Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845567#post845567][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.15. 21:39[/b][/url]

Régen mindig olyan sok helyre jártam, pörögtem és szaladgáltam, hogy időm sem volt megnézni a faliújságon lógó hirdetéseket, ami meg jelentőségteljes hír volt, azt többnyire megtudtam a barátoktól. Most viszont, hogy még nem gyógyultam fel teljesen, sok mindent ki kellett hagynom, nem tudtam kviddicsezni, sem edzésekre járni a többiekkel, ezért jobb híján ha épp nem a könyvtárban olvastam, akkor ücsörögtem valahol, vagy olyan eszement ötletem támadt, hogy megnézzem a hirdetéseket.
Akadt is szép számmal, volt aki tánccsoportba keresett tagokat, olyan is akadt, aki zenélni vágyott másokkal, de megakadt a szemem egy srác hirdetésén, aki edzői szaktudását ajánlotta lányoknak. Egy kicsit gyanús volt a hirdetés, azonban szerepelt benne egy oklevél megnevezés is, ami meg egyértelműen azt jelezte, hogy ez nem csak egy vicc, hanem tényleg edző is a srác. Nekem meg szükségem volt valakire, aki segít felerősödnöm, olyanra, aki ért is az izmokhoz és nem csak súlyt aggatna rám. S bár hallottam a srácról hideget-meleget, bagolyban üzentem neki, megbeszéltem vele egy találkozót, s most teljes harci felszerelésben vártam őt az edzőterem előtt, remélve hogy tényleg eljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845574#post845574][b]Létai Roland - 2022.04.16. 09:50[/b][/url]

Eddig nem igazán jelentkeztek a hirdetésemre. Pedig egész nyáron azon voltam, hogy megszerezzem a mágikus erőnléti edző tanfolyam oklevelét, ami simán sikerült. Persze nem sokkal másabb, mint varázstalan embereké, csak egy két hatékonyabb szer van, amit fel lehet használni. Szerintem a mugliké még akár jobb is lehet, hiszen nekik fontosabb mindenféle sportjaikhoz az erőnlét. Ráadásul különböző típusú izomcsoportok fejlesztése szükséges más-más sportágakhoz. Addig viszont, amíg nem jön senki, futok egy kicsit a futópadon - érdekes, hogy ezt meg lehet másolni a muglikról, mi, aranyvérbuzik? -, csak egy kis lazát. Beállatom az én kocogástempómra és futni kezdek. Magam elé felteszem a mobilt és futás közben nézek valami random sorozatot. Egy fél órát bírom, mert a sorozat unalmas - romantikus vígjáték -, és elfáradni sem akarnék feltétlenül, hátha mégis érkezik valaki kettőig. Háromig vagyok ma is, ahogy írtam a hirdetésben, szóval, aki kettő után érkezik, az elmehet... akarom mondani, egyeztetek vele valami időpontot. Ma nincsenek is sokan, szóval észreveszem a csajt, aki napszemüvegben érkezik és láthatóan keres valakit. Még meg is kérdezi az egyik srácot a bejáratnál valamiről, hallom is a Roland nevet, a srác pedig már jól ismer engem, felém mutat. Kikapcsolom a gépet, rátámaszkodom és megvárom, hogy a csaj ideérjen. Nem bánom, hogy csaj jött, nem mintha nem utaltam volna rá finoman a hirdetésben. Hát, ha már edzek valakit, legalább legyen csaj, nem?
- Helló - köszönök rá, mikor már ideér, kíváncsi vagyok, hogy kit rejt a szemüveg. Egész jó testű valakit, szóval nem igazán értem, hogy miért kell neki erőnléti edző. Arra gondoltam egyébként, hogy jönnek majd kövérebb csajok, akiket lefogyasztok és utána meghálálhatják a fáradozásaimat. De azért ez sem rossz! Sőt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845575#post845575][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.16. 10:06[/b][/url]

Lehet, hogy nem kapta meg a baglyomat az a srác? Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy Sanyi a megfelelő Rolinak üzent, ezt már csak abból gondoltam, hogy felbukkant egy kis elsős levitás előttem, szemüvegben, homlokára festett villámjellel. Egy kicsit meglepődtem, cuki volt, hogy próbált hasonlítani az egyik ismert varázslóra, de már ebből is tudtam azt, hogy az üzenetem nagyon félrement, vagy valaki csak szórakozik velem. A fiúcska persze lelkesen pislogott fel rám, aztán a markát tartotta, mondván, hogy neki azt mondta a Sanyi, jöjjön ide, mert vár rá itt egy lány, aki csokibékát osztogat.
- Nincs béka, Sanyi nem mondott igazat neked, sajnálom - szegény csalódottnak tűnt, s lógó orral fordult el, hogy távozzon arra, amerről jött. Én viszont nem akartam elhinni, hogy az a hirdetés csak kamu lenne, igaz, nem emlékeztem már pontosan a szövegre, de besétáltam, s egy kicsit érdeklődtem, hogy nincs-e bent egy Roland nevű srác. Az egyik fiú útbaigazított, az egyik gép irányába mutatott, így megindultam annak irányába, de ahogy odaértem, már láttam, hogy ez a Roland a Létai Roland.
Meg is torpantam a bicegésben, jobb kezemmel a botomra támaszkodva fürkésztem őt, míg bal kezemmel levettem a szemüvegem. Nem tűntem boldognak, nem rá számítottam.
- Ez biztosan tévedés lesz, ugye nem Te hirdettél edzést okleveles edzőként? - nem akartam elhinni, ilyen szerencsém nem lehetett. Edzésre ugyanis szükségem volt, de még mindig nehezteltem Rolandra a múltbéli sérelmeimért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845576#post845576][b]Létai Roland - 2022.04.16. 11:26[/b][/url]

Amikor belépett a csaj, még nem tűnt fel, hogy bottal jár. Mondjuk úgy, hogy nem oda fókuszáltam, hogy mit tart a kezében, csak azért mondom, hogy ne legyünk álszentek. El is gondolkodtam azon gyorsan, hogy mit is lehetne vele kezdeni majd, hátha egyből bedobódok a mélyvízbe. De nem hogy a mélyvízbe, egyből a Mariana-árok mélyébe vetett a rosszsors. ~ Hát ez a Szilágyi, bazdmeg! ~ Egyből levágtam, amikor megláttam azt a savanyú képét, ahogy rám nézett, ahogy levette a szemüvegét.
- Nem, neked nem - a válaszom reflexből jön, hát nehogy lenézzen már elsőre a kis csíra! - Ha ennyire fontos neked, keress mást. Biztos csak elrontanálak - mondom neki, de közben már a lábait vizsgálom. Kivételesen nem azon ábrándozom, hogy mi lenne, ha a nyakamba tenné azokat, hanem, hogy van-e rajta látható sérülés, amit még a nadrágja sem takar. Azon kívül, hogy visszagondolok, amíg ide sétált, a mozgása nem volt a legjobb, nem igazán látok semmi kirívót. ~ Akkor olyan kurva nagy baja nem lehet. ~ Reménykedek netán? Megijedek a kihívástól? ~ Hát a nagy szart, simán megjavítom a kis luvnyát! ~
- Amúgy mi a bajod, hogy bot kell? - kérdezem, és igyekszem tisztelettel viselkedni a sérülése iránt. Azért nem tettem még hozzá néhány kötőszót. Kérdés, hogy elmondás alapján tudok-e majd mit csinálni vele, mert az az információ, hogy bottal jár... hát nem sokat mond így elsőre, csak annyi, hogy nem a feje és nem kezei fájhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845585#post845585][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.16. 23:26[/b][/url]

A hanglejtése egyáltalán nem lepett meg, s még annak is örültem volna, ha az a válasz szimplán csak egy nem szócskát tartalmaz, mert akkor könnyedén fordulhattam volna sarkon, hogy tovább keressem az én Rolandomat. Ám nagyon úgy tűnt ebből a “neked nem” megjegyzésből, hogy sajnos beletrafáltam, s ő az az edzősrác, aki hirdette magát. Pech. Nekem is, meg neki is. Ezt persze ő még nem tudhatta, s talán még én sem voltam biztos benne, hogy bármiféle órát is akarnék venni Létaitól. Aztán míg beszélt, győzedelmeskedett bennem a józan ész, mert bármennyire is haragudtam rá holmi gyermekkori - számomra nagyon is komoly - sérelmek miatt, nem hagyhattam figyelmen kívül a végzettségét, s azt, hogy a kastélyban jelenleg ő az egyetlen, aki szakszerűen segíthet.
- Na jó Roland, tegyük félre ezt a beszólogatós-duzzogós formát, nem azért jöttem, hogy megint összevesszek veled. Olvastam a hirdetésedben, hogy elvégezted az edzői képzést és gondolom, hogy van némi tapasztalatod gyógytorna kapcsán is. - kíváncsian méregettem, elég sokat változott egy év alatt, sokkal izmosabbnak tűnt, mint amikor legutóbb láttam.
- Te nem hallottál róla? - egy kicsit meglepett, mert elég nagy kviddicsbaleset volt a tavalyi év elején, még az Edictum is írt róla.  - Az egyik navinés lánnyal, Danával volt egy durva ütközésem, elég súlyos volt, de most már csak ez maradt hátra belőle. Elég sok csontom eltörött, húzódás is volt, de már levették a gipszet, viszont még mindig fáj, és nem funkcionál a legjobban - kocogtattam meg a bottal a bokámat, közben felpillantottam Rolira. - Mit mondasz, tudsz segíteni ezen? Nekem? És ha igen, mennyiért? - rögtön a lényegre tértem, mert természetesen fizetni is kívántam érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845736#post845736][b]Létai Roland - 2022.04.19. 18:42[/b][/url]

A helyzet az, hogy Rozinával jól összevesztünk még korábban, és annyira az agyamra ment, hogy inkább levegőnek is néztem. Amúgy is kis pattanásos volt emlékeim szerint, nem nézett ki túl jól, ahogy viszont most elnézem, sokat változott jó irányba. Már ami a kinézetét illeti. A közeledéséből látszott, hogy a jelleme mit sem változott, ő már válogatni akar, a művésznő drága. Na, de csak egy igazi Roland van a vidéken, aki talán tudna rajta segíteni, de az ilyen fölényeskedő nőszemélyek nem igazán hoznak lázba.
- Na jó, tegyük félre, Rozina - ironizálok még egy kicsit, mert nagyon úgy néz ki, hogy ha nem jó a ló, a szamár is megfelel neki. Ha már van róla papírom, ugyebár. - Valamennyi igen, de nem mondanám, hogy szakértője lennék a témának. Persze alapvető dolgokat tudok és ha olyan, hogy ennél több kell, akkor majd utánanézek - vonok vállat, hazudni nem fogok. Mert ugye nem vagyok az a feladós típus, de ha egy év múlva is még biceg, akkor komolyabb háttérdolog is meghúzódhat, amit nem biztos, hogy én észreveszek. Miközben a lábát vizsgálgatom ruhán keresztül, aminek kábé semmi értelme, rákérdezek, hogy mit csinált.
- Oké, nem hallottam róla, nem érdekel annyira a kviddics. Főleg nem, hogy utána kinek milyen sérülése lett, mert általában mindenki felépül viszonylag gyorsan - sóhajtok, majd ránézek, mert abból, amit mondott még mindig nem tudom, hogy milye fáj...
- Szóval, elmondanád végre, hogy hol fáj? Mert egy kviddicsbalesetnél tetőtől talpig eltörhet minden, a csípőd is fájhat, bár tény, hogy azt nem gipszelik, de ebből a katyvaszból amit előadtál, nem sokat tudtam meg. Boka, comb, térd... mid fáj? Vannak orvosi papírjaid, leleteid, amiket megnézhetek? - nézek rá komolyan, mert érdekel a téma. Annyira bírnám, ha sikerülne a lekötelezetté tennem.
- Tizenkét sarlóért megnézem az eredményeidet, megvizsgálom most, hogy mit látok látatlanban, az elmondásod alapján. Szerintem korrekt ár - nézek rá, szerintem megér egy ötezret ez, nem? De. - Aztán, ha komolyabb a bajod, utánanézek ingyen, és ha találok megfelelő gyógymódot, akkor majd még megegyezünk az árban. Na, mit szólsz? - nem voltam felkészülve arra, hogy egyből egy speciális esettel legyen dolgom. Szóval még változhat az ár, mert annak is utánanézek, hogy mennyi az annyi egyébként. Jó, hát szerencsétlent nem fogom lehúzni, de ingyen sem fogok dolgozni, mert akkora szívem van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846004#post846004][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.25. 19:44[/b][/url]

Sóhajtva fújtam ki a levegőt, miközben próbáltam úrrá lenni magamon, hogy ne szóljak oda megint valamit. Tulajdonképp már nem is tudtam, hogy mit is jelent nekem Roland, olyan távolinak tűnt. Mégis, még mindig sértve éreztem magam, mert eszembe jutott az, hogy kölyökkorunkban mennyire csíptem a hülye fejét. Nagyon sokszor lógtunk együtt, tök sok közös programunk volt, csak aztán egyik napról a másikra megkattant, már nem lehetett vele normálisan beszélgetni, mert folyton csak hülyeségeken, meg a lányokon járt az esze. Aztán egyszer csúnyán összevesztünk, és olyasmit művelt, amiért mai napig haragszom rá… hát igen. Pedig már nem vagyunk barátok, már abban sem voltam biztos, hogy létezik-e még benne az a Roland, akit annak idején megkedveltem.
Most viszont eszem ágában sem volt ezt fejtegetni vele, a múlton amúgy sem lehetett változtatni, a jelenen viszont még igen, s nekem szükségem volt a segítségére.
- Jól van, az már csak jó, ha többet tudsz nálam a témáról - biccentettem és kíváncsian fürkésztem a tekintetét. - Tudom, téged sok minden nem érdekel, mindegy is - legyintettem, nem akartam vele összeveszni, tényleg nem.
- Oké, bocs, hogy nem fejtettem ki. A lényeg az, hogy ez a lábam eltört, innentől idáig. Nyílt törésem volt, úgy pakolták vissza…szóval, erre kellene valami olyan torna, hogy megerősítsem - magyaráztam el Rolinak, hogy pontosan milyen segítségre is lenne szükségem.
-Tizenkét sarló?  - elkerekedtek a szemeim, mert azért nem gondoltam volna, hogy ennyi pénzt elkér majd így elsőre. - Hát szerintem kicsit sokat kérsz Roli…de jó, legyen - egyeztem bele sóhajtva, mert szükségem volt rá. Azt nem tudtam, hogyan fogom megszerezni rá a pénzt, de volt még egy kis félretett sarlóm, így azt kellett beáldoznom.  Át is adtam kezébe az anyagaimat tartalmazó mappát, aztán összefűztem mellkasom előtt a karjaimat és csendben várakoztam, míg átfutja.
- És…hogy vagy amúgy? - törtem meg a csöndet, mert hát jó ideje semmit sem tudtam róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846126#post846126][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.03. 13:01[/b][/url]

Szétveti az ideg, mióta egy hete beszéltek a nagyteremben. Állandóan ott kaparászik az elméje mélyén a kisördög, hogy keresse meg, hogy beszéljék meg, tisztázzák le ezt az egészet. De nem, nem megy utána, nem hallgat ezekre a gondolatokra. Helyette inkább a létező legtöbb időt tölti idebent, egyedül, a fülében üvöltő zenével. A mozgás segít, hogy ne agyaljon állandóan butaságokon.
Lassan köztudottá válik, hogy ha Rókát keresi valaki, akkor célszerű egyből a terembe jönni, mert órák előtt, között és után, ebéd és vacsora helyett is itt kínozza magát. Persze, nem egész nap, de ez a hely vált a biztonságos menedékévé, ahová akár csak el is bújhat, ha kedve tartja.
Ma még egész kíméletes tempóban nyomja, mert tegnap rendkívül ügyesen maga alá fordította a bokáját, így meztelen lábszárára bokarögzítője kúszik fel. Kihagyja a futást, helyette alaposan melegít, és a boxzsákhoz lép. Lejjebb húzkodja rövidnadrágját és a Beliántól lopott pólóját, megszorítja kezein a bandázst, megigazgatja két kócos fonatát, ellenőrzi a cipőfűzöit és ezután indulhat a zene. Még nem veti rá magát a zsákra, így kesztyűt sem húz, egyelőre egy képzeletbeli ellenfél támadásait blokkolja és viszonozza. Legalább addig sem kattog, míg erre fókuszál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846129#post846129][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.03. 13:44[/b][/url]

Lassú léptekkel, az orromat futólag meg-megérintve sétálok el a terem előtt újra meg újra. Saroktól-sarokig járok, az ajtó előtt épp csak lelassítva igyekszem kivenni valami zajt bentről, de hiába. Nem hallok semmit, egyetlen árva hangot; a sóhaját vagy a zsákot tartó lánc csörgését sem. A terem akár üres is lehetne, de Rékától tudom, hogy nem az. Ő mondta azt is, hogy Hayden egy félőrült megszállottságával jár ide a Baszódj meg-incidens óta, és azt is hozzátette, hogy jobb lesz, ha mihamarabb módot találok arra, hogy ez megváltozzon.
Nem szokásom locsogó-fröcsögő fenyegetéseknek bedőlni, nem is a barátnői indulat hozott ide. Annál valami sokkal rosszabb: a meg nem értés és az együttérzés szerencsétlen kettőse.

Az ajtót mágiával zárom be magam mögött, és indulok el a láthatatlan ellenfelét - vajon kit képzelhet maga elé? tippem sincs - dühödten ütlegelő vörös irányába. Útközben belekapaszkodok egy zsámolyba, amit vele szemközt, a zsáktól alig néhány méterre teszek le, s leülvén rá, erősen szuggerálni kezdem őt. Nem mozdulok, nem szólalok, a szemem sem rebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846130#post846130][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.03. 14:07[/b][/url]

Van aki a meditációra esküszik, van aki az alvásra, van aki a zenére, ha nyugalmat keres. Elég furcsa ellentmondás, hogy a nyugalom állapotát akkor éli meg, amikor igazán aktív. Sokkal szívesebben korcsolyázna, küzdene a korongért a jégen, de be kell érnie azzal, amit a gép dobott.
Fülében a hetvenes, nyolcvanas évek legnagyobb slágerei szólnak, leginkább érzelmi okokból: ezt a listát az apukája rakta össze neki, hogy ha már személyesen nem is lehet vele minden nap, legalább így érezheti a szeretetét és a támogató jelenlétét. Persze, ha itt lenne, biztosan beleszólna, hogy magasabbra, erősebben, ívesebben, de ezzel együtt is imádná az összes vele töltött percet.
Épp egy rúgást próbál prezentálni, mikor látóterében feltűnik az ismerős sziluett, majd helyet foglal vele szemközt. Ennyi elég, hogy kizökkenjen, és egyensúlyát elveszítve köríves rúgás helyett egy egyenes orra esést mutasson be. Tompán puffan, de néhány másodperccel később már tápászkodik is fel. Elvégre nem az a típus, aki percekig a földön heverészik, még ha sérült bokája jelzi is, hogy nem kéne úgy kapkodni. Kirángatja a fülhallgatót füléből, szusszan egyet, és leül a földre, kellő távolságot tartva Árontól. - Igen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846131#post846131][b]Létai Roland - 2022.05.03. 16:02[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem élvezem azt látni, hogy lenyugtatja magát. De nem fogom piszkálni, mert jól jön a pénz, meg egyébként is tök jó tapasztalatokat szerezhetek, ha nem túl nehéz projekteket viszek véghez. Persze egyszerűbb lenne a gyógyító mellé szegődni, de abban mi lenne a kihívás. Amúgy is inkább edző vagyok, mint gyógyító. De legalább gyorsan eljutottunk oda, ahová először kellett volna, hogy tulajdonképpen miért is sántít. Így, hogy el volt takarva az egész, ráadásul gondolom én heg nélkül gyógyították meg, biztos, hogy ránézéssel nem fogog semmit sem találni. Végül csak kiderült, hogy volt egy kviddicsbaleset. Nyilvánvaló, hogy hallottam róla, mert mesélték és egy csomóan szörnyülködtek, hogy majdnem ott hagyta Rozina a tejfehér fogsorát, csak engem azon kívül, hogy nem halt bele, nem érdekelt tovább. Az más kérdés, hogy ha muglik között lennénk, talán még rávitt volna a rosszsors, hogy meglátogassam. De így nem sok értelmét láttam, most viszont egy kicsit jobban érzem magam, hogy a varázsorvoslás sem kifogástalan. vagy a varázsrehabilitáció? Végül is mindegy, a lényeg, hogy Rozina nálam kötött ki, még, ha nagyon nem is akart.
- Szerintem meg nem kérek sokat, főleg ha tudok segíteni. Ha nem, valamennyit visszaadok, de a befektetett energiáért fizetned kell. Nézd a jó oldalát, ha nem sikerülne kihoznom belőled a járót, akkor nem nyúltalak le - újabb válvonás, egy Roli-vigyor, és a tárgyalásunk jól halad. Kezet is nyújtok neki, ha ő elfogadja, kap tőlem egy határozott kézrázást. Mennyit fejlődtem, hogy nem egy éjszakát kértem tőle, nem igaz? Átvettem a mappáját, majd bngészni kezdtem, de csak úgy felszínesen. Erre nekem több idő kell, nem vagyok orvos, talán még konzultálok is valakivel majd, mert nem akarom elcseszni neki a büdös lábikóját.
- Hmm? - pillantok fel a kérdésre és nézem őt, amíg 100% nem lesz a feldogozottság. - Megvagyok. Csajokat edzek, készülök az aurori pályára, meglátjuk mi lesz belőle. Mondjuk lehet, hogy tanulnom kéne még valami extrát, de ha más nem, majd nyitok egy fitnessz termet, vagy dolgozok egyben - vonok vállat és összecsukom a mappát. - Ezt legközelebb visszaadom, oké? - kérdeze, de inkább kijelentésnek szánom. Csak hát rohadt kedves vagyok, és kérdezek. - És veled? Pasik körülrajongnak, mi? - nézek végig rajta szemérmetlenül, de nem túl sokáig. Nem fogom megbámulni, csak amennyire szükséges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846172#post846172][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.05. 09:47[/b][/url]

Elfordítom az arcom, mikor látom, hogy egyensúlyából kibillenve dőlni kezd. Nem pattanok fel, nem rohanok torkomban dobogó szívvel, hogy álmai hercegeként alá csússzak és ő - mesébe, de legalábbis színpadi jelenetbe illően - karjaimba omoljon, és áhítatos tekintettel pillantson fel rám. Annyit tehetek, hogy a balesetről tudomást sem véve elegánsan elfordulok, és csak azután nézek vissza, hogy megszólít.
A választ azonban hiába is várja, elmarad. Nincs mit mondanom neki, egyrészt, mert zaklatott állapotban van, és köszönöm, de a korábbi baszódj meg szituációt semmi kedvem megismételni, másrészt nem is rajtam a sor, hogy utána fussak, mégis itt vagyok. Az ajkaim ha mozdulnak is, csupán az izmok véletlen összehúzódását vagy egy akaratlan grimaszt tudok okolni érte. Mert nekem eszem ágában sincs megmozdulni, én nem szólalok és a szemem sem rebben. Csak nézem őt, és a haragommal vívok néma küzdelmet.
Kisvártatva aztán előveszek a mellkasomon keresztben futó övtáskából egy viseltes füzetet meg egy fekete ceruzát, és elhelyezkedve rajzolni kezdek. Fel-felpillantok, közben a lapra halvány segédvonalakat húzok. Szeretném, ha az a méreg és indulat, ami még Hayden bőre alól is süt felém, ott maradna a füzetemben, fekete vonalakba zárva, örökre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846173#post846173][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.05. 10:21[/b][/url]

Legalább van benne annyi tapintat, hogy ne bámulja meg nyíltan bukását. Ez jó. Sokkal jobb, mintha aggodalmasan fölé hajolna, megpróbálná fölszedni a földről, vagy ilyesmi. Nincs szüksége erre az aggodalomra is, így is gyűlöli, hogy vannak, akiket minden percben nyugtalanít, hogy mi van vele. Nem szeret problémás lenni. Mélységesen gyűlöli, hogy ennyire szánalmas.
Ülnek, és nézik egymást. Kérdezett, és ha nem kap választ, hát ez van. Nem küzd a szavakért, felesleges lenne. Ismerős ez a közéjük feszülő csend, bár legutóbb, mikor így ültek egymással szemben kicsit kevesebb volt a feszültség a levegőben. Most szinte tapintani lehet a haragot, sűrűvé és fojtogatóvá válik tőle a levegő.
Kétségkívül meghökken egy pillanatra, mikor előkerül a vázlatfüzet. Sok mindenre fel volt készülve, de erre... erre nem. Igyekszik kontrollálni az arcára kiülő döbbenetet, és normális állapotba rendezni vonásait. Kétségkívül bosszantja a szituáció, de nem tesz ellene semmit. Inkább kikapcsolja a fülhallgatóból még mindig kiszivárgó zenét, hogy végleges és teljes legyen a csönd kettejük közt. Többet nem mozdul, nem szól, csak nézi a rajzolót. Csak a lassan véresre rágott ajkai árulják el, mennyire ideges valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846381#post846381][b]Szilágyi Rozina - 2022.05.12. 18:12[/b][/url]

- Jó igaz, alkudozni még mindig jobban tudsz nálam - vallottam be, ahogy még egy halovány mosoly is felütötte a fejét az arcomon. Eszembe jutott a kis Roli, akivel még napi szinten hülyéskedtünk, meg elcseréltük a csokikat és cukorkákat, nem beszélve a varázslókártyákról…és persze, hogy mindig ő járt jobban. De ez már rég volt.
- Benne vagyok - biccentve kezet is ráztam vele, határozottan, ahogy kell. Aztán míg ő a mappa tartalmát nézegette, addig lopva azt fürkésztem, hogy mennyire megváltozott. Már csak haloványan lehetett felismerni vonásaiban az ifjú Rolandot.
- Na ez meg sem lep - nem nevettem fel hangosan, inkább csak elmosolyodtam, aztán meg le is görbült a mosoly az arcomról, mert ahogy visszaemlékeztem, akkor romlott meg a viszonyunk, mikor Roland elkezdett a csajok után forgolódni. Addig nagyon jóban voltunk, de utána megváltozott, meg én is. Ő komolytalanabbnak tűnt, én meg talán túl komolynak. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy auror lesz, a kincsvadászt előbb kinéztem volna belőle.
- Persze, vidd el nyugodtan, csak vigyázz rá, mert nincs több példányom - a lelkére kellett kötnöm, egy kicsit felmerült bennem az aggodalom szikrája, hogy vajon mennyire megbízható ilyen téren, de mivel kezet ráztunk, úgy döntöttem, hogy megadom neki most a bizalmat. Csak nem lesz olyan laza, hogy elveszítse a nagy csajozások közepette.
- Persze, hogy nem - eszembe jutott, hogy odaszúrjam azt a mondatot, amit egyszer a szájából hallottam, amikor egy másik sráccal beszélt. Éppen téma voltam köztük, és nevetve magyarázott rólam. Rosszul esett, de ha akkor nem szóltam érte, most már nem fogom neki felemlegetni.
- Hát akkor…köszi, hogy megnézed. A következő alkalommal fizetek majd, és akkor el is kezdhetnénk az edzést - amolyan búcsúnak szántam, így ha nem kérdezett, intettem felé, majd elköszönve visszabattyogtam a saját házam környékére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846570#post846570][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.19. 08:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846610#post846610][b]Reiner Kende - 2022.05.20. 20:14[/b][/url]

Ma csak kétszer sétált vissza a szobájába, hogy megnézze Csipesznek adott-e enni vagy rosszul emlékszik. Figyu, tulajdonképpen a kislány nem panaszkodhat -még él -, a keresztapja gondját viseli. Az más kérdés, hogyan fogja a dolgot megoldani majd a szezonban, mert hamarosan Fina, ami annyit jelent, hogy lógni fog a bele. DE MOST MÉG!...
Csütörtök van, az idő fasza, nem is kell ennél több, csak a Szösztalicska az oldalán ahhoz, hogy legyen még valami ebből a napból. Kivételesen nem a padlásra másznak fel sörözni, mivel detoxra megy a homokszőke a következő hónapokra. Értsd.: nem alkoholizálhat, mert ront a teljesítményén, márpedig mezőnyváltás ide vagy oda, dobogón fog állni. Lazább napok is kellenek, plusz ráfér a másikra, így kicsit hasznos, brutál kellemes módon fogja a dán lányt, és elviszi az edzőterembe. Nem, Reiner Kendében nem bujkál a kisördög, hogy ezzel elérje a fél kastély lemészárlását, elvégre ő ott lesz vele. Megnyugtat ez bárkit is? Az most mindegy.
Előre a teremhez ment, és a gépektől távolabb eső kosárpályán pattogtat egy labdát. Oké, úszik, az sem az aranyvérűek büszke sportja, erről bárki eldumálhat a szüleivel, de ez a pattogó labdás sport mindig is tök érdekes volt számára. A muglik tiszta kreatívak tudnak lenni. Fogja a labdát, hosszú, szikár alakját kihúzva fordul a kosár felé, de csak a lánc csörög, majd a narancssárga laszti kiábrándultan, egyre lassabb ütemmel pattog végig a pályán. Mozgását úgy követi Kende bólogatása, akár egy kölyökkutya.
Az ajtó felé pillant, egyik keze kócos hajába túr. Frankón reméli, hogy Mae nem tévedt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846849#post846849][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.26. 23:17[/b][/url]

A vibráló csend kezd megnyugodni. Egészen baártságossá, kényelmessé szelídül, már nincs benne az a fajta feszültség ami minden pillanatban azzal fenyegetne, hogy egymásnak esnek. Leglábbis a szó erőszakos értelmében. A másikról egyelőre jobb is, ha nem beszélünk.
Magán is érzi a csend változását, bár arckifejezése nem változik drasztikusan, izmai elernyednek, már nincs meg benne az az ugrásra kész merevség. Önkéntelenül kezd el hümmögni egy ismerős dallamot, valamikor, mikor észre sem veszi. Jobban esik úgy léteznie a zajtalan térben, hogy ők maguk mégiscsak generálnak valamiféle zajt. Vele szemben serceg a papíron a ceruza, viszonoznia kell hát ezt a bensőből fakadó hangot. Mindketten úgy ülnek most itt, hogy kivetítik egynásra életük egy fontos szegmensét. Halk dudorászás mellett ksézül a portré. Mindkettejükből van ebben valami, valami természetes és önkéntelen. És ez tetszik Rókának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847055#post847055][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.31. 08:02[/b][/url]

Dúdoló hangja libabőrként fut végig karjaimon, tetovált bőrömön meg-megemelve a szőrt; talán nem látja, de felpillantok rá, mikor ajkai között kiszökik a dallam, amit ismerek. Ujjaim között megáll a ceruza, hegye nem serceg többé a papíron, s megengedem az arcomnak, mozduló államnak, hogy a lányra emelkedjen. Nem tudok betelni vele, bárhogy is szeretném. Tekintetem göndör fürtjei közé keveredik, belső fülemben mintha el nem sóhajtott sóhajait hallanám, és ennyi volt, őket addig feszesen tartott, de most szíjukat veszített gondolataim máris messze járnak, a testem pedig reagál.
A levegőt hosszan szívom, s engedem ki, pillantásomat közben a készülő rajzra szegezem. Kényszerítem magam, hogy Hayden grafitszemeivel foglalkozzak, még a fejemben kibontakozó erotikus kép ellenére is. Mert odabent őrajta már sem pulcsi, sem más nincs, és én meztelen combjai között eltűnve, a legédesebb ízt forgatom nyelvemen.
Aztán felpillantok, igazán, és ha ő is épp így tesz, és a két szempár találkozik, hát láthatja az enyémben izzó tüzet, az őt felfalni vágyó férfit, azt a semmihez sem fogható akaratot, amit csak akkor érzek, ha ő a közelemben van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847057#post847057][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.31. 10:15[/b][/url]

Látja, hallja a változast. Csak futólag pillant a szembenülő arcára, hogy zöldjei utána ismét válla fölött elpillantva, a falon állapodjanak meg, mint eddig. Erőszakosan küzd azért, hogy vonásai továbbra is ugyanazzal a rezzenéstelen semlegességgel maradjanak mozdulatlanul, mint amire eddig is törekedett. Nem árulhatja el magát. Még nem. Foglalkozzon csak Áron a rajzával, a készülő portréval.
Néhány röpke pillantra úgy tűnik, sikerül visszatérniük az elmúlt percek állapotába. A vörös dudorászik, a férfi helyette papírra vetett képmására függeszti tekintetét. Ez jó.
Inkább jónak tűnik, míg meg nem érzi magán azt a pillantást. Tekintete úgy fonódik össze Áronéval, mintha muszáj lenne ráfüggesztenie szemét. Egészen megbabonázza az a vad vágyakozás, az az akarat, amelyet kiolvas a másik pillantásából. Az emlékek hirtelen törnek felszínre és lepik el elméje minden apró szegletét, képkockáról képkockára játszódik le benne az az éjszaka. Meg akarja ismételni.
Ennek ellenére mégsem moccan. Legalábbis nem ül közelebb, de testtartása megváltozik. Kibogozza törökülésbe hajtogatott lábait, maga elé nyújtva azokar, két kezével megtámaszkodik csípője mellett, felsőtestét megbillentve hátra. Nem szól, nem moccan, csak ül, vár, és néz. Tekintete többet mond minden szónál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847060#post847060][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.31. 11:09[/b][/url]

B O N G Y O L A femme like you

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847064#post847064][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.31. 12:14[/b][/url]

Mindketten ugyanazzal a feszült figyelemmel ülnek, mint a prédára lecsapni készülő vad. Hogy ma melyikük a vadász, és melyikük az áldozat, még nem dőlt el igazából. Megtehetné, hogy ő lép, hogy bekapcsolja a ragadozó üzemmódját, de a büszkeség és a gyávaság egyszerre tartja vissza ettől. Furcsa ez a kettősség benne, mert igazából még nem tudja, mi lenne jobb: ha végre összekapná magát, és erős független nőként megtenné az első lépést, vagy ha hagyja magát.
Fejében megvan a forgatókönyv, talán túl élénken is, minden apró mozdulatot lát maga előtt, amit véghez kellene vinnie. Ahelyett azonban, hogy tagjait mozgásra bírná, inkább csak mélyet sóhajt, hátha a mély levegővel szervezetébe juttatott oxigén segít majd tisztábban látni a helyzetet. Mint a pályán, itt is szüksége van tiszta fejre, jó stratégiára és hatékony munkára. Háromból hármat azonban nehéz megvalósítania, miközben így néznek rá.
Ismét helyezkedik, kezeit előrébb húzva előrébb dől, mintha így szeretne közelebb kerülni Áronhoz. Ez a néhány centi semmi ahhoz a távolsághoz képest, ami elválasztja őket, mégis, valahol el kell kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847387#post847387][b]Romhányi M. Áron - 2022.06.07. 10:22[/b][/url]

B O N G Y O L A femme like you

Damm, damm, damm. Damm, damm, damm. Ütemesen dobol a szívem, és már érzem a zsibbadást is, azt a bizonyost, a semmivel össze nem téveszthetőt. A testem vibrál, én mégis húzom az időt. Szúrós tekintetem az övében, a lelkéig hatol, és bár hihetnénk, az nem kérdez, nem kér engedélyt. Csupán ott van; megingathatatlan állandóságot képezve közöttünk. Csakugyan ez lehet az emberi lét egyik legszebb pillanata, ezt kell a végtelenségig kitartani - olyasmi, ami majd egyszer, a legvégén, mielőtt megszűnök mostani formámban létezni, visszatér hozzám. Talán pont ugyanitt leszek majd, hogy pont ugyanígy lássam. Ő a legtökéletesebb lény, akivel valaha találkoztam.

Aztán - egyik pillanatról a másikra - kiesik kezemből a ceruza. Le sem pillantva csukom rá a füzetet, amit már felegyenesedés közben dobok a zsámoly mellé. A következő lépésnél a nyakamba akasztott övtáskából is kibújok, és egy újabb lépést téve, már Hayden előre nyújtott lábai fölött állva fekete pólómtól is megszabadulok. De még most sem engedem a tekintetét; látni akarom, ahogy pillantása vonalról vonalra siklik rajtam. Látni akarom az érzéseit, amit a tetovált test látványa és a piercinggel átszúrt mellbimbók váltanak ki belőle. Látni akarom, megrémíti-e a (majdnem) meztelen valóság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847390#post847390][b]Hayden M. Wilson - 2022.06.07. 11:32[/b][/url]

Megdöbbentően nyugodt. Idegesnek kellene lennie, veszélyben éreznie magát, ehelyett annyira természetes és ösztönös ez az egész kettejük közt, mintha mindig is így lett volna, és sosem szakadna meg. Kétségkívül összeköti őket valami, találkozásuk első pillanatában egyértelművé vált, hogy találkozniuk kellett, dolguk van egymással. Bele sem akar gondolni, mi lett volna, ha aznap nemet mond barátnője újabb idétlennek tűnő ötletére. Biztonságban érzi magát, hiába tudja, hogy veszélyes vizekre evezett, ahol megütheti a bokáját.
Ugyanazzal a kíváncsi, feszült várakozással teli, vággyal bélelt pillantással követi a mozdulatokat, mint amivel eddig tekintetébe kapaszkodott. Néhány másodpercre vissza is tér a lelkéig hatoló szúrós szempárhoz. Ahogy a fekete anyag a földre hullik, zöldjei elindulnak felfedezőútjukra. Nem kapkod, minden részletet alaposan megfigyel, be akarja fogadni az egész látványt. Villanásnyi emlékként felrémlik benne az alkalom, mikor kulcscsontja alatt feszülő farkasa készült, figyelmét azonban hamar visszairányítja a felette tornyosulóra, már-már kifejezéstelennek tűnő arcára pedig pimasz, elégedett mosoly költözik. Határozottan elégedett a látvánnyal.
Bár nem kért engedélyt semmihez, most mégis kap. Bal kezét felé nyújtja, így bár pontos szándékai nem világosak, az egyértelmű hogy szeretné közelebb érezni magához. Sokkal közelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847523#post847523][b]Marina Darik - 2022.06.10. 23:47[/b][/url]

#dühkezelés
#dühösvagyok?
#badass
#LostBoi

Igazából Kende bármit mondott, Mae akkor is benne lett volna. Ha közli, hogy pingvineket akar nézni, elutazik vele az Antarktiszra is - mert ugyebár ott nagyobb valószínűséggel látnak, mint az állatkertben.... De nem, Kendének most formába kell jönni. Marina Darik meg keményebb edző mint bárki. Vagy legalábbis ha másról van szó. Ő maga általában inkább a kispadról szurkol, és valamilyen édességet fal, minthogy igazán részt vegyen ilyenekben. Kivéve a kviddicset. Na azt komolyan veszi. Fogjuk rá. Na de a lényeg, hogy nem ért hozzá, hogy boxoláshoz mi a francra is van szüksége az embernek. Szóval megpróbált okos lenni a mugli tárgyakhoz, és rákeresni azon a pókhálós bigyón, és ekkor kezdődött a probléma. Véletlenül egy ismeretlen embernek küldött el egy képet Kende helyett. Aki válaszolt. És ami a legfurább? Segített neki elkészülni. Lett egy új pajtija.
Miközben a terem felé haladt is ezzel az akárkivel beszélgetett a telefonján, a Lukács nevezetű srác meg szinte azonnal válaszolt neki, így csak kis lépésekben haladva közelítette meg az ominózus termet, és vele együtt szöszke barátját.
- Kende, Kende, Kende, nééézd - szaladt oda barátjához, és nyomta az orra alá azonnal a készüléket. - Lett egy új barátom. Nem tudom honnan jött, de ő mondta, hogy fonjam be a hajam, látod? - lapozott feljebb az üzenetezgetésben a barna, aztán plittyent egyet a készülék, és belemeredt.
- Azt mondta találkozni akar... - nézte a képernyőt meredten, aztán összecsapta a billentyűzettel, és egy vállrándítással zsebre vágta. - Akkor ez ennyi volt, merre megyünk? - zárta le a témát egyszerűen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847896#post847896][b]Romhányi M. Áron - 2022.06.16. 14:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=847898#post847898][b]Hayden M. Wilson - 2022.06.16. 15:39[/b][/url]

A helyszín minden, csak romantikusnak nem nevezhető, de az igazat megvallva Róka ábrándjaiban sosem szerepelt gyertyafény, baldachin vagy virágtenger. Ez a terem az,  ahol igazán otthon érzi magát, valahogy magától éretődőnek látszik, hogy élete ezen fontos fordulópontja itt következik be. Mert innen bármerre is halad tovább az útjuk, az biztos, hogy Hay élete gyökerestül meg fog változni.
Ahogy ujjaik összeérnek, eszébe jut mit mesélt Réka erről az érzésről. Pillangók a gyomorban, végigfutó bizsergés a gerinc mentén, a végtagokban, megmagyárzhatatlan izgatottság. Leírása tűpontosnak bizonyul, a lány testében eddig sosem tapasztalt reakciók mennek végbe. Annyira más, annyira újszerű, de legfőképpen annyira jó. Mintha tényleg így kellene lennie. Lehunyt szemmel adja át magát az érintés csodájának, teret adva Áronnak a szeplők csodálásához. Sosem gyönyörködtek még benne így, újabb tétel, amit felírhat az első dolgok listájára.
Ajkaik találkozása már ismerős érzésként üdvözli, mégis egészen más, mint az eddig tapasztaltak. Ha ilyenkor képes lenne gondolkozni, minden bizonyára felmerülne benne, hogy vajon minden alkalom ennyire más-e, de ezzel a gondolattal kénytelen lesz később foglalkozni, ha végre egyedül maradt és átrághatja, mi történt pontosan. Egyelőre megelégszik azzal, hogy kiélvezi a pillanatot, annak minden velejárójával együtt. Jobbjával továbbrais tartja magát, míg balkeze előbb a rellonos vállára, majd onnan a tarkójára csúszik. Tökéletesen kezdőnek és teljesen tapasztalatlannak érzi magát, így feladja a tudatosságot, és ösztönből cselekszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=848910#post848910][b]Romhányi M. Áron - 2022.07.05. 19:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=850346#post850346][b]Reiner Kende - 2022.07.31. 22:49[/b][/url]

Fel kell fogja a felelősséget, ami rajta van. Hogyha van egy ötlete a Szösztalicska mellett azt kétszer, vagy háromszor gondolja át, mielőtt megszólal, mert a lány képes lenne őt követni. Fel kellene. De a felelősség szóval valahogy félre mennek a dolgok. Kit álltatunk? A srácnak halvány lila fingja sincsen róla, hogy mit csinál, arról meg pláne nem, hogy Marina pingvinezne vele az Antarktiszon. Ha Kende tudná, már ott lennének. Helyette most bámulhattja az elpattogó kosárlabdát, mielőtt azt elnyomja az ismerős hang.
Lassan emeli meg a fejét, pillantása ráérősen találja meg a barna tekintetét, majd azzal egyidőben szélesen elmosolyodik.
- Mi a pálya? - a kérdést sem fejezi be, amikor egy telefon épül az arcába. - Felszedtél egy fodrászt? - szemöldöközve néz a képernyőről a Szösztalicskára. Le is akad a fejénél. Kende keze megemelkedik, és mintha be lenne szívva elkezdi taperolni a fonatot.
- Ez tökre állat - bókol a lánynak, másik keze is beszáll, majd vigyorogva paskolja meg a barna fejebúbját. Halkan nevetve biccent oldalra.
- Abba a sarokba, a zsákokhoz - hátrál egy lépést. - Hoztam neked is bandázst a sajátjaim közül - zsebeiben kezd turkálni és adja oda a tekercseket a lánynak. Oda lépked egy ládához, felpattintja és a boxkesztyűk közül választ két tízeset. Felkelve hajítja a lány felé.
- Ezeknek jónak kellene lennie a T-rex kezeidre is - nevetős hangját vigyora követi mielőtt még elkezdené a bandázst feltekerni. - Megmutassam, vagy tekerjem rád én? - kérdezi, pedig nyilván az előbbivel fognak menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=850514#post850514][b]Marina Darik - 2022.08.02. 22:36[/b][/url]

#dühkezelés
#dühösvagyok?
#badass
#LostBoi

Nem is nagyon zavarja, hogy a másik a fejét taperolja, ezek ketten mindig olyanok, mint két majom, ez a jelenet sem újdonság nekik.
- Aham, muszáj volt valaki randomot találnom Ádám helyett. Legalábbis a tinifilmekben ez mindig megoldás - vonta meg a lány a vállát. Hangja ugyanúgy hongzott, mintha csak azt mondta volna, hogy belapátolt nyolc palacsintát ebédre. Merthogy azt tette. Ki tudja hova fér el benne ennyi kaja.
- Oké - bólintott, és kezével még tisztelgett is, mielőtt átvette volna azokat a fura izéket. A két csomó szinte mintha csak parancsra tették volna kibomlottak és a lány kezéből indulva lógtak alá. - És ez arra kell hogy...? - nézett kétkedve a szalagokra, és egyiket a másik után csapkodta a lábának. Aztán meg még két kesztyű is neki lett dobva. Kende igazán nem ismerheti a képességeit, ha azt hiszi tényleg elkapja őket, miközben másik két dologgal van elfoglalva. Szóval ahelyett, hogy egy hülye módjára próbált volna mindent is megtartani, aminek a vége a minden elejtése lett volna, szimplán csak hagyta, hogy becsapódjanak a puha szivacsok, és onnan hulljanak a lába elé.
- Pfff... hogy érted, hogy t-rex kezeim? Az én kezeim teljesen normálisak. Egy t-rexé ilyenek - húzta be a hóna alá a kezeit lány, és mint egy fogyatékos kezdte el rázni a karjait, ami a bandázzsal együtt még hülyébben nézett ki. - Nekem meg ilyen hosszúak - nyújtotta ki végül, hogy Kende teljes valójukban csodálhassa meg őket.
- Ahogy könnyebbnek gondolod. Sose boxoltam még - jegyezte meg a lány, bár ezt valószínűleg egy nézésből megállapítja az ember. Vagyis nem teljesen, mert a haja, na az odaillett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=850519#post850519][b]Reiner Kende - 2022.08.02. 23:39[/b][/url]

Pislog párat, újra ki kell várni, hogy vágja, hogy az Ádám az valójában tényleg Ádám és nem Áron… Ákos? Tökmindegy, nemsokára úgyis megint másik nevet kellene megjegyeznie, ha mondja. Jó ez így. - Spanolj csak, ha meg le kell rázni, csak szólj - bólint és már lép is a cuccokért.
Egyik keze a tarkóján, másik a zsebében, ahogy kitekeredve nézi a lányt és most fogja fel mit vállalt be.
- Arra kell, hogy tartsa a kezed és kevésbé sebesedjen ki, ha majd vered a zsákot - mutat is a plafonról lógó bokszzsák felé. - Plusz, ha Létai után veszed fel a kesztyűt, ki tudja mi ragad rád - röhög fel. Nem egy finnyás gyerek, de ha nem arról van szó, hogy valakivel összetapadva izzad, hanem más büdös levetett cuccairól, akkor skippeli. Jó oda az a bandázs.
A terem falairól Kende őszinte röhögése, amolyan állat módjára csapódnak is le miközben a szövege mellé még végig is néz a lányon. Hasára simul a keze, ahogy levegő után kap. - Csodálatos karjaid vannak, tényleg. Pakolunk rá egy kis izmot… - lép Marina mellé. - Úgy még t-rexesebb leszel - teszi hozzá egy hatalmas szemtelen vigyorral a fején.
- Nem mondod? Ezt sikerült összetennem, Szösztalicska, ennyire még nekem is megy - bólogatva dobja le a lábai elé a kesztyűit, ahogy a lány kezéért nyúl, majd egy mozdulattal visszakéri a bandázst is - Inkább rád tekerem én, mielőtt kicsinálod a csuklódat és vihetlek a gyengélkedőre. Azért az szép lenne. El sem kezdünk semmit, de már ott vagyunk - ingat a fején, mert nem, nem. Mae szépen biztonságban sérül meg… ennek így semmi értelme mi? Hm. - Ne sérülj meg lehetőleg sehogysem, oké? - mondja amikor már a bandázst rutinosan forgatja az apró, igenis t-rex ujjak között. Hamar át is megy Marina jobbjára. - Frankó. Mehet rá a kesztyű - bólint és kezd bele a sajátjába.