37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 24. 22:26 | Link


- Izgulsz? Ne izguljál - mosolygok az uncsimra, Karcsira, ahoy Masa hívja, de amúgy Karola. Még nem mertem úgy hívni, mert mégiscsak egy fiú név, aztán ki tudja, hogy tőlem hogy venné. Na, mindegy, majd egyszer váratlanul benyögöm. Kinyitom az ajtót a Kins és Kensnél de lefagy az arcomról a mosoly. Már megint az a csaj van, aki mindig morci fejet vág. Adam bá-t szeretem, ő rokonszenves, vagy az öreget. Odamegyek a pulthoz Karolával és rámosolygok a csajszira.
- Helló, kéne nekünk egy okosteló, amit fel is kéne rúnázni - mondom kedvesen, bár pici idegességgel a hangomban. Remélem lesz telefon, mert akkor ciki, ha nem, de szokott lenni.
- Szervusztok - mondja morci kapitány. - Ezek vannak - kitesz elénk hat telefont, és ráadásul az egyik a legújabb Samsung, ami azt hiszem az egyik legjobb márka. Neeem, nem szoktam ilyen mugli weboldalakt nézni, nem kell megijedni. De Karoláé lesz, majd ő választ.
- Nos, melyik tetszik? Ja, én fizetek, és adnék vért is - mosolygok a nőre, majd Karolára vissza és mutatom neki, hogy válasszon. - Öhm, menyi pénzt hoztál? - kérdezem, de amúgy én is hoztam, nem akarom, hogy az első telója valami gagyi legyen. Jó neki minden új, de na, mégiscsak az unokatesóm! Távoli, de az.
- Jó, azt ne - mondom, amikor rábök, vagy felveszi az elsőt. - Abból a háromból válassz - mosolygok Karcsira, majd szétnézek. Ott egy TV, ott egy TV, ott egy TÉVÉÉÉÉÉÉ. Amíg nézegeti ellopakodom tőle és leülök a TV elé. Tök szép és filmek vannak benne, mugli filmek! Egyszer láttam Szigen Szakáll verekedős filmet, hát nagy forma az öreg. Nem volt öreg, de szétvert mindenkit egy hajón. Úszó erőd, azaz! Imádtam, azóta megszereztem telóra, csak hát az kicsi. Persze... ó, de béna Béla vagyok. Át kellett volna rakni Laurára. Baj, hogy róla neveztem el az ajándék tabletet? Úgyse tudja meg! Felállok és végigsimítok a tv tetején, majd visszamegyek karolához.
- Na, megvan a nyerő? - kérdezem kíváncsian.
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 24. 23:52 | Link
Bencus bratyó
megjelenés

Amióta összefutottam Bencével, s kiderült, hogy rokonok vagyunk, napról napra jobb lett a viszonyunk. Lassan már tényleg kezdtem úgy érezni, hogy régóta ismerjük egymást, pedig alig néhány hónapja még csak azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyapa temetése azonban kicsit közelebb hozott az új rokonokhoz, jó volt tudni, hogy az iskolában is számíthatok rájuk, ha úgy hozza a szükség. Ez persze kölcsönösen is így volt, ezen a mai napon azonban én szorultam a fiú segítségére, aki korábban már mesélt nekem a mobilketyerékről, s mivel mindig is vágytam arra, hogy jobban megismerjem a muglikat, így kedvet kaptam ahhoz, hogy nekem is legyen egy teletávketyerészeti eszközöm, amivel még üzenetet is küldhetek a többieknek, s talán még képet is lehet vele készíteni, sőt, mozgóképet is felvesz. Már csak emiatt is nagyon izgatott voltam, s talán ez meg is látszott rajtam, olyan csillogó szemekkel léptem át a Kins&Kens küszöbét.
- Látszik, nem? Borzasztóan izgulok, hát végre lesz nekem is egy ilyen...mugliizém - mondtam izgatott mosollyal, miközben tenyereim még mindig a kabátzsebemben lapultak, mert odakint elég hűvös szél fújt, s kellett még néhány perc, mire felmelegszem. Még a sapkát sem vettem le magamról, hogy melegítse az átfagyott füleimet.
- Nahát mennyi minden van itt - csúszott ki közben a számon, s várakozás közben kíváncsian vezettem körbe a pillantásom az üzlet polcain.
- Hűűűű - egy pillanatra elámultam, amikor megláttam valami furcsaságot, de éppen akkor szólított meg minket az eladó, így kénytelen voltam egy kicsit koncentrálni a célra, amiért érkeztünk.
- Öh, szia - köszöntem kedvesen, de inkább ráhagytam Bencére a dolgot, hisz mégis csak ő tudta azt, hogy most pontosan mit is akarunk venni nekem.
- Wow - a lány sietve csúsztatott elénk hat készüléket, egyik szebb volt, mint a másik, a pillantásom meg is akadt az egyiken.
- Nem is tudom, mind szép hm - a vérre felkaptam a fejem, s kicsit össze is szűkítettem a szemöldököm, majd közelebb hajoltam Bencéhez és a fülébe súgtam. - Minek ajánlgatod neki a véred?- mivel nem jártam itt korábban, s nem is olvastam el alaposan a kirakati leírást, így fogalmam sem volt arról, hogy kié lehet az üzlet.
- Ez a rózsaszín mondjuk szép - először a színt választottam, mielőtt azonban felmarkolhattam volna a készüléket, Bence rögvest mondta is, hogy az inkább ne legyen. Nem tudtam, hogy a színe miatt mondta-e ezt esetleg ,vagy valami más okból kifolyólag, de úgy éreztem, hogy megbízhatok a döntésében, amúgy is, ő jobban ismerte ezeket a készülékeket.
- Hm hm - hümmentve ácsorogtam, s tovább válogattam a három ajánlott készülékből , majd némi habozás után kiválasztottam az ezüstöset. - Legyen ez, nekem ez tetszik, feketét nem szeretnék - mutattam a fiúnak. - Amúgy ötven galleon van nálam, az elég lesz? - elvileg magas összeget rejtett a tárcám, de fogalmam sem volt arról, hogy mennyibe is kerülhet egy ilyen teletávketyerészeti kütyü. Közben valami sistergésre kaptam fel a fejem, s ahogy oldalra pillantottam, az egyik dobozban mozgó kép hirtelen eltűnt, és szemcséssé vált. Az eladó lány meg odalépett, és elkezdte gyengéden püfölni az oldalát.
- Ez micsoda? Hogy kerültek bele az emberek abba a dobozba? - ismét csak súgtam Bencének a kérdést, nem akartam teljesen ostobának tűnni, de a szüleim annyira nem akarták, hogy megismerjem a muglik világát, hogy sok dologról nem volt nagyon fogalmam.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 24. 23:57
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 25. 16:08 | Link


A rokon csajszit annyi meglepetés érte már, hogy jobb is, ha veszünk neki egy telefont. Így bármikor el tud majd érni, meg én is őt, nem beszélve a barátairól. Majd jól eldugja otthon, úgyis kisméretű. De legalább nem lesz elveszve, ahogy szokott és én pedig lehetek neki jó fej unokatesója is. Kinek ne érné meg ez?
- Látszik hát! De ne izguld túl magad, mert szívreccsenésben meghósz, aztán adhatom el a telódat – kacsintok rá mosolyogva, majd be is megyünk Morci Kapitányékhoz. Imádom, amikor valaki felfedezi magának a mugli dolgokat és még érdekesnek is találja! Karola, mi nagyon jóba leszünk ám!
- Ó, hát ez még semmi, de tényleg sok minden – mondom neki, majd elkérem az mufurc eladótól a telcsiket. Az a baj, hogy nincs sok pénzem, lehet, hogy megvenném mindet. Tök jól mutatnának a polcomon, te jó Merlinnnn! Karola ámul bámul, egyszavas verseket mond, én meg büszke vagyok rá, hogy ilyen kis érdeklődő és az unokatesóm. Meg magamra is, hogy elhoztam.
- Ja, ha vért vesznek tőled, kevesebbe kerül a cucc. Valami jótékonysági dolog lehet – valójában gőzöm sincs, nem néztem még meg. De, hogy az RH+ vérből nekik elég sok van már, az tuti, mert néhányszor voltam már itt. Anyámék megölnének, ha látnák a szobámat!
- Az a legbénább, de amúgy csajos lenne – bólogatok, és nem fog ránk sózni mindenféle Nokiákat Morcikám. Fel is pillantok rá, de igazából, csak karba tett kézzel várja, hogy válasszunk és láthatóan unja az egészet és ha lehet, kidobna minket mert más dolga van.
- Na, ez jó, nem lesz olcsó, a rúnázás miatt, de megéri – bólogatok. – Hogy mennyid van? Honnan van neked ennyid? – úgy elképedek, mint Dumbledore a Roxfort-i megnyitókon, amikor meglátott egy galambot. – Jó, akkor ezt szeretnénk rúnázva és, mint mondtam vér is lesz – mosolygok rá, ő meg int a fejével, hogy tegyem be a kütyübe a kezem. Gyorsan berakom, az pedig viszonylag fájdalommentesen egy perc alatt megcsapol. Közben Karola a tévé után érdeklődik, hát milyen cuki már!
- Ez kérlek televízió. És nincsenek benne, csaaak… huh, mindjárt elmondom – egy kicsit masszírozom a vénámat, majd odaintem Karolát a fizető helyre, a pulthoz. – Harminc galleon és a véred, az utóbbi már rendben van. Idd meg – ad nekem egy kis fapohárkát, azzal a rossz ízű lével. Hogy utálom! De kell, mert jobban leszek tőle és a fájdalom is enyhülni szokott. Gyorsan kiiszom és visszaadom a kupát.
- Köszönöm. Karola, harminc galleon lesz – ez milyen már? El kellett volna kérni tőle a pénzt, égek, mint a rongy. Idegesen várom, hogy kifizesse, Morci K. pedig elviszi megrúnázni a cuccost.
- Szóval a televízióban csak odavetítik a képet, miután felvették a filmet. Na, várj. Fényképezőgép tudod milyen, nekünk is van – itt a varázslótársadalomra gondolok, persze. Megvárom a reakcióját, majd folytatom. – Szóval nekik vannak olyan fényképezőgépeik, amik mozgást is felvesznek, de jó sokáig, nem úgy, mint a mieink. Aztán ezt összeállítják valahogy, lesz belőle egy film, vagy valami és azt kilövik az űrbe, onnan meg vissza a tévékbe. Hát nem okosak? – a pontos mechanikáját nem tudom a dolognak, de el-ké-pesz-tő! Közben Kapitányunk visszatér, és megvárom, míg a lány becsomagolja és bezacskózza a készüléket, aztán azt odaadja Karcsinknak.
- Köszönjük a vásárlást – apró mosolyt küld Karolának, aztán tenni-venni kezd. – Gyere, menjünk. Viszlát – mondom Karolának és a nőnek, majd befűzöm a jobb kezem az ő bal alkarjába és finoman kihúzom a boltból.
- Hűűű, be kéne ülni valahova és kipróbálni, mit szólsz?
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 25. 16:45 | Link
Bencus bratyó

- Szívreccsenés, ez jó, ne nevettess - mosolyogva, gyengéden veregettem vállon Bencét, és úgy forogtam körbe a boltban, mintha kisgyerek lennék egy óriási játékboltban. Tényleg lenyűgöző ketyerék ácsingóztak a polcokon, a nevüket sem tudtam, csak azt, hogy nagy valószínűséggel mugli cuccok lehetnek, legalábbis részben.
- Ha ezt tudom, akkor ide már rég besétáltam volna - jegyeztem meg halk nevetéssel, s csak akkor erőltettem magamra mosolyt, amikor a morcos eladó elénk került a választékkal. Az persze kicsit meglepett, hogy vérrel is lehet fizetni, mert Tihanyban nem volt ilyen üzlet, de végül is, volt benne némi logika, s ha jótékony célra ment esetleg a Ragálykúrálóknak, akkor valóban ötletes módszernek bizonyult.
Elérkezett a választás pillanata, ráadásul az eladó is sürgetőnek tűnt, hisz úgy nézett ránk, mintha megzavartuk volna őt a pihenésében. Egy kicsit bevallom, hogy frusztrált is a pillantása, s el nem tudtam képzelni, hogy mi járhat a fejében, de igazából nem is szívesen gondoltam ebbe bele. Megfordult a fejemben azért, hogy kérhetném Bence segítségét, mert ő talán még bele is látna, ha nagyon akarna, de ezt a gondolatot inkább elhessegettem. A végén még kiderülne, hogy ez a morcos eladó szíve szerint elátkozna bennünket.
- Tényleg? Na örülök, hogy neked is tetszik - mosolyogva fogadtam, hogy Bence szerint is jól választottam, pedig tényleg nem értettem hozzá, egyszerűen csak azt figyeltem, hogy szép ezüstös, és vékony. Sokkal szebb volt, mint az a fekete, meg az az óriási méretű. Az még a táskámba sem férne bele talán.
- Anyáéktól - egy kicsit meglepett, hogy Bence ennyire elcsodálkozott az összegen, de aztán elgondolkodtam azon, hogy neki talán nem adtak ilyen sok költőpénzt a szülei. Mondjuk igaz, hogy nekem sem azért adták, hogy csak úgy elszórjam, s ami azt illeti, nem is akartam, hogy megtudják, mugli ketyerére költöm egy részét.
- Ó ne, ezt inkább nem nézem - a vért nem bírtam túlságosan elviselni magam körül, s mivel láttam, hogy mire készül Bence, inkább el is fordítottam a fejemet. Így akadt meg pillantásom a mugli ketyerén, s csodálkozva fürkésztem az egymás mellett sorakozó készülékeket.
- Tele vízió? - még emésztenem kellett a szavakat, mert a vízió szó jelentésével tisztában voltam, azt viszont nem értettem, hogyan kerülhettek bele ilyen kisemberek a dobozokba.
- Oh, jövök, máris - nehezen szakadtam el a bámészkodásból, még oda-oda pillantottam, de a fizetésnél mégis csak koncentráltam, s előhúzva a tárcámat, ki is vettem a harminc galleont, amit a pulton átcsúsztattam az eladónak.
- Tényleg nem olcsó, de még mindig maradt húsz galleonom - meséltem mosolyogva, aztán némi aggódással pillantottam a srácra. - Jól vagy? - utaltam ezzel a vérvételre, mert egyrészt nem volt egy kellemes dolog, másrészt amikor tőlem vettek, akkor abba igen csak beleszédültem. Nem is kívántam visszaemlékezni arra az évre, amiért egy évvel csak később kezdhettem a sulit, inkább a televíziókkal kapcsolatos magyarázatra figyeltem.
- Aha, fényképező, a miénk tudom, hogyan működik - bólogattam, s tovább hallgattam Bencét, még a szemöldököm is feljebb szökkent, olyan érdekességeket mesélt a mugli eszközről.
- Hú ez nagyon jól hangzik! Film? Azt hiszem a bálon vetítettek filmeket, fél szemmel láttam is egyet, hjajj. Annyira klassz lehet ilyet készíteni. Egy kicsit irigylem Benit...tudod, ő az egyik legjobb barátom, és benne van a színjátszókörben. Talán már csináltak ilyesmit...- elgondolkodtam, mert ebben persze nem lehettem biztos.
- De, nagyon okosak a muglik, hihetetlen! - bólintottam egyetértően, amikor az eladó visszaérkezett a felrúnázott készülékkel, amit egy mosollyal vettem át tőle, aztán Bencével magunk mögött hagytuk ezt a csodaboltot.
- Wáá, van egy telefonom! - odakint az örömtől ugrabugráltam egyet mellette, majd egyetértően bólintottam.
- Jó ötlet, beülhetnénk a pizzériába, meghívnálak egy pizzára! Múltkor a fagyit amúgy is te fizetted - jegyeztem meg egy mosollyal. - Amúgy tényleg köszi, hogy elkísértél, és segítettél megvenni ezt nekem. Mostanában kicsit összekaptam Benivel, így őt nem is nagyon akartam nyúzni ilyesmivel - vallottam be, s kicsit el is komolyodtak az arcvonásaim.
- A múltkorit meg...sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam neked és Masának - mindezt arra a reggelre értettem, ami miatt még mindig rettentően szégyelltem magam előttük. - Most biztosan meg van rólam a véleményetek - sóhajtottam magam elé, miközben ide-oda csüngött kezemen a szatyor, s benne a csodás készülék.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 26. 15:44 | Link


Csak bólintok fintorogva, hogy 50 galleont kapott Karola a szüleitől. De most tényleg, ha féltik, meg egy dobozban tartották két lyukkal, ahonnan kileshetett, minek adnak a kezébe fegyvert. Mármint pénzt, amikor amúgy „ingyen” lakik a kastélyban és ingyen ehet. Jó, talán kell a presztízs miatt? Gőzöm sincs, hogy milyen gazdagok, vagy ilyesmi, de mivel hallatlanul maradiak, teljesen logikátlan ennyi pénzt adni neki. Na, de nem baj, mert így legalább lesz új telóóóó, jeej!
- Igen, csak egyben. televízió, vagy röviden TV – bólogatok, ahogy olyan cuki érdeklődően nézegeti sapkában a tévét, mintha valami új állatfajta lenne LLG-n. Végül is, így elsőre tényleg az lehet, de nekem már nem újdonság. Biztos vagyok benne, hogy a félvéreken és a mugliszületésűeken kívül, én vagyok a legtájékozottabb a suliban ezekben a cuccokban. Gyorsan vért adok, amíg letisztázzuk a dolgokat és vigyorogva mutatok egy oké jelet hüvelykujjal felfelé. – Húsz galleonnal megveheted a világot… öhm... majdnem – vigyorgok, mert a napokban pont beszéltünk Marissal ilyesmit. Kár, hogy nincs itt, segíthetne Karolának. Ö… vagy csak összezavarná, de azért hiányzik egy kicsit. Nagyon. Miközben a kedves eladónőnk összekészíti a dolgot, meg megrúnázza, addig Karcsinak elmondom a TV működést varázsló-kompatibilisen.
- Beni a legjobb barátod? Nem is meséltél - emelgetem fel a szemöldököm, mivel azt hittem, hogy Márkó a legjobb barátja. De hát lehet több legjobb barátja is, nem? Szerencsére a rúnázás viszonylag gyorsan megtörtént és már kint is vagyunk a boltból, mire észrevennénk, hogy mi az a repülőgép! Volt ott egy kisméretű, lehet, hogy repült is?! Vissza kell majd jönnöm valamelyik nap…
- Bizony, büszke vagyok rád! Rácsatlakozol végre a BK lüktető pletyka és aszociális hálójára – vigyorgok és élvezettel nézem, ahogy ugrándozik örömében. A legcukibb unokatesóm ever! Gyorsan felajánlom, hogy megtanítom használni, de azt valami melegebb helyen kellene megtennünk, és máris ad egy jó ötletet.
- Oké, elfogadom, most az egyszer – ma, tenném még hozzá, de nem akarom. Bírom, hogy a csajszik mára már nem várják el, hogy a srácok fizessenek mindig, és most még meg is dolgoztam érte. Csak kicsit sajnálom, hogy tovább csapoljuk a pénztárcáját. Kukorica jövüüüünk!
- Pedig az ilyen esetekkel lehetne békülgetni – kacsintok Karcsira, aki éppen elfordul, és a cipővizslatásba kezd. Az enyém jobb, csak nem akarom megzavarni a gondolkodásba.
- Nekem és Masának? – nézek rá csodálkozva, egyáltalán nem értem, hogy nekünk miért volt volna kellemetlenség. Mi jól elszórakoztunk rajtuk, főleg Márkón, aki nagyon össze volt zavarodva, Karola pedig azt sem tudta mit csinál, de az is édes volt. Szóval nem mondanám, hogy hű, de kellemetlen volt.
- Meg bizony. Egy őrült vagy - mondom nevetve, de gyorsan hozzáteszem, mielőtt túlságosan magára venné rossz értelemben, hogy: - de mi így szeretünk. És nem kell félned, senki sem hibáztat, vagy ítél el, mert berúgtál. Legalábbis mi nem, viszont otthon ne mondd el – mosolygok rendületlenül, majd megelőzvén elé állok, és jól megölelem. Szerintem ez a legjobb módszer a fájdalmak elmulasztására, mármint a szívfájdalmakéra. – Mondjuk nem tudom Márk ezt hogy élte meg, de szerintem ő kedvel téged, legalábbis nagyon igyekezett, hogy ne bántódj meg. Szóval mindenki szeret Karcsi – mondom neki vidáman és elengedem őt, majd intek neki a fejemmel, hogy most már induljunk, mert kihűl a pizzánk. Igen, úgy is tudok inteni a fejemmel, igazi fejintő bajnok vagyok. Masától tanultam. Szerintem ez hihető.
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza