A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=630412#post630412][b]Farkas Balázs - 2016.10.23. 15:00[/b][/url]

Átfagyott ujjait meleg szövegkabátja zsebébe csúsztatja, vállával eközben összeütközik egy mellette elhaladó fiatal nőnek, akitől halkan elnézést kér, majd fejét lehajtja és tovább folytatja útját a piactér még a hideg őszi napon is nagy forgatagában. Nincsenek ugyan annyian, mint egy melegebb, tavaszi napon, de a történtek után neki még ez a közepes mennyiségű ember is épp elég sok. Egy pillanatra feltekint, hogy megkeresse valahol méterekkel előtte haladó lakótársát, a szürke hátsó mozgását gyorsan megtalálva aztán visszahajtja fejét. Rutinosan kerülgeti ki a mellette elhaladó, olykor az egyik árusnál nézelődő embereket, az eladók kiabálását meg sem hallja. Nem szándékozik semmilyen tojást vagy tatuepét venni, varangydudvára pedig még a legrosszabb napjaiban sincs szüksége.
Maya igazán élvezi a mai sétát. Hetek óta a mai az első alkalom, hogy a házuk és a falu szélén álló stég közti útvonalat átalakítva, másfelé induljanak kora délutáni séta gyanánt. A tömeg és az árusok kiabálása sem riasztja vissza attól, hogy a lemaradt aurorra ne is figyelve vesse be magát a forgatagba és a lehető legtöbb mindent felfedezze azon rövid idő alatt, amíg a hideg ellen vastag kabátjába burkolózó férfi vissza nem fordítja. Körmei hangosan kopognak a piactér kövén, a vidám hangok és kiabálások azonban elnyomják zaját, majdhogynem hangtalanul szlalomozik a tömegben.
Maya aztán egyszerűen eltűnik előle. Az előbb még jól látta, ahogy befordul jobbra a sarkon, amikor azonban követné, elveszti a szürke hátat. Idegesen fújja ki a levegőt, kezeit még mélyebbre süllyeszti zsebében és mivel mást nem tehet, hát elindul utána arra, amerre legutóbb látta. Nem olyan nagy ez a piactér, az viszont aggasztó, hogy milyen alakok járnak erre, Maya fajtatiszta husky, bizonyos helyeken pedig nagyon sokat ér, aurorunk tehát kezd egy kissé kétségbeesni. A mellette elhaladó fekete köpenyes varázsló sem nyugtatja meg, lépteit megszaporázza, állkapcsa megfeszül, ahogy a tömegben ismét lakótársa után kezd kutatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=630435#post630435][b]Farkas Balázs - 2016.10.23. 18:27[/b][/url]

Szapora léptekkel tör utat magának a tömegben, egy idő után az emberek inkább félrehúzódnak előle, mielőtt ennek a nagy sietségnek frontális ütközés lenne a vége. Tekintete ide-oda cikázik a lábak között, de sehol sem látja lakótársát. Képtelenségnek tartja ugyan, hogy csak így eltűnjön, de nem mondom, hogy nem fordul meg a fejében: elvégre ez a varázsvilág, valaki egyszerűen megfoghatta és elhopponálhatott vele. Összeszorítja fogait, hogy kiűzze az ilyesfajta gondolatokat a fejéből, majd folytatja útját arra, amerre feltételezhetően az állat ment. Igazából csak remélni tudja, hogy Maya tényleg ezt az utat választotta és nem az ellenkező irányt találta szimpatikusabbnak. Aztán megpillantja. Ott ül egy kislány előtt, farkát hevesen csóválja, tagadhatatlanul élvezi a simogatást. A férfi elindul a páros felé, épp akkor ér oda, mikor Lola ujjai a nyakörvön lógó bilétára foghatnak.
- Elnézést kérek a nevében is a viselkedéséért, téged valamiért roppant szimpatikusnak talált - némi gúny fedezhető fel a hangjában, pillantása azonban egészen szelíd, majdhogynem kedves marad, mikor először a kutyára, majd az eridonosra pillant. Szinte ösztönösen kezd el szabadkozni az eb miatt, holott erre semmi szükség nem lenne. - Remélem nem ér maradandó károsodás miatta, igazán a lelkemre venném.
Kissé begörnyedve áll a páros előtt, tekintete a lányka és a husky között cikázik, kezeit még véletlenül sem venné ki a zsebéből, hogy esetleg elhúzza onnan a kutyát, ne terrorizálja már szerencsétlen eridonost. Úgy látszik nagyon jól megvannak, Maya pedig, hogy ezt az olvasók számára is bizonyítsa, ismét heves farokcsóválásba kezd, egy pillanatra hátralép gazdájához, majd orrával bökdösni kezd a lány kezét.
- Javíthatatlan vagy - sóhajtva csóválja meg a fejét, aztán lehajol és egy óvatos, de határozott mozdulattal eltolja lakótársát a lány felsőtestétől. - Köszönöm kisasszony, hogy megállította, máskülönben nem tudom, hol értem volna utol.
Szokatlanul halk és kedves a hangja, magához és a mindennapos viselkedéséhez képest már túlságosan is, de Maya mindig is olyan érzéseket váltott ki belőle, amit mások elől szívesebben rejt el.