36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 20. 20:41 | Link

Bence gyerek
~hangolódjá'

Legyünk őszinték, meglepte, mikor megkereste a gyerek. Konkrétan köpni - nyelni nem tudott és nem, most kivételesen nem azért, mert alig nyögdös ki valamit magyarul. De amúgy beleegyezett, persze, megtanítja ő a minimális önvédelemre, ameddig neki abból nem lesz baja. Bár, ha valaki annyira nagyon fel akarná nyomni, az Aidenes eset után minden hiba nélkül megtehetné, és akkor körülbelül örökre lőnének a sportolói karrierjének. De erre eddig nem került sor, ő meg boldog.
Benyit a megbeszélt helyszín ajtaján, felvonva szemöldökét pillant körbe. Tulajdonképp vicces lesz ez az egész, az elsős körülbelül akkora mint a kisujja. Ami persze nem baj, mindent el kell kezdeni valahol, csak ő épp a minimum százkilós állatokhoz szokott. Aztán majd a végén meglegyinti, és eltörik a gerince. Mondjuk visszateszik a gyengélkedőn - remélhetőleg -, de akkor se lenne szerencsés, ha megpaskolná, és reccsenne a háta.
Miután jól áttanulmányozott mindent, nekidől a falnak, ujjai között forgatja az egyik fekete kesztyűt, minden egyes centiméterét átvizsgálja. Szereti a kesztyűjét, sőt, oda meg vissza van érte, elvégre megnyerte benne a fontosabb meccseit. És most újra használni fogja őket. Márt hogy Bencének oda nem adja a két drága kincset, az is biztos, azért ennyire nem épp nagylelkű.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 24. 20:09 | Link

Édrien


Premier plánba láthatta, ahogy egymásnak esik a két háztársa. Hozzászokott már az utóbbi időben, hogy valahogy mindig a legjobbkor van a legjobb helyen, de kivételesen most nem ő az, aki a rövidebbet húzza emiatt. Kifejezéstelen arccal nézte őket, majd később megkereste Adriant... mert addig megtudakolta, hogy bizony így hívják.
Sosem foglalkozott ilyesmivel, ő meg a sportok teljesen más univerzum. Viszont talán az önvédelem nem tartozik épp ebbe a kategóriába. Az meg valljuk be, ráfér, ha csak a sárkányszobor esetét és a sikátorban történteket vesszük alapul. Az más kérdés, hogy mennyi tehetsége lesz hozzá, főleg, ha ennél is szükséges lesz majd erőt kifejteni.
De itt van. Pontosan érkezik, a megbeszélt időben halk nyikorgással tárul ki az ajtó. Melegítőben lépdel be, inhalátora a zsebében, valahogy érzi, hogy szüksége lesz erre még ma. Lassú léptekkel halad a srác felé, közben végigjáratja tekintetét a termen.
- Mivel kezdjük? - Alapjáraton illedelmes kölyök, de most nem épp azért vannak itt, hogy illemleckéket vegyenek. Csak túl akar lenni az első edzésen, hogy tudja, egyáltalán túlélheti-e. Már az is hatalmas előrelépés lenne, ha a végén nem a gyengélkedőn kötne ki. Bár elnézve Adrian kesztyűit, valahogy egyre kevesebb esélyt lát erre a kimenetelre.
- Nem vagyok otthon semmilyen sportban. Asztmás is vagyok, nem bírja a szervezetem a túlzott megerőltetést. - Más szóval fizikailag életképtelen, bár ez valamennyire le is rí róla. Viszont nem akar meglepetéseket okozni, jobbnak látta, ha ezt előre közli. Az inhalátorát is előveszi bemutatás céljából, majd visszasüllyeszti a zsebébe és várja az immár elkerülhetetlent.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 27. 21:10 | Link

Bencellke
~ önvédelem, első óra.

Nem kell sokáig várnia, lényegében úgy semennyit. Ez jó, kell a pontosság és a rend az ember életében, ha el akar érni valamit a küzdősportok terén. Annak ellenére, hogy a fiú nem fogja művelni a dolgot, csak ha kell, ő még nagyon komolyan fogja venni, mert erre van szükség. Ellöki magát a faltól, majd lelöki a kesztyűket az egyik kék matracra, s bólint. Felfogta, nem fogja halálra dolgoztatni a gyereket, már amúgy is csak egy kis erőfelmérést tervezett.
- Üss meg. - feltartja jobb kezét, tenyérrel a vele szemben álló felé, miközben kiadja az utasítást. A lehető legegyszerűbb dolog, mégis ebből fog kiderülni a legtöbb. Persze nem vár azonnal nagy durranást, elvégre csak nézzünk rajta végig, a szél is elfújja, de igazából meg ki tudja, lehet, hogy van ott erő, csak jól rejtegeti. A szürkés pillantások végigfutnak Bencén, az arc nem árul el semmit.
- Nem fogok visszatámadni. - úgy érzi ezt most itt fontos leszögezni, elvégre a gyerek simán hiheti azt, hogy úgy nekiesik, mint Aidennek. Pedig nem fog, Bence nem egy bunkó, akinek megadatott, hogy vigyázzon egy lányra, de igazából meg ürülék az egészre, és Shay most kórházban van. Lehunyja szemeit, szusszan, most nem akar erre gondolni. Abból nem sülne ki semmi jó.
- Erőből. Ahogy csak bírsz. - ezt is hozzá teszi, nem kell őt sajnálni, bírja a fájdalmat, elvégre állt már ki gorilla méretű emberekkel is, elég kétséges, hogy egy szalmaszál méretű emberke kapásból kiüti.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2015. november 27. 21:24
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 1. 13:00 | Link

Édrien


Ahogy Adrian felé lépked, mintha az agya hátsó zugában némi elbizonytalanodás ütné fel a fejét. Furcsa, hisz nem spontán ötlettől vezérelve kérte meg a fiút, ilyesmi nem is rá vallana. Azóta motoszkált benne, hogy megsérült. Akkor most mégis, miért? Talán a kesztyű, aminek röppályáját végig figyelemmel kíséri a landolásig. Viszont tudja magáról, hogy úgy sem fog sarkon fordulni és elmasírozni, így nem is agyal ezen a kelleténél többet.
Valamennyire felszusszan a bólintás láttán. Reméli, hogy erről nem is fog megfeledkezni Adrian, valahogy tényleg nincs ínyére ismét a gyengélkedőn kikötni...
Félig felvont szemöldökkel néz rá. Üsse meg? Abba biztos, hogy az ő kézfeje reccsen bele... Tekintetét a másik tenyerére szegezi. Azt hitte, hogy arra tanítja majd, hogyan védje meg önmagát. Bár tény, hogy egy szót sem szól, hisz fogalma sincs, hogy miként is zajlik le egy ilyen edzés.
Bólint. Igazság szerint ezidáig meg sem fordult a fejében, hogy visszaütne. Biztos, hogy egy legyintésével padlóra küldené... Kiveri a gondolatot a fejéből és szusszan egy nagyot. Lassan emeli balját és próbál a filmekben látott profi beállások egyikét imitálni. Eljátszik kicsit a gondolattal, hogy tipikus klisésen nem a tenyerére céloz, hanem az arcára, de... akkor is ő húzná a rövidebbet. Na meg elég aljas dolog lenne főleg, hogy ő kérte meg, hogy segítsen neki.
Ökölbe szorítja a kezét, majd hátrahúzza és olyan erősen csap Adrian tenyerébe, amennyire csak tud. Belesajdul a keze, kicsit meg is rázza, úgy néz csak fel a fiúra. Abban biztos, hogy meg sem kottyant neki. Mindig is a szavai voltak a fegyvere, az ökle csak simogatni tud...
- Mennyire vagyok reménytelen? - Azért erre megejt egy kisebb hevenyészett mosolyt.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. december 1. 13:01
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 12. 12:56 | Link

Bencellke

Felvonja szemöldökét, figyeli a másik öklének pályáját, és nem, egyáltalán nem lepődik meg, mikor csupán némi nyomásfélét érez meg a bőrén. Felsóhajt, újra végigméri a fiút, és magában elhatározza, hogy bizony akkor is kineveli, ha ez most lehetetlennek tűnik.
- Nincs olyan, hogy valaki reménytelen. -  a kérdésre megrázza a fejét, ahogy az előbb kinyújtott kezét a fiú vállára teszi.
- A betegséged nehezebbé teszi ugyan, de nem vagy lehetetlen. - magyarázni kezd, miközben egyik lábával meglegyinti Bence egyik járókáját, hogy álljon kisebb terpeszbe, majd az előbb megfogott vállat hátratolja.
- Ez a lendülethez kell. Illetve mindig csípőből üss. Onnan több erőt tudsz kifejteni, illetve ha a derekad alapból mozgásban van, könnyebben tudsz ki is térni. - miközben mindezt ismerteti, elrendezi tanítványa öklét, hogy normálisan csinálja, ha már csinálja, illetve kissé feljebb emeli könyökét, hogy az alkar úgy nagyjából vízmértékben legyen. Mindezek után ellép tőle, vissza az eredeti helyére.
- Gondolom nem kell mondanom, hogy ha kicsit is rosszul vagy, szólsz és abbahagyjuk. - furcsa, de elindult benne ez a vigyázok-a-gyerekemre ösztön. Bizonyára a sport hozza ki belőle, és csak azért idegen számára, mert még nem volt ilyen helyzetben, hogy valaki odaálljon elé, és megkérje, hogy tanítsa meg. Persze, látott már kezdőket, de soha nem ő edzette őket, és most mintha kezdené megérteni ezt a tanító- tanítvány köteléket.
Jóval kedvesebben is beszél Bencével, bár ez leginkább annak tudható, hogy mindig, mikor ennyire közel kerül a szeretett bokszához, megnyugszik, és bár nem válik belőle egy teljesen más ember, de megmutatkozik az a normális Adrian, aki pár évvel ezelőtt volt, és nem nyugtalan úgy huszonnégyből huszonnégyben a nővére miatt. Megint kinyújtja jobbját, tenyérrel Bence felé.
- Újra. Lehetőleg ne úgy, mintha a saját kezed akarnád eltörni.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 29. 19:24 | Link

Édrien


Figyeli Adrian minden rezdülését, hogy kiszűrje a valóságot. A megjegyzésre is csupán megemeli fél szemöldökét válasz gyanánt. Nem nehéz kitalálni, hogy nem ért egyet vele. Hisz csak rá kell nézni. Hiába tömi képpofára a kaját, egy deka zsír, annyi se marad meg rajta. Ha ezt nézzük, na meg a betegségét, nem is csoda, hogy szinte semmi erőt nem tud kifejteni magából. A testfelépítése sem épp ideális ilyesmihez... Adrian is ezzel biztosan csak magát próbálja meggyőzni, hogy nincs reménytelen ember. Kivételek mindig kellenek, erősítik a szabályt. Ő meg örülhet, hogy valamiben erős lehet...
Ért ő Adrian néma utasításaiból, helyezkedik is, ahogy mutatja. A mondottakra is csak bólint és próbálja értelmezni magában a hallottakat.
- Hogy érted, hogy csípőből üssek? - Ez legalább olyan, mint amikor a fekvőtámasznál mondta még a tanár, hogy mellizomból csináljuk. De hát nem mellel nyomta ki magát, a karja volt a földön... majd az egész teste, mert egyet sem sikerült csinálnia soha. Reménytelen.
- Valahogy így? - Próbaképp, lassan üt a levegőbe, hogy mozog a felsőteste is, nem csak a karja. Látszik rajta, hogy tényleg próbálkozik és ha már csinálja, akkor normálisan szeretné.
- Az inhalátorom mindig nálam van, nem lesz gond. - Meglapogatja a zsebét, majd visszaigazgatja az öklét úgy, ahogy Adrian beállította neki. Az utasításra bólint, viszont nem üt egyből, elsőnek csak szemezik a tenyerével. Felemeli a kezét, próbálja a szöget is belőni, ahogy az előbb háztársa kiokította, hátrahúzza a karját, egész mellkasa fordul vele együtt. Majd ahogy kifújja a levegőt, előrelendül a felsőteste és sikerül Adrian tenyere közepébe találnia, valamivel erősebben eltalálva, mint az előbb. A keze sem reccsen bele, szóval a sikerélménye teljes. Bár ezt csupán egy halovány mosolyféle tudatja a másikkal.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint