A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=818759#post818759][b]Süveges Lili - 2020.10.05. 18:26[/b][/url]

Polliban azt imádta a legjobban Lili, hogy mellette teljesen zavartalanul lehetett gyerek. Nem mintha egyébként olyan felnőttesen viselkedett volna máskor, kerülte ő a felelősséget, mint a leprát (amiről azt gondolta, hogy valami gombafajta lehet), de azért csak utolérték olyan nagylányos gondok, amikről pár éve még szó sem volt. És nővérkéje sem készítette fel ezekre, valószínűleg éppen azért, mert azt gondolta Liliről, hogy még túl kicsi.
De aztán az a csodálatos véletlen összesodorta az eridonos lánnyal, és nem is jöhetett volna jobbkor a társasága, hiszen Lilkó épp szerelmi bánattól sújtottan vergődött egyik napról a másikra. Különösen jól jött a vidám, gondtalan szórakozás, és ehhez jobb partnert nem is találhatott volna Pollinál.
És mivel nem érte be egyszeri dózissal, megismerkedésüktől fogva gyakran összefutottak, és most már odáig is eljutottak, sőt valamiért igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a dolognak, és Lili úgy izgult, mintha az utolsó szám hiányzott volna csak neki a bingón (erről csak azt tudta, hogy kiabálni kell, hogy bingó, és ez nagyon tetszett neki), hogy a főnixlányt vendégül lássa a szfinxek otthonában.
A nagyterem előtt sétált körbe-körbe, míg barátnője meg nem érkezett, aztán, bár szívesen belécsimpszkodott volna, és úgy kísérte volna fel az első emeletre, tudta, hogy Polli személyes terére kicsit jobban tekintettel kell lennie, mint az amúgy általában az emberekkel szemben meg szokott magának engedni, így csak körülötte szökellve, ugrálva, diákok közt átcsusszanva menetelt mellette. Közben csacsogtak, amiről épp eszükbe jutott, és minél közelebb kerültek a Levitához, annál inkább a házra terelődött a szó.
Polli kissé csalódottnak hangzó kérdését hallva a szőke elnevette magát.
- Azért elég nagy a jövés-menés, legtöbbször épp olyankor szoktam az ajtóhoz érni, mikor kinyitják valamelyik oldalról. Olyankor ugye nem nagyon kell gondolkodnom, csak sietnem.
Jót kuncog leleményességén, és külön vállon is veregeti magát ezért, mert mikor először jutott be így, úgy okoskodott, hogy azért kell némi gógyi ahhoz, hogy ne álljon meg, és várja ki, míg az átjáró újra lezárul, amikor ha van egy kis esze - UGYE -, simán be is mehet, míg tud.
- De ha netán egyszer kint rekedek.. - elmerengett egy kicsit, majd megrántotta a vállát - ..akkor sincs baj. Majd bekéreckedek máshová.
Sejtelmes kis mosoly suhant át orcáján. Tényleg, már elég rég járt a sárgáknál, Layla biztos szívesen pizsipartizna újra. Bár a legutóbb eléggé zavarba sikerült hoznia, azért talán nem annyira, hogy többé ne engedje be a szobájába.
A szöszke egyszercsak megtorpant, és Polli felé fordult, majd színpadias mozdulattal (illetve többel is; nagyon túlspilázta) egy nagyobb festményre terelte a lány figyelmét, melyen egy szfinx ült magasztos nyugalomban. Ha létezik ilyen egyáltalán, ez a lény bizonyára képes rá.
- Íme! És szerencsére csukva van, szóval ki is próbálhatod magad, elég levitás vagy-e, hogy bejuss - vigyorgott. Örült, hogy Pollira háríthatta a feladatot ily módon, mert tartott tőle, hogy ő felsülne, az meg milyen ciki már!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=818906#post818906][b]Süveges Lili - 2020.10.07. 16:26[/b][/url]

Már épp azon volt Lilkó, hogy megválaszolja barátnéja kérdését, mikor hirtelen félbeszakította gondolatainak folyamát az eridonos teóriája. Nem mintha olyan nehéz lett volna a szőkét kizökkenteni bármely elmélkedéséből, de itt különösen könnyen sikerült, elvégre még csak nem is tudta, mit tanít a házvezetője - és egyúttal sikerült nem felírnia képzeletben, hogy emiatt később szégyellje el magát -, ráadásul amivel Polli előállt, az különösen izgalmas ötlet volt.
- Hűűűű! Tényleg, van olyan, hogy flóra. De az nem vaj? Vagy margarin?
Nem volt teljesen biztos semmiben, csak abban, hogy nem biztos semmiben sem. Mindenesetre hallott már ilyesmit, és ha beugrik neki a fauna is, akkor bizony napszemüveget is ölthet, és hátradőlhet, ő már mindent tud, ami tudható.
Azt viszont értette, hogy Zorró, bizonyára arra célozgatott Polli, hogy a táncoló virágok lehetnek Flóribá' végyjegyei. És akkor amerre jár, és igazságot oszt, ott hátrahagyja a zenére rokizó kis növénykéit.
- Tud szigorúskodni is, de általában rém cuki. És helyes is.. legalábbis a felsőéves lányok azt mondták - tette hozzá kicsit pironkodva, miközben ösztönösen megvakarta a homlokát, attól tartva, hogy van ott valami. Pedig már kapisgálta, hogy Polli nem azért bámul mindenhova, csak a szemébe nem, mert esetleg attól tart, hogy ő lenne a mitologikus medúza, aki kővé dermeszti azt, akivel szemezni támadna kedve.
- Feltéve, hogy jön, vagy megy valaki - bólintott Lili, ahogy továbbálltak. - Ha épp nyitott állapotban van, úgy szerintem nem tudja megakadályozni, hogy bárki illetéktelenül besétáljon, de nem szokott sokáig úgy maradni, szóval sietni kell.
Avagy, ahogy az végül be is igazolódott, miután a helyszínre értek, ki kell találjanak egy fejtörőt, találos kérdést, vagy valami más módon tudásukat bizonyítaniuk. Polleszka mindenesetre nagyon be volt zsongva, már készült lélekben meg testben is a gyors beugrásra a portrélyokon.
Valószínűleg csak véletlen volt, hogy a szfinx épp Pollira nézett, de az is lehet, hogy Lilit már felismerte. Mindenestre feltette kérdését, látszólag egyenesen a kis eridonosnak címezve azt. Emiatt Lili néhány pillanatig olyan fejet vághatott, mint aki okos, és tudja a választ, de persze lövése se volt róla. Pedig...
- Ismerősen hangzik. Mintha már kérdezte volna ezt - morfondírozott el, és elkezdte ujjaival számolgatni a lábakat, és alig hallgatóan, csak az artikulációja melléktermékeként ki is mondta a feladványban szereplő napszakokat.
- A logikát követve éjszaka szerintem másfél lábon ugrál.. vaaagy.. izé - elővette mindkét pracliját a matekhoz - Négyből kettő az kettő, meg egy az három.. háromból kettő az egy, meg egy az kettő... szóval lehet egy is, meg kettő is a válasz.
A szfinxre nézett, aki mintha direkt még jobban elfordult volna tőlük erre, és olyan arcot vágott, mint aki nagyon próbál egy érzelmet leplezni.
- Szerintem túlgondoltam - állapította meg Lili, miután megrángatva kicsit a keretet az ajtó még mindig zárva volt előttük.
- Lehet, hogy valami személyre kell gondolni, nem is a számok a fontosak. Ki szokott reggel mászni? Aki aztán feláll, de estére növeszt egy újabb lábat? Óóó, vagy.. fúj. De nem hiszem, hogy a szfinx arra utalna, hogy a harmadik lába az.. tudod, olyan "fiú-láb".
Nem volt biztos benne, hogy Polli érti, miről beszél neki, de abban már inkább, hogy a bölgy szfinx nem adna fel nekik ilyen feladványt. Biztosan csak túlgondolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=819029#post819029][b]Süveges Lili - 2020.10.09. 21:26[/b][/url]

Lili, bár nagyon leleményes volt, mégsem rendelkezett az összes válasszal. Sőt, igazából melyekkel rendelkezett, azok sem feltétlenül voltak jók. A vaj és margarin kérdését viszont pont nem tudta volna megtippelni.
- Az egyik keményebb, mint a másik, amelyik meg lágyabb.
Még a vállát is megrántotta, ezen apró, de lényeges különbségen kívül nem tudott többet hozzáfűzni. Persze, az ízük is különbözött, ha nagyon odafigyelt rá az ember, de Lili mindig csak annak az ízével törődött, amelyiket épp fogyasztotta, és még nem jutott eszébe közben elmerengeni, hogy milyen a másik, amelyik épp nincs a szájában.
Végülis sikerült megegyezniük abban, hogy Flóri bá' cuki, de Polli kérdését Lili már inkább költőinek tekintette, mert hát természetesen volt elég fiú a suliban, korban a diáklányokhoz jobban passzoló, de hát a többségnek az kell inkább mindig, amit, illetve jelen esetben, akit nem kaphatott meg. A tanár bácsiknál és néniknél pedig kevésbé elérhető célpontot vágyaiknak keresve se találhattak volna.
A két lánynak azonban jelenleg sokkal egyszerűbb vágyaik voltak, szerettek volna bejutni a Levita házba. És bár ez könnyű feladatnak tűnhetett, a nem túl barátkozós kedvű szfinx megnehezítette a dolgukat. Polli hiába próbált belőle bármit kisajtolni, még csak annyi reakciót sem sikerült kicsikarni belőle, amiből azt leszűrhették volna, hogy teljesen rossz nyomon járnak.
- A kérdés az lehet, hogy ki az, aki reggel négy lábon mászkál, délben kettőn, este hármon - felelte Lili.
Eddig világos volt, csak furcsa volt a megfogalmazás. Elvégre ha egyszer reggel még négy lába van, azokkal miért mászik? Talán részeg? De az lehet a nap bármelyik részében, legalábbis úgy tudta. Ő még nem próbált az lenni, de úgy sejtette, bármikor lehet.
- Hát ha nem perverz a szfinx, akkor a harmadik láb lehet egy bot is. Az öreg bácsik szoktak bottal járkálni, bár nem csak este. Vaagy a vakok! Ők is bottal járnak. Bár ők végképp nem csak este, mert nekik mindig az van. Nem is ismerek vak embert. Mondjuk öreget se, olyat, aki csak este öreg.
Lilinek csak úgy pattogtak ki a fejéből a gondolatok, épp csak bele nem skerült gondolnia abba, hogy mit is beszél. Ellenben a szfinxnek feltűnt, és bár pókerarcot próbált nyilván vágni, rámeredt Lilire, mintha az rátapintott volna a lényegre, de utána újra elkezdett valamit tanulmányozni a festett hátterében.
Lili felnevetett Polli megjegyzésére.
- Lehet, hogy te vagy a megoldás!
Ránézett a szfinxre, de az nem reagált.