A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

Szimpatikus nekem Atu bácsi, már csak azért is, mert egészen jól fogadta az érkezésemet, no meg nem utolsó sorban, tök jól megvagyunk egymás mellett. Természetes, hogy féltem, hogy netalán mégsem lakhatok majd vele a faluban, de aztán mégsem kellett felköltöznöm a kastélyba. Ráadásul tudja kezelni a betegségeimet is, ami miatt jó pontot adok neki, hiszen kevés embernek lenne türelme egy hiperaktív tizennégy éves sráchoz. Atu bácsi viszont más, és pont ez a legjobb benne. Bírom a tanerőt, és nem csak ezek miatt, hanem mert sok programötlete van. Mint a mostani is: a barlangfürdőbe készülünk menni, amit ugyan nem tudok, hogy hol van, de izgalmasnak hangzik. Elvégre melyik gyerek nem szeret ugrándozni a medencébe? Csak aztán ne zavarjanak ki emiatt, mert az nem csak nekem lenne kínos, hanem Atu bácsira is rossz fényt vetne, amit nem szeretnék. Valahogy visszafogom magamat, vagy nem.
Az öltözőbe beérve, kerestem egy üres helyet, és minden szégyenérzet nélkül kezdtem el ledobálni magamról a ruhát. Na jó, azért nem fogok most meztelenkedni, mert a fürdőnadrágot még otthon magamra vettem, mert okos gyerek vagyok, és így megspóroltam pár értékes percet. Még Atu bácsi elkészült, körbenéztem, de nem sok embert láttam az öltözőben. Azt hittem telt ház lesz, vagy már mindenki áztatja magát a medencében. Remélhetőleg még beférünk mi is, és nem feleslegesen fizette ki Atu bácsi a belépőket. Erről jut eszembe:
– Voltál már itt egyébként, vagy neked is ez az első alkalom? Örülök, hogy elhoztál, nagyon hálás vagyok érte. Jól fogjuk érezni magunkat, én legalábbis biztosan, és megpróbálok nem az idegeidre menni a folyamatos ugrálással, meg nyaggatással, hogy dobálj a vízbe. –vigyorogva fordultam Atu bácsi felé, és ha már készen volt, kilőttem, mint egy rakéta, és a medencéhez érve, már ugrottam is bele, hogy nagyot csobbanva elmerülhessek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=560090#post560090][b]Szikszai Csanád - 2016.01.01. 18:42[/b][/url]

Szimpatikus nekem Atu bácsi, már csak azért is, mert egészen jól fogadta az érkezésemet, no meg nem utolsó sorban, tök jól megvagyunk egymás mellett. Természetes, hogy féltem, hogy netalán mégsem lakhatok majd vele a faluban, de aztán mégsem kellett felköltöznöm a kastélyba. Ráadásul tudja kezelni a betegségeimet is, ami miatt jó pontot adok neki, hiszen kevés embernek lenne türelme egy hiperaktív tizennégy éves sráchoz. Atu bácsi viszont más, és pont ez a legjobb benne. Bírom a tanerőt, és nem csak ezek miatt, hanem mert sok programötlete van. Mint a mostani is: a barlangfürdőbe készülünk menni, amit ugyan nem tudok, hogy hol van, de izgalmasnak hangzik. Elvégre melyik gyerek nem szeret ugrándozni a medencébe? Csak aztán ne zavarjanak ki emiatt, mert az nem csak nekem lenne kínos, hanem Atu bácsira is rossz fényt vetne, amit nem szeretnék. Valahogy visszafogom magamat, vagy nem.
Az öltözőbe beérve, kerestem egy üres helyet, és minden szégyenérzet nélkül kezdtem el ledobálni magamról a ruhát. Na jó, azért nem fogok most meztelenkedni, mert a fürdőnadrágot még otthon magamra vettem, mert okos gyerek vagyok, és így megspóroltam pár értékes percet. Még Atu bácsi elkészült, körbenéztem, de nem sok embert láttam az öltözőben. Azt hittem telt ház lesz, vagy már mindenki áztatja magát a medencében. Remélhetőleg még beférünk mi is, és nem feleslegesen fizette ki Atu bácsi a belépőket. Erről jut eszembe:
– Voltál már itt egyébként, vagy neked is ez az első alkalom? Örülök, hogy elhoztál, nagyon hálás vagyok érte. Jól fogjuk érezni magunkat, én legalábbis biztosan, és megpróbálok nem az idegeidre menni a folyamatos ugrálással, meg nyaggatással, hogy dobálj a vízbe. –vigyorogva fordultam Atu bácsi felé, és ha már készen volt, kilőttem, mint egy rakéta, és a medencéhez érve, már ugrottam is bele, hogy nagyot csobbanva elmerülhessek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=560145#post560145][b]Szikszai Attila - 2016.01.01. 23:53[/b][/url]

Aki még nem tudná, néhány héttel ezelőtt a tanár úr egy új lakóval bővült az otthonában. Az az épület, amely egykor oly sok embernek adott otthont, hosszú ideig szinte már elhagyatva állt, miután évtizedekkel ezelőtt véget ért egy szerelmespár boldog házassága. Jöttek ugyan albérlők, de egyik sem maradt néhány évnél tovább állandó lakó, az épület állaga pedig fokozatosan romlott. Attila a válás után apai nagybátyjához költözött, ez nem különösebben nagy titok, habár nem szeret róla beszélni, hiszen az intézkedés megannyi kérdést vet fel. A sztori pedig túl bonyolult ahhoz, hogy csak úgy, egy kellemes vasárnapi délután magyarázzák el az arra méltó illetőnek. Így tehát csak annyi tudható, hogy ennél a Szabolcsnál töltötte az elkövetkező időszakot, a kamaszkortól a felnőtté válásig. Végtelenül hálás lehet ezért a befogadójának, hogy saját fiaként szerette és foglalkozott vele. Megkapott ott mindent, amire szüksége volt, még ha az új helyzet olykor szokatlan, kényelmetlen és a múltra akaratlanul is visszautaló volt. Az élet azonban haladt tovább, a tanerő nem roskadt össze, bőven lefoglalta magát a tanulmányaival, majd amikor úgy érezte, már elég nagy ahhoz, hogy a saját lábára álljon, kirepült a fészekből. Különböző módon próbált meg egyedül boldogulni. A kapcsolatot természetesen tartotta a családjával, a szüleivel is természetesen, hiszen a problémák ellenére nem tűntek el teljesen az életéből. Hosszú kihagyás következik.
Szabolcséknak nem lehetett gyermekük, ez egy fájdalmas tény volt mindenki számára, egyúttal tabutéma a családtagok között. Tudható volt, hogy az örökbefogadáshoz fognak folyamodni, azt azonban még nem lehetett tudni, hogy pontosan hogyan gondolták el ezt megvalósítani. Mondták, hogy csecsemőt vesznek magukhoz, de azzal talán már túlságosan is elkéstek, az idő sürgette őket. Attila viszonylag hamar képbe került, miután szemet szúrt számukra egy megnyerő kisfiú, Csanád. Meg kellett beszélni pár dolgot, mielőtt megérkezett. Ez a fiú is varázsló felmenőkkel bír, még ha nem is ismeri az igazi családját, így a problémái ellenére a varázslóiskola támogatására szorul. Nem tanácsos ilyen korán bentlakásos iskolába küldeni, ahol újból egyedül érezheti magát. Valaki kellett, hogy szemmel tartsa. A tanerő természetesen azonnal vállalta, hogy tanulmányai alatt a gondját viseli. Szerinte ennyivel tartozik nagybátyjának, nem utolsó sorban pedig már ő is nagyon szeretne egy gyereket, s most legalább megtapasztalhatja, hogy milyen is az a sokat emlegetett gyerekvállalás. Megismerte a fiút, majd hozzá is költözött, ahogyan annak lennie kellett. Eddig semmiféle probléma nem jelentkezett, habár új, eddig nem tapasztalt kihívások elé állította az ifjú Attilát. Helytállt, s már csak az a kérdés, vajon képes lesz-e tartani a szintet. Szinte azonnal megszerette újdonsült unokatestvérét, akivel egy nap elhatározta, hogy megmutatja neki a helyi barlangfürdőt. Szegény korábban biztosan kevés ilyen programon vehetett részt. A jövőre számtalan időtöltést kitalált már, egyelőre azonban nem akarja túlterhelni őt, mellesleg az anyagiakkal is jobban kell gazdálkodnia.
Kis hátizsákjában a szükséges cuccokkal jelentek meg a fürdőben, s a beléptető procedúra után az öltözőben készültek neki a csobbanásnak. Elővette a jó előre bekészített papucsokat mindkettejük számára, odaadta neki a törölközőjét és egyéb cuccait, amire szüksége volt, majd saját maga következett. Olykor elgondolkodott, hogy nem-e fogja túlságosan elkényeztetni, hiszen gyakorlatilag mindent megkap, amit kiejt a száján. Elmondta neki a szabályokat, majd eltűnt egy pillanatra, hogy diszkréten átöltözhessen sötétkék fürdőnadrágjába. Miután elkészültek, az első nagy medence felé vették az irányt, előtte persze kötelezően lezuhanyoztatta magukat. Szerencsére nem voltak sokan, így remélhetőleg a fürdőzők nyugalmát sem fogja zavarni a lubickolás.
- Persze, általában minden hónapban megfordulok itt. Szeretem, mert szinte mindig kevesen vannak - mosolyogva hallgatta a lelkes fiú beszédét, majd megsimogatta a fejét - Igazán nincs mit, én is remélem. Csak fogadj szót, próbálj meg nem bosszantani másokat. Inkább ússz egy jót, azzal erősödsz - tanácsolta, mire már nyakig a kellemes hőmérsékletű vízben állt. Örült, hogy ennyire lelkes és udvarias fiúval van dolga, Szabolcsék tényleg nem bízták a véletlenre a választást, büszkék lehetnének rá.
- Na, hogy tetszik? - érdeklődött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=560591#post560591][b]Szikszai Csanád - 2016.01.03. 20:57[/b][/url]

Elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért Attila befogadott magához. Mondhatott volna nemet is, de nem tette, és remélem nem is bánta meg az egészet. A mai napra is tök jó dolgot talált ki, és már a fürdőben is vagyunk. A beléptetős pecsétre értetlenül néztem, mikor megkaptam, elvégre az én világomban karszalagot kap az ember, amikor bemegy, de aztán megértettem a helyzetet. Meg nem is volt sok időm ezen agyalni, mert már mentünk az öltözőbe, ahol Atu bácsi elment átöltözni, miután a kezembe nyomta a törölközőt, meg a papucsot. Azt nem értettem, hogy miért lépett le innen? Elvégre ez az öltöző, mégis olyan helyet keresett, ahol nyugodtan átöltözhet. Belegondolva jobb is, mert nem akarok olyasmit látni, ami miatt gyorsan véget érne a gyerekkorom. Még szeretném kiélvezni, ha úgy mond ismét megkaptam rá a lehetőséget. A visszaérkezése után, meg néhány szabály betartásának megígérése után, már a vízben is voltam, miután lezuhanyoztam a megfelelő helyen. A víz kellemes volt, felüdülés volt számomra, ahogyan minden porcikámat beterítette. A merülés nem szakadt meg annyiban, hogy lebuktam, meg feljöttem a felszínre. Elúsztam a medence széléig, mielőtt rám jött volna a beszélhetnék, de Atu bácsi válasza nagyon is meglepett.
– Szuper hely lehet, ha havonta megfordulsz itt. Azért reménykedtem benne, hogy neked is ez lesz az első alkalom, és együtt fedezhetjük fel a helyet, de túl régóta laksz itt, hogy kihagytad volna a fürdőbe jövést. Meg gyaníthattam volna, mikor megérkeztünk, mert nagyon ismerős volt neked a járás. –mosolyogva néztem rá, és szélesebb mosollyal nyugtáztam a fejsimit. Szeretem, mikor szeretve vagyok, azt meg nem, mikor kikapok valamiért. Habár legtöbbször teszek is érte, de volt, hogy ok nélkül is szidást kaptam. Ilyen ez az élet, de Atu bácsi nem hiszem, hogy nagyon szigorú lenne. Sok jót hallottam róla az isiben is, meg Apáéktól is.
– Szófogadó kisfiú vagyok, ha valaki mást állít, az hazudik. Szoktam úszni, most is úsztam egyet, de egyedül nem izgalmas. Verseny a medence másik végéig, na, na? –vigyorogva néztem Atu, amolyan kiskutyus szemeket meresztve, és csak nem fog nemet mondani. Ha igen, megharagszom.
– Eddig szimpi hely, jöhetünk máskor is. –válaszoltam a feltett kérdésre, aztán meg felkészültem arra, hogyha versenyzünk, gyorsan el tudjak startolni. Kenterbe verem Atu bácsit, az egyszer biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=562975#post562975][b]Szikszai Attila - 2016.01.14. 19:38[/b][/url]

A fiúra pillantott... Még mindig furcsa neki ez a tulajdonképpeni apa-szerep, de idővel hozzá fog majd szokni. Addig viszont rengetegszer járatja ezen az agyát, naponta többször, ha nem sikerül éppen maximálisan leterhelnie azt a tanárkodással járó fontos teendőkkel. Tele van energiával, cseppet sem lankadt le a lelkesedése, izgatottan keres minden olyan alkalmat, amely keretében egy kicsit jobban megismerheti a nemrég hozzáköltözött ifjút. Csakhogy eddig rengeteg ideje volt magára. Korábbi kapcsolatát leszámítva hosszú ideje nem kellett mást is számításba vennie. Nem elviselhetetlen a természete, nem dől számára össze a világ, ha alkalmazkodnia kell másokhoz, de attól tart, egyszer majd nála is betelik az a bizonyos pohár, és akkor sokan meg fogják bánni, hogy közel kerültek Attilához. Azt ugyanis lehetetlennek tartja, hogy a jövőben ne adódnának konfliktusok. A kérdés az, hogy ezek milyenek lesznek, s mennyire lesz képes uralkodni egy olyan gyerek felett, akit nem születése óta ismer, s nem egy átlagos diákként kell hozzá viszonyulnia. Nem úgy akarja kezelni, mint egy kölyköt a suliból, reméli nem fogja Csanád rosszul érezni magát emiatt. A pedagógia kudarca vagy győzelme...
Mosolyogva bólintott a fiún, s annak bőbeszédűségén. Csak mondta és mondta a magáét, ami meglepte a tanár urat, de nem mutatta ki különösebben. Jóindulatú, ártatlan fiúnak tűnt számára. Szeretett volna a kedvében járni, így tehát a vízben úszva beállt mellé, majd sor került a rajtra. Direkt nagyokat csapott, hogy a fröcsköléssel nehezítse a fiú erőlködését, de természetesen hagyta előbbre menni. Miután utolérte a célnál, nevetve nyújtotta tenyerét egy pacsira.
- Neked úszónak kéne menned... Nincs kedved amúgy sportolni valamit? - valószínűleg Szabolcs se lenne túl boldog, ha a kviddics érdekelné, talán valami szolidabb mugli sporttal lekötik a felesleges energiáit - Feljössz a hátamra? - invitálta barátságosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=564317#post564317][b]Szikszai Csanád - 2016.01.19. 15:23[/b][/url]

Barátságosan mosolygott csak, miközben belőlem jöttek a szavak megállás nélkül. De hát ehhez hozzá voltam már szokva, hogy csak mondom és mondom, a beszélgetőpartner meg általában csak figyel. A versenyben legnagyobb örömömre benne volt, így nem maradt más, mint elrajtolni. Visszaszámoltam és meg is kezdődött a verseny. Hatalmas fröcskölések jöttek felém, gonosz módon lettem akadályoztatva, de túljártam Atu bácsi eszén. Lebuktam teljesen a víz alá, és ott folytattam a versenyzést, amit meg is nyertem. Habár azt nem tudom, hogy hagyta-e magát az ellenfél, de én nyertem, az a lényeg. Felültem a medence szélére, és már ott nyújtottam pacsira a kezemet, meg vigyorogtam is a dicséretre.
– Áhh, a vízi sportok nem az én asztalom, inkább az aszfalton érzem magam biztonságban. Próbálkoztam velük, de a nagyok mindig kihörögtek, ha bénáztam, így aztán abbahagytam az összest. Viszont a gördeszkázás, na az az én sportom. Szeretek száguldozni a járdán, vagy a gördeszka parkban, olykor elég szép sérüléseket is összeszedve, de soha nem érdekelt. Ha begyógyult, mindig gurultam újra és újra, a legtöbbször amúgy meg sem várva azt, hogy eltűnjön a heg. Leragasztottam, és már deszkáztam is tovább. –vállamat megvonva beszéltem az egészről úgy, mintha az iskolában egy szóbeli felelés lenne. A gördeszkázás az életem része, természetes, hogy sokat tudok róla fecsegni, főleg akkor, ha a másikat is érdekli. Na meg akkor is, ha nem, de ezt Atu bácsi nem mondta, szóval remélem nem untattam vele halálra. Kérdésére viszont felcsillant a szemem.
– Megyek. –vigyorogva másztam a hátára, ha már olyan stabil helyzetben volt, hogy nem dőlt el, ameddig másztam. Bár a vízben nehéz stabilan állni, de azért na. Atu bácsi erősnek látszik, csak nem ejt el. Átkaroltam azért a nyakát, hogy biztonságosan kapaszkodhassa, és kihasználva ezt az egészet, egy ölelésre formáltam. – Egyébként te sportolsz valamit? –dobtam vissza neki a kérdését, és hegyeztem a füleimet a válasza miatt.