sandít csak a könyvre, minek kellene történnie most vajon, de nem tudja elolvasni, így inkább kinyitja teljesen a szemeit, és dühösen vizsgálja a lapot egész addig, amíg a lelátók felől neszezést nem hall.
Ijedten rezzen össze, és még fel is kiált:
-Reverzibilis amphiktüónia!- Csak egy pillanatra kalandozik el a figyelme, és gondol arra, hogy ezt meg kéne jegyeznie káromkodásnak, mert mennyire jól hangzik, aztán rögtön eszébe jut, hogy káromkodni nem illendő, és azt sem érti végül, hogy hogy tud ezeken gondolkozni, amikor valami határozottan történik a közelükben. Tágra nyílt szemekkel kémleli a sötétséget, majd Bálintra néz, mintha csak a fiú csinált volna valamit.
-Mi volt ez?!- vonja kérdőre nagyjából olyan hangnemben, mint amikor az volt terítéken, miért császkál kint a levitás ilyen későn, csak sokkal riadtabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
pont az...
Írta: 2014. június 28. 09:58
| Link

[Ashley -  későn, mert ő azt mondja,az Eridon-Rellon meccs előtt]

- Áh értem! Én nem szeretem azokat a kütyüket, nem tűnnek megbízhatónak... - egy könyvben sokkal több információ fellelhető egy szóról, mint amit egy ilyen programozott masina tud. Persze praktikus, és sok mugli életét megkönnyíti. Engem akkor is jobb érzéssel tölt el, egy szótár használata, mint egy ilyen. Lehet régi módi vagyok? Na mindegy. Figyelek tovább Ashleyre, aki a családjáról mesél, és kicsit meglep Kornéllal, de abból, ahogy megakad, ahogy elpirul, tökéletesen tudom, hogy ki Kornél. Virág pont ilyen, ha szóba kerül Ricsi. Valószínűleg azért, mert Ricsi is eszembe jut, elromlik a kedvem, és ez a hangomon is érezhető, ahogy megszólalok.
- Értem. Kornél... - nem kérdezem tovább, mert sejtem, hogy ezt nem velem akarja megbeszélni, na meg, amilyen gondolatok eszembe jutnak róla, jobb is ha nem fejti ki. Ha hasonló butaságokat hordana össze, mint amiket Virág, akkor kicsit csalódnék azt hiszem. Elhúzom a számat, aztán inkább a feladatra koncentrálok, próbálva nem agyalni Ricsin, Kornélon sem senki ilyesmin. Hallgatom a varázslatot, és koncentrálok, hogy jöjjön az a bizonyos szellem.
Végig csukva a szemem, mivel nem mondja, hogy kinyithatom nem teszem. Csak akkor nyitom ki, amikor valami zajt hallok, akkor is reflexből, és egy pillanatig, azt próbálom felmérni, mit csinálhatott, aminek ilyen hangja volt de úgy ítélem meg nem Ashley a zaj forrása.
Oldalra fordítom a fejem, abba az irányba amerre Ashley néz, közben pedig a racionális magyarázatokon töröm a fejem.
- Lehet lebukunk, hogy kint járunk takarodó után. Vagy csak egy eltévedt erdei állat. Folytassuk! - mondom teljesen nyugodtan, mivel nem látok semmit, és nem is hallok további hangokat - Mi jön most?
Érdeklődöm, és megpróbálok a könyvbe is belelesni, hogy elolvashassam a következő lépéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 29. 21:55 | Link

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

Kétkedve néz Bálintra. Hogy lehet nem szeretni egy szótárgépet? Annyira praktikus... persze, nincs könyv illata, meg minden, de azért mégis. Maradi.
Kornélra terelődik a szó, és ahogy a fiú kiejti utána a nevét, az nem tetszik neki. Hirtelen olyan érzése támad tőle, hogy magyarázkodni akar, és hogy Bálint nem kedveli, pedig nem is ismeri, de végül csak ráharap az alsó ajkára, mielőtt megszólalhatna a témában, és inkább visszatér a szeánszhoz.
Összeráncolja homlokát a fiú szavaira... ha a neszezés azért van, mert lebuktak, az nagyon-nagyon rossz. Inkább legyen erdei állat, de inkább legyen a szellem, még ha ijesztő is, máskülönben ennek az egész botorságnak semmi értelme! De ezt nem mondja ki így, csak a könyvbe pillant, valóban, folytatni kell.
-Azt írja, most következik az intertextualitás... a külix... -már csak lemondó sóhajra futja tőle, hogy megint nem azt a szót sikerül kimondania, amit kellene, majd ismét nekifut - az áldozatbemutatás. -fejezi be a mondatot, majd feltápászkodik, és a fiúra néz.
-Ennek jobban utána néztem, mi is az általános elvárás áldozatbemutatásnál. A történelem folyamán sokszor életet áldoztak, amit mi nyilvánvalóan nem fogunk, vagy a vérüket, esetleg más, fájdalmas módon fizettek.- magyarázza a fiúnak, mintha csak történelem előadást tartana a témában, majd végül megigazgatja a ruháját.
-De én azt gondoltam, ha áldozat bemutatás, akkor annak jó lehet egy pürrichius is... ahj már! Egy kézenállás!- dühösen dobbant a lábával, mert egyre jobban idegesíti, hogy nem tudja azt kimondani, amit akar, és megzavarják az idegen szavak.
-Végül is az az erősségem, biztos tetszeni fog a szerencse szellemének, vagy kinek, meg hát ha sokáig csinálja az ember fárasztó, és ezen a terepen fájdalmas is, szóval... mérd az időt!- kéri a fiút, majd felemeli a kezeit, és kézenállásba lendül a pléd mellett a füves pályán. Tenyereivel tapogat előre-hátra párat, ahogy próbálja megkeresni a legkényelmesebb és leginkább tartható terepet és pozíciót, majd végül megállapodik, és úgy marad.
-5 perc remélem elég lesz.- közli, mert a föld hideg, bár a kezét nem tudja effektíve felsérteni a föld, azért megterhelő ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. június 29. 22:33 | Link

[Ashley -  későn, mert ő azt mondja,az Eridon-Rellon meccs előtt]

Ahogy rám néz, kedvem lenne nevetni, de nem teszem, mert megígértem neki. Csak mosolyogva csóválom rajta a fejem, hogy hagyja és ne agyaljon rajta. Ízlések és pofonok. Nekem a könyv az igazi, és azzal még az a veszély sem fenyeget, hogy egy félresikerült bűbáj miatt képtelen leszek rendesen beszélni.
Kornélról nem tudom ki, de csak Ashley reakciójából sejtem, hogy fontos neki, viszont ettől még nem gondolom, hogy beleszólhatna az életébe. Inkább, hogy fontos a véleménye. De miért is agyalok én ezen? Semmi közöm hozzá. Virághoz és Ricsihez annál inkább és csak remélem, hogy anyáék figyelnek rá(juk) helyettem is.
- Értem - tökéletesen tisztában vagyok vele, mi az az áldozatbemutatás. Elvégre rengeteget tanultam erről, viszont áldozati oltárt sem semmi ehhez hasonlót. S ahogy Ashley tovább magyaráz az a gyanúm támad, hogy nem értelmezte teljesen jól az áldozat lényegét. A kézenállásos ötlete egyáltalán nem tűnik helyénvalónak.
- De ha te kézen állsz, én meg az órát nézem, akkor ki koncentrál közben a szellemekre? - mert kizártnak tartom, hogy enélkül lehetne bármi ilyesmit is csinálni. Ugyanakkor ő már lendül is fel. Meglepetten pislogok, nem gondoltam volna, hogy komolyan gondolja. De elég hamar megtalálja az egyensúlyt és csak akkor kapcsolok, amikor megszólal.
Előkapom a pálcámat, és a máskor is használt bűbájjal beállítom az órámat, hogy 5 perc múlva jelezzen.
- Ne beszélj, koncentrálj! - mondom neki, mert szerintem nem tesz jót, ha beszédre pazarolja az erejét. De közben az is megfordul a fejemben, mennyivel egyszerűbb lenne, ha itt lenne a vércukorszint-mérőm, mert akkor könnyedén meglenne a véráldozat. Szét is nézek, nincs-e az millió óra között egy, ami érdesebb, de elvetem ezt azt ötletet, és inkább koncentrálok én is, meg Ashleyt figyelem, mégiscsak veszélyes, ha beleesik valamelyik égő gyertyába... Lehet el kéne fújni a közelében levőket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. június 30. 21:16 | Link

[Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt]

Megforgatja a szemeit a fiú szavaira. Nem tudta, hogy a parancsolgatás levitás tulajdonság, de nem mond semmit, ahogy arra sem mondott, hogy kézenállás közben tud koncentrálni a szellemre, ezen ne aggódjon.
Az első percet gond nélkül kibírja, és már kezdene örülni, ez milyen könnyen megy, de aztán másfél percnél elkezdenek fájni kicsit a karjai. Szíve szerint megrázná őket, de azt nyilván nem lehet. Aztán azt érzi, hogy a lábai néha meg-megbillennek, így próbálja azokat jobban egyenesen tartani. Nagyjából a felénél járhat, reményei szerint, amikor érzi, hogy a hidegtől elkezdenek bizseregni az ujjai. Még fél percig bírja, aztán kénytelen megmozdulni, így elkezd előre felé tapogatózni a kezével, és megindul, hogy körbejárja a pokrócot, aminek a közelébe nem nagyon tett gyertyákat a szövet miatt, szóval itt biztonságos a terep. Száját összeszorítja, azon belül a fogait préseli egymáshoz, de muszáj kinyögnie egy kérdést:
-Mennyi van még hátra?!- lehunyja a szemét, mielőtt még jobban szédülni kezdene, majd szerencsére a fiú jelzi, hogy már nem sok, és végül amikor az óra csipog, akkor átlendül hídba, majd ruganyosan feláll a lábaira. A karjait és ujjait kezdi rázni, és mozgatni, majd elvigyorodik.
-Ez tök izgi volt!- közli lelkesen, majd ismét valami neszezést hall, így gyorsan visszapattan a plédre a könyvhöz.
-El kell fújni az összes gyertyát, és elvinni az órákat.- közli, aztán neki is lát, hogy mindet elfújja, remélhetőleg Bálint segít, úgy könnyebb, végül elkezdi az órákat a pléd közepére dobálni, mert ezt tartja a legegyszerűbb módjának a tárgyak eltüntetésének.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. június 30. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Köszönöm szépen :)
Írta: 2014. június 30. 21:41
| Link

[Ashley -  későn, mert ő azt mondja,az Eridon-Rellon meccs előtt]

Nem parancsolgatok, éppen csak szeretném, ha jól sikerülne ez az akármi, ha már neki ennyire fontos. Rossz lenne, ha egy ilyen apróságon bukna el dolog, és én még mindig férfi vagyok, aki képtelen lenne egyszerre több dologra figyelni, így magából kiindulva, arra kéri, ne beszéljen. Érthető és logikus, nemde?
Ámulva figyelem Ashley-t mert bár én is tudok kézen állni, azért nálam a dolog kimerül öt maximum tíz másodpercben ő viszont már most többön van túl. Az órám szerencsére jelez majd, és mielőtt feltűnővé válna, hogy egy teljesen mással foglalkoztam, kettő leesett az állam, gyorsan a gyertyák felé fordítom a figyelmem, még mindig azon agyalva, mi történik ha. Pedig semmi ilyesmi nem történik, az aggodalmam alaptalan.
Összerezzenek, ahogy hirtelen megszólal, hiszen jó néhány perce csendben próbálunk - én legalább is - koncentrálni a szellemekre, és majdhogynem megfeledkeztem róla, hogy ilyen állapotban van. Az órámra pillantok, aztán válaszolok.
- Mindjárt letelik az 5 perc, nagyon ügyes vagy! - utóbbit csak biztatásnak fűzöm hozzá, nehogy most hagyja abba. Bár nem tűnik olyan lánynak, aki ilyen könnyedén félbehagyna valamit, abban biztos vagyok, hogy ő sem bánja, ha kap némi pozitív visszajelzést.
Néhány másodperccel később megszólal az órám, s Ashley egy igencsak látványos mutatvánnyal áll talpra. Röviden meg is tapsolom, de aztán inkább abbahagyom, nehogy elijesszem, az egyébként nem létező, szellemeket. Mosolyogva nézem, ahogy ő is örül a sikerének, majd a szavait követően felállok, hogy segítsek eloltani a gyertyákat. Megfordul a fejemben, hogy bűbájjal könnyebb lenne, de valamiért elvetem az ötletet, és egyszerű mugliként fújom el őket szépen sorba, majd segítek Ashleynek összeszedni mindent, hogy aztán együtt induljunk vissza a kastélyba, mielőtt elkapnak minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. július 5. 15:44 | Link

Merse

-Tudom! – vágja rá a dicséretre kacagva. Merthogy neki aztán sosem voltak önértékelési problémái. Nem tartja magát csodálatos szépségkirálynőnek, de nem szokott esténként a tükör előtt sírdogálni, és magát tulokfejűnek titulálni. A hajára viszont – a látszat ellenére - nagy gondot fordít, így persze, hogy gyönyörű, senkinek nem adná oda, még ha az álmodónak sört ígérnének, akkor sem!
-Kiérdemelni? – néz értetlenül a srácra. Agyában rögtön feláll a hétpróba lehetősége: megszerezni a tengerbe dobott gyűrűt, kimenteni egy halat a sushibárból, megtanítani egy nepálinak, hogy nem szedünk össze minden értéket szemétszedés közben…
-Hogy mi? – egészen elkalandozott, míg a lehetőségeket latolgatta, így nem kicsit lepődik meg, mikor megkapja a választ. Ennyi? Csak ennyi kell ahhoz, hogy dreadhead lehessen? Hiszen ez alap; ezért nem is kell semmit tennie. Jajj, pedig már úgy rákészült a kalandokra!
-De én szeretem mind! Mást nem is kell tennem érte? – némi csalódottság hallatszik ki a hangjából, de nem felejti el tovább fogdosni a szépséges tincseket, össze-vissza festékezve ezzel legújabb pajtását.
-És mióta ilyen a hajad? Hogy lett ilyen? Néha az enyém is összeáll ám, mikor hetekig nem fésülködöm, az már majdnem olyan, mintha én is raszta lennék, nem? – kérdi vidáman. Színes kezeivel hátratúrja loboncát, majd odafészkelődik közvetlen Merse elé, hogy szemtől szemben tudjon az arcába vigyorogni.
-Igazad van, mindegyik lehet az. De elkótyavetyélnél egy legszebb napot az életedből, mert közben kinyiffansz ettől? – bök rá a cigarettára, majd engedélykérés nélkül rögvest ki is veszi azt ganjabanánunk kezéből. Ha már itt a lehetőség, ő pedig nagykorú létére ki sem próbálta még, nem fogja kihagyni. Csak azért, mert vörös törpénk kíváncsi természet.
-De én kemény vagyok! – tájékoztatja Mersét némileg feddő hangon. Na, nehogy már puhánynak legyen titulálva, és azt higgyék róla, beledöglik egy kis slukkba. Egy fél másodpercig még szemez a szállal, majd ajkára illeszti, és beleszív. A hatás természetesen fenomenális látvány a szemlélődőknek. Egy pillanatig úgy érzi, beszakad a tüdeje, a torkát végigkaparja a füst, és a látása is elhomályosul a feltörő könnyektől.
-Aa..atty..ááhháám! – hörögve fuldokol, lassan arra számíthatna az ember, hogy kiköp egy szőrcsomót. Oké, esetünkben inkább hajcsomó lenne. Visszanyomja a fiúcska kezébe a cét, majd miután tüdőmasszázst adott saját magának, végre újra tud beszélni.
-Ez… ez… szörnyűűű! – jelenti be elborzadva. – De hát… ez nem is finom! Nincsen… mondjuk csoki ízű? – felpattan a földről, és Merse kezét elkapva elkezdi felrángatni a földről. ha nem akar mozdulni, majd a földön húzza végig.
-Ezt most abba kell hagynod! Inkább fessünk! Az sokkal egészségesebb, és jót tesz a léleknek! – ismét elkezd pörögni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2014. július 22. 02:57 | Link

Ash

Szánóbánó Benjámin

Azért ahogy így végignézek ezen a monumentális kviddicspályán eltűnődök azon, hogy vajon milyen lehet itt játszani. Nem is tudom, hogy milyen poszton lennék szívesen… talán őrző… vagy terelő.  Jó érzés lehet megvédeni a társaimat azoktól a nyamvadt gurkóktól. Csodálom, hogy Luca hogy képes erre, amikor még annyira kislány, ráadásul kis növésű is, mint az egész családunk. Ő az én picike vakarcsom, ha meg kéne védenem, biztosan beszállnék én is vasakat ütögetni. Még ha le is zúgnék menet közben, talán akkor is. Zoét sem értem, hogy hogyan bírt el azzal a nehéz vasgolyóval, ami ráadásul ugye agresszíven is támad. Zora munkája olyan, mint ő: precíz dobások kellenek hozzá és fürgeség.
Ó, hogy az a…
Ezek szerint én maradok ki egyedül a kviddicsből a testvérek közül? Már megint én… talán be kéne szállnom? De attól tartok, hogy több kárt okoznék, mint hasznot.
De egyelőre a valóságba kell visszaszállnom, hiszen társaságom akad a merengések tengerén, mégpedig egy mókás leányzó. Arcom széles vigyorra húzódik az előkelő reakcióitól, olybá tűnik igazi arisztokratával hozott össze a sors. A jobbomat keresztbe vetem a mellkasomon és úgy hajolok meg előtte, majd felegyenesedve huncutul a szemébe vigyorgok.
- Köszönöm, kisasszony! Igazán nagylelkű!
Felelem a legalázatosabb hangomon, amit csak ki tudok adni. Meglehetősen hihetően hangzott, hiszen évekig voltam tagja egy színjátszó csapatnak, igaz –bánatomra- nem sok középkori játékot játszottunk, inkább mai moderneket adtunk elő, meg a régebbieket bújtattuk a mai közönség számára is könnyebben emészthető köntösbe.
- Én is őt keresem, azt mondták, hogy itt tart edzést. Talán elvitte cukorkázni a csapatát.
Ez teljesen a húgomra vallana, hogy jutalomból meghívta őket Zoé boltjába valami nyalánkságra. De nagyon fura, hogy mind a ketten ezt hallottuk, hogy erre kell legyen.
- Vagy valamiért lefújták az edzést…
Ez az alternatíva meg egyszerűen csak reálisabbnak tűnik, tekintve hogy hét közben nemigen járhatunk a faluba. Biztos valaki holnap dolgozatot ír, vagy beteget jelentett.
- Miért… ide csak játékosok jöhetnek?
Kérdem meglepett grimaszt vágva. Nekem senki nem mondta, hogy nem jöhetek be ide és semmiféle manó, átok, szfinx, kobold, gnóm vagy pixi nem próbálta meg megakadályozni a bejutásomat. Nem igazán értem a döbbenet okát, hacsak…
- Nem mondta, hogy átkerültem ide? Egyébként miért keresed?
Nem hiszem, hogy tudok segíteni, biztosan valami kislányos téma lehet a nyitja, mint melyik körömlakkot válasszam, vagy tetszik ez a fiú, de nem merem megmondani neki és társai. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a kamasz lányok mégis miről tudnak annyit beszélni. Azt beszélik, hogy a fiúkról. De hát mi téma van rajtunk? És miért ennyi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2014. augusztus 16. 19:32 | Link

Zöldfű Kisasszony

Valamikor réges régen, még amikor a Bagolykő helyén álló kastély területén óriások grasszáltak és kardfogú tigrisek pofozgatták kölyökmacskaként a puffskeingombócokat, Noel terelő volt a kviddicscsapatban.
A kronológiai igénnyel rendelkezőknek ez az esemény két éve volt, a feslett ruházatban kószáló fiú számára leginkább egy előző életnek rémlett a dolog, bár tény, nem hiányolta különösebben a vasgolyók ütlegelését a mindennapjaiból. Sosem volt fanatikus kviddicsrajongó, a seprűn való közlekedés legjobb esetben is untatta, a csapatjáték pedig alapvetően pocsékul ment neki, úgyhogy kissé mindig is kérdéses volt, mi a rákfene vette rá Kristófot, hogy pont őt válassza terelőjének. Nem volt egyébként különösebben rossz játékos, lévén testi épségét sem kímélve is győzelemre juttatta magát - akarom mondani a csapatot -, de notórius szabályszegőként hamar kizárták a játékból, ő pedig nem bánta különösebben, nem hiányzott az életéből.
Egészen mostanáig.
Az ütőt lóbálva vonul ki a pályára, azzal a feltett céllal, hogy az összes felgyülemlett feszültséget kiadja magából valahogyan. Ismeretlen számára az érzés; mivel soha nem szokott aggódni, az emberek pedig nem érdeklik eléggé ahhoz, hogy felidegesítsék, ritkán tapasztalt hasonlót, de a mozgás mindig leköti a gondolatait, úgyhogy az a tippje, ezzel most is sikeres lesz.
Egész hamar megszokja a magasságot és a repülés jellegzetes velejáróit, ezért néhány kör után le is száll, hogy megbűvöljön néhány labdát, amelyek így egyrészt nem esnek le, másrészt visszaszállnak hozzá, ha elütötte őket. Nagyobb kihívás lenne, ha hajkurásznia is kellene őket, de ez pillanatnyilag cseppet sem érdekli, csak püfölni akar. Ha nem lenne egyébként is annyi a rovásán, hogy lassan kicsapják, ezt diákokkal tenné meg, így viszont inkább marad a tradicionális megoldásnál, és az utolsó néhány húzását megtartja valami nagyobb szabású kihágásnak.
A falabdák ütemes kopogása tényleg nyugtatóan hat rá, ahogy jó pár méterre egy fától, a törzset használva céltáblának, különböző szögekből és ütőtartással gyakorol. A gondolatok valahogy elvesznek a mozdulatokban, és bár mindig is intellektuális személynek tartotta magát, ezúttal örül a lassan ráereszkedő ürességnek.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2014. augusztus 17. 11:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2014. augusztus 17. 00:00 | Link

Csaksimán Rainsworth

Mindig is nyugodt típus volt. Most is szépen összefogta hosszú szőke haját, felvette az egyetlen fekete összeállítását, a sportcipellőjét, és még így is úgy nézett ki mint egy kisangyal aki próbál vagánynak tűnni. Hát ez nem az ő világa volt, hozzászokott már, hogy mindenki körülbelül olyan 12 évesnek nézi, azzal a szöveggel, hogy ő milyen kis édes. Hócipője teli volt ezzel az egésszel. Fontolgatta, hogy befesti a haját, nevet változtat, és elmegy másik iskolába. A másik iskola sikerült is, hiszen íme itt áll a Bagolykő Mágustanoda udvarán, immár mint idejáró diák. Mostanra eltelt annyi idő, hogy elnyomja magában a bántalmazások emlékét, de a sebek amik felszakították a lelkét soha nem fognak elmúlni. Kicsit meg volt törve, alig beszélt, inkább csak mosolygott. Felvett egy maszkot, amit mindig elő tudott kapni, ha valaki felé kedvesnek akart látszani. Nem mintha nem szeretne mosolyogni, de baromi nehéz, ha nem gondolja komolyan.
Nem tudta merre menjen, így hát elindult a kviddicspálya felé. Soha nem kviddicsezett még. Életében egyetlen egyszer ült seprűn. Hiszen félvér volt, és inkább hétköznapi dolgokkal foglalkozott, vagyis mugli dolgokkal. Sokat teniszezett és lovagolt. Az egyetlen dolog ami különleges volt, az az, hogy megtanult bánni a fegyverekkel. Kedvenc légpuskája most otthon porosodott a fegyveres szekrényben, de úgy gondolta kiéli magát és másodszor életében seprűre pattan. Nagy örömére szabadon bemehetett a pályára, de sajnos nem volt egyedül.Elnyomott magában egy káromkodást és továbbosont a pálya szélén a seprűtárolókig. Nem érdekelte, ha észreveszik. Maximum majd kedvesen mosolyog és felveszi az angyalka álarcot. Ezen még senki nem látott át. Óvatosan kivette a seprűt, hallgatva, hogy a háttérben még mindig hallja-e a folytonos ütések hangját. Csak reménykedhetett abban, hogy észrevétlen marad, ám az a remény elszállt mikor beleakadt a lába egy kiálló seprűnyélbe, és így felborította a mellette álló húszat is. Próbálta megállítani őket, de nem tehetett semmit, így hát fogta magát és mint aki jól végezte dolgát, becsukta a seprűtároló ajtaját. Úgy csinált mint aki éppen egy fontos edzést kezd el. Felpattant a seprűre és elrugaszkodott. Orrát peckesen felemelte, hogy leplezze zavarát. Próbált gyorsítani és profinak látszani, bár azt sem tudta, hogy hogyan kell megfogni egy ilyet, sajnos túl közel került az ütlegelő idegenhez, és kis híján nekiment.
-Normális vagy? Menj már onnan!! - kiabált a fiúnak, mintha csak ő lenne a hibás amiért Michonne bénázott,és majdnem nekiment.
Utoljára módosította:Michonne Elizabeth Greengrass, 2014. augusztus 17. 00:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 16:08 | Link

Cyanne North.. a verőleány :'D

 Huh. Ma este addig maradok a pályán gyakorolni, ameddig ez csak lehetséges.. Lévén, hogy nem kell odaérnem időre sehova se, így most nyugodtan baktattam ki délután 4 óra körül a pályára. A délelőttömet ismét lent töltöttem a faluban a festészettel, amit - csodával határos módon - ismét siker koronázott. Ebédre feljöttem, felfalta a Rellonos kviddics csapat az összes kaját a nagyteremben és megbeszéltük a következő időpontot arra, hogy akkor mikor is lesz az edzés. Persze, munka van mostanában, vizsgák meg hasonló butaságok, de a kviddics már csak azért is fontos, mert legutóbb utolsóként ballagtunk. (habár talán a legeredményesebbként..)
 Egy szürke, vastag melegítőben caplattam lefelé a cigaretta füstömbe burkolózva és az egészhez egy fehér póló társulva, amit pár hete kaptam a csapattól ilyen ajándék gyanánt. Hihetetlenek, komolyan mondom. Két seprű megbűvölve követett, mint a jó modorra nevelt bárányok, hisz ki tudja, mikor fog eltörni az egyik. Plusz 3 gurkó is a nyomomba szegődött, két terelő ütő illetve egy szintén varázslattal ellátott szobor is, aki direkt az ilyen magán edzésekre van kiképezve olyan posztra, amit mi adunk meg neki a játék előtt.
 Kiérve a pályára néhány kósza lelket kellett észrevennem, ám amint látták, hogy én itt bizony lökdösni fogom a gurkókat, úgy szépen karikát oldottak és elpucoltak. Helyes. No, akkor nyomassuk. Amíg a kviddicsre koncentrálok, amíg játszom, addig ez teljesen leköti és eltereli a figyelmem - ha másról nem, Nináról bizonyosan, akivel olyan csúnyán lett vége a kapcsolatunknak.. De a r.hadt életbe! Bennett vagyok.. és nem a hűség meg a lehorgonyzás az erősségem. Plusz, ha jobban számolok utána, akkor rá kell jönnöm, hogy mindketten jól megleszünk a másik nélkül, hisz az utóbbi időben már alig kommunikáltunk nap közben.
 Bemelegítés. Most a gyorsított előedzést csinálom csak meg, mindennek a felét, így a 2 kör futást, 75 felülést és guggolást, 40 fekvőtámaszt, 25 db 4 üteműt egy olyan jó 30 perc alatt lenyomom. Erre jön 6 kör repüléses kör, sima, gyors, passzolgatós és versenyzős (ezek már a megbűvölt segédemmel egyetemben, holott ilyenkor a csapatkapitánynak és helyettesének kéne együtt gyakorolni, de.. hol is a helyettesem? Van egyáltalán?)
 Közlöm a lélektelen társamnak, hogy most mindketten terelők leszünk, de hagyjon nekem 10 percet, hogy jobban belemelegedjek. Felpattantam a seprűmre, nyargaltam néhány kört még egyszer, majd gondolatban irányított mozgással szabadjára engedtem egy gurkót, amely - jobb híján - felém kezdett közeledni. Alacsonyan szálltam és jobb oldalról közeledett felém; enyhe lendítéssel küldtem magasabb röppályára a labdát, ám ennél tovább nem tudtam ügyelni a vasgolyóra. Valami megzavart..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 28. 16:29 | Link


~ öltözet ~


Vééégeztem. A nyári szünet itt volt a nyakunkon, én pedig nem voltam hajlandó  a bakancson kívül mást felvenni; abban trappoltam le a kviddicspályára, egy kis repkedésre vágyva, némi lélekedzésre. Habár én nem kviddicsezem úgy, mint mondjuk a Rellon csapata, de néha a haverokkal összejövünk gyakorolgatni; s mivel mindig terelő vagyok, és egész évben alig jöttem le ide, nem árt gyakorolni a nyári mérkőzésekre.
A pálya felé menet láttam pár elszállingózó embert; mindenki megbámulta unikornisos pólóm, amin a GO TO HELL felirat szerepelt. Olyan igazi Navinésen. Imádom ezzel kifigurázni a húgom.
Amint beléptem az arénába, megigazítottam piros kockás ingem, ami kigombolva lengedezett a hűsítő szélben. Koptatott, szétszabdalt farmeromban - amit egyébként már csak testmozgáskor húzok fel - is szörnyen melegem volt.
Felnéztem az égre; odafönt egy röpködő Benettet láttam, és valami morbidan mozgó bábút. Elröhögtem magam szépen csendben; annyira forever alone szituáció volt! David egy bábuval játszik! Bár nem ismerem őt személyesen, illetve sosem beszéltünk, de ma is láttam zabálni a kviddicscsapattal a nagyteremben. Érdekes, hogy senki sem jött le vele gyakorolni.
Nem lett volna rossz velük falni. Úgy alapjáraton, a Rellonos kviddicscsapat mindig is klassz volt, általában a legnagyobb állatok kerültek be. Néha elgondolkodtam azon, hogy én miért nem vagyok ott.
Elkezdtem futni, s figyeltem őt, ahogy megy pár kört a levegőben; a második köröm után pedig elütött egy gurkót, nem túl pontosan. Az első ütései mindig jobbak szoktak lenni a meccseken.
- Hát, öreg, nem vagy formában! - kiáltottam fel neki, majd csináltam egy-két hanyag nyújtós mozdulatot, és felegyenesedtem. - Fogadjunk, hogy pontosabban célzok, mint te!
Persze, tudtam, hogy valószínűleg nem így van, mert nem gyakoroltam az utóbbi időben - meg amúgy is -, de gondoltam, valahogy felhívom magamra a figyelmet, ne kelljen szerencsétlennek egyedül játszania (vegyétek úgy, hogy ezt nem én mondtam).
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 17:03 | Link

Cyanne.. Evil


 Nos, mit ne mondjak, igencsak meglepett a kockás inges lány megnyilvánulása. A megjelenése még csak hagyján, látásból ismerem a tagot, de azt azért messze nem gondoltam volna, hogy majd fogok vele beszélgetni is. Lepillantottam rá a seprűmről, ahogy valami kegyetlenül hanyag mozdulatokkal próbál bemelegíteni. Egy fél pillanatra.. de tényleg, épp hogy csak, a szemeim végigmérték az alakját, mihelyst a járművemről a földre szállva megindultam felé. Szám ördögi, féloldalas vigyorra húzódott, és fel se kellett nagyon mérnem a terepet és az adottságait, hogy ha kéne, akkor milyen posztra vágnám be: terelő. Az elmondottak alapján pedig maga is konyít legalább valamely csekély mértékben eme szerepkörhöz..
- Egy ilyen hígagyú bábbal nem is élvezet a játék..
 Vigyorogtam még mindig, majd a már szemkontaktus nélkül is működő és jól bevált képességemmel odareptettem mellé a második ütőt illetve seprűt.
- Ezt akkor kihívásnak veszem.. Oh, igen, ha felszállsz, akkor praktikusabb lenne, ha csak a pónis póló lenne rajtad.. az ing nagyban akadályozza a szabad mozgásodat. Amúgy nagyon eredeti. Mármint a póló.
 Hinnye, azt a jó büdös ukrán oroszt, hát ilyet sem pipálhattak az emberek, hogy én, amint egy mondatnál többet beszélek - és azt egy idegen, ijesztő külsejű leányhoz.. Mi a fene.
 Ott hagyva a füves terepen rá bíztam, hogy be fog-e rezelni avagy sem, hisz azért a helyi terelők nagy százaléka bizonyára vonakodva, vagy egyáltalában nem fogadnák el a tényleges kihívást. Mert bár olybá tűnt az első kijelentése, mérget nem vettem volna arra, hogy valóban fel akarja mérni az erőviszonyokat velem szembe. Aztán ki tudja.. Lehet meg van a terelőm a következő idényre.. No lássuk, ha ki mer állni ellenem, akkor majd ennél csak az lesz cifrább, ha mellettem is kiállna. Kellékek tömkelege kínálkozik ama okból, hogy kipróbáljam ezt a lányt - és valljuk be, nem tűnik egy anyámasszony katonájának.
- Azért remélem, hogy nem fogsz leájulni. Nem szívesen veszítenék el egy potenciális lehetőséget.
 Provokálni akartam? Igen! Direkt? Naná! Megéri? Ó, hát hogyne érné meg, ha higgadtan tud ellenem játszani, és tegyük fel, hogy olyan helyzetbe kényszerít, hogy inkább vele játsszak, mint ellene, akkor lehet ebből még valami..
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. augusztus 28. 17:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 28 29 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék