A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Meglepit akarok csinálni Shaynek mire hazaér, szóval most itt vagyok a piacon és nagy bevásárlókörutat csinálok, már két szatyor gyümölccsel a kezemben.
Bal kezemmel felemelek egy almát, minden oldalról megvizsgálom, aztán valamiért oldalra pillantok, kiszúrok valami gyenge csillanást, ami el is tűnik abban a pillanatban. Túlzás lenne azt mondani, hogy dobban a szívem, de egy pillanatra összezavarodom, a szatyrokat oda is nyomom az eladó kezébe, míg én a csillanás felé iramodok. Gyorsan szedem a lábaim, és komolyan igyekszem nem félrelökni senkit, de valahogy mégis kapok pár könyököt a bordáim közé, meg rosszalló szavakat "ilyen ez a mai fiatalság", és "bezzeg az én időmben" kezdőformulákkal.
Ahogy - a megérzéseim szerint - megtalálom az üldözöttet, elkapom a kezét, magam felé fordítom, s elkerekedett szemekkel nézek az idegen arcra.
Akkor is minden nap más arca volt. Megrázom fejem, szabad kezemmel a lánc után nyúlok, s kihúzom a medált a felső alól - amennyiben ő ezt hagyja, ami egy újabb sokkot okoz.
- A... A nyakláncod - hol a szemeit vizslatom, hol a medálhoz találok vissza. Kölyök voltam, olyan pisis méretű. És szerettem. Nagyon. Viszont most nem tudom ő ki. Lehet csak hallucinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=623510#post623510][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.09.29. 20:48[/b][/url]

Meglepit akarok csinálni Shaynek mire hazaér, szóval most itt vagyok a piacon és nagy bevásárlókörutat csinálok, már két szatyor gyümölccsel a kezemben.
Bal kezemmel felemelek egy almát, minden oldalról megvizsgálom, aztán valamiért oldalra pillantok, kiszúrok valami gyenge csillanást, ami el is tűnik abban a pillanatban. Túlzás lenne azt mondani, hogy dobban a szívem, de egy pillanatra összezavarodom, a szatyrokat oda is nyomom az eladó kezébe, míg én a csillanás felé iramodok. Gyorsan szedem a lábaim, és komolyan igyekszem nem félrelökni senkit, de valahogy mégis kapok pár könyököt a bordáim közé, meg rosszalló szavakat "ilyen ez a mai fiatalság", és "bezzeg az én időmben" kezdőformulákkal.
Ahogy - a megérzéseim szerint - megtalálom az üldözöttet, elkapom a kezét, magam felé fordítom, s elkerekedett szemekkel nézek az idegen arcra.
Akkor is minden nap más arca volt. Megrázom fejem, szabad kezemmel a lánc után nyúlok, s kihúzom a medált a felső alól - amennyiben ő ezt hagyja, ami egy újabb sokkot okoz.
- A... A nyakláncod - hol a szemeit vizslatom, hol a medálhoz találok vissza. Kölyök voltam, olyan pisis méretű. És szerettem. Nagyon. Viszont most nem tudom ő ki. Lehet csak hallucinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=624549#post624549][b]Demeter Janka - 2016.10.03. 09:51[/b][/url]

Imádom a nyüzsgést. Az embereket az utcán, a hangos szavakat, a kiabálást, a rohanást, az alkudozást. Főleg, ha ez mind egy helyen van. Ó igen, itt lehet a legkönnyebben láthatatlanná válni, nyugodtan végezni a munkát. A munkát, ami által én gazdagabb leszek, míg mások szegényebbek. Őszintén, van ennél jobb? Aligha. Hisz amit csinálok, az művészet. Nem olyan, mint egy festő képe, amibe mindenki mást magyaráz bele. Nem olyan, mint amit egy ritmusérzék teljes hiányában szenvedő dobos zenének nevez. Nem, ez az utca művészete, aminek ára van, ha nem vagy profi. Ára, amit neked kell megfizetned.
Mindösszesen egyszer buktam le. Ennek az árát pedig évekkel később többszörösen fizettem meg. Azóta nem hibázok. Egyszerűen nem hibázhatok.
Megvártam, míg fizet. Középkorú, elfoglaltnak tűnő nő. Könnyű. A visszajárót zsebbe csúsztatja. Még könnyebb. Én mélyen a szemébe néztem, ahogy ő is az enyémbe. Jó. Csupán egy pillanat az egész. Mellé értem, kicsit meglöktem és abban a pillanatban ő szegényebb lett.
- Sajnálom, elnézést. - szabadkoztam, majd elfordultam és gyors léptekkel haladtam tovább. Kapucnimat a fejembe húztam, majd ahogy pár pillanat múlva lehullott, egy teljesen más arc nézett farkkasszemet a tömeggel.
Nem hibázhatok.
Az egész alig egy perc leforgása alatt történt. Arcomra már elégedett mosoly kúszott. Majd le is olvadt egyből. Komoran bámultam a srácra, utálom, ha megzavarnak.
- Mit akarsz? - A szavak a maguk száraz mivoltukban hagyták el a szám. Csak a szemöldököm húztam fel, majd ahogy a láncom felé nyúlt, odébb löktem a kezét. Kezdett nagyon idegesíteni. Viszont érezni véltem magamon az emberek tekintetét. Hát ez remek.
- Ne! - Majdhogynem sikítottam. Komolyan, az én fülemet sértette. Az arcomon is ijedtség tükröződött. Jó színész vagyok.
- El akarta lopni! - kiáltottam a tömegbe, majd ahogy a tekintetek a fiúra vándoroltak, én elmosolyodtam. Egyenesen őrá. Egy kacsintást még megejtettem a segítségéért cserébe, majd megfordultam, hogy újra a tömegbe vesszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=626083#post626083][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.10.07. 17:38[/b][/url]

Döbbenten bámulok a vörös hajra, a kék szemekbe, a kérdésére megemelem szemöldökeim. Nyitom szám, hogy válaszoljak a kérdésére, de meg se várja, hogy bármi hang elhagyja a szám. Imádom a nőket, komolyan.
A sikítása még jobban összezavar, de nem kell sok időnek eltelnie, hogy összerakjam a darabkákat, elvégre nem vagyok én hülye fiú. Ha az, akire gondolok, akkor feltartóztatom, ő fenyegetve érzi magát, és támadással védekezik. Ami jellemző, nagyon jellemző a fajtájára.
Aztán a meglepetést meglepetés követi, szóhoz sem jutok. Esküszöm, szóhoz se tudok jutni, ajkaim szétválnak, ahogy leengedem kezem, a lánc gyorsan tűnik el a kabátom és pulóverem ujja alatt. Ha valamit tanított nekem kiskoromban, akkor az ez volt. És nem vagyok rá büszke, de hát ez van. A lehető legértetlenebb arcommal nézek vissza a rám szegeződő pillantásokra - és valljuk be, nem is kell sokat színészkednem. Beharapom alsó ajkam, jár az agyam, a tárcám nálam van. Nem kezdhetek el pánikolni, hogy ellopta, mert nem tette. Tudtam, hogy otthon kéne hagynom, úgy tudtam.. Veszek egy nagy levegőt, ahogy előkerül egy pálca dehoppanállok, pár pillanattal később a piac főbejáratánál találom magam. Fejemre húzom a kapucnim, zsebre dugott kézzel indulok el egy padsor felé, ám nem állok meg a legelsőnél, majd csak a harmadiknál. Fellépek az ülőkére, felpakolom a csinos popóm a támlára, s ahogy tárdeimre könyökölök, ujjaim közül előkerül a medál. Beszívom alsó ajkam, idegesen kezdem harapdálni, ahogy forgatom a kézzel készített ékszert, tanulmányozom. És várok.
Mert ha tényleg olyan fontos neki, ahogy én azt gondolom, akkor érte fog jönni. Előbb vagy utóbb.