Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.
|
|
|
NinaNem indult jól az évem, olyan kedvtelennek éreztem magam, valahogy semmi se tudod igazán lekötni. A tanulás nem érdekelt, a vizsgák még messze voltak. A kviddics meg szünetelt, pedig talán még azzal foglalkoztam volna a legszívesebben. A tükör előtt töprengve rá kellett jönnöm, hogy a külsőmmel se lehetek elégedett, mintha felszedtem volna pár kilót az ünnepek alatt. Mivel jobbat úgyse tudtam, gondoltam lenézek az erőnlét termébe, egy kis gyúrás talán majd jobb kedvre derít. Bemelegítésként pózoltam párat a tükörnek, de tényleg nem volt az igazi. Hihetetlen, hogy pár hét lazulás már meglátszott a fizikumomon. Pedig nem engedhettem meg, hogy eltunyuljak, bármikor késznek kellett lennem egy párbajra vagy verekedésre. Múltkor is a felkészültségemnek köszönhettem, hogy egymagam legyőztem a rám támadó három merénylőt. Sok irigyem volt, akik minden lehetőséget igyekeztek megragadni, hogy keresztbe tehessenek nekem. És bizony volt, hogy nagy ritkán sikerrel jártak, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik. Persze sok minden csak utólag állt össze bennem. Ott volt például a mágustusa. Nyilvánvaló, hogy lejárató kampányt folytattak ellenem a háttérben, talán még meg is zsarolták a döntéshozókat, mert hogy a tudásommal magasan kiemelkedtem a mezőnyből, azt bárki láthatta. Aztán ott volt az az eridonos csajszerűség, aki rám mászott az iskolai ünnepélyen. Tuti, hogy ezt is előre megtervezték. Tulajdonképpen ki se állhattam az erőnlét termét. Nem értettem, hogy minek ide a sok mugli kacat, amikor a varázsvilág erre a célra készülő eszközei fényévekkel jobbak. Rövid bemelegítés után megragadtam két mágikus kézi súlyzót, melyek automatikusan az izomfejlesztéshez éppen legoptimálisabb tömeget veszik fel. Beálltam a tükör elé, és egyenletes ütembe emelgettem a súlyzókat.
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1991
|
Írta: 2014. január 11. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=226750#post226750][b]Várffy-Zoller Róbert - 2014.01.11. 21:22[/b][/url] NinaNem indult jól az évem, olyan kedvtelennek éreztem magam, valahogy semmi se tudod igazán lekötni. A tanulás nem érdekelt, a vizsgák még messze voltak. A kviddics meg szünetelt, pedig talán még azzal foglalkoztam volna a legszívesebben. A tükör előtt töprengve rá kellett jönnöm, hogy a külsőmmel se lehetek elégedett, mintha felszedtem volna pár kilót az ünnepek alatt. Mivel jobbat úgyse tudtam, gondoltam lenézek az erőnlét termébe, egy kis gyúrás talán majd jobb kedvre derít. Bemelegítésként pózoltam párat a tükörnek, de tényleg nem volt az igazi. Hihetetlen, hogy pár hét lazulás már meglátszott a fizikumomon. Pedig nem engedhettem meg, hogy eltunyuljak, bármikor késznek kellett lennem egy párbajra vagy verekedésre. Múltkor is a felkészültségemnek köszönhettem, hogy egymagam legyőztem a rám támadó három merénylőt. Sok irigyem volt, akik minden lehetőséget igyekeztek megragadni, hogy keresztbe tehessenek nekem. És bizony volt, hogy nagy ritkán sikerrel jártak, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik. Persze sok minden csak utólag állt össze bennem. Ott volt például a mágustusa. Nyilvánvaló, hogy lejárató kampányt folytattak ellenem a háttérben, talán még meg is zsarolták a döntéshozókat, mert hogy a tudásommal magasan kiemelkedtem a mezőnyből, azt bárki láthatta. Aztán ott volt az az eridonos csajszerűség, aki rám mászott az iskolai ünnepélyen. Tuti, hogy ezt is előre megtervezték. Tulajdonképpen ki se állhattam az erőnlét termét. Nem értettem, hogy minek ide a sok mugli kacat, amikor a varázsvilág erre a célra készülő eszközei fényévekkel jobbak. Rövid bemelegítés után megragadtam két mágikus kézi súlyzót, melyek automatikusan az izomfejlesztéshez éppen legoptimálisabb tömeget veszik fel. Beálltam a tükör elé, és egyenletes ütembe emelgettem a súlyzókat.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Egerszegi Nina Viktória INAKTÍV
félvéla legilimentor offline RPG hsz: 602 Összes hsz: 3841
|
Írta: 2014. január 11. 21:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=226767#post226767][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.01.11. 21:42[/b][/url] Robi Bár már leköltöztem a faluba, még mindig visszajártam a kastélyba, amolyan miért ne alapon. Volt egy-két ember, akik idehúztak, a többség viszont taszított, így erős dilemmába kerültem. Ettől függetlenül óráim továbbra is voltak, muszáj voltam mindenképpen bejárni, akkor meg miért ne tölthettem volna itt is a szabadidőmet? Kivételes alkalom volt, hogy nem a saját konditermembe indultam edzeni, hiszen direkt emiatt lett az is a házamban. Inkább az iskolát választottam, gondoltam összefuthatok ott pár ismerőssel, például Miskával, aki rendszeresen szokott gyúrni. Legalább megint kiderülne, hogy valamiben jobb vagyok nála. Ott volt a póker is, hát nem szétaláztam? Mondjuk legalább fejlődőképes, megérdemli az elismerést. Ma nem volt egy szem órám sem, de ez nem tántoríthatott vissza attól, hogy az erőnlét termébe menjek kicsit erősíteni. Leginkább a talajgyakorlatokra voltam kiéhezve ebből a szempontból, mert a hajlékonyságomat meg akartam tartani minden áron, így elsősorban a nyújtás volt a célom, a többi a fitten tartás. A táskámban azonban lapult egy röplabda is. Utoljára tizenöt évesen ütögettem, az meg lássuk be, nem ma volt. Ilyen és ehhez hasonló célokkal indultam neki a kastélyba vezető útnak. Beérve persze ugyanolyan nagy volt a nyüzsgés, ami majdnem rávett arra, hogy nyomban visszaforduljak. Kinek kell ez a visítozás, meg rohangálás? Sok újonc, aki nem tud mit kezdeni magával. Jellemző. A terembe lépve épp elkaptam, amint egyik háztársam – hallottam róla és a meccsen is láttam már – végtelenül nagy odafigyeléssel szemlélgeti magát a tükörben. Most mondja ezt bárki furcsának, de ilyet még én se csinálok otthon, a nagy magányomban, pedig én modell vagyok. Aztán súlyzózni kezdett, én meg nem igazán éreztem úgy, hogy köszönnöm kéne. Nem akartam megzavarni önmaga csodálatában. Annyi egyértelműen látszott, hogy teljesen odavan magáért és igen én központú a szentem, na de végül is rellonos srácról beszéltünk, nemde? Ha jól derengett a neve, akkor Róbert lehetett a nagyban gyúró. Kerestem egy kis szabad helyet, ahol lepakoltam a cuccom, majd felszálltam a futógépre. Normál kocogó sebesség helyett gyors futásba kezdtem. Sprintelni később terveztem, már ha a gép bírja a ritmusom…
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának offline RPG hsz: 492 Összes hsz: 1991
|
Írta: 2014. január 16. 16:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=227574#post227574][b]Várffy-Zoller Róbert - 2014.01.16. 16:26[/b][/url] Nina Természetesen feltűnt, amikor az egyik attraktív rellonos mestertanonc, Nina belépett a terembe, nem az a fajta volt, akit nehéz volt észrevenni. Külső adottságait kamatoztatva modellkedésből állítólag már most hatalmas vagyonra tett szert. De aztán azon kívül még, hogy aranyvérű, mást nem is igazán tudtam róla, pedig akár még az érdeklődésemre is számot tarthatott. Eléggé lesújtó pillantást vetett rám, amikor elhaladt mellettem, köszönésre se méltatott. Viszonzásképp egy műmosolyt eresztettem meg felé. Ráférne, hogy megmutassam neki, ki is az a Várffy-Zoller Róbert. Fél szemmel figyeltem, hogy elkezdte használni a futópadot. Leraktam a súlyzókat, és teátrális mozdulatokkal odamentem ahhoz a futópadhoz, amelyik közvetlenül Nina mellett volt. - Nina, igaz? - felé fordultam és megszólítottam, de közben már rá is pattantam a futógépre. A megszólítással csupán az volt a célom, hogy valamelyest jelezzem neki, hogy elszámolni valónk van. Egyelőre nem készültem semmi különösre, csupán láthatóan gyorsabb tempóra kapcsoltam, mint a lány. Kíváncsi voltam, hogy kihívásnak veszi-e a dolgot, vagy továbbra is levegőnek néz. - Gyorsabban nem megy? - próbáltam meg egy kicsit még provokálni is. Persze futás közben nem nagyon akartam beszélni, egyelőre azonban még bírtam tüdővel. Baj csak akkor lenne, ha elkezdenék zihálni, de tuti, hogy kettőnk közül a lány előbb ki fog fulladni. Az csak egy dolog, hogy jól néz ki, meg karban tartja a testét, de egy komolyabb megterhelés kibírását már nem néztem ki belőle. A hozzá hasonló modellecskék eledzegetnek egy-egy órát, aztán ettől már olyan nagy sportembernek képzelik magukat. Megnézném őket egy kviddicsmeccsen! De persze féltik az aranyos kis pofikájukat.
|
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél Iskolaelső 2012/13 ősz-tél Az év hajtója 2012/13 ősz-tél Kérdezz!
|
|
|
Egerszegi Nina Viktória INAKTÍV
félvéla legilimentor offline RPG hsz: 602 Összes hsz: 3841
|
Írta: 2014. január 16. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=227777#post227777][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.01.16. 22:19[/b][/url] Robi Nem igazán törődtem a teremben tartózkodóval, hagytam, hadd foglalkozzon magával. Végtére is egyértelműen látszott, mennyire tuti csávónak gondolja magát, ami bár nem állt messze a valóságtól, ebben a formában olyannyira hidegen hagyott, hogy az már vicc. Nem is szándékoztam sokat foglalkozni az üggyel, így egyenesen a futópadhoz sétáltam és neki is láttam az edzésnek. Nem voltam se gyors, se lassú, inkább a kettő között, ami nekem a legkényelmesebb volt. Aha. Csak aztán a kicsi bolha jött pattogni. A kérdésére felvonom fél szemöldököm. Nem, valószínűleg I. Erzsébet vagyok, gondoltam beugrok kicsit futkározni, meg stírölni téged. Eszement egy kérdés volt, így meg is álltam mindezt szó nélkül, de a következő mondatát már nem tudtam és nem is akartam elengedni a fülem mellett. Felhúztam szemöldökeimet és eléggé lesújtó pillantást vettem rá. Most komolyan azt várja tőlem, hogy versenyt fussunk, ráadásul futópadon? Oh, my god, hová kerültem? Ráadásul valami köhögéscsillapítót is szereznem kellett, de ízibe, mert ez a bolhácska iszonyatos torokgyulladásban szenvedhetett. Nem tétováztam sokat a válaszon, szinte azonnal reagáltam rá, így még azt sem lehet ráfogni, hogy sokat gondolkodtam rajta. - Az óvoda pár kilométerrel arrébb van – hangsúlyom segítőkész, mégis lekicsinylő volt, amibe belesűrítettem a „nem vagy ellenfél” véleményt és a „teszek rád” életérzést. Nyomatékosításképp még a falu irányába is mutattam, mer hát lévén onnan jövök, tudom, hol található. Nos, elmondhatom, hogy kellőképp kiélhettem magam a futópadon, a bizonyítási kényszeres Róbertet hátrahagyva pedig lepattantam és elővettem a röplabdát. Ha tényleg ki akar hívni, akkor úgyis jön a pályára – mert BIZTOS, hogy jön -, ha meg nem, akkor legalább szereztem neki pár kínos percet.
|
|
|
|