A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=669401#post669401][b]Fellegi L. Milán - 2017.03.22. 15:41[/b][/url]

Azon meggyőződése, miszerint minimum a bolondokházába került, egyre inkább csak megerősödött az elmúlt napokban. Az ember azt hinné, hogy egy idő után majd adaptálódik a környezethez, ekkor pedig már nem fognak meglepetést jelenteni a fiatalkorú kismamák, a magatartásproblémákkal küszködő félárvák vagy az elkényeztetett gazdag gyerekek. Elvégre hé, ez a Bagolykő! Éppen ezért talán már annak is a legegyszerűbb délutáni rutinhoz kellene tartoznia, hogy az ember könyvét egy jól(?) irányzott bűbájjal felgyújtják a kezében, miközben ártatlanul csak a klubhelyiségébe szeretne bejutni. Tartozik is, Milán pedig megrökönyödéssel szemléli a közelgő katasztrófát, hiszen a bármiféle odafigyelés nélkül hadonászó Eridonos már messziről is relatíve látványos jelenség, nem hogy közelről.
Mondhatnánk, hogy felkészületlenül éri a dolog, de minden bizonnyal csak azért van még haj a fején, mert egy nyugodt, ám gyors mozdulattal az arca elé kapja a könyvet amikor a lánynak - csodák csodájára - sikerül a bűbája, és mint a Jóisten haragja készül lesújtani Milán pofijára.
- Finite Incantatem! - ejti ki a varázsigét finoman, miközben a könyvet a kezéből a folyosó hideg kövére ejti, ezzel elkerülve, hogy lepörkölődjenek az ujjai. Miután a könyvet marcangoló lángok eloszlanak, felveszi az időközben fekete színt öltött Bájitaltan kötetet, majd még halkan elmormol egy Reparo-t, minek következtében újra régi pompájában tündököl.
Csak ezután veszi a fáradságot, hogy végre szemügyre vegye a vele szemben álló leányzót is, az egzotikus hajszínt látva pedig egy pillanatra még az elítélő arckifejezése is csodálkozásba csap át. De csak egy pillanatra, utána visszaül az arcára, miközben  szóra nyitja a száját.
- Ha szabad érdeklődnöm... Te normális vagy?! - kérdezi szemrehányóan, miközben a válláról leporol egy-két égett papírdarabkát.
- Meg is ölhettél volna - teszi még hozzá, habár a hangja mostanra már nyugodt, nem kifejezetten érzelmes, inkább csak informáló jellegű. Elvégre jobb ha a lány is tudja, mennyire iszonyatosan felelőtlenül viselkedett. Nem azt tanítják meg az első napon amikor az ember pálcát fog a kezében, hogy nem hadonászunk vele össze-vissza, odafigyelés nélkül? Ez nem atomfizika, még egy Eridonosnak is meg kell értenie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=669811#post669811][b]Fellegi L. Milán - 2017.03.24. 12:10[/b][/url]

És nevet. Legszívesebben Milán is elnevetné magát, annyira abszurd az egész helyzet. És egyre csak abszurdabb lesz, amikor megpillantja a lány prefektusi jelvényét. Komoly, hogy így néz ki ebben az iskolában egy felelős pozíciót viselő személy? Tényleg meg kell innen menekülnie valahogy, mielőtt még késő lesz. A lány persze normálisnak tartja magát, minő meglepetés. Önkéntelen grimaszt vesz fel az arca, miközben a lány a helyzet pozitív vonatkozásait kezdi el taglalni - mintha ugyan lennének neki. Bár most, hogy így belegondol... Tekintete újra a lány jelvényére téved, miközben az Eridonos éppen azt fejtegeti, hogy miként tervezi őt kiengesztelni egy süteménnyel, ami ugyan egész megfontolandó ajánlat lehetne, mivel imádja a hasát, de neki most ennél jobb alternatívája akadt.
- Sajnálom, nem vagyok "Az élet szivárványpónik sokasága" - elméletek híve. Navine vagy Eridon? - érdeklődik kissé csípősen, elvégre hogy nem Levitás vagy Rellonos a leányzó, az már most tuti. Levitás már csak azért sem lehet, mert akkor már látta volna korábban. Rellonos pedig... Hát, elég csak ránézni.
- Nem vagyok éhes... - ez persze nagyobb hazugság nem is lehetne, retorikailag azonban szükség van rá a mondandójában, így aztán mégiscsak elsüti. Vagyis hát, pont hogy nem süti és nem is cukorka... Nade félre a rossz viccekkel! Kissé ráncolja a szemöldökeit, láthatóan éppen ezer és egy fogaskerék zakatol a fejében, miközben azon gondolkodik, előálljon-e a farbával a lánynak, vagy inkább hagyja a fenébe az egészet. Majdnem arra jut, hogy ez túl kockázatos... De aztán rájön, hogy azzal sem veszíthet sokat, hogyha kirúgják. Hogy fog Nóri hisztizni, mikor kiderül, hogy Milánt már azelőtt kitették innen, mielőtt ő megérkezett volna! Persze valójában esze ágában sincs kirúgatni magát, de csak kedves testvére felháborodott arckifejezéséért simán megtenné.
- ... viszont ha tényleg jóvá szeretnéd tenni, lenne itt valami más. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=670508#post670508][b]Fellegi L. Milán - 2017.03.26. 21:36[/b][/url]

Fanni szerencséje az, hogy Milán többnyire már nem nagyon figyel a mondandójára, mikor a pónikat, egyszarvúkat és pegazusokat kezdi fejtegetni. Ha az agya nem éppen a saját kis elképzelésein és tervén mélázna éppen, akkor valószínűleg elég csúnya megrökönyödést váltana ki belőle a lány mondandója. Így azonban szerencsére csak nagyon felszínesen jut el az agyáig az Eridonos okfejtése, ez pedig mindkettőjük számára üdvös.
A lány szavainak hitelességében egy pillanatig sem kételkedik, elvégre a heves bizonygatás, amellyel a prefektus igyekszik tudtára adni, hogy mennnnyire nagyon Eridonos, valóban tökéletesen Eridonos jellemre vall. Ezen mosolyog is magában egy jót, ám arca felett hamar átveszi az uralmat egy afféle szkeptikus "Ez most komoly?" pillantás.
- Mert az egyáltalán nem árult el, hogy a Levita klubhelyiségbe igyekszem, right? - a lány láthatóan nem igazán analizálta túl a helyzetet, az már igaz. Ettől függetlenül persze a következtetése helyes, még ha nem is az evidensebbik tényezőből szűrte le azt.
Éppen csak elkapja a lány mondatát, mert már éppen tervezgetné a maga kis ördögi elmeszüleményét tovább, amikor is kissé zavartan kapja fel a tekintetét, mint akit éppen most kaptak rajta valamin.
- Hát persze, de ez nálam az alapbeállítás. Olyan, mintha azt mondanád, kék az ég - mondja, közben pedig egy csintalan, féloldalas mosoly kúszik az arcára.
A lány elkerekedett szemei kissé már-már ijesztő hatást keltenek a fiú számára. Nincsen hozzászokva, hogy ennyire kiüljenek beszélgetőpartnere arcára az érzelmek, és nem is nagyon tud mit kezdeni velük.
- Be kell jutnom a bájitaltan szobába valamelyik este, anélkül, hogy elkapnának. De ha eleve azzal megyek, akinek el kellene kapnia, a probléma meg is oldotta önmagát... - néz a lányra, remélve, hogy nem kell tovább magyaráznia. Elég egyértelmű, hogy mit szeretne.
- Ha eljössz velem, én hívlak meg arra a sütire. - Ennyit simán megér neki, akár többet is, de erről már a lánynak nem kell tudnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=672100#post672100][b]Fellegi L. Milán - 2017.04.02. 21:57[/b][/url]

Ha Milánnak kicsit több érzéke volna a nőkhöz (vagy az érzelmekkel rendelkező emberekhez úgy összességében), talán megértené, hogy Fanni zavarában vigyorog annyit. Mivel azonban ez nincsen így, sokkal prózaibb indokot csatol a gesztushoz, ez viszont nem igazán feltételez túl sok jót a lányról, így inkább nem is nagyon emlegetném. Honnan is tudhatná szegény, hogy pontosan azért tűnik hülyének, mert annyit vigyorog, nem pedig fordítva, ahogy azt ő reméli... De a legjobbakkal is megesik, Milánnak pedig pár perc múlva ez már nem is számít annyira. Sokkal fontosabb közös küldetésük van nekik annál.
Ugyan sok a körítés a lényeg mellé, így Milán a mondandó nagy részét nem igazán emészti meg - vagy figyel rá egyáltalán - a lényeg azonban átjön, mint mindig.
- Remek! - vágja rá, miközben egy elégedett vigyor jelenik meg az arcán. Talán az első igazi, őszinte teliszájas vigyorgása, mióta ebben az iskolának nevezett pokolban van. Hihetetlen, de ezt is megértük!
Persze a lány továbbra sem igazán a fontos részeket ragadja meg, és esze ágában sincs megkérdezni vagy ne adj' Isten megkérdőjelezni a fiú szándékait. Helyette inkább a leglényegtelenebb szempontra koncentrál - a sütire. Milánt pedig őszintén lenyűgözi, hogy ennyire kevéssé racionális lények is túlélik ezen a bolygón valahogy.
- Milán - viszonozza a bemutatkozást, és nyújtaná is a kezét a lánynak naiv módon, nade minek! Gumibogyószörp-kisasszonyéknál a sima kézfogás nem dívik, de nem ám! Nyilván szegény lány imidzse pillanatok alatt törne millió darabra és hullana a porba, hogyha csak egyszer is az elvártnak megfelelően viselkedne. Milán gyanakodva méregeti a pacsira tartott kezet, mintha minimum attól tartana, hogy egy láthatatlanná tevő bűbájjal ellátott kézigránátot tartogat neki a lány, ők pedig mindketten levegőbe fognak repülni, amint megérinti a lány tenyerét. Végül is ha azt vesszük, mennyire utál idegenekkel fizikai kontaktust kialakítani, talán nem is tévedünk olyan nagyot. Ha a drámai megfogalmazás mellett döntünk, elmondható, hogy Milán egy része némán sikítva elhalálozik, miközben lenyom egy pacsit a lánynak. Valójában azonban csak abban reménykedik szüntelenül, hogy Fanni végre lenyugszik egy kicsit, lassan ugyanis őszintén kezdi elérni a határt, amikor Milán kénytelen lesz menekülőre fogni.
- Ugyan, ezt a kört már lefutottuk akkor, mikor felgyújtottad a könyvem - jegyzi meg epésen, habár egyáltalán nem bántó szándékkal.