Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.
|
|
|
Repültem. Amikor kiléptem a tükörből, elszomorodtam, hiszen ennyi szabadságot sosem fogok érezni többet; hogy milyen egy sas mellett szárnyalni, azt most éreztem először - és utoljára. De ezen események segítségével valamiért biztosabb lettem magamban; legalábbis így, közvetlenül az élmény után úgy éreztem, bármire képes vagyok, vagy képes lehetek. Részben ez az euforia volt az oka annak, hogy nem futamodtam meg attól a találkozótól, amire ma hivatalos voltam. A vacsora kezdete után tíz perccel. "Azt hiszem, én vagyok az, akitől mindenki óvva intene." Ez a mondat visszhangzott bennem, amióta visszatértünk Madagaszkárra, s közeledett az előre megbeszélt találkozó időpontja. Hogy hogyan fog bejutni David Bennett a kastélyba, mint végzett diák? Fogalmam sem volt. Hogy mit akar majd nekem tanítani "önvédelem" címszó alatt? Semmi ötlet. Hogy mi a fenéért jelentem meg a találkozón? Nincs válaszom. Még nem voltunk takarodó után, pontban vacsoraidő volt. Én, aki mostanában nem eszik túl sokat, természetesen ezt kihagyván indultam el a körletemből, egyenesen az Erőnlét terme felé. Ó, nem voltam késésben, dehogyis. Épp ellenkezőleg. Öt perccel előbb léptem be a terembe, s egyenesen a szemközti falhoz sétáltam, hogy aztán a hátammal nekitámaszkodva azon kezdjek merengeni, hogy mégis mennyire vagyok idióta egy egytől tízes skálán. Vészjelzésekkel bombáztak a megérzéseim, azt üvöltötték, hogy ez egy marha rossz ötlet volt, nem vagyok biztonságban, és azonnal takarodjak le a nagyterembe. Ellent álltam ennek a késztetésnek. Az a fénytelen tekintet jutott eszembe, emiatt maradtam csupán - tisztábban voltam vele, hogy ezzel valószínűleg elég hülye döntést hoztam, de túlságosan kíváncsi vagyok ahhoz, hogy egy ennyi titkot rejtő tekintet és kisugárzás elől elmeneküljek. Kivontam a pálcámat, úgy vártam Davidet. Nem féltem tőle - oké, de, azért egy kicsit... mindenesetre részben azért is álltam harcra készen, mert biztos voltam benne, hogy ezek után (a fürdőházban való zaklatás, és a reggelin való beszélgetés után) Bennett nem valami uncsi belépővel készül. Felidéztem pár átkot a fejemben. Tudom, hogy ennek elvileg a testi erőnlétről kellett volna szólnia, de hát erő híján a tudásomra próbáltam hagyatkozni. A csuklómra pillantva tudatosult, hogy óra-tíz van. Merre jársz, Bennett?
|
|
|
Szépvölgyi Richárd INAKTÍV
aeromágus mentőorvos offline RPG hsz: 415 Összes hsz: 1038
|
Írta: 2015. július 16. 21:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=496534#post496534][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.16. 21:25[/b][/url] Repültem. Amikor kiléptem a tükörből, elszomorodtam, hiszen ennyi szabadságot sosem fogok érezni többet; hogy milyen egy sas mellett szárnyalni, azt most éreztem először - és utoljára. De ezen események segítségével valamiért biztosabb lettem magamban; legalábbis így, közvetlenül az élmény után úgy éreztem, bármire képes vagyok, vagy képes lehetek. Részben ez az euforia volt az oka annak, hogy nem futamodtam meg attól a találkozótól, amire ma hivatalos voltam. A vacsora kezdete után tíz perccel. "Azt hiszem, én vagyok az, akitől mindenki óvva intene." Ez a mondat visszhangzott bennem, amióta visszatértünk Madagaszkárra, s közeledett az előre megbeszélt találkozó időpontja. Hogy hogyan fog bejutni David Bennett a kastélyba, mint végzett diák? Fogalmam sem volt. Hogy mit akar majd nekem tanítani "önvédelem" címszó alatt? Semmi ötlet. Hogy mi a fenéért jelentem meg a találkozón? Nincs válaszom. Még nem voltunk takarodó után, pontban vacsoraidő volt. Én, aki mostanában nem eszik túl sokat, természetesen ezt kihagyván indultam el a körletemből, egyenesen az Erőnlét terme felé. Ó, nem voltam késésben, dehogyis. Épp ellenkezőleg. Öt perccel előbb léptem be a terembe, s egyenesen a szemközti falhoz sétáltam, hogy aztán a hátammal nekitámaszkodva azon kezdjek merengeni, hogy mégis mennyire vagyok idióta egy egytől tízes skálán. Vészjelzésekkel bombáztak a megérzéseim, azt üvöltötték, hogy ez egy marha rossz ötlet volt, nem vagyok biztonságban, és azonnal takarodjak le a nagyterembe. Ellent álltam ennek a késztetésnek. Az a fénytelen tekintet jutott eszembe, emiatt maradtam csupán - tisztábban voltam vele, hogy ezzel valószínűleg elég hülye döntést hoztam, de túlságosan kíváncsi vagyok ahhoz, hogy egy ennyi titkot rejtő tekintet és kisugárzás elől elmeneküljek. Kivontam a pálcámat, úgy vártam Davidet. Nem féltem tőle - oké, de, azért egy kicsit... mindenesetre részben azért is álltam harcra készen, mert biztos voltam benne, hogy ezek után (a fürdőházban való zaklatás, és a reggelin való beszélgetés után) Bennett nem valami uncsi belépővel készül. Felidéztem pár átkot a fejemben. Tudom, hogy ennek elvileg a testi erőnlétről kellett volna szólnia, de hát erő híján a tudásomra próbáltam hagyatkozni. A csuklómra pillantva tudatosult, hogy óra-tíz van. Merre jársz, Bennett?
|
|
|
|
David Bennett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2015. július 16. 21:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=496554#post496554][b]David Bennett - 2015.07.16. 21:46[/b][/url] Szépvölgyi Richárd Nem mondom, hogy nem fordult meg párszor a fejemben, hogy talán mégse volt a legjobb ötlet ezt az egyszemélyes önvédelmi szakkört felajánlani neki, de ha már megtettem, akkor legalább tiszteletemet tegyem már. A nap és az időpont is meg volt beszélve, no meg persze a helyszín, és szokásomhoz híven elegánsan késtem 15 percet. Szürkés póló volt rajtam meg farmernadrág, mert bár magam sem tudom az okát megmondani, valami mégis azt súgta, hogy ez a mai óra nem fog sokáig tartani. Egyik kezemben a pálcám, amit lusta voltam eltenni, másikban egy zacskó, benne 3 zöldalmával meg 2 hamburgerrel. Gondoltam megeszem, amíg Ricsit körbefuttatom. - Csak eljöttél? - Tisztelettudóan köszöntem neki, amint beléptem a helységbe, majd rögvest odacaplattam mellé (a megszólalás persze azután volt, hogy lenyeltem a hamburger első falatját). Szépen Ricsi mellé dőltem a falnak, majd azon lecsúszva a földön kötöttem ki, elég kényelmesen elhelyezkedve. - Első feladat: egy hambi meg egy alma. Most! - rossz ránézni a fiúra! Nem a saját kis izomkötegeimet akarom fényezni, szó sincs róla (habár Nina kifejezetten szereti őket), de valami katasztrófa ez a Szépvölgyi! - Megértem, ha szepszised van, nekem is volt, de enni akkor is kell! - remélem nem sértettem vérig a szerencsétlent, mert eszem ágában sem volt. Kivettem a két almát a zacskóból, aztán a srác felé nyújtottam. Addig nem lesz itt önvédelem, amíg legalább a kaja felét magába nem diktálja - és ha kell, akkor falatonként nyomom le a torkán az ételt. Nem lesz itt lazsálás, kérem szépen!
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd INAKTÍV
aeromágus mentőorvos offline RPG hsz: 415 Összes hsz: 1038
|
Írta: 2015. július 19. 19:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=497853#post497853][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.19. 19:31[/b][/url] Eszembe jutott, ahogy belerepültem a tornádóba. Egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy ismét átéljem azt az élményt, aztán rájöttem, hogy ha David esetleg csukott szemmel találna meg, nekem végem lenne. Szemeim kipattantak, ahogy az ajtót kezdtem fixírozni. Kivont pálcával vártam, igazság szerint kicsit be voltam parázva. Eltelt öt perc. Aztán tíz. Mi a fene...? Elhatároztam, hogyha öt perc után sem jelenik meg, lelépek. Lehet, hogy csak szórakozott velem, én meg itt várom. Olyan jellemző lenne rám. Komolyan. Sóhajtottam egy aprót. Amint megtettem egy lépést a kijárat felé, Bennett belépett rajta. Kivont pálcámon meg sem lepődött, sőt, szinte még csak rá se nézett. Megalázó. - Hát te? Gentlemanhez méltóan késtél negyed órát. - jegyeztem meg, aztán amikor mellém jött, s leült a földre, én is mellé helyezkedtem, persze, csak tisztes távolságba. Kaját tolt az orrom elé, én pedig összevontam a szemöldököm. Kérdés; úgy akart "edzeni" engem, hogy tele van a gyomrom? Őszintén... ez nem éppen bölcs. Simán kidobhatom a taccsot. Eltoltam magamtól az ételt. Tény, hogy azóta, mióta utoljára látott, négy kilótól szabadultam meg, s ennek következtében úgy néztem ki, mint egy csontváz, de mozgás előtt akkor sem fogok enni, pláne, hogy tényleg nem volt étvágyam. Jó ideje már nem volt. - Kösz, de nem. Nem vagyok éhes. Meg mozgás előtt nem túl jó, tudod. - mondtam halkan, a szemébe nézve. Bár ez nem volt túl jelentős téma, mégis a szemét kutattam, s még mindig nem láttam azt a bizonyos csillogást, amit más szemében fel lehet fedezni. Mi történhetett vajon vele? - De te kajálj nyugodtan. - fejeztem be végül, s miután elé toltam az én részemet is, a földet kezdtem fixírozni magam előtt, azzal a célzattal, hogy megvárom, amíg befejezi a táplálékbevitelt.
|
|
|
|