Lilith Holloway

Mint ahogy az már korábban letisztázott vala: Nekem nincs életem. Legalábbis társasági, vagy amit a legtöbben annak mondanak, partykkal, haverokkal, piával, meg ilyen hülyeségekkel, olyanom egészen biztosan nincs. Ellenben van egy abnormális vonzódásom az edzéshez és egy barátnőm. Amit még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom magamban.
Szóval Helena tegnap lelépett a keresztanyjával inni, én meg jó gyerek módjára vettem be az altató bigyóból és viszonylag korán eltűztem hajcsiba. Aminek viszont az volt a következménye, hogy ma elég korán felébredtem és sehogy sem tudtam visszaaludni, mert meglepő módon kipihentnek éreztem magamat, ami nem volt újabban egy túl gyakori dolog nálam. Az utóbbi tizenhat évben.
Szóval nagy nehezen előkerestem a kupiból a szürke trikómat, meg egy fekete gatyát, felöltöztem aztán irány az erőnlét terme. Egyesekkel ellentétben, akik azért jártak ide, mert a kviddics derogált nekik, én egyszerűen csak nem akartam megint játszani, meg amúgy is egy futópadon sokkal jobban tudok edzeni, mint körbe-körbe rohangálva.
Tehát szépen bemelegítettem, amint odaértem, elővettem az mp3-am, ami miatt a múltkor olyan szépen hülyét csináltam magamból és a fülem bedugva irány futni. Nem igazán tűnt volna fel az sem, ha időközben betoppan valaki, mert ez egy volt azok közül a dolgok közül, amit legalább szívesen csinálok.

Lilith Holloway

Mint ahogy az már korábban letisztázott vala: Nekem nincs életem. Legalábbis társasági, vagy amit a legtöbben annak mondanak, partykkal, haverokkal, piával, meg ilyen hülyeségekkel, olyanom egészen biztosan nincs. Ellenben van egy abnormális vonzódásom az edzéshez és egy barátnőm. Amit még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom magamban.
Szóval Helena tegnap lelépett a keresztanyjával inni, én meg jó gyerek módjára vettem be az altató bigyóból és viszonylag korán eltűztem hajcsiba. Aminek viszont az volt a következménye, hogy ma elég korán felébredtem és sehogy sem tudtam visszaaludni, mert meglepő módon kipihentnek éreztem magamat, ami nem volt újabban egy túl gyakori dolog nálam. Az utóbbi tizenhat évben.
Szóval nagy nehezen előkerestem a kupiból a szürke trikómat, meg egy fekete gatyát, felöltöztem aztán irány az erőnlét terme. Egyesekkel ellentétben, akik azért jártak ide, mert a kviddics derogált nekik, én egyszerűen csak nem akartam megint játszani, meg amúgy is egy futópadon sokkal jobban tudok edzeni, mint körbe-körbe rohangálva.
Tehát szépen bemelegítettem, amint odaértem, elővettem az mp3-am, ami miatt a múltkor olyan szépen hülyét csináltam magamból és a fülem bedugva irány futni. Nem igazán tűnt volna fel az sem, ha időközben betoppan valaki, mert ez egy volt azok közül a dolgok közül, amit legalább szívesen csinálok.

Ward Weaver

Mostanában kicsivel több szabadidőm volt mint szokott lenni, így volt egy kis időm magamra is. Nem kellett sehova sietnem, vagy aggódni, aminek különösen örülök mert akkor a hangulatomra is ráhat aminek a környezetemben lévő emberek nem igen örülhetnek.
Felkaptam magamra egy leggingset, a kedvenc melegítőfelsőm meg a conversem és már indulhattam is az erőnlét termébe. Rég jártam már itt, úgyhogy megint bele kell rázódnom és akkor már sínen leszek.  Valamikor még bokszzsákon gyakoroltam, de aztán mikor már elég jó voltam belőle átálltam futásra meg súlyemelésre.
Még akkor kezdtem ilyenekkel foglalkozni, amikor egy elég rossz környékre költöztünk és még nem tudtam, hogy boszi vagyok. Még jártam is ilyen önvédelmi órákra, ezt szerencsére végül nem kellett felhasználnom, de néha jól jön egy kis plusz erőnlét, igaz a levitában nem sokra megyek vele.
Mostanában gondolkoztam, hogy belépek a kviddics csapatba, de ezt még csak fontolgatom. Azért nem vagyok benne biztos, mert elég lyukas kezű vagyok és hát abban a játékban elég sok labda van, emiatt nem lenne túl szerencsés. A teremben már volt egy másik srác a futópadon aki épp zenét hallgatott, nem nagyon akartam zavarni. Elsétáltam mellette egyenesen egy másik futópadhoz. Kihagytam köztünk egy helyet, mert engem egy kicsit ki szokott zökkenteni, ha vannak mellettem. Nem hiszem, hogy észrevette az érkezésemet, de nem mintha ez zavart volna. Egy idő után meguntam a futást és a régi idők kedvéért folytattam az edzést a bokszzsákkal.
Azóta kicsit viszolygok ezektől a zsákoktól mióta láttam egy filmet, amiben a főszereplő bokszzsákjába az ellensége késeket rakott és amikor a srác beleütött, ...hát nem akarom részletezni mi történt, de az csak egy film, bár a látványt nehéz elfelejteni.
Egy idő után kicsit már fájt a kezem, de még nem volt olyan vészes.

Lilith

Hiányzott már kicsit a futás, szóval amint bekapcsoltam a zenét, meg a futópadot, úgy éreztem  magam, mint aki valami olyat csinál, amit ezer éve nem tehetett, mert mondjuk nem engedték meg neki. Nem mintha én hagytam volna bárkinek, hogy megmondja mit tehetek és mit nem, de érthető a hasonlat, nemde? Nem. De. Szóval egy ideig csak futottam, nem is vettem nagyon tudomást a külvilágról, csak a Dance with the Devil tündökölt figyelmem központjában.
Kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam, akkor vettem észre, hogy valaki van itt rajtam kívül is. Valami csaj volt, nem láttam még, vagy ha mégis, akkor csak olyan kevés időre, hogy nem hagyott bennem különösebb nyomot a leányzó. Nem is igen szántam rá több időt egész addig, míg egyszer csak meg nem állt a nyomorult futópadom. Nem ez volt az első alkalom, ha idejöttem, előfordult már, hogy úgy döntött, túlhajtanám magam és inkább kikapcsolta magát, aztán csinálhattam amit akartam, akkor sem sikerült visszakapcsolni.
Szóval először fekvőtámaszozni kezdtem, abból pontosan háromszáz darabot nyomtam ki, hogy aztán leüljek kicsit a hátsómra és igyekezzem rendszerezni a lélegzetvételeimet. Eközben akaratlanul is a lnyra tévedt a pillantásom, aki egy bokszzsákot püfölt. Amatőrök...
- Ha nem hárítasz és tartod a kezed az arcod előtt közben, akkor ennek élesben semmi hasznát nem fogod venni. Soha. - közöltem nemes egyszerűséggel, majd felkeltem a földről.

Ward

Még mindig a bokszzsákkal szórakoztam, addig az a srác még fekvőtámaszozott egy "keveset". Én életemben nem bírnék ennyit csinálni, de hát nem mintha annyira akarnék. Jót szórakoztam rajta amikor leállt a futógépe, de hát ez már velem is megesett egyszer.  Nem bírják ezek a gépek sokáig. Fél szemmel figyeltem őt ahogy leül a padra. Visszapillantottam a bokszzsákra és csak ütöttön és ütöttem.
Úgy látszik, hogy felkeltettem az érdeklődését, mivel egyszerűen kioktatott. Ehhez már hozzászoktam, de nem tudta volna most ezt kihagyni? Mondjuk kedves tőle, hogy segít nekem és hát akihez régen önvédelmi órákra jártam, nem  volt túl profi, de akkor is. A következő pillanatban felállt és felém közeledett. Úgy látszik szeret másikat edzeni. Nekem azt hiszem nem lenne hozzá elég türelmem.
Eddig nem nagyon találkoztam még ezzel a magas idegennel. Elég komoly arca van és hát nem tűnik ő se túlzottan türelmesnek.
-Így valahogy?- Kérdeztem és megpróbáltam azt csinálni amit ajánlott. Az arcom elé emeltem a kezem és beleütöttem egyet a zsákba. Ha ő mondja, biztos beválik. Nem hiszem, hogy ezt itt be kéne vetnie, de jobb felkészülni. Még párat beleütöttem, közben hárítottam vagy mi.
Befejeztem és ránéztem a válaszára várva.

Lilith

A futópad sajnálatos leállása után kénytelen voltam fekvőtámaszozni egy kicsit. De nem annyira vészesen sokat, mert ehhez viszont nem volt sokk kedvem, mert a fülesem mindig rezgett, mikor a földhöz ért. Nagyon idegesítő tudott lenni. Miután befejeztem, ledobtam magam kicsit pihenni és akkor terelődött a figyelmem egy kicsit a csajra, aki a bokszzsákkal kínlódott. Azért mondom, hogy kínlódott, mert igazából csak ütötte, gondolom nem a megfelelő módon tanították meg neki, vagy nem is tanulta, ezt pedig szóvá is tettem persze.
Sikerült felkeltenem ezzel a figyelmét, még ha nem is a legkedvesebb módon, de legalább odafigyelt arra amit mondtam. Azzal közelebb sétáltam hozzá egy kicsit, hogy csekkoljam, megfogadja-e a "tanácsomat".
Nem nagyon szoktam másokat edzeni, csak hébe-hóba, de azt általában jól szoktam csinálni, szóval elgondolkozva mértem végig és mikor megpróbálta a kezét hárítás-szerűen maga elé húzni, mellé léptem és megigazítottam a két könyökét. Így már nagyjából rendben volt.
- Ja, mondhatni így valahogy. Egy idő után fárasztó, de majd megszokod. Gondolom. - mondtam nem éppen együtt érzően. Nem volt rám jellemző, hogy túl kedves lettem volna az emberekkel. Volt persze pár kivétel, akikkel valahogy kijöttünk, de nem túl sok.
- Alakul. Folytasd csak - bólintottam végül,mikor rám nézett.

Ward

Egy ideje már ütögettem a bokszzsákot, a kezeim már fáradtak, de nem szeretem másoknak kimutatni a gyengeségeimet. Főleg neki nem fogom, hiszen látszik, hogy szeret másokat kioktatni. Hiányzik belőle egy kis empátia, de mindennek meg van az oka.
 Úgy tűnik nem nagyon foglalkoznak ennek a teremnek a minőségével, mivel van amelyik gép leáll hirtelen és eldönti neked mára ennyi elég volt. A zsákról már nem is beszélve, látszik rajta, hogy régi és agyon van használva, mert néhol elkezdett foszlani az anyag és emiatt egy kicsit látszott a belseje.
Miután beigazította a kezemet, azután már folytathattam tovább az edzést. Még pár napig fájni fog, de majd csak kibírom.
-És te régen jártál valami oktatóhoz, vagy magadtól tanultad meg?- Próbáltam úgy kérdezni, hogy ne érezze tolakodóan. Nem hiszem, hogy szeret sokat beszélni magáról, de hát ki szeret? Mondjuk még a nevét sem tudom, de majd arra is sor kerül. Igazából semmit nem tudok róla, csak annyit hogy elég sportos és edzett.
Még mindig ott állt mellettem, figyelte  ahogy püfölöm a zsákot. Én a helyében már rég unatkoznék, de az ő arcán nem túl sok minden mutatkozott meg.
-Az én nevem Lillith, a tiéd?- Azért mégiscsak megkérdeztem, engem így neveltek. Egy pillantást vetettem rá amíg kérdeztem, de utána egyből folytattam.

Lilith

Kicsit látszott már rajta, hogy fárad, mert egyre lassabban és erőtlenebbül püfölte azt a bizonyos fellógatott zsákot. Én persze csak érdeklődve néztem, mert eszem ágában nem volt közbelépni az "erőslányvagyok" hadjáratába. Még egészen szórakoztató is volt. Lehet, hogy ez gonosz tőlem? Igen,ez határozottan nem aranyos, de ez van, azt hiszem, ez már így is fog maradni.
Miután megigazítottam a kéztartását, már nem nézett ki olyan rémesen az egész, amit művelt, de azért annyira meg nem akartam, hogy elbízza magát, szóval még csak szóvá sem tettem a dolgot, csak figyeltem, mint egy tanár a diákját. Igen, voltak fura szokásaim. A kérdése után pár pillanatig elgondolkoztam, majd vállat vontam.
- Még anno jártam testőrképzésre, ha valami ilyesmit értesz tanulás alatt. Ott vettünk ilyesmiket... Előtte meg csak hobbi szinten, dee csináltam. - mondtam végül, mert ezek alapjáratában publikus információk voltak rólam, különben nem tudtam volna megmagyarázni a tanároknak, hogy mi a durrfarkú szurcsókot keresek itt. Szerintem a csaj kicsit be volt tőlem tojva, különben a kérdés után nem biztos, hogy egyből folytatta volna a zsák püfölését... de ő mégis azt tette, pedig még csak rá sem szóltam.
- Weaver. Ward Weaver - mondtam végül röviden, tömören, nem óhajtottam túlragozni, az nagyon nem én lettem volna.

Ward

Végül már nem bírtam tovább, ezért abba is hagytam. Közben a nevét is megtudtam, de így se lettem okosabb. Kicsit mozgattam a csuklómat, mert kicsit sajgott.
-Amúgy rellonos vagy?- A viselkedéséből ítélve az lehet. Én, mint egy levitás, felismerek egy rellonost. Sugárzott belőle a zöld. Legalább most már tudok úgy bokszolni, hogy ne kerülnék a földre. Na, jó inkább úgy mondanám, hogy kevésbé sérülök meg, mert azért nem vagyok olyan erős és profi. Kíváncsi lennék, hogy miért akart régen járni testőrképzésre, de ezt már inkább hagytam. Odasétáltam a padhoz, hogy tudjak inni pár kortyot. Régen esett ilyen jól a víz. Általában úgy szoktam edzeni, hogy először a kezemet, aztán a lábam és végül a hasam, bár utóbbit nem annyira. Régebben, még mielőtt anyu kerekesszékbe került, azelőtt sokat futottam vele, de utána már kevésbé, mert nem volt kivel, így eléggé elpuhultam. Leültem a padra, hogy tudjak pihenni egy kicsit. Utána futni mennék, de azon gondolkodtam, hogy nem lenne-e furcsa csak így itt hagyni őt. Futhatnék is vele, de nem hinném, hogy akarna. Lehet, épp azt akarja, hogy elmenjek. A gondolatmenetem közbe leültem a padra, és figyeltem Ward-ot.

Lilith

Kelletlenül, de megejtettem a lánynak egy bemutatkozást, nem tartott volt benne semmi formális, semmi udvarias, csak kiadtam egy infót, amit nem tartottam annyira fontosnak. Ennyi történt, nem több. Aztán végül már tippelgettem, mennyi ideig tarthat még az elszántsága, de csak feladta a dolgot. Sejtettem, hogy így lesz, mert mégiscsak egy fruska volt. A kérdésére felpillantottam, majd felvont szemöldökkel figyeltem őt.
- Számít ez bármit is? - kérdeztem a mellkasomon összefonva a karomat, aztán ledobtam magam a földre a padtól nem messze és felülésezni kezdtem, mert attól még, hogy közben egy kicsit okoskodtam, az érkezésem célja nem igazán változott meg. Szóval felüléseztem, nem is figyeltem addig nagyon másra, míg el nem jutottam a századikig. Akkor felültem, kicsit megtöröltem a homlokomat egy törölközővel és arra sandítottam, ahol az előbb még Lilith ült... Még mindig nem ment sehová, szóval felsóhajtottam.
- Igen, a Rellonba járok, de szerintem ez nem éppen befolyásoló tényező. - ráztam meg a fejemet lassan, aztán a térdemre könyököltem és arra támasztottam az államat. Kíváncsi voltam, hogy ő mikor dönt úgy, hogy lelép, vagy ilyesmi. Erre rá kellett jönnöm, hogy ő engem néz. Na szép.
- Mi olyan érdekes? - kérdeztem semleges hangon.

Ward

Felülésezni kezdett. És mivel én unatkoztam, elkezdtem számolni. 70-nél már meguntam a számolást. Azt hiszem legközelebb másik időpontban jövök edzeni, mert Ward nem a legjobb társaság. Én inkább ráhagytam, de úgy látszik könnyen felidegesíti magát. Igazából nem nagyon szokott érdekelni milyen házba jár az illető akivel beszélgetek, de nála kíváncsi lettem, mert az ironikus lett volna ha mondjuk levitás, ja és szeretek kérdezősködni.
Úgy látszik idegesíti őt, hogy nézem, de most mit nézzek ebben a teremben ha nem az egyetlen embert aki itt van. Nézzem az uncsi és egy helyben álló gépeket? Nem mintha izgalmas lenne számolgatni, de legalább eltereli a figyelmet a kezemről, ami elég rendesen sajog.
-Nem sokat, csak kérdeztem- Mondtam neki mielőtt felhúzza magát valami butaság miatt. Egy idő után abbahagyta a felülésezést és szerintem úgy 100 körül fejezte be, de ez nem lényeg. Végül csak válaszolt a kérdésemre, bár a gúny most sem maradt ki belőle.
-Csak számoltam mennyit csinálsz, eltereli a figyelmem.- Mondtam mellékesen és már tudtam, hogy erre is kitalál valamit, de ezen már nem lepődnék meg. Végül inkább már nem igen foglalkoztam vele és már a kezem se fájt annyira. Felálltam a padról és a földön csináltam kb. 60 fekvőtámaszt. Ez az egyetlen amit rendesen tudok csinál bármi nélkül, futni szeretek a legjobban, de ahhoz most nincs kedvem. Felülésezni nem nagyon tudok szabályosan, így nem igen akartam mutogatni a bénaságomat.