A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Lenke

Azt hiszem, hogy bármennyire is próbálkozom - na jó, ez hazugság, mert azért annyira nem töröm magam, Bogolyfalva még mindig nem nőtt annyira a szívemhez, valahogy csak nem tudom az otthonomnak hívni. Talán majd egyszer, ha végre elég elhivatottságot érzek hozzá, hogy kicsit jobban körbejárjak... De annak nem ma jött el a napja, mert egyszerűen kibírhatatlan a hőség, ami makacsul befészkelte magát a szobámba. Lehet, hogy ez a sors fintora, amiért újabban folyton itthon ülök. Néha azért ki is szoktam mozdulni, szerintem ez már fél siker... Ez a mai nap is olyan volt, hogy kicsit kellett a levegő, mert itt bent bizony már híja volt. Szóval jobb ötlet híján, mert nem akartam egyedül menni, a mihaszna baglyomat fejbe dobtam egy csemegével, hogy aztán a haragosan csattogó csőrét befogjam egy Lenkének címzett levéllel. Nem sok embert ismertem a faluban, akit meghívtam volna magammal, de ő ilyen volt. A levélbe belefirkantottam az időpontot és a helyszínt is, meg ugye a szokásos formaságok. Utána rávettem magam, hogy végre felöltözzek, a választásom pedig egy fekete rövidgatyára, meg egy fehér pólóra esett, hozzá strandpapucs. Nem volt a kedvenc cipőfajtám, de ez volt az egyetlen, ami most elviselhetőnek tűnt. Fésülködés címén párszor a vállig érő barnás vöröses vacakba túrtam, majd megráztam a fejemet. Hát ez egész egyszerűen reménytelen.
A válltáskámba belegyömöszöltem a teljességgel használatlan, értelmetlenül hatalmas fekete fürdőlepedőmet, meg egy fürdőgatyát, mellé egy tusfürdőt, aztán utamra slattyogtam, egy cetlit hátrahagyva Alexnek, hogy majd jövök, nem a bunyipok vittek el, ne aggódjon.
A faluban sem volt kisebb a meleg, szóval csak nem tudtam hova tenni a dolgot. Minek nekem mágia, ha semmi hasznát nem veszem egy esetleges agylágyulás esetén?
Viszont Merlinnek hála, a Barlangfürdő reklámja nem volt rossz, így az is elég könnyen behatárolható volt, hogy merre is találom azt a bizonyos sziklafalba mélyesztett ajtót. Lenkének még se híre, se hamva nem vol, de nem is csináltam belőle problémát, mert korábban érkeztem, inkább csak a hideg sziklának döntöttem a hátamat és rágyújtottam. Többnyire jó gyerek vagyok, de ez az  orbitális jellemhibáim egyike.

Lenke

Azt hiszem, hogy bármennyire is próbálkozom - na jó, ez hazugság, mert azért annyira nem töröm magam, Bogolyfalva még mindig nem nőtt annyira a szívemhez, valahogy csak nem tudom az otthonomnak hívni. Talán majd egyszer, ha végre elég elhivatottságot érzek hozzá, hogy kicsit jobban körbejárjak... De annak nem ma jött el a napja, mert egyszerűen kibírhatatlan a hőség, ami makacsul befészkelte magát a szobámba. Lehet, hogy ez a sors fintora, amiért újabban folyton itthon ülök. Néha azért ki is szoktam mozdulni, szerintem ez már fél siker... Ez a mai nap is olyan volt, hogy kicsit kellett a levegő, mert itt bent bizony már híja volt. Szóval jobb ötlet híján, mert nem akartam egyedül menni, a mihaszna baglyomat fejbe dobtam egy csemegével, hogy aztán a haragosan csattogó csőrét befogjam egy Lenkének címzett levéllel. Nem sok embert ismertem a faluban, akit meghívtam volna magammal, de ő ilyen volt. A levélbe belefirkantottam az időpontot és a helyszínt is, meg ugye a szokásos formaságok. Utána rávettem magam, hogy végre felöltözzek, a választásom pedig egy fekete rövidgatyára, meg egy fehér pólóra esett, hozzá strandpapucs. Nem volt a kedvenc cipőfajtám, de ez volt az egyetlen, ami most elviselhetőnek tűnt. Fésülködés címén párszor a vállig érő barnás vöröses vacakba túrtam, majd megráztam a fejemet. Hát ez egész egyszerűen reménytelen.
A válltáskámba belegyömöszöltem a teljességgel használatlan, értelmetlenül hatalmas fekete fürdőlepedőmet, meg egy fürdőgatyát, mellé egy tusfürdőt, aztán utamra slattyogtam, egy cetlit hátrahagyva Alexnek, hogy majd jövök, nem a bunyipok vittek el, ne aggódjon.
A faluban sem volt kisebb a meleg, szóval csak nem tudtam hova tenni a dolgot. Minek nekem mágia, ha semmi hasznát nem veszem egy esetleges agylágyulás esetén?
Viszont Merlinnek hála, a Barlangfürdő reklámja nem volt rossz, így az is elég könnyen behatárolható volt, hogy merre is találom azt a bizonyos sziklafalba mélyesztett ajtót. Lenkének még se híre, se hamva nem vol, de nem is csináltam belőle problémát, mert korábban érkeztem, inkább csak a hideg sziklának döntöttem a hátamat és rágyújtottam. Többnyire jó gyerek vagyok, de ez az  orbitális jellemhibáim egyike.

Ash

Outfit

Rekkenő hőség tombol Bogolyfalván, ami egyre elviselhetetlenebb. Emebrt nem is látni az utcán, legfeljebb hat-hét óra felé merészkedik elő a lakosság, amikor már elviselhetővé redukálódik a hőmérséklet. Én is, akárcsak mindenki más be vagyok zárkózva a lakásba, ahol egy nagy legyezővel és lehűtött limonádéval próbálom elviselni az elviselhetetlent. Épp a kanapén tanyázom, elterülve, mint a szép magyar Alföld, amikor valaki vagy valami megkocogtatja az ablakomat. Felmordulok, hisz semmi kedvem nincs felállni megnézni, hogy kiféle, miféle a jövevény, de amikor harmadjára ismétli meg a jeladást, rájövök, hogy ezt a látogatót bizony nem úszom meg. Nagy nehezen összeszedem minden tesi- és lelki energiámat, és feltápászkodom, hogy az ablakhoz slattyogjak, csigalassúságban. Odaérve látom, hogy egy bagoly az, ami megzavarta a nyugalmamat, és egy levelet szorongat a csőrében. Viszek neki egy kis jutalomfalatot, majd a tekercsért cserébe lerakom elé. Ismerős a jószág, de nem tudnám megmondani kihez tartozik, amíg el nem olvasom a sorokat. Ash írt, hogy mit szólnék egy barlangfürdői kiruccanáshoz, eleinte semmi kedvem kimozdulni itthonról, de a többszöri olvasás meghozza a kedvemet. Gyorsan összekapom magam: felöltözés, sminkelés, szükséges dolgok összekészítése, és már úton is vagyok az említett hely felé.
Megérkezve tapasztalom, hogy megint sikerült elkésnem, ugyanis Ash már a sziklának támaszkodva egy cigivel a kezében vár rám. Néha én is hódolok a káros szenvedélynek, de most nem tudnám elviselni a füstöt, túl tömény lenne most a majd 36 fokban.
-Szia! Bocsi, tudom megint elkéstem, de nehéz rávennie magát az embernek a kimozdulásra ilyen kánikulában. Nagyon megvárakoztattalak?-Teszem fel udvariasan a kérdést, némi szempilla rebegtetéssel, bár a napszemüvegtől nem biztos, hogy látja. Remélem, nem akar sok időt itt kint csacsorászással eltölteni, mert a tűző nap már szinte égeti a bőrömet. Talán nem ártott volna mégsem az a naptej...

Lenke

Igazából gondolkoztam rajta, hogy ilyenkor nem kellett volna ilyen hamar elindulnom otthonról, mert hát... az azzal jár, hogy várakozhatok, ami meg nem előnyös, mikor a 30 fok fölötti időjárás tombol.
Én azért feltaláltam magamat, mert előhalásztam a cigimet és rágyújtottam, ami azért is volt jó, mert a mentolos füst kicsit változatossá tette a rémesen állott és fülledt levegőt. Aztán már csak arra eszméltem, hogy valaki közeleg a látóhatáron, és ahogy közelebb ért, rá kellett eszméljek, hogy Lenke az. Halványan elmosolyodva intettem neki, majd ismét a hajamba túrtam elgondolkozva, persze nem a veszélyes kezemmel.
Gyorsan meg is szabadultam a füstölgő kátrány rúdtól, mikor Lenke ideért, majd halványan elvigyorodtam.
- Helló. Jaj, nem, nem, dehogyis. Én jöttem korábban, mert féltem, hogy nem lesz energiám megmozdulni, ha tovább várok - nevettem el magamat, majd vállat vontam és elfojtottam a mosolyomat, végigmérve a leányzót. Mit ne mondjak, eléggé kitett magáért, annak ellenére, hogy csak fürdeni indultunk. Nem tettem szóvá.
- Hogy vagy amúgy? Nem láttalak egy ideje - állapítottam meg elgondolkozva, majd kitártam előtte az ajtót és betessékeltem úriemberhez méltóan. Ez amolyan megszokás volt a részemről, meg ugye amúgy is szívesebben lettem volna bent, ahol már kevésbé van forróság.
Belépve körbepillantottam, majd a pulthoz lépve kifizettem a két belépőt, ha már egyszer én invitáltam meg. Mikor megkaptuk a pecsétet ismét rápillantottam, majd a lépcső felé.
- Átöltözés után találkozzunk ott a központi teremben? Mármint tudod, a szökőkútnál. Nem öt órakor... - ráztam meg a fejemet halkan felnevetve, miközben lefelé baktattam a lépcsőn.

Ash

Outfit
Bikini


Ash válaszából kiderül, hogy nem én késtem, ő érkezett meg korábban. Ez azért vigasztal egy kicsit, hogy most az egyszer nem várakoztattam meg valamit, hiába, a pontosság nem az erősségem, talán nem is lesz már soha.
-Oh, ez ismerős érzés, a baglyodig alig volt erőm elmászni... Hiába, öregek vagyunk mi már ehhez az időhöz.-Nevetek fel.
Látom, ahogy végigmér, s úgy vélem, tetszik neki amkit lát. Talán úgy véli, kicsit túlöltöztem az alkalomhoz, de ha mást nem is, ezt az egyet sikerült a szüleimnek belém nevelniük: bárhová megyek, ki kell öltözni, mert a nő csak úgy nő, ha szoknyát és magas sarkút visel. Lehet, hogy értelmetlen berögződés az egész, de semmi pénzért nem cserélném el a gardróbomat, ami telis tele van az említett ruhadarabokkal és lábelikkel.
-Egész jól, épp szabadnapom van. Mostanában elég sokszor ad a főnököm egy-egy nap pihenőt, mert néhány kollégám otthagyta az ispotályt, így nekünk, akik maradtunk több páciens jut, és nagyon tart attól, hogy túlságosan is magunkra vesszük a betegek problémáit, és esetlegesen depresszióba esünk.-Magyarázom annak okát, hogy ma miért is van időm vele lébocolni a fürdőben.-Ahogy én sem láttalak már nem is tudom megmondani mióta. A vizsgaidőszakig még durván két hónapod van, ha jól sejtem. Megy a tanulás? Milyen a mestertanonc képzés?
Érdeklődöm, miközben szélesre tárja előttem az ajtót, úriemberhez méltóan. Ezt már szeretem, amikor egy férfi tudja, hogyan is kell egy nővel bánni, és nem kell külön elmagyarázni, mit hogyan illik. Készíteném elő a tárcámat, hogy megvegyem a belépőmet, de Ash beelőz, és kifizeti helyettem. Erre aztán végképp nem számítottam. Miután megkapjuk a pecséteket óraegyeztetés, akarom mondani helyszínegyeztetés, hol találkozzunk.
-Rendben, és köszönöm!-Mutatom fel a jobb kezem, utalva a belépőre. Magamhoz képest villámgyorsan átöltözöm a bikinibe, és a gyönyörű cipellőmtől is megválok a flip-flop kedvéért.
Szedem a lábam, hogy ne várakoztassam meg nagyon Asht.
-Melyik medencét próbáljuk ki először?-Teszem fel a kérdést egy mosoly kíséretében mikor a fiú elé érek. Most tűnik csak fel, mennyire alacsony is vagyok hozzá képest.

Lenke

Persze muszáj volt felnevetnem a kijelentésén, miszerint öregek vagyunk mi már ehhez az időhöz. A legrosszabb, hogy valamilyen szinten igaza van, mert hát a legtöbb gyerek, akit idefelé láttam, teljes lelki nyugalommal nyalta a homokot az útról most is. Nem zavartatták magukat a gatyarohasztó hőség miatt. Bezzeg én azon gondolkoztam, hogy a testtömegem hány százaléka párologhatott el a melegtől.
- Egyet kell értsek veled sajnos... Mi lesz így később...? - kuncogtam szórakozottan, miközben végigmértem kicsit, ami szerintem neki is feltűnt. Legalább benne még megvolt az igény arra, hogy jól nézzen ki, ami elég sok mai nőből hiányzott. Elmesélte, hogy mostanság többször kap szabadságot, mert ugye kevesebben vannak és nem akarják túlterhelni őket, mire lassan bólogattam, elgondolkozva. Volt logika benne, én is hasonlóan jártam volna el.
- Az azért nem rossz, hogyha van néha egy kis szabadidőd. Az Mt képzés? Hát nem tudom, nekem a Roxfort után egy kicsit furcsa, hogy őszinte legyek, ugye főleg az, hogy magyarul folyik az oktatás. De alapvetően nem rossz, egyáltalán. Csak kicsit tartok a vizsgaidőszaktól. - vakargattam meg a tarkóm egy enyhe grimasz kíséretében. Ha valamiben nem voltam biztos, akkor ez egy szokványos gesztus volt tőlem. Közben beljebb tessékeltem magunkat, meg ugye fizettem, mielőtt még Lenke különösebben a pénztárcájába kotorhatott volna. Anyám nekem azt tanította, hogy ha meghívsz valahova egy hölgyet, úgy illik fizetni. A köszönetére csak halvány mosollyal legyintettem, hogy hát, nem tesz semmit.
Nekem viszonylag gyorsan ment az átöltözés, szóval a fekete fürdőnacimban és egy másik, immáron tisztább strandpapucsban csattogtam ki a közösségi térbe.
- Hm, nem tudom. Neked melyikhez lenne kedved? - érdeklődtem lepillantva a lányra, majd a látható medencékre. Az ajkamba haraptam elgondolkozva majd igazából kettőt szúrtam ki magamnak. - A színes habos jól néz ki, oda majd mindenképpen tenni kell egy vizitet... de az is jól néz ki, ahol a mennyezetről folyik a víz. Tanácstalan vagyok. Szerinted?

Ash

Bikini


-Azt hiszem, el fogunk jutni arra a szintre, hogy azon versengünk, melyikünk szed több gyógyszert, és ki tesz havonta több látogatást a javasasszonynál. Közben meg azon fogunk morogni, hogy ezek a mai fiatalok milyen lengén öltöznek, és hogy a szomszéd kölyök már megint berúgta a viárgoskertbe a labdát.-Vázolom fel nagyvonalakban a jövőről kialakított képemet, persze nem bírom én sem nevetés nélkül megállni, hiszen, remélhetőleg ez az időszak még nagyon nagyon sokára fog beköszönteni.
A téma a szabadidőmre és az MT képzésre terelődik, miközben beljebb kerülünk a fürdőbe, hiszen odakint már igencsak perzsel a nap. Egyetértek vele abban, hogy jó, ha az embernek néha-néha jut szabadnap, hiszen mindenkinek jár a pihenés, és az sem mellékes, hogy a már említett depressziót sem árt megelőzni. Érdeklődve hallgatom véleményét az itteni oktatásról, tényleg kíváncsi vagyok rá, hiszen ő mégis csak a Roxfortból jött, biztosan furcsának talál néhány dolgot.
-És boldogulsz a magyar nyelvvel az angol után? Gondolom odakint nem nagyon használtad a magyart. Emlékszem, nekem Graz után rettenetesen furcsa volt, hogy nem németül szólnak hozzám, pedig a nagyszüleimmel magyarul beszéltem.-Révedek vissza egy pillanatra a múltba.-És mit mondanak a felsőbb évesek a vizsgaidőszakról? Nagyon szigorúak a mestertanoncokkal, vagy azért nincsenek ráfeszülve annyira a témára?
Faggatom tovább, majd miután megkapjuk a pecséteket elviharzom átöltözni, ahogy ő is. Igyekszem gyors lenni, de ismételten nem jön össze, már vár rám a szökőkútnál. Odaérve tanácskozunk, melyik medencét is kéne kipróbálni először. A pillantásom nekem is a színes haboson akad meg, így erre teszem le a voksomat.
-Szerintem kezdjünk a színes habossal, az néz ki a legjobban.-Mosolyodom el hamiskásan, mert gondolatban azt is hozzáteszem, hogy ott tudunk habcsatát is vívni. Elindulunk a medence felé, út közben feltérképezem a lehetőségeket, mit lehetne kipróbálni a habos-babos után.

Lenke

- Ne felejtsd ki azt sem, hogy majd mérjük egymás vérnyomását, meg ugye összehasonlítgatjuk a hallókészülékeinket, hogy melyikünk fogja majd jobban hallani a pletyka alapot a szomszédból. - kontráztam rá, nevetve, mert hát ugye ez az egész csak vicc volt, legalábbis a részemről mindenképpen. Egyelőre nem kívántam járókeretes vén trotty lenni, az apám dolga lesz egy pár évtized múlva, én már csak megörökölni akarom azt a mankót.
Lenke meglepő módon tényleg érdeklődött az iránt, hogy milyen itt az oktatás és hogy én hogyan viszonyulok hozzá, szóval elgondolkozva pillantottam körbe, majd rá.
- Hogy őszinte legyek, de, elég fura magyarul tanulni, néha kénytelen vagyok szótárazni, mert egyszerűen nem jut eszembe egy bizonyos szó. Szerintem a mestertanoncok dolga jóval kevésbé megfigyelt folyamat, mint mondjuk az általános diákoké, szerintem nem figyelnek ránk annyira. De aztán nem tudom, erről inkább egy tanárt lenne érdemes megkérdezni. Én tanácstalan vagyok. - nem akartam füllenteni és hát azt hiszem, hogy ez volt az igazság. Még nem voltam itt annyi ideje, hogy komolyabb ötleteim lehessenek arról, mennyire is szigorú a rendszer. Talán majd egy pár hónap múlva.
- Majd inkább az első vizsgaidőszak után fogok nyilatkozni erről. Gondolom addig neked is ráér, nemde? - kérdeztem szórakozottan, majd gyors letudtuk az öltözést mindketten. Ahhoz képest, hogy nő, elég hamar megvolt az átvedléssel, szinte alig kellett várnom rá. Ezt egy elismerő bólogatással nyugtáztam.
Végül a szavazatok döntő többségben a színes habos mellett lettek letéve, szóval száraz helyre pakoltam a törölközőmet, majd elmerültem nem sokkal később a habok között. Üdítő élmény volt egy kicsit lehűlni, arról nem is beszélve, hogy a hab határozottan szórakoztató volt.
- Szerintem ez egy jó döntés volt - fújtam a tenyeremről némi habot a hölgy irányába.