Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=595156#post595156][b]Adam Kensington - 2016.05.19. 22:44[/b][/url]

Jócskán lefelé kell nézzek rá, ahogy közelebb húzódik hozzám. Rezzenéstelenül figyelem, miként nyúl felém. A kis meleg kéz a nagy hideghez ér. Hagyom. Szelíd fenevad vagyok. Arról nem is beszélve, milyen nehéz olyasmit tenni, ami komolyan zavarna. Persze, szeretek morogni és néha kelletlenkedni, ám azt hiszem, mindez csak arra van, nehogy elbízzák magukat. Koránt sem dúlnak bennem olyan érzések, mint amiket néha láttatok vagy magammal elhitetek.
Szeretem a szavakat. A pontos kifejezéseket, vagy éppen a tökéletes leírásokat. Nem csak a puszta létüket szeretem, de alkalmazni is őket. Többnyire módjával. A varázsuk éppen ebben áll. Azonban nem mindenki van így ezzel. Igazából a legtöbben nem. Félnek a szavaktól, vagy éppen csak kellemetlennek találják őket. Megtalálásukat, használatukat. Zavarják őket. Akármennyire másként látom ezt, elfogadom. Értem, mit ért szabadon beszélés alatt.
A továbbiakra viszont finoman összevonom sötét szemöldökömet. Tekintetem kissé megkeményedik, némileg rosszallónak hat. Ám ahelyett, hogy felrónék neki bármit, vagy tovább faggatnám, inkább fogom magam, és régi tekintetemet az ő vöröses, ifjú pillantásába merítem. Belé bukok, egészen a tudatáig. Itt magasodok bár előtte a bolt közepén, úgy tetszhet neki, mintha osztozna velem a testén, különös tekintettél fehérkócú fejére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=599997#post599997][b]Adam Kensington - 2016.06.06. 00:47[/b][/url]

Gitár. Hegedű. Dob. Talán ezekkel töltöm a legtöbb időt, azonban ujjaim minden más hangszeren is előszeretettel járnak. Mindet érezheti rajtuk. Vagyis érezhetné, ha a bőrömön nyomot hagyna bármelyik. Noha ki tudja, milyen képességei vannak a kölyöknek. Lehet, nem ezeket a földhöz ragadt, fizikai tényezőket nézni. Minden esetre hagyom, hogy elszórakozzon hűvös, nagy kezemmel.
Barátságos fogadtatásban van részem a kis albínó elméjében. Örül, hogy itt vagyok. Hiszen ezért jött, hiszen ezt akarta. Hallgatom és érzem az engem körülvevő zenét odabent. Érdekes dallamok, kavargó gondolatok. Nincs szándékom kibogozni, megfejteni őket. Nem ezért vagyok itt. Nem kutatni jöttem, hanem azért, hogy ő beszélhessen. Közölhesse velem, amit szeretne. Bár, ahogy kiveszem, maga a közlés a legfőbb vágya. Ez már teljesült is.
Mikor előveszi a szóban forgó tárgyat, ezt a Braille-írással ellátott telefont, nem pillantok le rá. Nem engedem el a fiú tekintetét. Hiszen nem szükséges. Rajta keresztül látom a különleges szerkezetet, amelynek a felrúnázásáról érdeklődik. Egy ilyen készülék feltöltéséhez elegendő egy egyszerű bűbáj. Azonban az ige használatakor elviekben varázspálcával kell a műszerre koppintani. Általában.
~ Igen. De ez nem igényel külön rúnázási technikát. - zendül válaszul mély hangom a fejében. Egy non-verbális varázslásra képes mágus esetében nyilvánvalóan a saját módszerei kiválthatják az általánosan bevetetteket. Már ha ezt értette pálca nélküli mágia alatt. Ugye ezt értette?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=603015#post603015][b]Adam Kensington - 2016.06.19. 12:00[/b][/url]

Amit más felháborítónak, tolakodónak és kellemetlennek talál, az ennek a kölyöknek a béklyók lerázását jelenti. Az esetek nagy többségében az emberek még akkor is kiborulnak a ténytől, hogy a fejükben vagyok, ha ők maguk akarták és kérték. Márpedig én általában csak ilyen esetben szoktam ezt tenni. Ő viszont most engedi el magát igazán. Kissé talán olyan, mint egy enyhébb agorafóbiás. A saját házában érzi csak igazán biztonságban magát és ha oda beenged valakit, ha vendéget fogad, jóleső társaságul szolgál, mert nem zavarja a világ.
Átveszem a szerkezetet. Érintésemmel vizsgálom. Szemeim nem veszem le az előttem állóról. A tárgyat nem éri nálam bántódás. És nem csak azért, mert érzem, milyen fontos a kedves ügyfél számára, hanem mert alapvetőség, hogy mindenre vigyázok. Más kérdés, hogy a saját ingóságaimat kissé lazábban kezelem, ám azokkal sem szokásom zsonglőrködni.
Volt valami furcsa a fiú erejében már az első pillanattól. Ilyen közel hozzá, az elméjében járva pedig egyre nyilvánvalóbbá válik. Különösen, amikor minderről dallam is csendül. Bólintok csak egyet. Már persze nem valójában, hanem csak egy vibráláson át. Így jelzem, hogy érdekelne, miben áll pontosan a mágiája. Megmutathatná.
~ Akárhogy is: a mestereink megoldják. - nyugtatom meg azért efelől a telefonnal kapcsolatban. A Kins&Kens csapat minden tagja külön-külön is zseniális, hát még ha összedugjuk a fejünket és közös bütykölésbe kezdünk. Nem láttam még olyan feladatot, ami kifogott volna rajtunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=604569#post604569][b]Adam Kensington - 2016.06.24. 11:48[/b][/url]

Különös élmény, melyben még sosem volt részem. Melodimágussal nem. Eddig nem is értettem teljesen, mit takar ez a fogalom. Hiába tudom pontosan, mekkora ereje van a zenének, a gyakorlatban nehezen egyeztettem össze a varázslattal. Most viszont nem pusztán az első sorból nézem, de szinte a bőrömön érzem. Mintha engem járna át. Hiába vagyok mágikus lény, az én ilyetén tulajdonságaim egészen másfélék. Csak úgy jelen vannak bennem és nincs szükségem se vezetőkre, se igékre, se semmilyen eszközre, hogy érvényre juttassam őket. Számomra a használatuk nem több, mintha felemelném a kezem vagy pislognék egyet. Persze, kellett némi idő, míg ura lettem a képességeimnek, dehát járni is meg kellett tanulnom, mégse volt szükséges ehhez iskolapadba ülni.
Olyan ez tehát, mintha erre a pár pillanatra magam is mágus lennék. Jelen esetben olyasfajta, amely a dallamokkal operál. Szóval valahol az átlag varázsló és köztem. Könnyen átadom magam ennek és hagyom magamnak megtapasztalni az érzést. Megérteni, átélni a lényegét, és egyúttal felfedezni a másik belső világát, a látszathoz képest hatalmas erejét. Van benne jó, felemelő, izgalmas és dühös, keserű, lenéző is egyaránt. Mint az emberekben általában. Hogy bennem mit látna? Ha megfordulna a helyzet és ő érezhetne át engem, mit érezne? Ezt fedje csak homály. Jobb így.
A bemutatónak vége. A mennyezet bezárul. Ismét négy fal közt vagyunk, miközben tovább vendégeskedem a fiúcska elméjében. Bólintok arra, hogy nem talált semmit a szerkezettel kapcsolatos kutatásokról, megoldásokról. Magam sem értesültem ilyesmiről. Ez azonban nem probléma. A mi üzletünk helyzete és jellege megengedheti magának, hogy ne a piaci érdekeket tartsa szem előtt. Ha egy vásárlónk valami különleges kéréssel fordul hozzánk, nem számolunk el érte plusz költségeket. Ennek az okai egyszerűek: nem elsődlegesek számunkra az anyagi szempontok, hiszen a hátteret én ehhez biztosítom. Nem kell küzdenünk a fennmaradásért. Még ha nem is menne olyan jól a bolt, nem vagyunk veszélyben. Az itt dolgozók ebben a nyugodt és biztos tudatban végezhetik a munkájukat, amelyet -nem mellékesen- hivatásuknak tekintenek. Ez nem egy ideiglenes állás egyikük számára sem. Szeretik, amit csinálnak és elkötelezettek mellette. Nem utolsó sorban pedig: fontos, hogy mindenkit önmagához és ne másokhoz mérjünk. Az előttem álló kölyök csak ugyanazt szeretné, mint bárki: könnyedén használni egy birtokában lévő eszközt. Nekünk ezt kell biztosítani, mindenféle felhajtás nélkül. Az a mi dolgunk, hogyan oldjuk meg, nem az övé. Mindezeket nem taglalom neki persze, egyszerűen csak sugárzom felé. Békémből, szavai könnyed fogadtatásából kiveheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=607274#post607274][b]Adam Kensington - 2016.07.06. 22:03[/b][/url]

Nem rejtőzöm, nem zárkózom be. Olyan nyitott könyv vagyok, amelyen az írás ismerős bár, azonban nem igazán olvasható. Kivehetetlen, miről szólnak az oldalak, mégis valahogy biztonságot ad a tudat, hogy ott vannak. Hogy őrzik a lapok a történetet, a mondanivalót. Olyan nyitott könyv vagyok, amely csak azért zárul be néha, hogy ne zavarjon össze másokat. Ezért is hordok gyakran napszemüveget: hogy ne kelljen a szemembe nézniük.
Dallamom sekélyessé, rideggé válik, ahogy Abel feltűnik a színen. Egy fajtársam. Ha minden igaz, találkoztunk már. A helyre és az időre nem nagyon emlékszem De nem is érdekel. A dallamunk hasonlósága meg jórészt biztos csak halhatatlanságunkból adódik. Kételkedem az egyéb, közös vonásokban.
Nem zavar, hogy hall. Nincs mit titkolnom vagy féltve óvnom. Egyedül a nyugalmamért teszem. Csak azért nem szerepel az önéletrajzomban mindaz, amiket az évszázadok során elkövettem, hogy békén hagyjanak. A minisztérium az esetek töredékéről sem tud. Mivel pedig az idő nekem dolgozik, minden egyre inkább elévül, és lassan esélyük se lesz rá, hogy bármit felgöngyölítsenek. Nem mintha nagyon megerőltetnék magukat érte. Azt hiszem, úgy vannak vele, hogy látják, milyen békében élek a halandókkal és örülnek, hogy akad ilyen is a fajtámból. Inkább nem kutatnak. Remélik, úgyse találnának semmi jelentőset.
A fiú csak akkor hallhatná meg a múltam részleteit, sötét szimfóniáit, ha hagynám. Ha megmutatnám. Ezt persze nem teszem. De a lenyomatát nyilván érzi. A dallam borongósságát, mélységét, árnyait. Ezek azonban meglepően lágyan szövik át békés, régi zenémet, mintegy megágyazva neki.
Lepillantok jobbomat érintő kis kezére, majd vissza különleges szemeibe. Kérésére finoman megráncolom homlokomat és pár hosszú pillanatig csak figyelem őt. Az első, ami eszembe jut, az az, hogy ez nem jó ötlet. Mindig ez az, ami először bevillan, ha az éjszaka közepén egy kölyökkel hoz össze a sors. Azonban általában hagyom magam sodródni az árral. Eltöltök velük egy kevés időt beszélgetéssel, sétával, vagy ami éppen akad, aztán ki-ki megy a maga dolgára. Most azonban az előttem álló kis albínó az egész éjszakát velem szeretné tölteni.
~ Miért? - teszem fel tudatában egyszerű kérdésemet. A választ természetesen sejtem, de tőle akarom hallani. Mit akar tőlem? Mire számít? Mit vár az együtt töltött óráktól? Különben is, nem kéne visszamennie? Nem keresik? Nem ütné meg a bokáját? És ez az Abel mit szólna hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=608131#post608131][b]Adam Kensington - 2016.07.11. 20:32[/b][/url]

Jól eshet bár hatalmas lombkoronám alatt időzni, élvezve a végtelen nyugalmat, azonban ha vihar támad, ágaim csak ideig-óráig védenek, ám ha lecsap a villám, valószínűleg az alattam heverészőt találja el. Akármilyen békés vagyok, természetem nem tagadhatom és nem is akarom. Nem hiába intek inkább óva mindenkit attól, hogy megbízzon bennem. Hiszen én sem bízhatok meg teljesen saját magamban. Viszont amennyiben valaki ragaszkodik enyhet adó árnyamhoz, ám legyen. A lényeg, hogy tudja, mit vállal. Ez a fiú pedig tudja.
Bólintok. Rendben van. Maradhat, ha akar. De nyilván nem várja el, hogy egész éjjel a tudatában időzzünk. Meg is szakítom hát ezt a köteléket és a telefonszerkezettel a kezemben a pult mögé sétálok. Pennát és pergament veszek magamhoz. A készüléket félreteszem. Ráhajolok a pultra és körmölni kezdek. Néhány sor a mestereimnek a kedves ügyfelünk kívánságáról. Mikor kész vagyok, a telefont egy fadobozkába helyezem a jegyzetekkel együtt és a megfelelő polcra rakom. Reggel Ilosvai úr mindig azzal kezd, hogy átnézi ezeket a kiemelt feladatokat, amiket ráhagyok. Ha minden jól megy, egy-két nap és az eszköz visszakerül a tulajdonosához.
Folytatom a darabjaira szedett rádióval való foglalatoskodást. Leülök a székre és egy újabb alkatrészt veszek hosszú, fehér ujjaim közé. Közben futólag felpillantok a látogatómra és lélektükrein keresztül, tudatába sugallva, felhívom figyelmét az üzlet másik sarkában található hokedlire. Idehozhatja magának, ha gondolja. Mindezt persze mondhatnám is, de úgy tűnik, a gondolati út a legkellemesebb a számára. Nekem pedig nem áll semmiből. Ha nem ütközöm akadályba, nem probléma. Márpedig ő nem állít elém ilyesmit. Nem zárja be előttem elméje kapuját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=663732#post663732][b]Adam Kensington - 2017.03.01. 00:13[/b][/url]

Nagyon megy az üzlet. Mivel mindenki elégedett mind a szolgáltatásunkkal, mind az árainkkal, így a jó hírünket viszik tovább és érkeznek sorra az új vevők. Meglehetősen elkél hát a segítség Ilosvai úrnak és Szilviának, hogy figyelmük nagy részét szakterületeiknek, a bűvölésnek és a rúnázásnak szentelhessék. Kins és én is gyakran elintézünk egy, s mást, azonban a fő támaszuk az elmúlt időkben mégis csak Alex volt. Kezelte a kasszát, rendezte a raktárt... Mindig, amit kellett. Azonban nemrég egyetemre ment és többek közt a tanulmányai miatt megcsappant az ideje. A lényeg, hogy már nem tud sajnos annyit segíteni, mint szeretne és mint kéne. Kifüggesztettünk hát egy hirdetést, gyakornokot keresve. Hamar akadt jelentkező.
Papírokat böngészek és rendezkedek egy keveset a pult mögött állva. Ma estére beszéltem meg találkozót az új segéderő jelöltünkkel, őt várom. Nincs késésben, csak én jöttem hamar. Személyesen nem volt még szerencsénk, de ismerjük egymást, hiszen jó ideig az Edictum szerkesztőségének tagja volt. Írott üzeneteken át voltunk kapcsolatban, ahogy a legtöbbekkel. Most viszont találkozni fogunk, hogy átbeszéljük, milyen feladatai lennének, mikor kéne dolgoznia, mennyi fizetség járna érte, és hasonló részleteket. Azt nem ez alapján akarnám eldönteni, megfelelő-e a munkára. Ez ki fog derülni az első napokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=664037#post664037][b]Adam Kensington - 2017.03.02. 21:47[/b][/url]

Hallom, hogy közelít valaki az utcán, de csak akkor pillantok az illető felé, amikor belép az ajtón és köszönöm. Biccentek neki, röpkén végigtekintek rajta, és amíg ő a kütyükben gyönyörködve elér a pulthoz, én rendezem soraimat. Mindent elteszek, ami nem kell, elöl legyen, és kilépek az érkezőhöz.
- Adam - nyújtom nagy, hűs kezem a bemutatkozáshoz.
- Köszönöm, hogy eljöttél - bólintok, hiszen nem éppen egy hagyományos időpontban kérettem ide. Már jóval záróra után vagyunk. Dehát én előbb nem tudok ugyebár itt lenni.
- Elmondanám, mik lennének a feladataid, aztán megbeszélnénk, milyen beosztásban tudnál dolgozni, illetve azt, mindezért mit ajánlunk, és amennyiben vállalod a munkát, kezdhetsz, amint tudsz - vágok a közepébe nyugodt baritonomon. Szerintem az eddigi írásos kapcsolatunkból is rájöhetett már, hogy nem bánok túl bőkezűen a szavakkal. Meg biztos hallott is már egy s mást. Nincs gondom a terjengéssel, azonban nekem nem stílusom. Valószínűleg ezzel a mostani alkalommal többet fogunk beszélni, mint az elkövetkezendőekben összesen. Jó, ez talán túlzás, de nem olyan nagy.
- Megfelel? - kérdezek azért rá, részéről rendben van-e ez a menetterv.
Különben eléggé összeöltöztünk. Ha valaki bepillantana a kirakatüvegen át, vagy halálfaló vagy rocker találkozót sejthetne. Bár nálam nem nehéz kitalálni, mit fogok viselni adott estén, hiszen az elmúlt években nagyjából öt ruhadarabot váltogatok. Mind fekete, vagy legalábbis sötét. Van, amelyikből akad persze még egy. Sőt talán mindegyikből, hogy mégse mindig pont ugyanaz legyen rajtam, illetve akármi történhet vele. Minden esetre, aki feketét vesz fel, nem igazán lőhet mellé a velem való összeöltözésben. Szilvia nem is szokott. Rajta mindig ilyen holmik vannak. Igazán illenek is a személyiségéhez, amely különben eléggé hasonlít az enyémhez. Csak ő még befordulóbb, komorabb és különcebb, ami azért nem kis teljesítmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=664246#post664246][b]Adam Kensington - 2017.03.03. 20:25[/b][/url]

Cameron Wallace
este | az eladópultnál | x


Talán a legtöbben nem hinnék rólam, de kedvelem és becsülöm a lelkes embereket, attól függetlenül, hogy én magam nem vagyok egy, a bőrömből kiugró alkat, és az örömeimet ugyanazzal a kivehetetlen arccal palástolom, mint a bánataimat. Úgyhogy a viselkedése nem hogy nem zavar, még imponál is. El lehet tisztességgel végezni bármilyen munkát úgy is, hogy az illető a háta közepére sem kívánja, azonban mégis sokkal jobb mindenkinek, ha inkább rajong érte.
- Árubeszerzésben és raktárkészlet kezelésben kél el a legnagyobb segítség. Ezen kívül akadnak olykor eladói feladatok, és gyakran rendrakás, takarítás is - sorolom fel a legfőbb tevékenységi köröket. Egyik sem ördögtől való. Olyannyira nem, hogy mielőtt gyakornokot vettünk volna fel, ezeket az alkalmazottak végezték el minden más mellett. De könnyebbség, ha ezekkel kevesebbet kell foglalkozniuk.
- Wigner Szilvia a bűvölőnk és Ilosvai György a rúnázónk. Ők vannak itt teljes munkaidőben, tehát ők lennének azok, akikkel együtt dolgoznál, akiknek besegítenél, hogy így nagyobb figyelmet szentelhessenek a szakmájuknak. Amelybe persze szívesen beavatnak és tanítanak - fedem fel előtte, miért is gyakornoki pozíció ez a gyakornoki pozíció. Aki pedig ennyire elhivatott, mint ő, elég hamar magába fogja szívni a tudást.
- Vasárnap kivételével minden nap reggeltől délutánig nyitva vagyunk. Napi hány órát tudnál jelen lenni és mely napokon? - kérdezem egyenletes hangon. Eddig magam mellett lógatott kezeimet zsebembe csúsztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=664734#post664734][b]Adam Kensington - 2017.03.05. 22:47[/b][/url]

Cameron Wallace
este | az eladópultnál | x


Mivel azt már tudtam, hogy egyetemista, így számoltam a lehetőséggel, hogy talán nem lesz alkalma túl sok időt az üzletben tölteni. Azonban hiszem, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Amennyiben jól dolgozik, sokkal nagyobb segítség lehet még így is, mint más, aki esetleg fele ilyen jól látná el a feladatait, de sokat itt lenne. Meglep tehát azzal, hogy igazából minden nap tudna jönni és gyakran nyitástól zárásig maradni.
- Teljesen - bólintok habozás nélkül. Azt már nem állok neki taglalni, hogy ha hamarabb kész a tennivalóival, akkor nyilván nem kell itt malmoznia. Egy részt mert ez úgyis kiderül majd számára menet közben. Másrészt pedig azért nem mondom, mert a lelkesedéséből ítélve koránt sem malmozna, hanem a kínálatunkba vetné magát, amint jutna rá ideje. Azt meg valahogy sejtettem, valamint reméltem is, hogy a tanulmányai szintén témába vágnak. Már csak ő miatta reméltem. Jó, ha valaki azt tanulhatja, amit ennyire szeret és ami ennyire érdekli.
- Attól függ... - bólogatok kicsit.
- Pénzbeli juttatást szeretnél, vagy inkább a ketyerék közül választanál olykor valamit? - felelek kérdéssel a kérdésére, de talán nem bánja, hogy választási lehetőségekkel szolgálok neki. Sok gyakornoki állás nem jár semmilyen fizetéssel, én azonban szeretem díjazni a munkát a tapasztalatszerzésen felül is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=666372#post666372][b]Adam Kensington - 2017.03.10. 23:37[/b][/url]

Cameron Wallace
este | az eladópultnál | x


Sejtettem, hogy jobban fog tetszeni neki ez a fajta juttatás. Nagyot bólintok, magam is körbepillantva. Itt aztán lesz miből választania, és mivel vannak bár hibáink, de a fukarság és szűkmarkúság nem tartozik ezek közé, így valószínűleg az új gyakornok tejjel-mézzel folyó kánaánnak fogja vélni a boltot. Igazából mind anyagi, mind szellemi javak tekintetében.
- Az első munkanapodon ráér, ha így neked is megfelel - válaszolom a szerződéseket illetően. Ezeket Ilosvai úr szokta elkészíteni. Ő veszi majd át vele a pontjait, valamint ő is íratja alá vele a papírokat, és ad neki saját példányt belőle.
- A munkatársak mindent megmutatnak majd, elmondják, mik a teendők és körbevezetnek. Van egy személyzeti helyiségünk és raktárunk hátul, valamint az üzlet feletti lakás is mienk - mutatok a mennyezet irányába. Ez viszonylag új fejlemény, mindössze pár hónapos. Kiadó volt, de már rég nem bérelték. Nekünk meg mindig jól jön a hely, így megszereztük. Van fent konyharész, egy fürdőszoba és egy kis hálószoba is. Aki akar, megszállhat vagy megpihenhet itt az alkalmazottak közül, ha éppen úgy hozza. A legfontosabb persze a nagyszoba. A lakás lelke. Tágas és kényelmes. Nem is kell jobb hely némi tervezgetéshez, ötleteléshez, bütykölgetéshez.
- Mikor tudsz kezdeni? - térek is rá arra, hogy vajon mikor lesz az a bizonyos első munkanap. A lelkesedése alapján az sem lepne meg, ha itt aludna és holnap reggel már a vitrinek körül serénykedne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=668250#post668250][b]Adam Kensington - 2017.03.17. 22:43[/b][/url]

Cameron Wallace
este | az eladópultnál | x


A kedves és izgatott viccelődésére ugyanúgy reagálok, mint a lelkesedésére, vagy éppen az időpontjai összekavarására. Sehogy. Vonásaim legalábbis nem sokat változnak. Ám ennek ellenére nem tűnök közömbösnek, vagy unottnak. Mindössze néma, nyugodt hallgatóság vagyok. Mint mindig.
- Így van - bólogatok határozottan arra, hogy itt a boltban bizony nem csak hogy megbűvölt és felrúnázott ketyeréket árulunk, de vállaljuk a hozott eszközök bájolását és javítását szintén. Igazából a vásárlóink nagy része végül azokból lesz, akik először csak szervízbe hozzák el a meghibásodott kütyüiket.
Mivel lassan menni készülök, a pult mögé húzódom és leürítem teljesen. Ne álljon rajta feleslegesen semmi. Ahogy pedig így teszek, szemem megakad a kasszagép fölött található táblán, és erről eszembe jut, hogy ezt még tisztázzam az új gyakornokkal. Nem akarnám Szilviáékra hagyni.
- Ez jelent bármi gondot? - mutatok erre a kiírásra. ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~
Kérdésem komoly és bármiféle felelősségre vonástól mentes. Reményeim szerint ezt kiérzi hangsúlyomból és látja is rajtam. Nem mintha neki kéne ezt a elvégeznie. Ilosvai úr intézi a véradományokkal kapcsolatos mindennemű teendőt. Szóval igazából mindössze az érdekel, nem ütközik-e az elveivel esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=712747#post712747][b]Adam Kensington - 2018.01.24. 23:02[/b][/url]

Szilvia szokásához híven a boltban volt még, mikor én megérkeztem. Nagyon megértjük egymást mi ketten. Egy szó se hangzik el, csak bólintunk üdvözlésként, néha odaadunk valamit a másiknak, összenézünk párszor és ennyi. Kinsey az, akivel hasonlóan könnyedén dolgozom együtt, csak mondjuk ő általában végigkommentálja a tevékenységünket. Ami persze engem csöppet sem zavar. Kinsey. Keveset látom mostanában. Egyre kevesebbet sajnos.
Immáron magam vagyok az üzletben. Egy bűvös faliórát tanulmányozok éppen a pultnál, amit előbb fektettem el rajta. De jár így vízszintesen is. Szilviát, Cameront, Ilosvai urat és Kinst a bolton kívül jelzik a mutatói, ám komótosan haladnak az üzlet szimbóluma felé, eltérő tempóban, jelezve, hogy nagyjából egy fél nap múlva a legtöbbjük ismét itt lesz, hiszen kezdődik a munkaidejük. Az én mutatóm -teljesen logikusan- a kereskedésen áll. A szerkezet tanulmányozása kimerül nálam annyiban, hogy megfigyelem, amit csinál. Varázstárgy révén bütykölni úgyse lennék képes. Jobb híján csak csodálhatom és fejtegethetem magamban, min alapul a működése. A pult fölé hajolva, két oldalán támaszkodva nézegetem. Hajam sötét függönyként omlik le márványszín arcom mellett.
Az üzlet kirakatán, bejárati ajtaján változatlanul ott virítanak a feliratok, melyek a kedves érdeklődőket arra bátorítják, hogy térjenek be nyugodtan, ha látnak valakit idebenn ténykedni, mozgolódni. Ne foglalkozzanak vele, hogy vége a hivatalos nyitvatartási időnek! Ha valamelyikünk bent van, nyitva vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=713137#post713137][b]Adam Kensington - 2018.01.27. 21:59[/b][/url]

Eliades Nesztor
kora este | a vevőpultnál | x


Érzékelem, hogy valaki közelít a bolt felé. Mikor belép és megszólal a kis csengettyű, nemsokára oda is pillantok. Ám látom, nagyon ír valamit. Nem is zavarom hát benne. Csak vizsgálom tovább az órát. Ő meg csak nyugodtan írogasson, nézelődjön. Amit csak szeretne! Érzem ám, hogy valamilyen fogyatékkal élhet, így nem lep meg, hogy köszönés vagy bármilyen odaszólás helyett az asztalon kopogással hívja fel a figyelmemet magára. Felemelem fejemet, felegyenesedve az órától és átveszem a nekem nyújtott noteszt. Átolvasom a sorokat. Így már világos. A masinára nézek, amit szerelni hozott. A tollat nem veszem át és a jegyzetfüzetét is visszaadom.
- Persze. Mutassa! - felelem egy bólintás közepette, nyugodt szavaimhoz jelelést társítva. A világ nyelveinek egy jelentős hányadát beszélem és értem. Miért pont ez az egyetemes forma maradt volna ki a sorból?
Miután leakasztotta a nyakából az eszközt, magamhoz veszem és vizsgálni kezdem. Először csak kezemben forgatva tanulmányozom, nincs-e külsőleg látható oka a hibának. Megpróbálom aztán bekapcsolni és én is azokat a jelenségeket tapasztalom, amiket ő leírt. Szó szerint.
- Nézzek bele most, hátha tudok segíteni rajta; vagy visszajön holnap délután, amikorra már egy nálam hozzáértőbb kolléga is szemügyre vette? - kérdezem, miután kikapcsoltam és leraktam a gépet a pultra, hogy szabadon jelelhessek. Közben pedig mintegy tudatom vele, hogy erősen meglehet, én is képes vagyok megjavítani most egy bizonyos idő alatt, de nagyobb esélyei vannak az üzlet más munkatársaival. Hiszen ugyebár, ha varázseredetű a gond, azt én úgysem tudom orvosolni. Igazából az a kérdés, mennyire sürgős neki. Vár most egy kicsit egy kétes eredményre, vagy ráér holnapig a biztosabbra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=714780#post714780][b]Adam Kensington - 2018.02.21. 22:26[/b][/url]

Rögvest feloldódni látom, ahogy jelelve felelek neki. Nem mintha előtte annyira feszült lett volna, azonban az emberek mégis inkább elengedik magukat, ha úgy nyilvánulhatnak meg, ahogy az a számukra a legkönnyebb és legtermészetesebb. Bólogatok neki, mikor közli döntését. Jól teszi, hogy itt hagyja a gépet. Szilviáék biztosan rendbe tudják rakni.
- Adam Kensington - nyújtom bemutatkozásom után hűs kezemet.
- Sajnos nincs tudomásom róla - felelek neki. Őszintén nem tudom, van-e még más is, aki jelel rajtam kívül. Ahogy pedig én teszem, az - már csak habitusomból adódóan is - tényleg olyan lehet számára, mint másnak az, ha shakespeare-i angollal szólalok meg. Van már pár évtizede annak, hogy hosszabban jeleltem volna bárkivel is, ennél fogva pedig az újdonságok, a változások nem tudtak még rám ragadni. Remélem, azért érthető vagyok a számára!
Magamhoz veszek pergament és tintát a pultról. Feljegyzek a formairatra pár adatot a gépről, hogy mikor hozták be és mikor jönne érte a kedves ügyfél, aztán felé fordítom, átadva neki az íróeszközt, hogy az üres részeket az alapvető személyes adataival ő maga tölthesse ki, illetve aláírhassa, hogy leadta hozzánk a masinát javításra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=715603#post715603][b]Adam Kensington - 2018.03.04. 22:12[/b][/url]

Megszoktam már azt, ahogyan az emberek a kézfogásomra reagálnak. Minden fajtáját ismerem. Mondjuk -valljuk be- igazából csaknem mindent megszoktam már. Ahogy pedig a kedves ügyfelet nézem, ő azt szokta meg már rég, hogy kevés az, akivel könnyedén társaloghatna. De ezek azok a dolgok, amelyeken tényleg legjobb egyszerűen túllendülni, mert ha nagyon leragadunk náluk, egészen könnyedén a padlóra küldhetnek minket. Azért pedig igazán nagy kár lenne.
Kitölti a papírt, egyeztetjük az időpontot meg még a szükséges részleteket, aztán félreteszem a gépét jó helyre, a megrendelő lappal együtt. Búcsúzunk és figyelem, ahogy ráérősen kisétál az üzletből. Elgondolkozva, egy kicsit még az iméntieken merengve fordulok vissza a falióra tanulmányozásához. Még egy bő órát töltök a boltban, ami alatt egy újabb vevő tér be hozzám. Mikor aztán végeztem mindennel, amit itt terveztem, helyére teszek és bezárok mindent, villanyt oltok, majd a kis csengettyű hangjától kísérve elhagyom a kereskedést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=718913#post718913][b]Adam Kensington - 2018.03.30. 23:34[/b][/url]

Szerencséje van a lánynak, hiszen engem itt talál. Bár nem tudom, pontosan mi céllal jött, így lehet, nem én vagyok az ő embere (sem vámpírja), és meg kell várnia, míg valamelyik munkatársam hozzájut a kérdéskörhöz, problémához, amivel érkezett; bár az is megeshet, hogy pontosan megfelelek neki én. Mondjuk ha csak körbe akar nézni a boltban vagy éppen vásárolni valamit, nem pedig javíttatni. Azonban az egészen biztos, hogy abban segítségére lehetek, hogy ne fagyjon meg odakint.
Jóval azelőtt érzékelem, hogy valaki idetart, mielőtt kopogna, ám csak akkor lépek az ajtóhoz, mikor ezt megteszi. Noha nem is lett volna rá igazán szükség. A felirat a bejáraton fennen hirdeti, hogy nyugodtan engedje be magát bárki, ha világló fényeket lát kiszüremleni. De persze nem gond ez így sem. Nyitom az ajtót, csilingel felette a csengettyű és félre is húzódom, hogy a rellonos bejöhessen. Üdvözlésül csak némán biccentek és várom, hogy beljebb fáradjon.
- Segíthetek valamiben vagy csak körbenéznél? - érdeklődöm meg tőle, hiszen ha ez utóbbi, akkor hagyom is. Nem valami kellemes úgy szemlélődni, hogy közben valaki árgus szemekkel figyel közben és feszélyezve érzed magad. Részemről mondjuk nem szoktam, hiszen eleve szinte alig hoz bármi zavarba, ám el tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nagy élmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=720070#post720070][b]Adam Kensington - 2018.04.09. 21:06[/b][/url]

Hozzá vagyok szokva a megszeppent emberekhez körülöttem, úgyhogy nem akadok fenn ezen az apróságon. Legtöbbeket a puszta kiállásom késztet zavartságra, másokat a rólam való, felületes ismereteik. Vagy éppen a behatóak. Elég az hozzá, hallgatom a rellonost és türelemmel várom, hogy lassacskán előálljon azzal, mit is keres. De tényleg türelemmel, hiszen egyáltalán nem sietek a világon sehová.
- Készleten nincsen, de a kollégáimnak mindössze néhány perc, hogy megbűvöljenek egy általad hozott golyóstollat - felelem neki, fehér kezemmel kicsit a pult felé intve, ahol általában az ilyen varázslatokat végzik. Részemről hiába nem élek mágiával, azért annyit már bőven megfigyeltem a boltban, hogy a munkatársaim mely feladatokkal milyen gyorsan készülnek el.
Valahogy viszont az a sejtésem, hogy nem ez a legfőbb, amiért a lány betért hozzánk. Ez inkább csak felvezetés lehet. Részemről szűkszavú és beszéd tekintetében praktikus vagyok ugyan, azonban cseppet sem zavar, ha valaki nem ilyen. Akkor nem lenne olyan kedvesem, mint Kíra és nem lennének olyan barátaim, mint Dwayne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=770644#post770644][b]Adam Kensington - 2019.09.01. 21:21[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | az ajtóban | x


Tegnap éjjel ki sem mozdultam a házamból, ezért úgy gondoltam, ma esetleg a boltba elfáradhatnék legalább, ha már rendszeresen ilyenkor szoktam. Ezzel talán már számolnak Ilosvai úrék is, legalábbis mindig vár rám valami üzenet vagy egyéb érdekesség. Ezért jó kötelességekre kényszeríteni magad, hogy legyen, ami akkor is kicsal a lanyha semmitevésből, amikor semmi kedved kilábalni belőle. Ami nálam ugye elég általános. Az élet viszont nem habos torta, többszáz évnyi főleg nem, bár engem ugyebár az se villanyozna fel, ha az lenne.
Ismerős árnyalak veszi hosszú lépteit személyemben a falu esti békéjében, mígnem elnyel a bolt. Felnyomom a varázslat hajtotta lámpákat, noha nekem nincsen szükségem rájuk, ezzel jelzem a külvilágnak, hogy itt van valaki, szabad a bejövetel. Hiába régi, nyikorgós a parketta, nem nyög bakancsom alatt, ahogy a pulthoz sétálok. Előveszem alóla a papírokat, átnézem, mik történtek az elmúlt napokban, van-e bármilyen új, különleges az árukészletünkben, vagy olyan vevői igény, amibe beletört még szakavatott mestereink bicskája is.
Valaki nagyon siet odakint, pulzusa és légzése mindennél jobban árulkodik erről. Nem egy könnyed, éjjeli futásról van szó. Az illetőnek célja van. Az üzlet előtt lelassít, kifújja magát. Ide jött volna? Felpillantok az ajtó felé a bőrkötéses jegyzetekből és hamarosan érkezik a kopogás. Becsukom szépen a vaskos füzetet és indulok a bejárathoz. Nem sietem el, magas, sötét formám viszont hamar kivehetővé válik odakintről. Nemsokára nyitom az ajtót és megfoghatatlan, hátborzongatóan nyugtató tekintetemmel végigmérem a fiatal lányt. Nem mondok semmit, csak félreállok az útból és élettelenül lendítem hosszú, fehér kezem, groteszk komornyikként invitálva beljebb a kedves érdeklődőt, bármi hozta is ide.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=770672#post770672][b]Adam Kensington - 2019.09.01. 23:40[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


A bagolyköves kétszer is meggondolja, bejöjjön-e. Ez mondjuk elég szokatlan a fajtájától. A Mágustanoda lakóit már a kezdetektől egy külön kategóriaként kezelem. Jellemzőjük a meggondolatlan, önveszélyes, merész viselkedés. Nála kivételesen nincs szó ilyesmiről. Viszonylag kevés ilyen akad köztük, ám minden alkalom becsülendő. Nem azért, mert imádom, ha rettegnek tőlem, hanem mert hasznosnak tartom, ha így tesznek. A saját érdekükben.
Berakom mögötte az ajtót és komótosan lépek utána. Finoman megrázom a fejem, jelezve, hogy ebből ne csináljon gondot, nem zavar. A mozdulattól hosszú hajam kicsit még jobban arcomba sodródik. Elsétálok mellette nesztelen járásommal, vissza a pulthoz, behúzódva mögé, miközben hallgatom. Kifejezéstelen, sima vonásokkal veszem tudomásul, miért érkezett, aztán ismét felnyitom a bőrkötéses jegyzetfüzetet. Nem szólt ugyanis Szilvia nekem, legalábbis nem láttam üzenetet tőle sehol, evégett lapozok a legfrissebb oldalra, hátha csak elkerülte valami a figyelmem. Vékony, sápadt ujjamat az írásra bököm és húzom rajta végig, így tallózva. Semmi.
- Miben tudok segíteni? - szólalok meg végre monoton, rekedtes baritonomon, vetek egy pillantást a lányra, aztán magamhoz veszek egy darab papírt, rákörmölve zseniális, ám alapvetően pokróc alkalmazottamnak, hogy legyen szíves jobban figyelni az üzenetek átadására, mert itt van éppen egy vevő, akinek nem tudtam a jöttéről, pedig kellett volna; ezt a lapot pedig becsúsztatom a vaskos jegyzetkötetbe és lezárom. A kis boszorkánynak nem fogom az orrára kötni Szilvia bakiját. Mindenkivel szemtől szemben vagyok kemény, a hátuk mögött pedig védem őket. Megerősítést tehát nem kap tőlem bár a lány, viszont állok szolgálatára.
Fél tőlem. Szerintem ugyan nem tudja, kivel is van pontosan dolga, ám félni fél tőlem, valószínáleg egyszerűen miattam, mint jelenség miatt, másfelől pedig a szokatlan légkör miatt, ami övez engem és amiatt a -valószínűleg számára még ismeretlen- fény miatt, ami régi tekintetemben ül. Látom, hallom, érzem rajta. Szíve fülemben kalapál, vére buzgón áramlik. Nincs mit tennem ez ellen. Ha nyugtatni próbálnám, csak jobban felizgatnám. Mit mondhatnék? Ne izguljon, nem harapok? Ez egy részt nem helytálló, másrészt semmit nem javítana a helyzeten. Úgyhogy csak lassan pislogva, türelmesen szemlélem őt, várva, hogy megtudjam, miért tért be hozzánk. Kétlem ugyan, hogy többet tudnék tenni érte, mint Szilvia vagy Ilosvai úr, ám kolléganőmnek biztos megvolt rá az oka, hogy hozzám hajtotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=772588#post772588][b]Adam Kensington - 2019.09.11. 23:54[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Semmilyen vonásokkal hallgatom őt. Pedig a zongora említése felkelti az érdeklődésem. Csak hát látni ezt nem igazán lehet rajtam, ahogy nagyjából soha semmi mást sem. Bár, akik közel állnak, idővel ráállnak rezdüléseimre és érzékelik az árnyalatnyi különbségeket, amik véleményemet, hangulatomat jelzik. Lassan kibontakozik, milyen ügyben fordult a bolthoz és nem csodálkozom, hogy kolléganőm elküldte. Mondjuk ki: lepasszolta nekem. Nem azért, bár elég meredek az egész, legalábbis nekem elképzelésem sincsen, ez hogyan volna kivitelezhető, semmi Ördögtől való nincs abban, amit szeretne, csak éppen...
- Ez nem igazán a szakterületünk - kezdem ezzel, miután végighallgattam.
- Így sajnos azt sem tudom, megvalósítható-e - vallom meg neki, hiszen álltatni sem szeretném. Nem kezdek neki felsorolni, akkor mégis mivel foglalkozunk itt. Ha rákérdez, akkor természetesen tájékoztatom. Addig minek traktálnám olyanokkal, amik neki jelenleg nem fontosak? Mire megy vele, hogy bármilyen mugli dolgot varázslattal működővé tehet, vagy hogy mágikus ketyeréket vásárolhat, ha egyszer neki egy zsebre vágható zongora kell? Hm. Na várjunk csak...
- Viszont nagyon sok olyan szintetizátor van már a piacon, ami hangzásban kiválóan hoz egy zongorát és egy táskában bárhova elvihető. Ezek már rendelkeznek beépített memóriával is, amik igény szerint rögzítik a lejátszott dallamot. A vízállóságát szerintem meg tudjuk oldani, illetve nyilván felrúnázzuk, hogy működjön mágikus környezetben is - jutok aztán persze egyből néhány javaslatra, amit megosztok a lánnyal, végig ugyanabban a színtelen tónusban beszélve, fiatal, izgatott vonásait figyelve. Bátran használok varázstalan kifejezéseket, mert ő is használt ilyeneket, így feltételezem, nem okoz gondot a számára megértésük. - Ezeknek persze megvan az ára - bólintok nyomatékosan, hogy ne ringassa magát semmilyen ábrándban azt illetően, hogy könnyen megfizethető vagy egyáltalán bármennyire az a számára ez. És akkor még csak magáról a hangszerről beszélünk, a rajta végrehajtandó bűbájokról egyáltalán szó sem esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=772602#post772602][b]Adam Kensington - 2019.09.12. 01:23[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Sejtettem, hogy így fog reagálni. Teljesen természetes, a halandók ilyenek. Van egy elképzelésük és foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, ugyanúgy fogódzva bele, mint a múltba. Ilyen az is, hogy egy szintetizátor az nem az igazi, az mű, illetve az is ilyen, hogy lecövekelnek egy régi, ismerős élménynél. Nem mondom, hogy ez hiba vagy elítélendő, azonban rengeteg mindentől fosztják meg magukat. Én, aki mindüknél idősebb vagyok, joggal sírhatnám vissza a régi, szép idők klasszikus remekeit, keserű ízzel a számban, hogy ez itt már nem ugyanaz. Mégsem teszem. Ők viszont már tizen-huszonévesen elkezdik, az újabb generációk felett törve pálcát. Most mindezt persze nem az előttem álló lányról mondom, csak miatta jutott ez eszembe. Az öröklét átka és áldása, hogy már semmi nem tud számodra igazán csak önmaga lenni, hisz túl sok össszefüggést látsz. Nem általánosítás, csak tapasztalat.
- Igazából, amilyet akarsz - felelem neki egyszerűen. Zseniális mindaz, amit ezek az eszközök tudnak ma már. Pontosan a kényes zenészek, a vájtfülűek miatt hoztak össze a szoftverfejlesztők olyan hangszereket, amik visszaadják nekik az élményt. A fizikait nyilván nem. Nem olyan billentyűket nyomsz le. Csomó mindent nem adhat vissza. De erre mondják, hogy valamit valamiért. El kell engedni bizonyos berögződéseket.
A táskaméret bemutatásához körbenézek, kutatva tekintetemmel valami megközelítőleg azonos nagyságú tárgy után, majd mivel semmi megfelelőt nem látok, egyszerűen lerakom magam elé a pultra kezeimet, éllel támasztva, tenyereimet egymás felé fordítva, a távolsággal illusztrálva, miről beszélünk. Igazából úgy másfél laptop hossz lehet, amit felvázolok. Utána meg mutatom a szélességét is, ami meg vékonyabb egy notebooknál. Simán az oldalára vagy hátára dobja az ember egy megfelelő hátizsákban.
Miközben terveit ecsetelgeti az anyagi megoldásokat illetően, kihúzódom a pult mellé, mert nem kell ez a hivatalos, eladói stílus. Félrebiccentem kicsit fejem, kezeimet zsebre teszem. Nem ismétlem meg, hogy nem értek ahhoz, amit a zongorájával szeretne és ennél fogva azt sem tudom, lehetséges-e. Szóval nem biztos egyáltalán, hogy el kell adnia. De mivel úgysem fogja, mielőtt minden más lehetőséget sorra nem vett, így nem vágok ezzel közbe. Bólogatok csak hangos gondolkodására. Nyilván attól függ, milyen márkáról és típusról van szó, azonban az értékesítése járható út lehet egy olyan darab felé, amit ő szeretne. Szólni ehhez egyelőre nem szólok.
Hogy értek-e egyáltalán ezekhez a hangszerekhez? Pislogás nélkül nézem őt pár hosszú másodpercig, majd megnyalom kicsit a számat és körbenézek a helyiségben.
- Igen - adom meg velős, mély hangú válaszom, nyomatékosan nézve vissza a diák szemébe. Konyítok valamit hozzájuk, hiszen körülbelül azóta foglalkoztatnak, amióta a középkorban először fogtam lantot a kezemben. Neki ezt persze nem kell tudnia. Nincsen rám írva és tudom, sok a kontár, aki beszél bele a levegőbe mindenről, anélkül, hogy bármi fogalma lenne róla. Na most nem egy ilyennel van dolga. Amit nem tudok, azzal kapcsolatban hallgatok - az úgyis jól megy -, vagy közlöm, hogy nem tudom. Mint azt tettem a zongorazsugorítással. Viszont, amit közkinccsé teszek, azt nagyjából készpénznek lehet venni. Ezzel azonban csak az lehet tisztában, aki ismer bármennyire is, vagy akiben van kellő helyzet- és emberfelismerés. A többségben nincs.
- Mutatok egy hasonló szintetizátort - közlöm vele, kihúzva fehér kezeimet zsebemből és hosszú lépteimmel lazán elsétálok mellette a kijárat felé, aminek apró csengője jelzi, hogy elhagyom a boltot. Mindjárt jövök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=773995#post773995][b]Adam Kensington - 2019.09.19. 22:25[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Bólogatok. Igen, sima szintetizátor súly.
- Biztos lehet tollpihe könnyű is - vonok vállat. - Ezt nem tudom megmondani. De megkérdezhetem - ajánlok neki megoldást annak ellenére, hogy azzal én nem szolgálhatok. Nem tudok varázsolni, nincs varázserőm, így csak felületes a tudásom a hétköznapi mágiát illetően. Ami kifejezetten a kütyökkel kapcsolatos, azokban talán már jobban otthon vagyok. Illetve minden bizonnyal kértek már ilyesmit Ilosvai úréktól és nem hiszem, hogy gondot okozna nekik. Azonban egyes kategóriájú hangszereknél tényleg szükségtelen. Bár, ha ragaszkodik a zsebrevágást megközelítő kényelemhez, az talán még a mesternek is fejtörést okoz.
Szerencséje a kis boszorkánynak, hogy ahhoz aztán jóval több kell, hogy én kijöjjek a béketűrésből. Úgy százszor több. Vagy ezerszer. Túl sok baromságot viseltem már el életemben ahhoz, hogy egy ilyen semmiség bármilyen szinten megérintsem. Szemforgatásom is puszta megszokás, nincsen mögötte neheztelés. Csak eleve abszurd személyem miatt mindez jóval súlyosabbnak hathat, mint ami. Megrázom mindössze fejemet helyes szabadkozására. Nincsen semmi gond. Ne izgassa magát ezen! Pontosan tudom, hogy értette.
Nagyjából egy percig hagyom aztán magára. Ezalatt hazasuhanok erdei házamba, előkotrom és magamhoz veszem a szintetzátort, végigsimítok a rámnyávogó Aramison, ránézek a békésen alvó Kírára, és itt sem vagyok. A többi macska is berohan a nappaliba, mikor meghallják, hogy megjöttem, azonban akkorra hűlt helyem marad. Pontosabban egy kis szellő, amit gyors helyváltoztatásom kelt mindig. Én már a boltnál vagyok. Nyílik ajtaja ismét.
Lógatom magam mellett fehér kezemben a könnyű szintetizátort. A Yamaha legújabb fejlesztése. Rémes, mennyire nem törtek még be a piacra ezekkel a modellekkel, csak a hozzám hasonló csodabogarak csapnak le rájuk. Tény, nem két knútba kerülnek. Viszon a fő oka az érdektelenségnek az, amit az imént taglaltam: az emberek nem tudnak elrugaszkodni. Hiszen egy zongora nem lehet ilyen lapos, ilyen súlytalan! Az nem zongora! Ha nem lenne az, hogy csinálnám vele ezt, amit most fogok?... Lerakom a szép, hosszú, egyszerű vonalú, fekete hangszert a pultra, bekapcsolom és hosszú ujjaim már táncolnak is rajta. Chopintől csendül a Fantaisie-Impromptu Op. 66, lágyan, kegyesen kezdve, aztán rögtön a közepébe vág, féktelenül cikázik. Arcom rezdületlen, fejem mozdul csak, ahogy figyelem szaladó kezeimet, a mozgó billentyűket. A zene mintha egy koncertteremben szólna, mind hang, mind játékminőségre. Csak az elejét prezentálom, aztán szépen, stílusosan fullasztom be. A lányra nézek, hogy mit szól. Mármint nem hozzám, hanem a digitális zongorához. Ja mert különben ez inkább digitális zongora, mint szintetizátor. Nincs benne annyi fakszni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=775455#post775455][b]Adam Kensington - 2019.09.26. 20:45[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Értő fül a betért érdeklődőé. Érzem és látom rajta, ahogy a velejéig hatol játékom. Nem arról van szó, egy ilyen zene megérint minden kicsit is érzékeny embert, viszont megvannak a fokozatok és változatok. Ő például ebből a kis bemutatóból pontosan a helyemre tesz engem magában. Legalábbis már biztosan nem fogja megkérdezni, értek-e a hangszerekhez. Bólintok az elismerő szavaira.
Mást is tapasztalok rajta azon az alapvető zavartságon, izgalmon kívül, amit a halandók tanúsítanak a közelemben. Több gátja van neki, mint az átlagnak. Úgyhogy megütközik azon, mennyire közel merészkedett. Elkapom a pillanatot, mikor rádöbben. Ám ez nem állítja meg abban, amit szeretne. Lepillantok a digitális zongorára, aztán már éppen felelnék, amikor elárulja, elnyerte a tetszését javaslatom. Örülök. Mondani viszont egyelőre nem mondok semmit, csak felé fordítom a pulton a pianot. Parancsoljon csak!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=777762#post777762][b]Adam Kensington - 2019.10.10. 22:16[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Nekem ez a bolt sokkal inkább hobbi, mint munka. Nem az anyagiak miatt csinálom. Nem vagyok rászorulva erre egyáltalán. Egyszerűen szeretem a vagyonom olyasmikbe fektetni, amik nyomot hagynak. Amik érnek valamit. Amik a közt szolgálják. Elvileg jó kereskedő lennék ezen elgondolásommal, hogy mindent a vevőért, azonban nem gondolok magamra kereskedőként. Csak annyira, mint akármi másként, amiket kipróbáltam, amikbe beletanultam a számtalan év alatt. Nem igen érint hát meg, hogy nem csak betért, de vásárolni is szeretne és hogy erről én győztem meg. Ez valahogy így van rendjén. Ahogy az is, ha nem így történik.
Játsszon csak nyugodtan! Kellemes látni, mikor valaki így nyúl egy hangszerhez. Ilyen alázattal. Sokszor egy tökéletes hangsor sem ér túl sokat, ha ez nem társul hozzá. Oldalra biccentem fejem, így hallgatom a bagolykövest, figyelem mozdulatait. Nem feszült, mert jelenlétem a térbe olvad. Csak egy forma vagyok a térben, amin picit fennakad a hang, ám egyebet nem tesz. Fájdalma tapintható, mikor ott kell hagyja a zongorát. Ő nem köszöni meg a lehetőséget, én meg nem tapsolom meg játékát. Nincs szükség egyikre se. Minden magáért beszél.
- A tied lehet - közlöm vele monoton baritonomon, odapillantva az ultramodern pianora. Kijelentésembe nem vegyül feltételekhez kötés, tartozás elkönyvelés, sem bármi, ami arra utalna, hogy cserébe kérnék valamit most vagy majd a jövőben, vagy bármilyen hátsó szándékom volna ezzel. Nyilván, merész húzás ez a részemről. Pontosan tudom, hogy nem hétköznapi, amit művelek. Csakhogy nekem az.
- Elhozom majd a tartozékait is - folytatom a tervezgetést, mintha csak megegyeztünk volna róla, hogy természetesen minden további nélkül átveszi tőlem, ettől a számára vadidegen árnytól ezt a méredrága hangszert.
- De gondolom, itt hagyod még felrúnáztatni - sétálok el mellette, be a pult mögé, hogy megint fellapozzam a vaskos jegyzetünket. Pennát fogok és elkezdem körmölni a Yamaha adatait Ilosvai úréknak, meg a kedves vevő igényeit. Közben azért számítok rá, hogy a lányka feleszmél és nem fogja érteni, hogy most akkor tényleg neki akarom adni csak úgy, vagy mi van, meg talán azzal jön majd, hogy ezt nem fogadhatja el. Készen állok ennek a meccsnek a megvívására. Nem először csinálom. Ám addig is békésen jegyzetelek, arcomba lógó hajjal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=778624#post778624][b]Adam Kensington - 2019.10.20. 21:30[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Míg egy hidegben kölcsönadott sálnál vagy egy már kiolvasott könyvnél a "tied lehet" odamondás eléggé egyértelműen vehető annak, hogy az illető egyszerűen odaadja a másiknak a holmit, szintén fennáll némi hitetlenkedés lehetősége, hogy csak így? Hát még egy ilyen finom, nehezen felbecsülhető értékű hangszernél.
- Nem bocsátom áruba - felelem semmilyenül, jegyzetelgetve tovább. - - Kipróbálásra, véleményezésre kaptam, azon meg már túlvagyok. Csak néha nyúlok hozzá - mesélem ezt el neki, tudtára adva, hogy ezzel nem károsít anyagilag. Azzal se károsítana, ha fizettem volna érte, mert nekem ez nem számít, csak hát ezt az emberek nem nagyon értik meg. Gondoltam, elmondom ezt neki, hátha így könnyebben csúszik az ajánlatom. Mint említettem, fel vagyok már vértezve ezekre a helyzetekre.
- Neked adom - pillantok fel rá. - A tiéd. Ingyen - használok hát ezúttal félreérthetetlen kifejezéseket, miközben felegyenesedem és a szőke boszorkány felé fordulok, lefelé pislogva rá. Egyelőre nem csukom még be a füzetet, hátha kiderül még felírni való, illetve van is még adat, ami kell majd tőle.
- A felrúnázása vagy megbűvölése lesz az egyedüli költséged. Azt majd Ilosvai úrék tudják megmondani, mennyi lenne pontosan. Amennyiben nem engedheted meg magadnak, nyugodtan átgondolhatod még, mi feltétlen szükséges vagy esetleg dönthetsz úgy, hogy később végezteted csak el - tárom elé lehetőségeit, ismét bemutatva, hogy akadnak ám nekem körmondataim is, ha kell, csak nem osztogatom őket feleslegesen. Viszont a potenciális vevőt illik megfelelően tájékoztatni. Fürkészem közben vonásait, immáron világos-e számára minden.
- De... véradománnyal is ki lehet váltani az összeg egy részét - fordulok és intek fehér kezemmel az ezt hirdető pergamen felé, ami a pult mellett felfüggesztve olvasható. - Már amennyiben nagykorú vagy - érkezik rá vissza tekintetem. Érzékeim azt súgják, az. Vagy a határán áll minden esetre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=780377#post780377][b]Adam Kensington - 2019.11.09. 00:25[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Amikor egy újságírónak elküldenek egy lemezt, hogy írjon róla véleményt, nem kérik utána vissza az albumot. A kritikája, a publicitás ennyit bőven megér. Amikor kipróbálásra juttatnak el valakihez egy terméket, való igaz, értéktől függően általában inkább legfeljebb fizetnek neki érte valamit, ám magát a holmit nem kapja meg. De van, aki igen. Van, akinek az esetében nem merül fel, hogy utána visszaigényeljék tőle, sőt, már az elején leszögezik, hogy természetesen az az ő példánya. Velem ilyen megesik. Mert a megjegyzések, amiket hozzáfűzök, nem szimplán egy ilyen zongora árát térítik meg, hanem új távlatokat nyitnak. Titkom annyi, hogy az a fajta halhatatlan vagyok, aki kihasználja többszáz év előnyét és nem fukarkodik a meglátásokkal, ha azoknak értelmét látja. Egyszerűen csak megrázom hát fejem, éppenhogy. Nem, nem kell visszaadnom. Rosszul hiszi.
Végigpillantok rajta, mikor előáll jogos kérdésével. Nem végigmérően teszem, egyszerűen csak jelzem, hogy ezt a választ nem kívánom elhamarkodni. Mintha a többivel vagy bármi mással úgy rohannék. A kérdése meg nem azért jogos, mert hátsó szándékaim lennének, hanem mert másoknak szinte kivétel nélkül azok lennének. Kisebbek, nagyobbak. Honnan tudhatná, hogy én vagyok az a bizonyos kivétel? Ugyanis, ha akarnék tőle valamit, nem kéne méregdrága hangszerekkel elhalmoznom. Megvannak nekem a magam módszerei és egyikben sincs szerepe az anyagi javaknak.
- Csak nem állhatom, ha bármi kárba vész - közlöm békés, mély hangomon. - Nálad jobb helyen van, mint nálam - zárom ezzel rövidre magyarázatomat, visszautalva arra, amit mondtam, hogy jelenleg az én tulajdonomban ez főleg csak porfogó. Rengeteg hangszerem van, amiket bár megbecsülök, ez csak egy közülük. Neki nem lesz az. Meg az is hozzátartozik, amit most nem kezdek taglalni neki: az otthoniak gyűjtői darabok, amik ráadásul bizonyítottam kiállják az idő próbáját. Ez a piano stramm darab ugyan, még nem tudhatjuk, meddig tart ki. Őt egy életen át szolgálja majd, ez igen valószínű. Azonban egy emberöltőnyi minőség nekem kevés arra, hogy őrizgessem.
Nagykorú. Az jó. Viszont kezd erős gyanúm beigazolódni, mely szerint nem tudja, ki, mi vagyok. Megérkezik kérdéshada, én meg csak rezdületlenül nézem őt. Elpillantok lassan a pergamen felé újfent.
- Nekem lesz - felelem és lesütöm kicsit a szemem. Nem azért, mert szégyellem magam, hanem neki akarok teret adni ezzel. Hogy anélkül dolgozhassa fel, amit mondok, hogy telten üres tekintetem rajta függne. Persze, ezzel nincs vége válaszomnak, hiszen ez még így félreérthető. Sápadtságomból, állandó letargiámból sokan következtetnek arra, hogy beteg vagyok. Lehetne hát emiatt szükségem az adományra. Azonban nem erről van szó.
- Táplálékul - teszem hozzá, komótosan elrendezve pár ingóságot a pulton a piano mellett, és csak kisvártatva vonom vissza rá pillantásom. Meg se fordult a fejemben, hogy ne tisztázzam, mire gyűjtünk. Szép mese lenne ez a gyerekek megsegítésével, jótékonykodással, noha egy rászoruló tényleg van itt: én. Nekem minden adomány jól jön. Nekem ez drágább, mint bármi. Nem csoda, hogy fizetségül szolgálhat a boltomban. Ráadásul ténylegesen emberéleteket ment. Azoknak az életét, akikét nem oltom ki az önkéntes adományozóknak hála. Minden esetre érdeklődve várom, mit lép erre. Sok forgatókönyv van a fejemben, amiket mind tapasztalataim ihlettek. Kiváncsi vagyok, most melyik jön sorra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=781435#post781435][b]Adam Kensington - 2019.11.21. 21:38[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Elfogadja a hangszert. Helyes. Fölösleges azt mondani, hogy vigyázni fog rá. Tudom, hogy vigyázni fog, de különben meg tőlem azt csinál vele, amit akar. Az ajándék azé, aki kapja és a tulajdonával szabadon rendelkezik. Soha nem értettem azokat, akik ellenőrizgetik, mihez kezd valaki a tőlük kapott holmival. Ilyet én aztán nem fogok csinálni. Ettől még persze értékelem a szavait. Szeretem az őszinte udvariasságot.
Bólintok. Igen, igaz. Ezek szerint tehát hallott azért már valamit rólam. Mélyen csodálkoztam volna, ha nem. Hiszen csaknem köztudott vámpírságom. Bár azt is meg kell hagyni, hogy sok olyan legenda keringhet egy ilyen kis mágustelepülésen, aminek viszont még az alapját is nagyítóval lehetne keresni.
Egészemben dübörög heves szívverése, ám önkontrollom jó ideje olyan szinten áll már, hogy még csak nyugtatni se igazán kell magam. Agyaraim maradnak a helyükön, fejem tiszta. Nem úgy, mint szegény diáklányé. Visszafogottan pánikol, ahogy azt illik, és bizarr érdeklődésbe kezd.
- Mindegy, milyen - felelem csöndesen, egyszerűen. Valójában persze van, amit jobban szeretek. Van, ami finomabb. Viszont ezeket nem a felsorolt típusok határozzák meg (noha a 0 negatív csaknem mindig pazar), hanem egyszerűen az ember. Ettől még nem hazudtam, tényleg lényegtelen, milyet kapok, csak kapjak. Nincs részem a válogatás luxusában. Azt sem szándékozom a navinés orrára kötni, hogy ő például kifejezetten ízlene.
Válaszom után elsétálok a pult mögötti fal jobboldalán nyíló ajtóhoz, ami a raktárba vezet. Pár pillanat múlva sápadt kezeimben egy hosszú dobozzal a térek vissza, amit kihajtogatok és szépen belehelyezem a pianot, lezárom és felcímkézem, hogy be tudják majd azonosítani Szilviáék.
- Akkor itt hagyod felrúnáztatni vagy már elvinnéd? Jelenleg csak az alapokkal rendelkezik. Nem lehet rajta túl sokat játszani - árulom el neki, hogy valamit azért már tettünk rá. Muszáj volt, mint minden elektronikus hangszeremre, különben nem tudnám megszólaltatni őket a falu és az iskola közelében. Mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy képes-e most tovább társalogni velem legújabb szerzeményéről, hiszen enyhe sokkban van. Nem gond, ennél több egyeztetés már úgysem kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=781720#post781720][b]Adam Kensington - 2019.11.24. 21:04[/b][/url]

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Persze. Hallottam, amit dünnyögött. Némely esetekben nem adom ennek tanújelét, hogy ne akadjunk fenn ezen, viszont most értelmetlennek találtam, hogy kivárjam, amíg mer hangosan is kinyilatkoztatni.
- Vámpír - mondom ki helyette halk, rekedtes hangomon, egy könnyed bólintással. Foglalkozom aztán a hangszerrel, mintegy ezzel is amolyan szusszanó időt szolgáltatva neki, majd menekülőutat is felkínálva azzal, hogy visszatérek a piano témájához. Jellemző azonban, hogy az űzött vad nem veszi észre a kínálkozó lehetőségeket, és botor módon inkább belerohan a nyomában lévő bestia karjaiba. Így tesz a kis boszorkány is. Még jó, hgy én egy higagdt szörnyeteg vagyok. Rövid felelet, elmormolt köszönöm és elinallás helyett kérdésekkel áraszt el. Nem köntörfalazik. Ám komolyan megszoktam ezt már a halandóktól, a bagolykövesektől meg végképp.
Félrebiccentem fejem és végignézek rajta. Lerí róla, hogy mennyire megbánta, ami így kiaszakadt belőle és rögvest visszavonulót fúj. Ez esetben nem felelek neki. Nem tartom fel. Hagyom futni, ha már végre rávette magát.
- Rendben - nyugtázom hát ennyivel válaszát.
- További szép estét - köszönök el tőle, levéve róla lélekbeható tekintetem, feljegyezve még ezt-azt a papírra. Nem kell néznem őt hozzá, hogy pontosan figyelemmel kísérhessem, miként hagyja el a ketyerekereskedést. Éppen csak akkor pillantok rá újra, mikor már az utcán szedi szapora lépteit. Elgondolkozva meredek még arrafelé egy ideig, aztán elrendezem a dolgokat a pulton, az elajándékozott hangszert a raktárba teszem, hogy nem sokkal később én is magam mögött hagyjam a boltot. Rájöttem, hogy talán érdemes lenne még átugrani Ausztriába ma éjjel néhány alkatrészért az egyik műszerhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844342#post844342][b]Adam Kensington - 2022.03.13. 18:58[/b][/url]

Juhász Laura
este | a raktárban | x


Hivatalosan bezártunk mára, engem viszont mindig ilyenkor lelni itt. Amikor már bezártunk vagy amikor még ki se nyitottunk. Máskor nem lehetek jelen. Viszont az itt dolgozók olyan lelkesek, hogy gyakorta összefutom így is valamelyikükkel, mert olyan hamar beérnek vagy mert olyan későig tevékenykednek még.
Most magam vagyok. Éppen a raktárban rendezkedem. Odakintről nem látni hát engem, viszont világít kint az üzlethelyiségben a fény és az ajtó is nyitva. Aki be akar jönni, be fog. Elég jól tudják már a helyiek, hogy ezt nyugodtan megtehetik.
Hogy mivel vagyok ennyire elfoglalva? Igazából nem csinálok semmi érdemlegeset, mindössze szeretem megnézni magamnak, milyen eszközből mennyi van, milyen újdonságok érkeztek. Csak elvagyok. Ahogy így kutatok, a kezembe keveredik néhány papíros, ami a véradományok szíves várását hirdetik. Eljönnek ilyen időszakok, amikor külön kiteszünk pár plakátot, emlékeztetőül. Télen például mindig megcsappan az adakozókedv. Olyankor valahogy jobban igényt tartanak az emberek a vérükre.