"Első Pote"


Edzésben kell maradnom. Anno az apámmal mindig a harmattól nedves reggeli gyepen edzettünk, különböző házilag elkészített súlyzóval a kezünkben. Akármilyen fárasztó is volt, ezekből a reggelekből születtek a legjobb emlékek az édesapámmal. Ezeket soha nem felejtem el. A nevelőapám rengetegszer nézett bolondnak azért, hogy csak amiatt kelek fel ilyen korán, hogy egy teli töltött vizes palackkal szaladgáljak az udvaron. Ennek köszönhetően olyan jól tartom a légpuskát a kezemben, mint egy férfi.
Most hála az erőnlét teremnek nem palackokkal fogok futni és guggolni, hanem  igazi súlyzóval. Mivel a pisztoly helyett most csak egy csúzlim van, sokkal többet kell edzenem.
Felvettem egy rövid nadrágot és egy egyszerű, nálam két számmal nagyobb felsőt. Cipő ügyben még mindig el voltam akadva. A tornacipőm teljesen szétment, azt hiszem, a futócipőmhöz kell nyúlnom. Lehajoltam és egy lófarokba fogtam a hajamat egészen közel a fejem búbjához.
Elindultam hát a szobámból le az erőnlét terembe. Benyitottam és azonnal megcsapott az izzadtság szag és az edzőgépek hangja. A terem végébe vonultam és elkezdtem bemelegíteni.
Máris eszembe jutottak az apámmal töltött reggelek. Amíg mi izmosodtunk édesapámmal, az anyám a teraszon a hintaágyon teát kortyolgatott és minket figyelt. Mesébe illő volt.
Apu halála után eltűntek ezek az idilli reggelek. Majd jött a nevelőapám. Akit akkor is utáltam, amikor próbált a barátom lenni. Mindig úgy éreztem, hogy átakarja venni édesapám szerepét. Ami lehetetlen.
Készen voltam a bemelegítéssel és a futógépekhez sétáltam, egy másik lány mellé. Aki sokkal idősebbnek tűnt nálam. Vicces volt nézni, ahogy bénázik és nem tudja használni a gépet. Egy ideig jót szórakoztam rajta, aztán egyre jobban zavart.
Otthon híres voltam a csínyeimről mikor szétakartam választani az anyámat a mostohámtól. Persze, ez sosem sikerült, aztán végül beláttam, hogy anya boldog. Mindenki másképp gyászol és aztán másképp felejti el a szomorúságot ami a boldog családi hangulat elvesztése miatt volt. Nekem a csínyek segítettek továbblépni, most is ezek segítenek.
Az egyik kezem elindult a lány gépének irányítója felé, míg a másik kezemmel kapaszkodtam.
A mutatóujjammal gyorsabbra állítottam a futógépet és magamban már hasaltam a nevetéstől.
Remélem, nem haragszik meg nagyon, de szükségem volt egy kis nevetésre. Ugyanis a vizsgaidőszak picit mindenkinek elvette az életkedvét.

NemcicózunkNedrával

Ilyen sem volt még. Általában a vicceim végén mindig sérült vagy minimum sírt valaki. Ez a lány könnyen kicselezett.
Mivel jó az erőnlétem és minden reggel futok nem sok esélyt látok rá, hogy ez a tejeskávészínű hajú lány legyőz.
Már az is, hogy kihív engem nevetésre késztet. A lábaim a legizmosabbak szintén attól, hogy mióta az eszemet tudom a reggeli torna az életem része.
Ezt a csajt már láttam egyszer az egyik Levita meccsen. Következtetésképpen elég okos lehet. Annyira mégsem intelligens, hogy  ne hívjon ki egy ilyen muszklival rendelkező boszorkányt egy versenyre minta milyen én vagyok.
Mivel Kviddicsezik valószínűleg egész jó erőben van. Nem tagadok meg senkitől egy vereséget, túl jó szívű vagyok én ahhoz.
-Biztosan csak valaki elvarázsolta.- Vágtam rá nevetve.
Nem játszhatom a sznobot. Inkább higgye azt, hogy béna vagyok és akkor ő is visszább vesz.
Lehet, hogy repülésben jó de ahhoz nem kellenek lábak és ahogy azon az edzőgépen futott valószínűleg ki fogja gáncsolni saját magát és én szépen átkocogok a célmezőn.
-Ahogy szeretnéd, de szerintem melegíts be. Még a végén baja esik a pici lábadnak.-Mondtam kissé gúnyos hangon.
Régen részt vettem egy ilyen versenyben az akkori sulimban. Hosszú köröket róttunk pár velem egy idős futóval. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy bénának hittek és azonnal az első körnél sprinteltek. Már a második körben lefulladtak mint egy régi mugli Trabant. Átvettem tőlük a vezetést és mire újra elkezdtek futni akkorra én már leköröztem őket és a képükbe nevettem.
Egyedül a sportokban tudtam legyőzni a velem egykorúakat akkoriban. Lelkileg még akkor is leamortizálták a kis tíz éves szöszi kapafogú énemet.
A start mezőhöz álltam és a bokakörzést végeztem, hogy még véletlenül se legyen izomlázam ettől a kis versenytől
-Na és, hogy hívnak? Csak, hogy később észben tudjam tartani ki volt olyan bátor, hogy versenyezni hívott.- Még sem birok a sznobságommal. Azért remélem nem bántom meg a cuki kis rózsaszín lelki világát.
Mellettem mindenki ilyen kis pátyolgatni valónak tűnik. Még ha ez a lány idősebbnek is tűnik, még akkor is így látom.
-Na készen állsz?-Kérdeztem miközben a "hahamárisgyőztem" mosolyom ült ki az arcomra.