36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. szeptember 18. 17:02 | Link

Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -


A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

  • mágikus műszerek forgalmazása
  • mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
  • elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.


Az üzlet bejáratától jobbra nyílik a lépcsőház ajtaja, amely a bolt feletti kis lakáshoz vezet, amit a ketyerekereskedésben dolgozók számára bérelnek. Mindössze egy nem túl nagy közös helyiségből, egy apró hálószobából és egy fürdőszobából áll. Az említett társalgó sarkában egy kicsi, szinte jelzésértékű konyharész is található. Ezen kívül kopott fotelek, kanapék, székek, asztalok sorakoznak benne az öreg kandalló előtt. Ez a helyiség az ötletelések, bütykölések, megbeszélések színtere; a hálószoba pedig a -munkában kimerült, vagy bármilyen más okból a saját ágyuktól megfosztott- dolgozók pihenéséé.


Alkalmazottak:



Wigner Szilvia
Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése
Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]
  

Ilosvai György
Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása
Barátságos, hórihorgas idős varázsló.
Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]



Tulajdonosok:

  • Matthew G. Kinsey
    Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

  • Adam Kensington
    Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.


Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva

A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2022. március 13. 19:26
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 24. 17:08 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

Egyes éjjeleken nyakamba veszem a nagyvilágot, míg másikakon Kírával vagyok, amíg álomba nem szenderül, én pedig kikászálódom mellőle, és vagy otthon ténykedek valamit, vagy ellátogatok a faluba, ahol biztosan betérek a ketyere kereskedésünkbe, elszórakozni ott egy-két órát, vagy éppen csak beugrani az új adag vérért, ha akad. Meglepően bőkezűek velem a kedves vásárlók. Nem kíséreltem még meg ilyesmit ezelőtt. Mármint hogy a varázslóvilág tagjaitól véradományt kérjek. Pedig pár évtizede motoszkált már a gondolat a fejemben. Azt hiszem, csak a megfelelő alkalomra vártam, ami ennek az üzletnek a beindításával el is érkezett. Hiszen bárkinek, aki nem ódzkodik attól, hogy megcsapolják, minden bizonnyal kecsegtetően hat az ajánlat, hogy eképpen spóroljon egy keveset az anyagiakon. Sokan élnek vele, az én legnagyobb megelégedésemre. Megeshet, hogy hamarosan már egyáltalán nem szorulok rá arra, hogy kórházak vérkészleteit dézsmáljam. Mondanom sem kell, ez igazán pazar lenne.
Ahogy benyitok a boltba, megszólal a kis csengettyű, kedvesen csilingelve egy csöndeset, jelezvén érkezésemet. Már odakintről megláttam az idebent ténykedő Kinseyt, akinek mint máskor sem, most sem köszönök hangosan, pusztán biccentek egyet. A napi rutinunk részévé vált, hogy a másik társaságában legyünk, és hol csak némán bütykölgetjük a ketyeréinket egymás mellett, hol értekezünk egy keveset, hol közösen dolgozunk valamin. Különös és kellemes kapcsolat a miénk. Nem tudunk sokat a másikról, de nem is nagyon kell. Részemről legalábbis soha nem éreztem szükségét annak, hogy kiszedjem a másikból élete fő adatait. Nekem ez annyira nem lényeges, szerintem nem ez dönti el, ismersz-e valakit. Kinsey meg viselkedéselemző lévén úgyis leszűri magának, amit akar. Persze, idővel egyre több dolog kerül napvilágra a beszélgetéseink folyamán, azonban nem törekszünk görcsösen arra, hogy kipipáljuk ezeket a sablon témákat. Inkább egyszerűen élvezzük egymás társaságát és az összhangot kettőnk között. Részemről legalábbis biztosan élvezem. Társtulajdonosomnak pedig talán újdonságként hat, hogy akad valaki, aki hasonlóan nagyra tartja a logikus gondolkodást, valamint akit egyáltalán nem zavar mogorva, cinikus természete.
Miután tehát egy bólintással üdvözöltem Őt, a vevőpulthoz sétálok, amelyen egy közepes méretű, becsomagolt doboz foglal helyet. Adam Kensington részére. Szoktam hozatni ezt-azt magamnak, amit az alkalmazottak átvesznek, és itt hagynak nekem. Ez a szóban forgó is egy ilyen küldemény. Bontogatni kezdem fehér kezeimmel. Sötét hajam arcomba lóg.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 25. 02:14 | Link


A rúnázósegéd az asztala fölé görnyedve dolgozott a mobiltelefonján. Már nem is számolta, hányszor tette tönkre a szerkezetet a kísérletezései alkalmával, és hányszor kérdezte meg kelletlenül Ilosvai urat, hogy hogyan lehetne megjavítani. Ezen az éjjelen is az ő utasításait követve távolított el róla pár elrontott rúnát, és éppen készült feltenni az újakat, amikor megszólalt az ajtó feletti apró csengő. Kinsey természetesen tudta, hogy társtulajdonosa lépett a boltba. Ha nem számított volna a felbukkanására, valószínűleg nem is hagyta volna nyitva az ajtót. És egyébként is, senki más nem tudott annyira csendesen besurranni a boltba, hogy a csengetésen kívül semmilyen más zaj ne legyen hallható az érkezésekor.
Egy pillanatra felnézett a mobiljáról, görbe mosolyával és szintén egy biccentéssel üdvözölve Adamet. Aztán azonnal folytatta a félbehagyott pálcamozdulatot, melynek következtében felizzott a telefon hátlapja egy bizonyos alakzatban, majd elhalványult. Közben a perifériájából látta, hogy társa a vevőpulthoz sétált. Minden bizonnyal azzal a csomaggal kezd majd el foglalatoskodni, amit Gyuri bácsi vett át a délelőtt. A halk papírzörej arról tanúskodott, hogy Matthew-nak igaza volt, és Kens már ott helyben elkezdte bontogatni a küldeményt. Mivel a csomag a bolt címére érkezett, ezért Kinsey csupán arra gondolt, hogy a tartalma talán még az ő érdeklődését is felkelthetné. Talán Adamnek sikerült beszereznie azt az antennát, ami a legutóbbi kísérletükhöz kellett volna? A viselkedéselemző kíváncsiságát palástolva mormogott további varázsigéket a mugli szerkentyű fölött. Lehet, hogy megint csak okosnak hitte magát a következtetéseivel, amikről később majd kiderülhet, hogy hamisak voltak. Ritkán történt ilyen, de azokat az alkalmakat Matthew kifejezetten gyűlölte, ezért is folytatta inkább csendben a munkáját ahelyett, hogy ok nélküli izgatottságával esetleg pofára essen.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2014. október 25. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 25. 14:10 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

Társtulajdonosom hiába próbálja a nagy varázsolgatással leplezni kíváncsiságát, amely a csomagommal kapcsolatban támadt fel benne, hiszen fülemben dübörög szívverése, ami bizony arról árulkodik, hogy enyhe izgalomba jött, amint az asztalhoz léptem. Persze, nem fogom jelét adni annak, hogy pontosan tudom, mi játszódhat le benne. Nem szoktam ilyet csinálni. Kellemetlenül érintené ez mindazokat, akik körül vesznek. Főleg ezt a fiatalembert itt nem messze tőlem. Megtartom, elraktározom magamnak felmerülő gondolataimat, ahogyan mindig. A mobilkészülék felett mormogó viselkedéselemző mondjuk pont ellenkezőképpen szokott eljárni: szereti egyből belevágni mások arcába, hogy mennyi mindent állapított meg róluk egy halántékvakarásuk vagy egy kijelentésük nyomán. Részemről ezzel sincsen semmi gondom. Nem előnytelen, ha valaki felhívja rá az emberek figyelmét, hogy miközben görcsösen próbálják megőrizni a kis titkaikat, mennyi mindent mondanak el magukról a puszta létezésükkel.
- Olyasmire készülők, amit már pár éve kerülgetek... - szólok csöndesen, rekedt hangomon, lefelé pislogva a kicsomagolt dobozra, aminek most felnyitom a tetejét, és tartalmára tekintek. Szemem sarkából valamint egyéb érzékszerveimre támaszkodva követem nyomon Kinsey reakcióit.
- Merőben szokatlan, már-már pikáns és igen abszurd ötlet ez a részemről. - fűzöm tovább a szót, egyre csak húzva a férfiú idegeit, mígnem belenyúlok szépen a dobozba, és a szivacsok közül kiemelek egy darabot annak tartalmából.
- Volt már dolgod ilyesmivel? - fordulok társam felé, kezemben egy  feketére festett, rozsdamentes acélból készült, nagyjából 50 cm hosszú, földbe szűrható kerti lámpával, amelyet nem más működtet, mint az izzó fölött, a tetején található... napelem.
Figyelem Kinsey arcát, várva a pillanatot, amikor rájön, minek szólt a kis bevezetőm, mégis miért olyan különleges ez a helyzet. Nagyon figyelek, mert a viselkedéselemző észjárását ismerve, talán a pillanat töredéke elég lesz neki a felismeréshez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. október 28. 21:14 | Link


Kinsey-nek nem volt szüksége túl sok biztatásra ahhoz, hogy abbahagyja a munkáját. Elég volt pár drámai hangvételű szó, és ő nyugodtan letette a pálcáját, székestől Adam felé fordulva. Kérdően felvonta az egyik szemöldökét, majd az égnek emelve a tekintetét egy pillanatra elfordult.
- Remélem is, hogy nem hiába kerítesz ilyen nagy feneket neki - állt fel végül a helyéről Matthew, és sétált el ráérősen az asztalhoz. Ezek szerint mégsem sikerült annyira palástolnia a kíváncsiságát, mint amennyire szerette volna. Legalábbis Adam időhúzásából nagyon úgy festett.
Amikor aztán nagy sokára előhúzott valamit a csomagból, Kinsey nekidőlt a vevőpultnak, és szemügyre vette a szerkezetet.
- Aha, láttam már párat mugli kertekben. Szabad? - nyújtotta ki a kezét a mugli tárgy felé. Biztos volt benne, hogy vannak még a csomagban ketyerék, de mivel a társtulajdonosáról volt szó, ezúttal a nehezebbik utat választotta, és inkább először engedélyt kért.
- Hm, tudtommal a fénykibocsájtáson kívül csak dekoratív szerepük van, és öhm, napenergiával működnek? - pillantott a társára. - Szimpatikus technológia, bár én még csak számológépeknél használtam.
Nem törte magát azzal, hogy elmagyarázza társának ennek a mugli szerkentyűnek a működését, hiszen úgy is mindketten tudták, miről van szó. Inkább azzal foglalkozott, hogy valamilyen különleges tulajdonságokra utaló jeleket keressen a küldeményen, de semmit sem talált. Márpedig ezt a tárgyat Kens biztosan nem csak azért rendelte, hogy éjszakánként legalább indirekt módon eljuthasson hozzá a napfény. Vagy mégis...?
Nem, ennél többről lehetett szó. Érezte magán társának átható tekintetét, és talán emiatt is érezte magát képtelennek arra, hogy megfejtse a szavait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. október 30. 15:11 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

A viselkedéselemző beletrafált ugyan a helyzet különlegességének mivoltába, ám gondolatban lekicsinyelte és némileg elodázta azt. Milyen kár. Természetesen átnyújtom neki a lámpát, hadd tanulmányozza, majd sorra kiveszem a többit, hogy egyesével megszemléljem őket. A doboz nem rejt mást, mint egy egész szettet ebből a napelemes eszközből, hogy bőven legyen mi világítson a kertben. Bólogatok csak, ahogy kifejti, mit tud ezen technológiáról.
- Valóban szimpatikus. El sem tudom mondani, mennyire jó iránynak tartom, hogy e felé menjen el az emberiség. A természet alapvető energiáinak kamatoztatására, nem piszkálva bele annak rendjébe. - árasztom ki egy kissé gondolataimat, szelíden ecsetelgetve őket rekedtes hangomon, miközben a kezemben lévő lámpával babrálok. Elszerzek egy csavarhúzót a közeli szerszámos ibrikből, és nekilátok szétszedni.
- A filozófia kevéssé áll Hozzád közel? - érdeklődöm meg társamtól, odapillantva rá, miközben szakszerűen szedem darabjaira a földbe szúrható szerkezetet, a rúdját félretéve és a fejével foglalkozva behatóbban. A kérdésem egy laikus számára úgy hathat, mintha a semmiből jött volna, mintha nemes egyszerűséggel témát váltottam volna, azonban a mellettem álló férfiú nyilvánvalóan vissza tud csatolni az előzőekre.
- Hozzám közel áll. - osztom ezt meg Vele csöndesen.
- És az a gondolat, hogy vámpírként egy olyan szerkezettel teremtsek a kertembe este világosságot, amely magába fogadta a számomra ártalmas sugarakat, és amelyet ezáltal a nemrégiben alábukott nap energiája működtet, mintegy elhozva hozzám az éppen csak elmúlt, rettegett nappalt magát... - hagyom kicsit a levegőben felvitt hangsúlyú, terjedelmes mondatomat, éppen a kiszerelt lemezszerű elemet forgatva fehér ujjaim közt.
- Szerintem igencsak pikáns. - alkalmazom ismét ezt a jelzőt dúsan kifejtett gondolatomra, immáron belenézve társam szemébe izgatottan csillogó tekintetemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. november 6. 22:16 | Link


Átvette Adamtől a lámpát, és közben elmondott mindent, amit ezekről a mugli szerkezetekről tudott és gondolt. Eközben a vámpír bólogatott, és amikor ő is elmondta a véleményét, Kinsey is ugyanúgy reagált. Nem volt valami nagy környezetvédő, de szerette az újító, hasznosnak ígérkező ötleteket, és a napenergia felhasználása nagyon is annak tűnt. Azonban az exlevitás jól sejtette, hogy nem ez lehetett az egyetlen oka Kens rendelésének. Erre egyből rájött, amikor a másik feltette a filozófiára vonatkozó kérdését.
- Mondhatni - bólintott aprókat válaszul. - De gondoltam, hogy hozzád viszont közel áll.
Amíg Adam kifejtette, miért is jelentett olyan sokat számára ez a ketyere, Kinsey egy pálcaintéssel lefejtette az izzót felülről védő műanyagrészt. Varázsló létére más módszerekkel dolgozott, mint a varázstalan vámpír, de emiatt még esze ágában sem volt megvetni bármiféle bütykölést, sőt, még ő is ezt az utat választotta néha a mágia helyett. Több időt igényelt, de egyúttal hangulatosabb is volt, és jobban megismerhette közben a tárgyat, amin ügyködött.
Kens befejezetlen mondatára felnézett a munkájából, és tőle szokatlan melegséggel elmosolyodott. Amikor a vámpír is rá emelte a tekintetét, pár másodpercig csendben maradt, majd a szokásos arckifejezését felvéve így szólt:
- A te szemszögedből elhiszem, hogy az.
Nem volt hozzászokva ilyen bőbeszédűséghez Adam részéről, a személyesebb kérdéseire legtöbbször csak röviden, vagy éppen sehogy sem válaszolt. Nem mintha ez különösebben zavarta volna Kinsey-t, hiszen ő sem volt az a cseverészős típus. Most viszont úgy gondolta, ha már ilyen szerencsés hangulatban fogta ki a társtulajdonosát, igazán megpróbálkozhatna egy-két olyan kérdéssel, amikre eddig nem hitte, hogy kaphatna választ.
- Akkor te valóban rettegsz a nappaltól? - próbálkozott a viselkedéselemző úgy, hogy a hangneme ne tűnjön túlságosan tolakodónak. Tudta ő, hogy a vámpírokat úgy égeti a napfény, akár az embereket a tűz, mégis nehezen tudta elképzelni, hogy emiatt egy egész faj rettegjen tőle. Gyűlölni esetleg, de rettegni? Utóbbi túlságosan intenzív érzésnek tűnt Kinsey-nek ahhoz, hogy minden vámpír egyaránt érezhesse, amikor a nappalról van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2014. november 11. 22:58 | Link

Valamelyik eladó

Nagy peckesen kidüllesztette mellkasát, majd szemügyre vette magát a kirakatban. Ócska pennák, nevetséges mugli ketyerék, molyrágta vackok – még szerencse, hogy egyvalaki különb mindez evilági hiábavalóságnál. Zsebéből előhúzta pálcaként használt fakanalát, majd az övébe tűzte – így majdnem olyan, mintha kardja volnék. Gyémánt s rubin, ezüstmarkolattal. Már csak egy tömör aranyóra kellene - épp evégett tévedt is ide.
Hirtelen elhatározással belépett a boltba, majd szigorú pillantással nézett körbe a poros helyiségben. Ami azt illeti, kényes királyi ízlésének nem tett jót ez a sok pormacska: még a végén kiújul az asztmarohama. Kutatva nézett körbe, hogy megtalálja a bolt eladóját, de biz nem látott senki emberfiát. Köszönni csak azért nem köszönt, mert mégiscsak úgy illik, hogy az alattvaló üdvözölje az uralkodót – ennyi alázat pedig e világvégi, hitvány kis boltocska mélyén is elvárható volnék. Megköszörülte hát a torkát, ami úgy hangzott, mintha egyszerre húsz sertésnek lenne tüszős mandulagyulladása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 19. 01:12 | Link



Egy séta még az éjszaka kellős közepén is jót tesz, ha nem bírok aludni, márpedig ma valahogy nagyon nem akart összejönni. Nem volt elég a tea, de még az sem, hogy újrarendeztem a teljes könyvállományomat, úgyhogy nem maradt más, mint kitenni a lábam a kastélyból, hátha a friss levegő meghozza a kívánt hatást. A falu ilyenkor már eléggé kihaltnak tűnik, így arra indulok, talán még azt is megnézhetném, van-e errefelé kocsma. Persze, melyik valamire való faluban nincs kocsma, csárda, valami, ahol le lehet ülni egy hosszú nap után és meginni valamit, csak itt még mindig fogalmam nincs, hogy az ilyen létfontosságú csomópontjai a társasági életnek merre is lelhetők fel. Az utcák maguk különben is sokkal érdekesebbnek mutatkozik még egyelőre. Majd csak azt kell megtalálnom, hol is lelhető fel ilyen többnyire füstös lokál, ha mégis szocializálódásra adnám a fejem netán még ma este. Egyelőre jobban tetszik az utca, minden csendes, szinte kihalt, de néhány ablakon túl élet van. Ahogy itt ácsorgok összehúzva magamon a kabátom, az egyik zugban nem éppen bizalomgerjesztő, de annál érdekesebb kereskedésre figyelek fel. Furcsa, de ég a villany az ablakon túl, és a kíváncsiságom máris fölébe kerekedik a józan észnek, legalább azt megnézhetem végtére is, hogy micsoda is valójában ez a hely. Közelebb sétálok, egészen az ajtóig, hogy rájöjjek mi is ez, majd nevethetnékem támad, amint birtokába jutok az áhított információknak. Most komolyan, nekem is a legjobb helyet sikerül kiszúrni még egy minden tervet nélkülöző séta alkalmával is. Sose értettem, mit szeret annyira ezekben a ketyerékben Matthew, de amióta csak ismerem, mindig is rajongott értük. Bent mintha némi mozgolódást vélnék felfedezni, legalábbis a szemem sarkából úgy észlelem, és amilyen megszállott, nem kizárt, hogy éjszaka is itt ücsörög a szerkentyűi között. Talán szétnézhetnék, mi mindent rejt az ablakon túli világ. A hirtelen ötlethez természetesen máris társul a tett, bekopogok, mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy az éjszaka kellős közepén én nézelődni szeretnék, de hátha nem köveznek meg érte.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 19. 01:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 19. 01:35 | Link

Návay L. Viktor
az éjjeli látogató

Nem bütykölni jöttem a boltba. Azt sokkal jobban szeretem mostanában Kinsszel csinálni. Ha egy ketyerével mégis nélküle akarnék szórakozni, csak eljövök érte az üzletbe és hazaviszem. Jobb nem egyedül fogadnom az éjjel ide betérőket, mert bár társtulajdonosom sem éppen egy kedves személyiség, Ő legalább nem hozza csak úgy a frászt az emberekre a megjelenésével, én viszont szoktam. Úgyhogy kivételes alkalom, hogy egyedül matatok a boltban, az oka viszont rém egyszerű: a véradományokért jöttem. A hátsó szobában áttöltöttem a fémtartályokba, és most rendezgetem őket a vevőpulton a dobozban, amiben haza akarom szállítani őket. Hallom közben, hogy valaki sündörög odakint a kirakat előtt, de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget... míg be nem kopog.
- Igen. - mordulom a beengedőnek szánó szót, rekedtes hangomon, amely igazából akár Kinseyé is lehetne, tekintve, hogy eléggé mogorvának és lekezelőnek hathat. Elég az hozzá, hagyom egy kicsit a pakolást és egy kelletlen mozdulattal fordulok félig a bejárati ajtó felé, fehér kezeimet magam mellé lógatva.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 19. 01:53 | Link



Becsléseim szerint legalább további húsz-harminc felfedezhető kereskedés vagy vendégeit tárt ajtókkal váró szórakozóhely lehet, amit felfedezhetnék, de még önkéntelenül is ahhoz az egyhez sikerül eljutnom, ahol Matthew napjainak legalább felét tölti. Ez is pusztán saccolás. Talán többet is. Nem számít a pontos adat, különben is sokkal izgalmasabbnak mutatkozik hirtelen mindaz, ami az üvegen túl van, mint a valószínűségszámítás rejtelmei. Félvér létemre messzire kerülni igyekszem mindent, aminek köze van az elektronikához, most azonban mégis kíváncsi leszek, mi olyan különleges bennük. Kopogásomra gyorsan érkezik a válasz. A hanglejtés alapján Matthew is lehetne. Kellőképpen mogorvának hangzik az embereket nem igazán kedvelő barátomhoz, de mégsem ő az. A hang tulajdonosát nem ismerem fel, még akkor sem, amikor már az arcát látom. Nem találkoztunk még, állapítom meg magamnak.
- Jó estét. Elnézést a zavarásért, azt hittem, Matthew-t, mármint Kinsey-t itt találom. Csak szerettem volna körülnézni, olyan érdekesnek tűnt kintről a hely, de majd visszajövök máskor - szólalok meg rövid szünet után, elvégre igazán nem akarok én zavarni. Bizonyára ő sem rám számított, ahogy én sem rá. Futólag körbepillantok azért, és az is megfordul a fejemben, hogy kérdezhetnék róla, de azért utólag biztos leharapná a fejem is. Rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet. De mire jók a rossz ötletek, ha nem arra, hogy megpróbáljam megvalósítani őket.
- Régóta dolgozik itt egyébként? Mármint Kinsey. Mindig is érdekelték a mugli szerkentyűk - szólalok meg ismét. Ügyes, ezért tényleg haragudni fog. Ráadásul még csak azt sem tudom, kihez van szerencsém. Talán inkább tovább kellett volna próbálkozni az alvással, de megszólaltam, már nem igazán van visszaút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 19. 02:20 | Link

Návay L. Viktor
az éjjeli látogató

Egy fiatal, vörös srác. Nem láttam még. Köszön és illedelmesen kezdi a mondókáját. Megérdemli, hogy ne ilyen féloldalasan hallgassam végig. Szépen felé fordulok. Szóban nem viszonzom az üdvözletet, a figyelmem az üdvözlet. Fekete szemöldököm finoman összevonom a Matthew név hallatán. Először azért, mert erről nem jut eszembe egy ismerősöm sem, aztán meg azért marad úgy sápadt ábrázatom, mert rájövök, Kinseyről beszél. Mégis ki hívja Őt így? Már éppen mondanám neki, hogy nyugodtan fáradjon beljebb és nézzen csak körbe bátran, amikor magától úgy dönt, hogy mégis marad és kérdezgetni kezd.
- Gyere be... - invitálom csöndesen, és visszafordulok a doboz felé nyurga, sötét alakommal, folytatva a pakolást. Ez a bolt egyben tárlat is, így lett berendezve és úgy gondoltuk, ha bárki itt tartózkodik közülünk, az olyan, mintha nyitvatartási idő lenne. Nem véletlen volt nyitva az ajtó.
- Ő a tulajdonostársam. - javítom így ki a kérdését és egyben felfedem, ki vagyok. Legalábbis a viszonyomat Kinseyvel. Vagyis egy részét. Persze, nem tévedett a fiú, hiszen a viselkedéselemző valóban itt dolgozik, csak hát nem egyszerű alkalmazott, hanem övé a hely a partneremként.
- Pár hónapja a miénk a bolt. - felelem, végezve az utolsó simításokkal, ami a fémtartályok elrendezését illeti, szóval lezárom a dobozt.
- Kihez van szerencsém? - fordulok vissza a vöröshöz, nyugodt, semmilyen hangon kérdezve. Bár úgy tűnik, közeli ismerősök, azért jó volna tudni, ki érdeklődik ennyire Kinsey iránt. Mondjuk olyan szempontból lényegtelen, hogy személyes információkat úgysem adok ki róla senkinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 19. 02:31 | Link



Belépve a köszönést követően igyekszem rövid magyarázatot adni arra, mit is keresek itt az éjszaka kellős közepén. A név hallatán összevonja kissé a szemöldökét, mintha nem lenne ismerős, és igazából már meg sem lepődöm rajta. Mindig is a családnév volt a nyerő, Matthew-t, nem tudom, szólítja-e még valaki rajtam kívül a keresztnevén. Talán, de nem vennék rá mérget. Az invitálásnak eleget téve beljebb lépek, és még az egyik polchoz felé is teszek néhány lépést érdeklődve pislogva az ott látható, számomra teljesen ismeretlen ketyerékre, közben pedig Róla kérdezek. Meglepetten pillantok fel a válasz hallatán. Ezt nem tudtam, nem említette, bár két meglehetősen heves veszekedés közepette talán nem is ez volt a legfontosabb közlendő információ.
- Értem - bólintok, és csak most jövök rá, a kérdés hallatán, hogy nem mutatkoztam be. Teljesen felé fordulok, és kezet nyújtok.
- Elnézést, foghatnám a késői időpontra is, de igazából nincs mentségem arra, hogy még nem mutatkoztam be. Návay Viktor - pótolom az elmulasztott bemutatkozást, majd csak, hogy tisztább legyen a kép, úgy érzem, kell még egy fél mondat legalább.
- Kinsey-t még az iskolából ismerem - jelentem ki, bár nehezemre esik a családnevét használni. Sose szerettem így hívni, viszont talán jobb lenne mégis egyébről beszélni, mint róla.
- Ahogy látom, igazán sok érdekesség van itt. Nem tesz kárt ezekben a műszerekben a mágikus tér? Bocsánat, igazán nem értek ezekhez - pedig érthetnék, de sose érdekeltek, magam sem tudom, mitől lett most olyan sürgető a kényszer, hogy megtudakoljam, mégis hogy működik ezen a helyen bármi, ami elvileg nem működhetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 19. 02:49 | Link

Návay L. Viktor
az éjjeli látogató

Meglepem a válasszal. Úgy veszem észre rajta, bár ismeri Kinst, sok a hiányosság a tudásában. Ám igazából az, amit leolvasok róla, amikor épp a tulajdonostársamról beszél vagy hall, elég sok mindenre enged következtetnem... Szegény srác, egyik viselkedéselemzőtől esik a másikig. Habár nekem nem hivatásom ez, csak hát van pár száz év tapasztalatom az emberekről, a reakcióikról meg az árulkodó jeleikről. A különbség a bogyori hajú és köztem, hogy én soha nem dörgölöm az észrevételeimet mások orra alá. Nem mintha engem zavarna, mikor Ő megteszi. Valószínűleg ezért vagyunk meg ennyire jól. Engem egy cseppet sem idegesít sem a goromba, lekezelő természete, sem az, hogy a logikus gondolkodást mindennél előrébb valónak tartja. Sőt, igazából ez utóbbi kifejezetten vonzóvá teszi számomra a lényét.
- Adam Kensington. - mutatkozom be a továbbra is nagyon udvarias fiúnak, és nyújtom oda neki nagy, hűs, fehér kezemet, finom eréllyel megrázva az övét, miközben némileg arcomba lógó tincseim mögül figyelem Őt. Elárulja, honnan ismeri Kinseyt. Csak rövidet bólintok rá.
- Mi biztosítjuk, hogy ne tegyen. - felelem egyenletes hangon.
- Itt megbűvölik vagy felrúnázzák őket. - részletezem kicsit a mikéntet, feltárva a vörös előtt, mivel foglalkozik főként az üzletünk a szimpla árusítás mellett. Direkt nem azt mondtam, hogy megbűvöljük és felrúnázzuk, hiszen én ilyesmit nem végzek. Nem tudok. Nem vagyok varázsló. Részemről csak élvezem a saját ketyerebolt előnyeit. Kinseyhez hasonlóan rajongok a technikai vívmányokért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 20. 16:24 | Link



Társtulajdonos. Egy véletlen meghallott párbeszéd-töredékből, ahol egy mondatban került említésre Matthew és a ketyerekereskedés, nem derült ki számomra ez, de most, hogy már azt is tudom, kihez van szerencsém, még a kereskedés neve sem annyira különös. Kezdem érteni. Kezet rázok vele, közben meg csak úgy magamnak nyugtázom, hogy milyen hideg a keze. Az okához semmi közöm, így a lehetőségeket sem igyekszem végigvenni, még magamban sem. Nem ezért vagyok itt. Jobban belegondolva nem is igazán tudom, miért vagyok itt.
- Örvendek, Mr. Kensington - jelentem ki, és tényleg. Talán jobb is, hogy vele sikerült találkoznom, és nem Matthew-val. A különféle jelentőségű és célú szerkezetekről érdeklődöm inkább, ha már megtehetem nyugodtan. Ekkora tömegben az én érdeklődésemet is képesek felkelteni, noha tudom, hogy ettől még sose lennék képes köztük élni. Nem rajongok értük. Nem is értem őket, hogy őszinte legyek, de most rácsodálkozom erre a világra. Bólintok a válasz hallatán. Tehát ezt folyik itt: elérik, hogy a mugli világ találmányai mágikus térben is használhatóak legyenek. Egyre érdekesebb. Még a módszerek nevére is fény derül, bár ettől nem éppen leszek okosabb, hiszen fogalmam sincs, mit takarnak a megnevezések.
- És az pontosan mit jelent? Már persze, ha nem szakmai titok, természetesen. Csak nem értem, és érdekel, hogy ha behoznám a telefonom, az... a rúnák kiiktatják a mágikus teret? Vagy ez hogy működik? - kérdezek rá nyomban, közben meg ott ácsorgok egy helyben, mert mennék is közelebb a polcokhoz, nem is. Tartok tőle, hogy ha valamit kézbe vennék, még tönkre tenném, pedig nem is porcelán, de az az érzésem támad, hogy akár az is lehetne. Én meg az elefánt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 20. 20:36 | Link

Návay L. Viktor
az éjjeli látogató

Ahogy a fiú kérdezgetője megindul, csak nézem Őt kifejezéstelen, lágy vonásokkal, és mélyről szusszanok egyet. Hallgatom, mikről érdeklődik, aztán még a válaszom előtt rendezkedni kezdek a vevőpulton, a doboz mellett. Ilosvai úr néha széthagy rajta ezt-azt. Elég szórakozott mesterember.
- Ha megbűvölik, akkor varázstárgy lesz. Mágia hajtja majd, ami egy részről praktikus, hiszen állandóan működhet, más részről viszont egyfajta önálló életre kel, mint minden varázslatos holmi. Szeszélyes is lehet. - kezdem el bársonyos, egyenletes hangomon részletezni, mit takarnak az említett módszerek. Közben pakolok tovább az asztalon.
- Ha felrúnázzák az eszközt, tehát beleégetnek egy ősi jelet, akkor az védelmet ad számára a mágikus térben. Így az energiaszintje mondjuk nem állandó, de egy egyszerű varázslattal -úgymond- feltölthető. - ismertetem a másik eljárást. Azt már nem teszem hozzá, hogy Kinsey ezt próbálja kitanulni éjt-nappallá téve. Nem az én stílusom másokról beszélni, kiadni a dolgaikat. Nem mintha titok lenne, de akkor sem kenyerem, még így sem, hogy a srác ismeri tulajdonostársamat. Igazából így végképp nem. Meg ráadásul már így is többet beszéltem most pár perc alatt, mint néha egész nap. Dehát ha ennél rövidebben felelek, csak újabb kérdéseknek engedtem volna utat. Spóroltam magunknak.
- Nézz körbe, ha gondolod! - biztatom erre a vöröst, visszafordulva felé. Részemről ráérek. Nem sietek sehová. Soha. Mégis hova kéne? Előttem az örökkévalóság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. november 22. 17:23 | Link

Felség

Szilviának ezúttal szabadnapja volt, úgyhogy csak Ilosvai úr és Kinsey tartózkodtak az üzletben. Ők is éppen a hátsó helyiségben rúnáztak egy kisebb televíziót, így történhetett az, hogy senki nem köszöntötte azonnal a boltba lépő férfit. A csengőszót hallva Kinsey ránézett a mesteremberre, aki már indult is volna a lehetséges vásárló elé.
- Folytassa csak, az első égetésbe még úgysem tudnék besegíteni - közölte a fiú, és kilépett a szobából a vevőpulthoz. Közben csúnya krákogás ütötte meg a fülét, amiről kiderült, hogy a boltban várakozótól származott.
- Jó napot kívánok, segíthetek? - szólította meg kedvetlenül a férfit. Kötelessége volt tisztelettel szólni a vásárlókhoz, de közben gyanakodva tekintett az előtte állóra. Az a fakanál az övben és az illető furcsa némasága arra engedte következtetni, talán ismét egy őrülttel van dolga. Bár Kíráról kiderült, hogy állítólag nem klinikai eset, ő még mindig nem volt biztos benne. Így volt ez az idegen esetében is. Csak itt nem vághatta olyan könnyen hozzá a következtetéseit, mint Kírának a saját otthonában. Megadta neki az esélyt, hogy bemutassa, tévedett, és valójában csak egy  hivatásos szakáccsal volt dolga, aki szenvedélyből hordott mindig magánál egy fakanalat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 25. 18:31 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

Békés csodálattal adózom annak, ahogy a férfiú a mágiát hívja segítségül a lámpa szétszereléséhez, tanulmányozásához. Ha rendelkeznék hasonló mágikus képességgel, úgyszintén alkalmaznám néha ezt a módot. Mondjuk, igazából megtehetném magam is, hogy mondjuk egy pillanat alatt kapom szét a szerkezetet, emberfeletti gyorsaságomnak köszönhetően, ám szeretem a dolgaim nagy részét még a halandókénál is komótosabb tempóban végezni, kiélvezve a részleteket, hiszen... hová sietnék?
Ahogyan Kins szemébe nézek, és meglátom arcán azt a Tőle szokatlan, meleg, barátságos kifejezést, kénytelen vagyok halványan feljebb görbíteni a szám szélét. Ez az egész köztünk egyetlen pillanat az egész, ám ez a pillanat annál jelentősebb, erősebb és kedvesebb.
- Hm. - sütöm le a tekintetemet, elmerengve társam kérdésén, közben megnézve magamnak a napelemes kütyü alkatrészeit, hosszú ujjaim közt forgatva azokat.
- Ezt így nem mondanám. Persze, a rettegett jelző ettől még teljes mértékben megállja a helyét. De inkább csak a hangzatosság kedvéért használtam. - vallom meg, susogva, lágy vonásokkal.
- Inkább félem. Igen, inkább így mondanám. - bólogatok, a szerkezettel babrálva.
- Képzeld el, hogy a napod egy jelentős részében, meghatározott időben nem nézhetsz ki az ablakon és nem léphetsz ki a házadból, mert egészen biztosan tudod, hogy akkor megsérülsz vagy nagy eséllyel meghalsz. És így éled le az életedet. Ebben a tilalomban. - ecsetelem csöndesen, megpróbálva így közelebb hozni az érzést Kinshez. Oldalra sandítok rá.
- Egy idő után megszokod és már nem táplálsz iránta olyan erős érzéseket, mint a gyűlölet vagy a rettegés. A részeddé válik. Elfogadod. De... félni örökké féled. - folytatom lágy hangú magyarázatomat, miközben összeszerelem a darabjaira szedett eszközt.
- Mondjuk nálam még az is hozzá jön, hogy elég rosszul vagyok nappal. Nem biztos, hogy ez minden fajtársamnál így van. Részemről nehezen maradok meg olyankor még a behúzott függönyök és zárt ajtók mögött is. Kifejezetten nyűgös leszek. - teszem azért ezt hozzá a teljesség kedvéért, hiszen biztosra veszem, hogy a viselkedéselemzőt az ilyen momentumok is érdeklik. Hm. Valóban mondhatjuk, hogy beszédes hangulatomban vagyok. Különben ez általában felüti a fejét nálam, ha megfelelő partnerem akad és adott az alkalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. november 25. 18:42 | Link


Azt hinné az ember, két ilyen komor tulajdonossal a Kins&Kens lehetett a legmogorvább hely a világon. Azonban ezek az emberek valószínűleg sohasem látták a két férfit olyan meghitten szerelni és beszélgetni, mint most. Hasonló érdeklődési körük és személyiségük révén bizony Matthew is egész kényelmesen érezte magát Adam társaságában, és ugyanúgy élvezte a néma bütyköléseiket, mint az ehhez hasonló elmélkedéseiket.
Miután Kens a maga módján viszonozta a mosolyát, bevallotta, hogy inkább csak a hangzatosság kedvéért használta a rettegett jelzőt. A viselkedéselemző megértően bólintott, hiszen nem a vámpír volt az egyetlen a helyiségben, akire néha jellemző volt a drámaiság.
- Így már értem, miért tartod annyira pikánsnak az ötletet - húzta félre a száját együttérzőn Kinsey. - Hiszen ha a szabadságérzeted így megsínylette a vámpírrá változásodat, igazán különleges lehet irányítani valami olyasmit, ami általában téged irányít. Vagy legalább kapcsolatba lépni vele, ha már máskor nem teheted meg.
Amíg Kens a napközbeni rosszulléteiről számolt be, addig Kinsey kiszedte az apró lapot a lámpa tetejéből, amely a napsugarakat gyűjtötte be és alakította át villamos energiává.
- Mindezek mellett azért gondolom nem bántad meg az átalakulást... ugye? - bizonytalanodott el a fiú. - Mondjuk ha abból indulok ki, hogy hasonlít a gondolkodásunk, én meglehetősen nehezen fogadnám el az örök életet.
Miután alaposan szemügyre vette a napelemet követte társa példáját, és összeszerelte a szétbontott ketyerét. Ellökte magát a vevőpulttól, és közelebb lépett Adamhez, hogy visszaadhassa neki a kölcsönvett lámpát.
- A filozófiától eltekintve azért remélem, hogy majd nekem is fogsz szólni, ha neadjisten elromlana az egyik - szólt a viselkedéselemző. - Kíváncsi lennék, ketten mihez tudnánk velük kezdeni. A nagy igyekezetben talán még tovább is fejlesztenénk őket.
Ezen a gondolaton ismét elmosolyodott egy pillanatra. Az internetes terveikből kiindulva valóban úgy gondolta, nagy dolgokat érhetnének ők még el együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 25. 23:17 | Link



Kérdezek, ha már lehetőségem nyílik rá, és Mr. Kensington válaszol még a fel nem tett kérdésemre is, miközben a pulton kezd rendezkedni. Elgondolkodva hallgatom, a végén még rá is bólintok, bár aligha értem a folyamatok minden egyes elhangzó részletét. Nem foglalkoztattak soha a ketyerék, nem foglalkozom azzal sem, hogy milyen műveletek révén lehetnek használhatóak egy olyan mágikus térben, mint ami Bogolyfalván vagy az iskolában fellelhető. Sokkal inkább csak az érdekel, mi az, amivel Matthew foglalkozik. Bűvölés vagy rúnázás. Nem mondom, hogy unalmas lenne bármelyik is, de nem érzem azt a mérhetetlen lelkesedést egyik leírás alapján sem, hogy ez aztán életem értelme lehetne, azt viszont már sejtem, hogy Ő melyikkel foglalkozhat inkább.
- Matthew... mármint Kinsey rúnáz, igaz? Le merném fogadni, hogy azt tartja nagyobb kihívásnak - kérdezek rá arra, amit már inkább tekintek nyilvánvalónak, mint kérdésnek, de mégis érdekel a válasz. Vajon még elégnek bizonyulnak a régi ismereteim? Másodjára említem a keresztnevét megszokásból, sose fogom megérteni, miért a családnevén ismeri mindenki, de azért javítom is azonnal, a kérdést követő kijelentésem pedig inkább már csak magamnak szól, magam elé mormolom mintegy érvként a választásom mellett, és közben meg közelebb lépek az egyik polchoz végül. Nehéz döntésre jutni, melyik is érdekel jobban, közelebb hajolva kissé megszemlélek ezt-azt a számomra ismeretlen rendeltetésű és jelentőségű szerkezetek között. Talán inkább vissza kellene térnem a kastélyba, mielőtt még itt ragadok, annyi mindent látok, ami számomra különös, egyszerre furcsa, szokatlan és valahogy mégis így közelről meglepően érdekes.
- A napokban csak behozom majd azt a telefont - fordulok vissza. Kérdés eldöntve, legalább Reginát majd szét fogja vetni az öröm, ha sikerül valamire jutni a telefonnal, mert eredetileg csak levelet ígértem, hiába könyörgött, hogy hívjam fel néha.
- Mára viszont, azt hiszem, már épp eléggé visszaéltem a türelmével, Mr. Kensington. Ideje mennem. Örvendek a találkozásnak és a viszontlátásra - köszönök el végül, mert úgy érzem, hogy már tényleg ideje, az éjszaka közepén mégsem faggathatom itt a szerkentyűkről, Matthew-ról meg végképp nem, úgyhogy távozom.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 25. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 25. 23:46 | Link

Matthew G. Kinsey
a bütykölőpartner

A viselkedéselemző nagyjából jól látja a helyzetet, noha azt -meglepő módon- soha nem tapasztaltam, hogy a szabadságérzetemet megtépázta volna a vámpírrá válásom és az, hogy így nappal nem mehetek sehová. Hiszen a halandóknak meg ezer már korlátja van, ami nekem már rég nincsen. Valamit valamiért. A többi viszont pont úgy van, ahogy Kins mondja. Így hát finoman bólogatok.
- Részemről elég könnyedén fogadtam. - árulom el neki, mikor azt ecseteli, Ő talán nehezen venné az öröklétet. Nekem simán ment. Ehhez persze szükség volt a körülményekre. Arra, hogy pestisben haldokoljak; arra, hogy így a Teremtőm egyben a megmentőm legyen; és arra, hogy a Teremtőm olyan legyen, amilyen és úgy tanítson, ahogyan azt tette.
Átveszem a lámpát a férfiútól és barátságosan csillogó szemekkel bólintok neki a felvetésére a napelemekkel és leleményességünkkel kapcsolatban. Ezek után elrendezem a doboz tartalmát, visszahelyezve a szerkezeteket a helyükre, majd búcsúzom Kinseytől, magára hagyva Őt a boltunkban a gyakorlással és a ketyerékkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. november 26. 09:24 | Link

Návay L. Viktor
az éjjeli látogató

Egy egészen leheletnyit bólintok csak a kérdésbe ágyazott elgondolásra, mely szerint tulajdonostársam a rúnázással foglalatoskodik. Igen, így van, de komolyan nem szándékozom Őt kitárgyalni senkinek, ahogy másokat sem szoktam. Még ennyire sem. Ám úgy látom, a vörös megelégszik ezzel a válasszal, úgyhogy mindenki jól jár.
Mikor végeztem a pulton való rendezkedéssel, ráérősen a fiú felé fordulok, és nézem, ahogy tanulmányozza a vitrinek, polcok tartalmát. Láthatóan idegen világ ez a számára, de az a bolt -többek között- pont arra hivatott, hogy valamelyest elérhetővé tegye a varázslóknak a mugli technológia megismerését, amihez máskülönben nem annyira van szerencséjük a saját közegükben.
Csak pislogok egy elcsigázottat, mikor az éjjeli látogató felveti, hogy visszaélt a türelmemmel. Valljuk be, az én türelmemmel igazából nem nehéz így tenni, hiszen túl végtelen ahhoz, hogy idővel ne lépjen át az ember valamiféle képzeletbeli határt, amit mással nem ejthetne meg. Velem viszont igen. Szóval nem hibáztatja ezért senki a srácot. Én biztosan nem.
Udvarias búcsújára egy jelentős biccentéssel felelek csupán. Igazából percek óta nem szólok hozzá, dehát ez nálam elég megszokott, és különben is kibeszéltem már magamból a napi fejadagot az imént. Némán köszönök hát el az említett gesztussal, és figyelem, ahogy távozik. Érzem, ez a távozás talán menekülés is egyben. Nem a lényem elől, hiszen szerintem fogalma sincs róla, mi vagyok, és a sötét valóm sem riasztotta igazán, ahogy észrevettem. Inkább az elől fut, hogy még tovább faggatózzon Kinseyről. De valamiért úgy érzem, erre még majd sor kerül a jövőben. Kár, hogy rossz ajtón kopogtat. Bár igaz, lehetne nálam rosszabb is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thege Ágost
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 22
Írta: 2014. november 30. 16:58 | Link

Alattvalóm

No, nem kellett sokáig várnia: olybá tűnt, közeledett valaki. S lőn, ismét nem tévedett: be is lépett az eladótérbe egy hitvány férfi. Köszönése ugyan elég közönséges volt – egy királynak „jó napot”? -, de tulajdonképpen ilyen hitvány helyen ez is elfogadható.
- Üdvözlésképp megcsókolhatja a cipőm orrát – vetette oda a hitványnak, majd a – hitvány pozdorja! – pultra emelte jobb lábát (nem volt egyszerű, mert az a hitvány pult túl magasan volt, de végül sikerült). Közben megvetően végigpillantott a poros pulton: mi tagadás, királyi felségének közel sem felelt meg ez az hitvány fenyődeszka. Ébenfa vagy mahagóni – ezek sokkal inkább kedvére valók lettek volna. Tornamozdulatát éles fájdalom kísérte a bal lábában – nyilvánvalónak tűnt, nem tud sokáig ebben a hitvány pózban maradni.
- Siessen már, lemegy a nap – förmedt rá, majd közölte látogatása indítékát. – Zsebórát szeretnék, lehetőleg színaranyat, esetleg ezüstöt. Adja a legdrágábbat! – parancsolt rá, majd megpödörte bajuszát, hogy jobban kunkorodjon. Milyen lassú kiszolgálás, igazán közönséges. Hitvány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. december 6. 19:15 | Link

Valamelyik eladó
Egy nem megbeszélt játék

Kowai szorgos léptekkel igyekszik le a kastélyból a Bogolyfalvára vezető úton. Ombozinak akar karácsonyi ajándékot adni, de amit kitalált az iskolában kizárt, hogy bárki meg tudná neki csinálni. Ráadásul, még lehet illegális is lenne... Azt nem tudja pontosan, hogy ebben az új bazárban csinálnak-e ilyet, vagy foglalkoznak hasonlóval, de mindenképp utána kell járnia. Fontos, hogy ezt Ombozi megkapja, és mégfontosabb, hogy ne vegyél el tőle az intézetben. Fekete talárja libben minden egyes lépésétől mögötte, s ő nagyon is örül, hogy vett fel alatta vastagabb holmit. Amennyit fogyott az elmúlt hónapok alatt, most még ebben az időben is csonttá fagyna.
Beérve a Kins&Kens feliratú cégér alá finoman belöki az üzlet ajtaját, s belép a helyiségbe. Gyorsan végignéz a kínálaton, a mindenféle vitrinen, és amint megtalálja az eladói pultot, gondolkodás nélkül odarobog. Köszönésképp biccent a pénztárnál lévő nőnek, elmotyog valami üdvözlés félét, aztán a tárgyra is tér.
- Szükségem lenne valakire... aki ért kétféle anyag ötvözésére... vagy egy tárgy másikba rejtésére. Nem tudom érti-e mire gondolok, de fontos lenne, és megfizetném az árát. - talárja alatt szorosan megmarkolja a galleonjait rejtő kis szütyőt, egész évben gyűjtött a bolhapiacán, egy knútot se költött a szerzeményéből, de ha ezt Ombozira most mind el kell költenie, hát legyen. A fiúnak nagyobb szüksége van egy kis szerencsére, mint neki. Sötét arckifejezéssel igyekszik mégjobban a nő tudtára adni, hogy igencsak komoly pénzköltési szándékai vannak, és nagyon reméli, hogy valaki tud neki itt segíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Wigner Szilvia nevében
Írta: 2014. december 6. 20:06
| Link

Eris L. Awer-Kowai
a határozott kuncsaft

A csupa feketébe öltözött, fekete, vállig érő hajú, feketén kihúzott szemű boszorkány a pult mögött állva éppen egy régi rádión dolgozik, egészen elmerülve ténykedésében, mikor a kis csengettyű megszólal az ajtó felett, jelezvén, hogy valaki az üzletbe lépett. Egy szusszanással hagyja abba a varázslást, pálcáját szépen letéve és a megbűvölendő ketyerét félretolva. A boltba toppant lány biccentését hasonló gesztussal viszonozza és hallgatja, mit szeretne. Sápadt arca csaknem rezzenéstelen végig, egyedül szemöldökét húzza fel kissé.
- Milyen anyagok és milyen tárgyak? - teszi fel lényegre törő kérdését a maga sajátos, monoton beszédstílusában, alig nyitva ki a száját közben. Azt már most tudja, hogy ebben a boltban nem fognak tudni segíteni a hölgynek, ám ha elárul pár részletet, hátha tud ajánlani valakit. Ennyi információ minden esetre kevés volt. Miközben Szilvia várja a választ, csak áll a pult mögött egyenes -mondhatni: karót nyelt- tartással, kezeit összefogva tartva annak lapján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. december 6. 20:18 | Link

Fekete hajú eladónő.
A szintén hallgatag

A feketébe öltözött nő szűkszavúan megkérdezi, hogy miről volna pontosan szó, Kowai pedig szemmel láthatóan elbizonytalanodik, el merje-e mondani. Hiszen ha itt nem foglalkoznak ilyesmivel, talán még fel merik jelenteni valahol... mondjuk nem teljesen törvénytelen amit szeretne, de hogy hova juttatná, az már annál inkább. Elvégre nem biztosan okos ötlet eljuttatni ezt a fiolát abba az átnevelőtáborba, a végén még Ombozi inná meg a levét. De nem a jó értelemben. Szorít az idő, ha el akarja ezt a dolgot intézni, és itt nem fogják tudni, keresnie kell egy másik helyet, vagy egy harmadikat, negyediket, amíg rá nem bukkan a megfelelőre. Úgy dönt végül, kénytelen egy keveset megosztani az ismeretlen bűbájossal.
- Egy ezüst medálba szeretnék elrejteni egy szérumot úgy, hogy azt szokásos kereső varázslat ne találja meg. - Ennyi, kész, passz, ennél jobban nem tudta volna körülírni. Kezei megremegnek a pénzes erszényén az idegességtől, igyekszik is visszafogni magát, nehogy itt kapjon hisztériás rohamot. Annyira hiányzik neki szövetségese - amit persze nem vallana be -, hogy képes lenne megkockáztatni érte bármit. De ténylegesen bármit, akár itt és most az ő kis harmadikos tudásával vérengzést indítana. Persze ilyet nem szabad, mert nem érné el vele célját. Sötét szemeit igyekszik belefúrni a sápadt nőébe, hátha azzal nagyobb ráhatást ér el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Wigner Szilvia nevében
Írta: 2014. december 6. 20:36
| Link

Eris L. Awer-Kowai
a határozott kuncsaft

Az eladónő a kifejtést követően hosszú-hosszú másodpercekig hallgat, szinte már kínosan. Ő maga persze ezt nem érzi. Nem szokta. Akár még azt is hiheti a Vele szemben álló, hogy éppen azon gondolkozik, miként értesíthetne leggyorsabban egy aurort vagy a törvény bármi nemű emberét. Azonban erről szó sincsen. A gót leányzó éppen végigfuttatja csavaros eszében a lehetőségeket, mindezt teljesen unott arccal.
- Ilyesmivel nem foglalkozunk itt a ketyere kereskedésben és nem is tudok olyanról, aki tenné. - reagál végül színtelen hangján, alapos megfontolást követően tájékoztatva a kedves betértet erről a sajnálatos hírről. Ahogy ezzel megvan, Szilvia csaknem robotikus mozdulattal biccenti oldalra a fejét, így érdeklődve némán, más valamiben állhat-e esetleg a rellonos diák rendelkezésére. Persze, egyáltalán nem sietteti, és nem csak azért, mert minden valószínűség szerint egy nagyobb összeg lapul a zsebében. A zseniális ketyerebűvölőt az anyagiak egészen hidegen hagyják. Mindössze Ilosvai úr mellett magára szedett annyit, hogy ne legyen túl mogorva a vevőkkel és még ha arcán nem is tükröz semmiféle érdeklődést, legalább a mindenféle munkálkodását félreteszi addig, amíg valaki a pult előtt áll, és a figyelmét ez idő alatt csak az illetőnek szenteli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. december 14. 23:10 | Link

Felség

Az idegen első megszólalásából kiderült, hogy Kinsey bizony nem tévedett. Bogolyfalva vonzza a legtöbb elmegyógyintézeti beteget. Fáradt sóhajjal figyelte, a másik hogyan emelte fel a lábát a pultra. Egyelőre nem szólt, csak elpakolt pár törékenyebb tárgyat a férfi közeléből.
- Ebben a boltban egyik eladónak sem kötelessége megcsókolni a vevő cipőjének orrát - felelte nyugodtan az idegen sürgető szavaira. Amikor a férfi végre azt is elárulta, mit keresett, egykedvűen félrehúzta a száját. Remek, most megint próbálkozhatott szót érteni egy őrülttel.
- A legdrágább, aranyból készült zsebóránk ára százharminc galleon, de csak akkor adhatom, ha ki tudja fizetni - figyelmeztette a másikat, de gyanította, hogy ezzel még nem fog megszabadulni tőle. Nem szívesen hívta volna ki újból az aurorokat, még a végén meggyanúsítanák, hogy ő az, aki őrületbe kergeti a körülötte lévőket. Bár ebben is lehetett némi igazság, azért nem szó szerint... Kinsey a pult mögött állva megtapogatta a bal zsebét, amelyben pálcája pihent. Ha gond van, akkor ezzel a férfival talán elbírna egyedül is.
Utoljára módosította:Matthew G. Kinsey, 2014. december 14. 23:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 19. 11:58 | Link

Adam


Féltő gondoskodással szorongatom magam mellett a szatyrot, mely a néhány üzletnyire arrébb vett karácsonyi meglepetéseket rejti. Igazán apró dolgok, az idén nem tudtam sokat költeni. Szűk keret állt rendelkezésemre, és hogy őszinte legyek, azt sem teljesen arányosan sikerült szétosztanom. De legalább gondoltam mindenkire, akik az ünnepekkor megérdemelnek egy kis extra törődést.
Bevallom, néha nehezen igazodom el az üzletek nyitvatartási ideje között. Az utolsó pillanatra hagyom a vásárlást, így a tömegtől félve indulok útnak. Az idejáró diákok olykor képesek elárasztani az egyébként kevéske lélekszámmal rendelkező varázslófalut, ami kellemetlen tud lenni. De biztos vagyok benne, hogy a tehetősebbek felutaznak a fővárosba, a pletykák szerint ott sokkal nagyobb választékkal számolhatnak. Vannak, akik már többre jutottak a nézelődésnél, s a gyors piacfelmérés után le is tudták az ajándék ügyet. Én jobban szeretek hezitálni ilyen ügyben, aztán lesz, ami lesz.
Ezúttal az ajándékboltból jövök. A téren nyílt vásár túl jól ismert, már-már monoton felhozatalú. Mindenki megfordul arra, kívülről fújják a kínálatot, mert mindenki végigjárta a bódékat eddig, minimum egyszer. Persze az ajándékbolttal sem vagyok túl egyedi, de direkt a kirakatok mögé néztem, eldugott sorok még eldugottabb apróságai felé, és még a raktárról is érdeklődtem, csak hogy feltétlen olyat találjak, ami nem mindenkinek szúr szemet. Azt hiszem... sikerült.
A mai nap alapjából nem a világosabbak közé tartozott. A napfordulóhoz közeledve egyre sötétebb van. Alig múlt el öt óra, de este tizenegynek érzem, ezért nem csak a hideg miatt húzom jobban össze magam. Már minden épeszű teremtés visszaszállingózott a kastélyba, kivéve engem. Szinte kong az utca.  Tekintetem végigfuttatom a szomszédos boltokon, köztük megpillantom azt a furcsa, Kins & Kens nevűt is. Sokáig nem értettem, hogy mit kenek, hová, aztán azt hallottam Garethtől, hogy valami kütyükkel foglalkoznak, úgyhogy érdekelni kezdett, még ha hallani is egyet s mást róla. Leoltott lámpái árulkodtak arról, hogy zárva vannak. Erről a nyitvatartási idő leolvasása után is meggyőződöm. Szemtől szemben állok, az üveg mögött látszólagos nyugalom rejtőzik, még ha ebben a sötétben hajlamos is vagyok beképzelni mindenféle rosszat. Kezdem magam kellemetlenül érezni az ijesztő külsejű bolt előtt ácsorogva, úgyhogy egy vállvonás után indulok is tovább. Csakhogy úgy néhány méterrel később pattanásszerű robajt hallva ugrok meg. Összegörnyedek, a következőkben pedig már a szatyron jár az eszem, de szerencsére nem esett baja. Előttem hatalmas, fekete színű füst oszlik el, amit földbe gyökerezett lábakkal szemlélek tovább. Az üzlet ablakai töröttek, a nyitva tartást jelző tábla a földön hever. Úr isten, mi történt itt?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 19. 14:16 | Link

Tormay Lénárd
a szemtanú

Úgy tervezem, a ma estét itthon töltöm. Bár általános rendet tartok, az ünnepet mindig megtisztelem azzal, hogy nagyobb figyelmet fordítok a házamra. Sorba teszem a lemezeket, megigazítom a könyveket a polcon, felszámolom a káoszt berendezések kábelei közt és hasonlók. Ezeknek az ügyködéseknek állok neki, amikor felfigyelek arra a bizonyos furcsa hangra, mégpedig a Fő utcza irányából, a boltunk közeléből. Vagy talán éppen onnan. Pár bakelittel a kezemben állok a nappaliban és csak nézek a folyosóm felé, abba az irányba, ahonnan a zaj jött a távolból. Mindössze néhány másodpercig töprengek, majd úgy döntök, ennek utána járok. Felkapom még a bőrdzsekim és a bakancsomat, aztán már itt sem vagyok.
Mindössze szűk fél perc és az üzletünk előtt termek. Szemem finoman elkerekedik a látványra. Nem csak hogy a környéken történt az eset, hanem tényleg pontosan nálunk. Megrongált kirakat, gomolygó fekete füst és az elkövetők hűlt helye. Valakik betörtek a Kins & Kensbe...
Odanézek a fiúra, aki valószínűleg egy szemtanú. Biztos, hogy nem Ő tette, semmi nem utal rá a külsejéből, a lelki állapota pedig az arcára van írva. Valószínűleg csak sétált az utcán, mikor mindez történt.
- Jól vagy? - kérdezem Tőle, rekedtes, nyugodt hangomon.
- Körbenézek. Kérlek, várj meg itt! - közlök és kérek szelíden, ám annál tömörebben és hatékonyabban. Tudom, furcsa lehet egy halandónak ez a fajta tárgyilagosság és gyorsaság ebben a helyzetben, viszont ez nem az a perc, mikor volna idő azzal törődni, nem vagyok-e túl rideg és gépies. Már a hogylétéről való érdeklődés is nagyon rendes volt tőlem. Szóval ahogy ígértem, már lépek is be az üzletünkbe, felmérni a károkat. Most ez a legfontosabb. Ha a közelben vannak még az elkövetők, úgyis utolérem őket. Ha nem, akkor egyébként is mindegy. Azért még körbepillantok, mielőbb a boltba sétálnék, majd eltűnök a helyiség sötétjében.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza