36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 4. 21:36 | Link

Lilith

Lassan de kezd beindulni az üzlet. Diákok persze többnyire a hétvégén jönnek és emiatt erősen gondolkodom rajta, hogy meg fogom hosszabbítani a nyitvatartási időt szombaton és vasárnap, hogy az ő kedvükben is járjak kicsit. A falusiaknak annyira nincs szüksége az itt kapható dolgokra, így talán hétközben alhatok majd picit tovább. Még nem tudom pontosan hogy legyen, de mivel ez a bolt csak az enyém, senki sem szólhat bele, hogy mikor nyitok ki vagy mikor zárok be épp.
Most azt sem tudom, hogy hány óra van. A nap már lemenőben, így a vérnarancsommal, amit éppen pucolok, kimerészkedem a bolt elé, hogy csak egy rövid időre is, de szívjak a nappali levegőből is. Ha van valami a véren kívül, ami szörnyű ebben a félvámpírságban, az ez. Hogy nem lehetek napközben annyit a napon, mint szeretnék. Pedig a festéshez nagyon kell a természetes fény! na meg nekem amúgy is lételemem - volt eddig - a napfény. És hogy fogok így nyaralni, meg strandolni ezek után? A végén megutálom a nyarat...
Nehezet sóhajtok, ahogy megállok a nyitott ajtó mellett, s az utcán elhaladó embereket figyelem, hátha valamelyikük megihlet egy új képhez. Ahogy őket bámulom észre sem veszem, hogy lelkes pucolásom közben a vérnarancsom leve az ingemre is ráspriccel, így az már nem teljesen fehér, mint lennie kéne. Bár nem tudom, itt mi a véleménye az embereknek a hozzám hasonló alakokról. Elvégre lehet nem díjazzák az inget, a sötét nadrággal, amiért a hajam kék, a fülem többszörösen ki van lőve az ujjaimon gyűrűk, meg a többi kis apróság. De továbbra sem izgat az ő véleményük.
Egy fiatal lány jelenik meg, én meg a narancsomba harapok, ahogy követem a tekintetemmel, hogy belép a boltomba. Még a narancsot rágva, de mosolyogva sietek én is vissza mögötte, hogy ha szüksége van valamire akkor rendelkezésére álljak. A pulthoz sietek, ott eltűntetem a narancsom és megtörlöm a kezeimet, várva, hogy kell-e a segítségem, vagy boldogul egyedül is.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. szeptember 4. 22:03 | Link

Choi Min Jong

Festék, paletta, A/3 lap 20 db, A/4 lap 20 db, ecset kétféle, gitárhúr. Lapok nem fontosak. Akkor csak festék, paletta, ecsetek és gitárhúr. Ezek kellenek. Kivéve, ha valamit elfelejtettem. Meg van! Pólófesték. Meg pasztell kréta. Akkor ugye kell ecset, festék, paletta, gitárhúr, pólófesték és pasztell kréta. A kézzel festett, virágmintás pólómban és a festékes térdig érő, sokszínű nadrágomat viselem. Végül is, a nemrég megnyílt művészboltba megyek. Apám, olyan jó, hogy nyílt egy. Ezt hiányoltam csak a faluban.  A művészellátót. Mert különben honnan tudnám beszerezni ezeket?  A boltok többségében szerintem nem is árusítanak. Lassacskán a bolthoz érek. Choi Művészeti Bolt olvasom le. Itt az idő bemenni. Ó, és ha már itt vagyok, kell valami, amiben tudom tartani a rajzokat. Vagyis egy új rajzmappa. Elsőre nem is kicsi a listám. Csak tudjam az összeset észben tartani. Lehet, hogy elfelejtek valamit. Lehet, hogy nem. Ki tudja? Majd egy nagy mosollyal az arcomon belépek.
Bámulatos, hogy mennyi minden van itt. Rögtön oda is megyek az ecsetekhez és elkezdek gondolkodni. Melyik legyen? A 0-6 terjedő csomag? Vagy egy sima, barna, 2, 4, 6, 8, 10 és 12-es méretekkel? Melyik? Segítség kellene. Oké, most itt az ideje odasétálni az eladóhoz. Aki a pultnál van.
- Elnézést, tudna segíteni? Nem tudom eldönteni, hogy milyen ecseteket vegyek. Jelenleg szinte az összes ecsetemből a ragasztót kell kimosnom - majd beletúrok a hajamba. Tegnap sikeresen magamra öntöttem a festékeim felét, ezért a bal könyököm még mindig lila festékes,  a hajamban pedig kék festék van. Egy kicsit szerencsétlen volt az utolsó két nap. Tegnap magamra öntöttem a festékeimet, tegnapelőtt pedig ragasztóztam. És ecsettel akartam ragasztani. Meg is lett az eredménye.
- Amúgy Lilith vagyok - mutatkozom be neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 4. 22:34 | Link

Lilith

Ecseteket nézeget. Nem tud választani - állapítom meg, ahogy figyelem a ténykedését az ecsetek körül. Magamban pedig sorolni kezdtem a szavakat, amikre szükségem lehet, ha kérdezni fog. Merthogy majdnem biztos vagyok benne, hogy ide fog jönni és kérdezni fog, csak még nem határozta el magát. Persze arra, amivel végül odaállít igazán nem számolok, így elsőre bár bólintok, hogy segítek nem igazán jutok szóhoz. Az agyam próbálja feldolgozni az információt, amire nem volt szükségem. Végül aztán, ahogy reményeim szerint jól, értelmezem a mondatot, visszakérdezek.
- Mihez kell? - mert ugye rengeteg féle ecset van. Van mágikus és hagyományos mugli is, meg amúgy ragasztó ecset is. Attól is függ milyen technikával fest és persze még sorolhatnám.
- Tegezhetsz? - mondom kicsivel később bizonytalanul, mert egyrészt nem vagyok biztos benne, hogy így kell mondani, másrészt abban sem vagyok biztos, hogy az illemben így van megírva a dolog. Koreában összetettebb ez a rendszer, az angolban egyáltalán nincs - nekem amúgy az szimpatikusabb - szóval a magyarral bizonytalan vagyok. De én egyelőre tegeződve tanulgatok, s az  igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nehezebben értem a magázódást meg a többiudvariassági formát.
- Neved van szép. Vagy mi... - állapítom meg, ahogy bemutatkozik, de kimondva, nem hangzik olyan jól a mondat, ami azt jelenti, rosszul mondtam. Remélem azért érti, hogy mit akartam mondani.
- Én Choi Min Jong vagyok - toldom hozzá, ha már bemutatkozás, utána pedig, ha megkaptam a választ az ecsetekre vonatkozóan, akkor visszaterelem az ecsetekhez, hogy segítsek kiválasztani a megfelelőt.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. szeptember 5. 11:17 | Link

Choi Min Jong


Bólint, hogy tud segíteni. Ennek nagyon örülök. Ha nem tudna, akkor tényleg  nagy bajban lennék. Majd megkérdezi, hogy mihez kell. Elég sok mindenhez, az biztos. Nem itteni, az biztos. Koreaira vagy japánra tippelem a kinézete és az akcentusa alapján. Megdicséri a nevemet, látszik, hogy még tanulja a magyar nyelvet. Elég nehéz amúgy szerintem egy külföldinek a magyar, mondjuk vannak olyan szavak, amiket nem is tudnak kiejteni. Könnyítsünk a dolgán. Kérdezzük meg, hogy beszél-e angolul vagy japánul.
- Tudsz angolul? - Kérdezem meg tőle angolul - vagy japánul? - Teszem fel a következő kérdést. Addig is maradjunk az angolnál. Az megy a legjobban.  
Tényleg, milyen ecset kell? Jó lesz nekem a sima? Kell ecset, vízfestékes festéshez, temperás festéshez, falfestéshez és még pár sima. Oké, ez egy kicsit sokféle dolog. De, az igaz, hogy szeretek festeni. Végül is, van aki mást csinál. Én a művészetekért vagyok oda.
- Hát kell vízfestékes festéshez, temperás festéshez, falfestéshez és még pár sima. Egy kicsit szeretek festeni. Egy kicsit nagyon - mondom ki angolul neki. Remélem, tud segíteni. Elsőre kedves és szimpatikus. Bár nekem ki nem  szimpatikus? Na, ez egy jó kérdés. Mert mindenki az. Majd utána az emberekről megalkotok egy véleményt. Miközben nézegetem az ecseteket, gondolkodok. Miért pont ide jött? Bárhol máshol talált volna bolthelyet, de nem, ő idejött. Nem mintha nem örülnék. Sőt, inkább pont az ellenkezője! Nagyon örülök neki. Nem tudom, hogy mi lenne, ha nem lett volna művészbolt itt. Nagy eséllyel elég hamar kifogytam volna az alapanyagokból. De hát, legalább lett.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 5. 18:19 | Link

Lilith

A beszélgetési próbálkozásom kudarca ez, érzem. Mi másért kérdezné, hogy beszélek-e angolul vagy japánul? Na meg miért pont japánul? Remélem ő nem ilyen anime-fan és uuu cuki ázsiai srác kategóriás, mert akkor megharapom. Na persze nem úgy... Annak még a gondolata is ijesztő, így inkább csak pislogok kettőt, majd lenyelem magamban, hogy valamit rosszul mondtam, elvégre biztos csak az én dolgom szeretné megkönnyíteni azért tesz ilyen ajánlatot, hogy egy másik nyelven beszéljünk.
- Tudok angol és japán is. De én most gyakorlok magyar, te meg segítesz, jó? - felelem az angol kérdésre magyarul, gondolom még mindig hibásan, de ha megérti, és belemegy, akkor jó. Ha meg nem... Nos akkor még mindig válthatunk angolra. Japánul nem biztos, hogy mindent megértenék, régen próbálkoztam vele, de ezek szerint azt sem árt majd újra elővenni.
Mindenesetre elmondja, hogy mit is szeretne, bár nem teljesen úgy ahogy várnám, azért mégis jobban tudom már, hogy mit fogok neki mondani. Az ecsetekhez fordulok és kikapok párat, majd elkezdem sorolni neki.
- Benti falakhoz ezt használd - adok a kezébe egy vastagabb, kecskeszőr ecsetet - ha minta is lesz, akkor ezek a vékonyak - mutatom a többi ecsetet, a polcon, ahonnan levettem az előbbit, persze, ha csak simán le akarja festeni... Nos akkor inkább egy festőhenger kéne neki, de mivel nem falfestésre specializálódtam, olyanom éppen nincs.
- Temperához és vízfestékhez jók ezek - mutatom meg a korábban általa is nézegetett ecseteket, a különböző vastagságokkal. Egyelőre nincs az a benyomásom, hogy nagyon elmélyülten szeretne festeni, így nem is próbálom a drágább, különlegesebb eszközöket elmagyarázni neki.
- Sima ecset nincs - vonom meg a vállaimat, mert fogalmam sincs, mit ért ez alatt. Aztán eszembe jut, hogy ragasztást is említett, így a kezébe nyomok egy másik ecsetet - Ragasztó-ecset - mondom mosolyogva, aztán megkérdezem, mert hát kíváncsi vagyok...
- Mit ragasztol?
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. szeptember 6. 19:41 | Link

A kedves eladó


Van egy olyan érzésem, hogy megfordult a fejében az animefanságom. Máskülönben miért tudnék japánul? Egyszerű,  a barátnőm japán. Igen, japán ő az első, és ő volt az egyetlen a Bagolykő előtt. Lehet, hogy emiatt akarok mindenkivel jóban lenni. Lehet, hogy szimplán ilyen vagyok. Ki tudja?
- Oké, szívesen segítek. Először is, nem tudok angol és japán is hanem tudok angolul és japánul is. A külföldi ismerőseimnek eddig kivétel nélkül nehezen vagy sehogy megy a magyar. Szerintem neked viszont jól megy - ránevetek. Tök jó fej.
Elveszem az ecseteket, amiket ad. Ért hozzá, látszik. Benti falfelülethez, ad egy vastagabb, kecskeszőrös ecsetet, míg mintához egy vékonyabbat. Jól választja meg, pont olyan, amilyet szeretnék. Megmutatja a korábban nézett ecseteket, hogy jók temperához és vízfestékhez. Megmondja, hogy nincs sima ecset. Megértem. Egy kicsit furán fogalmaztam. A kérdésére, hogy mit akarok ragasztani, először nem válaszolok. Miért áruljam el, hogy a naplómba szeretném a falapra festett képeimet ragasztani? Mert kedves és barátságos.
- Kiszeretnék próbálni egy technikát, amiről nemrég olvastam. Továbbá a naplómba szeretném a képeimet ragasztani. Mármint azokat, amiket nem papírra festettem vagy rajzoltam. A legutóbbi ilyen egy teliholdas festmény. Szerintem szép lett, bár még nem mutattam senkinek - mondom ki halkan. A szüleim  nem kíváncsiak rá, másnak meg nem fogom megmutatni a legfontosabb dolgaimat. Minek?
- Amúgy te miért jöttél Magyarországra? Mert azért én inkább Angliába, vagy valami más helyre mentem volna. Nincs honvágyad? - Kérdezem Min Jongtól majd ránézek. Eddig a földet néztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 6. 20:30 | Link

Lilith

Segít. Mosolyra húzom a szám, bár eddig is mosolyogtam, nem tudom lehet-e ezt még fokozni. Aztán persze ki is javít és próbálom megérteni, hogy mi a hiba, de igazság szerint, nem pontosan értem. Mármint hallom, hogy máshogy ejti, de mi az a kis plusz a szavak végén? Nem ígérem, hogy holnap is tudni fogom. Mindenesetre bólintok neki. Próbálom megjegyezni.
- Köszönöm! Igyekezek! - vagy valami ilyesmi. Toldalékolásban nem leszek a legjobb, de jó hallani, hogy nem tart reménytelen esetnek. Mégis csak rossz lenne, ha annak tűnnék.
Megmutatom neki az ecseteket és ellátom pár tippel, aztán a ragasztásról kérdezem, mert vannak ugye ragasztóhoz való ecsetek is, így ha beavat a dologba, tudok talán segíteni neki, hogy ebben is jól válasszon. Arra hamar rájövök, hogy bár beszédes, nem a legjobb abban, hogy a lényeget közölje.
- És milyen ragasztód? - mert ugye a ragasztó fajta is fontos, abból is van rengeteg nekem is, pár polccal odébb. Fához, papírhoz, kerámiához, textilhez... szóval van bőven. Mindenesetre leveszek egy műanyagnyelű rettentően olcsó, de szívós ecsetet, aminek biztos, hogy nem fog kijönni egyetlen szála sem, így nem dugul el a ragasztója. A kezébe nyomom, aztán a festményére koncentrálok.
- A telihold szép. Mire festetted? Megnézem? - mármint, megnézhetem-e. Nem akarok tolakodónak tűnni, csak érdeklődőm, nyugodtan mondhat nemet is. A telihold nekem is kedves témám, főleg mostanában, hogy nem tölthetek annyi időt a napon, mint szeretnék.
- Angliában sok az eső. Nem szeretem - felelem könnyedén. A valódi okokba meg nem fogom beavatni. - Egyébként, a magyar lányok a legszebbek! - ezt a mondatot tanultam, de igazán nem tudok vele ellenkezni. Persze ő még fiatal, de azért rákacsintok, csak nem veszi rossz néven.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. szeptember 9. 16:26 | Link

Min Jong


És az ecsetek le is vannak tudva. Oké, akkor most jön a. Várjunk csak, mi is kell? Ecset, az pipa, paletta, na az nagyon és gitárhúr. Oké, ebből semmit sem lehet halasztani. Akkor menjen a menet!  A srác mondja, hogy igyekszik. Megmosolygom. Azzal, hogy mi, magyarok beletesszük a szóba a toldalékokat, eléggé megnehezítjük mások dolgát. Ez van, ezt kell szeretni. Megkérdezi, hogy milyen ragasztóm van.
- Folyékony, direkt olyat hoztam ide. Egy ilyen nagyobb adag, üvegben van - ránézek és még jobban mosolygok. Segítőkész, nálam ez jó pont. Meg az is, hogy kedves.Elég sok minden tulajdonsága van, ami nálam jó pontnak számít. Végül is, mi nem számít nálam jó pontnak? A rossz tulajdonságok. Bár, azokat ki szereti? Szerintem senki. Már vagy ezredszerre döbbenek rá, hogy tök jó ez a bolt. Végül is, elég sok minden van benne.
- Hát, most nincs nálam. Mármint a festmény. A szobámban hagytam. Nem szoktam az alkotásaimmal járni, 24,5x40 cm falapra festettem - biztos, hogy jobban szereti az éjszakét, mint a nappalt. Vannak bizonyos árulkodó jelek, hogy nem csak ember. Egy kicsit hasonlít szerintem egy vámpírhoz. Félvámpír lenne? Nem, nem hiszem. Biztos csak rossz a megérzésem. Igen, Angliában tényleg sok az eső. Az utolsó mondatán csak felszabadultan nevetek. A kacajom betölti az egész boltot. Kész, vége. Sikerült ráncba szedni az arcizmaimat.
-  Arigato. Vagyis köszönöm. Bár, nem mindig. Amúgy van paletta meg gitárhúr? Mert még ezek kellenek - még jobban elvigyorodok. Ha nincs húr, nem baj. Szerzek máshonnan. Év végéig úgyis kibírom húrok nélkül.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. szeptember 19. 10:20 | Link

Lilith

Folyékony. Mosolygok és nem röhögöm el magam, mert amúgy ahhoz lenne kedvem. Mégis milyen lenne a ragasztó, ha nem folyna? Tudom, tudom vannak ezek a stiftes változatok, de azért azokkal többnyire csak papírt lehet ragasztani... Na mindegy. Rosszul kérdeztem. Egész biztos erről van szó. Esetleg az univerzális-mágikus van neki, ami mindent ragaszt, de nem tudom, hogyan máshogy kéne megkérdeznem és igazán nem tűnik olyannak, akivel jobban bele kéne mennem a témába. Bólintok és ráhagyom. Persze, hogy folyékony. Hülyeségeket kérdezel Min Jong.
A festménye már más kérdés. Az érdekes, és az arra vonatkozó kérdésemet már jobban is érti. Bár ezt sem teljesen. Vagy nem is tudom. Többet kell gyakorolnom a magyart, ez már szinte biztos.
- Egyszer elhozod? - kérdezek vissza, mert persze sejtettem, hogy nincs most nála, nem is rögtön akartam megnézni, de azért kíváncsi vagyok hogyan fest. Kicsit hebrencsnek tűnik elsőre, a hebrencs képek pedig érdekesek és vidámak. A telihold-hebrencs kombi pedig izgalmasnak tetszik, persze lehet nagyot tévedek.
Az angol időjárás sem olyan szörnyű, mint amilyennek lefestem, de ez egy általános nézet, és mindenki elhiszi, ha ezt mondom. Legalábbis úgy tűnik.
- Szívesen - felelem vidáman, ahogy rájövök célba ért a bók. Azt mondjuk nem tudom miért kell rácáfolnia. - Nem mindig? Te ismersz nem szép lányt? - kérdezek vissza, mert azért ez furcsa. Én még csak csinos és szép lányokat láttam, de lehet csak szerencsés vagyok és jó helyen jártam eddig. Igazából nem is fontos. Csak kíváncsi lettem, milyen lehet egy "csúnya" lány, szerinte.
- Gitárhúr nincs. Megmondod milyen kell. Holnapra lesz - felelem a kérdésére, aztán intek neki, hogy kövessen. Palettám van. Több forma, szín és méretben. Válogathat, amennyit csak szeretne.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 8. 19:55 | Link

A kedvenc eladómnak


Ragasztó.Hát, talán nem azt kellett volna mondani, hogy folyékony. Mert az a tégelyes kell, ami ilyen fehér és van benne kb. 400 ml. Nagyon jó vele ragasztani, kár hogy nem tudom a nevét. Min mosolyog, ez jó jel. Mosi-mosi-mosoly! Be happy! Fel kellene jegyeznem majd a naplómba. Mosi-mosi-mosoly. Tök jól hangzik. Amúgy szerintem nem is olyan vészes a beszéd. Igen, itt ott van egy kis hiba a ragozásban és ennyi. Nekem is van, pedig én magyar vagyok eleve.
- Hát, még az is elő fordulhat. Igen, egyszer elhozom. Oké? - Igen, ő kérdezi, de akkor is. Megkérdezem. Mert így a jó. A farkasok cukik. Nagyon cukik. Szerintem legalábbis. Bár, ki tudja. Lehet, hogy szerinte is. Nem, nem kérdezem meg. Még a végén őrültnek  nézne, amiért nem hibáztatom. Ilyen vagyok. Vigyorogva megölelem, majd mikor azt mondja, hogy szívesen, elpirulok. Te jóságos ég. Ilyen nincs. Na mindegy.
- Igen, ismerek. A volt osztálytársam, Franciska, mindig egy vakolatnyi smink volt mindig a fején. Na, az minden, csak nem szép. Tudod, ő mugli amúgy - kárörvendő vigyorral mondom ki. Imádtam neki, és az utánfutójának keresztbe tenni. Sose tudták rám bizonyítani. Nagyon jó érzés az, amikor egy általad utált személyt felbosszantasz. Vagy legalábbis szerintem. Régi, szép emlékek. Nyáron megint felbosszantom, csak azért is.
- Kár. Hát klasszikus gitárból mind a hat húrra. De nem olyan fontos, csak majd kelleni fog valamikor a közeljövőben. Na mindegy.  Amúgy félvámpír vagy? Csak mert egész nem lehetsz és hasonló a kisugárzásod, mint egy vámpírnak - megkérdezem tőle, miközben nézem. Ez is egy jó kérdés, grat Lith.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. október 14. 20:02 | Link

Lilith

Vicces egy lány. Vagy nem is tudom. Az biztos, hogy teljesen más a gondolkodásmódja, mint az átlagnak. Vagy csak nem magamból kéne kiindulnom? Ha tőlem kérdeznék milyen ragasztó kell, rögtön az anyagokat sorolnám, amiket ragasztani szeretnék, nem a ragasztó állagát. Az változtatható. De pont ez, hogy ilyen - számomra furcsa - teszi érdekessé, s emiatt is kezd érdekelni, hogy milyen egy általa festett kép. Az pedig, hogy elhozza majd, kifejezetten feldob.
- Oké. Várni fogom - felelem vidám mosollyal és még a hüvelyk ujjam is feltartom, hogy mutassam neki, hogy mennyire oké.
A kedvességem is jó fülekre talál nála, viszont meglep, hogy azt állítja van csúnya nő, és a magyarázatát sem értem pontosan. Fel is húzom a szemöldököm, mert hát, a sminknek lehet több oka is, és ha a lány jól érezte magát vele, akkor nyilván nem volt ronda, a mugliság meg...?
- Mi van, ha valaki mugli amúgy? - kérdezek vissza, mert a szavaiban valamiféle fellengzősséget éreztem, de remélem, hogy tévedek. Nem szeretem az aranyvér témát, túl sokat próbálták teletömni vele a fejem. Természetesen sikertelenül.
Viszont váltunk a lányokról a gitárokra, és ismét ott vagyunk, mint a ragasztóknál, hogy megkérdezem, milyen húrt szeretne s a választól minden leszek csak okosabb nem.
- Hozd el gitár, és utána szerzek neked húrt! - mondom végül mosolyogva, csakhogy a végén tényleg olyat kapjon, amilyent szeretne. Ha ráér, akkor amúgy is mindegy. Mindegy lenne, ha nem vágna be egy kérdést, amitől kikerekednek a szemeim. Mert hát... khm... hogy...?
- Tessék? - kérdezek vissza, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól hallottam. Egészen biztos nem tudhatja, semmi jelét nem adtam annak, hogy mi vagyok, s bár nem tervezem titkolni azért... azért jó lenne nem szétkürtölni a faluban, amikor még egyáltalán nincs vevőköröm.
- Hideg vagyok? - kérdezem végül nevetve, mert a kisugárzásból ezt szűröm le, s a kezeimet az arcomra teszem, csakhogy még inkább eljátsszam az értetlent. Nem, ha valakinek el is mondom, az egész biztos nem ő lesz. Vagy legalábbis nem ma.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kaszás Lith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 25. 20:17 | Link

Jong

- Várd is! - Felnevetek. Ez csak természetes. Jó érzés vele lenni. Vicces. És víí! Valakit érdekel a festményem, ez csúcs szuper! Most mi az, ritkán van ez. Eléggé. Meg, szinte soha se mutatom meg senkinek és nem is mondom el. Így az egyszerűbb.
- Semmi. Apám mugli, anyám mugli. Bár, őket pont nem szeretem. De, amúgy mugliszületésű vagyok. Azt a lányt pedig utálom. Bizonyos, nem publikus dolgok miatt. Épp ezért mindig bosszantottam. Direkt - lehunyom a szemem, régi emlékek. Viccesek, szépek, jók. Régi, már-már elfeledett emlékek. De, hagyjuk. Ez a múlt zenéje, nem pedig a jövőé.
- Oksi!  Úgy egyszerűbb - mondom, és magamban pedig feljegyzem. Gitárt elhozni hamarosan. Come on, meg fogom csinálni. Kell nekem mindkét gitár, ha tetszik ha nem. Fontos dolgok miatt. Zenész leszek, dalt nevelek.
Vajon milyen lehet a varázspálcája? Mogyoró, bükk, tölgy, hárs, esetleg valami egzotikus? Sárkányszívizom húr, véla haj, főnix toll, egyszarvú szőr, vagy valami nagyon különleges? És mekkora? 13, 14, 13, 1 negyed, 12, 3 negyed hüvelyk, vagy más? És ha nem is ember? Biztos, hogy nem vámpír, fent van most is. Észre se veszem, felteszek egy kérdést. Rögtön megbánom.Nem ezzel kellett volna kezdenem. Lehajtom a fejemet.
- Bocsi, elgondolkoztam. Azon gondolkoztam, hogy milyen a varázspálcád és teljesen a gondolataimba merültem. Biztos nem vagy az. De, ha az lennél, az sem zavarna.  Néha van ilyen, hogy észre se veszem mit mondok. Bocsánat még egyszer - mondom és ránézek. A fenébe. Ezt nem kellett volna. Nagyon nem.
- Nem vagy hideg, nyugi. Vagy legalábbis szerintem -   felnevetek és megölelem. Így jobb.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. október 30. 10:24 | Link

ijesztő kaszás Lilith

Mosolyogva csóválom a fejem. Eszméletlen csajszi. Nem találkoztam még hasonlóval. S bár elsőre nagyon szimpatikus volt, és szerzett is pár jó pontot, most kicsit furcsán nézek rá, mert tényleg nem értem a viselkedését, meg amit a mugli lányról magyaráz. Az a benyomásom támad, hogy miután kiderült, ő boszi, kissé elszállt vele a ló, de inkább nem teszem szóvá. Pislogok kettőt, nyelek egy nagyot, és ráhagyom a dolgot. Valószínűleg én is csináltam olyasmit kamaszként, amire mások hasonlóan reagáltak, betudom tehát valamiféle kamaszos butaságnak. Közben meg elönt az érzés, hogy gyorsabban öregedtem, mint terveztem.
A gitár téma kedvesebb a számomra. Szeretek gitározni, és pont emiatt a legjobb húrt akarom neki majd megszerezni, de ugye ez nem úgy működik, hogy hat húr... elvégre létezik vastagság, meg az anyag se mindegy, legalábbis nekem nem... és akkor még arról nem is beszéltem, hogy a hangszerelést is figyelembe kell venni.
- Szuper lesz. Játszhatunk majd együtt valamit! - kacsintok rá, csakhogy tudja, én is gitározom. Aztán hozzám vág egy nagyon meglepő, számomra kissé ijesztő kérdést, de logikisan végig gondolva, arra jutok, hogy csak és kizárólag véletlen lehet a dolog és jobb ha eljátszom az értetlent.
- A pálcám? - kérdezek vissza. Most már egyáltalán nem értem. Hogy jön a pálcám, meg a félvámpírság össze? Na mindegy. - Semmi baj! - nevetem el magam végül, s némileg megkönnyebbülök. Ekkor ölel meg, s én kissé ledermedek de aztán nevetni kezd ő is, és meg is nyugtat, hogy nem vagyok hideg.
- Még szerencse. Hideg dolgokat nem szeretem - fűzöm hozzá, csak úgy mellesleg, aztán kutatni kezdem az imént említett pálcát. Természetesen, fogalmam sincs, hogy hova tettem.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Kaszás Lith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 7. 21:18 | Link

Min Jong


Lehunyom a szememet és ránézek. Oké, most biztos azt gondolja, hogy elszállt velem a ló, de inkább itt magyarázom ki, mint akkor amikor már késő lesz és baj lesz.
- Tudod, ő egy beképzelt, flegma pláza cica. Ő kezdte az egészet azzal az oviban, hogy nyilvánosan megalázta az óvónénit, hogy a ruhája ideje múlt. Mindenki utálta őt és a klippjét, viszont senki sem mert tenni semmit. Aztán jöttek a vicceim és a burkolt célzásaim. Egymás életét próbáltuk megkeseríteni, nekem sikerült egy kicsit, neki nem. Mikor kiderült a bosziságom, visszafogtam magamat. Ő biztos annak tudta be, hogy a szüleim szörnyszülöttnek neveztek - magyarázom neki, majd váltok. Ennyi, kész vége. Nem kell tovább ragozni. Már jön is más dolog.
- Nyugodtan! Már banda is van amúgy, amiben gitározok. Kemény három tag van - mondom vigyorogva és mutatom is az ujjaimmal a hármat. Fontos dolog ez, az életemben egy megjegyzett mérföldkő.
Nézem őt, fejemben ezer és ezer gondolat. Nem tehetek arról, hogy egy dologra kevésbé tudok koncentrálni, mint kéne. Néha napján hiperaktív vagyok, ennyi. Oké, most igazán gondolkozhatnék és eltervezhetnék valamit. Valami jót, valami vicceset, valami furát, valami szabály szegést.
- Igen, így megfordult a fejemben, hogy milyen a varázspálcád - válaszolok neki nevetve. Én idióta. Mindenféle hülye kérdést teszek fel neki, pedig igazán féken tarthatnám a nyelvemet. Megölelem. És, lassan már szokásomhoz híven nevetek. Ilyen az élet.
- Én igen. Tudod, nekem teljesen mindegy, hogy ki micsoda. De, jobb szeretem, ha nem titkolóznak előttem. Én sem titkolózok - mondom neki, hátha veszi az adást, hogy engem lehet kérdezni és az a fajta vagyok, aki művész  lélek továbbá szeret segíteni. Hátha veszi az adást.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 5. 11:52 | Link

Lilith
tőled is ezer bocsi


Bólogatok. Mi mást tehetnék. Bár ettől függetlenül nem értek egyet azzal a viselkedéssel, amit leír. De nem az én dolgom. És nem is kéne amúgy beleavatkoznom. Annyi lenne az össz feladatom, hogy eladom neki, amire szüksége van. Aztán pápá. Persze sosem voltam ilyen és a személyes véleményem, hogy a legtöbb vevő nem is pont így szeret vásárolni. Szükségük van rá, hogy meghallgassák őket, hogy tanácsot adjanak nekik, vagy éppen csak érezzék, hogy valaki együtt érez velük. Jelen esetben azonban akárhogy is próbálom nem megy ez utóbbi. Marad hát a bólogatás.
- Wooow! koncert is lesz? - kérdezek a banda kapcsán, az már érdekesebb téma. Szeretem a zenét és határozottan jó dolognak tartom, hogy próbálkoznak. Ezzel tényleg kíváncsivá tett, még azt is elfelejtem, amit a lányról mesélt az előbb.
- Ah... vagy úgy... ööö... - kutatni kezdek az említett pálca iránt. Fogalmam sincs hol van. Mily meglepő... - Valahol itt volt... egy pillanat - kutatok, benézek a pult alá, végig tapogatom a zsebeimet. - Nem tudom hol van...
Kezdek szokás szerint kétsége esni, de aztán meg is nyugszom, régen volt probléma a varázserőmmel, jelenleg, nem fenyeget a veszély, hogy akaratlanul tönkre teszem a helyiséget.
- Majd megkeres később... - vonom meg a vállam kellően lazán - Cseresznyefa, unikornis szőrrel.
Mondom el inkább, hogy milyen, ha már nem látja, a két kezemmel pedig a hosszát próbálom mutatni, bár nem valószínű, hogy pont 11 és fél hüvelyknyit mutatok, sosem voltam jó az ilyesmiben.
- Ekkora - fűzöm hozzá, ha nem lenne egyértelmű mit mutatok.
A másik dologra meg, csak bólintok. Megértem, hogy nem szereti, én sem. De lássuk be, nem köti az ember (a félvámpír meg főleg nem) minden jött ment orrára, hogy kicsoda-micsoda.
- Van más is, ami te szeretnél? - kérdezem, visszaterelve a témát a vásárlásra. Mert az igazság az, hogy szerintem kezd túl sokat kérdezni rólam, és én ezt pont annyira nem szeretem, mint a titkolózást. Szóval ha nem szeretne mást, akkor finoman ki fogom tessékelni az üzletből.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza