A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=452254#post452254][b]Elena Rose - 2015.01.12. 21:59[/b][/url]

Sötét, nyirkos, félelmetes, ha egy szóval kéne jellemezni ezt a helyet, csak annyit mondana az ember; barátságtalan. Legalább is este, hisz nappal ez a hely teli van emberekkel, akik mind valami csuda-csudi dolgot árulnak. Tulajdonképpen imád idejárni, no de így, sötétben nagyon is igazak rá a fentebb emlegetett jelzők. Akkor mégis mi a rákot keres erre Elena? Mert ugye, aki ismeri egy picit az tudja, hogy a lány inkább alszik cicapózba gabalyodva az ágy alatt, mintsem este a hidegben egy ilyen helyen kolbászol. Neeeem, ez már nem az egykori amnéziájának a műve, abból sikeresen kigyógyult, de hát akkor mi történhetett? A válasz egyszerű. Ő sem tudja, tulajdonképpen mi dolga lenne itt. Talán a kíváncsiság vagy épp a prefektusi énje sodorta ide, azonban teljes egészében nem tudna megfelelő indokot mondani. Vagy, ha igazán kreatív akar lenni, akkor mind a kettőre is foghatná a dolgot, mivel ma már mindenhol lődörögnek kóbor diákok, akiket az esti takarodóig össze kéne szednie, de viszont azt sem tagadhatja le, hogy vonzotta maga a tér. Volt már erre egy párszor, azonban este egyszer sem sikerült idekeverednie. Ma viszont igen, ki tudja minek köszönhetően. De, ha már sikerült a hőn áhított vágya, akkor körülnéz egy picit és, ha még szerencséje is van, sikerül elkapni pár erre császkáló diákot. Addig meg keres egy jó vattacukros bácsit.
Lassan szökdécsel ide-oda, közben benéz néhány magára hagyott pult mögé, megpiszkál egy-kettő lecsupaszodott fát, de vattacukor nem kerül elő. Talán erre nincs is ilyen? De hát, akkor mit fog enni, amíg a kis csínytevőket keresgeti? Ez így nem fair! Kell lennie erre valakinek, aki árul pár szép cuccmákot. Sétál még egy kört, aztán, mint valami elcsépelt krimiben, hirtelen észrevesz egy alakot a Piactér végén. Elena csapot-papot otthagyva rohan a nő irányába, azonban a nagy kapkodás miatt kiesik a hajából barátnőivel kreált fekete masnija, ezért hirtelen megtorpan és keresgetni kezdi a hajdíszt, közben azért fél szemét a nénin tartva. Olyan szívesen odamenne hozzá, hogy megkérdezze, merre van a vattacukros, de először meg kéne találnia a masnit. Nyááá, miért van erre ilyen sötét?  
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=452279#post452279][b]Elena Rose - 2015.01.12. 22:31[/b][/url]

Masnika, masnika! Merre lehetsz? Hogy a fészkes fenébe tudott így elbújni? Talán azért mert a hajdísz fekete, itt meg amúgy is sötét van...? Nem baj! Attól még meg kell lennie valahol! Kitartóan keresgél tovább, most már azonban két kézzel kutakodva a nyirkos földön. Lehet, hogy ez nem volt valami forradalmi ötlet, mert így elrántotta a fejét a néniről, és mire a kislány eljut odáig, hogy kiszabadítja magát a hajából, hogy lásson is valamit, a nő már nincs sehol. Vagyis hát ott nincs, ahol az előbb látta, szóval biztos elmehetett. De ilyen gyorsan? Meddig vacakolt Ő cuccaival! Vagy lehet, hogy csak képzelődött. Igen, biztos ez lehetett. Elenának nagy a képzelőereje, egy ilyen pici átverés az agyától már semmiség!
Szép is lenne, ha az idegen elment volna, mivel miközben a lány a földön babrál, addig a nő egy szempillantás alatt a háta mögött terem, de mivel Lena most se hall se lát, nehéz lenne észrevennie, még akkor is, ha csak egy egyszerű diák lenne. Az ismeretlen nem teketóriázik, rögvest feltesz egy kérdést a lánynak, Ő meg mint aki a legjobb barátját látja, vidáman felpattan a helyéről és a nála látszólag öregebb nőre mosolyog.
- Igen! Elvesztettem a masnimat. Hiába kerestem, nem találom sehol - szontyolodik el egy picit, ahogy arra gondol, talán a hajdísze már örökre a Piactér rabja lesz, vagy esetleg másnap egy másik gyerek elrakja magának. Talán az még rosszabb is lenne, mintha örökre itt maradna a földbe fagyva. Viszont hiába a masnit övező rejtély, a nő jelenléte valahogy nem bírja elkerülni a figyelmét. Van benne valami különleges, csak azt, ha elvennék az összes gumicukrát, akkor sem tudná elmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=499516#post499516][b]Elena Rose - 2015.07.23. 22:43[/b][/url]

Egy a harmincas éveit taposó hölgy csörtet végig a Piactér eddig nyugodalmas szegletén, kisebb standokat és embereket félrelökve az útjából. Jogos a kérdés, mégis mi bőszíthette fel ennyire a nőt, hogy képes legyen a fél piacot felforgatni? Csupán egy név kell, s máris megérti az ember, hogy mi a csuda folyik itt. Elena Rose, a negyedikes Piroska nevetve rohan végig a tömegen, nyomában a felbőszült nőszeméllyel, aki mindenféle csúnya szavakkal bombázza a lányt. Nem történt itt semmilyen katasztrófa, kérem szépen, csupán csak arról van szó, hogy Lena úgy gondolta, ideje magasabb színvonalra emelni a halball fogalmát, hogy holnap egész Bogolyfalva ezt a játékot játssza éjjel-nappal. Nincs abban semmi rossz, ha az ember lánya egy halott heringgel pofozza a másikat, nem?  És amúgy is, mióta nem látta Evét és ebből kifolyólag a lány barátját, Izzy-Dorry-t sem, az élet unalmas lett, mivel már nincs kit halott állatokkal ütögetni. Gwen tuti, hogy cuccostól vágná ki a toronyból, ha valaha megpróbálná, Eriket nem szándékozik pofozgatni, Alíz pedig necces témának bizonyul. Úgyhogy marad az ártatlan emberekre való támadás, és mivel a menekülés zárt helyeken elég nehézkes lenne, így inkább a nyitott tereken próbálkozik bevezetni új szórakozási módját. Azzal viszont nem számolt, hogy a másik félt is be kellett volna avatni a dolgokba, mielőtt rögtön a közepébe vágna. Na igen, ez talán fontos lett volna... De kit érdekel? Az emberek élvezik a műsort, néhány öregebb látogató kivételével szinte egytől-egyig sikerült mosolyt csalnia az emberek arcára, ami azért elég jó hír. Persze Elena nem úgy fogja fel a dolgokat, mint valami eget rengető tragédiát, számára mindez egyenlő a játékkal, hisz óvodás agyával számára ez nem is lehetne több egyszerű mókánál.
 - Hihi! Kapj el, ha tudsz! - Csacsogja amúgy is kislányos hangján, s a halat meglengetve a levegőben, tovább szalad, ahogy csak a lába bírja. Aztán egy egyszerű mozdulattal megszabadul a bűnkelléktől, a bűzölgő heringtől. Azt már nem figyeli, hogy hol ér földet az állatkája, túlságosan lefoglalja a tudat, hogy valahogy lerázza a nénikét, akiről már fogalma sincs, hogy merre lehet. A nagy rohanásban újabb kanyart hagy maga mögött, ám mikor a labirintusszerű piacsorok következő szakaszára érne, üldözője egyszeriben előtte terem, s erősen megszorítja Lena karját, így a lány nem tud menekülni, csupán vergődik össze-vissza, mint az imént eldobott állat, még amikor még élt.
 - Hééé! Engedjen eeel! Segítsééég! - Próbálkozik, hátha valaki a nagy bámészkodásban hajlandó lenne kimenteni ebből a helyzetből. Addig is ráncigálja tovább a karját és kiabál, ahogy csak a hangszálai engedik.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=514140#post514140][b]Elena Rose - 2015.09.06. 18:53[/b][/url]

- Mocskos kis csirkefogó! Hogy merészelsz engem halakkal pofozgatni, hm? Fogadjunk az utolsó Bumszalagbőrömet is Te vitted el! - Ordít a nő teljes tüdőkapacitással Lena képebe, egy jó adag nyálfröccsel megfűszerezve. Komolyan, Lena pofiján csak ennek a két mondatnak hála már annyi nyál gyűlt össze, hogy akár már csónakázhatna is benne. Hmm... csónakázás... nem is olyan rossz ötlet! Vajon egy rakat mogyoróban lehetne úszni?
- Néni... Van egy kis tálcája? Az első sorban láttam egy rakat mogyorót... Mogyogolni akarok! Néni is jön velem szörfözni? - Lenát cseppet sem hatották meg a nő vádló szavai, magához hűen válaszol neki, bugyuta anime figura képpel bámulva vissza a hölgyre. Persze lánykánkat sem ejtették annyira fejre, a szállingózó emberek sokaságában próbál keresni valamit, amivel elterelhetné az őt szorosan ráncigáló harmincas nőszemély figyelmét. Na nézzük csak... macska, Doxítrágya, jóskellékek, kadosszagyökér... Várjunk csak! Jóskellékek! Tavaly járt Jóslástanra, nem? Igaz, hogy egy kukkot sem értett belőle, de az a sok mugli rajzfilm nézés megtette a hatását, egy pár dolog azért megragadt neki!
 - Ah! Valamit látok a jövőjében! Valami... számára nagyon fontosat...! - Esik "transzba" Lena, ezzel pillanatnyilag összezavarva ellenfelét. Buta, mint a föld, de a színjátszás mindig is erőssége volt, ha másban nem is, de ebben legalább kimondottan ügyes szokott lenni. Mondjuk ezt az is tanúsítja, hogy a hölgyemény zavarodottan bámul a halpofit vágó két hajszínű humanoidra, aki a helyzetet kihasználva játssza tovább a szerepét. Persze a pillanatnyi gyengeség után a nő újra ordítani kezd, és a hőn szeretett ráncigálás is hamarosan újra akcióba lép. Komolyan! Ennek a házisárkánynak nincs jobb dolga? Díjbirkózó volt az összes rokona, hogy ilyen erős vagy mi? Ennek tuti, hogy másnapra nyoma lesz. Na jó! Akkor B terv. Keresni kéne valakit, aki kirángatja ebből a szituból. Jaj, de hát itt mindenki ismeretlen. Oké... azt hiszem egy darabig itt fog szobrozni. És ekkor, mint valami isteni fuvallat megjelenik a színen egy szőke hölgy, aki rögvest akcióba is lép, és gyorsan kiszabadítja Elenát támadója karmai közül. Megjött Piroskánk személyre szabott őrangyala, juppi! Micsoda szerencse, hogy pont összeakadt az... anyukájával?! Mit keres Bogolyfalván Lena édesanyja? Várjunk csak... ez Mich! Jaj, most nem is gondolná ez a zöldike, hogy Rózsa kisasszony mennyire örül neki! De akkor most megint örökbe fogadták? Vagy hogy lehet a Rellonos prefektus az egyik szülője? Nem baj! Ő azért örül neki.
 - Anyucíí!!! - Ahogy a nő végre hajlandó abbahagyni a tapizást, barnácska csapot-papot otthagyva ugrik Mich nyakába, és még akkor sem hajlandó leszállni róla, mikor a prefitárs kérdőre vonja a goromba piacost. Csak lóg rajta, és ölelgeti ahogy csak tudja, ha már egyszer az anyukája.
 - Ez a lány hallal pofozgatott engem! Ráadásul lopott is tőlem! - Üvölti továbbra is felháborodva az árus, vöröslő fejjel pillantgatva az anyukáján lógó lányra. Persze ezt Prefike sem hagyhatja ennyiben, nehogy már a hírnevét rombolják le ilyen kijelentésekkel! A végén még elvennék tőle Iát! És az katasztrófa lenne.
 - Nem is igaz! Maga nem akart velem játszani, pedig még a jövőjét is elkezdtem mondani! - Vág vissza Lena is, leugorva Mich nyakából, majd a vadul gesztikuláló nő elé lépve. Hát nehogy már! Ha ő így, Lena is így!