Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=408849#post408849][b]Merkovszky Ádám - 2014.10.24. 14:27[/b][/url]

Mióta elfoglaltam helyem a kastélyban, eléggé elkényelmesedtem. A tanári állás inkább szellemileg és nem fizikailag megterhelő, én azonban sosem szerettem lustálkodni. Bár fiatalkori vibráló élénkségem már a múlté, még nem is vagyok vén aggastyán, sőt, szerintem, még, ha az is leszek, sem hagyom abba a testedzést. Reggeli futásaim feltöltenek, gondolataim legalább olyan szabadon szárnyalnak, mint amilyen gyorsan lábaimat kapkodom. Újabban azonban esténként, az egész napos munka után is igénylem a mozgást, az agyi terhelés utáni aktív pihenést.
Nem is olyan régen találtam rá a kastély edzőtermére, ahol aztán a késő délutáni vagy éppen kora esti órákban addig nyűhetem izmaimat, amíg teljesen ki nem tikkadok.
Általában hétvégente nem érzem szükségét, hogy meglátogassam ezt a szobát, el tudom foglalni magam egyéb tennivalóimmal, de ma nem akad semmilyen különösen fontos elfoglaltságom, ezért döntök úgy, hogy felkeresem az erőnlét termét. Nem számítok rá, hogy bárkivel is összefutnék éppen ezért meglep, hogy hangok jutnak el hozzám pont abból a helyiségből, ahová igyekszem. Egészen felélénkülök a lehetőségtől, hogy nem egyedül kell gyötörnöm magam, társaságom is lesz hozzá, így aztán vidáman nyitok be a terembe, még éppen elkapva egy nyílvessző suhanását.
- Oh, szia, úgy látszik, szerencsés napom van ma - örömködöm, miközben megcsodálom feleségem gyönyörű arcát, fényes hajzuhatagát, ragyogó szemeit. Közelebb lépek a nőhöz, akit szeretek, lehajolok hozzá, és, ha hagyja, finoman szájon csókolom. - Nem számítottam rá, hogy itt talállak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=437581#post437581][b]Merkovszky Ádám - 2014.12.16. 16:50[/b][/url]

A csók után pár pillanatra hozzáérintem homlokomat az övéhez, lehunyt szemmel élvezem illatát. Aztán hátrább lépnék, de kezemért nyúl, s hagyom, hogy pocakja felé vezesse ujjaimat. Tenyerem alatt csodát érzek, arcom gyermeki örömöt tükrözhet, olyasfélét, mint amikor az ember még hisz a mesékben és reggel felkelve a csizmájában csokit találva bizonyosságát érzi annak, hogy a Mikulás ott járt. Ragyogó boldogságomat ennek a nőnek köszönhetem, és ezt nem árnyékolhatja be semmi. Még a mostohaanyám sem, akit imádok amúgy, de ez nem akadályoz meg abban, hogy - mostanában egyre többször - figyelmeztessem arra, hogy az én életemet én élem, nem ő.
A kezem alatt mozgolódó még csöppnyi emberek, a gyermekeim, és általuk én végre tényleg apa leszek. Szeretem felnőtt lányaimat, de megvan annak a varázsa, hogy felnevelsz valakit. Látod bukdácsoló lépteit, hallod első szavait, megtapasztalod boldog mosolyait, ismered kedvenceit, múltját, óvod jelenét és teszel jövőjéért.
Elsimítok egy tincset kedvesem füle mögé, finoman megölelem őt, majd megkérem, tanítson lőni. Mindig is érdekelt az íjászat, bár annyira sosem, hogy tegyek valamit azért, hogy ki is próbálhassam. Ha nemet mond, azt is megértem, akkor csupán leülök az egyik gépre, befogom a szám és miközben eredeti célomnak megfelelő tevékenységgel töltöm ki időmet, néha megállok és csodálom a nőt, akit szeretek. Végül jóleső fáradtan, együtt megyünk haza.