- Bumszalagbőr! - Doxitrágya! - Tatuepét tessék! Friss a tatuepe! - L-es békatojás! - Itt olcsó a kadosszagyökér! A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve. Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól. Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is. Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik. Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!
|
|
|
Lencsefőzelék - A lábfejed rúgja a hátsóm, te vakond! - Rezignált sóhajjal próbál utat törni maguknak a tömegben ezen a csodálatos szombati napon. Hátán Lencsével, az eridonosok egyik rémével, igencsak megbámulják a falusi varázslók és boszorkányok, hiszen nem tudják, hova tegyék a furcsa duó még furcsább hangjait és viselkedését. Egy szó mint száz, annyira feltűnőek ők ketten, mintha szivárványos ruhákba burkolóztak volna, és egy heti mosdatlanságukkal araszolnának a tisztes lakosok között. - Biztos vagy benne, hogy van egy épkézláb, és használható ötleted, Leonie? Még egyszer elmondom, az unokaöcsém zakkant. Te szintén. Ehhez mérten válassz, de ne én kicsi pónim sz*rságokat, mert te fizeted ki. - Beszéd közben dob egyet a hátán csimpaszkodó Lencsén, kifúj a szájából egy adag vörös szénaboglyát (istenem, mintha Roxy haja lenne), és próbál erőteljesen elgondolkozni egy plan B-n. Ma reggel teljesen és tökéletesen véletlenül alakult úgy, hogy összefutott Lencsével. Rémi legutóbbi húzása iszonyatosan felhúzta a nyalókával. Ahogy megkóstolta (hozzáteszem, teljesen gyanútlanul, elvégre mi baj történhetne, nem?), tüskék nőttek ki belőle, savat eresztettek a szájában, és majdnem szétégették a nyelvét. Egy órán keresztül nem tudott beszélni. Mondaná, hogy utálja Rémit, de nem, egyszerűen értelmi sérültnek tartja... egy genyó, rohadék, szemét kis értelmi sérültnek, aki az unokaöccse, és szereti, de most eldöntötte, hogy Rémi megérdemel egy viszonzást. Lencse -ismétlem- teljesen véletlenül került a képbe, de már a következő percben tüneményes ötletként villogott a fejében, hogy a félőrült Leonie-tól nem is kívánhatna jobb szárnysegédet egy rohadék viszonajándék kiválasztásához. Csak el kellett kapnia a lányt a fejénél fogva, és meggyőznie, hogy egyrészt ő nem a raping prince, másrészt csupa jó szándék vezérli, és Réminek muszáj egy szép, vicces ajándékot vennie. Lencse szakértelme pedig elengedhetetlen ehhez. Azzal már nem tudott mit kezdeni, hogy a csaj mamuszban flangált vérbeli idiótaként, így jobb ötlet híján a hátára vette- úgyis pehelysúlyról van szó, alig érzi meg, hogy Lencse ott trónol a gerincén, csak hát... a lábfeje folyamatosan megtalálja a fenekét. Őszintén fogalma sincs, mi járhat Lencse agyában, de talán nem is akarja megtudni, csak az eredmény érdekli. Valami jó cseszegetős cuccot szerezni, és lelépni ebből a bazárból.
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2015. július 15. 15:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=495666#post495666][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.15. 15:26[/b][/url] Lencsefőzelék - A lábfejed rúgja a hátsóm, te vakond! - Rezignált sóhajjal próbál utat törni maguknak a tömegben ezen a csodálatos szombati napon. Hátán Lencsével, az eridonosok egyik rémével, igencsak megbámulják a falusi varázslók és boszorkányok, hiszen nem tudják, hova tegyék a furcsa duó még furcsább hangjait és viselkedését. Egy szó mint száz, annyira feltűnőek ők ketten, mintha szivárványos ruhákba burkolóztak volna, és egy heti mosdatlanságukkal araszolnának a tisztes lakosok között. - Biztos vagy benne, hogy van egy épkézláb, és használható ötleted, Leonie? Még egyszer elmondom, az unokaöcsém zakkant. Te szintén. Ehhez mérten válassz, de ne én kicsi pónim sz*rságokat, mert te fizeted ki. - Beszéd közben dob egyet a hátán csimpaszkodó Lencsén, kifúj a szájából egy adag vörös szénaboglyát (istenem, mintha Roxy haja lenne), és próbál erőteljesen elgondolkozni egy plan B-n. Ma reggel teljesen és tökéletesen véletlenül alakult úgy, hogy összefutott Lencsével. Rémi legutóbbi húzása iszonyatosan felhúzta a nyalókával. Ahogy megkóstolta (hozzáteszem, teljesen gyanútlanul, elvégre mi baj történhetne, nem?), tüskék nőttek ki belőle, savat eresztettek a szájában, és majdnem szétégették a nyelvét. Egy órán keresztül nem tudott beszélni. Mondaná, hogy utálja Rémit, de nem, egyszerűen értelmi sérültnek tartja... egy genyó, rohadék, szemét kis értelmi sérültnek, aki az unokaöccse, és szereti, de most eldöntötte, hogy Rémi megérdemel egy viszonzást. Lencse -ismétlem- teljesen véletlenül került a képbe, de már a következő percben tüneményes ötletként villogott a fejében, hogy a félőrült Leonie-tól nem is kívánhatna jobb szárnysegédet egy rohadék viszonajándék kiválasztásához. Csak el kellett kapnia a lányt a fejénél fogva, és meggyőznie, hogy egyrészt ő nem a raping prince, másrészt csupa jó szándék vezérli, és Réminek muszáj egy szép, vicces ajándékot vennie. Lencse szakértelme pedig elengedhetetlen ehhez. Azzal már nem tudott mit kezdeni, hogy a csaj mamuszban flangált vérbeli idiótaként, így jobb ötlet híján a hátára vette- úgyis pehelysúlyról van szó, alig érzi meg, hogy Lencse ott trónol a gerincén, csak hát... a lábfeje folyamatosan megtalálja a fenekét. Őszintén fogalma sincs, mi járhat Lencse agyában, de talán nem is akarja megtudni, csak az eredmény érdekli. Valami jó cseszegetős cuccot szerezni, és lelépni ebből a bazárból.
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2015. július 15. 18:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=495823#post495823][b]Leonie Rohr - 2015.07.15. 18:19[/b][/url] Zserbó-Nem is vagyok vakond! Azok csúnya állatok - mormogja Zserbó nyakába az egyértelműt. Még legádázabb ellenségének sem kívánná, hogy egy vakondhoz hasonlítsák, mert az legalább olyan hidegrázós gondolat, mint télen a pottyantós wc használata. Mindenesetre, ha a fiúcskát zavarja a pihe-puha pónis mamuszkák langymeleg járásra ösztökélése, hölgyünk egy mozdulattal megoldja a kérdést. Az úriember köré fonja a testéből kiálló fogpálcikákat, így lábfejei már elöl himbálóznak, egy jóval kényesebb terep előtt. Tulajdonképpen sétálhatna is, de sokkal mókásabb pajtását abban a hitben hagyni, hogy mamuszban nem szabad a koszos utcára lépni. -Persze, hogy van ötletem! - paskolja meg Zserbó feje búbját biztatóan. Hát kamuzott ő valaha? Tele van ötletekkel! Például kiülhetnének ide, és mugli bűvésztrükkökkel szórakoztathatnák a népet, vagy vehetnének közösen egy minimalacot, a zöld srác pedig fizetné a tartásdíjat, mert az állatka nyilván a padláson lakna. Hacsak a rellonos nem lenne hajlandó felköltözni... Ja, igen, Rémi. Mivel fogalma sincs, kiről van szó, a leghalványabb sejtelme sincs, mit kéne neki adni. De Májkül olyan ritkán hajlandó közös teadélutánt szervezni, hogy ki kellett használnia az alkalmat. Végre jót mulathatnak kettecskén; esznek majd nyúlós, kolbászízű vattacukrot, felülnek a körhintára, kiskutyákat simogatnak... -De nekem nincs ám pénzem! Különben is gyűjtenem kell, úgyhogy nem költhetek. Szóóóóval... Veszel majd nekem is valami szépet? Csináltathatnánk egy közös képet magunkról, hogy legyen valami szép emlékünk erről a napról! Mit szólsz? - kicsit rugózik a hátán, majd ahogy átnéz a fiúcska válla felett, azonnal belevisít a fülébe. - Oda menjünk, odaaaa! Ott látok szép kispárnákat. Lehet, hogy mondanak szép meséket, és jó nedvszívó képességük van. Az unokaöcséd szeret aludni? Vagy szereti az állatokat? Vehetnénk neki egy majmot. Olyan kis kalaposat, mellénykéset, tudod!
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2015. július 21. 05:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=498399#post498399][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.21. 05:37[/b][/url] Lencsefőzelék - Jól van, jól van. Nem vagy vakond. Akkor nyúl. Annak is folyton jár a lába, ott is, ahol nem kellene. - Sóhajt fel egy vérbeli reményvesztett hangján. Akárhogy osztja-szorozza, Leonie mozgó lábai kényelmetlenül nyomogatják időről-időre a formásabbik felét, a rászólással viszont nem azt éri el, hogy a lány abbahagyja az egészet, hanem még veszélyesebb területen kezdi újra idegesítő tevékenységét. - Ha tökön rúgsz, teszek róla, hogy egy hétig táncolva járj, és még álmodban se álljanak le a lábaid. - Összeszorított fogai között sziszegi ki a komolyan gondolt fenyegetést, s bár még nem tudja, hogyan tolná ki egy hetes távlatig a Tarantallegra hatását, van annyira kitartó, hogy naponta rászórja az átkot Lencsére bosszúból. A nemesebbik felét bántani halálos bűn! Csökkennének az esélyek kis Mihaelek gyártására. A bosszútervei minőségén csak a feje paskolása tud rontani érdemben, de az jelentősen. Olyan, mintha egy gyerek cipelné a másik gyereket a hátán, és az a másik lenne az okosabb kettejük közül. Nem akar belegondolni, hogy valójában melyikük az okosabb, mert akkor lesüllyedne Lencse szintjére. Így aztán nincs más hátra, mint egy agyonnyomorgatott plüssmedve lelkességével kibírni a feje birizgálását. - Aha... És mi lenne az? Mi illik egy borderline szindrómás, nőktől paranoid módon félő negyedikes rellonoshoz, ó, bölcs Leonie? - Ejj, de le kellene csavard azt a gúnygombot, fiam. Meg aztán nem ártott volna közölni az eridonossal, hogy ki fia borjának kell ő ajándékot válasszon. Mert ugye nem mindegy, hogy Rémi lábára egy pár viszketőporos papucs kerül, vagy valami láblerágós borzadály. Nincs humora élete végéig Ethan haragja elől menekülni, hacsak hamarabb meg nem öli őt maga Rémi. Áhh, mégis Lencsi eddig a listavezető az ellene elkövetett merényléseket illetően. Közös kép? Vegyenek valamit emlékül? Miazisten? - Tudod mit? Csak azért, mert annyira szeretlek, - Nyomja meg enyhén az utolsó szót elég jól álcázott gúnnyal. Szereti a halál ezt a kengyelfutó gyalogkakukkot. Attól, hogy meglehetősen érdekes, még elég riasztó a bizarr természete.- ha segítesz nekem, elárulom neked, hogyan teheted Keith-t boldoggá egy életen keresztül miinden egyes nap. Ennél jobb üzletet keresve sem kapnál. - Teljesen random, légből kapott ötlet az egész. Azt se tudja, mennyire komoly a dolog Coltrane-nel, de nem süket, hallotta a rellonos elsősöket pletykálni a flúgos kastélypárosról, akik az iskola minden pontját szépen lassan sajátosan belakják. Ebből gondolta most, hogy talán Lencse belezúgott annyira Keith-be, hogy hasson rá a bűvös "egy életen át" szószerkezet. Amíg nem muszáj, nem költ feleslegesen bóvlikra, ha ingyen szerelmi tanácsadással is lefizetheti Leonie-t. Áhh, és eddig tartott a nyugalom. Meg a hallójáratai kifogástalansága. Répafej akkorát visít a fülébe, hogy a dobhártyája lehet, már át is szakadt. A fájdalom mindenesetre a helyén van, lassú regenerálódás várható, a bosszúság pedig hirtelen magas léptékre ugrott benne. - Mi van már, mit láttál? - Kár volt megkérdeznie. Halk nyögése jelzi, mennyire fájlalja fizikailag a hülyeséget. NAGYON! Párna. Majom. Komolyan? - Tudod... Ha megjött, nem párnába kellene fojtanod magad. Arra ott vannak a tamponok és a betétek. - Lát eleget belőlük most, hogy úgy lakik együtt nővel, hogy nem igazán tartják külön a cuccaikat. Michelle-lel, Charonnal és Rose-zal szeparált terük volt. Roxanne-nel... nem. Legalábbis félig-meddig nem. Egész fura, hogy telibe tojik rá az extrém mértékű összenövésükre... Na mindegy is, Lencse sértegetésénél tartott. - Nem veszünk neki párnát, csak ha az a párna seggen harapja. Akarom mondani, keress valami nem szokványosat. A majmot kísérletezésre használná, nem jó. Utána büdös lenne az egész Rellon, mert elfelejtene megszabadulni a majom hullájától. - De azért rizsálás alatt már odaértek a párnákhoz, csak úgy vitte őt a lába automatice. Mintha ló volna. Mintha irányba állították volna. Ezt végiggondolván újfent megdöbben saját irányíthatóságán, így hogy korrigáljon valamicskét a csorbán, egyetlen mozdulattal elereszti a kapaszkodó Leonie-t, egy másikkal pedig megrázkódik azt remélve, hogy a csaj lehullik róla. Gyerekes bosszú azért, mert ő lónak képzeli magát. Érthető, nem? Pillanatnyilag minden vágya Leonie-t a földön fetrengeni látni.
|
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2015. július 21. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=498697#post498697][b]Leonie Rohr - 2015.07.21. 21:14[/b][/url] MiskakancsóJókedvűen belekacag Zserbó hátába, és még viszkető orrocskáját is jól beledörgöli a pólójába. -Áhh, mindig szerettem volna egy saját zenészt - sóhajt fel álmodozó hangon. Valahogy úgy képzeli el most a rellonos fiúcskát, mint mikor a ducik mögött sétál tubával egy ember. -Gitárral követsz majd? És mindig kérhetek számot is, hogy mire szeretnék éppen táncolni? Jujj! - lelkesedésében még jobban mocorog, meg-meg koccolva a fiúcska azon részét, amitől fiúcskának lehet titulálni. Még. Persze hölgyünk finomságáról és figyelmességéről ismeretes, így tán nagyobb baj épp nincs annál, minthogy halovány lepkepukkantása sincs róla, mi az a bordalány szindróma. Ahham... fél a lányoktól. Tuti valami Ádámmal meg az oldalbordájával... Talán azért fél a lányoktól, mert szerinte xilofonozni akarnak a bordáin. Teljesen logikus. Bagolykőn? Szinte mindennapos szindróma. -Jajj, Zserbó, hiszen én is úgy szeretlek! - még jobban szorongatja dinnyés pajtását. Nem, még véletlenül sem esik le neki egyszer sem a srác gúnyos hangvitele. Úgy hiszi, a rellonos számára legalább annyira felemelő ez az egész esemény, mint az ő kis lelkének. Ezért olyan áradó szeretettel viseltetik Zserbó iránt, hogy csoda, az úriember még nem olvadt meg forró ölelésében. -Hogy... Hogy mi? - kérdi meglepetten, vagy inkább megszeppenten. - Mármint... Ezt úgy érted, hogy... Hogy Kísz most nem boldog? - hangja felcsúszik egy oktávot. A pánik fél másodperc alatt összeszorítja a torkát, még a könnye is kicsordul a hirtelen stresszhullámtól. -Mondta neked? Azt mondta, hogy nem teszem minden nap boldoggá? Édes istenem, most mit csináljaaak? - úgy óbégat, hogy ha eddig nem figyelt volna fel rájuk mindenki, akkor most már biztosan. -Esküszöm, segítek mindenben, csak áruld el, mit tegyeeeek. Keefnek miszáj engem szeretnie! Nem szenvedhet semmiben hiányt - vergődik a fiúcska hátán, mint egy epilepsziás házicsirke. És most már tulajdonképpen holt lebogyózza a párnákat. A tamponos majmokat, meg ehhez hasonlókat. Szépen lassan lefolyik a földre; bár tette volna ezt úgy nagyjából 21 évvel ezelőtt is. És ott marad a párnás stand előtt percekig sokkba fagyva, ha Zserbó közben meg nem rugdossa finoman, hogy ugyan keljen már fel, menjen arrébb. Hirtelen elhatározással ugrik fel. Ma meg fogják találni a legkirályabb ajándékot a földön, és a srác elárulja cserébe, mi a baj vele. -Gyere, menjünk! - kézen fogva kezdi maga után húzni a másikat, miközben fejét ide-oda forgatja, és valósággal végigrohan az egész piacon. -Ezek nem elég jók neki. Valahol máshol kéne körbenéznünk. Talán a faluban. Vaaagy... Nem is tudom. Átmehetnénk Budanekeresdre, ott is akad egy csomó érdekes bolt!
|
|
|
|