36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. augusztus 29. 09:44 | Link

Egyelőre egymagam

A sok tanulás után jól esik egy kis mozgás, frissebb lesz tőle az ember és újult erővel tudja belevetni magát a feladataiba. Ebből kiindulva kerestem meg most ezt a termet. Rögtön felcsillant a szemem, amikor elolvastam az ajtaján a kiírást, "gépek és pályák", remélem lesz egy két érdekesebb megbűvölt sportszimulátor is. Ahogy belépek az állam majd leesik úgy eltátom a szám a hatalmas tér és a rengeteg eszköz láttán, gyorsan észbe kapok persze és becsukom, ahogy magam mögött az ajtót is és felfedezőútra indulok. Magam vagyok most még hiszen kora reggel van, ilyenkor sokan még az igazak álmát alusszák, de én mindig is későn fekvő, korán kelő típus voltam, már kicsiként sem tudott Anyukám kilenc, fél tíznél előbb ágyba dugni, most pedig már, hogy tizenöt is elmúltam ez a szám csak nőttön-nőtt. Néha kettőkor alszom el, de legkésőbb hétkor már ébren vagyok. Szóval most még csend honol sehol egy teremtett lélek és ennek én szívemből örülök, nem vagyok egy nagy sportoló, és nem hiányzik hogy mások lássák hogyan zuhanok el például a futópadon, feltéve persze, ha nem találok annál jobb vagy érdekesebb eszközt magamnak. Ahogy sétálok elmaradhatatlan kiegészítőm, a macskám Éjfél, aki ott van velem mindig, elindul a másik irányba, gondolom valami pihenőhelyet keres magának. Pár perc elteltével, ahogy így sorjázok a gépek közt egyszer csak meghallom a nyávogását. Odafordulok és meglátom ahogy egy fura pálya előtt ül és néz rám és nyervog tovább.

- Mi az, valami érdekeset találtál nekem Éjfél?

Kérdezem és amikor odaérek megcirógatom az állat fejét. Felegyenesedve jobban szemügyre veszem a területet. Egy körülbelül hat-nyolc méter hosszú egyenes sáv van leválasztva az egyik sarokból, mindkét oldalán lágy esésű de sűrű szövésű háló, a végében egy lábakon álló tábla, rajta körökkel jelölt cél. a hátam mögött pedig egy érdekes szerkezet, egy D alakúra hajlított farúd mellette egy tartóban több rövidebb egyenes farudacska.

- Ez meg mi a csuda, hm?

Nézek le macskámra, az meg válaszul a mögöttem lévő falrészre néz és nyervog egyet. Odafordulok megint és meglátok egy táblát rajta a szerkezet leírásával, ami a következő:

"Elvarázsolt íjászpálya: Az íjászat egy muglik által közkedvelt sport, mely javítja a pontosságot, a célzóképességet és a precizitást. Türelemre és kitartásra tanít, valamint elősegíti a gerinc menti és a vállöv izmainak átmozgatását, úszni nem tudók kedvenc felsőtest karbantartó sportja. A pálya használata: Akaszd le az íjat a falról és végy magadhoz egy vesszőt. A szerkezet megbűvölt mivolta miatt csak szimulálja a valódi történéseket és a teremből kivinni nem lehet! Veszélytelen! Illeszd a vesszőt az idegre úgy, hogy az az idegen lévő göb alá essen. Három ujjadat helyezd az idegre úgy hogy kettő a göb és a vessző alatt egy pedig fölötte legyen. Vedd fel az íjásztartást: tested a célra merőleges, a céltól távolabbi lábad kicsivel hátrébb van, mint a másik és csak nyakból fordulsz rá a célra. Húzd magad felé az ideget úgy, hogy közben az íjat magad előtt, a cél felé irányítva, mereven kinyújtott karral megtartod. Célzol és eloldod a veszőt úgy, hogy ujjaidat elernyeszted. A vessző a rajta lévő bűbáj miatt eltűnik és csak a táblába érés pillanatában bukkan fel. A félre lőtt vesszők szintén az igézet miatt azonnal a tárolóba kerülnek. Próbád ki és érezd vállában az erőkifejtés jóleső érzését. Kellemes időtöltést!"

Minden egyes ponthoz több szemléltető ábrát is kitettek így az egész pofonegyszerűnek tűnik, pedig nem az igazából. Úgy döntök kipróbálom hát, hiszen ahogy piros betűkkel szedve ki is emelték teljesen veszélytelen. Követem az utasításokat és igyekszem mindent úgy csinálni ahogy azt a képeken látom. Kifeszítem a pont kényelmesen erős, gondolom ez is bűbáj, hogy egyénre szabódik az íj ereje, sporteszközt, célzok és lövök. Láss csodát a vessző nyomban el is tűnik, ahogy írva vagyon, de pár pillanattal később a tábla egyik még számozott tehát célterületen belüli részében landol.

- Ez tök jó Éjfél, tetszik, köszönöm!

Mosolygok le macsekomra és már magamhoz is veszem a következő veszőt, hogy tovább gyakoroljak, hátha még egyszer olyan is megesik, hogy a tábla közepét találom el. Pár lövés után érzem a vállaim erejét és sejtem másnapra ebből jó kis izomláz lesz. Na de kit érdekel, mikor ilyen jó móka.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 2. 10:04
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 13:35 | Link

Iva

Nos, szerintem ebben az iskolában mindenki úgy ismer -már, ha ismer-, hogy pont most fordulok át a másik oldalamra. Ez így igaz is, de nem alvás céljából. Hogy őszinte legyek, de, abból, de akármennyire is szeretném, nem tudok visszaaludni. Na igen, ezért is rossz, hogyha több emberrel vagyunk összezárva. Van olyan diák, aki már hétkor nagyban fel van öltözve, és ide- oda járkál, de olyanok is léteznek, akik nem hazudtolják meg önmagukat, és tízkor, ha kikászálódnak az ágyból. És, én is az ilyenek közé tartozok. Csak hát, ezt lehetetlenné teszi, amikor már hajnalok hajnalán ott közlekednek a fejednél, és, még csak véletlen se próbálnak meg halkan sétálni. Neeem... végül is, mért legyünk figyelmesek a szobatársainkkal szemben, ugye? Fel kéne világosítani őket, hogy ugyan vegyék már a fáradtságot, öltözzenek fel hamarabb, és húzzanak utána ki a szobából, hogy mások ki tudják magukat pihenni. Bár, egy elsősre nem igen hallgatnak a nagyobbak. Az ugye lényegtelen, hogy némelyiküknél még így is idősebb vagyok, ők csak az osztályokat nézik. És, hogyha egy tizenöt éves másodikosnak mondom ezt, akkor se érdekli, mondván, hogy én még csak gólya vagyok. Ebben igaza is van, na de az a két év az, akárhogy is nézem, két év. Na mindegy, lényegtelen... így, én is rászorultam arra, hogy már kilenckor felkeljek, és elkezdjek készülődni. Az igaz, hogy a készülődés nagy szó arra, amit én csinálok, hiszen majdnem visszadőltem az ágyra, mikor képes voltam rászánni magam a felállásra. De, a második próbálkozásom már sikeres volt, így, nagy ásítások, és tarkó vakarás közepette közelítem meg a szekrényemet. A szokásomhoz híven, előhalászok egy fekete farmert, hozzá egy szürkés pólót, majd felkapom magamra ezeket a ruhadarabokat, végül bemegyek a fürdőbe, hogy elvégezzem az alapvető dolgokat. Fogmosás, hajzselézés, és a többi. Bár, nem tagadom, párszor le akartam fejelni a csapot, de, szerencsére mindegyiket "kivédtem". Hát, nem a legjobb az, mikor ötkor, ha el tudsz aludni, és már hétkor a fejed fölött csiripelnek. Akarom mondani, közlekednek, mint egy csorda elefánt. Máshogy, ha akarnának se tudnának. Ilyen az élet... nem mindig történhet minden úgy, ahogy azt mi szeretnénk. De, azért tehetnénk, vagy tehetnének érte... így karikás, akarom mondani bőröndös szemekkel hagyom el a szobát, hátha egy kis séta segít abban, hogyha visszatérek, talán már az se fog zavarni, hogy mindenki ordítani fog, és tudok normálisan aludni. Zsebre vágott kézzel baktatok végig a folyosókon, komás tekintettel végigmérve a felém közeledő diákokat. Mit ne mondjak, az ő szemükben is lehet látni azt, hogy éppen semmi kedvük ahhoz, hogy már ilyenkor járkáljanak órákról, vagy, esetleg vizsgákról más termekbe. Nem véletlen, hogy én nem is csinálom. Majd, talán jövőre. De, egyelőre most azzal vagyok elfoglalva, hogy a tudatomon kívül álltam meg egy terem előtt, majd, megrántva a vállamat belépek rajta. A feliratot nem igen olvastam el, talán azért is nem, mert kettőig se látok el. De, ezt leszámítva beljebb megyek, majd, egy ismerős alakot vélek felfedezni, aki, valamiféle íjászatot gyakorol. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez az a sportág, amit megismertem, de, lényegében hasonlít az imént említettre. Így, nekidőlve a falnak figyelem a különféle lövéseket. Amikor a nyíl majdnem a céltábla közepében landol, széles mosolyra húzom a számat, és megközelítem a lányt.
- Hmm... nem is olyan rossz. -mondom, majd alig két méterre tőle megállok, és tekintetemet a macskájára szegezem. Gondolhattam volna, hogy ők ketten sülve, főve együtt vannak.
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. szeptember 2. 15:27 | Link

Des

Úgy belemerülök az íjászatba, hogy se hall, se lát leszek, s így észre sem veszem, hogy valaki nemhogy bejött a terembe, de csendben mögém is lopakodott és nézett mindeddig. Egy beszólás zökkent ki a lövések monotonitásából és persze az, hogy az utolsóként elengedett vesszőm csupán pár milliméterrel a tábla középpontjától ér célba. Meg sem fordulva szólalok meg és reagálok a dicséretre talán rövidebben, mint illene.

-  Nem, de lehetne jobb is.

Már illesztem is a következő vesszőt az idegre, amikor Éjfél megjelenése és nyávogása megtorpanásra késztet. Ekkor nézek le rá majd mivel ő a hang irányába néz, amit az előbb hallottam én is arra pillantok. Hajam hosszú fonatként lebben lapockáim között és a rajtam lévő öltözet -világoskék farmer, fekete v-nyakú top és kapucnis, szintén fekete, cipzáras felső- arra enged következtetni, hogy gyakorolni jöttem egy általam már ismert sportot, és nem arra, hogy most sajátítottam el az alapjait. Éjfél eloldalog és köszönti Dest úgy, hogy lába elé ül felnéz rá és lágy hangon nyervog egyet, majd ismét elfoglalja nézelődő helyét mögöttem egy ugróoszlop tetején.

- Oh, nem hallotttalak bejönni, mióta vagy itt?

Kérdezem és enyhe pír szökik amúgy lágy kreol árnyalatú arcomra és szemem is lesütöm egy pillanatra. Szégyenlem magam amiért itt bénázok és olyan süket vagyok akár az ágyú, de nem tehetek róla, teljesen lefoglalt az új sikerélmény édes ízének megélése. Kíváncsi vagyok újdonsült barátom mit keres ilyen korai órán, ennyire kialvatlanul ebben a teremben. És biztos vagyok benne, hogy erre a fel nem tett kérdésre is választ fogok tőle kapni, mert szerintem észrevette, hogy karikás szemeit és álmos tekintetét fürkészem.
Utoljára módosította:Ivy A. Ives, 2013. szeptember 2. 16:01
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 18:34 | Link

Iva

Miután kellőképp kimérgelődöm magam, rászánom magam arra, hogy megkezdjem a napomat. Természetesen, csak másodjára vagyok hajlandó felállni, ugyanis az első próbálkozásom kudarcba torkollott. Nem tehetek róla, hogyha tíz, esetleg tizenegy előtt ébresztenek fel, akkor hulla fáradt vagyok. Maximum annyiban, hogy nem négyig, vagy ötig kéne téblábolnom minden felé, amikor, már tízkor takarodó van. Na jó, hogy az igazat megvalljam, már éjfélkor, jó gyerekhez híven az ágyamban vagyok, de már hozzászoktam ahhoz Londonban, hogy négy előtt nem tudok elaludni. És, akárhogy is próbálkozok ezen javítani, sose jön össze. Forgolódok egyik oldalamról a másikra, de, valahogy sose jön álom a szememre. Könnyen meglehet, hogy nem kellett volna rászoknom az ilyesfajta életmódra, miszerint ötkor megyek aludni, és, a legrosszabb esetben, de kettőkor kimászok az ágyból. De, most már nem tudok vele mit tenni. Igaz, hogy mindenki azt próbálja a fejembe tömni, hogy, hogyha annyira álmos vagy, akkor a kövekkel teli földön is el tudsz aludni. Csak, hogy ezt nekem már sikerült megcáfolnom. Nem, hogy azon, de még a kényelmes, meleg ágyamban se tudok. Lehet, hogy ez csak nálam van így, és ezek szerint nálam romlott el valami. Soha nem tudtam hamar elaludni, még olyan kilenc éves koromban is, mikor már rég aludnom kellett volna, pörögtem, mint a búgócsiga. Mit ne mondjak, igazán hiperaktív kölyök voltam, ami, a mostani időkre már teljes mértékben eltűnt belőlem. És, ezt csakis annak tudom be, hogy már felnőttem, én is megváltoztam, ahogy sokan mások. Hogyha pedig ez nem tetszik valakinek, hát, az magára vessen. Nem feltétlen kell az én társaságomat keresni, sőt, sok esetben én járok jobban, hogyha az a bizonyos személy nem akar az én nyakamon lógni. Nem voltam sose társasági lény, és, ezt még az is tudja, aki semmit nem tud rólam. Ez természetes, hiszen azok ismernek a legjobban, akik csak tényekre alapoznak, és, még egy szót se váltottak velem. Persze, a régi ismerősök meg mindig azzal jönnek, az elengedhetetlen undorral a képükön, hogy mennyire megváltoztam, régebben normálisabb voltam. Igen, régen olyan voltam, még, valamikor tizennégy évesen. De, azóta már eltelt három év, én is haladok a korral, mint sokan mások. Szerintem nincs olyan ember, aki, valamelyest ne változna meg az idő múlásával. Végül, mikor minden teendőmmel végeztem, zsebre dugott kézzel kezdek el sétálgatni a folyosókon, remélve, hogy olyannyira kifárasztom magamat, hogy, mikor visszaérek a szobába, már az se fog érdekelni, hogy ott ordibálnak a fejem fölött. De, egyelőre még ott tartok, hogy beléptem egy terembe, melyről fogalmam sincs, hogy micsoda. Így, beljebb baktatok, hogy felmérjem a terepet, és, végül Ivára leszek figyelmes. Végül, mikor produkál egy igazán szép lövést, vigyorogva közelítem meg, és ezt a tudtára is hozom. Nyilván nem szereti, hogyha megzavarják, olyannyira nem, hogy még csak felém se fordul. Ezért, a macskára pillantok, aki nyávogva ül le elém, de nem hagy arra lehetőséget, hogy megsimogassam.
- Szerintem ez is szép teljesítmény. -felelem megrántva a vállamat. Végül, mikor a lány felém fordul, megejtek egy halvány vigyort, majd pár lépéssel közelebb megyek hozzá, körülbelül annyira, hogy egy síkban legyünk. Kezemet a zsebembe temetem, majd alaposan szemügyre veszem a nyilak elhelyezkedését. Nem tudom, hogy mért nincs megelégedve az eddigi eredményeivel. Hogy őszinte legyek, én még a táblára se tudnék rácélozni, nem, hogy pár milliméterrel a közepétől. De, ha nem tetszik neki a teljesítménye, akkor csak szurkolni tudok neki.
- Hát, úgy... negyed órája. -adok választ, majd mosolyogva pillantok rá. Hogyha ennyire bele tudja élni magát, akkor, merem feltételezni, hogy régebb óta űzi ezt a sportágat. Na meg, amúgy se kevés odafigyelést igényel.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint