[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=660936#post660936][b]Sonja Ainsworth - 2017.02.19. 18:26[/b][/url]
# Weaver
Nem rendhagyó esemény ez, ép csak mostanában túl ritka. Sonjának viszont most van ideje, nem tervezte, hogy levizsgázik idén, úgy érzi, még egy év kell neki, mert nem biztos már annyira magában, és legalább dolgozni tud.
Sőt már az is megfogalmazódott benne, hogy vesz egy házat itt a faluban, még a szülei is támogatják benne, pedig tényleg csak egy kósza gondolatként futott át az agyán. Megkedvelte ezt a helyet, erre a nyugalomra van szüksége, hogy teljesen túl tudjon lépni azon, mai már évek óta kíséri és végig kísérte a gyerekkorát is. Most érzi, hogy képes lenne lépni, s nem csak gondolati síkon.
De a feszültség gyűl benne, noha ezt senki meg nem mondaná róla. Kell neki mindig egy alkalom, mikor kiengedheti a gőzt, mielőtt az eluralkodna rajta. Ezért is megy a terembe, még csak nem is éri meglepetésként, hogy az megint kong az ürességtől.
Összeszereli magának a zsákot, ebben már igazán profi, majd leveszi a pulóverét, hogy csak az izomtrikót izzadja szét, hosszú vörös haját pedig felkontyolja a feje tetejére.
Magára függeszti az Ipodját, füleit bedugva indítja el a lejátszót, majd minden mellékzörejt ignorálva, kezdi püfölni a zsákot. Minden egyes mozdulatáról lerí, hogy nem először teszi ezt, megállítja kezeivel néha - lévén nincs senki, aki foghatná, ami a legjobb döntés ilyenkor -, aztán teret ad a vörös ködnek, ha a csuklója néha bele is sajdul - nem a legjobb mostanság -, az sem érdekli túlzottan, még a nyugalmat sem érzi, pedig ilyenkor már kezd lassan szétáramlani benne, úgy tűnik, most már ennyi sem elég.