[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=408849#post408849][b]Merkovszky Ádám - 2014.10.24. 14:27[/b][/url]
TemiMióta elfoglaltam helyem a kastélyban, eléggé elkényelmesedtem. A tanári állás inkább szellemileg és nem fizikailag megterhelő, én azonban sosem szerettem lustálkodni. Bár fiatalkori vibráló élénkségem már a múlté, még nem is vagyok vén aggastyán, sőt, szerintem, még, ha az is leszek, sem hagyom abba a testedzést. Reggeli futásaim feltöltenek, gondolataim legalább olyan szabadon szárnyalnak, mint amilyen gyorsan lábaimat kapkodom. Újabban azonban esténként, az egész napos munka után is igénylem a mozgást, az agyi terhelés utáni aktív pihenést.
Nem is olyan régen találtam rá a kastély edzőtermére, ahol aztán a késő délutáni vagy éppen kora esti órákban addig nyűhetem izmaimat, amíg teljesen ki nem tikkadok.
Általában hétvégente nem érzem szükségét, hogy meglátogassam ezt a szobát, el tudom foglalni magam egyéb tennivalóimmal, de ma nem akad semmilyen különösen fontos elfoglaltságom, ezért döntök úgy, hogy felkeresem az erőnlét termét. Nem számítok rá, hogy bárkivel is összefutnék éppen ezért meglep, hogy hangok jutnak el hozzám pont abból a helyiségből, ahová igyekszem. Egészen felélénkülök a lehetőségtől, hogy nem egyedül kell gyötörnöm magam, társaságom is lesz hozzá, így aztán vidáman nyitok be a terembe, még éppen elkapva egy nyílvessző suhanását.
- Oh, szia, úgy látszik, szerencsés napom van ma - örömködöm, miközben megcsodálom feleségem gyönyörű arcát, fényes hajzuhatagát, ragyogó szemeit. Közelebb lépek a nőhöz, akit szeretek, lehajolok hozzá, és, ha hagyja, finoman szájon csókolom. - Nem számítottam rá, hogy itt talállak.