36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 22:09 | Link

Plata Luna


Ahogy a konyha mellett elhalad, csábító illat üti meg a szaglószervét. Arra fordítja teljes figyelmét, mit analizálhat ki az összetevők közül, minek van ennyire, még számára is csábító illata. Valami különleges dologban mesterkednek a manók, nagy odabent az izgalom meg asürgés-forgás. Biztosan már megint az átkozott karácsony kerítette hatalmába a bamba kis lényeket - gondolja keserű szájízzel, ám az illatok nem hagyják nyugodni. Bedugja fejét érdeklődő képpel, szemben vele pedig egy elképedt konyhai dolgozó néz farkasszemet.
- Á, tanár úr! Tesztelné a legújabb süti alkotásunkat? Épp most készült el a prototípus. Karácsonyi idill a neve, és na-a-agyon finom - hadarja az apró teremtmény, közben egy papírtányéron a tanár felé nyújtja az  illatozó süteményt. Bár Zoltánunk nem édesszájú különösebben, mégis valami arra csábítja, hogy megegye azt az utolsó morzsáig.
- Van még mit javítani a recepten, nem elég savanyú - jegyzi meg epésen, és már menne is odébb, ha a kis lény nem replikázna vissza azonnal.
- De hát ez sütemény - mondja hüledezve, felháborodástól fuldokló hanggal. Várkonyi csak hallgat, nem felel vissza jó szokása szerint valami pikírt megjegyzéssel, ehelyett az iskola kapuja felé veszi az irányt. Fejében dallamocska formálódik, valami száncsengőről, meg hóesésről...idióta kis nótácska. Nem is tudja, hogy mászhatott a fülébe, el is hessegeti, míg kiér a Piactérre. Ott úgy néz körül, mint akinek fogalma sincs, hogy hol van, sőt, hogy hogy került oda. Találó az érzés, mivel tényleg nem tudja. Szája mosolyra húzódik a színes mécsesek láttán, a fahéjas füstölők, egykor oly irritáló illata, most egyenesen felüdíti lelkét. Észre sem veszi, hogy dúdolgatva nézegeti a rénszarvasos zoknikat. Jópofa a piros kis orra - gondolja magában, amitől valahol mélyen jeges rémület keríti hatalmába. Kívülről azonban nyugodt és laza.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 27. 22:59 | Link

Várkonyi Tanár Úr



Kicsit ténfereg az ismerős falak között és közben azon merengek, hogy tényleg jó ötlet volt e visszajönni. Ugyan a hely az ugyan az, de én változtam és az akkori osztálytársak, barátok is feljebb vannak. Kicsit a szívembe marnak a gondolataim, így megpróbálom elterelni azokat. ~ De mégis hogyan? ~ Kiáltok bele a vakvilágba. Megint dühös vagyok, leginkább magamra, hogy egy helyben toporgok. Ekkor eszembe jut egy mentő ötlet, kimegyek a piacra és körbenézek ott. Úgyis azt mondják, hogy a nők megnyugszanak, ha vásárolnak. Marhaságnak tartom, de próba cseresznye, még be is válhat.
Baktatok a piac felé, miközben a szél csipdesi az arcom. Ahogy lassan közeledek a piac felé, megérzem a jellegzetes illatokat, és a szél magával hozza a vidám beszélgetések hangjait. Megtorpanok! Megfordul a fejemben talán mégsem jó ötlet ez a kis kiruccanás. Aztán mégis erőt vesszek magamon, ha már eddig eljöttem, nem fordulok vissza. Bent a piacon az fogad, amit már sejtettem, sürgés, forgás mindenhol és mosolygós emberek.
Aztán megakad a szemem valamin, amitől teljesen elszorul a torkom, nem jut más az eszembe, mint a menekülés. Nagy lobbal megfordulok és futásnak eredek. Azaz csak erednék, ugyanis csattanok valakin és a földön köttök ki. Felpislogva fel is ismerem, láttam már a suliba, ha jól tudom az Asztrológiai tanár Várkonyi Zoltán.
- Elnézést Tanár Úr! - Még mindig ülve rebegem el a bocsánatkérésemet.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 23:34 | Link

Plata Luna


"Földobban két nagy ló, kopp-kopp-kopp nyolc patkó...nyolc patkó kopp-kopp-kopp csöndzsákból hangot lop..." dúdolgatja elégedetten, miközben a töklámpásokat csodálja. Kezeit a lángok felett melengeti. Kicsit csípős már az időjárás, hiába, közeleg a tél. Nem is érti, hogyan jutott eszébe ez a dalocska, az meg végképp nem, hogy mióta szokott ő énekelgetni. Mivel az illúziómágia a birtokában van, képes valamilyen, csekély szinten megőrizni a "józan eszét, de érvényre nem tudja juttatni. Az igaz Várkonyi benne mélyen elásva szenved, a hányingert fojtja vissza, és a szégyen pírját takargatná az arcán, ám azon nem látszik más, csak télapós víg kedély, joviális szelídség, és a karácsony varázsa. Az igazi Várkonyi, felismeri, hogy a sütemény az oka mindennek, ám nem tud változtatni a hatáson, csak kivárni, míg elmúlik. Ha elmúlik egyáltalán. Utóbbi eshetőség, görcsöt rak a gyomrába. Kedélyes tanerőnk fordul egyet a másik stand felé, ahol sült tök illatozik, igazi kemencében sült, mellette fahéjas tea. Széles mosollyal köszönti az eladót.
- Szép estét! Közeledik az ünnep - kacsint is egyet nyomatékosítva, hogy ismeri a nagy misztériumot, amivel az ünnep jár, és aztán ő persze teljes valójában megmártózik a hangulatban. Elvesz egy poharat, kifizeti, jókora borravalót hagyva az árusnál, mikor egy óriási ütés éri oldalról. A kezében nyugvó forró folyadék, az üstökösként belé zuhanó diákja nyakába borul, ha az nem vigyáz eléggé.
- Ugyan, ugyan. Én kérek elnézést, ha leforráztam volna. Roppantul sajnálom. Nem esett baja? - aggódón hajol fölé, kezét is nyújtja, közben pedig az igazi Várkonyi ott belül, bezárva, embertelen dühvel a tehetetlenség által rákényszerített helyzetben tombolásra késztetve. Mit csinálok, én szerencsétlen, tutyimutyi trotty? Ez a legenyhébb kifejezés, amivel önmaga csökött mását illeti.
- Biztosan jót fog tenni az ijedtségre egy fahéjas tea. Meghívom - erősködik a szelíd, önmagából kifordult Várkonyi.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 28. 17:58 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Még mindig a földön ülve, megrökönyödve lesem a reakcióját. Tényleg ez lenne az a vérmes, pikírt tanár, aki állítólag még hírből sem ismeri az empátiát. Automatikusan nyúlok a keze után, melyet segítőkészen felém nyújt. Közben kicsit bambán pislogok rá, és próbálom eldönteni, hogy most csak szórakozik-e. A forró lötty szerencsére csak kabátomat érte, így megúsztam égési sérülések nélkül.
- Öööö… rendben vagyok köszönöm.– Válaszolom meg aggodalmas kérdését. Közben továbbra se értem a helyzetet, aztán rájövök valószínű most nem is fogom. Így épp azon lennék, hogy elköszönjek és fojtassam menekülésem erről a helyről, mikor újra meglep egy tőle nem várt gesztussal.
- Igen, az jó lesz…- Bököm ki, de ahogy elhagyják a szavak a számat, már meg is bánom. Egyébként is miféle ijedségről beszél, hisz csak el akarok menni innen. kezdek megint dühösé válni. Pláne, hogy folyamatosan érzem a késztetést arra, hogy újra az ominózus stand felé nézzek. Erőnek erejével fordítom vissza Várkonyi Úr felé a figyelmemet.
- Vagyis nem köszönöm. Jobb lesz, ha megyek, még mielőtt újabb galibát okozok. – Ezzel a mondattal lezártnak tekintem a beszélgetést és újra neki iramodok, majd két lépés után meg is torpanok. Ennek nem más az oka, mint hogy nemes egyszerűséggel áttiportam a tanár lábán. Nem tudom eldönteni, hogy most sírjak, vagy nevesek ezen az egészen, nem lehetek ennyire peches.  
- Bocsánat! – Mondom csipetnyi haraggal, hogy újra meg kell állnom. Ha a pár évvel ezelőtt történtek volna ezek, akkor én magam hívtam volna meg, hogy jóvátegyem ezeket a malőröket. Most meg csak állok és várom, hogy mikor szabadulok, mikor tűnhetek el innen.      
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 20:00 | Link

Plata Luna


Szerencsére a kis malőr, jól sül el. Várkonyi zavarban van, ami tőle merőben szokatlan, hiszen soha életében nem érzett hasonlót. Bezárt énje sem ismeri az érzést, így ő is tanácstalan, és ha tanácstalan, csak még jobban őrjöng, bár nem jellemzők rá a dühkitörések, hideg arroganciája nem hagy kétséget felőle, hogy nem örül. Te szerencsétlen tulok - kiáltja belül - térj már eszedhez! Abnormális Várkonyink azonban csak bárgyún vigyorog.
- Tudja nagyon sajnálom, hogy leforráztam. Biztosan komoly égési sérülései lehetnek, attól ilyen piros az arca. - Őszinte sajnálat cseng a hangjából, de ugyanakkor megmaradt a csendes derű állapotában, mint valami másodmikulás, aki eltévedt az időben egy kicsit. Akkor sem lenne hitelesebb az alakítása, ha mögötte ott parkolna hét rénszarvasa a szánnal: Rudolf, Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és Ágas. Módosult tanerőnk biztató mosolyt küld a balesetet szenvedett lánynak, aztán az árusnak.
- Legyen olyan kedves! Adna még egy teát a kis hölgynek? Persze én fizetem, de legyen különlegesen finom ám! Betegnek lesz - kacsint jókedvűen, míg odabent dörömböl az igazi Várkonyi. Mit művelsz te szánalmas bamba bálna? Tönkreteszed a hírnevemet, amiért annyit dolgoztam. Ha kikerülök innen, megátkozlak, abban biztos lehetsz. Abban azonban mi is biztosak lehetünk, hogy a Konyhában is tesz majd látogatást, ha ennek a rémálomnak vége, és más valakinek kezdődik el egy még rémesebb valóság.
Felcsendül a téren egy halk dalocska, és persze, hogy az asztrológia bölcs tudora újra énekelni kezd. Dudorászva adná a teát a lánynak, ha az közben nem gondolta volna meg magát.
- Galibát? Ó, dehogy okozott, dehogy okozott. Én voltam roppantul útban. - Ezt már csak a lány háta hallja, a professzor meg ott áll két pohár teával, féllábon egyensúlyozva. Ügyel arra, nehogy megint kiboruljon az értékes lé, ami közben erősen égeti a kezét, a lába meg sajog, miután a lány átrobogott rajta. Könnyek szöknek a szemébe a hirtelen fájdalomtól, meg az égető érzéstől is, de nem enged el semmit.
- Ejnye, hát már megint útban voltam. Ez már megbocsájthatatlan. Árulja el, mivel tehetem jóvá a sorozatos hibáimat? - Ha ez a jellemrombolódás így halad tovább, a hajdan arrogáns Várkonyiból, Teréz anya válik? Vajon meddig tart a varázssüti hatása? Meddig bárgyul a tanerő, vagy egy idő után megfordul a folyamat?
- Biztosan megsérült megint miattam. El kell vigyem a gyengélkedőre, de előtte fogadja el a sálamat, még megfázik. Olyan csupasz a nyaka. - Nekiveselkedik, hogy rátekerje a saját barna csíkos sálját, mely durva posztó, ám de meleg. Ha ez sikerül, akkor megpróbálja felkarolni a levitást, hogy maga cipelje a gyengélkedőre, már ha engedik neki. Ismerős a kép?
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 29. 18:39 | Link

Várkonyi Tanár Úr



Ahogy nézem a könnyes szemű, két pohárral egyensúlyozó tanítót egy kicsit elszégyellem magam. Pláne mikor megszólalt és magát hibáztatja a történtekért. Én megyek neki, aztán még meg is taposom, és erre ő akarja jóvátenni. ~Itt valami nagyon nem stimmel. ~ Egyszerűen képtelen vagyok reagálni, hisz ezek után még a legnyugisabb, elnézőbb ember is kiakadt volna egy kicsit, és megdorgált volna legalább, hogy ne ilyen sebbel-lobbal közlekedjek. De a derűs arcú, már-már víg Várkonyi arcán jelét se lehet látni haragnak, inkább csak egy kis szégyenkezést lehet felfedezni kedélyes arcán.
Majd fokozza zavaromat és értetlenkedésemet. ~ Hol sérültem én meg? ~ Pislogok nagyokat, közben a tekintetemmel követem a mozdulatait. Leteszi a két italt, majd szép fokozatosan letekeri a nyakáról a sálat és az én nyakam köré igazítja azt. Majd azon kapom magam, hogy a karjaiba cipel, hogy a gyengélkedőn ellássák a nem létező bajomat, én meg teljesen lefagyva nézek rá először, aztán egyszerűen csak kirobban belőlem a röhögés.
- Szerintem inkább önnek kéne az ellátás Tanár Úr! Valami nagyon nem stimmel a fejével. Én tényleg jól vagyok. – Mondom ki meggondolatlanul a szavakat, persze továbbra is visítva a röhögéstől. Valahogy teljesen abszurd ez az egész szituáció. Továbbra se értem a helyzetet, képtelen vagyok kiigazodni rajta, hisz itt van a hírhedt tanár, aki most kedélyesen cipel. Mindeközben én vigyorgok a helyzeten, rajta, de legfőképpen magamon.
Kis idő elteltével tudom kontrollálni vigyorgásomat és a gondolataimat is. Veszek még két mély levegőt, hogy teljesen kitisztuljon a fejem.
- Tanár Úr, kérem, tegyen le, hisz se a lábamnak, se más egyebemnek nincs baja. -  Kicsit nyugodtabban várom, hogy teljesítse óhajomat, miközben érzem, hogy a „már-már hisztérikus” nevetésem is alábbhagy.
- De most komolyan, mi van önnel? Valahogy nem ilyenek képzeltem önt a hallottak alapján. – Teszem föl nem épp udvarias kérdésemet, továbbra is várva, hogy a két lábam talajt érjen. Valahogy kényelmetlennek találom ezt az egészet.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 22:03 | Link

Plata Luna


Sikerül valahogy a kapálózó lányt a karjaiba vennie, miközben belül egy hang ordít: Ha meghúzod a derekamat, én meggyilkollak, lassú, kínos halállal. A megváltozott Várkonyi egyelőre nem hallgat arra a bosszantó kis szösszenetre, ami most a belső hangja, amúgy meg az igazi énje, annyira elnyomja a bűbájos sütemény elméje önkontroll részét. vajon ilyen lenne, ha nem olyan lenne, amilyen általában? A legjóindulatúbb tenni és segíteni akarás tombol benne, kézen fogva némi lelkifurdalással, ezért igyekszik olyan bőszen a gyengélkedő irányába. Kicsit ki is pirul a nagy igyekeztében, még jó, hogy a sálját átadta a lánynak, így nincs ami még ráadásul túl is hevítse.
- Majd viszek magának almás sütit és meglátogatom - lihegi a súly alatt. Hiába, mostanában nem törődött annyit az alakjával és a kondijával, mint kellett volna. A füle sem a régi, hogy nem hallja meg a levitás szavait, talán ez is a süti műve. Szelektív hallást fejleszt ki annál, aki elfogyasztja? Azon kívül, hogy a tanerő, idegesítően készséges és alázatos, még a folyamatos, negédes dúdolgatása is kikergetheti a világból azt, aki nem bírja ezt sokáig elviselni. Egyelőre a kéket nem zavarja, csak az, hogy akarata ellenére kisbabaként cipeli a férfi. Ennek a nemtetszésének folyamatosan hangot is ad, hátha végre a férfiben megmozdul az értelem csírája és virágot bont.
- Rendben, leteszem, ha akarja, de ígérje meg, hogy megvizsgáltatja magát, és értesít róla, ha valami baja esett! Kötelességem gondoskodni magáról, ha ilyen galibát okoztam. Nem fázik a füle? - Sálját próbálja feljebb húzkodni a lány hallókáira, ugyanis a tanerő úgy látja, mindjárt lefagynak, noha nincsenek mínuszok még. Ő azért meg van róla győződve, hogy a lány súlyos náthát fog kapni, ha nem vigyáz. Saját fülét is ellenőrzi, csak azért, hogy összehasonlítsa a lányéval, melyik a hidegebb, így meggyőződik igazáról, fagyveszély fenyegeti a levitás hallószerveit, és nem azért kékek, mert levitás. Lehúzza vékony bőrkesztyűjét, hogy forró tenyerével melengesse a lány fejfüggelékeit. Miközben ezen mesterkedik, eljut hozzá a berzenkedés, ez pedig szöget üt a fejébe.
- Valóban? És miket beszélnek rólam? Biztosan kiderült, hogy nem szeretem a sós mogyorót. - Érdeklődve hallgatja a választ, ha kap, a benne élő Várkonyi elvesztette minden reményét, mélyen hallgat szegény és bízik egy jobb jövőben.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 29. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 31. 17:16 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Szavaimat, mi szerint neki kéne ellátás, egyszerűen nem reagálja le. Helyette jön valami sütivel. Persze az se kerüli el a figyelmemet, hogy az okítóm fújtat közben, aminek hatására megfordult a fejembe, hogy „ennyit híztam volna”. Ezen gyorsan túllépek, hisz soha nem problémáztam a súlykérdésen, és valószínű nem is mostanság fogom elkezdeni. Az már viszont jobban zavart, hogy a tanító képtelen figyelni arra, amit mondok. Lehet a figyelem összpontosításban az is zavarta, hogy folyamatosan dudorászót, mint valami kelekótya. Ez annyira nem lepet meg, hisz találkoztam pár tudós emberrel, akik szintén elvarázsoltak voltak, és folyamatosan hallgattak valami adást, amit a mellettük lévő egyed nem hallhatót, így ők vagy motyogtak, vagy épp dudorásztak, mint a jelenlévő kedélyes Várkonyi.
Valami csoda folytán eljut tanárunk fülébe, hogy szeretnék a saját lábamon állni és ez a vágyam teljesül is. Nem épp egyszerűen, hisz egy szónoklat is kíséri. Már épp azon vagyok, hogy mindent megígérek neki, csak szabaduljak innen, amikor elkezdi babrálni a sálját azon mesterkedve, hogy a fülem is be legyen fedve. Ez még annyira nem is akaszt ki, de amikor megszabadul kesztyűitől és úgy kezdi el tapogatni hallójárataimat, egyszerűen ki akadok. Felforr a vérem és érzem, hogy már a halántékomnál lévő ér is lüktet.  Nem bírom féken tartani a dühöm és ráordítok a tanerőre.
- Hagyja már abba! – Mindeközben bőszen hessegetem annak kezeit fülkagylóimról. Hátrább is lépek egy kicsit, hogy ne érjenek el a matató praclik. A kérdése nem jut át a fejembe lévő vöröslő ködön, így azt megválaszolatlanul hagyom. Pár pillanatig csak fújtatok, mint valami öreg gőzös.
- Próbáljon meg koncentrálni és figyelni arra, amit mondok. – Várok egy kicsit, kutatva tekintetét hátha észreveszem, hogy egy kicsit tud figyelni. Közben igyekszem visszanyerni a hidegvéremet, amit nem sikerül meg lelnem bárhogy keresem. Aztán úgy folytatom a hozzávaló beszédet, mintha egy gyengeelméjűvel társalognék, rövid érthető mondatokkal.
- Én teljesen jól vagyok, nem kell orvos, sem gyógyszer. Nem fázom, nem fáj semmim. Ön viszont jobb lenne, ha megnézetné magát. A füleit se hagyja ki a vizsgálatokból, mert a hallásával is lehetnek némi gondok. Plusz egy hangyász doki se ártana. – Még mindig ködös elmével várom, hogy mit reagál, már ha hajlandó válaszolni. Tisztább, kedvesebb részem tudja, hogy egyáltalán nem épp tanár-diák viszonyhoz méltó a viselkedésem, de ez most hidegen hagy.  
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 1. 21:04 | Link

Plata Luna


A hallószervek tapogatása nem volt jó ötlet, hiszen a lánynak láthatóan nem ennek jól a tanerő jó szándékú tapizásai. Várkonyi először nem is tudja mire vélni az ellenkezést, hiszen ő színtiszta jóindulat, ám aztán leesik neki az ok. Nem lehet más, biztosan előrehaladott a fagyás. Csak ez a magyarázat.
- Jaj, ne haragudjon, nem akartam fájdalmat okozni magácskának. Tudja mit? van nálam gyógykenőcs, direkt fagyás ellen. Óvatosan kenje be, segíteni fog. - Átnyújtja a lánynak a tégelyt, ami kisebb akadályba ütközik, hiszen jár a keze, mint a cséphadaró. Egy óvatlan pillanatban ki is üti a tanerő kezéből a dobozkát, ami a szomszédos eladópult vattacukrai között landol. Ám most nincs érkezése arra, hogy kihalássza a habos finomságból a krémet, mert a levitásra kell figyelnie. A normális Várkonyi, börtöne magányában az utolsó szál háját tépi ki csendben. Remeg idegességében, és ha lenne odabent vele valaki, már rég leátkozta volna a fejét.
- Koncentrálok, kedves, koncentrálok - hebegi a felemelt hangerő hatására. Milyen félelmetes is tud lenni egy aprócska diáklány, ha a betegség ennyire elhatalmasodik rajta. Szánakozón tördeli a kezeit, kabátujja rejtekében, de tényleg igyekszik figyelni. Néha fél szemmel ugyan a kenőcs felé is pillog, kár lenne, ha elveszne vagy valami rettenetes történne vele.
- Mi vagyok én, hangyász sün? Milyen vicces a kis leányka kedves - nevet a viccen, mármint amit annak hisz, de aztán elkomorodik a tekintete. Új cukorpamacs készülődik az árus lavórjában. Pörög-forog körbe a rózsaszín cukor, sodorodik a fa pálcára, mint egy tornádó, ami felkap minden közelében lévő tárgyat, s így a kencés tégelyt is, beledolgozva azt egészen a cukorfelhőbe. Várkonyi lecsap az édességre, az elképedt kis diák orra ellőtt, barátságosan félrelökve azt.
- Nézze! Visszaszereztem életem árán a krémet, de előbb le kell ennie róla a vattacukrot, remélem nem baj. - Lelkesen vigyorog, miközben átnyújtja a habos finomságot, valahol a közepén a kenőccsel.
- Mit is mesélnek rólam? Árulja el! -
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 2. 16:36 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Mikor a füleimre szánt kenőcsőt, akaratom ellenére kiverem a kezéből, az, az egy szó motoszkál a fejembe, hogy reménytelen. A szememmel én is követem a tégely szép ívű röptét. Szegény kence hasonló helyzetbe kerül, mint én. Édes fojtogatásba.
Aztán valami csoda folytán az okító mégis megpróbál rám figyelni, ennek még hangot is ad, hát neki állok a beszédnek, még mindig emelt hangon. Tényleg igyekszek a lényegre szorítkozni, pláne, hogy látom, nem teljes a figyelme. Megoszlik köztem és a szerencsétlenül járt tégely között. A mondanom végén felnevet, én meg nézek, mint Rozi a moziba, hogy mi humorosat mondhattam. Mikor kiböki, hogy mit tart ennyire viccesnek, kis híján a hajamat tépem. Nem lehet ennyire értetlen. Már épp azon vagyok, hogy felvilágosítsam tévedéséről, nem épp barátságos hangnembe, mikor Várkonyi Úr mozdul. Az orromat még sikerül megvédenem, de a taszítást már nem sikerül elkerülnöm. Majd diadalmas arccal elém áll, vattacukorral a kezében. Annyira megdöbbenek, hogy elveszem a felém nyújtott édességet. Úgy hallgatom meg kérdését,- kérését, hogy leülök a földre és elkezdem csipegetni a vattapamacsot. Már azon vagyok, hogy elküldöm melegebb éghajlatokra, mikor kiszúrok valamit. Felpattanok és a kezébe nyomom a pamacsot, majd a szájába is helyezek egy kicsit, nehogy esélye legyen megakasztani.
- Pár pillanat és itt vagyok. – Szólok, miközben ellépek mellette és elindulok a kiszemelt standig. Meg veszem, amit kinéztem és visszatérek a tanerőhöz, kezemben a szerzeményekkel és egy kölcsön kért sámlival. Lehelyezem a tanár mellé és fellépek rá, majd szép módszeresen feldíszítem kínzómat. Végezvén elé állok és megnézem művemet. Egy diadém a fején, rózsaszín csicsás szárnyak a hátán és az elengedhetetlen csillag végű pálca a szabad kezében. Pazar látványt nyújt, el is mosolyodom egy kicsit.Mit mondjak édes a bosszú.
- A kérdésére válaszolva, ön most kedélyes, közvetlen, segítőkész, mint egy jó tündér. Hozzá teszem, igen idegesítő fajtából. A hallottak alapján ön pont az ellentéte ennek. Még, ha túlzóak is a pletykák, nem szoktak ennyire mellé menni a valóságnak. – Világosítom fel kedélyes egyedünket.
- Nem mellékesen a hangyász nem a sünt takarta, hanem a dili dokit. Nézesse meg magát mielőbb, nehogy súlyosabbá váljon az állapota. -
Utoljára módosította:Plata Luna, 2016. november 2. 16:37
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 2. 21:37 | Link

Plata Luna


Ilyen azért még nem történt vele, bugyutábbik énje rövid pályafutása alatt, de végtére is, az a pár perc nem sok idő, hogy ilyenek történjenek. Elképedve áll, vattacukorral kitömött szájjal, ami valljuk be, már neki is sok, bár még nem sejti, mit tervez a másik. Készülődik azonban valahol a mélyben egy kitörő vulkán. A sütemény hatása csökkenőben van, és az eddig kényszerűen rejtőzködő normális Várkonyi a karmait élesíti. Mondjunk el a levitás lelki üdvéért pár Miatyánkot, ha segíteni szeretnénk, mert a történések nem ígérnek semmi jót. A tanerő még békésen tűri a nyilvános megaláztatást, csak halk horkanások törnek néha elő a vattacukor szakáll alól, minek fele beleolvad lassan az arcát borító macsós borostái közé, némi rózsaszín felhangot kölcsönözve a sziluettnek. Földbe gyökerezett lábbal áll, meg sem mer mozdulni, de mintha az átalakulás, vagy inkább visszaalakulás venne el oly sok energiát tőle, hogy ez akadályozza a mozgásban. Szóval csak áll, szinte ledermedve, már a szárnyai is felkerültek, kezében a csillagos játékpálca groteszk dizájnja sokat tompít a marconásodó arcon. Csendben hallgatja a lány gúnyolódó szavait, és immár hangosabban horkan fel, amire kissé felijed. Még hogy ő idegesítő? Ez a legrosszabb, ami róla napvilágra került? Hát ezért dolgozott annyit az imidzsén, hogy csak ennyi ülepedjen le róla a hisztis ifjúságnak, hogy idegesítő? Amilyen gyorsan jött pár perccel ezelőtt a kedélyesség homálya, oly gyorsan oszlik most szét. A tanár tudata tisztulni kezd, a karácsonyi giccs hangulat szertefoszlik, helyét átveszi az eddig elfojtott agresszió, és akkora erővel törne elő, ha a professzor nem tompítaná direkt, hogy a levitás két kilométerrel arrébb kereshetné a skalpját.
- Azt nem hallotta véletlenül, hogy nagyon megjárja, aki szórakozik velem? Hogy megrendelheti a koporsóját, akinek nem tetszik a nézése, meg a járása, meg a csípőjének a ringása? Hogy én vagyok az ördög maga, tanár képében? Hogy a pókok tőlem menekülnek, mióta megismertek? - Lefejti magáról a szárnyakat, a fejéket messze hajítja úgy, hogy nyekken. A csillagos pálcácskával pedig olyan hevesen hadonászik, hogy majd kiveri vele a levitás szemeit. Nem tartja be a másik személyes szféráját, miért is tartaná? Őt itt most vérig alázták, és vér fog folyni, ha a kék nem talál gyorsan valami mentő körülményt, amivel megmenekül a halál karmaiból. A büntetés elől azonban nem.
- Mi az utolsó kívánsága? -
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 3. 14:59 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Elégedett szemlélődésem átcsap vizslatásba, valami változott. Az okító tekintete már nem kedélyes, sőt, már inkább a gyilkos felé hajlik. Megijedni sincs időm, már zúdulnak is a nyakába a haragvó szavak. Dermedten állok és ámulok, micsoda változás pár perc leforgása alatt. A kedélyesség helyét átvette a harag, a jó tündér karakter is eltűnt, helyette inkább az ördög vasvillával, ami jellemzi tanerőnket. Miközben megszabadul, nem épp finoman a jelmeztől, megfordul a fejembe, hogy ez már tényleg túlzás volt a részemről, de jobb volt ez, mint, ha módjuk felképelem, hogy térjen észhez. Közben leesik, hogy mit is mond. „koporsó?” Most tényleg a halállal fenyeget? Nem is tudom hirtelen eldönteni, hogy melyik Várkonyi változat az idegesítőbb, a nyájas, vagy aki most áll előttem. Dühöm csillapításában az sem segít, hogy a megtartót tündér pálcával igyekszik kibökni a szemeimet. Régebben nem dühítetek volna a tanár szavai, valószínű halálra is rémültem volna tőle, igaz a másik változata sem borított volna ennyire ki. ~De mégis mit képzel, először lehetetlenségeket művel, aztán meg fenyeget.~ Dühöngök magamba. Karba fonom kezeim és úgy nézek fel rá.
- Tanár úr, sajnálom… – Keresem a szavakat, hisz mégis egy feljebbvalómmal beszélek. Kívülről talán úgy tűnhet, hogy ijedtembe nem tudok egy épkézláb mondatott befejezni, de valójában csak igyekszek illedelmesebb megfogalmazást találni. Ahogy keresem, a szavakat megakad a szemem az okítóm állán, melyen még mindig ott ékeskedik a rózsaszín habcsoda maradványai. Ezen mosolyognom kell, mivel elég groteszk a párosítás. A parázsló tekintet mellé, habos babos áll.
Aztán megint ledobja az agyam az ékszíjat. „Utolsó kívánság?” Már másodjára utal a kivégzésemre.
- Mint mondtam sajnálom, de mégis mit várt? Egész idő alatt táncolt az idegeimen. Már-már kínzásnak is felér, amit ön művelt velem. Ráadásul teljesen érthetetlen volt. Legalább hatszor elmondtam, hogy jól vagyok, és mégis meg akart gyógyítani a nem létező bajaimból. Ön nem akadt volna ki? Nem tett volna valamit? – Zárom kérdéssel a kis replikámat. Közben reszketve várom, hogy mi lesz a vége. De azt nem tudom eldönteni, hogy a félelem vagy a dühöm miatt rezeg minden porcikám. Ennek ellenére mégis felemelt fejjel és dacos tekintettel nézek kínzómra.  
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 22:57 | Link

Plata Luna


Egész idő alatt a bezárt Várkonyiban csak gyűlt a düh, és a tehetetlenség sem segített a helyzet oldásában. Immár  tiszta fejjel, vagy legalábbis tisztulóban lévővel, gyerekjáték megállapítania, hogy minek is köszönheti ezt a kis incidenst. A hibát persze először nem önmagában, nem a felelőtlen habzsolásban találja meg, hanem a manóban, aztán a lányban. Józanabb pillanataiban ugyan feldereng a saját vigyázatlansága is, és mivel éveken át arra trenírozta magát, hogy függetlenítse szellemét mások illúziótól, vagy legalábbis felismerje azokat, így nem volt nehéz rájönnie az összefüggésekre, azonban ez nem csillapította a haragját. Villámló szemekkel néz le a leányzóra, akinek dühtől remegő szája, természetesen szintén nem segít a lenyugvásban.
- Ha azt gondolja, hogy ebből ép bőrrel kimászik, akkor jobb, ha tudja, hogy csalódni fog! - Halkan beszél, és nála a visszafogott hangerő semmi jót sem jelent. Észreveszi a halovány mosolyt is a másik arcán, így zavartan lesöpri aa cukor maradványait, sőt meg is dörgöli, hogy biztosan lejöjjön a máz álláról és ajkairól. Most tényleges és a valóságban is édes lett a csókja, ami eddig nem lehetett jellemző a morcon tanerőre. De ne kalandozzunk el, mert senkit nem fog megcsókolni, sőt... Szemei alatt a karikák egyre sötétebbek, ahogy a Nap is eltűnik a látóhatár alatt.
- Sajnálja, sajnálja...de mégis mit várt? Egész idő alatt táncolt az idegeimen. Már-már kínzással is felért, amit ön művelt velem. Ön nem akadt volna ki? - Kérdez vissza, szinte szó szerint elismételve az iménti vádló szavakat, amik a lány szájából hangzottak el. Megdöbbentő, hogy milyen igaz mindkettő, mégis két ellentétes történet, ami persze nem kerülte el Várkonyi figyelmét. Nincs szükség rá, hogy részletezze a keserveit, azokat úgysem értené meg más, mit kellett kiállnia egy idióta testébe zárva, aki szintén ő volt.
- Hogy is hívják magát? - Előveszi a a méltán hírhedt zöld noteszét, melynek csak színe kopott meg az évek alatt, kétes dicsősége azonban nem. A kicsi csonknyi ceruzát is előkotorja, hogy felírja a levitás adatait, illetve ellenőrizze, szerepel-e már valami feljegyzés róla. Még hozzáteszi a lényeges kérdést, ami nála perdöntő:
- Hogy megy magának az asztrológia? meséljen! -
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 5. 17:24 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Várom ítéletét, reménykedve benne, hogy a józan ész nem kerüli el a tanárt teljes mértékben. Bár az is igaz, hogy eddig nem az dominált az oktatónál. Érdekes, hogy nem emeli fel a hangját, mégis ijesztőbb a halk beszéde, mintha ordítana velem. Közben határozott mozdulatokkal elkezdi az állát dörzsölni. Valószínű észrevette, hogy mit nézzek, bár nekem sem kerüli el a figyelmemet a zavartsága. Meglepődök, hisz nem az járja róla, hogy lennének bármiféle érzései. Bár azt is sejtem, hogy ennek ellenére nem lesz túl kíméletes velem.
Mikor a szavaim visszhangoznak az ő szájából, nem egészen értem, hogy miért. Gúny lapul-e mögötte, vagy mérlegelés szempontjából ismétli meg szavaim egy részét, keresve, hogy van e benne igazság. Idő közben a nap is kezd alábukni, így a szigorú tekintetett még sötétebbé varázsolja. Még én ezen mélázok, addig Várkonyi úr előhalássz a zsebéből egy noteszt és a nevem után érdeklődik.
- Plata Luna vagyok. – Válaszolom meg kérdését, amit egy másik követ.
- Tessék? Hogy jön ez most ide? – Lepődök meg, hisz valami mást vártam. Például, hogy fogjak egy ásót és ássam ki a nyugvóhelyem. Kérdésemre nem várok választ, így folytatom is.
- Keveset tudok még róla, ezért is tanulom öntől, hogy ez változón. Tehát badarság lenne azt mondanom, hogy jól, ahhoz még sokat kell tanulnom, tapasztalnom és érzékelnem, hogy kijelenthessem, jól megy az asztrológia. -  Válaszolok őszintén. Majd azért még odaszúrom.
- Ha konkrétumra kíváncsi, tegyen fel konkrét kérdést. -  
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 20:02 | Link

Plata Luna


Ahogy a Nap lemenőben, a hideg, feljövőben. A tanerő ujjai bizseregnek a notesz lapozgatása közben. Általában nem szokott fázni, de talán ez mellékhatás a süti miatt. Magában átkokat szór arra a bizonyos manóra, és megfogadja, hogy soha többé nem eszik a konyhában semmi olyasmit, amit nem ő főzött vagy magának rendelt. Anélkül ide sem jön, nem állna itt a szürkületben neveket bogarászva. Hiába keresi azonban a rosszak listáján a lányt, ám nem igazán érti, hogy kerülhette el eddig a sorsát.
- Nincs még felírva nálam. Ennek csak egy oka lehet, hogy mostanában jött a suliba. Nem emlékszem az arcára, csak tudom, hogy ismerem és jár hozzám. - Mint ismeretes, nem vesződik azzal, hogy a jelentéktelen diákok arcát megjegyezze, ahhoz meg még a nevet is! Neki nincs erre kapacitása. Elég azokat memorizálnia, akik rosszul viselkednek, vagy tudják az asztrológiát. Lunában így nem biztos, viszont nála az mérce, hogy valaki mire haladt a tanulásban. Dupla büntetés motoszkál benne lehetőség gyanánt, és nem éri be kevesebbel, ez már biztos.
- Konkrét kérdéseket akar? Nos, jogos az igény, meg is kapja. - Valamit felír a noteszbe, feltehetően a lány nevét a rosszak közé. Oda könnyű bekerülni, de nehéz kitörlődni. Mint valamiféle nagyon tartós festék, ezután bármilyen helyzetben jelezni fogja a tanerőnek, hogy kivel van dolga, és ő e szerint bánik az illetővel. Nem jó ómen a zöld noteszben szerepelni, de az sem jobb, ha valaki nincs benne, hisz ez csak idő kérdése Várkonyinál. Zoltánt a fokozódó hideg türelmetlenné teszi, menne már haza, ami logikus, hiszen azt sem tudja, mit keres itt. A levitás is csak feltartja, de a büntetés kiosztását nem mulasztaná el a világért sem. Azért van itt, hogy jobbítsa a diákságot, fegyelmet tanítson, ez szent kötelessége. Mehetnékje viszont gyorsít a tempón. valószínű, hogy ezzel a lány csak nyert.
- Holnapután este, várom a szobámban a konkrét kérdéseimmel. Büntetése egy asztrológia különóra, ahol garantáltan kimelegszik, és remélem, hogy meg lesz elégedve a kérdésekkel, mert ezek szerint most nem hoztam a formám. - Ezzel zsebre vágja a kis füzetkét, hátraarcot csinál, és elegánsan, de köszönés nélkül távozik. Nagylelkű volt, hiszen hagyott a lánynak két napot, hogy felkészüljön a legrosszabbra, a halálnál is rosszabbra.
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 9. 17:15 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Remek napnak, remek zárása. Az idegeim már teljesen rojtosak. Veszek jó néhány mély levegőt, aminek az lesz a következménye, hogy elkezd kaparni a torkom a hűvös levegőnek köszönhetően. A monológot, hogy miért is nem szerepelek a füzetbe, torok köszörülve hallgatom végig. Különböző replikák kívánkoznának ajkaimra, de kivételesen sikerül megfékeznem meggondolatlan énemet, így csendbe maradok.
Mikor beírja becses nevemet a kis noteszba, enyhe gyanú fog el, hogy ez nekem hosszútávon nem lesz kifizetődő. Bár ezen most megpróbálok túllépni, hisz így is nehéz lakatott tennem a számra, hogy ne rontsam tovább, az amúgy se túl fényes helyzetem. A tanár szavai visszhangot vernek a fejembe. Na igen, tényleg nem kellett volna, odaböknöm az utolsó szavaimat, de már késő bánat, visszaszívni már nem tudom. Úgy tűnik a tanár úrnak is kezd elege lenni ebből az egészből, mert gyorsan eldarálja a büntetésem, és köszönés nélkül ott hagy. Megint begazolok.
- Önnek is további szép estét Tanár úr! – szűröm ki a fogaim között. Oké, aláírom, hogy ez a jelmezes akcióm pofátlan dolog volt, de azért egy „pát”, vagy valami hasonlót odaszúrhatott volna. A tanár alakja lassan elvész meszességbe, addig dühöngök ott magamban. Miután kicsit csitul a haragom, elindulok én is a kastély felé, egész úton azon gondolkozva, hogy vajon melyikünk is kapja a nagyobb büntetést, ezzel a különórával.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér