32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Le | Téma száljai | Témaleírás
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 503
Összes hsz: 1041
Írta: 2019. július 9. 08:17 | Link

Zsombi

- Vágom.
Mosolyodom el őszintén. Apa valószínűleg kiakadna, és apu is kiakadna hogy egy olyan gondosan a szép beszédre tanított gyerek, mint én, azt mondja: Vágom. De hát azért mégsem mehetek el amellett, hogy tini vagyok, szóval muszáj azért az ízes beszéden túl a kortársaim nyelvjárását is elsajátítanom.
- Úristen, ebben mi az uncsi?
Kérdezem őszinte csodálkozással, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, de nem azért, mert kiabálni akarok vele, csak hangosabban sikerült. Hirtelen kapom a szám elé a kezem, és nevetem el magam azon, hogy tényleg hangos volt. Megesik.
- Bocsi. Szóval szerintem mind a kettő nagyon menő. A lakberendezés rengeteg kreativitást igényel, a pálcakészítés meg ritka. Aki tehetséges benne, az nagyon tehetséges benne. Nálunk apukám tanár, de már csak egyetemi előadó, évi pár órával, apa pedig színész. A nővérem meg a suli könyvtárosa, a szőke hajú, kék szemű, világos bőrű.
Mondom én a barna hajú, zöld szemű, leheletnyit sötétebb bőrű. Nem Zsombi lenne az egyetlen, aki nézne ránk furcsán, amikor Francival azt mondjuk, hogy testvérek vagyunk. Tényleg ez a nagy helyzet. Jó, nem vér szerint, de az most mellékes, totálisan. A másik tesóm, Ash is szőke, kék szemű, szóval ez így tényleg mókás, főleg, amikor egy helyen vagyunk.
- Olvastam tőle pár verset. Különleges a kapcsolat közöttetek. Anyudtól nagyon kedves, hogy ilyen szépen megszeretette veled a magyar irodalom egyik kultikus alakját.
Apára emlékeztet, ő is mindig inkább ilyen meséket mondott, és nem a sárkányosakat. A kérdésére kicsit megrázom a fejem.
- Nem tudok úszni, szóval én csak ilyen láblógatós lány vagyok.
Arra, hogy bemutatkozik, elmosolyodom, mert tényleg, ez elmaradt közöttünk.
- Lili vagyok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2019. július 9. 20:40 | Link

Dina
Egy szombat délelőtt

Megvolt a legnagyobb vizsgám, prefektuskodok, lektorálok, ki se látszok a feladatok közül, erre még Dina is rimánkodott, hogy menjünk el a barlangfürdőbe, úgyhogy végül vettem egy nagy levegőt, és igent mondtam neki. Úgyis rámfér egy kis lazulás, meg hát szem előtt van, ha velem van. Úgyhogy gyorsan összepakoltam reggel, bedobtam az új pöttyös bikinimet, egy törölközőt, papucsot, limonádét és persze egy rántott husis szendvicset, mert mi mást visz egy magyar strandolni. Azért egy kis pénzt is eltettem, ha ennénk valami komolyabbat.
Dina közben beszél, a felvételimre felkapom a fejem, majd elmosolyodva lépdelek a vízbe.
- Köszi! A VAV-tól jobban féltem, mint eddig bármelyik vizsgámtól. Ahhoz képest a felvételi semmiség volt - Nem tudom, ezt miért tettem hozzá, de folyton ez megy a fejemben. Nagyon féltem egész évben előtte, hogy Sárkiapunak és Kedvesnek csalódást okozok, hogy megbukok és megszégyenülök, de szerencsére sikerült. Utána napokig nem hittem el, hogy igen, megvan és nem kell többet tanulni rá.
Nyakig elmerülök a vízben, a hajam is vizes lesz, de nem érdekel. A meleg víz ellazít és egy halovány mosoly játszik az ajkamon, nagyon kellett már ez. Lebukok a víz alá és beugrik Bence arca, amire lebiggyesztem a számat és feljövök a víz felszínére. Szép volt, jó volt, de vége, ezt el kéne fogadnom.
A szendvicsekre felkapom a fejem, az étteremre meg főleg. De rég ettem nem a Bagolykőben, most megérdemlek egy ebédet a zavaros évem után.
- Én is hoztam szendvicset, de szívesen ebédelnék az étteremben, ha nem bánod. És köszi, hogy meghívtál, cserébe én állom az ebédet. - Elmosolyodva nézek a szemeibe, majd megint elkalandoznak a gondolataim. Leszek még szerelmes? Fog engem bárki szeretni? újra elmerülök a vízben, most nem szabad ilyenekre gondolnom, csak élveznem kellene a pihenést és a nyugalmat. Úszok két kört a medencében, majd Dina mögött bukkanok fel a víz alól.
- Szia! Van kedved versenyezni egyet? - Rákacsintok, majd a medence egyik végébe úszok és startra kész állapotba helyezkedem. Muszáj elterelni a gondolataimat, nem kéne mindig Bencén filóznom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. szeptember 2. 12:17 | Link

Nóci

~Egy szombat délelőtt~


Igen. Néha csodálkoztam rajta, hogy még hogy nem csaptak le, amennyit képes voltam járatni a számat. Ez az egy tulajdonságom az, amin még mindig képtelen voltam csiszolni, de majd idővel kinövöm. Vagy nem. Ki tudja azt így előre, max egy nagyon profi jós.
- Örömmel hallom, nekem még a VAV-ig van két kemény év, amit valahogy túl kéne élnem anélkül, hogy romba döntöm a környezetem – ráncoltam a homlokom. Ezt elég nehéz lesz kivitelezni, mert valami apróság nélkül úgyse fogom kibírni, pláne karácsony tájékán, amikor úgyis megszaporodik a szabadidőm, igaz, most már itt van visszatartó erőnek Evgenij, nem igen szeretném, ha botrányhősökként szerepelnénk a címlapokon.
De néha-néha egy kisebbecske móka, amivel nem ártok senkinek, csak belefér.
- Ó, a kedvenc prefimet kihagyni egy lazuló szórakozásból? Főben járó bűn –kacsintottam. Amúgy is olyan letört volt egy bizonyos Casanova miatt az utóbbi időben, ideje volt, hogy végre mosolyogni is lássam.
- Verseny? Naná! – csillant fel a szemem, és valahogy most még az én agyamnak is sikerült félredobnia a kaja-témát ennek hallatán. – Háromra mehet?
Egy kis versenyszellem sose árt meg, tök mindegy, vesztek-e, vagy sem, az élmény-érzés a lényeg.
A víz kellemes volt, kellemesebb, mint a kinti kánikula, így örülök, hogy ezt választottam a klubbeli punnyadás helyett. Annak nem biztos, hogy jó vége lett volna, ha engem hagynak ott bent unatkozni.
Legalább szem előtt vagyok , és egy prefektusi jelenlét visszatart attól, hogy ramazurit rendezzek.
Ez a kis verseny jó kis adrenalin-tuning. Függő lennék? Meglehet, sosem gondolkodtam el ezen. Majd rákérdezek Emily-nél, ő mit gondol, de kizárólag a vizsgaidőszak után, mert most képzelem, mennyire el lehet havazódva szegény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. szeptember 8. 17:54 | Link

Emir


Azt, hogy napvilágot láttak a képek, csak a telefonom folyamatos rezgéséből tudom. Egyébként még csak rá se nézek, a vízhatlan bűbájnak köszönhetően, a medence szélén pihen, míg én próbálom rábeszélni anyámat, hogy maradjon még. Mert ez ilyen anya-lánya nap volt, aminek a megkoronázása csupán a fürdő, noha már egy pár órája itt vagyunk.
- Nem, a testvéreid tüntetni fognak, ha nem én rakom eléjük a vacsorát, és te se maradj itt túl sokáig, lassan sötétedik - megforgatom a szemem, mire tarkón vág. Hát így állunk mi, lehetek akárhány éves, ha nem mutatok tiszteletet, azt ő szépen meg is honorálja.
Elnyújtózok, ahogy hallom a távolodó lépteit, majd előszedve a táskámból a fülest, keresek valami hallgatható zenét is, mert ez a fürdős már kezd kiborítani. Nem nézek rá az üzenetekre, nem mindenkivel osztottam életem momentumát, szóval nem nagy meglepetés, hogy senki nem ért semmit. Ez a legjobb, rájuk bízni, hogy gondoljanak, amit csak akarnak, én azzal senkinek nem ártok.
Megigazítom a bikinim, majd teljes kényelembe helyezve magam, teljes lélekjelenlétem az Imagine Dragonsnak szentelem. A két idősebb házaspáron már úgy sincs itt nagyon senki, rám meg úgyis rám fér egy kis chill, mielőtt kezdődne az év.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 8. 19:16 | Link



Arra jutottam, hogy rám fér ez után a hét után egy kikapcsolódás, így újra ellátogattam Bogolyfalvára. Egyre többször kötök ki itt, ami igazából annyira nem meglepő. Nyugis környék, az iskolából elég sok segítséget kapok, és Budapest nyüzsgése után kell ez a csend. A mai napom semmittevéssel telt, sétáltam, ettem, most pedig itt vagyok a fürdőben. Mivel délelőtt rossz idő volt, így nagyjából ennyire telt, de holnap mindenképp szeretnék elmenni valami frankó helyre festeni egy kicsit. Van egy megrendelésem a falu egyik lakójától, aki nem kis összeget fizetne, ha következő hétvégére meglennék. Valami szülinapra kell vagy mi… Mivel kedden elutazom Londonba, így van egy napom rá, szóval bele kellene húznom.
A fürdőben először járok, de eléggé elnyerte a tetszésemet. A szaunában kezdtem, kellett egy kis méregtelenítés, most pedig a medence felé igyekszem, majd a cuccaimat ledobva ugrok egy fejest. Mikor a felszínre jövök körbetekintek és egy ismerős arcon akad meg tekintetem. A fotózásos gazdag család pici lánya ül egyedül a medencében. Közelebb úszok hozzá, majd nem messze tőle megállok és egy mosoly kíséretében szólítom meg.
– Kicsi a világ… – közlöm vele, majd mellé lépkedek és megtámaszkodom a medence szélén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. szeptember 8. 21:16 | Link

Emir

Épp zenét vált a lejátszóm, mikor egy hangot hallok, nem is olyan távolról tőlem. Nem nyitom ki a szemem azonnal, annak ellenére, hogy érzem magamon valaki pillantását.
- Főleg itt a faluban - jegyzem meg, s csak aztán döntök úgy, hogy megnézem, már megint melyik kastélylakó talált meg magának. Abszolút nincs kedvem vizsgákról, meg köcsög tanárokról diskurálni, és esküszöm, ha még egyszer valaki felteszi nekem a kérdést, hogy hova tovább, azt szarrá átkozom. Miért? Miért kellenek ezek a sablonok mindig? Mi leszel? Pasid van? Akarsz férjhez menni? Hány gyereket tervezel? Aztán ha valaki nemes egyszerűséggel nem tervez semmit.
A szemöldököm megemelkedik kissé, viszont kellemes csalódással konstatálom, hogy ezeket a köröket vélhetően elkerülöm, helyette sokkal kényesebb körök jönnek majd. Hisz a távozásom angolos volt, nem köszöntem el senkitől, vagy épp vettem szívélyes  búcsút, biztosítva őket, hogy mi bizony még látni fogjuk egymást.
- Nézd már, nem is retusálták szarrá a képeket... Akkor mégse akadtak annyira ki - mert hogy, ha bunkóság, ha nem, közben megnézem már, mi ez a sok értesítés, lévén mondani úgy igazán nem tudok semmit. Bocsánatot értelemszerűen nem kérek, mert nincs miért, legalább is szerintem.
Azért a kütyüt Emir felé nyújtom, hogy ő is megnézhesse, hátha még nem látta őket.
- Nem tudom, most vagy te tűnsz fiatalabbnak, vagy én öregebbnek, vagy csak a fények, de nem is látszik az a közel tíz év - mert mégis csak ez volt számomra a mérvadó, noha az illető se volt sokkal fiatalabb, aki miatt tudom, milyen úgy igazán vonzódni valakihez. Pechemre valamiért sose a jó embereket fogom ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 14:13 | Link




Jót nevetek, mikor Charlotte konstatálja, hogy mégsem akadtak annyira ki. Pedig ha tudná… Miután angolosan távozott a fotós akart vele beszélni, de már csak a hűlt helyét találta, amire igen csak felment a cukra. Azt a kiabálást és szitkozódást, amit én végig hallgattam… Szerencsére az ajtó becsukása tompított rajta valamennyit, illetve sokat segített a dolgon, hogy éppen nem voltam egyedül. Zsófi a sminkes leányzó eléggé jó társaságnak bizonyult, így a fotózás után még pár órát együtt töltöttünk. A gondolat egy mosolyt csalt arcomra, melyben minden benne volt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is.
Azért erre ne vegyél mérget… De egyébként igen, valóban jók lettek a képek. – válaszolom neki behunyt szemekkel, hátra döntött fejjel. A következő mondata egy kisebb nevetést hoz elő belőlem, ami után rápillantok, illetve az arcomba tolt telefonra.
- Biztos a fények voltak…- vonom meg a vízből félig kilógó vállaim – Na és egyébként mi a helyzet? Rendesen eltűntél a fotózás után…Ennyire kibuktál? – kérdem tőle, majd felemelem fejem, mivel a nem messze lévő idős párok kifelé araszolnak a vízből. Így már teljes egészében miénk a medence, nem kell halkan beszélgetnünk, hogy azzal ne zavarjunk másokat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. szeptember 9. 14:29 | Link

Emir

- Óóó szóval volt anyázás, helyes. Ne haragudj, azt nem akartam, hogy rajtad csattanjon az ostor, de egyszerűen ilyen vagyok. Ha valami sok, fogom magam és lelépek. Nem érdekel, hogy Elisabeth Shanes unokája vagyok, hogy a világnak elvárásai vannak velem szemben, a nagyi tuti piszok büszke rám, mert annak ellenére se mondtam le az elveimről, hogy elég kecsegtető volt a helyzet - mert felesleges is lenne ezt tagadnom. Csak sóhajtok, nem igazán nézek rá, hisz itt volt, biztos látta a bizonytalanságot az arcomon, és az, hogy csak úgy eliszkoltam is sok mindent elárul.
- Kibuktam? Nem... na jó, talán egy kicsit. Szerintem én voltam az egyetlen olyan idióta, aki hátraarcot vágott egy ilyen lehetőségnek, és nem is kimondottan ellened szól, csupán... életem első csókját nem egy fényképre akarom pazarolni, amit aztán el tudnak adni jó pénzért - azzal a kezemben lévő kütyüket a medence szélére teszem, majd lemerülök, és elrugaszkodva kicsit a medence belsejébe siklok, hogy aztán a felszínre érve, újra Emirre nézhessek.
- Nyugodtan nevess ki, de nekem ezek az idióta kislányos dolgok fontosak - ezzel most én vonom meg a vállam, mert már nem tartom cikinek, mert az ilyesmi nem lehet az.
- És bizonyára neked sem akkora tragédia, hogy nem lettem a legújabb kamubarátnőd, ugye? - elvigyorodva döntöm kicsit oldalra a fejem, amint nekiszegezem a kérdést.
- Képzeld csak el, mi jönne ezek után... nekem meg úgyis elkezdődik az év, nem lesz időm ilyesmire, főleg, hogy végzős leszek - és legfőbbként ki kellene találnom, hova tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 18:12 | Link



Elmosolyodom a hallottakon. A leányzó nagyon nem tud lekattanni arról, hogy ő valakinek a valakije. Gáz vagy sem, de nekem semmit nem mond az elhangzott név, szóval csak megvonom vállaim.
- Ugyan, nem csattant rajtam semmi ostor, szóval nyugi. – dobok egy mosolyt is mellé, de ennél jobban nem tudom kommentelni a dolgokat. Mivel a varázsló világ nem volt szerves része az életemnek, így a nevek nem mondanak semmi, arról sincs fogalmam, hogy milyen elvárások vannak az ilyen úgynevezett aranyvérű csemeték elé támasztva. Szóval ja, teljesen vakon vagyok, így nem én leszek a legmegfelelőbb ember erre az eszmecserére. A kérdésemre adott válaszát hallva elnevetem magam, aztán a folytatás után komollyá válik. Első csók? Őszintén szólva nem gondoltam volna róla, hogy még ennyire az elején tart a dolgoknak, pláne ennyi idősen. Nem az az eddigi tapasztalatom, hogy a 18 éves lányok még nem csókolóztak. Ennyi idősen általában már sokkal több mindenen túl szoktak lenni. Mielőtt reagálhattam volna Charlotte eltűnik a víz alatt, majd távolabb bukkan fel újra.
Hát, szívesen felajánlottam volna, hogy most pótolhatod az „ilyen lehetőséget”…. de aztán jobban belegondolva, ne rám pazarold az első csókod. – küldök egy mosolyt felé, majd hátratűröm vizes hajam, amiről folyamatosan csöpög a víz az arcomba. Már zavaró.
- Hát őszintén szólva értékelem, hogy nem lettem a kamu pasid. Ne értsd félre, tök csini vagy, de … Érted… bocsánatkérően nézek rá, ami átvált a következő mondata után értetlenné. Nem tudom, hogy ezt hogy is kéne érteni, mire is gondolt.  Talán az arcomat látva levágja, hogy most sötétben tapogatózok és akkor felhomályosít.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. szeptember 9. 18:25 | Link

Emir

Ha ő azt mondja, én aztán teljesen megnyugszom. Meg úgy alapjáraton is nihill van, anyám azért segített abban, hogy ne legyek tele feszültséggel már az év elején, ő tudja, milyen az, mikor érzed már, hogy bármelyik pillanatban robbansz, talán jobban is, mint én.
Beindul az izé, amit az öregek hátmasszírozásnak szoktak használni, én meg csak nézem a víz csobogását, teljesen elmerülve a gondolataimban. Hallom, amit mond, meg látom is a mosolyát, meg érzem a tekintet magamon, mégis az agyam túlságosan kattog ahhoz, hogy bármi érdemit is tudjak erre reagálni.
- Megcsókolsz? - mint derült égből villámcsapás, szegezem neki a kérdést, mindenféle felvezetés, vagy hasonló nélkül. Talán tennem kellene valamit, hogy ne legyek ennyire elmaradva, és azt mondta, csinos is vagyok, és hát... mégse a kezem kéri meg, vagy ilyesmi.
És amint átrágtam magam mindezen, csak kérdőn nézek a szemébe. Az égadta világon senki nincs itt, aki bármit is kezdhetne a helyzettel, és én tényleg akarom, hogy ő csókoljon meg először, mert nem a személye ellen volt kivetésem, hanem a hely miatt, meg ami miatt ott voltunk mi ketten. Akarom újra azokat a libabőröket, mert ilyet csak mellette éreztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 18:46 | Link



Mint derült égből villámcsapás, úgy érkezik meg a kérdése. Hirtelen szemeim elkerekednek és se köpni se nyelni nem tudok. Őszintén szólva nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ilyesmit kérdez, vagyis kér tőlem. Általában a szituációk hozzák magukkal az eseményeket, de az a szitu nem kívánta meg ezt a kérdést. Vagy én basztam el valamit, tettem valami jelzést, amit nem kellett volna?! Nem rémlik semmi. Na de most erre mit reagáljak? Mit illik?
- Hát őőő.. – kínomban tarkómat kezdem vakargatni. - Nem hiszem, hogy velem kéne megejtened az első csókod. Most ez nyálas lesz, de az jelentsen is már valamit. Ne csak azért akard megtenni, hogy túllegyél rajta. Majd a megfelelő időben, a megfelelő emberrel. – monológom közben lassan felé sétálok a vízben, mivel itt leér a lábam, majd egy lépésnyire előtte megállok.
- Ne kapkodd el! – közlöm vele zárásként, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé. Ha picit idősebb lenne, ha nem egy fotózáson sodor minket össze a sors, akkor simán benne lettem volna. De így?! Valószínűleg a legtöbb srác kapva kapna a lehetőségen, de én nem. Nem mondom, hogy egy szent vagyok, sőt, attól nagyon messze állok, mivel a legtöbb buli egy egyéjszakás kalanddal végződik, illetve a fesztiválokra vitt sátram is, ha tudna mesélni…. De ő egy cuki kislány még a szememben, nem pedig egy felnőtt nő.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. szeptember 9. 18:55 | Link

Emir

Közelebb jön, és bár hallom, amit mond, mégse tudom elhinni, hogy csak ez lenne a kiváltó ok.
- Amikor, a kezedben volt a lábam, amikor kérés nélkül simítottál végig a karomon, amikor úgy néztél rám... persze, foghatjuk arra, hogy csak azt tetted, amit mondtak, de... ha egyáltalán nem találtál volna vonzónak, akkor is ment volna? - megrázom a fejem, mert biztos az lesz a válasz, de egy lépést közelebb araszolok hozzá. Hát legyen, megtudom én mutatni, nem vagyok annyira kislány, mint amennyire ő hisz.
- Nem azért akarom a csókod, mert túl akarok esni rajta, azt akarom, hogy Te csókolj meg először, akkor ott is akartam, és nem az volt a fő szempont, hogy a kamerák, hazudtam. Azt néztem csak, hogy ne te legyél az, akire furcsán néznek, akiről azt pletykálják majd, hogy mi mindenre képes a pénzért. Téged néztelek, nem magam, de itt... nincs senki, és én se futok az első újsághoz - ha hagyja, óvatosan simítok végig az arcán, végig tartva a szemkontaktust.
- Nem elkapkodom, félek, ha most nem teszed meg, akkor többet soha.... erről az alkalomról nem akarok lecsúszni - vonok aprót a vállamon, halkan beszélve hozzá, mert tök felesleges kiabálni, mikor csak mi ketten vagyunk itt, meg a zubogó víz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 19:12 | Link



- Charlotte… – megcsóválom a fejem, majd kissé le is hajtom. - Nap mint nap dolgozom együtt csinos nőkkel, modellekkel. Nekem ez semmit nem jelentett, csak munka volt. Én ebből élek, így keresem a kenyerem. Szép csaj vagy, de nekem az ott semmit nem jelentett. – bocsánatkérően nézek rá, de sajnos neki úgy fest ez több volt, mint amennyinek lennie kellett volna. Arról már ne is beszéljünk, hogy mi lenne ebből, ha én most megcsókolnám. 18 éves lány, dúlnak benne a hormonok gondolom… Semmi jó nem sülne ki belőle. A következő monológjára nem tudok mit reagálni. Nem értem, hogy miért érezte úgy, hogy engem meg kell védeni… Mikor arcomhoz és óvatosan megfogom a kezét és lassan elhúzom arcomtól.
- Sajnálom! – egy hatalmasat sóhajtok – Te most egy helyes faszit látsz bennem, aki egy fotózáson hozzád ért, megsimított, majdnem megcsókolt. Ha küldtem bármi jelet feléd, amiből arra következettél, hogy én… Akkor sajnálom! Te is tudod, hogy ebből semmi jó nem sülne ki. Nekem ez csak egy szimpla csók lenne, amire lehet pár hét múlva már nem is emlékeznék. – Nem szoktam ennyit beszélni, ennyire lelkizős lenni és nyálas, de ez a szitu most valamiért kihozta belőlem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. szeptember 9. 19:40 | Link

Emir

A szemem forgatom, Zsófit kérdés nélkül meghúzza, pedig húsz éves, tehát két kerek évvel idősebb nálam, épp csak jól bánt vele a természet, meg tud sminkelni..., de egy csókból, ami konkrétan nálam is elcsattanhatott volna bármelyik ottalvós bulin, ha nem viszolyogtam volna a jelenlévőktől, már lelkiismereti kérdést csinál. És aztán még mi nők vagyunk a bonyolultak, mi?
- Márciusban 19 leszek... buktam egy évet - közlöm vele, bár már teljesen mindegy, nekem is elment ettől az egésztől a kedvem.
- Nem is kértem, hogy aztán állj az ablakom alá, vagy szöktess meg és vegyél feleségül, annyira mesevilágban már nem élek. Kedvellek. Igen, ez neked lehet semmiség, de nem szoktam embereket csak úgy kedvelni, szociális analfabéta vagyok, és sokszor már attól lever a víz, ha valaki hozzámér. Nem a jeleid miatt kértem, hanem azért, mert éreztem valamit, amit eddig még nem. De mindenesetre értékelendő, hogy lelkiismereti kérdést csinálsz belőle - azzal fogom magam, és visszaülök a helyemre. Mert én ettől még nem fogok lelépni, ha kínosnak érzi, neki kell menni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 10. 19:16 | Link



Hirtelen szikrát nem kapok, mikor Charlotte kifakad. Szemöldököm az egekbe csúszik én pedig csak értetlenül nézek rá. Most ez valóban akkor probléma? Nem értem a nőket… Kisebb hiszti kerekedik ki abból, hogy nem akarom megcsókolni. Csendben hallgatom az elmondottakat, továbbra is olyan tekintettel melyből sugárzik, hogy én ezt most k*rvára nem értem, majd mikor elhallgat és arrébb vonul csak megcsóválom a fejem. Lehet kéne valamit reagálnom, de amiket mondott, azokra nem nagyon tudok mit. Érezzem magam szarul azért, mert ő „szociális analfabéta” meg, hogy ő kedvel. Amit akartam és amit gondolok azt elmondtam, ennél több szót kár is erre fordítani, mivel csak ugyan azt tudnám ismételni. Egy nagyon sóhajtok, majd megvonom vállaimat is csak úgy magamnak. Charlotte elvonul én pedig mivel nem vágyom több hisztire, egy elúszok a medence széléhez, majd kinyomom magam és kiülök a szélére. Csendben meredek magam elé és élvezem a csendet. Közben azért kicsit jár az agyam, hogy most mit is kellene kezdenem a kialakult helyzettel, de tanácstalan vagyok. Nem tudok mit kezdeni a 18 éves kissé hisztis lányokkal. Úgy beszélt, mintha én bármiről is tehetnék… Pedig aztán ku**ára nem! A „hátmasszírozó” elhallgat és egy másik helyen megjelennek a vízből felbuggyanó bubik. Jakuzzi! Visszaereszkedem a vízbe és elúszok a megpillantott helyre. Igen, ez kell most nekem!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. szeptember 11. 11:56 | Link

Emir


Részemről, a színjáték jelenleg nagyobb, mint amennyire érzem ezt. Jó, tagadhatatlanul rosszul esik, hogy kosarat kaptam, de valószínűleg, erről bármelyik nőt megkérdezhetjük az utcán, ő is ugyanezt reagálná rá. Viszont semmi esetre sem olyasmi ez, ami miatt megállna számomra az élet, és be kellene zárkóznom a szobába, elhasználni jó pár csomag százas zsepit, és vívódni rajta hetekig. Gyanítom, bár ez volt az első alkalom, nem ez lesz az utolsó, és bárhogyan is nézzük, ez a felállás még mindig jobb, mint csak úgy eltűnni a semmibe, kérdések és válaszok nélkül, mert így ott van még a mi lett volna, ha. És hiába tudná megválaszolni az agyam értelmesebbik fele a kérdést, ott van az az aprócska rész, aki reménykedne, de felesleges.
Ahogy itt lennem is, mivel már az ujjaim is hártyásodnak, és gyanítom, már jóval sötétebb van odakint. Nem zavarom meg, esetleg ha épp feltűnik a mozgás, intek neki egyet, mert végtére is a büszkeségemen esett csorbán túl, nem adott semmi okot arra, hogy most haragudjak rá, vagy elkönyveljem bárminek is, hisz csak felnőtt... racionális gondolkodással, és attól, hogy vannak jó páran, akik tojnak a számokra, még nem muszáj mindenki másnak is. Tehát, most még duzzogok egy pár napig, - pusztán azért, mert imádom megélni ezeket a dolgokat - de tudom, ha legközelebb egymás útjába sodródunk, már nem lesz bennem tüske, vagy harag. Most sincs, nem tudok olyasmiért haragudni, amiért felesleges.
Felöltözök, és hazasétálok, bár ilyenkor már nem nagyon szeretek egyedül.


// köszönöm  Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Romée Nisa Yazel
INAKTÍV


poison ivy
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 71
Írta: 2019. szeptember 29. 22:52 | Link

Majdő

Mi sem viccesebb, mint amikor valaki olyannal érkezik az ember strandolni, akinek éppen gondok vannak az emésztésével és az úszkálás helyett a mosdóban őrzi a fülkét...belülről. Az ő szórakozását ez azonban nem ronthatja el, míg várják, hogy jobban legyen a pocak, Romée felvásárol mindenféle finomságot a büfénél és otthonosan berendezkedik az egyik napágyon.
Narancssárga, horgolt bikinit visel és a medence szélén üldögél, lábát a vízbe lógatja. Mindenízű kekszet ropogtat, amiben állatfigurák vannak és ha nem figyel, kiugrik a kezéből. Olyan ez, mint a csokibéka és a mindenízű drazsé keresztezése, pont a lánynak találták ki.
Mikor két kisfiú odaoldalaz mellé, természetesen az ő markukba is önt az állatkáiból, ám ezzel a mozdulattal az egyik dinó meglép, kiugrik a zacskóból, egyenesen bele a medencébe.
- Jaj! Rexi! Rexi beleesett a vízbe! - kétségbeesésében elkerekednek szemei. Felugrik, amitől még ő is meginog és majdnem hasast esik a medencébe Rexi mellé. Tehetetlenül áll a medence szélén, mintha tényleg valami nagy baj történt volna. Mintha minimum a gyereke, vagy a kutyája landolt volna a vízben.
- Valaki segítsen, megfullad szegény! - ajka széle lekonyul, ahogy a kiskutyás tekintetével körbepillant egy életmentő után kutatva.
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2019. szeptember 30. 22:04 | Link

Dina
Egy szombat délelőtt

Dinát hallgatom, közben bólintok egyet. Ő és a rombadöntés összefonódott, de ezt szoktuk meg tőle. Aztán rámkacsint, én pedig egy halovány mosolyt engedek meg magamnak.
- Hát ha tudnád, hogy mennyire rámfért már ez.. - Sóhajtok, majd úszok kicsit és jön a versenyes ötletem. Elhelyezkedem kényelmesen, majd újra bólintok, és számolok.
- Egy... Kettő... Három! - mondom hangosan, majd elrúgom magam a faltól. Elég jól úszok, így gyorsúszásban közelítem meg a szemben lévő falat. Időm sincs nézni, hogy hol járok, csak suhanok a vízben. Mikor a kezemmel megérzem a falat, felbukkanok a víz alól és az arcom megtörölve nézem Dinát.
- Hú, ez jó kör volt. Figyelj... kérdezhetek valamit? - Rápillantok, majd veszek egy nagy levegőt és elmondom.
- Tudod nemcsak a rengeteg különfeladatom miatt van ilyen szörnyű kedvem mostanában. Szakítottunk Bencével és eléggé kész vagyok. Ezért jött jól a kérdésed, hogy ráérek-e. Mostanában nem tudom, hogy kinek mondhatnám el ezeket a dolgokat. De fogalmam sincs, miért vagy kedves velem, hisz prefiként párszor agybajt kaptam tőled és simán rádhívtam kedvenc apunkat. Szóval induljunk tiszta lappal?
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2019. szeptember 30. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos


bastard
offline
RPG hsz: 268
Összes hsz: 393
Írta: 2020. április 25. 00:23 | Link

Niadra - a fürdő előtt ténferegve

Kelletlenül mozgatja át ujjait, immáron már csak egy biztonsági kötés fedi tenyerén éktelenkedő sebét. Vagy szándékos volt a hely, vagy egy piszok mázli, hogy nem ért olyan eret, ideget, amely miatt most csak azért kell aggódnia, mert a hosszas pihenés miatt el vannak gémberedve. Szüksége van a kezére, és bár ez a mágia világa, a gyógyulásnak is van folyamata, főleg, ha átszakad. Elégedett szusszanás, hogy a legapróbb ujj is akaratának hajlik meg, noha a tudat, amely ebbe és ide sorolta, még mindig nem nyugtatja. Most egyedül van, eleresztheti a kételyeket, a veszély érzetét, mert elég nagy árat adott egy csekélységért, mert így tulajdon. De sosem volt opció, hogy olyan legyen, amely miatt gödörbe kellene kerülnie. Elválik. Egyelőre ez egy piszkos és feszült játszma, de azóta csend. Ismét. Várakoznia kell, nyugodt, mint az állóvíz. Többnyire. Elengedi a kételyeit, mert a rohadt kíváncsiság.
Azonban, az élet ezen oldala az egyszerűség. Sétál, nézelődik, olyan idegen a nyugalom és az egész, szinte lúdbőrzik tőle. Kényelmes, sötét darabokban van, mintha el akarna veszni majd az éjszakában, pedig semmit sem tervez. Az előbb enni volt, mintha csak egy rendes ember lenne, rendes élettel. Csak hát, nem éppen. Sóhajtva húz elő egy cigarettát és gyújtja meg, már haladni is tovább, valamit kezdeni a nap hátralevő részével, hogy az idő teljen, mert mindig telik, nem sietteti ugyan, de a nyugalom lassú, míg a köd heves és napok is eltelnek, mire rájön, hogy nem két óra volt csupán. Lépne, de a telefonja pittyen egyet, elfelejti, hogy ebben a városban a térerő nem mindenhol él és ha igen is, nem egy pesti álom, de arra tökéletes, amire használja. Mordulva tűzi ajkai közé a szálat, mert a másik kéz még pihen és előbányássza zsebe mélyéről. Ez az egyszerű, földieknek fenntartott vonal, a nyilvános, amit mindenki ismerhet is, amelyet nem sajnál eldobni a tó mélyére, ha tovább kell állni. A másik bonyolultabb, csendesebb és védett attól, hogy megleljék, akik keresik. A mágia és a modern technika olykor annyira csodás...
Jelenleg azonban annyira nem. Csendben bámulja a kijelzőt, amelyre azok üzenetei érkeznek, akiket barangolása során megismert az éjszakában. Egyszerű emberek, csak a szórakozáshoz kellenek, nincsenek igények és lépcsők. Egy közeg, amely csak kellék, mint a bábú a színházban, de legalább viccesek. Van köztük olyan, aki a rossz felé nyúl és él benne, vannak olyanok, akik abban sem, csak szeretnek pörögni. Talán meg is van, estére mit csinál. Kikapcsol kicsit, ennyi meg bőven belefér. Csak veszett lassan tudja lepötyögni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Niadra
Tanár, Speciális karakter, Előkészítős tanár


Sarah Sawyer
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 61
Írta: 2020. május 17. 03:52 | Link


Minden újdonságot imád és számára a barlangfürdő is ilyen. Odettet kérdezte, hogy miért olyan nagy szám ez a hely és, amikor kiderült, hogy belülről milyen is, azonnal el akart jönni. Ez egyébként egy igen hosszú történet, hogyan is lett ő jóban a navinéssel, főleg azok után, hogy tulajdonképpen majdnem megölte. Amiről az ember nem tud, az nem fáj neki ugyebár. Pusztán egy megmentőt látott a nőben, semmi többet, így azon túl, hogy segít neki normális ruhákat találni – mert valljuk be, jelenleg borzalmas a választéka otthon -, néha találkoznak. A sebei azóta begyógyultak és már alig fáj néha valamije. Ez köszönhető a gyógyítók és persze Niadra közbenjárásának is, aki monitorozta az állapotát, hogy semmiképp se maradjon el kezelés vagy süljön el rosszul. Hát nem cuki?
Vállán egy táskával, melybe fürdőruháját, törölközőjét és papucsát rejtette, közelít a bejárat felé. Bámészkodva rója le a távolságot, aztán miközben egy cuki kutyusra terelődik a figyelme, amit a közelben sétáltat egy hasonlóan aranyos srác és összemosolyognak, nemes egyszerűséggel nekiütközik valakinek. Mondanom sem kell, hogy az ő apró termetéhez képest Ruben egy élő falnak tűnik, így ösztönösen hátrál egy lépést.
- Bocsánat, nem vettelek észre – ez a legrosszabb mondat, amit egy másfélszer akkora férfinak mondhatsz, miután nekimentél. Ettől függetlenül írisze őszintén csillan és ártatlanul pislog fel Rubenre. Ez se tart sokáig, mert tekintete lassan a kezében tartott kütyüre vándorol és láthatóan megragadja figyelmét. Hűűűű. Hát mi lehet az a világító csoda? És milyen sok dolog ugrál rajta! Nem volt még dolga mobiltelefonnal, így számára szinte már űrtechnológiának számít – még úgy is, hogy azzal sem találkozott eddigi élete során egyszer sem. Teljesen reflexszerűen lép oda a férfi mellé, hogy a képernyőt nézze, egyébként teljesen faragatlanul és illetlenül. – Mondd csak, hol szereztél ilyet és mit tud? Ezek mik? – halálos nyugalommal emeli meg kezét, hogy belenyúljon, hacsak meg nem akadályozzák. Ebben az esetben a messenger kamera funkcióját találja el ugyanis és ki tudja, mit lát meg ott. Ez attól is függ, milyen épp a beállítás. Hajjaj Ruben, ebbe csúnyán beletenyereltél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos


bastard
offline
RPG hsz: 268
Összes hsz: 393
Írta: 2020. május 19. 20:19 | Link

Niadra - a fürdő előtt ténferegve

Figyel a fenéket arra, hogy útban áll vagy sem, sosem azt nézi, erre pedig nincs olyan forgalom, amely miatt aggódnia kellene, nem fog kamion áthajtani rajta, mert ő épp megáll valahol és teszi, ami neki kényelmes. Ebből a szempontból igencsak kényelmes a város helyett ez a... valami, ami csak névben az előbbi jelzőt éli, gyakorlatilag neki semmit sem változott. De már nem veszi annyira a szívére, valahol vannak nagyobb „gondjai” annál, hogy épp hol lakik papíron, vagy ténylegesen, mintha ebben a tekintetben már lenyugodott volna, pedig még mindig tudna jobb helyet annál, ami van, csak nem jön szóba. Az, hogy el-elutazik a fővárosba, valamennyire kompenzálja azt, amely nyugalom – kinek mennyire, de most saját maga a téma – jellemzi a környéket, általánosságban. Mindig vannak kivételek, ebbe már bele is törődött, ahogy a véletlenekbe és a szélsőségekbe is. Most egyik sem fontos, csak a kilátások, amiket tartogatnak az üzenetek és mégis olyan egyszerűek, mint valami faék. Nem is kell több mára, átmozgatja megint az ujjait és írna vissza, amikor kamion helyett más ütközik neki. Egy pillanatra kibillenti az egyensúlyból, annyira, hogy lép egyet kelletlen, felpillantva a kijelzőről, de egyelőre semmit sem lát. De lejjebb..
- Mi a franc – bukik ki belőle automatikusan, zsigerből, amikor az alacsonyabb karcsú alakot szemléli. Nem tucat nő ez, annyi szent, de szavaira mégis felhorkan. - Vak vagy talán? - vagy félkegyelmű, de ezt már nem teszi hozzá. Hát egy ekkorának nem tűnik fel valaki, akkor ott gondok  vannak az emeleten. Még sincs ideje bámészkodni, mert aztán vált is, azonnal tapad a telefonra és bár annak tartalma nem államtitok, most épp valami romkocsmát tárgyalnak ki, mennyire menő meg minden, szóval olyat nem lát, de azért na. Szinte már vicsorog, ahogy a fogát szívja a dologra, kicsit el is húzza a kezét, de késő, a kamera bekapcsolódik. Na most már káromkodik.
- Faszt piszkálsz, de komolyan – csattan fel, ahogy bezárja gyors a kamerát, a messengert is, minden és villanó tekintettel néz rá. Mint valami ötéves... - Dobozban éltél eddig, hogy nem tudod, milyen egy telefon? - fúj egyet, kissé talán indulatosabb az eset óta, de oda sem neki. Azért nem most fog jótét lélek lenni. Még a végén a kisördögök a vállain a mélybe vetnék magukat. Végül, ujjai közé fogva, képernyővel felé felemelve megrázza kicsit a készüléket.
- Hello világ, ez egy mobil – vágja zsebre a dolgot, majd már gyújt is rá. Na, ez valami csodabogár, tuti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 503
Összes hsz: 1041
Írta: 2020. július 8. 06:18 | Link

Henrikem Love
Ruha

Szóval nincs több kviddics. Oké, jogos, hogy egy iskolai bajnokságon talán ne tanárok és egyéb iskolai alkalmazottak vetekedjenek egymással, csúnyán kiütve testvérpárokat a mérkőzés alatt, de ez akkor sem fair. Főleg azért, mert jelenleg a tény, hogy Henrikkel kviddicsezhetek volt az egyetlen olyan dolog, ami igazán fel tudott spannolni. Erre készültem már hetek óta, és lebeszéltem mindenkivel, hogy ha extrán odafigyelek, akkor rendben van. Szóval készültem az extra odafigyelésre, meg persze Henrikre és az ő felsőtestére, aztán egyszer csak derült égből jött a villámcsapás, hogy itt nem lesz semmi felsőtest vizit az öltözőben, mert nincs helyünk a kviddicsesek között. Szóval jogos, de mégis nagyon rosszkor jövő tény volt ez.
Mondhatjuk, hogy ha annyira akarom a dolgot, akkor miért nem megyek vissza mestertanoncnak, de valljuk be, Henrik akkor sem lenne ott, és a gurkóparámat még mindig csak ő tudja leküzdeni, még akkor is, ha csak a kispadon van. Másrészt pedig, láttam én Olívián az elszántságot, szóval saját magam vittem el a felszerelésemet és adtam át a lánynak, ami egyfajta békeajándék is volt. Nem mintha neki haragudnia kellene rám, de jobb a tiszta karma, ugyebár. Szóval vége.
- Furcsa lesz azért, nem együtt edzeni.
Pillantok át a másikra, ahogy a meleg vízbe csúsztatom a lábaimat. Maga a barlang hűvös, a benne található víz viszont kellemesen meleg, így télen is, nyáron is jó választás. Hogy nekünk milyen, az majd elválik, de nem akartam uncsi helyre menni vele, ha már egyszer rá tudtam venni, hogy tartsunk egy kétszemélyes búcsúbulit. Jó, hát nem mondhatjuk, hogy nem alaptalanul kétszemélyes, mert azért amióta rájöttem, hogy férfiból van, és láttam azokat az izmokat, elég sokszor felrémlik előttem a jelenet. Ketten az öltözőben. Óóó, ha én akkor szingli lettem volna! De most az vagyok, szóval kellőképp odatettem magam, hogy teljesen hétköznapinak tűnjek, de azért a kis női praktikákat bevetve vonzónak. És mivel jó kislány módjára a saját házibulimat józanul vészeltem át, így most úgy vélem, ha kicsit becsiccsentek, abban sincsen semmi.
- Talán el kellene kezdenünk köpkövezni. Nem nagyon hiszem, hogy lenne ellenfelünk. Vagy robbanó snapszli bajnokokká válni. A helyi nyuggerklub lealázása után pedig vár minket az országos döntő.
A hangomban enyhe lelkesedéssel beszélek, mert látom magam előtt, ahogy még Joli néninek is a nyála folyik attól a ténytől, hogy Henrik ott ül az asztalnál. Tuti sikerünk lenne.  
Utoljára módosította:Révay Lili Athalie, 2020. július 8. 07:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 1158
Írta: 2020. július 8. 15:03 | Link

Lili, a bajnokom
búcsúbuli | csobbanunk

Kissé vonakodva mondott igent a kviddicses búcsúbulira kettesben. Az öltözői beszélgetésük óta ott motoszkált agyának egy eldugott részében, hogy amennyiben az élet úgy hozza, Lilivel úgy tesznek, mintha járnának. De vajon milyen lehet vele lenni, akár csak pletyka szintjén is? Henrik mindig is óvta a magánéletét, amennyire csak lehetséges volt, így a sajtó csak hosszú hónapokkal az eljegyzés felbontása után értesült a "szomorú fejleményekről". Nyilván rémesen váratlan volt, miután élni sem hagyták őket.
Pillantása elkíséri a nőt, míg belecsúsztatja lábait a vízbe, majd ő is hasonlóképp tesz, bár ő ledobja nadrágját és pólóját is, hogy mindössze egy fürdőalsóban foglaljon helyet mellette.
- Vagy inkább furcsa lesz nem edzeni. Megszoktam már, hogy vegyülök a diákokkal - ami azt illeti, tanárként így is jóval több időt fog velük tölteni, mint amúgy sokszor akarna, de ez egészen más volt. Amikor csapatban kell dolgoznotok, egymásra vagytok utalva, akkor egészen más viszony jön létre, ott már nincs olyan, hogy tanár és diák. Ott társak vannak, akikkel együtt mentek a győzelemért. Biztos benne, hogy ettől függetlenül edzősködni, de legalábbis szurkolni visszatér majd, csak még azt nem tudja, milyen felállás várható az idényben.
- Igazán kecsegtetően hangzik, de a minap összefutottam Jolika nénivel és félek, hogy nem élném túl az összecsapást. Megölne a rajongásával - nevetve idézi fel, ahogy az idős hölgy - aki egyébként nem csupán a falu réme, de a nyugdíjas maffia méltán elismert vezére is - leszólította a boltban és a fiatal éveiről beszélt, majd egyáltalán nem burkoltan flörtölni kívánt. Ha fiatalabb lenne, Henrik biztos nem lenne most facér! Na hát attól mentse meg őt Merlin, hogy Jolikával összeszűrje a levet. - De esetleg kitúrhatjuk a kommentátorokat és szórakoztathatjuk frappáns dialógusainkkal a nagyérdeműt - nem kételkedik benne, hogy ahogyan a pályán, úgy a közvetítői székben is remek párost alkotnának. Meg talán máshol is. Félre ne értse senki, Henrik egy csodálatos ember és amióta nincs párja, vagy úgy szólván szerelme, azóta nem igen töltött... Szemérmetlenül időt női társaságban. És mondjon bárki bármit a barátságról, meg a csukott szemű, udvarias férfiakról, két év bizony két év. És Lili kimondottan gyönyörű teremtés, most pedig már szabad is. Szóval, ha esetleg úgy adódna, hogy kéne neki egy álbarát, talán már nem tiltakozna annyira, mint először.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 503
Összes hsz: 1041
Írta: 2020. július 8. 16:16 | Link

Henrikem Love

Próbálok, esküszöm, hogy én tényleg nagyon próbálok a vízre koncentrálni, és nem nyáladzva nézni Henriket, aki úgy nekivetkőzött, hogy mellette szinte szűzlánynak érzem magam, pedig aztán én se mondhatom, hogy hú de nagyon fel lennék öltözve. Viszont, ha hirtelen itt most nekiállnék nagyon vetkőzni, akkor lehet, hogy nagyon rosszul alakulna a dolog. De valljuk be, egy privát buli, ahol lekerül a ruházatod jó része egy pasival, akinek a felsőtestét látva kérted a segítségét egy kamujárásban, eléggé árulkodó. Nem, nem fogom leteperni - még, ugye Lili -, hanem csak élvezem a látványt, mert azért el-elelmélkedek azokon a kockákon és izmokon, miközben valahogy, teljesen véletlenül elkezdem kibontogatni a felsőmet.
~ Részeg voltam, hogy ennyire szorosra kötöttem? Basszus, de elszoktam a pasizástól! ~
Mióta is? Öt hónapja, de lassan hat vagyok egyedül, és valljuk be az utolsó hetekben tehettem bármit, fel se tűnt, szóval na, béna vagyok, és valljuk be, akaratlanul is feltör belőlem egy hálás sóhaj, amikor végre enged az anyag a szorításon. Na, akkor legyünk megint szexik. Szóval koncentrálva az arcára, mert hát szerencsére ott is van mit nézni, kuncogok egyet a gondolatra, hogy pont belefutott Jolikába.
- Őszinte részvétem. Emlékszem, Ricsit is próbálta felszedni, meg az apáimat. Azért képzelheted, hogy mennyire kellemetlen volt, amikor ott sétálok a két apámmal, akik nem melegek, de csak, hogy Jolika leszálljon róluk, egymás farzsebébe dugott kézzel álldogálnak.
Azt már nem teszem hozzá, amikor még egy gyors szájrapuszit is láttam, mert abba én se szeretnék belegondolni. Szeretem az apukáimat, és édesek voltak együtt, de valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy baráton kívül ők ketten mások is lehetnek.
- Szóval Ambrózy Henrik, szívesen dolgoznál velem a jövőben?
Még egy kacér kis kacsintást is megengedek, mielőtt kuncogva döntöm hátra a fejem. Jó, hát picit azért már hat ebben a melegben az a kis pezsgő, amit elkortyoltam, amíg Henrik vetkőzött. Pedig egy jó kis sztriptíz! Ne igyatok, nem éri meg. Lemaradtok életetek legszebb pillanatairól.
- Tetszene a gondolat, de ha ez nem is, akkor legalább a meccsekre kimehetnénk. Van bejárásom a kastélyba a színjátszók miatt. Bár vicces lenne, ha a tanárom lennél, és magáznom kellene téged.
Elképzelhetetlennek tartom, viszont jó átkötés arra, hogy kiemelve a lábaimat, felkeljek, és kigombolva a nadrágom lecsússzon a lábamon.
- Mit gondol, professzor úr, bár nem vagyok a diákja, de vegyülne velem a vízben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 1158
Írta: 2020. július 24. 14:22 | Link

Lili, a bajnokom
búcsúbuli | csobbanunk

Nem kerüli el figyelmét, hogy is kerülhetné, hogy Lili milyen gyönyörű. Formás idomok mindenütt, ahol csak kell, mindeközben viszont tökéletes alak, hosszú haj - amit egyébként kimondottan szeret -, kifinomult stílusérzék. Ahogy figyeli az ujjakat babrálni a felsővel, tőle teljesen szokatlan módon eszébe jut, hogy szívesen segítene megszabadulni tőle. Talán nem kellene. Viszont ez a látvány kellően inspiráló ahhoz, hogy azon nyomban a pezsgőért nyúljon és ahelyett, hogy egyéb pótcselekvésbe kezdene, kortyoljon inkább belőle.
- Jolika a tuti party-kra utazik. Nem is értem, hogy eshetett rám a választása, gondolj bele. Borzalmas hírnév, gyilkosság és fekete mágia... Talán a rossz fiúkat szereti? - töprengőn dörzsöli meg enyhén borostás állát, majd nemes egyszerűséggel felnevet. Végül is Ricsi sem épp a jó szamaritánus alkat, több kontra van a számláján, mint pro, de állítólag evolúciós probléma, hogy a nők inkább kétes egyéneket, semmint a rendes fickókat választják. Lehet, hogy Henriknek örülnie kéne. Főleg azért, mert ha rossz fiúnak számít, akkor lehet nyíltabban kéne megbámulnia azokat a telt kebleket, amik finoman pihennek mellette, csak hát ő nem olyan srác. Tudjátok. - Természetesen. Jó munkaerőnek tartalak - hamiskásan elmosolyodik, mert szavai finoman szólva is kétértelműek. Mire is gondol egészen pontosan? Olyan előfeltételezéseket tesz, amik talán nem igazak, vagy éppenséggel az eddigi tapasztalatokra épít? Hmm.
- Ki van zárva. Felmentelek a tanár-diák kapcsolat alól, ezennel hivatalosan is. Különben sem vagyok olyan öreg, hogy csókolommal köszönj - legyint egyet, majd figyelme az épp felálló Lilire összpontosul, aki úgy tolja le a nadrágját, mintha muszáj volna. A kecses lábak és az oldalról is remekül szemügyre vehető fenék pedig csak tovább ráncigálják orra előtt a mézes madzagot. Muszáj megnedvesítenie ajkait, mielőtt szóra nyithatná őket, elvégre megérne egy misét a mai nap.
- A vízben is - ő maga nem emelkedik ki újra, csak egy laza mozdulattal belecsúszik és várja, hogy a nő utána jöjjön. Az a helyzet, hogy némi alkohol hatása alatt nem tudja garantálni, hogy nem tesz valami meggondolatlanságot. Nyilván Lili engedélyével, de vajon Lili is akarná? Megvárja, hogy megmártózzon, majd hátat fordítva a medence szélének kikönyököl rá. Addig is, míg támaszkodik, nincs kedve kalandozni. - És mi a terved most, hogy vége a kviddics karrierünknek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 503
Összes hsz: 1041
Írta: 2020. július 24. 17:41 | Link

Henrikem Love

Amíg vázolja a hátterét annak, hogy milyen ember is ő, végre sikerül kioldanom a csomót, vagyis ezzel együtt jár az is, hogy nem nézek ki úgy, mint egy idióta, hanem szépen lassan visszatérhetek szexibe, kiváló. Azt hiszem a pezsgő és a magány kettőse kezd egy kicsit a fejembe szállni.
- A rossz fiúk izgalmasabbak, mit kezdene veled az ember, ha uncsi aktakukac lennél?
És nem, nincsenek szexi aktakukacok, nekem ne mondja senki. Az aktakukacok, aktakukacok és pont. Henrik azonban, oh anyám, ez a felsőtest azóta kísért, hogy először láttam, és akkor még egy hónapig kapcsolatban voltam, szóval, Henrik felsőtestéhez pont egy ilyen hírnév illeszkedik.
- Képzeld csak el, Joli néni felpattanna mögéd a motorra cuppanós bőrszerkóban, karján egy Henrik csaja tetkóval, és együtt száguldoznátok el a naplementébe, míg egy magányos szénaboglya átgördül az úton.
Mondjuk nem tudom, hogy egy ilyen férfinek miért nincs barátnője. Ki az a hülye, aki szabad és nem mozdul rá, hát könyörgöm! Túl azon, hogy a teste egy félistené, Henrik jártas a művészetekben, kultúrában, tanult, intellektuális partner, emellett sportos, és olyan tanok tudója, amit kevesen tudhatnak magukénak. Emellett kedves, előzékeny, nyílt és jó meglátásokkal rendelkező, jó korban lévő férfi. Gyakorlatilag egy genetikai főnyeremény, leszámítva ugyebár a szülőgyilkosságot, de hát én is ütöttem már el embert jogosítvány nélkül Vajda Ricsi kocsijával idegbetegen, amikor azt hittem, hogy terhes vagyok, ő meg éppen megcsal, szóval senki sem tökéletes. De ott is csak egy kar tört, itt sem menthetetlen a helyzet.
- MUNKAERŐNEK!
Hamisan felháborodva nevetem el magam a szóra. Még hogy munkaerőnek, hát felháborító. Hát mindjárt faképnél hagyom! Jó, azt nem, nyilván nem azért állok fel, de hát most komolyan.
- Én egyenlő partnerséget gondoltam felajánlani, erre... erre szavak sincsenek Ambrózy Henrik!
Még durcásan fel is húzom az orrom, de csak azért, hogy egy pillanattal később már mosolyogva csusszanjon le rólam a nadrág, felfedve ezzel Henrik előtt mindent, amit össze bírtam kaparni az évek során. Elégedetten nézve, ahogy megnyalja az ajkait, pillantok le rá.
- Na de tanár úr, a végén csak megköveteli azt, hogy csókoljak! Mit fog ehhez szólni Jolika!
Még ciccegek is egy kicsit, mintha elégedetlenkednék, de eszem ágában sincs, mert akarom. Nem, nem szeretném, akarom, hosszú volt ez a fél év, és tagadhatnánk, hogy nincs közöttünk semmi kémia, de a helyzet az, hogy nem, hogy semmi, hanem, hogy igazán erős, vibráló. Egyikünk se csinált hülyeséget, de most szabadok vagyunk, és így már megváltoztak a játékszabályok.
- Nos...
Egy kis hezitálásnyi idő alatt finoman beleereszkedem a vízbe, egész közel hozzá, háttal a medencének, megkapaszkodva, nem félek, csakhogy van itt egy apróság, amit eddig nem mondtam.
- ... tudom, hogy szörnyen klisés és nagyon vicces lesz egyszerre, de azt hiszem először megtanulok úszni, és csak utána veszek rá férfiakat arra, hogy medencézzenek velem.
Felpillantva rá láthatja rajtam, hogy komolyan mondtam, mert tényleg, valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megtanuljak, de nem ártana, nem? Most már azért ennyi idősen. Lábaimat a falhoz támasztom, és amikor úgy érzem, hogy nem aggódom, finoman felfekszem a vízre. Túl azon, hogy nem tudok úszni, szeretem a veszélyt, így ha beljebb sodródom, talán valakinek meg kell mentenie.
- Kezdhetnénk kettőnkkel valamit.
Vetem fel az ötletet, mintha éppen csak arról esne szó, hogy szeretem az epres teát, de a folytatás jogát meghagyom Henriknek. Nem akarom ráerőszakolni magam, ha ő nem így látja.
Utoljára módosította:Révay Lili Athalie, 2020. július 24. 17:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Niadra
Tanár, Speciális karakter, Előkészítős tanár


Sarah Sawyer
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 61
Írta: 2020. július 25. 19:56 | Link


Teljesen jogos lehetne a kérdés, hogy miért nem néz inkább a lába elé, mintsem idegen férfiakat lök fel vagy inkább pattan le róluk. Merthogy hiába tántorodik meg Ruben, azért még mindig nagyobb az ellenállása, tehát amikor ő a biztonság kedvéért hátrál egy lépést, a lány egyenesen megküzd azért a fránya egyensúlyáért.
- Nem kell gorombának lenned, egyszerűen mással voltam elfoglalva, ahogy láthatóan te is - teljesen ártatlanul válaszol, még vállát is megvonja, hangjából semmiféle felháborodás vagy leszidás nem hallik ki. Ez nem csak azért van, mert egyébként ő okozta a karamboljukat, hanem azért is, mert végtelenül türelmes és naiv, nem valószínű, hogy valaha is ráripakodna bárkire csak úgy. Nem kizárt, de előbb válik flegmatikussá, mintsem bunkóvá, a férfival ellentétben. - Különben is bocsánatot kértem, ennél többet nem tehetek - és milyen igaza van! Kár, hogy ez senkit sem vigasztal jelen helyzetben. Utólag kár azon sírni, mi lett volna, ha...
Meg hát mire odajutnának, hogy ezen vekengjenek, Niadra már rég a telefonnal van elfoglalva, amit ezidáig - gáz vagy sem - sohasem látott. Egyelőre az itteni varázsló szokásokkal próbál azonosulni, képtelen még a muglikkal is felzárkózni, ráadásul Odett sohasem mesélte neki, hogy ilyen különös szerkezeteket is használnak. - Hát biztos, hogy nagyobb dobozban, mint ez a tefelon vagy mi. Mondd csak, hol lehet ilyet szerezni és mit tud? - annak ellenére, hogy Ruben kimondottan ellenséges vele, nem veszi magára a dolgot, ugyanolyan érdeklődő és kíváncsian pislog a colosra. - Miért használnak varázslók mugli dolgokat? És miért működik? Hogyan? - ha még elöl lenne és nem rejtette volna el a férfi, bizonyára mutogatna és alaposan szemügyre venné. Hogyisne, életében nem hallott még a térerőről és a wifiről, a mobilnetről már nem is beszélve, neki ez még annál is érthetetlenebb, mint Zina esetében a hot dog volt. Azt legalább meg tudta tippelni, hogy micsoda - még ha rosszul is -, de ez a világító akármi teljesen kifog rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
Független varázsló, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos


bastard
offline
RPG hsz: 268
Összes hsz: 393
Írta: 2020. augusztus 24. 18:44 | Link

Niadra - a fürdő előtt ténferegve

Nem kell gorombának lennie. Ha ezzel és hasonló mondatokkal le lehetne kapcsolni, akkor mindenkinek, főleg a világnak egyszerű lenne, olyannyira, hogy kezesbáránynak is lehetne nevezni.
- Ez általában így szokott lenni – jegyzi meg egyszerűen, mégis, van vonásaiban olyan flegmatikus vonal, akinek az irónia a mindene, csendben azonban legalább bólint rá, hogy ja, így volt, mehetnek is tovább. De a nő nem úgy néz ki, mintha máris libbenne tovább, sőt mi több, ahelyett, hogy mondjuk a „szokásos” lesüti a szemét és már odébb is sétál eset áll fenn, annál könnyedebben marad és folytatja is, mintha most szent kötelessége lenne, hogy meggyőzze arról, hogy a bunkó fele miért és mennyire nem volt indokolt. Fel is nevet, röviden, de megteszi, mert valóban szórakoztató, ha már az előbb fújt egyet, most mulat.
- Igen, a bocsánatkérés mindent is megold – vigyorog egy sort, hogy micsoda bölccsel hozta össze az élet és persze mindig lehetne többet tenni, de elég indokolatlan lenne, ha csak ezt nézi. Ellenben, ahogy rákattan a telefon témára, arról már lehetne mesélni.
Igazából, ő állt rosszul a dologhoz, amit akkor se vall be, ha itt és most nyúzzák le a hátát, mert a vaskalapos mágusok nemigen látnak mobilt, se más mugli cuccot, ha rajtuk múlik. Úgy kerülik, mintha kolerát terjesztenének, mert amiben nincs mágia, az nekik nem létezik. Pedig de, csak nekik nem. Lehet ő is egy, aki felnőtt annak a burkában és most kiszabadulva meresztgeti a szemét.
- Komolyan én foglak erről felvilágosítani? – és komolyan. Nem apadnak el kérdései, csak jön és jön, ő meg szépen rágyújt és már vési fel a fejébe, hogy máskor jön és megy, nem hagy alkalmat ilyeneknek mert nem szamaritánus. A füstöt félrefújva pillant ismét rá, a kíváncsi tekintetre, amely szinte kéri, követeli a válaszokat. Sokba fog kerülni.
- Hát ezt egy mugli városban vettem, ott elég sok helyen kapni – hát most hogyan cirádázza tovább? Nem szokása magyarázni azokat a dolgokat, amik általánosak. Képes rá? Jó kérdés. Legalább kinéz valahogy az, akinek magyaráz. Plusz pont. – Telefon. Távolsági hívás, üzenet, fotókat készíteni és a csodás internet, sok más vacak – na, ha ezt nem vágja, akkor az internettel most robbantja fel. Hű, bele sem gondolt, hogy mit indít el ezzel. Szisszen egyet, némán káromkodva.
- Miért ne? Nem rosszak ezek, csak mert nem varázslók csinálták. Sokan vannak, sokat vagyok ott, kellett – von vállat, hogy ő neki ez teljesen megszokott már réges-rég óta. Még a kinyitható széria is megfordult ujjai között. – Várj, várj, várj, egyszerre egy, ha már itt maradtam – szusszan egyet, kezét feltartva. Hova siet. Mint valami gyerek, ennek gondolatára rázza ki a hideg. – Nem kéne működnie, de a rúnázással már igen – veszi elő megint és tartja elé, hogy nézze, addig is van ideje elszívni azt a nyamvadt bagót, kis szünet kell. Nem, ő nem jó „tanár”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa