A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=560145#post560145][b]Szikszai Attila - 2016.01.01. 23:53[/b][/url]

Aki még nem tudná, néhány héttel ezelőtt a tanár úr egy új lakóval bővült az otthonában. Az az épület, amely egykor oly sok embernek adott otthont, hosszú ideig szinte már elhagyatva állt, miután évtizedekkel ezelőtt véget ért egy szerelmespár boldog házassága. Jöttek ugyan albérlők, de egyik sem maradt néhány évnél tovább állandó lakó, az épület állaga pedig fokozatosan romlott. Attila a válás után apai nagybátyjához költözött, ez nem különösebben nagy titok, habár nem szeret róla beszélni, hiszen az intézkedés megannyi kérdést vet fel. A sztori pedig túl bonyolult ahhoz, hogy csak úgy, egy kellemes vasárnapi délután magyarázzák el az arra méltó illetőnek. Így tehát csak annyi tudható, hogy ennél a Szabolcsnál töltötte az elkövetkező időszakot, a kamaszkortól a felnőtté válásig. Végtelenül hálás lehet ezért a befogadójának, hogy saját fiaként szerette és foglalkozott vele. Megkapott ott mindent, amire szüksége volt, még ha az új helyzet olykor szokatlan, kényelmetlen és a múltra akaratlanul is visszautaló volt. Az élet azonban haladt tovább, a tanerő nem roskadt össze, bőven lefoglalta magát a tanulmányaival, majd amikor úgy érezte, már elég nagy ahhoz, hogy a saját lábára álljon, kirepült a fészekből. Különböző módon próbált meg egyedül boldogulni. A kapcsolatot természetesen tartotta a családjával, a szüleivel is természetesen, hiszen a problémák ellenére nem tűntek el teljesen az életéből. Hosszú kihagyás következik.
Szabolcséknak nem lehetett gyermekük, ez egy fájdalmas tény volt mindenki számára, egyúttal tabutéma a családtagok között. Tudható volt, hogy az örökbefogadáshoz fognak folyamodni, azt azonban még nem lehetett tudni, hogy pontosan hogyan gondolták el ezt megvalósítani. Mondták, hogy csecsemőt vesznek magukhoz, de azzal talán már túlságosan is elkéstek, az idő sürgette őket. Attila viszonylag hamar képbe került, miután szemet szúrt számukra egy megnyerő kisfiú, Csanád. Meg kellett beszélni pár dolgot, mielőtt megérkezett. Ez a fiú is varázsló felmenőkkel bír, még ha nem is ismeri az igazi családját, így a problémái ellenére a varázslóiskola támogatására szorul. Nem tanácsos ilyen korán bentlakásos iskolába küldeni, ahol újból egyedül érezheti magát. Valaki kellett, hogy szemmel tartsa. A tanerő természetesen azonnal vállalta, hogy tanulmányai alatt a gondját viseli. Szerinte ennyivel tartozik nagybátyjának, nem utolsó sorban pedig már ő is nagyon szeretne egy gyereket, s most legalább megtapasztalhatja, hogy milyen is az a sokat emlegetett gyerekvállalás. Megismerte a fiút, majd hozzá is költözött, ahogyan annak lennie kellett. Eddig semmiféle probléma nem jelentkezett, habár új, eddig nem tapasztalt kihívások elé állította az ifjú Attilát. Helytállt, s már csak az a kérdés, vajon képes lesz-e tartani a szintet. Szinte azonnal megszerette újdonsült unokatestvérét, akivel egy nap elhatározta, hogy megmutatja neki a helyi barlangfürdőt. Szegény korábban biztosan kevés ilyen programon vehetett részt. A jövőre számtalan időtöltést kitalált már, egyelőre azonban nem akarja túlterhelni őt, mellesleg az anyagiakkal is jobban kell gazdálkodnia.
Kis hátizsákjában a szükséges cuccokkal jelentek meg a fürdőben, s a beléptető procedúra után az öltözőben készültek neki a csobbanásnak. Elővette a jó előre bekészített papucsokat mindkettejük számára, odaadta neki a törölközőjét és egyéb cuccait, amire szüksége volt, majd saját maga következett. Olykor elgondolkodott, hogy nem-e fogja túlságosan elkényeztetni, hiszen gyakorlatilag mindent megkap, amit kiejt a száján. Elmondta neki a szabályokat, majd eltűnt egy pillanatra, hogy diszkréten átöltözhessen sötétkék fürdőnadrágjába. Miután elkészültek, az első nagy medence felé vették az irányt, előtte persze kötelezően lezuhanyoztatta magukat. Szerencsére nem voltak sokan, így remélhetőleg a fürdőzők nyugalmát sem fogja zavarni a lubickolás.
- Persze, általában minden hónapban megfordulok itt. Szeretem, mert szinte mindig kevesen vannak - mosolyogva hallgatta a lelkes fiú beszédét, majd megsimogatta a fejét - Igazán nincs mit, én is remélem. Csak fogadj szót, próbálj meg nem bosszantani másokat. Inkább ússz egy jót, azzal erősödsz - tanácsolta, mire már nyakig a kellemes hőmérsékletű vízben állt. Örült, hogy ennyire lelkes és udvarias fiúval van dolga, Szabolcsék tényleg nem bízták a véletlenre a választást, büszkék lehetnének rá.
- Na, hogy tetszik? - érdeklődött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=562975#post562975][b]Szikszai Attila - 2016.01.14. 19:38[/b][/url]

A fiúra pillantott... Még mindig furcsa neki ez a tulajdonképpeni apa-szerep, de idővel hozzá fog majd szokni. Addig viszont rengetegszer járatja ezen az agyát, naponta többször, ha nem sikerül éppen maximálisan leterhelnie azt a tanárkodással járó fontos teendőkkel. Tele van energiával, cseppet sem lankadt le a lelkesedése, izgatottan keres minden olyan alkalmat, amely keretében egy kicsit jobban megismerheti a nemrég hozzáköltözött ifjút. Csakhogy eddig rengeteg ideje volt magára. Korábbi kapcsolatát leszámítva hosszú ideje nem kellett mást is számításba vennie. Nem elviselhetetlen a természete, nem dől számára össze a világ, ha alkalmazkodnia kell másokhoz, de attól tart, egyszer majd nála is betelik az a bizonyos pohár, és akkor sokan meg fogják bánni, hogy közel kerültek Attilához. Azt ugyanis lehetetlennek tartja, hogy a jövőben ne adódnának konfliktusok. A kérdés az, hogy ezek milyenek lesznek, s mennyire lesz képes uralkodni egy olyan gyerek felett, akit nem születése óta ismer, s nem egy átlagos diákként kell hozzá viszonyulnia. Nem úgy akarja kezelni, mint egy kölyköt a suliból, reméli nem fogja Csanád rosszul érezni magát emiatt. A pedagógia kudarca vagy győzelme...
Mosolyogva bólintott a fiún, s annak bőbeszédűségén. Csak mondta és mondta a magáét, ami meglepte a tanár urat, de nem mutatta ki különösebben. Jóindulatú, ártatlan fiúnak tűnt számára. Szeretett volna a kedvében járni, így tehát a vízben úszva beállt mellé, majd sor került a rajtra. Direkt nagyokat csapott, hogy a fröcsköléssel nehezítse a fiú erőlködését, de természetesen hagyta előbbre menni. Miután utolérte a célnál, nevetve nyújtotta tenyerét egy pacsira.
- Neked úszónak kéne menned... Nincs kedved amúgy sportolni valamit? - valószínűleg Szabolcs se lenne túl boldog, ha a kviddics érdekelné, talán valami szolidabb mugli sporttal lekötik a felesleges energiáit - Feljössz a hátamra? - invitálta barátságosan.