A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=836256#post836256][b]Augustine René Meurice - 2021.08.28. 18:23[/b][/url]

Megkérdőjelezhető, hogy helyből vagy nekifutásból ekkora szemét-e és végiggondolta valaha is, hogy amit tesz, mit eredményez másokra nézve? Például az, hogy egy ügyes ki trükkel meglovasította Zalán féltve őrzött tollacskáját, amit azóta is égre-földre keres. Hallotta a pletykákat, nem lehetett elkerülni őket: a levitás tudja, hogy egy háztársa tette, mert a rellonos leányzó ennyit elköpött - maradjunk annyiban, hogy Augustine ezt a nézeteltérést is rendezte -, most már viszont elég idő telt el, hogy felkavarja az állóvizet. A tollat félvállra vetett hátizsákjának cipzárjára kötötte, méghozzá jól látható helyre és mit ad Merlin, ahogy a körlet felé tart, épp Zalán töpreng festményük előtt. Egy fikarcnyit sem esik kétségbe, vagy kezd izgulni, elvégre nincs mitől tartania, tudja jól, mit akar vagy fog mondani. Ha pedig Keserűnél kötne ki... Touché. Mintha nem töltene ott minden héten órákat, amikor meg akarja téríteni a házvezetője.
Odaérve nem is biccent Hollósinak, csak rántva egyet táskáján - hogy a toll figyelemfelkeltően lebbenjen meg rajta, kedves nagyon - a portré felé fordul és várja a rejtvényt. Ha őszinte akar lenni, elég gáz, hogy ilyesmire kell pazarolnia a drága idejét és, bár tudja a választ, mert nem túl nehéz a találós kérdés, mégis úgy tesz, mint aki eltöpreng rajta.
Hadd tegyek egy kis kitérőt: miért jó az neki, hogy összebalhézik egy újabb emberrel, aki újfent ki nem állhatja majd, netán féli? Ilyen nyíltan még egyetlen embert sem provokált, bár a szende navinés vagy Péntek igazán sokat mesélhetne megrázkódtatásairól. A többi áldozatot meg sem említem, mert még Augustine sem emlékszik mindegyikre. Mégis, mennyivel egyszerűbb ily módon távol maradni, erősnek lenni és lerázni magáról mindenkit, mint kedvesen kikerülni a válaszadást mindenféle tolakodó kérdésre. No meg, ha csak egy kis lehetősége is akad arra, hogy apja orra alá borsot törjön, megteszi: hadd tudja meg az öreg, hogy itt sem parancsolhat neki. Tekintetét gyanútlanul - ám alattomosan - Zalánra veti. - Tudod vagy hagyjalak gondolkodni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=836281#post836281][b]Augustine René Meurice - 2021.08.28. 23:59[/b][/url]

Unottan várja, hogy valami történjen, mikor feltűnik a színen prefektusuk, a legkisebb Somogyi is. Igazán kíváncsi lenne rá, mi alapján válogatnak be másodikos, meg harmadikos diákot erre a posztra, hisz még Augustine is könnyű szerrel eltapossa a kissrácot, nemhogy valami szilajabb felsőéves. Nem foglalkozna különösebben vele, csakhogy nem kerüli el figyelmét sem Zente, sem az, hogy tekintete megakadt a táskáján fityegő tollon. El kell fojtania mosolyát, ami igencsak nehéz, tekintettel arra, hogy lebukott.
- Csak nem szellemet láttál, Somogyi? - megvillan jeges, szinte már szürke tekintete, majd hagyja, hogy Zalán benyögje azt, ami először eszébe jut, mikor végre maga is rájön, mit lát. Hát igen, megfejtésnek igencsak gyenge, ellenben felismerésnek korántsem utolsó. A portré sértődött szavára gúnyos mosolyra húzódik ajka. - Lélegzet - tekintetét csupán egy apró pillanatra fordítja oldalra, aztán, mivel célzottan hozzá szólnak, nagy kegyesen leereszkedik a pisisek közé. Nem azt mondom, hogy nem szabad megszólítani, inkább úgy fogalmaznék, hogy amennyiben nem keresed magadnak a bajt, nem érdemes.
- Találtam - megvonja vállát, de annyira átlátszó, annyira egyértelmű, hogy hazudik... És amilyen pofátlan, még csak nem is titkolja. De most őszintén, hogyan bizonyítják rá? A rellonos lány úgysem mond semmit, ahhoz kellően eligazította, más szemtanú pedig nem akadt, így hát egy állítás áll szemben egy másikkal. Most tekintsünk el attól, hogy Augustine milyen hírben áll, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Fogadni mernék, hogy tudna olyan felháborodott alakítást nyújtani, mely nem hagy kétséget afelől, hogy bár minden eddigi őt ért vád vállalt és jogos volt, ez most abszolút alaptalan. Meg fogja izzasztani Zalánt. Na mi lesz, kölykök?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=837151#post837151][b]Augustine René Meurice - 2021.09.21. 19:07[/b][/url]

Rágózhatna idegesen, érezhetné magát kellemetlenül, de úgy tűnik, szeretné kiélvezni lebukásának minden pillanatát. Mi több, egy kicsit rá is segítene. Az elmúlt pár napban különben is túlságosan jól viselkedett, Keserű szinte hátradőlhetett a székében, miszerint jó munkát végzett, de… Ciccegnem kell. Esélytelen.
- És milyen jutalomra gondoltál Somogyi? Háziállatnak nézek én ki, hogy megsimogasd a fejem? Csak egyetlen okot adj – provokatívan vonja fel fél szemöldökét, bár utolsó mondatát nem fejezi be. Nyilvánvalóan valami olyan kemény dolog hangzana el, minthogy betöri az orrát, beveri a képét, helyben hagyja, meg a szokásos menőfiús dumák. A baj csupán csak annyi, hogy Augustine túlontúl magasról szarik az olyan, számára jelentéktelen titulusokra, mint a prefektusság, jószerével a tanárok is alig bírnak vele. A mugliknál már rég rásütötték volna, hogy SNI-s, netán feltűnési viszketegséggel küzd és ráférne egy pszichológus, akihez nem restek eljáratni.
Már épp belelovallná magát, hogy végre lesz egy kis akció, amikor Zalán veszi át a szót. Unottan, mintha csak szívességet tenne emeli rá pillantását – ez idő alatt Zente vehet egy mély levegőt és összeszedheti nem létező bátorságát -, hogy jól szórakozva hallgassa végig az ideges nyavalygást. – Azért ne szívd mellre a dolgot. Épp az imént láttam pár galambot repkedni, ha elég ügyes vagy, szerzel magadnak másikat – ha mindez nem lenne elég, pofátlanul idegesítő módon mosolyodik el, majd megrántja a vállán hanyagul lógó táska pántját. Addig örüljön a kis csicska, míg kedve nem szottyan újfent gyújtogatni, mert akkor aztán lesz nagy sírás-rívás.
- Bocs fiúk, de baromira untat ez a beszélgetés, viszont mivel úriember vagyok, beengedlek Titeket magam előtt a körletbe – még karjával mutatja is, mily nagyvonalú. Persze félhetnének attól, hogy egy csinos átokkal repítik fenékbe őket, ám mind jól tudják, hogy Augustine eszköztárában előbb szerepel fizikai erőszak, semmint pálcát rántson – ámde nem csak folyosói legenda, hogy ilyen esetben is remekül megállja a helyét. Hiába, a Durmstrangba nem Somogyik jártak, megedződik ott az ember fia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=837425#post837425][b]Augustine René Meurice - 2021.09.28. 19:43[/b][/url]

A pontosztás tényére ki sem kell nyitnia száját, elegendő csupán fél szemöldökét megemelnie és lesújtó pillantást vetnie Zentére. Merthogy az ajánlat nemes egyszerűséggel szót sem érdemel. Természetesen ezt Zalán is egyből felismeri, ám pechére a levitást kimondottan szórakoztatja, hogy feldühítheti az elsőst. Ami azt illeti, végre egyszer nem ő fog balhét kezdeményezni, így Keserű irodáját ha meg is kell látogatnia, gyorsan kiiszkolhat majd. Hollósi úgyis megteszi azt a szívességet, hogy leüli az ő büntetését is.
- Mit nem értesz Somogyi? Megtaláltam, megtetszett, az enyém. Bárki is hagyta el, már ha tényleg Hollósi volt az, legközelebb jobban vigyáz a cuccára - azt már nem teszi hozzá, hogy ugyan fel is dughatja magának a bagolytollát, olyan szinten hidegen hagyja mindez. Mégis, a megérzéseiben ritkán csalatkozik, így bár figyelmének tetemes részét Zentére irányítja, nem veszíti szem elől Zalánt sem, aki végzetes hibát követ el azzal, hogy perifériájában marad. Azt ugyan nem látja, hogy mit tátog a legkisebb klántagnak, nincs is szüksége ilyesmire, hiszen ahogy a varázsige elhangzik, azon nyomban lök egyet Zentén, remélhetőleg kellően nagyot ahhoz, hogy vagy seggre, vagy pofára essen. A táska magatehetetlenül - mint minden normális táska - zuhan a padló felé, s el is éri azt, így Zalánnak való igaz, van lehetősége rámarni, ám nem jut messzire, mert ahogy menekülne a zsákmánnyal, Augustine a szó szoros értelmében a pólója nyakánál csípi el és egy erős rántással húzza vissza, az a csoda, ha nem esik el a levitás és talpon marad.
- Halott ember vagy - ezzel pedig nem feltétlenül viccel, hiszen épp csak kiejti száján a szavakat és nyúl is a vézna elsős karjáért, amit egy hirtelen, kimondottan erős mozdulattal ránt hátra azzal a feltett szándékkal, hogy teketóriázás nélkül el is törje azt. Természetesen a pálcahasználó kezet választja, hadd fájjon és hadd legyen maradandó. Akár reccsen a csont, akár húzódik, szinte rögvest kirúgja alóla a lábát, hogy térdre rogyjon. Védekezni ugyan van esélye, de ha rosszul csinálja, homloka azonnal megcsókolja a padlót, mivel Augustine Zalán hajába markolva - és jól meg is tépve azt - erőteljesen a padlózatba veri fejét. A koponyája biztosan nem törik be, de ha az érkezést orral tompítja, a törés garantált. Plasztikai sebészet ingyen: senki sem mondhatja, hogy szűkmarkú lenne.
Bár fizikailag teljesen lefoglalja Zalán péppé verése, perifériájában lankadatlanul figyeli, mire készül a legifjabb Somogyi. Akár sportszerűtlenül készül átokra, akár segítségért rohan, a francia tudni fogja és mindenki megnyugodhat: ha nem most, később kamatostul visszaadja majd. A segítségkérést ellenben nem kívánja megakadályozni. Talán jobb is, ha valaki közbelép, ezt még ő sem tagadhatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=837877#post837877][b]Augustine René Meurice - 2021.10.08. 22:54[/b][/url]

Zente baba, nem vagy alkupozícióban. De persze miért is ismerné fel, hogy minden szava hiábavaló és küzdjön bármennyire is, végül nem akadályozhatja meg az elkerülhetetlent, miszerint verekedés törjön ki. Kései a bánat, ebugatta a gondolat: mire figyelmeztetően rákiáltana Zalánra, addigra a varázsige elhangzik és a türelméről egyébként sem híres francia pillanatok alatt határoz úgy, hogy jól esne neki verekedés helyett egy kellemes hangulatú verés. Hollósi minden létező eszközt a kezébe ad ehhez, hiszen nem egyszerűen pálcát rántva varázsigével támad, hanem még lopni is próbál tőle, ám jóval korábban kell felkelnie, ha Augustine-t akarja átverni.
A reccsenés szimfónia valódi zene füleinek, ám nem hagyja, hogy az elégedettség ezerarcú komfortja elárassza testét, hiszen szívére téve kezét pontosan jól tudja, hogy a koncert még csak most kezdődik. Ahogy a kezei között térdre hanyatló fiú csontja a padlónak koppan, már tudja, hogy nyert, ezen pedig még az sem változtathat, hogy Hollósi automatikus fordítja némiképp oldalra fejét, így a csattanás elkerüli orrát. Hiába minden, halántékának finom, vékony bőrrétege felhasad, s mikor felemelkedik, lassan, de jól láthatóan kezd szivárogni a vér a sebből. Nem kétséges, hogy Augustine itt nem állna meg, ám a hátára csimpaszkodó Somogyi megzavarja idilli tevékenységében. Nem azt mondom, hogy megakadályozza, inkább olyan, mint egy szemtelen légy, ami állandóan az ember ebédje felett repked. És hát, mint tudjuk, addig jár a korsó a kútra, ugyebár...
A Protego, bár elsőre jó ötletnek tűnik, létjogosultságát veszti, ugyanis a haját markoló kéz enged a szorításon, s pár hajszálon kívül többtől nem is szabadítja meg a koponyát. Zente viszont nagyon keményen küzdött azért, hogy a következő pillanatban Augustine felegyenesedjen és mindkét kezével a gyenge karokra markoljon, majd lerázva azokat megpördüljön tengelye körül és visszakézből orrba vágja - természetesen ököllel - a prefektust. Elképzelhető, hogy rosszul céloz és arcon, netán állon találja a másikat, ám egy lendületből érkező ütés, érje bárhol is az áldozatot, kellemetlen élmény. Ha el is találja, csonttörés nem valószínű, ellenben a sok-sok csillag és az éles fájdalom garantált. - Mondtam, hogy csak egy okot kell adnod Somogyi - keze kinyúl a fiúért, megragadja annak pólóját és közelebb rántja, szinte vicsorog és, hacsak Zente nem elég gyors, nem kerülheti el, hogy Augustine jobbja megismerkedjen gyomorszájával, s ezt a kapcsolatot túlságosan gyorsan mélyítse el mérhetetlen kínok között. Érik az a tanári segítség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=838289#post838289][b]Augustine René Meurice - 2021.10.18. 01:28[/b][/url]

Zalán elpáholása pusztán a szolid kezdet volt ahhoz képest, ami még a dologból kikerekedhet. Nem foglalkozik a sérülések súlyosságával, sem azzal, hogy egyre többen gyűlnek köréjük és hüledeznek, vagy épp izgatottan szurkolnak, ki ennek, ki annak. Az esélyek persze nem kiegyenlítettek, Augustine majdnem egy fejjel Zente fölé magasodik, s mind a kosárlabda, mind a verekedésben szerzett tapasztalata behozhatatlan előnyt biztosítanak a számára. Nem sokkal van jobb helyzetben Hollósi sem, aki fizikai hiányosságait eszével és varázserejével próbálja pótolni, egyébként ügyesen, hiszen remek helyzetfelismeréssel használ megfelelő bűbájokat. Egy párbajban bizonyosan megizzasztaná a franciát, ám sokat kell még arra várni, hogy a keze rendbe jöjjön és képes legyen ismét használni. Nem a mugliknál vannak, ám hiába minden, a törött csont, az törött csont. Sohasem lesz már ugyanolyan, mint annak idején.
Minden figyelmét a legifjabb Somogyi köti le, aki először arcának közepébe kapja az áldást, ez pedig tökéletesen elegendő ahhoz, hogy eleredjen orra vére. Augustine arcán gonosz vigyor jelenik meg, hisz hiába mondják, nem szép dolog a kisebbet bántani, azért jól esik. Pólójánál megragadva az aprócska, vékonyka testet hagyja, hogy egy ideig vergődjön, mígnem megemeli a textilnél fogva és úgy vágja gyomorszájon. Ez az a pont, amikor háta mögül felhangzik a kissé lestrapált Zalán kiáltása. - Mi van Hollósi, nem volt még elég? - nem kérdés, hogy készen áll-e visszatérni háztársai közül a szemtelenebbik csépelésére, ehhez azonban Zentétől kellett megszabadulnia.
Mintha valami nehezebb, izgágább rongybabát hurcibált volna, egyszerűen letette a talpára és egy erős, irányított lökéssel, bal lábfejét kitéve a levitás elé egyenesen Zalán irányába taszította teljes erőből. Elég, ha megbotlik és egy picit kótyagosabb, s máris kész a csőcselékből álló kupac. Szemében egyértelműen ég a láng: bármikor folytatja, amit elkezdett, s ehhez már különösebb ok sem kell. Azt ugyan nem tudja, a prefektus hová küldte végül azt a szerencsétlent, akinek segítséget kéne hoznia, de jobb, ha sietnek, mert hamarosan már csak a takarítókra lesz szükség. Közelebb lépdel, hogy lerántsa Zentét Zalánról, s egy gyors mozdulattal kirántsa a fiú kezéből pálcáját. Nem baj, ha meg is kell küzdenie vele, akkor valószínűleg szíves örömest üt teljes erőből a törött karra, hátha ez ad némi ösztönzést a pálcától való megszabadulást illetően. Ha megszerezte, a tőle megszokott lazasággal és magabiztossággal fordul körbe.
- Na, összetörjem? - a körülöttük állók közül néhányan rögtön visszafojtják lélegzetüket, míg mások suttogni kezdenek. Nincs egy olyan diák sem, aki egyértelműen kiállna a nem vagy az igen mellett. - Nem hallom, összetörjem? - egyértelmű, hogy itt már csak Keserű segíthet, különben Hollósi a csontjain kívül a pálcájától is meg fog szabadulni záros határidőn belül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=838772#post838772][b]Augustine René Meurice - 2021.11.01. 20:44[/b][/url]

Tán még ő maga sem tudja, meddig képes elmenni és hol az a határ, amit nem kellene átlépnie. Az, hogy félholtra verte Zalánt és Zentének is igencsak durván nekiesett, hirtelenjében semmit sem jelent. Az a folyamatos düh és harag, ami benne forrong – kiváltképp a testvérével való találkozás és tökéletességének árnyékában való létezés óta -, most már bírhatatlan. Nem is tudná megmondani, miért gyűlöli Somogyit vagy a kis barátját, miért lopta el a tollat és miért jelent olyan hatalmas örömet neki, hogy látja szenvedni a két fiút. S hogy vége lesz-e valaha is ennek, azt talán csak az a diák tudná megmondani, aki elrohant házvezetőjükért, aki még mindig sehol sincs. Augustine pedig egyre inkább nyeregben érzi magát, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a prefektust rongybabaként dobva félre útjából Hollósi pálcájáért nyúl. A makacs fadarab újra és újra felizzik kezei között, hisz mind tulajdonosa, mind újdonsült birtoklója iránt szeszéllyel és gőggel viseltet. Nem akar engedelmeskedni, de a francia nem is kíván varázsolni vele, ó dehogy, neki egészen más tervei vannak.
- Békén hagylak… Miután végeztem itt veletek – gonosz vicsorba fordulnak ajkai, s bár lendítené a pálcát, hogy a tömeg egyetértését, avagy ellenkezését figyelmen kívül hagyja, csakhogy ekkor olyasmi történik, amit még Mózes is megirigyelt volna annak idején. A tömeg szétválik, s megjelenik Keserű professzor, a mozdulatsor pedig megáll a levegőben, mi több, mielőtt a fiú leengedhetné kezeit, a pálca ki is reppen ujjai közül. Ugyan nem kétséges, hogy egy hevesebb pillanatában, megfeledkezve magáról pálcát rántana tanárára, ez nem most fog bekövetkezni. Mindkét kezét, immáron üresen vágja zsebre és pont ugyanolyan semmitmondó, flegma arckifejezéssel vizslatja a földön heverőket, mint Keserűt. Nem úgy tűnik, mintha foglalkozna tetteinek következményével.
- Zalán rám támadt a pálcájával. Mikor ezt nehezményeztem és rendezni próbáltam a konfliktust, igaz, kissé hevesen, Zente is nekem esett. Erősebb voltam, van ilyen – az a helyzet, hogy szavai egyszerre tükrözik a színtiszta igazat, s mégis ízig-vérig hazugok. S hogy bevigye az utolsó találatot, természetesen hozzáfűzi a történet kiindulópontját is. – Zalán, bár nem volt bizonyítéka, azzal gyanúsított, hogy elloptam a vacak tollát, amit egyébként a folyosón találtam. Mikor nem akartam visszaadni, úgy döntött pálcát ránt, tán nem tűröm ölbe tett kézzel – itt azért már van némi ferdítés a sztoriban, ám csak a toll eredetét illetően. Hogy mindez miért indokolná azt, hogy saját háztársait – vagy egyáltalán bárkit – így megverjen, arra persze nem derül fény, de mivel Keserű éppen elég balhé miatt varrta be Augustine-t, számára bizonyára nem lesz meglepő, hogy tárgyalási technikák bevetése helyett nyers erőhöz folyamodott a fiú. Még ha drasztikus is a végeredmény, kiszámítható. Hogy ez felmenti-e bármi alól a levitást, egyértelműen nemleges választ kell adnom, ám a tény, hogy életében talán először nem ő volt a kezdeményező, kellő meglepetést okozhat még Keserűnek is.