[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=329047#post329047][b]Aileen Aurora - 2014.07.02. 18:48[/b][/url]
Mostanában egyre többször érzem magam cefetül, és ilyen alkalmakkor nehezen tűröm meg magam mellett az embereket. Sem Alex, sem Runa nem tud segíteni rajtam, az aggódó vagy éppen sajnáló tekintetüket pedig nem bírom elviselni, így hát ilyenkor mindig a titkos búvóhelyemre megyek, ahol általában néhány perc, esetleg óra múlva el is tűnik a rosszullét. Ma azonban sikeresen elaludtam, és csak alig pár perce eszméltem fel. Mivel semmi kedvem okot adni egy prefinek sem, hogy hazudozáson kapjon - márpedig, ha találkozom eggyel, a csillagokat is lekamuzom az égről, csak ne vonjon le pontot és ne büntessen meg, anélkül is van épp elég bajom, hogy büntetőmunkára küldenének -, úgy osonok, mint egy ninja. Bár valószínűleg, ha Misi látna, a földön feküdne a röhögéstől, de hát én nem is vagyok képzett éjszakai lopakodó, mint ő.
Éppen odaérek a szfinxhez, és kérném tőle, hogy tegye fel a kérdést, de még a gondolataimat sem tudom összeszedni, mert lépteket hallok magam mögül. Sajnos a bejáratot elzáró lénynek néha igencsak fogós feladványai vannak, és, ha most is ilyesmivel áll elő, nem fogok tudni olyan gyorsan beslisszolni a klubhelyiségbe, mint szeretnék, így hát inkább elrejtőzöm egy - a közelben álló - páncél mögé, mert alkalmas rejtekhelynek tűnik, de ami meglepetésemre már foglalt.
Az ott megbújó fiú szintén levitásnak tűnik, akárcsak én, és nagyon fiatalnak is, hozzám képest legalábbis. Elsős, maximum másodikos lehet, és talán eltévedt az órák után, ami ebben a kastélyban néha még a rutinosabb bentlakókkal is megesik. Gondolataimból arra eszmélek, hogy a fiú próbál kommunikálni velem, és a szájáról a prefektus szót sikerül leolvasnom. Elmosolyodok, mert akkor nincs olyan nagy gáz, mintha egy tanár lenne, a prefikkel talán még lehet alkudozni, legalábbis remélem. Sőt, ha Mihael az, még külön öröm is lesz a találkozásban.
Bólintok a srácnak, hogy megértettem az üzenetét, majd óvatosan kilesek a rejtekünkül szolgáló páncél mögül, hogy lássam, kiket evett erre ilyenkor a... vagyis hát, hogy ki szenved álmatlanságban. Ismerősnek tűnnek, de nem tudom hova tenni őket. Kinézetük alapján azonban nem prefik, hacsak nem éppen valami újféle divatnak hódolnak. Ha ezt teszik, szerintem inkább legközelebb valami hasznosabb dologgal töltsék el az idejüket. Nem tudom eldönteni, hogy kilépjek-e a fedezék mögül vagy inkább maradjak, és figyeljek? Előbbivel, ha mást nem is, azt elérhetem, hogy az ismeretlen levitás fiú jól járjon, viszont utóbbi akár még az én malmomra is hajthatja a vizet.
A levitás felé fordulok, és megpróbálom elmutogatni neki, hogy várjunk - két kezemet lefelé fordított tenyérrel a padló felé közelítem -, és figyeljünk. - A szemeimre mutatok, majd az ismeretlen, fekete alakokra. Várom, hogy reagáljon, és lássam, vette-e az adást, mikor valami elszalad a lábam mellett. Lepillantok, és még épp látok egy hosszú farkincát eltűnni a páncélba. Bár sok állatfajtát kedvelek, valamiért a patkányokkal nem vagyok kibékülve, így hát számra szorított kezemmel próbálom elfojtani azt a nyikkanást, amit a rágcsáló látványa kiváltott belőlem. Remélem, hogy a két gyanús alak nem hallotta meg.
/Bocsi a kavarodásért, én veszem át Hanka helyét, remélem, nem zavartam meg nagyon a dolgokat. 
/
