A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Kezdem kicsit kiismerni magamat ezen a helyen, bár azt nem mondanám, hogyha elindulnék valamerre akkor biztosan nem tévednék el. Egyelőre még a felfedezés fázisban vagyok, de szerintem egész jól megy. Az első éjszakám sem volt olyan vészes itt, pedig általában új helyen borzalmasan alszom, de itt nem. Ezt már valamiféle jelnek tekintettem, talán a hely így próbál üzenni, hogy jó lesz itt nekem. Vagy csak simán idióta vagyok, azt hiszem ez a hihetőbb. A napjaim kezdenek egyformán telni, kezdtem unatkozni. Még jó, hogy mikor utoljára a faluban jártam, kicsit körülnéztem, végigjártam és ráakadtam egy fürdőre. Lehet, hogy most pont ez az ami kell nekem, egy kis kikapcsolódás, és nyugalom. A sok ember között itt, meg a zajok nem kedveznek az idegeimnek. Fogtam egy táskát, amibe belehajítottam pár cuccot, amire talán szükségem lehet, majd összeborzoltam a hajamat, szokásom szerint, és útnak indultam. A falu felé már ismertem az utat, talán ez az egyik olyan út, ahol nem tudok eltévedni. Idekint kicsit hűvös volt, érezhető már a levegőben, hogy lassan itt van a tél, meg a rossz idő. Furcsa lehet, de Én jobban szeretem a hűvös időt, nem szeretek egyre kevesebb ruhát felhúzni, plusz, a bőrdzsekik nekem állnak a legjobban ezen a világon, szóval ez is egy indok arra, hogy miért szeretem a telet. Hamar a barlangoknál találtam magamat, ahol lassan betoltam a kis faajtót. Egy kicsit még le is kellett hajolnom, nem tudom milyen magasságú emberekre tervezték ezt a bejáratot, de az biztos, hogy nem nekem. Megvettem a jegyemet, megkaptam a pecsétemet, majd beléphettem a fürdő területére. Hangulatos volt, azt meg kell hagyni, egészen megfogott. Átvedlettem ide illő öltözetbe, tehát egy egyszerű fürdőnadrággal és egy törölközővel a nyakamban indultam el, az egyik jó meleg vizes medence felé. Meglehetősen kevés ember volt ma itt, nem tudom mi van a többiekkel, hogy nincsenek itt mind. Így is lehet, hogyha a forró víz után kimegyek majd a hűvös szabadba, megfázom, de kit érdekel? Megérte. Egyedül voltam a medencébe, szépen bemásztam, majd kényelmesen elterpeszkedtem. Fejemet hátrahajtottam a medence szélére, és behunytam a szememet. Nem akartam elaludni, egyszerűen csak relaxálni, hiszen ezeket a helyeket pont erre találják ki. Hallgattam közben a víz csobogását, és a többi itt lévő ember hangját, de  beszélgetésükre nem figyeltem, hidegen hagyott. Egyszerűen csak próbáltam kiélvezni ezt a kis egyedüllétet. Mintha abból nem kapnék eleget..

Kezdem kicsit kiismerni magamat ezen a helyen, bár azt nem mondanám, hogyha elindulnék valamerre akkor biztosan nem tévednék el. Egyelőre még a felfedezés fázisban vagyok, de szerintem egész jól megy. Az első éjszakám sem volt olyan vészes itt, pedig általában új helyen borzalmasan alszom, de itt nem. Ezt már valamiféle jelnek tekintettem, talán a hely így próbál üzenni, hogy jó lesz itt nekem. Vagy csak simán idióta vagyok, azt hiszem ez a hihetőbb. A napjaim kezdenek egyformán telni, kezdtem unatkozni. Még jó, hogy mikor utoljára a faluban jártam, kicsit körülnéztem, végigjártam és ráakadtam egy fürdőre. Lehet, hogy most pont ez az ami kell nekem, egy kis kikapcsolódás, és nyugalom. A sok ember között itt, meg a zajok nem kedveznek az idegeimnek. Fogtam egy táskát, amibe belehajítottam pár cuccot, amire talán szükségem lehet, majd összeborzoltam a hajamat, szokásom szerint, és útnak indultam. A falu felé már ismertem az utat, talán ez az egyik olyan út, ahol nem tudok eltévedni. Idekint kicsit hűvös volt, érezhető már a levegőben, hogy lassan itt van a tél, meg a rossz idő. Furcsa lehet, de Én jobban szeretem a hűvös időt, nem szeretek egyre kevesebb ruhát felhúzni, plusz, a bőrdzsekik nekem állnak a legjobban ezen a világon, szóval ez is egy indok arra, hogy miért szeretem a telet. Hamar a barlangoknál találtam magamat, ahol lassan betoltam a kis faajtót. Egy kicsit még le is kellett hajolnom, nem tudom milyen magasságú emberekre tervezték ezt a bejáratot, de az biztos, hogy nem nekem. Megvettem a jegyemet, megkaptam a pecsétemet, majd beléphettem a fürdő területére. Hangulatos volt, azt meg kell hagyni, egészen megfogott. Átvedlettem ide illő öltözetbe, tehát egy egyszerű fürdőnadrággal és egy törölközővel a nyakamban indultam el, az egyik jó meleg vizes medence felé. Meglehetősen kevés ember volt ma itt, nem tudom mi van a többiekkel, hogy nincsenek itt mind. Így is lehet, hogyha a forró víz után kimegyek majd a hűvös szabadba, megfázom, de kit érdekel? Megérte. Egyedül voltam a medencébe, szépen bemásztam, majd kényelmesen elterpeszkedtem. Fejemet hátrahajtottam a medence szélére, és behunytam a szememet. Nem akartam elaludni, egyszerűen csak relaxálni, hiszen ezeket a helyeket pont erre találják ki. Hallgattam közben a víz csobogását, és a többi itt lévő ember hangját, de  beszélgetésükre nem figyeltem, hidegen hagyott. Egyszerűen csak próbáltam kiélvezni ezt a kis egyedüllétet. Mintha abból nem kapnék eleget..

Annyira ellazultam, hogy csoda, hogy még egyben voltam. Mindent kizártam magam körül, időbe telt ugyan, de sikerült, már csak a víz hullámzását és melegségét éreztem magam körül. Ezt az idilli helyzetet törte meg, mikor éreztem ahogyan a víz jobban elkezd mozogni körülöttem, ami kizökkentett, ezért felültem és mikor kinyitottam a szememet, feltűnt, hogy már nem vagyok egyedül. Végignéztem a tőlem nem messze üldögélő lányon. Kastélybelinek tűnt, de ezt nem mondhattam biztosra, még senkit sem ismerek, még csak arcról sem. Fiatal volt, de azért már nem kislány. Tekintetemmel igyekeztem felé azt sugallni, hogy igen, megzavart, de nem terveztem nekiesni mérgemben. Inkább csak kényelmesebb pozícióba helyeztem magamat, majd a véletlenre bízva a szituációt, hozzászóltam.
- Miért van itt egy hölgy egyedül? - kérdeztem, hangomban észrevehető volt a kíváncsiság. Karjaimat felhelyeztem a medence szélére, így támaszkodva tartottam meg magamat. Nem mintha fel akartam volna vágni külsőmmel, de valamiféle érzés még is csak ott motoszkált bennem, hogy Ő vajon az a fajta akit könnyen megbabonáz egy kidolgozottabb férfi test, vagy a ritkább kategóriához tartozik. Általában az utóbbiakat kedvelem meg, akikre senki és semmi nincs hatással, kizökkenthetetlenek. Arcomra rátelepedett a szokásos kis mosolyom, várva a lányt, hogy maga is megszólaljon, vagy ha nincs kedve beszélgetni akkor azt. Ki tudja, hogyan is viselném az elutasítását, de belerokkanni nem rokkannék. Csak, hogy megtartsam az udvariaskodást, és bebizonyítsam, hogy Én micsoda úriember vagyok, kicsit közelebb csúsztam a lányhoz, kezemet feléje nyújtottam, várva hogy az övét az enyémbe helyezze és kezet csókolhassak neki.
- Christopher - mutatkoztam be - Szolgálatára