37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 17. 11:44 | Link

Choi Min Jong

Most, hogy végre elkezdődött a szünet találtam időt a rajzolásra is. Igen tudom, járok művésztek órára is, de az mégsem ugyanolyan, mint amikor csak úgy random leülsz, hogy akkor most rajzolni fogsz.
Kerestem magamnak egy csendes sarkot a klubhelységben, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen nagyon sokan hazautaztak a szünetre. Előkészítetettem magam elé egy fehér lapot és a tolltartómat. Már amikor előkerestem a tolltartóm amiben a rajzceruzáimat tartom, már akkor feltűnt, hogy valami nem stimmel. Olyan könnyűnek tűnt, ahogy megfogtam. Aztán mikor kinyitottam, akkor már rájöttem miért. Szegény tolltartóban egy szem ceruza árulkodott. Bosszúsan gondoltam arra, hogy akkor most ebből mégsem lesz rajzolás. Aztán eszembe jutot, hogy lent a faluban van egy művészellátó bolt. Úgy döntöttem lemegyek és körülnézek. Viszont, ha már lemegyek akkor megveszek mindent amit kell. El is kezdtem sorolni magamban. Kell vennem ceruzákat 2B-től 8B-ig. Aztán akkor már veszek rajzlapokat is mivel azok is fogyóban vannak. Sőt a pasztellkréta készletemben is már csak kis minikréták árválkodnak. De akkor ahhoz szükségem lesz fekete fotókartonra is, mivel arra szeretek a legjobban rajzolni a krétával. Sőt esetleg ha van, beszerzek egy csomag olajfestéket is és mindent ami kell hozzá, azt még úgysem próbáltam soha.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben indultam le a boltba, ahová belépve csodás látvány tárult a szemem elé. Annyira lekötött a sok eszköz a falon, hogy észre sem vettem az eladót a boltban, nem is köszöntem csak elindultam a polcok felé.
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. szeptember 17. 12:29 | Link

Kaelyn Westfall

Sosem gondoltam volna, hogy szeretni fogom a vizsgaidőszakot... De az idén rendkívül tetszetős volt.  A legtöbb vizsga annyira könnyű volt, hogy komolyan tartottam tőle, van valami csel a dologban, de az eddigi információim szerint, tökéletesen átmentem mindenből. Életemben először, mindenféle probléma nélkül. Ez több mint elég a kisebb féle büszkeségérzetnek, amivel az utóbbi napokban a boltomat vezetem. Ez pedig a másik dolog, ami boldoggá tesz: itt lehetek egész nap, nem kell órákra rohangálnom, s most hogy hivatalosan szünet van még prefektusi teendőket sem kell úgy ellátni, mert a legtöbb diák kastélyon kívül tevékenykedik. Persze van hátulütője is a dolognak: az evés. De ha nagyon éhes vagyok még mindig fel tudok menni a kastélyba, s most, hogy felügyelők sincsenek, ez is sokkal egyszerűbb.
Na de visszatérve: a boltom. Csodás. Újra rendeztem, szépítettem és most még jobban tetszik. Kivételesen nem is festek, egyszerűen csak ülök a pult mögött és gyönyörködöm. A vevők még mindig nem százával járnak ide, de sebaj. Talán jobb is így, több időt tudok rájuk-nekik szánni.
Az elégedett nézelődéstől az apró csengő szakít el, ami jelzi, hogy új vevő érkezett. Az ajtó felé pillantok, és mosolyogva mondom ki a "helló"-t, ami talán nem a legmegfelelőbb köszöntési forma, de nem áll rá a számra, hogy jó napot. A lány már a haja színével belopja magát a szívembe, s még azért se tudok haragudni rá, hogy nem köszön vissza. A tekintetét követem, és ismét elégedettség tölt el. Neki is tetszik a bolt, s így már igazán megérte!
Felállok és kilépek a pult mögül. Megigazítom a ruhámat - ez már ilyen berögződött valami - és megindulok felé, hogy segítsek neki egy picit.
- Szerintem inkább erre szeretnél nézelődni - szólítom meg nem éppen hétköznapi módon a vállára téve a jobb kezem és gyengéden fordítva rajta egyet. Meg sem fordul a fejemben, hogy ez talán túl közvetlen. De na. Megérzés vagy nem is tudom, a pasztellek irányába terelem. Lehet tévedek, de ha így is van, simán kedvet kaphat, pár jóminőségű krétához.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 17. 17:56 | Link

Choi Min Jong

Annyira elkalandoztam, hogy még azt is akkor vettem észre, hogy az eladó már mögöttem áll, amkikor a vállamra tette a kezét. Mindezt annyira közvetelenül, hogy kicsit össze is rándultam, mivel nem igazán vagyok az a fajta, aki ennyire közel enged magához bárkit is. Főleg nem ismeretleneket. De nem húzódtam el, sőt szokásommal ellentétben, nem kezdtem el bunkózni vagy cinikus megjegyzéseket tenni, hiszen mégis csak én voltam az aki köszönés nélükl lépett be a boltba. Bár igazából ez általában nem szokott megállítani abban, hogy bunkó legyek és cinikus. De most amúgy is szükségem lesz segítségre és azt sem szeretném, hogy kidobjanak innen, szóval csak egy mosolyt villantottam a srácra:
-Szia, bocsi, hogy nem köszöntem, csak teljesen elkalandoztam.
A srác közben elkezdett a pasztellkréták felé terelgetni.
-Honnan tudtad, hogy pontosan erre van szükségem?-kérdeztem tőle, miközben már el is kezdtem böngészgetni, hogy milyen fajtájúak vannak nála.-Van fekete fotokartonod is? Én arra szeretek a legjobban pasztellkrétával rajzolni. A feketén olyan szépen kijönnek a színei.
Igazából szimpatikus lett a srác, hogy ennyire jól belőtte, mit szeretnék, bár lehet, hogy csak jól tud tippelni. De még ha csak az utóbbi is, örültem neki.
Utoljára módosította:Kaelyn Westfall, 2016. szeptember 17. 17:56
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. október 30. 16:23 | Link

Kaelyn Westfall
bocsi, hogy csak most :3

- Semmi baj - mosolygok le a lányra, mert ezt bóknak veszem. Feltéve, hogy a boltom látványa volt az, amitől elkalandozott a figyelme és nem valami más. De szeretném hinni, hogy az előbbi és így könnyedén elnézem neki ezt az apróságot is. Aztán pedig mintha mi sem lenne természetesebb terelem a pasztellkréták felé. Én sem tudom pontosan miért. De ehhez azt hiszem, elég jó érzékem van már.
- Megérzés. Általában bejön. Bár nem vagyok tévedhetetlen... - Megfogom a kezét és nézegetni kezdem az ujjait. Elsőre nincs rajta semmi különös, másoknak talán nem is tűnne fel az az apróság sem, nekem viszont ehhez van szemem.
- Rajzolsz. Látszik a kezeden. Egy ideje nem rajzoltál, talán nem volt rá időd... De határozottan többet rajzolsz, mint egy átlag ember...
Állapítom meg aztán elengedem a kezét, és ekkor kapcsolok, hogy amúgy nem kaptam semmiféle engedélyt, hogy összefogdossam.
- Ühm... Bocsi. Elragadtattam magam - szabadkozom gyorsan aztán a kréták felé fordulok ismét. S ahogy felveti a fekete kartont elmosolyodom.
- Az igen szép. Erre! - Intek neki, és elviszem egy másik sorhoz, ahol a különböző papírok, kartonok, vásznak kaptak helyet. Van különböző vastagságú, méretű, minden, amit akarhat. Nem csak fekete, mert van aki színes lapra szeret rajzolni, de egyet értek vele, a feketének van egyfajta varázsa.
- Esetleg ajánlhatok neked egy mágikus pasztellt? - kérdezem mosolyogva, ha már ilyen jól kitaláltam, hogy mit is szeretne, akkor igazán megkaphatná a különlegesebb fajtát is.

Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza