32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. szeptember 12. 21:50 | Link

Hercegh Kriszpin
a minihős

Pedig gyönyörű darabokat választott, talán a legszebbeket, amiket fellehet itt az ember. Egy dolog azonban tény: elvből vásárolni nem igen lehet, pénztárca híján pedig itt kell hagynia az almákat. Pánikba esetten kotorászik a táskájában, érzi, hogy végtagjai remegni kezdenek, miközben az idős hölgy mosolyogva várja az eredményt. Ő még nem tudja, hogy mégsem lesz ebből vásárlás.
Mikor már a sírás határán fordulna az eladó felé, egy kisebb fajta zajongásra lesz figyelmes. Az öregasszonnyal egyszerre fordítja fejét a hang irányába és egy elnézést rebegve megpróbál odafurakodni, hogy lássa mi történik. Pont akkor ér oda, mikor a pénztárcák előkerülnek. Nem lát sok mindent, csak saját értékén akad meg a szeme, ettől pedig kettős érzése támad. Először is iszonyúan szégyelli magát, hogy nem figyelt eléggé, másrészről viszont hálás is az idegennek, hogy kiszúrta a tolvajt. Már csak zavarát kell legyőznie, hogy ne a föld alól nyúljon ki a keze és kuncsorogja vissza a tulajdonát. Sohasem fordult még elő vele ilyesmi. A tömeg azonban lassanként oszolni kezd és a két pénztárcából már csak egy marad, az övé. Mély levegőt vesz és kissé bizonytalanul sétál oda a férfihoz - nem tehet róla, introvertált személyiség és csak a szükség szüli a beszédet.
- Az az enyém - hangja elég halk, de határozott, így kétség sem férhet hozzá, hogy a kis krémszínű tárca az ő tulajdona. Beharapja ajkát, mert fogalma sincs, hogy most mit kéne csinálnia, végül úgy dönt, hogy illendő lenne kicsit bővebben is beszélnie. - Köszönöm, hogy visszaadja. Mármint nemcsak az enyémet találta meg, de az enyémet is és... - szinte ráharap a nyelvére, hogy elég volt. Nem tudja nem szimpatikusnak találni a tolvaj lebuktatóját, hiszen eleve az, hogy kiszúrta a dolgot (mert senki ne mondja, hogy véletlen volt), majd még tett is azért, hogy mindenki visszakapja, ami az övé. Ez egy... Jó dolog. - Szóval köszönöm - végül elmosolyodik, bár nem olyan nagyon széles a görbe, de ez is megteszi. Nem szabad elfelejtenie, hogy nem egy gazemberrel, hanem egy minihőssel beszél - hős mondjuk superman, de a hétköznapok megmentői minihősök.
- Mondja csak, hogy szúrta ki azt a férfit? - közben nagyon udvariasan és finoman elindul vissza az idős hölgyhöz, hogy kifizesse az almákat, remélve, hogy a férfi vele tart egy darabon. Ha nem is, a választ mindenképp megvárja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. szeptember 13. 11:33 | Link

Catherine Shayleen Black
délután a gyümölcsös stand környékén

A maradék tárcákból az egyikért hamar jön a tulaj. A másik viszont várat magára. Kezem a magasban, a csinos pénztartó a kezemben és nézelődök körbe, kutatva a jelenlévők közt. Már éppen arra gondolok, hogy még egyszer elrikkantom magam, amikor feltűnik egy félénken közeledő lány. Már engedem is lejjebb a kezem és mosolyogva lépek oda.
- Igazán nincs mit. - adom át neki a tulajdonát. Megvárom még, amit mondani szeretne nekem, hiszen látom rajta, nem könnyű ez a számára. De aztán nem akarnám sokáig feltartani. Nem azért csináltam, amit csináltam, hogy az emberek a vállukon vigyenek körbe, sőt, még csak azért sem, hogy bárki hálás legyen. Nem véletlenül buktattam le úgy a tolvajt, mintha nem is direkt történt volna. Vagyis hát egy részt amiatt tettem így, mert nem az volt a célom, hogy nyilvánosan hősködjek, másrészt pedig mindössze taktikából: hiszen mi lett volna, ha alaptalan a gyanúm? Így csak egy balfék lettem volna, aki nekiment valakinek.
A leányzó viszont átlát rajtam. Ahogy nézem, ő az egyetlen. A többiek elhitték, hogy véletlenül buktattam le az őket meglopót. Aminek különben örülök, mert bevált a színjátékom és legalább nem hálálkodnak túl sokat. Viszont van, akit nem lehet átejteni. Már éppen búcsúznék el tőle, amikor bedobja a kérdést.
- Ó, én nem... - rázom a fejem és már kezdenék hárítani, de végül a tarkómhoz vonom a kezem és mosolyogva masszírozom meg a nyakam, a stand felé visszainduló boszorkányt nézve. Vele tartok.
- Nem igazán az áruval foglalkozott. - magyarázom csöndesen.
- Aztán neked ment. Furcsa volt. - vonok vállat. Noha ő magázott, én letegezem a lányt, mert az a helyzet, hogy az alkata miatt nagyon ifjúnak tűnik. De lehet, fiatalabbnak hiszem, mint ahány éves valójában.
- A többieket figyelte, látszott, hogy nem vásárolni van itt. Gyanúsan viselkedett. De nem voltam biztos benne, hogy tényleg tolvaj. - rázom a fejem, könnyedén beismerve, hogy nem vagyok ám profi bűnüldöző. Bár tény, nem ez az első hasonló húzásom. Ha észreveszek egy ilyet, nem tudok nem lépni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. szeptember 29. 20:48 | Link


Till I’m gone with the wind and I’m lost, never found
I met her at my show, then we smashed right after
If we go three rounds then she'll fall in love faster


Meglepit akarok csinálni Shaynek mire hazaér, szóval most itt vagyok a piacon és nagy bevásárlókörutat csinálok, már két szatyor gyümölccsel a kezemben.
Bal kezemmel felemelek egy almát, minden oldalról megvizsgálom, aztán valamiért oldalra pillantok, kiszúrok valami gyenge csillanást, ami el is tűnik abban a pillanatban. Túlzás lenne azt mondani, hogy dobban a szívem, de egy pillanatra összezavarodom, a szatyrokat oda is nyomom az eladó kezébe, míg én a csillanás felé iramodok. Gyorsan szedem a lábaim, és komolyan igyekszem nem félrelökni senkit, de valahogy mégis kapok pár könyököt a bordáim közé, meg rosszalló szavakat "ilyen ez a mai fiatalság", és "bezzeg az én időmben" kezdőformulákkal.
Ahogy - a megérzéseim szerint - megtalálom az üldözöttet, elkapom a kezét, magam felé fordítom, s elkerekedett szemekkel nézek az idegen arcra.
Akkor is minden nap más arca volt. Megrázom fejem, szabad kezemmel a lánc után nyúlok, s kihúzom a medált a felső alól - amennyiben ő ezt hagyja, ami egy újabb sokkot okoz.
- A... A nyakláncod - hol a szemeit vizslatom, hol a medálhoz találok vissza. Kölyök voltam, olyan pisis méretű. És szerettem. Nagyon. Viszont most nem tudom ő ki. Lehet csak hallucinálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. október 1. 18:40 | Link

Hercegh Kriszpin
a minihős

Talán a férfinak nem több ez, mint egy könnyed jó cselekedet, amit bármely más ember megtett volna a helyében. Shayleen viszont jól ismeri a tömeget, a sok arcot, akik mind ugyanolyanok: ha látnak is valamit, szemet hunynak, ellenőrzik saját értéküket és megnyugvással konstatálják, hogy velük minden oké. Mi értelme lenne bármennyi időt fordítani arra, hogy másokon segíthessenek? Ezt a mentalitást tapasztalta egész idáig, gyakran még az orvosoktól is. Önimádattal telve pöffeszkedtek székükben és fölényesen hümmögtek, semmitmondó kérdéseket tettek fel és a válasszal sem törődtek. Számukra minden betegség, így az anorexia is egy múlandó szeszélynek bizonyult, nem tartották érdemesnek a problémát arra, hogy foglalkozzanak is vele mélyrehatóbban. Mondhatjuk, hogy a levitás elvesztette reményét az emberiségben egy kissé.
Nem szeretne udvariatlan lenni, azonban most, hogy végre van mivel fizetnie, talán vissza kéne mennie az asszonysághoz és elhozni az almákat. Könnyeden teszi fel az első kérdést, ami eszébe jut, hiszen ő maga mit sem vett észre a lopásból. Persze, meglökték, de ez egy piacon annyira általános dolog... Nem szól ugyan semmit, mikor a férfi először exkuzálja magát, elvégre nem várhatja el, hogy válaszoljon vagy vele tartson, mégis kiengedi a sokáig benn tartott levegőt, mikor beszélni kezd. Megnyugtatja a másik jelenléte, bár nem tudná megmagyarázni miért. Jó az aurája vagy a kisugárzása - ki miben hisz.
- Az az igazság, hogy nem is gondoltam, hogy baj lehet - megvonja vállát, miközben odaérnek a gyümölcsöket áruló idős hölgyhöz és átnyújtja neki a fizetséget. Egy mosoly kíséretében veszi át az almát, majd Kriszpin felé fordul. - Ilyen tömegben teljesen normális, hogy az emberek egymásnak mennek. Vagyis nem annyira szokatlan - egy picit kijavítja magát, elvégre lehetne úgy közlekedni, mintha nem egy elefántcsordát alakítanának egy természetfilmben, de mindegy.
- De végül igazad lett. Vagyis, igaza - kijavítja magát, mert kissé megzavarta, hogy a férfi letegezte őt. Ennyire fiatalnak tűnik? Na nem mintha szeretné a magázódást, csak különös. - Nem mindenki próbált volna meg megbizonyosodni erről, bár igazán nem szeretném zavarba hozni - egy kedves mosoly ível ajkaira, ahogy megtalálja Kriszpin tekintetét. Még soha nem találkozott vele, ami persze nem jelentene semmit, de mióta a faluban lakik, azóta elég sokakat, legalább látásból megismer. Mégsem faggathatja a férfit minderről.
- Tudna nekem segíteni egy keveset? Már egy ideje el szerettem volna menni fűszerekért, de ebben a labirintusban sehogy sem akadok rá az árusra, akit említettek nekem. Elkísérne? Persze csak ha nem tartom fel, mert azt igazán nem szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 2. 16:31 | Link

----------------------------
Catherine Shayleen Black
délután a gyümölcsös standnál
----------------------------

Zsebre tett kézzel, figyelmesen hallgatom a lányt, és jobban elmosolyodok.
- Persze, szerintem én sem vettem volna észre, ha velem történik. Kívülről más. - nyugtatom meg afelől, hogy ha engem lop meg, valószínűleg nekem sem tűnt volna fel. Csak hoztam volna a formámat, és talán még én kérek bocsánatot, amiért ő jött nekem, majd pár perc múlva, ha éppen fizetni akartam volna valamiért, vagy csak éppen a zakómhoz nyúlok, rájöttem volna, mi történhetett.
Elnéző mosolyt villantok rá, egy kis fejrázással kísérve, amikor véletlen letegez. Szívem szerint akár bátorítanám is rá, hiszen egyáltalán nem gond. De ha az ismeretségünk csak futó, akkor úgysem érdemes túlzottan belemenni ezek tisztázásába. Amennyiben mégis úgy alakul, majd megkérem rá, hogy nyugodtan tegezzen, ha akar. Mindezt úgy, hogy tényleg nem tudom, hogy sokkal kevesebb a korkülönbségünk, mint én feltételezem.
Hasonlóan reagálok arra is, hogy elmondja, nem akar ám zavarba hozni azzal, amit mond. Zavarba egyáltalán nem hoz. Csak nem várom el, hogy ilyeneket mondjon. De ha kikívánkozik belőle, ha elgondolkodtatja, nyilvánvalóan nem fogom meggátolni ebben. Meg persze hálás is vagyok az észrevételért, ha már így alakult.
- Hogyne. - vágom rá, hogy segítek, mikor még azt sem tudom, miről van szó. Aztán csakhamar kiderül, és ez egyáltalán nem olyan kérés, aminek ne tudnék eleget tenni, vagy aminek ne tennék szívesen eleget.
- Nem tartasz fel. Elintéztem, amiért jöttem. Egy állással kapcsolatban tárgyaltam. De most már ráérek. Csak veszek én is egy almát és mehetünk. - tárom elé körvonalakban, mi dolgom a faluban, aztán ígéretemhez híven magamhoz veszek egyet a hívogató gyümölcsök közül. Fizetek a kofának, ledörzsölöm az almát a vállamon és már harapok is bele. Megkívántam.
- Kérdezzünk meg valakit! - javaslom a fűszerest illetően, miután lenyeltem a falatot, és megindulok egy helybelinek tűnő varázsló felé. Hátha útbaigazít minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Janka
INAKTÍV


Szarka | A vastrón tollas úrnője
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 327
Írta: 2016. október 3. 09:51 | Link


Találkozáskor

Imádom a nyüzsgést. Az embereket az utcán, a hangos szavakat, a kiabálást, a rohanást, az alkudozást. Főleg, ha ez mind egy helyen van. Ó igen, itt lehet a legkönnyebben láthatatlanná válni, nyugodtan végezni a munkát. A munkát, ami által én gazdagabb leszek, míg mások szegényebbek. Őszintén, van ennél jobb? Aligha. Hisz amit csinálok, az művészet. Nem olyan, mint egy festő képe, amibe mindenki mást magyaráz bele. Nem olyan, mint amit egy ritmusérzék teljes hiányában szenvedő dobos zenének nevez. Nem, ez az utca művészete, aminek ára van, ha nem vagy profi. Ára, amit neked kell megfizetned.
Mindösszesen egyszer buktam le. Ennek az árát pedig évekkel később többszörösen fizettem meg. Azóta nem hibázok. Egyszerűen nem hibázhatok.
Megvártam, míg fizet. Középkorú, elfoglaltnak tűnő nő. Könnyű. A visszajárót zsebbe csúsztatja. Még könnyebb. Én mélyen a szemébe néztem, ahogy ő is az enyémbe. Jó. Csupán egy pillanat az egész. Mellé értem, kicsit meglöktem és abban a pillanatban ő szegényebb lett.
- Sajnálom, elnézést. - szabadkoztam, majd elfordultam és gyors léptekkel haladtam tovább. Kapucnimat a fejembe húztam, majd ahogy pár pillanat múlva lehullott, egy teljesen más arc nézett farkkasszemet a tömeggel.
Nem hibázhatok.
Az egész alig egy perc leforgása alatt történt. Arcomra már elégedett mosoly kúszott. Majd le is olvadt egyből. Komoran bámultam a srácra, utálom, ha megzavarnak.
- Mit akarsz? - A szavak a maguk száraz mivoltukban hagyták el a szám. Csak a szemöldököm húztam fel, majd ahogy a láncom felé nyúlt, odébb löktem a kezét. Kezdett nagyon idegesíteni. Viszont érezni véltem magamon az emberek tekintetét. Hát ez remek.
- Ne! - Majdhogynem sikítottam. Komolyan, az én fülemet sértette. Az arcomon is ijedtség tükröződött. Jó színész vagyok.
- El akarta lopni! - kiáltottam a tömegbe, majd ahogy a tekintetek a fiúra vándoroltak, én elmosolyodtam. Egyenesen őrá. Egy kacsintást még megejtettem a segítségéért cserébe, majd megfordultam, hogy újra a tömegbe vesszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 7. 17:38 | Link


Döbbenten bámulok a vörös hajra, a kék szemekbe, a kérdésére megemelem szemöldökeim. Nyitom szám, hogy válaszoljak a kérdésére, de meg se várja, hogy bármi hang elhagyja a szám. Imádom a nőket, komolyan.
A sikítása még jobban összezavar, de nem kell sok időnek eltelnie, hogy összerakjam a darabkákat, elvégre nem vagyok én hülye fiú. Ha az, akire gondolok, akkor feltartóztatom, ő fenyegetve érzi magát, és támadással védekezik. Ami jellemző, nagyon jellemző a fajtájára.
Aztán a meglepetést meglepetés követi, szóhoz sem jutok. Esküszöm, szóhoz se tudok jutni, ajkaim szétválnak, ahogy leengedem kezem, a lánc gyorsan tűnik el a kabátom és pulóverem ujja alatt. Ha valamit tanított nekem kiskoromban, akkor az ez volt. És nem vagyok rá büszke, de hát ez van. A lehető legértetlenebb arcommal nézek vissza a rám szegeződő pillantásokra - és valljuk be, nem is kell sokat színészkednem. Beharapom alsó ajkam, jár az agyam, a tárcám nálam van. Nem kezdhetek el pánikolni, hogy ellopta, mert nem tette. Tudtam, hogy otthon kéne hagynom, úgy tudtam.. Veszek egy nagy levegőt, ahogy előkerül egy pálca dehoppanállok, pár pillanattal később a piac főbejáratánál találom magam. Fejemre húzom a kapucnim, zsebre dugott kézzel indulok el egy padsor felé, ám nem állok meg a legelsőnél, majd csak a harmadiknál. Fellépek az ülőkére, felpakolom a csinos popóm a támlára, s ahogy tárdeimre könyökölök, ujjaim közül előkerül a medál. Beszívom alsó ajkam, idegesen kezdem harapdálni, ahogy forgatom a kézzel készített ékszert, tanulmányozom. És várok.
Mert ha tényleg olyan fontos neki, ahogy én azt gondolom, akkor érte fog jönni. Előbb vagy utóbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. október 23. 15:00 | Link

Tóth kisasszony

Átfagyott ujjait meleg szövegkabátja zsebébe csúsztatja, vállával eközben összeütközik egy mellette elhaladó fiatal nőnek, akitől halkan elnézést kér, majd fejét lehajtja és tovább folytatja útját a piactér még a hideg őszi napon is nagy forgatagában. Nincsenek ugyan annyian, mint egy melegebb, tavaszi napon, de a történtek után neki még ez a közepes mennyiségű ember is épp elég sok. Egy pillanatra feltekint, hogy megkeresse valahol méterekkel előtte haladó lakótársát, a szürke hátsó mozgását gyorsan megtalálva aztán visszahajtja fejét. Rutinosan kerülgeti ki a mellette elhaladó, olykor az egyik árusnál nézelődő embereket, az eladók kiabálását meg sem hallja. Nem szándékozik semmilyen tojást vagy tatuepét venni, varangydudvára pedig még a legrosszabb napjaiban sincs szüksége.
Maya igazán élvezi a mai sétát. Hetek óta a mai az első alkalom, hogy a házuk és a falu szélén álló stég közti útvonalat átalakítva, másfelé induljanak kora délutáni séta gyanánt. A tömeg és az árusok kiabálása sem riasztja vissza attól, hogy a lemaradt aurorra ne is figyelve vesse be magát a forgatagba és a lehető legtöbb mindent felfedezze azon rövid idő alatt, amíg a hideg ellen vastag kabátjába burkolózó férfi vissza nem fordítja. Körmei hangosan kopognak a piactér kövén, a vidám hangok és kiabálások azonban elnyomják zaját, majdhogynem hangtalanul szlalomozik a tömegben.
Maya aztán egyszerűen eltűnik előle. Az előbb még jól látta, ahogy befordul jobbra a sarkon, amikor azonban követné, elveszti a szürke hátat. Idegesen fújja ki a levegőt, kezeit még mélyebbre süllyeszti zsebében és mivel mást nem tehet, hát elindul utána arra, amerre legutóbb látta. Nem olyan nagy ez a piactér, az viszont aggasztó, hogy milyen alakok járnak erre, Maya fajtatiszta husky, bizonyos helyeken pedig nagyon sokat ér, aurorunk tehát kezd egy kissé kétségbeesni. A mellette elhaladó fekete köpenyes varázsló sem nyugtatja meg, lépteit megszaporázza, állkapcsa megfeszül, ahogy a tömegben ismét lakótársa után kezd kutatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2016. október 23. 15:20 | Link


|otd||•••|

Már-már annyira szokványos család vagyunk, hogy még az is be van osztva, i mikor megy bevásárolni. Erre az egész hétre pedig én lettem felírva, mert nem vetettem be az ágyat, és anya természetesen kiakadt. Egyre több dolog miatt akad ki, ami velem kapcsolatos, ami amúgy zavar, de nem igazán akarom felhozni, mert akkor biztos csak rosszabb lenne. Ujjaim között szorongatva a listát - amin szinte semmi varázsos dolog nincs, csak ami rettentően muszáj - kanyarodok be egy szűkebb utcába, hogy lerövidítsem utam. Egy kicsit összébb is húzom magam, nem mintha amúgy nem elég elég alacsony, pedig a bakancsomnak vastag a talpa, és emel rajtam pár centit (!!). Soha nem fogok megnőni. Pedig párszor már kértem a magasságot, hogy működjön együtt a korommal, de eddig úgy tűnik, hogy nem vannak barátságban.
- Ó - megtorpanok, ahogy megérzem két szempár lentről érkező figyelését, aztán leguggolva el is mosolyodom. - Hát szia - ahogy a fejem egy szintbe kerül a Huskyéval kedveskedve túrom ujjaim a puha, réteges bundába, mire kapok egy kutyapuszit az arcomra. Szeretem az állatokat, a húgomnak is van kutyuládéja, meg nekem is van egy macskám, aki majdnem akkora mint én. Szóval az állatkák is szeretnek engem, ez ilyen kölcsönös dolog.
- Hol hagytad a gazdád? - oldalra billentem fejem, ahogy próbálom megkeresni a nyakörvét. Azon szokott a legtöbb értékes információ lenni, a neve, vagy a gazdi neve, vagy akármi, ami segít visszaszolgáltatni. Már ha van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 140
Írta: 2016. október 23. 18:27 | Link

Tóth kisasszony

Szapora léptekkel tör utat magának a tömegben, egy idő után az emberek inkább félrehúzódnak előle, mielőtt ennek a nagy sietségnek frontális ütközés lenne a vége. Tekintete ide-oda cikázik a lábak között, de sehol sem látja lakótársát. Képtelenségnek tartja ugyan, hogy csak így eltűnjön, de nem mondom, hogy nem fordul meg a fejében: elvégre ez a varázsvilág, valaki egyszerűen megfoghatta és elhopponálhatott vele. Összeszorítja fogait, hogy kiűzze az ilyesfajta gondolatokat a fejéből, majd folytatja útját arra, amerre feltételezhetően az állat ment. Igazából csak remélni tudja, hogy Maya tényleg ezt az utat választotta és nem az ellenkező irányt találta szimpatikusabbnak. Aztán megpillantja. Ott ül egy kislány előtt, farkát hevesen csóválja, tagadhatatlanul élvezi a simogatást. A férfi elindul a páros felé, épp akkor ér oda, mikor Lola ujjai a nyakörvön lógó bilétára foghatnak.
- Elnézést kérek a nevében is a viselkedéséért, téged valamiért roppant szimpatikusnak talált - némi gúny fedezhető fel a hangjában, pillantása azonban egészen szelíd, majdhogynem kedves marad, mikor először a kutyára, majd az eridonosra pillant. Szinte ösztönösen kezd el szabadkozni az eb miatt, holott erre semmi szükség nem lenne. - Remélem nem ér maradandó károsodás miatta, igazán a lelkemre venném.
Kissé begörnyedve áll a páros előtt, tekintete a lányka és a husky között cikázik, kezeit még véletlenül sem venné ki a zsebéből, hogy esetleg elhúzza onnan a kutyát, ne terrorizálja már szerencsétlen eridonost. Úgy látszik nagyon jól megvannak, Maya pedig, hogy ezt az olvasók számára is bizonyítsa, ismét heves farokcsóválásba kezd, egy pillanatra hátralép gazdájához, majd orrával bökdösni kezd a lány kezét.
- Javíthatatlan vagy - sóhajtva csóválja meg a fejét, aztán lehajol és egy óvatos, de határozott mozdulattal eltolja lakótársát a lány felsőtestétől. - Köszönöm kisasszony, hogy megállította, máskülönben nem tudom, hol értem volna utol.
Szokatlanul halk és kedves a hangja, magához és a mindennapos viselkedéséhez képest már túlságosan is, de Maya mindig is olyan érzéseket váltott ki belőle, amit mások elől szívesebben rejt el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 22:09 | Link

Plata Luna


Ahogy a konyha mellett elhalad, csábító illat üti meg a szaglószervét. Arra fordítja teljes figyelmét, mit analizálhat ki az összetevők közül, minek van ennyire, még számára is csábító illata. Valami különleges dologban mesterkednek a manók, nagy odabent az izgalom meg asürgés-forgás. Biztosan már megint az átkozott karácsony kerítette hatalmába a bamba kis lényeket - gondolja keserű szájízzel, ám az illatok nem hagyják nyugodni. Bedugja fejét érdeklődő képpel, szemben vele pedig egy elképedt konyhai dolgozó néz farkasszemet.
- Á, tanár úr! Tesztelné a legújabb süti alkotásunkat? Épp most készült el a prototípus. Karácsonyi idill a neve, és na-a-agyon finom - hadarja az apró teremtmény, közben egy papírtányéron a tanár felé nyújtja az  illatozó süteményt. Bár Zoltánunk nem édesszájú különösebben, mégis valami arra csábítja, hogy megegye azt az utolsó morzsáig.
- Van még mit javítani a recepten, nem elég savanyú - jegyzi meg epésen, és már menne is odébb, ha a kis lény nem replikázna vissza azonnal.
- De hát ez sütemény - mondja hüledezve, felháborodástól fuldokló hanggal. Várkonyi csak hallgat, nem felel vissza jó szokása szerint valami pikírt megjegyzéssel, ehelyett az iskola kapuja felé veszi az irányt. Fejében dallamocska formálódik, valami száncsengőről, meg hóesésről...idióta kis nótácska. Nem is tudja, hogy mászhatott a fülébe, el is hessegeti, míg kiér a Piactérre. Ott úgy néz körül, mint akinek fogalma sincs, hogy hol van, sőt, hogy hogy került oda. Találó az érzés, mivel tényleg nem tudja. Szája mosolyra húzódik a színes mécsesek láttán, a fahéjas füstölők, egykor oly irritáló illata, most egyenesen felüdíti lelkét. Észre sem veszi, hogy dúdolgatva nézegeti a rénszarvasos zoknikat. Jópofa a piros kis orra - gondolja magában, amitől valahol mélyen jeges rémület keríti hatalmába. Kívülről azonban nyugodt és laza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 27. 22:59 | Link

Várkonyi Tanár Úr



Kicsit ténfereg az ismerős falak között és közben azon merengek, hogy tényleg jó ötlet volt e visszajönni. Ugyan a hely az ugyan az, de én változtam és az akkori osztálytársak, barátok is feljebb vannak. Kicsit a szívembe marnak a gondolataim, így megpróbálom elterelni azokat. ~ De mégis hogyan? ~ Kiáltok bele a vakvilágba. Megint dühös vagyok, leginkább magamra, hogy egy helyben toporgok. Ekkor eszembe jut egy mentő ötlet, kimegyek a piacra és körbenézek ott. Úgyis azt mondják, hogy a nők megnyugszanak, ha vásárolnak. Marhaságnak tartom, de próba cseresznye, még be is válhat.
Baktatok a piac felé, miközben a szél csipdesi az arcom. Ahogy lassan közeledek a piac felé, megérzem a jellegzetes illatokat, és a szél magával hozza a vidám beszélgetések hangjait. Megtorpanok! Megfordul a fejemben talán mégsem jó ötlet ez a kis kiruccanás. Aztán mégis erőt vesszek magamon, ha már eddig eljöttem, nem fordulok vissza. Bent a piacon az fogad, amit már sejtettem, sürgés, forgás mindenhol és mosolygós emberek.
Aztán megakad a szemem valamin, amitől teljesen elszorul a torkom, nem jut más az eszembe, mint a menekülés. Nagy lobbal megfordulok és futásnak eredek. Azaz csak erednék, ugyanis csattanok valakin és a földön köttök ki. Felpislogva fel is ismerem, láttam már a suliba, ha jól tudom az Asztrológiai tanár Várkonyi Zoltán.
- Elnézést Tanár Úr! - Még mindig ülve rebegem el a bocsánatkérésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 23:34 | Link

Plata Luna


"Földobban két nagy ló, kopp-kopp-kopp nyolc patkó...nyolc patkó kopp-kopp-kopp csöndzsákból hangot lop..." dúdolgatja elégedetten, miközben a töklámpásokat csodálja. Kezeit a lángok felett melengeti. Kicsit csípős már az időjárás, hiába, közeleg a tél. Nem is érti, hogyan jutott eszébe ez a dalocska, az meg végképp nem, hogy mióta szokott ő énekelgetni. Mivel az illúziómágia a birtokában van, képes valamilyen, csekély szinten megőrizni a "józan eszét, de érvényre nem tudja juttatni. Az igaz Várkonyi benne mélyen elásva szenved, a hányingert fojtja vissza, és a szégyen pírját takargatná az arcán, ám azon nem látszik más, csak télapós víg kedély, joviális szelídség, és a karácsony varázsa. Az igazi Várkonyi, felismeri, hogy a sütemény az oka mindennek, ám nem tud változtatni a hatáson, csak kivárni, míg elmúlik. Ha elmúlik egyáltalán. Utóbbi eshetőség, görcsöt rak a gyomrába. Kedélyes tanerőnk fordul egyet a másik stand felé, ahol sült tök illatozik, igazi kemencében sült, mellette fahéjas tea. Széles mosollyal köszönti az eladót.
- Szép estét! Közeledik az ünnep - kacsint is egyet nyomatékosítva, hogy ismeri a nagy misztériumot, amivel az ünnep jár, és aztán ő persze teljes valójában megmártózik a hangulatban. Elvesz egy poharat, kifizeti, jókora borravalót hagyva az árusnál, mikor egy óriási ütés éri oldalról. A kezében nyugvó forró folyadék, az üstökösként belé zuhanó diákja nyakába borul, ha az nem vigyáz eléggé.
- Ugyan, ugyan. Én kérek elnézést, ha leforráztam volna. Roppantul sajnálom. Nem esett baja? - aggódón hajol fölé, kezét is nyújtja, közben pedig az igazi Várkonyi ott belül, bezárva, embertelen dühvel a tehetetlenség által rákényszerített helyzetben tombolásra késztetve. Mit csinálok, én szerencsétlen, tutyimutyi trotty? Ez a legenyhébb kifejezés, amivel önmaga csökött mását illeti.
- Biztosan jót fog tenni az ijedtségre egy fahéjas tea. Meghívom - erősködik a szelíd, önmagából kifordult Várkonyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 28. 17:58 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Még mindig a földön ülve, megrökönyödve lesem a reakcióját. Tényleg ez lenne az a vérmes, pikírt tanár, aki állítólag még hírből sem ismeri az empátiát. Automatikusan nyúlok a keze után, melyet segítőkészen felém nyújt. Közben kicsit bambán pislogok rá, és próbálom eldönteni, hogy most csak szórakozik-e. A forró lötty szerencsére csak kabátomat érte, így megúsztam égési sérülések nélkül.
- Öööö… rendben vagyok köszönöm.– Válaszolom meg aggodalmas kérdését. Közben továbbra se értem a helyzetet, aztán rájövök valószínű most nem is fogom. Így épp azon lennék, hogy elköszönjek és fojtassam menekülésem erről a helyről, mikor újra meglep egy tőle nem várt gesztussal.
- Igen, az jó lesz…- Bököm ki, de ahogy elhagyják a szavak a számat, már meg is bánom. Egyébként is miféle ijedségről beszél, hisz csak el akarok menni innen. kezdek megint dühösé válni. Pláne, hogy folyamatosan érzem a késztetést arra, hogy újra az ominózus stand felé nézzek. Erőnek erejével fordítom vissza Várkonyi Úr felé a figyelmemet.
- Vagyis nem köszönöm. Jobb lesz, ha megyek, még mielőtt újabb galibát okozok. – Ezzel a mondattal lezártnak tekintem a beszélgetést és újra neki iramodok, majd két lépés után meg is torpanok. Ennek nem más az oka, mint hogy nemes egyszerűséggel áttiportam a tanár lábán. Nem tudom eldönteni, hogy most sírjak, vagy nevesek ezen az egészen, nem lehetek ennyire peches.  
- Bocsánat! – Mondom csipetnyi haraggal, hogy újra meg kell állnom. Ha a pár évvel ezelőtt történtek volna ezek, akkor én magam hívtam volna meg, hogy jóvátegyem ezeket a malőröket. Most meg csak állok és várom, hogy mikor szabadulok, mikor tűnhetek el innen.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 20:00 | Link

Plata Luna


Szerencsére a kis malőr, jól sül el. Várkonyi zavarban van, ami tőle merőben szokatlan, hiszen soha életében nem érzett hasonlót. Bezárt énje sem ismeri az érzést, így ő is tanácstalan, és ha tanácstalan, csak még jobban őrjöng, bár nem jellemzők rá a dühkitörések, hideg arroganciája nem hagy kétséget felőle, hogy nem örül. Te szerencsétlen tulok - kiáltja belül - térj már eszedhez! Abnormális Várkonyink azonban csak bárgyún vigyorog.
- Tudja nagyon sajnálom, hogy leforráztam. Biztosan komoly égési sérülései lehetnek, attól ilyen piros az arca. - Őszinte sajnálat cseng a hangjából, de ugyanakkor megmaradt a csendes derű állapotában, mint valami másodmikulás, aki eltévedt az időben egy kicsit. Akkor sem lenne hitelesebb az alakítása, ha mögötte ott parkolna hét rénszarvasa a szánnal: Rudolf, Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és Ágas. Módosult tanerőnk biztató mosolyt küld a balesetet szenvedett lánynak, aztán az árusnak.
- Legyen olyan kedves! Adna még egy teát a kis hölgynek? Persze én fizetem, de legyen különlegesen finom ám! Betegnek lesz - kacsint jókedvűen, míg odabent dörömböl az igazi Várkonyi. Mit művelsz te szánalmas bamba bálna? Tönkreteszed a hírnevemet, amiért annyit dolgoztam. Ha kikerülök innen, megátkozlak, abban biztos lehetsz. Abban azonban mi is biztosak lehetünk, hogy a Konyhában is tesz majd látogatást, ha ennek a rémálomnak vége, és más valakinek kezdődik el egy még rémesebb valóság.
Felcsendül a téren egy halk dalocska, és persze, hogy az asztrológia bölcs tudora újra énekelni kezd. Dudorászva adná a teát a lánynak, ha az közben nem gondolta volna meg magát.
- Galibát? Ó, dehogy okozott, dehogy okozott. Én voltam roppantul útban. - Ezt már csak a lány háta hallja, a professzor meg ott áll két pohár teával, féllábon egyensúlyozva. Ügyel arra, nehogy megint kiboruljon az értékes lé, ami közben erősen égeti a kezét, a lába meg sajog, miután a lány átrobogott rajta. Könnyek szöknek a szemébe a hirtelen fájdalomtól, meg az égető érzéstől is, de nem enged el semmit.
- Ejnye, hát már megint útban voltam. Ez már megbocsájthatatlan. Árulja el, mivel tehetem jóvá a sorozatos hibáimat? - Ha ez a jellemrombolódás így halad tovább, a hajdan arrogáns Várkonyiból, Teréz anya válik? Vajon meddig tart a varázssüti hatása? Meddig bárgyul a tanerő, vagy egy idő után megfordul a folyamat?
- Biztosan megsérült megint miattam. El kell vigyem a gyengélkedőre, de előtte fogadja el a sálamat, még megfázik. Olyan csupasz a nyaka. - Nekiveselkedik, hogy rátekerje a saját barna csíkos sálját, mely durva posztó, ám de meleg. Ha ez sikerül, akkor megpróbálja felkarolni a levitást, hogy maga cipelje a gyengélkedőre, már ha engedik neki. Ismerős a kép?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 29. 18:39 | Link

Várkonyi Tanár Úr



Ahogy nézem a könnyes szemű, két pohárral egyensúlyozó tanítót egy kicsit elszégyellem magam. Pláne mikor megszólalt és magát hibáztatja a történtekért. Én megyek neki, aztán még meg is taposom, és erre ő akarja jóvátenni. ~Itt valami nagyon nem stimmel. ~ Egyszerűen képtelen vagyok reagálni, hisz ezek után még a legnyugisabb, elnézőbb ember is kiakadt volna egy kicsit, és megdorgált volna legalább, hogy ne ilyen sebbel-lobbal közlekedjek. De a derűs arcú, már-már víg Várkonyi arcán jelét se lehet látni haragnak, inkább csak egy kis szégyenkezést lehet felfedezni kedélyes arcán.
Majd fokozza zavaromat és értetlenkedésemet. ~ Hol sérültem én meg? ~ Pislogok nagyokat, közben a tekintetemmel követem a mozdulatait. Leteszi a két italt, majd szép fokozatosan letekeri a nyakáról a sálat és az én nyakam köré igazítja azt. Majd azon kapom magam, hogy a karjaiba cipel, hogy a gyengélkedőn ellássák a nem létező bajomat, én meg teljesen lefagyva nézek rá először, aztán egyszerűen csak kirobban belőlem a röhögés.
- Szerintem inkább önnek kéne az ellátás Tanár Úr! Valami nagyon nem stimmel a fejével. Én tényleg jól vagyok. – Mondom ki meggondolatlanul a szavakat, persze továbbra is visítva a röhögéstől. Valahogy teljesen abszurd ez az egész szituáció. Továbbra se értem a helyzetet, képtelen vagyok kiigazodni rajta, hisz itt van a hírhedt tanár, aki most kedélyesen cipel. Mindeközben én vigyorgok a helyzeten, rajta, de legfőképpen magamon.
Kis idő elteltével tudom kontrollálni vigyorgásomat és a gondolataimat is. Veszek még két mély levegőt, hogy teljesen kitisztuljon a fejem.
- Tanár Úr, kérem, tegyen le, hisz se a lábamnak, se más egyebemnek nincs baja. -  Kicsit nyugodtabban várom, hogy teljesítse óhajomat, miközben érzem, hogy a „már-már hisztérikus” nevetésem is alábbhagy.
- De most komolyan, mi van önnel? Valahogy nem ilyenek képzeltem önt a hallottak alapján. – Teszem föl nem épp udvarias kérdésemet, továbbra is várva, hogy a két lábam talajt érjen. Valahogy kényelmetlennek találom ezt az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 22:03 | Link

Plata Luna


Sikerül valahogy a kapálózó lányt a karjaiba vennie, miközben belül egy hang ordít: Ha meghúzod a derekamat, én meggyilkollak, lassú, kínos halállal. A megváltozott Várkonyi egyelőre nem hallgat arra a bosszantó kis szösszenetre, ami most a belső hangja, amúgy meg az igazi énje, annyira elnyomja a bűbájos sütemény elméje önkontroll részét. vajon ilyen lenne, ha nem olyan lenne, amilyen általában? A legjóindulatúbb tenni és segíteni akarás tombol benne, kézen fogva némi lelkifurdalással, ezért igyekszik olyan bőszen a gyengélkedő irányába. Kicsit ki is pirul a nagy igyekeztében, még jó, hogy a sálját átadta a lánynak, így nincs ami még ráadásul túl is hevítse.
- Majd viszek magának almás sütit és meglátogatom - lihegi a súly alatt. Hiába, mostanában nem törődött annyit az alakjával és a kondijával, mint kellett volna. A füle sem a régi, hogy nem hallja meg a levitás szavait, talán ez is a süti műve. Szelektív hallást fejleszt ki annál, aki elfogyasztja? Azon kívül, hogy a tanerő, idegesítően készséges és alázatos, még a folyamatos, negédes dúdolgatása is kikergetheti a világból azt, aki nem bírja ezt sokáig elviselni. Egyelőre a kéket nem zavarja, csak az, hogy akarata ellenére kisbabaként cipeli a férfi. Ennek a nemtetszésének folyamatosan hangot is ad, hátha végre a férfiben megmozdul az értelem csírája és virágot bont.
- Rendben, leteszem, ha akarja, de ígérje meg, hogy megvizsgáltatja magát, és értesít róla, ha valami baja esett! Kötelességem gondoskodni magáról, ha ilyen galibát okoztam. Nem fázik a füle? - Sálját próbálja feljebb húzkodni a lány hallókáira, ugyanis a tanerő úgy látja, mindjárt lefagynak, noha nincsenek mínuszok még. Ő azért meg van róla győződve, hogy a lány súlyos náthát fog kapni, ha nem vigyáz. Saját fülét is ellenőrzi, csak azért, hogy összehasonlítsa a lányéval, melyik a hidegebb, így meggyőződik igazáról, fagyveszély fenyegeti a levitás hallószerveit, és nem azért kékek, mert levitás. Lehúzza vékony bőrkesztyűjét, hogy forró tenyerével melengesse a lány fejfüggelékeit. Miközben ezen mesterkedik, eljut hozzá a berzenkedés, ez pedig szöget üt a fejébe.
- Valóban? És miket beszélnek rólam? Biztosan kiderült, hogy nem szeretem a sós mogyorót. - Érdeklődve hallgatja a választ, ha kap, a benne élő Várkonyi elvesztette minden reményét, mélyen hallgat szegény és bízik egy jobb jövőben.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 29. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. október 31. 17:16 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Szavaimat, mi szerint neki kéne ellátás, egyszerűen nem reagálja le. Helyette jön valami sütivel. Persze az se kerüli el a figyelmemet, hogy az okítóm fújtat közben, aminek hatására megfordult a fejembe, hogy „ennyit híztam volna”. Ezen gyorsan túllépek, hisz soha nem problémáztam a súlykérdésen, és valószínű nem is mostanság fogom elkezdeni. Az már viszont jobban zavart, hogy a tanító képtelen figyelni arra, amit mondok. Lehet a figyelem összpontosításban az is zavarta, hogy folyamatosan dudorászót, mint valami kelekótya. Ez annyira nem lepet meg, hisz találkoztam pár tudós emberrel, akik szintén elvarázsoltak voltak, és folyamatosan hallgattak valami adást, amit a mellettük lévő egyed nem hallhatót, így ők vagy motyogtak, vagy épp dudorásztak, mint a jelenlévő kedélyes Várkonyi.
Valami csoda folytán eljut tanárunk fülébe, hogy szeretnék a saját lábamon állni és ez a vágyam teljesül is. Nem épp egyszerűen, hisz egy szónoklat is kíséri. Már épp azon vagyok, hogy mindent megígérek neki, csak szabaduljak innen, amikor elkezdi babrálni a sálját azon mesterkedve, hogy a fülem is be legyen fedve. Ez még annyira nem is akaszt ki, de amikor megszabadul kesztyűitől és úgy kezdi el tapogatni hallójárataimat, egyszerűen ki akadok. Felforr a vérem és érzem, hogy már a halántékomnál lévő ér is lüktet.  Nem bírom féken tartani a dühöm és ráordítok a tanerőre.
- Hagyja már abba! – Mindeközben bőszen hessegetem annak kezeit fülkagylóimról. Hátrább is lépek egy kicsit, hogy ne érjenek el a matató praclik. A kérdése nem jut át a fejembe lévő vöröslő ködön, így azt megválaszolatlanul hagyom. Pár pillanatig csak fújtatok, mint valami öreg gőzös.
- Próbáljon meg koncentrálni és figyelni arra, amit mondok. – Várok egy kicsit, kutatva tekintetét hátha észreveszem, hogy egy kicsit tud figyelni. Közben igyekszem visszanyerni a hidegvéremet, amit nem sikerül meg lelnem bárhogy keresem. Aztán úgy folytatom a hozzávaló beszédet, mintha egy gyengeelméjűvel társalognék, rövid érthető mondatokkal.
- Én teljesen jól vagyok, nem kell orvos, sem gyógyszer. Nem fázom, nem fáj semmim. Ön viszont jobb lenne, ha megnézetné magát. A füleit se hagyja ki a vizsgálatokból, mert a hallásával is lehetnek némi gondok. Plusz egy hangyász doki se ártana. – Még mindig ködös elmével várom, hogy mit reagál, már ha hajlandó válaszolni. Tisztább, kedvesebb részem tudja, hogy egyáltalán nem épp tanár-diák viszonyhoz méltó a viselkedésem, de ez most hidegen hagy.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 1. 21:04 | Link

Plata Luna


A hallószervek tapogatása nem volt jó ötlet, hiszen a lánynak láthatóan nem ennek jól a tanerő jó szándékú tapizásai. Várkonyi először nem is tudja mire vélni az ellenkezést, hiszen ő színtiszta jóindulat, ám aztán leesik neki az ok. Nem lehet más, biztosan előrehaladott a fagyás. Csak ez a magyarázat.
- Jaj, ne haragudjon, nem akartam fájdalmat okozni magácskának. Tudja mit? van nálam gyógykenőcs, direkt fagyás ellen. Óvatosan kenje be, segíteni fog. - Átnyújtja a lánynak a tégelyt, ami kisebb akadályba ütközik, hiszen jár a keze, mint a cséphadaró. Egy óvatlan pillanatban ki is üti a tanerő kezéből a dobozkát, ami a szomszédos eladópult vattacukrai között landol. Ám most nincs érkezése arra, hogy kihalássza a habos finomságból a krémet, mert a levitásra kell figyelnie. A normális Várkonyi, börtöne magányában az utolsó szál háját tépi ki csendben. Remeg idegességében, és ha lenne odabent vele valaki, már rég leátkozta volna a fejét.
- Koncentrálok, kedves, koncentrálok - hebegi a felemelt hangerő hatására. Milyen félelmetes is tud lenni egy aprócska diáklány, ha a betegség ennyire elhatalmasodik rajta. Szánakozón tördeli a kezeit, kabátujja rejtekében, de tényleg igyekszik figyelni. Néha fél szemmel ugyan a kenőcs felé is pillog, kár lenne, ha elveszne vagy valami rettenetes történne vele.
- Mi vagyok én, hangyász sün? Milyen vicces a kis leányka kedves - nevet a viccen, mármint amit annak hisz, de aztán elkomorodik a tekintete. Új cukorpamacs készülődik az árus lavórjában. Pörög-forog körbe a rózsaszín cukor, sodorodik a fa pálcára, mint egy tornádó, ami felkap minden közelében lévő tárgyat, s így a kencés tégelyt is, beledolgozva azt egészen a cukorfelhőbe. Várkonyi lecsap az édességre, az elképedt kis diák orra ellőtt, barátságosan félrelökve azt.
- Nézze! Visszaszereztem életem árán a krémet, de előbb le kell ennie róla a vattacukrot, remélem nem baj. - Lelkesen vigyorog, miközben átnyújtja a habos finomságot, valahol a közepén a kenőccsel.
- Mit is mesélnek rólam? Árulja el! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 2. 16:36 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Mikor a füleimre szánt kenőcsőt, akaratom ellenére kiverem a kezéből, az, az egy szó motoszkál a fejembe, hogy reménytelen. A szememmel én is követem a tégely szép ívű röptét. Szegény kence hasonló helyzetbe kerül, mint én. Édes fojtogatásba.
Aztán valami csoda folytán az okító mégis megpróbál rám figyelni, ennek még hangot is ad, hát neki állok a beszédnek, még mindig emelt hangon. Tényleg igyekszek a lényegre szorítkozni, pláne, hogy látom, nem teljes a figyelme. Megoszlik köztem és a szerencsétlenül járt tégely között. A mondanom végén felnevet, én meg nézek, mint Rozi a moziba, hogy mi humorosat mondhattam. Mikor kiböki, hogy mit tart ennyire viccesnek, kis híján a hajamat tépem. Nem lehet ennyire értetlen. Már épp azon vagyok, hogy felvilágosítsam tévedéséről, nem épp barátságos hangnembe, mikor Várkonyi Úr mozdul. Az orromat még sikerül megvédenem, de a taszítást már nem sikerül elkerülnöm. Majd diadalmas arccal elém áll, vattacukorral a kezében. Annyira megdöbbenek, hogy elveszem a felém nyújtott édességet. Úgy hallgatom meg kérdését,- kérését, hogy leülök a földre és elkezdem csipegetni a vattapamacsot. Már azon vagyok, hogy elküldöm melegebb éghajlatokra, mikor kiszúrok valamit. Felpattanok és a kezébe nyomom a pamacsot, majd a szájába is helyezek egy kicsit, nehogy esélye legyen megakasztani.
- Pár pillanat és itt vagyok. – Szólok, miközben ellépek mellette és elindulok a kiszemelt standig. Meg veszem, amit kinéztem és visszatérek a tanerőhöz, kezemben a szerzeményekkel és egy kölcsön kért sámlival. Lehelyezem a tanár mellé és fellépek rá, majd szép módszeresen feldíszítem kínzómat. Végezvén elé állok és megnézem művemet. Egy diadém a fején, rózsaszín csicsás szárnyak a hátán és az elengedhetetlen csillag végű pálca a szabad kezében. Pazar látványt nyújt, el is mosolyodom egy kicsit.Mit mondjak édes a bosszú.
- A kérdésére válaszolva, ön most kedélyes, közvetlen, segítőkész, mint egy jó tündér. Hozzá teszem, igen idegesítő fajtából. A hallottak alapján ön pont az ellentéte ennek. Még, ha túlzóak is a pletykák, nem szoktak ennyire mellé menni a valóságnak. – Világosítom fel kedélyes egyedünket.
- Nem mellékesen a hangyász nem a sünt takarta, hanem a dili dokit. Nézesse meg magát mielőbb, nehogy súlyosabbá váljon az állapota. -
Utoljára módosította:Plata Luna, 2016. november 2. 16:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 2. 21:37 | Link

Plata Luna


Ilyen azért még nem történt vele, bugyutábbik énje rövid pályafutása alatt, de végtére is, az a pár perc nem sok idő, hogy ilyenek történjenek. Elképedve áll, vattacukorral kitömött szájjal, ami valljuk be, már neki is sok, bár még nem sejti, mit tervez a másik. Készülődik azonban valahol a mélyben egy kitörő vulkán. A sütemény hatása csökkenőben van, és az eddig kényszerűen rejtőzködő normális Várkonyi a karmait élesíti. Mondjunk el a levitás lelki üdvéért pár Miatyánkot, ha segíteni szeretnénk, mert a történések nem ígérnek semmi jót. A tanerő még békésen tűri a nyilvános megaláztatást, csak halk horkanások törnek néha elő a vattacukor szakáll alól, minek fele beleolvad lassan az arcát borító macsós borostái közé, némi rózsaszín felhangot kölcsönözve a sziluettnek. Földbe gyökerezett lábbal áll, meg sem mer mozdulni, de mintha az átalakulás, vagy inkább visszaalakulás venne el oly sok energiát tőle, hogy ez akadályozza a mozgásban. Szóval csak áll, szinte ledermedve, már a szárnyai is felkerültek, kezében a csillagos játékpálca groteszk dizájnja sokat tompít a marconásodó arcon. Csendben hallgatja a lány gúnyolódó szavait, és immár hangosabban horkan fel, amire kissé felijed. Még hogy ő idegesítő? Ez a legrosszabb, ami róla napvilágra került? Hát ezért dolgozott annyit az imidzsén, hogy csak ennyi ülepedjen le róla a hisztis ifjúságnak, hogy idegesítő? Amilyen gyorsan jött pár perccel ezelőtt a kedélyesség homálya, oly gyorsan oszlik most szét. A tanár tudata tisztulni kezd, a karácsonyi giccs hangulat szertefoszlik, helyét átveszi az eddig elfojtott agresszió, és akkora erővel törne elő, ha a professzor nem tompítaná direkt, hogy a levitás két kilométerrel arrébb kereshetné a skalpját.
- Azt nem hallotta véletlenül, hogy nagyon megjárja, aki szórakozik velem? Hogy megrendelheti a koporsóját, akinek nem tetszik a nézése, meg a járása, meg a csípőjének a ringása? Hogy én vagyok az ördög maga, tanár képében? Hogy a pókok tőlem menekülnek, mióta megismertek? - Lefejti magáról a szárnyakat, a fejéket messze hajítja úgy, hogy nyekken. A csillagos pálcácskával pedig olyan hevesen hadonászik, hogy majd kiveri vele a levitás szemeit. Nem tartja be a másik személyes szféráját, miért is tartaná? Őt itt most vérig alázták, és vér fog folyni, ha a kék nem talál gyorsan valami mentő körülményt, amivel megmenekül a halál karmaiból. A büntetés elől azonban nem.
- Mi az utolsó kívánsága? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 3. 14:59 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Elégedett szemlélődésem átcsap vizslatásba, valami változott. Az okító tekintete már nem kedélyes, sőt, már inkább a gyilkos felé hajlik. Megijedni sincs időm, már zúdulnak is a nyakába a haragvó szavak. Dermedten állok és ámulok, micsoda változás pár perc leforgása alatt. A kedélyesség helyét átvette a harag, a jó tündér karakter is eltűnt, helyette inkább az ördög vasvillával, ami jellemzi tanerőnket. Miközben megszabadul, nem épp finoman a jelmeztől, megfordul a fejembe, hogy ez már tényleg túlzás volt a részemről, de jobb volt ez, mint, ha módjuk felképelem, hogy térjen észhez. Közben leesik, hogy mit is mond. „koporsó?” Most tényleg a halállal fenyeget? Nem is tudom hirtelen eldönteni, hogy melyik Várkonyi változat az idegesítőbb, a nyájas, vagy aki most áll előttem. Dühöm csillapításában az sem segít, hogy a megtartót tündér pálcával igyekszik kibökni a szemeimet. Régebben nem dühítetek volna a tanár szavai, valószínű halálra is rémültem volna tőle, igaz a másik változata sem borított volna ennyire ki. ~De mégis mit képzel, először lehetetlenségeket művel, aztán meg fenyeget.~ Dühöngök magamba. Karba fonom kezeim és úgy nézek fel rá.
- Tanár úr, sajnálom… – Keresem a szavakat, hisz mégis egy feljebbvalómmal beszélek. Kívülről talán úgy tűnhet, hogy ijedtembe nem tudok egy épkézláb mondatott befejezni, de valójában csak igyekszek illedelmesebb megfogalmazást találni. Ahogy keresem, a szavakat megakad a szemem az okítóm állán, melyen még mindig ott ékeskedik a rózsaszín habcsoda maradványai. Ezen mosolyognom kell, mivel elég groteszk a párosítás. A parázsló tekintet mellé, habos babos áll.
Aztán megint ledobja az agyam az ékszíjat. „Utolsó kívánság?” Már másodjára utal a kivégzésemre.
- Mint mondtam sajnálom, de mégis mit várt? Egész idő alatt táncolt az idegeimen. Már-már kínzásnak is felér, amit ön művelt velem. Ráadásul teljesen érthetetlen volt. Legalább hatszor elmondtam, hogy jól vagyok, és mégis meg akart gyógyítani a nem létező bajaimból. Ön nem akadt volna ki? Nem tett volna valamit? – Zárom kérdéssel a kis replikámat. Közben reszketve várom, hogy mi lesz a vége. De azt nem tudom eldönteni, hogy a félelem vagy a dühöm miatt rezeg minden porcikám. Ennek ellenére mégis felemelt fejjel és dacos tekintettel nézek kínzómra.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 22:57 | Link

Plata Luna


Egész idő alatt a bezárt Várkonyiban csak gyűlt a düh, és a tehetetlenség sem segített a helyzet oldásában. Immár  tiszta fejjel, vagy legalábbis tisztulóban lévővel, gyerekjáték megállapítania, hogy minek is köszönheti ezt a kis incidenst. A hibát persze először nem önmagában, nem a felelőtlen habzsolásban találja meg, hanem a manóban, aztán a lányban. Józanabb pillanataiban ugyan feldereng a saját vigyázatlansága is, és mivel éveken át arra trenírozta magát, hogy függetlenítse szellemét mások illúziótól, vagy legalábbis felismerje azokat, így nem volt nehéz rájönnie az összefüggésekre, azonban ez nem csillapította a haragját. Villámló szemekkel néz le a leányzóra, akinek dühtől remegő szája, természetesen szintén nem segít a lenyugvásban.
- Ha azt gondolja, hogy ebből ép bőrrel kimászik, akkor jobb, ha tudja, hogy csalódni fog! - Halkan beszél, és nála a visszafogott hangerő semmi jót sem jelent. Észreveszi a halovány mosolyt is a másik arcán, így zavartan lesöpri aa cukor maradványait, sőt meg is dörgöli, hogy biztosan lejöjjön a máz álláról és ajkairól. Most tényleges és a valóságban is édes lett a csókja, ami eddig nem lehetett jellemző a morcon tanerőre. De ne kalandozzunk el, mert senkit nem fog megcsókolni, sőt... Szemei alatt a karikák egyre sötétebbek, ahogy a Nap is eltűnik a látóhatár alatt.
- Sajnálja, sajnálja...de mégis mit várt? Egész idő alatt táncolt az idegeimen. Már-már kínzással is felért, amit ön művelt velem. Ön nem akadt volna ki? - Kérdez vissza, szinte szó szerint elismételve az iménti vádló szavakat, amik a lány szájából hangzottak el. Megdöbbentő, hogy milyen igaz mindkettő, mégis két ellentétes történet, ami persze nem kerülte el Várkonyi figyelmét. Nincs szükség rá, hogy részletezze a keserveit, azokat úgysem értené meg más, mit kellett kiállnia egy idióta testébe zárva, aki szintén ő volt.
- Hogy is hívják magát? - Előveszi a a méltán hírhedt zöld noteszét, melynek csak színe kopott meg az évek alatt, kétes dicsősége azonban nem. A kicsi csonknyi ceruzát is előkotorja, hogy felírja a levitás adatait, illetve ellenőrizze, szerepel-e már valami feljegyzés róla. Még hozzáteszi a lényeges kérdést, ami nála perdöntő:
- Hogy megy magának az asztrológia? meséljen! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 5. 17:24 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Várom ítéletét, reménykedve benne, hogy a józan ész nem kerüli el a tanárt teljes mértékben. Bár az is igaz, hogy eddig nem az dominált az oktatónál. Érdekes, hogy nem emeli fel a hangját, mégis ijesztőbb a halk beszéde, mintha ordítana velem. Közben határozott mozdulatokkal elkezdi az állát dörzsölni. Valószínű észrevette, hogy mit nézzek, bár nekem sem kerüli el a figyelmemet a zavartsága. Meglepődök, hisz nem az járja róla, hogy lennének bármiféle érzései. Bár azt is sejtem, hogy ennek ellenére nem lesz túl kíméletes velem.
Mikor a szavaim visszhangoznak az ő szájából, nem egészen értem, hogy miért. Gúny lapul-e mögötte, vagy mérlegelés szempontjából ismétli meg szavaim egy részét, keresve, hogy van e benne igazság. Idő közben a nap is kezd alábukni, így a szigorú tekintetett még sötétebbé varázsolja. Még én ezen mélázok, addig Várkonyi úr előhalássz a zsebéből egy noteszt és a nevem után érdeklődik.
- Plata Luna vagyok. – Válaszolom meg kérdését, amit egy másik követ.
- Tessék? Hogy jön ez most ide? – Lepődök meg, hisz valami mást vártam. Például, hogy fogjak egy ásót és ássam ki a nyugvóhelyem. Kérdésemre nem várok választ, így folytatom is.
- Keveset tudok még róla, ezért is tanulom öntől, hogy ez változón. Tehát badarság lenne azt mondanom, hogy jól, ahhoz még sokat kell tanulnom, tapasztalnom és érzékelnem, hogy kijelenthessem, jól megy az asztrológia. -  Válaszolok őszintén. Majd azért még odaszúrom.
- Ha konkrétumra kíváncsi, tegyen fel konkrét kérdést. -  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 20:02 | Link

Plata Luna


Ahogy a Nap lemenőben, a hideg, feljövőben. A tanerő ujjai bizseregnek a notesz lapozgatása közben. Általában nem szokott fázni, de talán ez mellékhatás a süti miatt. Magában átkokat szór arra a bizonyos manóra, és megfogadja, hogy soha többé nem eszik a konyhában semmi olyasmit, amit nem ő főzött vagy magának rendelt. Anélkül ide sem jön, nem állna itt a szürkületben neveket bogarászva. Hiába keresi azonban a rosszak listáján a lányt, ám nem igazán érti, hogy kerülhette el eddig a sorsát.
- Nincs még felírva nálam. Ennek csak egy oka lehet, hogy mostanában jött a suliba. Nem emlékszem az arcára, csak tudom, hogy ismerem és jár hozzám. - Mint ismeretes, nem vesződik azzal, hogy a jelentéktelen diákok arcát megjegyezze, ahhoz meg még a nevet is! Neki nincs erre kapacitása. Elég azokat memorizálnia, akik rosszul viselkednek, vagy tudják az asztrológiát. Lunában így nem biztos, viszont nála az mérce, hogy valaki mire haladt a tanulásban. Dupla büntetés motoszkál benne lehetőség gyanánt, és nem éri be kevesebbel, ez már biztos.
- Konkrét kérdéseket akar? Nos, jogos az igény, meg is kapja. - Valamit felír a noteszbe, feltehetően a lány nevét a rosszak közé. Oda könnyű bekerülni, de nehéz kitörlődni. Mint valamiféle nagyon tartós festék, ezután bármilyen helyzetben jelezni fogja a tanerőnek, hogy kivel van dolga, és ő e szerint bánik az illetővel. Nem jó ómen a zöld noteszben szerepelni, de az sem jobb, ha valaki nincs benne, hisz ez csak idő kérdése Várkonyinál. Zoltánt a fokozódó hideg türelmetlenné teszi, menne már haza, ami logikus, hiszen azt sem tudja, mit keres itt. A levitás is csak feltartja, de a büntetés kiosztását nem mulasztaná el a világért sem. Azért van itt, hogy jobbítsa a diákságot, fegyelmet tanítson, ez szent kötelessége. Mehetnékje viszont gyorsít a tempón. valószínű, hogy ezzel a lány csak nyert.
- Holnapután este, várom a szobámban a konkrét kérdéseimmel. Büntetése egy asztrológia különóra, ahol garantáltan kimelegszik, és remélem, hogy meg lesz elégedve a kérdésekkel, mert ezek szerint most nem hoztam a formám. - Ezzel zsebre vágja a kis füzetkét, hátraarcot csinál, és elegánsan, de köszönés nélkül távozik. Nagylelkű volt, hiszen hagyott a lánynak két napot, hogy felkészüljön a legrosszabbra, a halálnál is rosszabbra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2016. november 9. 17:15 | Link

Várkonyi Tanár Úr


Remek napnak, remek zárása. Az idegeim már teljesen rojtosak. Veszek jó néhány mély levegőt, aminek az lesz a következménye, hogy elkezd kaparni a torkom a hűvös levegőnek köszönhetően. A monológot, hogy miért is nem szerepelek a füzetbe, torok köszörülve hallgatom végig. Különböző replikák kívánkoznának ajkaimra, de kivételesen sikerül megfékeznem meggondolatlan énemet, így csendbe maradok.
Mikor beírja becses nevemet a kis noteszba, enyhe gyanú fog el, hogy ez nekem hosszútávon nem lesz kifizetődő. Bár ezen most megpróbálok túllépni, hisz így is nehéz lakatott tennem a számra, hogy ne rontsam tovább, az amúgy se túl fényes helyzetem. A tanár szavai visszhangot vernek a fejembe. Na igen, tényleg nem kellett volna, odaböknöm az utolsó szavaimat, de már késő bánat, visszaszívni már nem tudom. Úgy tűnik a tanár úrnak is kezd elege lenni ebből az egészből, mert gyorsan eldarálja a büntetésem, és köszönés nélkül ott hagy. Megint begazolok.
- Önnek is további szép estét Tanár úr! – szűröm ki a fogaim között. Oké, aláírom, hogy ez a jelmezes akcióm pofátlan dolog volt, de azért egy „pát”, vagy valami hasonlót odaszúrhatott volna. A tanár alakja lassan elvész meszességbe, addig dühöngök ott magamban. Miután kicsit csitul a haragom, elindulok én is a kastély felé, egész úton azon gondolkozva, hogy vajon melyikünk is kapja a nagyobb büntetést, ezzel a különórával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2016. december 27. 20:44 | Link

Valcsi

Ha bárki kérdezné, Kíra egészen biztosan a piacteret jelölné meg, mint a kedvenc helyszínét Bogolyfalván. Talán még Adam szobáját is lekörözné ez a terület, még jó, hogy Adam házát Kíra nem tartja Bogolyfalva részének, így nincs is benne a rangsorban.
Imád a piacon lófrálni, hosszasan alkudozni a kofákkal, majd persze semmit sem venni. Szörnyülködni az árakon, na meg a termékek minőségén. Keresztül-kasul bejárni az egészet, a leglehetetlenebb dolgok után kutakodni. Hát nem is igaz, hogy soha, senki nem árul leheletet. Pedig azért aztán lehet, hogy hajlandó lenne adni egy gombot, na jó, talán még kettőt is, ha nem kérdezősködik sokat az árus. Meg aztán néha megpróbál hasznot húzni a piaci kavalkádból, és értékké tenni az épp nála lévő értéktelen vackokat, mágikus erejű talizmánnak, ősi ereklyének, vagy kulcstartónak beállítani őket. Mert a kulcstartó király dolog! Mindig szeretett volna egyet, csak soha nem volt kulcsa semmihez. Anélkül is nagyon jól bejutott mindig mindenhová. Akkor meg minek?
Tehát most is épp kedvenc tevékenységének hódol és egyelőre békésen hömpölyög az egyre fogyatkozó tömeggel. Lassan a végéhez közeledik a mai piac, néhány árus már el is kezdett pakolászni. Csíkos bevásárlós szatyrát vidáman lóbálva sétál, azon morfondírozva, vajon hol van ez a sok árus, amikor épp nem Bogolyfalván nyújtanak számára felhőtlen délelőttöket és kora délutánokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 5. 00:54 | Link



Újabban meglepően sok időt töltöttem Bogolyfalván magamhoz képest, hiszen Moszkvában épp szünet volt. Azaz, engem nem hívtak be, a lányom miatt. Tehát már napok óta csak egy-két órára hagytam el a házat, akkor is csak próbára mentem a helyi, vagy a pesti színházba és igyekeztem minél kevesebb feltűnést kelteni.
Miért? Egyértelmű. Volt egy bizonyos személy, akivel egyelőre nagyon nem akaródzott összefutnom, annak ellenére sem, hogy hiányoltam. Sok mindent le kellett tisztáznom magamban és az, ha találkozom vele, nem segített volna ebben.
Ma viszont muszáj volt kimozdulnom a házból, nem bírtam már az olvasásra koncentrálni és amúgy is állt a füst a nappaliban, szóval szellőztetnem kellett, mielőtt Franci idegbajt kap.
Addig is úgy döntöttem, hogy igazán kéne már főzni is valamit, ne mindig szerencsétlen csillagomra maradjon az egész! Szóval minden különösebb átgondolás nélkül magamra kaptam a kabátomat és kivonultam a piac irányába. Pár dolgot megvettem a közértben, hogy ne kelljen kóvályognom, de mivel alapvetően utálok otthon ülni, csak betévedtem egy kicsit a piacra is.
Éppen szemügyre vettem magamnak egy adag instant sötétségport, mikor egy csíkos táska igyekezett megszabadítani a veséimtől. Persze azonnal arra fordultam.
- Már elnézést! - a hanglejtésemből egyértelmű volt, hogy egy cseppet sem bocsánatkérés miatt perdültem meg a tengelyem körül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2017. január 10. 11:18 | Link

Valcsi

Kírának fel sem tűnt, hogy kinek az oldalába vágja bele  csíkos szatyrát, meg kinek nem. Valami elképesztően csodálatosnak látszó furkász zselét pillantott meg egy közeli standnál, és mindenképpen meg akarta nézni közelebbről, mielőtt még elpakolja az árus. Menet közben pedig nem érdekelte, hogy kin gázol keresztül.
Azért eljut a tudatáig, hogy valószínűleg neki szólt a nem túl barátságosan a férfi. Visszafordul felé, végigméri az alakot, próbálja összerakni a képet, hogy mégis mi lehet a másik problémája.
- Hát, tudja, mit? - válaszol kimérten, hatásszünetet tartva. - Nem nézem el.
Nem sikerül rájönnie, hogy mi is történt pontosan. Hiszen az nem lehet, hogy ő tett volna bármi rosszat. Nyilván a férfi követett el valami pimaszságot.
- Maga galád! Megpróbál itt a piac közepén elgáncsolni egy szegény szerencsétlen ssssssszzz nőt! Örüljön, hogy nem átkozom el itt és most - felháborodással meg némi hitetlenséggel tekint a másikra. Hogy lehet, hogy vannak még ilyen szörnyű emberek! A fenyegetése persze üres, legalább öt percébe telne, mire egyáltalán előbányászná valahonnan a szatyrából a pálcáját.
- Nézzen már magába! És most. Ha megbocsát, még dolgom van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 10. 20:40 | Link



Ez a piac dolog annyira mégsem volt jó ötlet. Nem azért, mert már pakoltak el az árusok, meg nem is azért, mert nem dolgoztam, hanem mert ahogy szemügyre vettem egy adag instant sötétségport, valaki úgy döntött, fizikai kontaktusba lép velem. Azaz, inkább úgy, hogy most megszabadít a veséimtől egy csíkos bevásárlótáska segítségével és még bocsánatot sem kér. Ez persze kiprovokálta belőlem azt, hogy sarkon fordulva cinikus megjegyzést tegyek a lánynak.
Ő azonban nem vette az adást, ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, kiült az arcára az értetlenség és elég meghökkentő kijelentést tett.
Egy pillanatig meredtem rá, majd a szokásosnál egy oktávval magasabb hangon kérdőre vontam:
- Hogy mi van?!
Általánosságban nem fogalmaztam volna ilyen pongyolán, hanem rejtetten küldtem volna el a jó meleg Afrikába, de ezúttal sokkhatásként ért a nő tapintatlansága.
Már-már hagytam volna az egészet, mikor a kijelentése megtorpanásra késztetett és az értetlenség jótékony köde pilledt az agytekervényeimre. Ez az áldásos állapot azonban pár másodperc után tova libbent és egyből fel is szökött az agyvizem az egekbe. Odáig jutott a mondókája közepén, hogy "itt és most", addigra már pálcát szegeztem a nőre, miközben mély levegőket véve igyekeztem lehiggadni: kevés sikerrel.
- Mondanám, hogy nézzen magába, de attól tartok, teljes a sötét - jegyeztem meg epésen, majd lendítettem is a kezem, hogy szétátkozzam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér