BK Fórum - A szfinx portréja előtt

A felfordulásban, kitérő Cath-hez és Evenához

Az első pillanatban azt hittem, hogy csak valami ostoba tréfa hangja ez, ám, ahogy egy pillanattal később megindult az iskola, már tudom, hogy nem. Nem indultam el azonnal, előbb a legszükségesebbeket a hátizsákomba pakoltam, valamint kiadtam az instrukciókat az alsóbb éves gyakorlaton lévőknek érkezők esetén. Küldtem egy-egy baglyot Adriannel és Emeraldnak is, hogy ha tudnak, jöjjenek segíteni, mert baj van. Minden segítő és hozzáértő kézre nagy szükségünk van ilyen áldatlan állapotban. Remélem, hogy a tényleges gyógyítók is visszaérnek hamarosan, hiszen én csak a sokadik helyettes vagyok itt. Mire odaérek, addigra már szép tömeg érkezett meg a Levita bejáratához, és meg is van az első sérült, aki mellett legalább ismerős arcot pillantok meg.
- Hope!
A lány nagyon remélem, hogy tényleg segíteni van a fiú mellett, és nem ő okozta a sérüléseit, mert akkor ellátom én is a baját, függetlenül attól, hogy nő, a húgom, és az anyja azt mondta, jogom van hatalmat formálni mindkettejük felett. Letérdelek a sérült mellé, és mivel eszméleténél van, a sérülése pedig enyhe azokhoz képest, akik bent vannak, a húgomra fordítom a tekintetem.
- Vidd el őt a gyengélkedőre és utána gyere vissza segíteni, rendben?
A válasza után pedig le is zárom a kommunikációt vele, és felkelve inkább az irányítás központi alakja felé veszem az irányt, így pillantom meg a nőt, akinek viharos távozásával némiképp megváltozott a napi rutinom. Nem tudtam, hogy visszatért, de örülök neki.
- Noxen kisasszony, örülök, hogy látom. Ha ennek itt vége, beszélnünk kellene.
Történt pár változás az elmúlt hetekben, mint például a szolgálati lakása kiadása, és nem tudom, hogy tud-e róla, illetve a holmija ideiglenes elszállásolása a polgármester lakhelyén. Viszont most nem ez az elsődleges problémánk. A tömeg zúgolódása viszont túl hangos, és így nehéz lesz összpontosítani, éppen ezért mágikusan felerősített hangommal először füttyentek, ez általában olyan, ami váratlanul éri az embereket.
- Kölykök!
Ennél kedvesebb most sajna nem futja tőlem.
- Aki segíteni akar a sérülteknél, az Dr. Noxent kövesse, aki a védővarázslatokban jártas, az Selwyn professzort, aki bámészkodni akar, az pedig engem, mert régen átkoztam már meg embereket. Köszönöm!
Mondjuk ezek után az is biztos, hogy csökken a gyengélkedő látogatottsága, de ez már mellékes. A hangom visszahalkítva pillantok a közelünkben állókra, hogy döntsenek, mit tennének inkább.