A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=851904#post851904][b]Ivanich R. Benett - 2022.08.29. 10:25[/b][/url]

Nyakamon az első vizsgaidőszak. Nagy a nyomás rajtam, de szerencsére a minisztérium gyakorlott szakemberei a segítségemre lesznek a hoppanálás tárgyhoz tartozó számonkérés lebonyolításában. Nincs valami sok diákom, úgyhogy viszonylag keveset leszek a kastélyban. Helyette az egyetemen kell teljesítenem a kötelezőket, hogy meglegyen az adott félévre előírt kredit, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés. Persze a nehéz időszak alatt se szeretném elhanyagolni a barátaimat. Danával már nagyon régen tudtunk normálisan találkozni, az egyik szabad időpontot pedig fel is szabadítottam erre. Örülök, hogy vele jó maradt a kapcsolatom, mert hát sokan jöttek-mentek az évek alatt, olyanok is sajnos, akiknek távozására egyáltalán nem számítottam.
Hamar bepakolok a táskámba. Nincs sok cuccom, csak a kék fürdőgatyám, ami még levitás diákkoromat idézi. Csíkos törölköző, fekete papucs, aztán indulhatok is. A helyszínen Dana már a szokásos stílusával üdvözöl, amitől persze pirultan kezdem vakargatni a tarkóm. Amióta gyakorlótanár lettem, nem ez az első, hogy szabadkoznom kell. Úgy érzem, sose fogom megszokni ezt a bánásmódot. Különösen furcsa, hogy ő az idősebb, és most kicsit mintha fordult volna a kocka a hierarchiában. A sors fintora.
- Jaj, Dana, hát micsoda fogadtatás - nevetek zavartan. - Neked csak Beni. Szerencsésen elkerülted, hogy taníthassalak - jegyzem meg mosolyogva. Ha jól tudom, az utolsó vizsgáit rúgja, szóba is akarom majd hozni a témát, hogy pontosan mik lettek a végső tervei az iskola után.
- Na, akkor irány az öltöző, aztán találkozzunk a közös kijáratnál - javaslom, ahogy a férfi részleg után kutatok a tekintetemmel. Már alig várom, hogy a vízben legyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=852108#post852108][b]Ivanich R. Benett - 2022.09.03. 16:57[/b][/url]

- Tényleg? - kérdezek vissza meglepetten, nagyot nyelve és pislogva. Ha Dana ülne az órámon, az biztosan nagyon furcsa érzés lenne. Megszoktam, hogy alattam jövő, fiatalabb nemzedéknek magyarázok, a korábbi csoporttársaim előtt igencsak fura lenne bizonyítanom, hát még akkor, ha valakit jobban ismerek. De ez is egy jó lehetőség arra, hogy gyakoroljak, fejlődjek, úgyhogy folytatom is a válaszom. - De te már megtanultál hoppanálni, nem? Mindenesetre az elméleti alapokat mindenkinek el tudom magyarázni, és tervezem is majd, hogy a kimaradó évfolyamoknak afféle szakkört indítsak, ahol pótolhatják, fejleszthetik a képességüket. Igazából majd az órarendemtől függ, mert az egyetem az első - magyarázom neki lelkesen, leszögezve a legfontosabbakat. Igazából lehet, hogy tényleg nem lenne rá kapacitásom, hiszen ha már találkozni tudunk, akkor szórakozásból akarok vele lenni, nem pedig kötelességből.
- Hát, olyan régen azért nem láttál. De köszönöm! - pirulok el, ahogy végignézek magamon. Mondják, hogy sokat változott a testmagasságom, de még mindig nem tartom magam a legmagasabbak közé tartozónak. Ami észrevehető, az a vékonyságom, igazából volt időszak, amikor több volt rajtam, de a VAV környékén volt a mélypont, most kicsit megint javul a helyzet, igazából attól nem kell tartanom, hogy pufi leszek szerencsére. - Te is jó bőrben vagy, de majd mesélsz jobban, hogy mi újság veled. Remélem, hogy jól mennek az utolsó vizsgák - jegyzem meg óvatosan, ami egy gyakorlótanár szájából lehet, hogy a kelleténél nagyobb nyomást jelent benne.
- Hú, hát nem tudom, hogy itt árulnak-e, de persze! Én nem vagyok egy nagy hekk-evő, de majdcsak elfogy a tányérról. Remélem, hogy az árak is barátiak. A legjobb persze az lenne, ha a tavacska partján kiülve tudnánk enni, ott valahogy hangulatosabb a szabad ég alatt - álmodozom, de ott meg a tó az, ami kicsit koszosabb talán, meg ki tudja milyen lény rejtőzik benne, úgyhogy itt legalább wellness elemek is vannak, és élvezetes az egész.
Leokézva Dana kijelentését, én is fürdésre alkalmasra váltok, még megejtem a mosdót, pár utolsó igazítást a tükör előtt, és egy szabálykövető zuhanyzást. Már vár rám, törölközőmmel a hátamon, papucsban csoszogok oda.
- Nos, teli hassal mégsem olyan jó fürdeni, úgyhogy szerintem célozzuk meg az egyik medencét - javaslom. Szívesen úsznék is, kérdés, mennyire bírják a gyenge karjaim, úgyhogy kíváncsian várom a válaszát, s részemről meg is indulhatunk végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=852866#post852866][b]Ivanich R. Benett - 2022.09.18. 23:39[/b][/url]

- Még csak gyakorlótanár! - emelem a magasba a mutatóujjam, hogy belekössek a bátorításába. Tudom, hogy lényegében ugyanaz a kettő a diákság szemében, mármint szerencsére az igazgató úr nekünk elég szabad kezet adott, és az órák komolysága is kellően nagyok, de azért még mindig elég hirtelen jött nekem ez a pozíció, és túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy a tanári gárda diplomás végzettségű tagjaival emeljen egy szintre magam. Úgyhogy ahhoz még néhány évet itt le kell húznom, átvergődve jó pár vizsgát és egyéb megpróbáltatást. Messze van még, de ilyen tempóval el fog repülni az idő. És addigra az is elképzelhető, hogy más tárgyakat is megkapok, kiegészülnek az évfolyamok, új területét próbálhatom ki a pedagógiának. Főleg, mivel a bűbájalkotás az egyik kedvenc területem, és nagyon érdekesnek találom eddig az órákat, tulajdonképpen a különféle varázslatok világa az, amiben igazán hosszú távon el tudom magam képzelni. Aztán meglátjuk, hogy majd mit hoz a jövő. Dana szavai nagyon jólesnek. El is pirulok, büszkén húzva ki magam előtte. Lám, hány éve is volt már, hogy megismerkedtünk, és ő már akkor hitt bennem. - De nagyon köszönöm, hogy ezeket mondod rólam, hidd el, zavarba is hozol. Szívesen látlak, ha beférsz még a terembe egy szabad székre, aztán nyugodtan lehetsz őszinte majd, amikor véleményt formálsz az óráimról - adom tudtára hálásan.
- Ó, ez jó hír! Kitartást az utolsó hetekre! - biztatom barátomat. - Ú, a jó kis sajtos-tejfölös lángos lenne az igazi, ha strand, akkor nálam az a befutó! - lelkesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor még a családommal látogattam el a nyári szünetekben egy-egy egész napos fürdésre. Idén nyáron valahogy ez már nem jött össze, meg persze az egész csapatot már nehéz összeszedni, mert nagyok már a testvéreim.
- Jól hangzik a tavacskás program! És igen, jó lesz ez a sorrend - erősítem meg Danát ötletében. Úgyhogy először a langyos, de kellemes vízben kezdek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdődnek a hullámok. Élvezem, hogy a testem elmerül a habokban. Úszok párat, hogy felfrissüljenek az izmaim, aztán a társamhoz fordulok. - Na és, hogy látod a vizsgák utáni időszakot? Mi lesz veled, ha kirepülsz a kastélyból, hogy döntöttél? - érdeklődöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=853486#post853486][b]Ivanich R. Benett - 2022.09.29. 11:28[/b][/url]

Kijelentésére elpirulok, aztán jobban belegondolva lehet, hogy van abban valami, amit mond. Főleg az alsóbb évfolyamok számára nem teljesen egyértelmű a különbség, nekik pedig úgy is kell jó esetben tekinteniük rám, mint akire felnéznek, és akit tisztelhetnek. Ha nem vívom ki a tekintélyem előttük, akkor nem lehet belőlem igazán jó tanár. Látják, hogy idősebb vagyok náluk, bemegyek, megtartom az órát, és ilyen szempontból nincs különbség tanár és gyakorlótanár között. Valamennyi diák számára szintet léptem, ha lehet így fogalmazni.
- Köszönöm. Remélem, hogy tetszeni fog ez a pálya - vallom be félénken. - Rendben, év elején lesz tájékoztató, majd elküldöm az infókat - látom, hogy Dana nagyon eltökélt, ami általában is jellemző rá, ha rólam van szó. Lelkes, nyitott és érdeklődő, ráadásul mindig jóindulat vezérli, szerintem ezért lehetett az, hogy olyan hamar meg tudtam benne bízni, és elárulhattam neki a bizalmasabb gondolataimat. Nem csoda, hogy évek óta jóban vagyunk.
Igazából a termálvizet szeretem a legjobban, aminek magasabb a hőmérséklete, de tény, hogy jót tesz az úszás, és ahhoz az ilyen víz túlságosan ellazítana, elálmosítana. Nem akarom, hogy ásítozva beszélgessek a barátommal, úgyhogy a vérkeringésem és izmaim javítása érdekében úszok egy kicsit körülötte úgy, hogy hallótávolságon belül maradjunk. Ez persze nem nehéz, itt könnyen terjed a hang, pláne a barlang jó akusztikájának. Mikor már csak pár perc van hátra a hullám indulásáig, lepihenek mellette, és izgatottan várom az élményt.
- Tényleg, hogy van a kacsád? - vágok közbe hirtelen felindulásból, amint a menhelyet emlegeti. - Elég sűrűnek hangzik a beosztás. Karolát nagyon sajnálom, hogy elment. Hiányzik, de legalább a közös karkötőnk emlékeztet rá. Remélem, hogy a szünetben tudok vele találkozni. És más valakivel nem tudod megnyitni ezt a boltot? - próbálom vigasztalni kicsit, mert úgy érzem, hogy eléggé lelombozta a hír, hogy a dédelgetett vágyát parkolópályára kellett tennie. De ami késik, nem múlik, szerintem jól tenné, ha belevágna valami nagyobba, mert a kávézó hosszú távon nem megoldás, az főleg a diákok körében népszerű munka.
- Szeretnék majd én is saját lakást, de ahhoz sokat kell dolgoznom. Egyelőre nincs a fejemben más terv, de az egyetem és a gyakorlótanári mellett nagyon kevés az időm egyébként is, plusz vezetem a színjátszókört még ugyanúgy, szóval be vagyok táblázva - panaszkodom egy sort, aztán kis idő múlva beindulnak a hullámok. Intek Danának, hogy menjünk kicsit beljebb, természetesen tisztes távolságra a medence elejétől, ahonnan a hullámokat indítják és mély a víz. Élvezem, ahogy fel-le dobál a mozgás, és jó párszor telibe kap a hullám. Ilyenkor mindig nagy levegőt veszek. Nincs nagy tömeg, de azért hallani, ahogy a fiatalok és idősek egyaránt ujjonganak.
- Jaj, víz ment az orromba - nevetek fel én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=855033#post855033][b]Ivanich R. Benett - 2022.10.23. 17:50[/b][/url]

Nem akarom Dana szívét fájdítani, ha esetleg érzékeny témára tapintottam most rá. Tudom, hogy közel áll hozzá a kacsája, Dana egyébként is szereti az állatokat. Sokszor voltunk a menhelyen önkéntes munkát végezni, mintha csak tegnap lett volna, hogy körbevitt a kutyákon és macskákon, akiknek enni adtam. Emlékezetes nap volt, és sok hasonló követte a későbbiekben, persze időm függvényében. Furcsa vigasz, de tudom, hogy nem fogja kibírni sokáig házi kedvenc nélkül, valahogy biztosan helyet fognak mellette kapni az utódok az életében, főleg most, hogy kiköltözik a kastélyból. Úgyhogy szándékosan nem kommentálom Hápit.
- Persze, még te is fiatal vagy, sok lehetőség van előtted. Próbálj ki minél több dolgot, ami szimpatikus, és ha mégsem tetszik, akkor válts. Szerencsére a faluban sokféle munka van, de ha nagyobb üzletet szeretnél csinálni, még Budanekeresden is kiköthetsz, vagy elmész a varázstalanok közé a fővárosba. Ez nem tudom, neked mennyire lenne idegen a származásod miatt - itt egy kis szünetet tartok, amíg nyújtózom egyet a vízben, élvezve annak simogatását, és megtörlöm az arcomat. - Egyetértek, akárkivel nem lehet közösen elkezdeni egy vállalkozást. Sajnos nekem nem hiszem, hogy jó üzleti érzékem lenne, de a gyakorlati teendőkben szívesen segítenék, ha lenne rá időm. Tanárként, egyetem mellett sajnos nem fér bele, és kezdőtőkém sincs hozzá. Gondolom szponzort, befektetőt is kell találni. De egy jó tanács, amit biztosan ismersz már: üzletben nincs barátság. Hiába akarsz egy közeli ismerőst találni, könnyen lehet, hogy a barátságotok fogja bánni. Szóval nehéz dilemma ez - tűnődöm el, de nem tudok sokáig erre gondolni, mert aktiválódik a hullámmedence. Közben pedig csak bólogatni tudok a lakásvásárlásra tett gondolataira.
- Ú, hát... Most, hogy így elkényelmesedtem, biztosan vacogni fognak a fogaim, de menjünk! - nem szívesen hagyom itt ezt a vizet, de tudom, hogy jót fog tenni a vérkeringésemnek, ha egy kicsit átmegyünk, és legalább izmosodhatok ott, úgyis rég edzettem. A gyakorlótanároknak is jár a feltöltődés. Sietősen kimegyek a vízből, belebújok a papucsomba, és megindulok a másik medence felé. A testemről közben sűrűn potyognak le a vízcseppek, libabőrös is leszek. A peremnél sokáig habozom, először a kislábujjam dugom be, aztán lassan bevizezem a végtagjaim és a felsőtestem, s csak utána merülök el a mélyben, nehogy gond legyen. Megvárom, amíg Dana is csatlakozik mellém. Pár perc kell, mire megszokom a vizet, így már nem is tűnik annyira hidegnek.
- Ma este biztosan jól fogok aludni - nevetek fel. -  Hiányozni fog a kastély egyébként? Vagy milyen érzés, hogy elrepült ennyi év? Szerinted sok háztársaddal-iskolatársaddal fogod tartani később a kapcsolatot? - őszinte érdeklődéssel kérdezem tőle, mert az én helyzetem más, hiába nem vagyok már hivatalosan kék, napi szinten be tudok járni a kastélyba, így megtarthattam valamennyire a kötődésem. Rá azonban mintha más sors várna. Közben pedig azt javaslom Danának, hogy kezdjünk el úszni távokat az úszómedencében, meg is indulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=855990#post855990][b]Ivanich R. Benett - 2022.11.07. 00:12[/b][/url]

- Nekem szerencsém van, hogy gyakorlótanárként a kastélyban tudok lakni. Igaz, hogy nem a legjobb szobát kaptam, de nem panaszkodom, különben sem akartam kihúzni a gyufát a rangidősekkel. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy meghúzzam magam valahol, saját szobám se volt soha egyébként... Ez most az első ilyen alkalom. A másik még, amivel spórolni tudok, az a kaja. Kivéve, amikor egyetemen vagyok, ott a városban szoktam olcsón enni. Vannak jó kis diákkedvezmények - kezdem magyarázni a saját pénzügyi helyzetem, mert hát valljuk be, a tanítás nem a legjobban fizető foglalkozás, még ha a mágusoknak egy kicsit jobb is a helyzete a varázstalanokhoz képest. Én viszont nem jövök olyan családból, ahol dúskáltak volna a pénzben, meglehetősen szerény körülmények között nevelkedtem. Apai ágról persze vannak gazdagabb rokonaim, de elfogadtam, hogy beérjem azzal, amim van, aztán igyekszem reális terveket szőni.
- Pontosan. Szerintem a következő években ki fogjuk találni, hogy pontosan merre kell induljunk. Én legalábbis jó úton érzem magam - ezt még fontosnak tartom hozzátenni az előzőekhez.
- Lehet, hogy el kellene utaznod néhány napra, hogy ott egyedül legyél, és kiszellőztetve a fejed tudjál gondolkodni ezeken - tanácsolom a barátomnak, miközben a vízben úszok, hogy ne kezdjek el fázni a hidegebb medencében. - Meg kell szoknom, nagyon furcsa. A szívem mélyén még ugyanúgy diáknak érzem magam. De szerencsére eddig szót fogadnak. Remélem, hogy ez nem fog változni. És nekem persze jóban kell lennem mindenkivel, de úgyis csak egy szűk réteg ismert jól igazán, és sajnos ők is egyre inkább fogyatkoznak. A lényeg, hogy ne ártsanak, a felszínesség önmagában nem zavar - árulom el neki a legújabb megállapításom, aminek időbe telt, mire rájöttem. Aztán ahogy úszni kezdjük a távokat, én viszonylag jól haladok, s csak zavartan pillantok magam mögé, látva Dana kétségbeesett arcát, amint egy pillanat múlva már elsüllyed.
Ijedten kiáltok fel. Alig fogom fel, ami történik, de szerencsére nem vagyok egyedül, más is a medence széléhez rohan, én pedig azonnal odaúszok, amilyen gyorsan csak tudok. Dana, tarts ki! Még sosem mentettem embert. Nem tudom, képes vagyok-e rá egyedül... És ha itt lenne a pálcám, sokkal könnyebb lenne.
Veszek egy mély levegőt, majd alámerülök ott, ahol elsüllyedt. Látom őt, mert tiszta a víz. Nem vagyok erős, viszont az adrenalintól fűtve megragadom a karjait és elkezdem teljes lendületből felfelé húzni őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=857339#post857339][b]Ivanich R. Benett - 2022.12.12. 00:58[/b][/url]

- Én ebben azért nem lennék olyan biztos - sütöm le a szemem szerénykedve, amikor arról beszél Dana, hogy megtalálom a hangot a diákjaimmal, és fogom tudni kezelni az ügyes-bajos dolgaikat. Tudom, hogy mindig kívülálló voltam, a Bagolykőben is sokáig tartott, amíg kialakult egy baráti köröm, ami elég sajátos volt. Semmiképpen sem számítottam népszerűnek, megnyerőnek, a társaság középpontjának. Ilyen tapasztalattal a hátam mögött nehéz lesz kezelnem a nagyszájúakat. De azt legalább tudom, hogy hova kell még figyelni, ha valaki a csendes tanulókat akarja megtalálni. Mert a legtöbben keresztülnéznek rajtuk. Meg el is bújnak. És így nehéz a teljes képet látni, amit esetleg ők is el tudnak mesélni; hogy bántották őket, hogy igazából mi történt. Mert nem mindig ott van az igazság, ahol a leghangosabban hangoztatják. Viszont... hogy jó tanár leszek-e, és hogy tényleg ez-e az utam, vagy valami egészen más, megannyi kétely lobog bennem.
- Igazából azt se tudom, hogy a tanításon kívül mi az, amire még koncentrálnom kellene. Most, hogy az egyetemen tanulok, elég sűrűek a hétköznapjaim, annak ellenére, hogy ma kivételes módon ki tudok kapcsolódni. Viszont még annyi félelem van bennem - árulom el neki azok után, hogy végighallgattam a tanácsait. Bölcs volt, megnyugtatott azért, de még mindig nem érzem magam teljesen jól. Viszont a mondandóját is el tudnám még hallgatni akár órákig is. Mert hitet, reményt ad, amire szükségem van éppen.
Amikor sikerül megmentenem őt, hatalmas kő esik le a szívemről. El se tudtam képzelni, mi lesz, ha a karjaim között hal meg... Inkább jobb, ha elfelejtjük a történteket. A körénk gyűlők is aggódva figyelnek, néhányan azt tanácsolják, hogy hagyjuk el a medencét, így én is inkább ezt javaslom Danának.
- Halálra rémítettél, Dana! Nem gondoltam volna, hogy ilyen bekövetkezhet. Szerintem jobb, ha pihensz, és kerüljük a vizet mára, nehogy visszatérjenek a görcseid - aggódóan a vállára teszem a kezem, aztán elhagyom a vizet. A köszönetét elengedem a fülem mellett, természetesen alap, hogy megtettem. Jó, hogy nem kell orvos, még ha a környezetünkben azért meg-megkérdezik, hogy minden rendben-e, de én is úgy látom a társamon, hogy jól van, nem nyelt sok vizet, ami volt az kijött belőle, így már biztonságban lesz a medencén kívül. Remélem, hogy megfogadja a tanácsomat, és lemond a további úszásról. - Nem kell meghívj, ugyan... Tettél már elég jót értem. Együnk valamit, de kíméld a hasad, aztán csak feküdjünk, látogassuk meg a szaunát, ilyenek. Mit ennél szívesen? - érdeklődöm, ahogy megindulunk a büfé felé. A kínálatot elnézve bőségesen van minden. Én most rántott húst és sült krumplit kérek uborkával, mert egy gyerekkori kirándulásomkor is ugyanezt ettem az esztergomi strandon, és jólesik újból átélni. Idő közben megszárad a testem, és amint rendelek, helyet foglalok az egyik üres asztalnál, ahová rövidesen remélhetőleg csatlakozik a barátom is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=859322#post859322][b]Ivanich R. Benett - 2023.02.13. 00:08[/b][/url]

- Mondd csak, hogyan tudsz mindig ennyire pozitív maradni? - lehet, hogy kérdeztem már tőle korábban ilyet, de ez az egy dolog, ami most megfogalmazódik bennem a történtek után. Örülök, hogy biztat, próbálja elérni, hogy optimistán gondolkodjak, hiszen szükségem is van erre. Karola volt még ilyen, aki minden helyzetben ki tudott rángatni a negatív gondolatspirálokból. Kár, hogy ő már nincs a közelemben...
- Jó választás - jegyzem meg mosolyogva, igyekezve úgy tenni, mintha az előbb mi sem történt volna, de persze időbe fog telni, hogy elfelejtsem a történteket. A barátom majdnem megfulladt, csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Kezdek mérges lenni a helyre is, hogy nem rohant egyből valaki segíteni, s csak bámészkodtak egyesek, de közben ott voltam mellette én is, aki azonnal reagálni tudott. Mi lett volna, ha leblokkolok, elképzelni sem merem... Amint azonban elkészül az ételünk, amire nem is kell olyan sokat várni, és már az asztalnál ülve nyammogok, a kedvem is jobb lesz. Úgy látszik, üres hassal szomorúbb az ember.
- Igen, ha leülepszik a kaja. Jó nagy adagot adtak szerencsére, szerintem jól fogok lakni - mérem végig szemeimmel az előttem található húst. Lehet, hogy nem a legfinomabb kaja, hiszen mégsem egy étteremben eszünk, de fürdőhöz - strandhoz viszonyítva ez kiváló minőség. Ide nem azért jönnek az emberek, hogy különlegeset egyenek. Lelkesen mártogatom bele a krumplit a ketchupba, mialatt Dana kérdését hallom.
- Nahát, úgy látom, hogy már teljesen jól vagy - nevetem el magam, szám elé tartva a kezem, nehogy kiessen egy krumplidarab. - Próbálok nyitott szemmel járni, különösen az egyetem környékén, de nincs nagyon. Zavar is, hogy egyedül vagyok, látva néha a sok szerelmespárt körülöttem. Fogalmam sincs, hogyan fogok találni valakit - kezdek hangos panaszkodásba egy hangos sóhajjal a végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=860313#post860313][b]Ivanich R. Benett - 2023.03.06. 09:30[/b][/url]

- Hm, tehát akkor a környezetedben sok a pozitív ember... Ez szerencsés. Nekem nehéz találnom magam körül olyat, aki motivál. A tanári karban azért elég sokan befásulnak az évek alatt - jegyzem meg, bár hangom elhalkul a mondatom végére, hogy még véletlenül se hallják meg illetéktelenek a véleményem. Nem szeretném, ha félreértenék, vagy panaszkodónak gondolnának, ilyenről szó sincsen. Danában bízom annyira, s már a diáklét sem köti a kastélyhoz, megtehetem, hogy megosztok ennyit. Ellenkező esetben a jó viszony ellenére is lehet, hogy meggondolnám, mennyire fecsegem ki a vezetőséget.
- Igen, szerintem is nagyon finom - mosolyodom el. Nyilván továbbra is strand kategóriában mérem, mert a Pillangóvarázsban valahogy nívósabb a menü, vagy csak a dekoráció teszi hangulatosabbá az étkezést. Ennek is megvan persze a maga fílingje. Félmeztelenül, törölközővel ücsörögve az enyhén párás teremben... Várom már, hogy beköszöntsön az igazi nyári szezon, és a Balatonon legyek, vagy akár a tengerparton.
Szomorúan hallgatom Dana történetét. Nagyot sóhajtok, belegondolva, hogy Soma sem most volt az életében... Nehéz ez. Talán a kastélyban nincsen elég diák a válogatósabbaknak, vagy én vagyok nehéz eset. Jelenleg pláne bonyolult a helyzetem, mert gyakorlótanárként a diákokra nem nézhetek úgy, hiába korombeliek a mestertanoncok például, szerintem furán venné ki magát, bár hivatalosan ez csak szürkezóna. A faluba viszont nincs túl sok időm lejárni. Meg egyébként sem érek rá ismerkedni egyetem és tanítás mellett. Sok volt ez így nekem egyszerre, ha belegondolok. És ott van még a színjátszó is. A baráti köröm megfogyatkozott, emiatt azért nem fáj a fogam, hogy őket is hanyagolnom kell. Sovány vigasz.
- Az első szerelme voltál? Mert az mindig meghatározó. Nem tudom, mennyi ideig tartott, de biztosan nem felejtett el. Ha pedig békében tudtatok elválni, kedves emlék kell maradjon neki az együtt töltött időszak - állapítom meg monológja végén. - Igen, neked is tovább kell lépned, és nyitni az új felé. Remélem, hogy szerencsések leszünk - veszek újra nagy levegőt, majd folytatom az evést. Amint végzek, szerintem a szauna marad hátra, de hagyok kicsi időt, hogy ülepedjen a kaja.