A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=630413#post630413][b]Tóth Lola - 2016.10.23. 15:20[/b][/url]

Már-már annyira szokványos család vagyunk, hogy még az is be van osztva, i mikor megy bevásárolni. Erre az egész hétre pedig én lettem felírva, mert nem vetettem be az ágyat, és anya természetesen kiakadt. Egyre több dolog miatt akad ki, ami velem kapcsolatos, ami amúgy zavar, de nem igazán akarom felhozni, mert akkor biztos csak rosszabb lenne. Ujjaim között szorongatva a listát - amin szinte semmi varázsos dolog nincs, csak ami rettentően muszáj - kanyarodok be egy szűkebb utcába, hogy lerövidítsem utam. Egy kicsit összébb is húzom magam, nem mintha amúgy nem elég elég alacsony, pedig a bakancsomnak vastag a talpa, és emel rajtam pár centit (!!). Soha nem fogok megnőni. Pedig párszor már kértem a magasságot, hogy működjön együtt a korommal, de eddig úgy tűnik, hogy nem vannak barátságban.
- Ó - megtorpanok, ahogy megérzem két szempár lentről érkező figyelését, aztán leguggolva el is mosolyodom. - Hát szia - ahogy a fejem egy szintbe kerül a Huskyéval kedveskedve túrom ujjaim a puha, réteges bundába, mire kapok egy kutyapuszit az arcomra. Szeretem az állatokat, a húgomnak is van kutyuládéja, meg nekem is van egy macskám, aki majdnem akkora mint én. Szóval az állatkák is szeretnek engem, ez ilyen kölcsönös dolog.
- Hol hagytad a gazdád? - oldalra billentem fejem, ahogy próbálom megkeresni a nyakörvét. Azon szokott a legtöbb értékes információ lenni, a neve, vagy a gazdi neve, vagy akármi, ami segít visszaszolgáltatni. Már ha van.