Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=790456#post790456][b]Bossányi Karola - 2020.01.24. 23:52[/b][/url]

Amióta összefutottam Bencével, s kiderült, hogy rokonok vagyunk, napról napra jobb lett a viszonyunk. Lassan már tényleg kezdtem úgy érezni, hogy régóta ismerjük egymást, pedig alig néhány hónapja még csak azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyapa temetése azonban kicsit közelebb hozott az új rokonokhoz, jó volt tudni, hogy az iskolában is számíthatok rájuk, ha úgy hozza a szükség. Ez persze kölcsönösen is így volt, ezen a mai napon azonban én szorultam a fiú segítségére, aki korábban már mesélt nekem a mobilketyerékről, s mivel mindig is vágytam arra, hogy jobban megismerjem a muglikat, így kedvet kaptam ahhoz, hogy nekem is legyen egy teletávketyerészeti eszközöm, amivel még üzenetet is küldhetek a többieknek, s talán még képet is lehet vele készíteni, sőt, mozgóképet is felvesz. Már csak emiatt is nagyon izgatott voltam, s talán ez meg is látszott rajtam, olyan csillogó szemekkel léptem át a Kins&Kens küszöbét.
- Látszik, nem? Borzasztóan izgulok, hát végre lesz nekem is egy ilyen...mugliizém - mondtam izgatott mosollyal, miközben tenyereim még mindig a kabátzsebemben lapultak, mert odakint elég hűvös szél fújt, s kellett még néhány perc, mire felmelegszem. Még a sapkát sem vettem le magamról, hogy melegítse az átfagyott füleimet.
- Nahát mennyi minden van itt - csúszott ki közben a számon, s várakozás közben kíváncsian vezettem körbe a pillantásom az üzlet polcain.
- Hűűűű - egy pillanatra elámultam, amikor megláttam valami furcsaságot, de éppen akkor szólított meg minket az eladó, így kénytelen voltam egy kicsit koncentrálni a célra, amiért érkeztünk.
- Öh, szia - köszöntem kedvesen, de inkább ráhagytam Bencére a dolgot, hisz mégis csak ő tudta azt, hogy most pontosan mit is akarunk venni nekem.
- Wow - a lány sietve csúsztatott elénk hat készüléket, egyik szebb volt, mint a másik, a pillantásom meg is akadt az egyiken.
- Nem is tudom, mind szép hm - a vérre felkaptam a fejem, s kicsit össze is szűkítettem a szemöldököm, majd közelebb hajoltam Bencéhez és a fülébe súgtam. - Minek ajánlgatod neki a véred?- mivel nem jártam itt korábban, s nem is olvastam el alaposan a kirakati leírást, így fogalmam sem volt arról, hogy kié lehet az üzlet.
- Ez a rózsaszín mondjuk szép - először a színt választottam, mielőtt azonban felmarkolhattam volna a készüléket, Bence rögvest mondta is, hogy az inkább ne legyen. Nem tudtam, hogy a színe miatt mondta-e ezt esetleg ,vagy valami más okból kifolyólag, de úgy éreztem, hogy megbízhatok a döntésében, amúgy is, ő jobban ismerte ezeket a készülékeket.
- Hm hm - hümmentve ácsorogtam, s tovább válogattam a három ajánlott készülékből , majd némi habozás után kiválasztottam az ezüstöset. - Legyen ez, nekem ez tetszik, feketét nem szeretnék - mutattam a fiúnak. - Amúgy ötven galleon van nálam, az elég lesz? - elvileg magas összeget rejtett a tárcám, de fogalmam sem volt arról, hogy mennyibe is kerülhet egy ilyen teletávketyerészeti kütyü. Közben valami sistergésre kaptam fel a fejem, s ahogy oldalra pillantottam, az egyik dobozban mozgó kép hirtelen eltűnt, és szemcséssé vált. Az eladó lány meg odalépett, és elkezdte gyengéden püfölni az oldalát.
- Ez micsoda? Hogy kerültek bele az emberek abba a dobozba? - ismét csak súgtam Bencének a kérdést, nem akartam teljesen ostobának tűnni, de a szüleim annyira nem akarták, hogy megismerjem a muglik világát, hogy sok dologról nem volt nagyon fogalmam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=790528#post790528][b]Bossányi Karola - 2020.01.25. 16:45[/b][/url]

- Szívreccsenés, ez jó, ne nevettess - mosolyogva, gyengéden veregettem vállon Bencét, és úgy forogtam körbe a boltban, mintha kisgyerek lennék egy óriási játékboltban. Tényleg lenyűgöző ketyerék ácsingóztak a polcokon, a nevüket sem tudtam, csak azt, hogy nagy valószínűséggel mugli cuccok lehetnek, legalábbis részben.
- Ha ezt tudom, akkor ide már rég besétáltam volna - jegyeztem meg halk nevetéssel, s csak akkor erőltettem magamra mosolyt, amikor a morcos eladó elénk került a választékkal. Az persze kicsit meglepett, hogy vérrel is lehet fizetni, mert Tihanyban nem volt ilyen üzlet, de végül is, volt benne némi logika, s ha jótékony célra ment esetleg a Ragálykúrálóknak, akkor valóban ötletes módszernek bizonyult.
Elérkezett a választás pillanata, ráadásul az eladó is sürgetőnek tűnt, hisz úgy nézett ránk, mintha megzavartuk volna őt a pihenésében. Egy kicsit bevallom, hogy frusztrált is a pillantása, s el nem tudtam képzelni, hogy mi járhat a fejében, de igazából nem is szívesen gondoltam ebbe bele. Megfordult a fejemben azért, hogy kérhetném Bence segítségét, mert ő talán még bele is látna, ha nagyon akarna, de ezt a gondolatot inkább elhessegettem. A végén még kiderülne, hogy ez a morcos eladó szíve szerint elátkozna bennünket.
- Tényleg? Na örülök, hogy neked is tetszik - mosolyogva fogadtam, hogy Bence szerint is jól választottam, pedig tényleg nem értettem hozzá, egyszerűen csak azt figyeltem, hogy szép ezüstös, és vékony. Sokkal szebb volt, mint az a fekete, meg az az óriási méretű. Az még a táskámba sem férne bele talán.
- Anyáéktól - egy kicsit meglepett, hogy Bence ennyire elcsodálkozott az összegen, de aztán elgondolkodtam azon, hogy neki talán nem adtak ilyen sok költőpénzt a szülei. Mondjuk igaz, hogy nekem sem azért adták, hogy csak úgy elszórjam, s ami azt illeti, nem is akartam, hogy megtudják, mugli ketyerére költöm egy részét.
- Ó ne, ezt inkább nem nézem - a vért nem bírtam túlságosan elviselni magam körül, s mivel láttam, hogy mire készül Bence, inkább el is fordítottam a fejemet. Így akadt meg pillantásom a mugli ketyerén, s csodálkozva fürkésztem az egymás mellett sorakozó készülékeket.
- Tele vízió? - még emésztenem kellett a szavakat, mert a vízió szó jelentésével tisztában voltam, azt viszont nem értettem, hogyan kerülhettek bele ilyen kisemberek a dobozokba.
- Oh, jövök, máris - nehezen szakadtam el a bámészkodásból, még oda-oda pillantottam, de a fizetésnél mégis csak koncentráltam, s előhúzva a tárcámat, ki is vettem a harminc galleont, amit a pulton átcsúsztattam az eladónak.
- Tényleg nem olcsó, de még mindig maradt húsz galleonom - meséltem mosolyogva, aztán némi aggódással pillantottam a srácra. - Jól vagy? - utaltam ezzel a vérvételre, mert egyrészt nem volt egy kellemes dolog, másrészt amikor tőlem vettek, akkor abba igen csak beleszédültem. Nem is kívántam visszaemlékezni arra az évre, amiért egy évvel csak később kezdhettem a sulit, inkább a televíziókkal kapcsolatos magyarázatra figyeltem.
- Aha, fényképező, a miénk tudom, hogyan működik - bólogattam, s tovább hallgattam Bencét, még a szemöldököm is feljebb szökkent, olyan érdekességeket mesélt a mugli eszközről.
- Hú ez nagyon jól hangzik! Film? Azt hiszem a bálon vetítettek filmeket, fél szemmel láttam is egyet, hjajj. Annyira klassz lehet ilyet készíteni. Egy kicsit irigylem Benit...tudod, ő az egyik legjobb barátom, és benne van a színjátszókörben. Talán már csináltak ilyesmit...- elgondolkodtam, mert ebben persze nem lehettem biztos.
- De, nagyon okosak a muglik, hihetetlen! - bólintottam egyetértően, amikor az eladó visszaérkezett a felrúnázott készülékkel, amit egy mosollyal vettem át tőle, aztán Bencével magunk mögött hagytuk ezt a csodaboltot.
- Wáá, van egy telefonom! - odakint az örömtől ugrabugráltam egyet mellette, majd egyetértően bólintottam.
- Jó ötlet, beülhetnénk a pizzériába, meghívnálak egy pizzára! Múltkor a fagyit amúgy is te fizetted - jegyeztem meg egy mosollyal. - Amúgy tényleg köszi, hogy elkísértél, és segítettél megvenni ezt nekem. Mostanában kicsit összekaptam Benivel, így őt nem is nagyon akartam nyúzni ilyesmivel - vallottam be, s kicsit el is komolyodtak az arcvonásaim.
- A múltkorit meg...sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam neked és Masának - mindezt arra a reggelre értettem, ami miatt még mindig rettentően szégyelltem magam előttük. - Most biztosan meg van rólam a véleményetek - sóhajtottam magam elé, miközben ide-oda csüngött kezemen a szatyor, s benne a csodás készülék.