[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=539691#post539691][b]Szelniczky Mínea - 2015.11.05. 23:52[/b][/url]
David A légzésedre figyelj! – parancsolok rá magamra sokadszorra, mikor enyhe szúrást érzek az oldalamban. Kiszellőztetni a fejemet; csak egy kis ideig nem gondolni túl mindent, ez lett volna a cél. Pár kör erejéig sikerül is az elhatározás szerint tenni, a pályára és a mozdulataimra koncentrálni, a tüdőmbe áramló levegőt aszerint szabályozni, hogy bírjam hosszú távon ezt a tempót. Végül érthetetlen okokból mindig azon kapom magam, hogy a történteken rágódom, csak úgy ostromolják az emlékképek az elmém, de mindhiába. Akárhányszor próbálok dűlőre jutni, rendet tenni ebben a kavalkádban, értelmet, kapaszkodót találni a káoszban… ugyanott találom magam. Csak úgy, mint a valóságban, felesleges köröket futok, folyamatosan.
A tehetetlen bénázás, ha másra nem is, hát arra tökéletes, hogy felszívjam magam, és az utolsó kitűzött köröket teljes bedobással, feszes ütemben rohanjam végig. A sérülésem után még pihennem kellene, legalábbis a kiadott gyógyítói utasítás szerint, viszont nagyon is jól érzem magam, kicsattanok, hát nem látszik? Feltétlenül szükségem van a mozgásra, egyrészt, mert nem tehetem meg, hogy eltunyuljak, nemsokára meccs! Másrészt pedig ebben valahogy mindig vigaszt leltem. Elfáradni annyira, hogy utána már különösebben ne is izgasson semmi, és ha már pályára még nem engednek, marad ez.
Felelőtlenség mindenféle nyújtás nélkül befejezni, és nem áll szándékomban több időre leamortizálni magam, mint amennyire máris megtettem, szóval hajolgatok, gátülés és a többi szokásos dolog. A kis törülközővel a nyakamat törölgetve indulok vissza, amikor megakad a tekintetem az ismerősön. Vállal az ajtófélfának dőlve figyelem egy darabig, ahogy a férfi testén dolgoznak az izmok, majd egy hirtelen, nyilvánvalóan idióta ötlettől vezérelve el is indulok felé.
- Szia David – köszönök, amint hallótávolságon belülre érek, majd egy pillanatra tétován nézek körbe, mintha nem egészen tudnám, mit is akarok. Milyen meglepő! Pontosan ez a helyzet… - Tudnál segíteni? Azt hiszem, szükségem lenne némi tanácsra. A véleményedre – hogy miért pont az övére, az számomra is rejtély.