36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Levita
Diák Levita (H), Elsős diák


Veritas, Scientia, Sapientia
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 82
Levitás kaland - Felrobbant a torony?
Írta: 2018. június 22. 16:26
| Link

Bárki is érkezik a szfinx portréja elé, a lényt nem találja a helyén, nélküle pedig bejutni képtelenség. A kép keretei mellett füst száll fel, odabentről kiáltások, sikolyok szűrődnek ki. A segíteni vágyóknak meg kell várniuk míg a szfinx visszatér, vagy az első levitás kijut a megroggyanó toronyból.

/A szfinx bent van a toronyban, a levitásoknak segít menekülni. Például szól azokról, akik bent rekedtek a szobájukban, vagy ájultan hevernek valahol. Jelenleg nem ér rá ellátni portási kötelességeit, de lehet itt gyülekezni, aggódni, pletykálkodni, terveket szőni arról, hogyan jussanak be a szfinx nélkül./
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. június 23. 19:21 | Link

Bárki, aki erre jár, és meglát, nyugodtan csatlakozzon


Hiába kerestem, hiába ütögettem a dzsekim és nadrágom zsebeit, a napló nem volt nálam.
Mindig nálam volt, csak most nem. Hol lehet, hol hagytam? A fenébe is! Fanni!
A hatalmas robbanás hangja a faluban ért; éppen kávéval és egy összecsavart újsággal a kezemben várakoztam. Úgy volt, hogy a főtér nagy órája alatt találkozunk, de Fanni nem jött.
Szokott késni, nem aggódtam.
Aztán meghallottam a vészjósló hangot, és ahogy annak irányába, a kastély felé fordultam, egyszerre megállt az idő. A mutató nem mozdult többé, a világ süket lett. A mosoly leolvadt az arcomról, a bőröm megfakult, ajkaim elváltak, ahogy a Levita toronyra pillantottam. Az úgy rogyott össze, akár egy kártyavár. Fogalmam sincs, mi történt körülöttem. Egyedül a szívverésem visszhangzott a megnémult faluban.
Az ajkaim megreszkettek, a szívem a torkomban dobbant meg újra. Fanni, Fanni, Fanni...
Az újság - észre sem vettem - kiesett a kezemből, a kávét az első kukába hajítottam. Először csak gyorsítottam lépteimen, majd futni kezdtem, egyenesen a toronyhoz.
Rohantam, akár az életem múlt volna rajta. Talán, mert így is volt.
Az ő arcképét láttam magam előtt, és csak arra tudtam gondolni, hogy alig volt még időnk, nem veszíthetem el máris. Még nem...
Az a rohadt napló! Mindig nálam volt, mindig! Csak épp most nem...

Nem figyeltem, kit lökök arrébb, csak az egymást felváltó vállcsontokat éreztem görcsösen reszkető kezeim alatt, amint félretaszítottam őket, és valamit, egy nevet és érthetetlen kérdéseket ordítottam bele a folyosót ellepő füstbe.
Senki sem tudott semmit.
A szfix portréja üres volt. A látvány elzsibbasztott. Ha ő nincs itt, esélyem sincs bejutni.
Alig bírtam nyelni. Csak álltam ott a diákok között, és bámultam az üres keretet.
- Fanni! - mondtam egészen halkan, újra meg újra, míg a portréhoz közelebb lépve ököllel nem kezdtem azt ütni. Ordítottam. - Fanni! Fanni! Fanni!
Végül elcsendesedtem, lehunytam a szemem, és a homlokomat a hideg vászonnak támasztva figyelni kezdtem a légzésemre. Az lassult, mélyebbé és tisztábbá vált.
Gondolkodj, Noel, gondolkodj...
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 23. 19:37 | Link

Noel és akik még ide jönnek

A térképet a kezemben forgatva próbáltam meg tájékozódni, de nem ment. Will szuper térképet adott, tényleg nagyon királyat, csak azt felejtette el berajzolni nekem, hogy merre van az arra, vagyis, hogy amikor nézem, akkor merre kéne lennie. Eddig nem volt baj, de lehet, hogy a tegnapi túlszőkítés megtette a hatását. Nem akarta ugyanis megfogni a vörös hajamat, pedig eddig nem volt gond. Aztán meg túl sokáig maradt rajta a lötty. Mondjuk imádom a színét, de valahogy tompábbnak érzem magam azóta. Aztán lehet a fejfájás, vagy a botrány Meghan házassági szerződése körül. Aludnom kellett volna éjjel, de annyira lázban tartott a dolog, hogy egy chaten élénk vitába keveredtem egy nővel arról, hogy ez normális-e vagy sem, aztán eljött a reggel, nekem meg cselekednem kellett.
Szóval most, ahogy így haladok, keresve a gyengélkedőt, hogy az agyzsibbadásomat kikezeljem, ér a robbanás. Egy folyosóval lejjebb vagyok, és megtanultam, hogy ha nem akarom, hogy a körmöm vagy a pofim sérüljön, akkor veszély helyzetén húzzak el a lehető legmesszebb. Ahhoz pedig, hogy a legmesszebb legyek, azt tudom, hogy a tölgyfaajtón át ki kéne suhannom a tisztásig, ám valami furcsa védelmező ösztön okán - amiért az öcsémet egy nap kinyírom - inkább a hang irányába indulok el számos társammal egyetemben, hogy megnézzük mi történt, és ha tudunk segítsünk. Mondjuk az Edictumos fotós nem feltétlenül tűnik nagy segítségnek, tekintve, hogy végig kattogtatja a kameráját.
- Ember, nem vagy normális!
Kiabálok oda neki, aztán mi a legrosszabb, ami történhet? Lehoz rólam valami botrányos pletykát, hogy kavarok egy tanárommal vagy ilyesmi, és népszerű leszek. Akkora tragédia, de komolyan. Ha most nem aggódnék, még a szememet is megforgatnám. Most viszont tényleg aggódok, és értetlenül állok a tömegben, ahol többen is a szfinxet keresik, meg azt mesélik, hogy diákok vannak még bent.
- Hé haver! Ha ennek meglátszik a nyoma, feljelentelek!
Kiáltok a Fannizós srác után, aki olyan lendületben lök arrébb, hogy majdnem felborulok, és még fáj is. Oké, bent van a nője vagy a húga és azért ideges, de akkor is, lehetne normálisan is ezt intézni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. június 23. 20:11 | Link

Hope és mindenki, aki lát minket


...de nem tudtam gondolkodni. Hiába zártam ki őket, és figyeltem a légzésemre, a körülöttem mindinkább erősödő zaj, az ilyen-olyan hangok könnyedén átjutottak a láthatatlan védőbástyámon. Ahogy tisztult a kép, és egyre jobban visszataláltam a valóságba, hirtelen felelevenedtek az utánam kiáltott átkok is. A gondolataimat egyszerre ellepte az emberek száján apadhatatlanul folyó szitokszavak tömkelege.
- Férgek - suttogtam, amikor kinyitottam a szemem, és szembefordulva a többiekkel, lendületesen meglöktem az utamba kerülő első srácot. - Mit nézel? Van itt valakid? Nincs? NINCS?! Akkor meg mit állsz itt?!
A szavak méreggel teli indulattal fordultak ki a számon. Undorodtam tőlük. Rohadékok voltak. Mindannyian.
Aztán megláttam az Edictumos gyereket a fényképezőgépével. Végzetes pillanat volt. A szemeim elkerekedtek, a nyaki ütőerem duzzadni kezdett, és ahogy megindultam felé, az az aprócska ér egyre gyorsabb ütemet diktált.
- Menj innen! - morogtam egy megszeppent útban állónak, és az ajkamba harapva rontottam a fotósnak. - Te görény, te szerencsétlen bámészkodó! Még van pofád fényképezgetni?! IGEN? Addig fogsz képeket csinálni, míg szarrá nem verem az arcod!
Az ujjaim vörösen kapaszkodtak a pólójába, míg homlokkal belefejeltem az övébe, aztán szabad kezemmel kikaptam a kezéből a gépet.
- És most pedig, tegyél meg nekem egy szívességet - húzódtam egészen közel hozzá, hogy vérző homlokkal és szájjal suttogjam bele az arcába. - Húzz el a jó édes anyádba.
Hogy tudatában voltam-e annak, ami történt? Valahol biztosan. Egy pontig. Azután... elveszett minden. Elveszett a jó modor, a felnőtt, nyugodt Noel. Üdv újra te kedves, már-már elfeledett régi jó barát, már majdnem idegen Ombozi mentalitás.
- Hé, te nagyon szőke - szóltam oda a beszólogatós Barbie-nak, amikor elengedtem az újságírópalántát. - Ha már úgyis feljelentesz... a jegyzőkönyvbe kérlek diktált bele ezt is.
Lepillantottam a kezemben tartott fényképezőgépre, majd zöldjeimet újra a szőkére emelve közénk emeltem a gépet, ami egy szempillantás múlva már narancssárga lángok között égett.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. június 23. 20:44
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. június 23. 21:10 | Link

Az összeomlás
Az Edictumos kiskölyök

Először féltem. A robbanás hatalmas erővel rázta meg a kastély falait, és én éppen a folyosón voltam, eggyel a központi rész alatt, amikor történt. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálni, én ilyen hangos hangokkal való megküzdésben nem vagyok jó. De aztán ahogy a nyakamban lógó kamerát megérintettem - amióta Edictumos vagyok, mindig velem van -, életre kelt a vakmerőségem. Izzítottam a céleszközt, majd nem törődve a veszéllyel, belevetettem magam a tömegbe, és fotóztam a rémülten vagy éppen aggódva haladó diáktársaimat.
- Mit gondolsz, mi történt? Hol lehet a szfinx? Na és az igazgató?
Nem vagyok ugyan riporter, csak fotózok a lapnak, de most úgy érzem, hogy itt az idő, hogy bebizonyítsam, milyen jó is lennék benne. Előrenyomulva igyekszem a legdrámaibb képeket lőni, és közben érdeklődni az emberektől, mit gondolnak. Ebből nagyon jó cikk lesz, úgy érzem.
- Aztaaaaaaa, Ombozi Noel!
Kiáltok fel lelkesen, amikor felém fordul és lövök is róla egy képet, ami elősegíti a következő eseményeket, vagyis, hogy lefejel, én pedig szédelegve lépek arrébb, majd érzem, ahogy a fenekem találkozik a padlóval. Mekkora menőség már: Lefejelt Ombozi Noel! A példaképem!
- Hé, az nem az enyém!
Nem nagyon látom, hogy mi történik, de azt igen, hogy a géppel. Remélem nem akarja összetörni, mert akkor ki leszek rúgva a laptól. Viszont egyelőre még nem nagyon vagyok képben.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 23. 22:08 | Link

Összeomlott Ombozi és akik még jönnek

Itt azért elég jó az iskolamegmozgató erő, mert egy pillanat alatt annyian lesznek körülöttünk, hogy csak na. Mindenkinek más oka van, én segíteni szeretnék, a srác a nőjét/testvérét szólongatja, megint más a legjobb barátját. Általános a káosz jelen pillanatban. Nagyon impulzív az egész, ami itt folyik. Aztán jön Ombozi Noel. Valamiért úgy érzem, hogy ezt a nevet egy életre meg fogom jegyezni.
- Haver, szerintem le kéne állnod.
Jegyzem meg a srácnak, de addigra már késő. Villan a vaku, mozdul a srác, és a következő pillanatban vér szökik ki a homlokokból, orrokból, nem tudom honnan, csak a vérre leszek figyelmes.
- Váó.
Ez az első reakció, ami kijön a torkomon, és mivel elég közel állok hozzájuk, szerintem hallatszik is. Nézem, ahogy a srác megtántorodik, majd leül a földre. A megszólításomra felpillantok, és már majdnem elterelődik a gondolatom, hogy elcsacsogjam neki, ez milyen szőke is, amikor lángra lobban a kamera. Valljuk be, eléggé vadító a látvány, ám a tekintetemben csak egy pillanatra csillan meg a riadalom, a következőben már nyugodt, érdeklődő. A karjaimat összefonva emelem meg a szemöldökeimet egy kissé.
- Csípem a tüzes pasikat, Ombozi Noel.
Én már tudom az ő nevét, ő viszont nem az enyémet. Mivel nem ő mutatkozott be, hanem a földön ülő mutatta be, így nem is hiszem, hogy nekem viszonoznom kéne ezt egyelőre. A tömeg viszont lök rajtunk egyet, így a nagyon meghitt égetős pillanatunkat felváltja az, hogy a tekintetemet megint a földön ülő felé kell fordítanom, és mivel egyre többen vagyunk, cselekednem kell. Jártam én már többtucatnyi koncerten. Tudom, mi következik.
- Ki kell húznunk innen, mielőtt eltapossák.
Ha ő nem is segít, én mindenképpen megragadom a kölyköt, és elkezdem kihúzni a nép lába elől.
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2018. június 23. 22:24 | Link

Robbanás
Mindenki, aki jelen van

Nyugtalanító érzés keríti hatalmába, ahogy élvezve a hangtompító bűbáj jótékony hatását, egy izgalmas témájú kísértet históriát próbál olvasni. Minden hiába azonban, minduntalan ijesztő képek úsznak a tudatába, amire kénytelen felfigyelni. Ellenkezik ugyan néhány pillanatig, ám a képek erősebbek az akaratánál, ezért inkább enged a legkevésbé sem szelíd erőszaknak. Leteszi maga mellé a kinyitott olvasmányt, vesz egy mély levegőt és átadja magát az elkerülhetetlennek. Ráncok redőznek lassan izzadtság cseppekkel pöttyözött homlokán, szemeit szorosan összezárja, testét fájdalom és rémület járja át. Tudja, hogy ez nem belőle származik, azt is tudja, hogy valami nagyon közeli dolog, és a pontos helyet is látja. Nem véletlen, hisz látnok. Megszokta már valamelyest ezeket a felzaklató képeket, helyén is tudja kezelni, így ha már infókat kapott a képessége által, kötelessége azt a tudása szerint legjobban hasznosítani. Bár tagjaiban szúrásokat és fájdalmat érez, az ajtóhoz lép. Igyekszik függetleníteni magát a fizikai érzésektől, maradjanak csak a képek, és lenyomja a kilincset. Az ajtó zárja enged, de abban a pillanatban a kinti káosz összes borzalmával találja magát szemben. Végignéz az összegyűlt tömegen, majd a sűrűje felé indul. Tudja, hisz látta, hogy mi történt, ám ő kevés ahhoz, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Még épp látja, ahogy egy fiúcska elterül a földön, hozzá siet, hogy felemelje. Egy név üti meg a fülét. Számára ismeretlen, de újabb képeket löknek az elméjébe az említett egyénnel kapcsolatban. Talán ezért is, de elkésik a mentőakcióval, a fiút egy hölgy már húzni kezdte kifelé. Ha nem bír vele, akkor ő is megragadja a másik karját, közben másik kezével élénken hadonászik beszéd közben.
- Mindenki nyugodjon le! Ne legyen pánik! Azzal nem megyünk semmire. Mindenki lépjen hátrébb, veszélyes lehet itt tartózkodni! -
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. június 23. 22:43 | Link

Hope, a Kameraman, Tanár úr és mindenki más, aki idetéved(t)


Habár tökéletesen hallottam ahogy a nevemen szólított, úgy tűnt, a fiú hangja és a máskülönben magasztos szavak, amiket hozzám intézett, nem érték el az akkorra már eldurrant agyamat, vagy ha mégis, egész egyszerűen nem voltak elegendőek ahhoz, hogy lenyugodjak. Hiszen akkorra már túlhúztam a húrt, és a testemet feszítő energiáknak ki kellett törniük, éppen ezért valójában bármit mondhatott vagy tehetett volna, én akkor is úgy cselekszem, ahogy. Mindezt, a stílust és viselkedést, egy az egyben mindent, ami abban a helyzetben voltam, a Fanni iránt érzett tehetetlen aggodalmam táplálta. Megőrjített a tudat, hogy odabent rekedt, hogy fogalmam sincs arról, megsérült-e, hogy egyáltalán eszméleténél van-e, hogy él-e, és ha igen, ha jól van, akkor biztosan fél, egyedül érzi magát és nem tudja mitévő legyen. Őrjítő volt, és bár mostanra azt hittem, türelmes férfivá értem, egyetlenegy árva pillanat képes volt bebizonyítani az ellenkezőjét: ugyanaz voltam, mint tíz évvel ezelőtt. Semmi sem változott, az égvilágon semmi.
A kezemben ropogva égő fényképezőgép vizenyős képe visszacsillant a lángoktól azonnal ámulatba eső tekintetemben, de a fiú újból felcsendülő hangjára elhűltem, zöldjeimből azonnal kiveszett a megrögzött vágyakozás a tűz iránt. Először rá, majd a flörtvizsgájára készülő szőkére pillantottam. Fakó vonásokkal néztem vissza a srácra, de szavak helyett a tettek beszéltek. A gépet ölelő narancsszín lángnyelvek elhalványultak, és hosszú csápjaikat vesztve húzódtak vissza a bőröm alá. Nem kértem bocsánatot, nem volt szokásom, a büszkeségem bele is pusztult volna, de odamorogtam valamit Barbie-nak azzal kapcsolatban, hogy menjen arrébb, hadd férjek én is oda a gyerekhez, aztán a tömeg elől húzni kezdtük a folyosó egy üresebb, levegősebb része felé.
- Áruld már el nekem, hogy mégis mi a jó fenét keresel te itt? - néztem fel a lányra néhány pillanattal később, a hideg kőfal tövéből, kinyújtott lábaim mellett a szétroncsolódott fényképezőgéppel. A szemeimből értetlenség, düh és megvetés egyvelege köszönt vissza. - Ha a Levitában maradt a kedvenc rúzsod, annak nagy valószínűséggel már úgyis mindegy...  
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. június 23. 22:48
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 23. 22:57 | Link

A jelenlévők, de most főlek Mr. Ombozi

Végül a munka oroszlánrészét a fiú végzi, amit mondjuk nem bánok, mert most jut eszembe, hogy valóban áldozatul eshet így a körmöm, a kelleténél jobban kipirosodhatok és amúgy sem áll jól, ha túl domború a hátam. Szóval a srácot én látszatban, ő meg ténylegesen egy csendesebb helyre cipeljük.
- Hogy te milyen felszínes vagy!
Csattanok fel, és ezzel dobbantok is egyet mérgemben, amivel majdnem, de csak majdnem eltaposom a csóró kölyök kezét. Nem így terveztem, de ez a pasas egyetlen pillanat alatt kétszázra emelte a vérnyomásom.
- Tájékoztatásul közlöm, hogy egy rendes lány mindig magánál tartja a kedvenc rúzsát.
Megint keresztbe fonom magam előtt a karomat, amiben semmi haszon nincs, maximum annyi, hogy a másik fél tekintetét a melleimre koncentráltatom, tekintve, hogy én csak alattuk tudok ilyen összefonósat csinálni, de vele szemben meg még csak nem is az a célom.
- Különben is, eléggé okos vagyok, szerintem okosabb, mint te.
Oké, ez egy merész kijelentés, mert hát a srác unalmában kamerákat éget meg kiskölyköket fejelget, de hát ez most úgy kikívánkozott belőlem. Különben is, van nekem egy hozzá hasonlító öcsém, azt hiszi, megijedek? Komolyan. Van egy csomó testvérem, mostohaanyáim, nem gondolja, hogy majd ő lesz az, akinél nyusziként viselkedem majd.
- De ha szőke vagyok szerinted fejben is, akkor mégis mit keresne a rúzsom a Levitában? Köztudott, hogy ők a legokosabb diákok. De gondolom, te rellonos vagy.
Oké, ez meg eléggé csúnya dolog volt tőlem, tekintve, hogy két testvérem is a zöldek házához köthető. de ez most ugye mellékes, mert most fel vagyok mérgesítve.
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2018. június 23. 23:21 | Link

Minden jelenlévőnek

A hajón tisztán hallatszott a robbanás, a fedélzetről pedig tisztán látszott a füst és a repedés, ahogy a torony fenyegető dőlése is. Szokatlanul zilált a megjelenése, ahogy beviharzik, bár nem zihál, érezni rajta, hogy idáig futott a kastély átellenes végében lévő irodájától. Az egyik kezében a hirtelenjében felmart felszerelésével, a másikban pálcával érkezik, mert útközben mozgósította a patrónusát is, hogy üzenetet küldhessen az igazgatónak és a javasasszonynak. A szíve a torkában dobog, mert kívülről lehetetlen volt felmérni, mekkorák az okozott károk, de a hang máris elkezdte vonzani a bámészkodókat, aminek a legkevésbé sem örül. Azonban az a dolga, hogy megőrizze a nyugalmát, úgyhogy egyetlen suhintással kijelöl egy jó tíz méteres távot a helytől, ahol a Szfinxnek kellene állnia, majd az gyülekezők felé fordul.*
- Minden diák a vonal mögé! Már tájékoztattam az igazgatót, mindjárt érkezik a segítség, úgyhogy ne akadályozzanak a munkánkban! Prefektusok, kísérjenek vissza mindenkit a nagyterembe!-*Sonorus nélkül is mindenkihez elér a hangja, sőt, a közelebb állók ösztönösen hátra is lépnek párat, mert a csendes, derűs brittől a legkevésbé sem vártak ilyesmit. Ha a szó nem hat, akkor varázslattal fogja visszaszorítani őket, de ad egy esélyt arra, hogy maguktól mozduljanak és nagyon reméli, hogy élnek is vele.*
- Maguk!-*fordul vészjóslóan az Ombozi-Payne duóhoz, akik ezt a helyet és időt találták legalkalmasabbnak az ostoba civódásra.*- Tegyék magukat hasznossá vagy tűnjenek innen.-*A hangjából érezhető a harmadik opció, amiben ő tünteti el őket. Nincs ideje szórakozni velük, úgyhogy kinyúlva megragadja a kalimpáló Huszthy karját, hogy félrevonva közölhesse vele a legfontosabbakat. Nem akar pánikot, azonban felesleges sérüléseket sem.*
- Le kell zárni az ide vezető folyosókat, a helyzet nem biztonságos. Láttam kívülről a tornyot, haladéktalanul a bűbájokkal és a fallal kell foglalkoznom. De fogalmam sincs, mi okozta a robbanást vagy lesz-e következő, szóval ne maradjon itt senki, aki nem a mentést és a javítást végzi!-*Ezzel bocsátja útjára, hogy a szemüvegét felcsatolva nekilásson a manatérképezésnek. Látnia kell, hol sérültek meg a tornyot összetartó és védő varázslatok, szóval a legegyszerűbb, ha innen indul és majd az ablakon át kilépve folytatja.
A fenébe is. Ha itt lenne Sebby, legalább a titkos járatokat leellenőriztethetné vele, akár járhatóvá is téve.  
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. június 23. 23:33 | Link

Miss okosabb vagyok, mint te... te csúnya rellonos és Selwyn professzor úr


Épp elkaptam azt a mesteri pillanatot, amikor Barbie akkorát dobbantott parányi lábacskájával, mint egy megellett csatakanca, így a szerencsétlen flótásnak, aki már percek óta közöttünk kapkodta a levegőt, és fejét attól függően ide-oda forgatta, hogy épp melyikünk beszélt, hol rajtam, hol pedig Miss Tökélyen legeltetve a szemét, másodszor úszta meg a mai nap során. Mitagadás, minden elismerésem az övé volt! Mert hát, akárhonnan is néztem, ha egy tűsarok szúrta volna át a kézfejét, az lehet rosszabbul esett volna neki, mint ami valójában történt: egy jól irányzott fejelés meg a főnök kamerájának máglyahalála. Van ilyen. Majd beszélek a főnökkel.
- Édes Merlinem... - kúszott ki ajkaim közül egy nevetésféle, majd meg-megcsóvált fejemet a hideg kőfalnak döntve pillantottam át a lányra, és rajta túl a tömeg felé. Még soha nem láttam ilyet. Főleg nem testközelből. Pedig láttam már pár dolgot. Baleseteket, és az azokkal járó hisztériát... de ez más volt.
Nyeltem egyet, és zöldjeimet visszavezetve a szőkére, kénytelen voltam egy újabbat nyelni, ráadásul az előzőnél jóval nagyobbat és hangosabbat. A tekintetem, bár nem akartam, a szőke melleire esett, amelyek így, némi alátámasztással most már egészen más formában pislogtak rám, egyenesen a szemembe, mint két... szentséges ég. A szívem ösztönszerűen gyorsult, az egész testem reagált, így jobb híján a közöttünk sokkos állapotban üldögélő srácot kezdtem nézni, és a halántékomat vakargatva, már hangosan röhögtem fel a szőke újabb Arany Merlin-díjas megszólalására.
- Okosabb? - kérdeztem vissza, miközben a szemben lévő koszos ablakot figyeltem. - Mégis miben? A csajos dolgok nem játszanak. Mondj egy értelmes tárgyat, aztán meglátjuk.
A megérzése viszont helyes volt. Csak épp a koromat nem találta el. Magam elé hümmentettem, még bólintottam is néhány aprót, aztán felhúztam a térdeimet, és az egyik karomat átnyújtottam rajtuk. Az ujjaim a levegőben motoztak.
- Miből gondolod, hogy Rellonos vagyok? - kérdeztem, azután hunyorogva-csücsörítve merültem el az ezzel kapcsolatban lábra kapó saját gondolataimban, egészen addig, amíg... - Na, végre valaki!
Amint megpillantottam a tanár urat, felpattantam, és mindenről, a földön heverő fényképezőgépről, az újságírópalántáról és a szőke lányról is azonnal megfeledkezve vágtam át magam az embertömegen, hogy a férfi távolodó alakját csillogó szemekkel kövessem. Tettre készen álltam meg tőle néhány méterre, pániktól zsongó fiatalok között.
- Seth! - kiáltottam neki hunyorgó, komoly szemekkel, magam sem értve, honnan véve a bátorságot arra, hogy nevén szólítsam. De így történt. - Segítek, amiben tudok.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2018. június 23. 23:39
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. június 23. 23:43 | Link

Mindenki, de leginkább Seth

Sietve haladok végig a folyosókon. Eredetileg már nem lennék itt ilyenkor, de most az igazgató úrnak el kellett mennie egy váratlan megbeszélésre hívták, így mi sem természetesebb, mint, hogy én tartom a frontot. Különben is el vagyok kicsit csúszva a gyermekek hiányzásának átvezetésével. A Navine meg a Levita könnyen megvan, az Eridon és a Rellon már kissé több időt vesz igénybe. Kigyűjtöm azokat a gyerekeket, akik tanóráról kéretőztek ki vagy éppenséggel be sem mentek, majd összevetem azokkal, akik a gyengélkedőn megjelentek vagy házvezetőik egyikénél jelezték, hogy pihenésre van szükségük Így derül ki az is, hogy a Révay lány feltűnően sokat fájlalja görcsösen a hasát és veszik el a gyengélkedő felé menet, és így hallom meg azt is, ahogy valami robban. Az üzenet, melyet Selwyn prof az igazgató úrnak szánt, nálam landol. Nem késlekedek, éppen, amikor Noelhez szól érek oda, és mivel úgy látom, hogy ő vette át az irányítói szerepet, hozzá fordulok én is.
- Az igazgató úr házon kívül van, de az üzenetet továbbküldtem neki, és szóltam a gyengélkedőre is, hogy szükségünk van a segítségükre és a felkészültségükre.
Az a helyzet, hogy nincs igazgató-helyettes, így olyan tanár sem, aki az igazgató utáni első emberként járhat el, mint a titkárnője, én vagyok úgymond a legközelebb a tűzhöz, de azért annyira nem, hogy attól féljek, lángra kapok.  Ilyen helyzet még nem nagyon volt, és remélem, hogy most sem kell, mert nem szeretném, ha mondjuk az én döntésem miatt történne valami káosz.
- Esetleg szólhatnánk Bárciánnak, hogy nyugtatólag hasson erre a káoszra.
Pillantok kérdőn a férfire, és csak remélni merem, hogy érti, hogy én hogyan értem. Sosem beszéltünk még arról, hogy tulajdonképpen ki van tisztában a nyugimágiájával és ki nincs, de most vészhelyzetről van szó.
Hozzászólásai ebben a témában

Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2018. június 23. 23:50 | Link

A robbanás után - mindenki

Éppen délutáni óráira sétál a faluból a kastélyudvaron át, amikor megtörténik. Még ő is érez némi remegést a talpa alatt, elképzelni se tudja, milyen lehet odabent lenni. Meg is fordul a fejében, hogy ezt senki nem élhette túl, mégis a megdőlő torony berepedt falai és az épületrészből az ég felé kanyargó füst láttán önkéntelenül is futni kezd a kastély felé.
Beletelik egy kis időbe mire eltalál a megfelelő helyre, de az utolsó pár száz méteren már elég csak a füle után menni. A csoportosulást meglátva bosszúsan ráncolja a homlokát, de a hátráló nézelődőket figyelve, valamint a parancsoló hangot hallva megörül annak, hogy legalább egy kollégája intézkedik már.
Csak pár lépésnyit kell tolakodnia, hogy a tömeg észrevegye őt - valószínűleg leginkább fekete talárjából sejtve, hogy tanár -, és utat nyissanak neki. Mindenki mást figyelmen kívül hagyva egyenesen a portréhoz megy, pálcáját elővéve halkan mormog, szavait a közelebb lévők sem tudják kivenni, de bármivel is próbálkozik, a szfinx nem jelenik meg, a kép pedig marad a helyén, sértetlenül.
 - A legegyszerűbbnek az tűnik, ha kárt teszünk a festményben, és azon keresztül jutunk be, de úgy érzem, hogy nem ilyen könnyű a dolgunk - mondja, talán leginkább csak magának, miközben tenyerét a vászonra simítja. Semmi kedve nincs egy ilyen remekművet szétbarmolni. Ezen is látszik, hogy nem sokat változott a Bia ügy óta. Ereklyék az emberi élet felett. Itt azonban nem számít. A varázslat, ami átengedi a levitásokat nem csupán egy egyiptomi lény portréjából áll. A tönkretétele nem oldja meg a problémát.
 - Nem igazán ismerem az itteni védőbűbájokat, de... lehetséges lenne kívülről bejutni, teszem azt seprűvel? - fordul a jelen helyzetben legtájékozottabbnak tűnő tanerő, Selwyn professzor felé. - Ha jól tudom, a keleti torony tetején van egy erkély, leszállhatnánk ott.
Persze ki tudja mennyire sérült a torony, és mennyi idejük van minderre, már ha egyáltalán kivitelezhető. Seprűvel sokáig tartana kihozni mindenkit. De, ha nem is sikerül minden levitást megmenteni, a néhány is több, mint a semmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2018. június 24. 00:36 | Link

Mindenki

Ombozi lépést tart vele, amíg az üres kerethez üget, sőt, letegezi, amit máskor talán zokon venne, most viszont egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Amúgy is melegítőben áll az egész zűrzavar közepette.*
- Ért a bűbájokhoz vagy a védővarázslatokhoz? Ismeri a Levitához kapcsolódó járatokat?-*szegezi Noelnek a kérdést, anélkül, hogy megfordulna vagy félbeszakítaná a munkáját - a pálcája szüntelenül jár, akár egy karmesteré, ahogy a folyosó falainak és mennyezetének állapotát méri fel. Jobb, mint várta, de arra következtet, hogy a robbanás az alapokat is megrázta. A fenébe.
Merlinnek hála nemcsak a gólyák, de a felnőttek is kezdenek szállingózni; felismeri a háta mögött Tatiana kellemes hangját, bár csak egy apró biccentéssel veszi tudomásul érkezését, szemét le sem véve a falról.*
- Jó. Köszönet.-*Kurtán felelget, mert nem szívesen osztja meg figyelmét ebben a helyzetben. Szíves örömest átengedi a diákok és hivatalos szervek koordinálását a titkárnőnek, mert a szakértelmét igénylő részt nem bízhatja másra és nem is tűr halasztást. Könnyebb lesz, ha nem kell közben a lábatlankodók miatt aggódnia. Az, hogy nem kérdez vissza, elárulja, tisztában van az említett képességgel.*
- Vagy ő, vagy kerítse elő valamelyik melodimágust. Csak vigyenek innen mindenkit, aki nem segít. Irányítsa hozzám azokat, akik járatosak a védelmi varázslatokban, értenek a bűbájokhoz vagy a manaelemzéshez.-*Vicces mód még mindig nem mállott le róla minden udvariasság, ebben a helyzetben is maradt benne valami ízig-vérig brit. Mindeközben szüntelenül a Szfinx portréjának környékét vizsgálja, hogy biztosan átjárható és biztonságos legyen erről az oldalról - nem akarja megtörni a varázslatot, nehogy kiiktassa a varázstárgyat és ezzel egy menekülési útvonalat is, másik átjárót vágni viszont túl kockázatos így.
Közben befut még egy tanár, akit nem ismer, legfeljebb látásból. Az újak egyike és őszintén megvallva, nem áll a helyzet magaslatán. *
- Én részt vettem a készítésükben. A portré marad. Ha nincs itt, arra jó oka van, a falszerkezetet semmiképp sem szabad most bolygatni.-*Ennél rövidebben és egyszerűbben nem tud és nem is akar most magyarázni, ám muszáj tisztáznia a helyzetet, mielőtt valaki hasonló módon gondolkodva megpróbálja "megoldani" a bejutást.*
- Normál esetben nem lehetséges, de a torony bűbájai megrongálódtak. Ettől egyaránt lehetnek hatástalanok és működhetnek kiszámíthatatlanul. Kerítsen seprűt!-*Adja ki az utasítást Blakenek, mert ezen a részen nem fog tudni sokat tenni, ki kell mennie, akkor pedig hasznát veszi, feltéve, hogy nem csak a száját tudja járatni. Nála itt van miniatürizálva a repdeszkája, felszállásra készen.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. június 24. 10:27 | Link

Mindenki - de főleg, aki a mentést irányítja

 Amint meghallottam az éktelen robbanást és megláttam a kastély felől felszálló füstöt azonnal alakot váltottam és ide jöttem, hátha szükség lehet rám, mint orvosra. Körös-körül mindenütt törmelékek és rémült-összezavarodott emberek, amerre csak elszállok a kastély megrongálódott részén ez a megrázó kép tárul elém. Hollóként jöttem, mert így sokkal gyorsabb volt az idefelé vezető út a Vajner birtok határáról, ahol már napok óta gubbasztottam egy hatalmas fenyőfa tetején, elgondolkozva azon, ami történt. Egy mindenki számára jól látható és biztonságosnak tűnő helyre állok, miután deanimáltam és ismét emberi formámba kerültem, hogy azok is észre vegyenek, akiknek jól jönne akár csupán plusz egy kéz vagy pálca. Közben gyorsan felmérem a helyzetet, ami igen kritikusnak tűnik. A robbanás kárt tett az egész toronyban. Szerkezete statikailag instabillá vált, így valószínűleg első, evakuálás közben persze, ennek legalább átmeneti stabilizálása lesz, elkerülendő a még nagyobb tragédiát a rész teljes összeomlását. Hiszen ki tudja hányan rekedtek odabenn? Míg maga a mentés folyik biztosan be tudok állni akár hollóként is egy kutatócsapatba, hogy megtaláljuk az esetlegesen még bent lévő sérülteket. Ehhez számomra viszont az kell, hogy mielőbb megtudjam ki koordinálja a műveleteket. Kisvártatva rá is jövök a szóban forgó személy kilétére. Figyelmem ugyanis egy erős és határozott mondatfoszlány kelti fel, s látom van már itt több tanár, akik közülük az egyik az, akit hallottam. Rajtuk kívül diákok és iskolai dolgozók, valamint egy katasztrófa turistáskodó fotóspalánta is a látóterembe kerül mialatt a vezető után kutatok. Ez szégyen... Hogy képes bárki is más kárán, szenvedésén vagy fájdalmán szerezni javakat és kivívni az elismerést... Nem is foglalkozom vele, pedig esküm szerint kellene, de azzal mentem magam, hogy mások jobban rászorulhatnak szakértelmemre mint, így magamban elismeréssel adózom annak, aki beverte a képét és elhaladok mellette, hogy egyenesen az erélyes tanerőhöz lépjek. - Orvos vagyok és holló animágus. Kérem mondja, mit segíthetek?! - mondom határozott hangon a férfinak, miközben pálcámmal eddigi hosszú fehér nyári ruhámat egy sokkal praktikusabb öltözetre, farmerra, pólóra és lapos talpú zárt cipőre cserélem és leengedve viselt hosszú hajamat szoros kontyba tűzöm tarkómnál. Egy valaha szebb napokat megélt festmény előtt állunk, ő pedig épp utasításokat ad a többieknek. Remélem engedélyt kapok majd tőle a segítségnyújtásra.
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2018. június 24. 11:22 | Link

Mindenki

A festmény megrongálását kizáró szavakra bólint, ő is így gondolta. Na, persze ő nem a falszerkezetbe és a védőbűbájokba gondolt bele, leragadt annál a résznél, hogy ez egy pótolhatatlan ereklye. Seprűt azonban honnan kerítsen? Még csak a szobájáig sem rohanhat el, elvégre ő nem a kastélyban lakik, a begyűjtőbűbáj pedig itt nem segítene. Maximum felnyársalna vele néhány figyelmetlen diákot, amikor megérkezik, de azt is lehet, hogy későn, hiszen a falu bármennyire is közelinek tűnik, azért nem két perc az a távolság.
Fejében a kastély térképét böngészi, rá is jön, hogy az egyik itt lévő tanárnak közel a szobája. Kritikusan szemügyre veszi Huszthyt, de nem nézi ki belőle a kviddicsoktatót. Aztán bevillan az isteni szikra. Hiszen a közelben van Várffy szobája! Ha annak a fickónak nincs egy seprűje valahol a lakosztályában, akkor senkinek.
 - Rögtön jövök! - kiáltom oda Selwynnek, de már rohanok is, hogy betörjek a házvezető-helyetteshez.
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. június 24. 12:11 | Link

A felfordulásban, kitérő Cath-hez és Evenához

Az első pillanatban azt hittem, hogy csak valami ostoba tréfa hangja ez, ám, ahogy egy pillanattal később megindult az iskola, már tudom, hogy nem. Nem indultam el azonnal, előbb a legszükségesebbeket a hátizsákomba pakoltam, valamint kiadtam az instrukciókat az alsóbb éves gyakorlaton lévőknek érkezők esetén. Küldtem egy-egy baglyot Adriannel és Emeraldnak is, hogy ha tudnak, jöjjenek segíteni, mert baj van. Minden segítő és hozzáértő kézre nagy szükségünk van ilyen áldatlan állapotban. Remélem, hogy a tényleges gyógyítók is visszaérnek hamarosan, hiszen én csak a sokadik helyettes vagyok itt. Mire odaérek, addigra már szép tömeg érkezett meg a Levita bejáratához, és meg is van az első sérült, aki mellett legalább ismerős arcot pillantok meg.
- Hope!
A lány nagyon remélem, hogy tényleg segíteni van a fiú mellett, és nem ő okozta a sérüléseit, mert akkor ellátom én is a baját, függetlenül attól, hogy nő, a húgom, és az anyja azt mondta, jogom van hatalmat formálni mindkettejük felett. Letérdelek a sérült mellé, és mivel eszméleténél van, a sérülése pedig enyhe azokhoz képest, akik bent vannak, a húgomra fordítom a tekintetem.
- Vidd el őt a gyengélkedőre és utána gyere vissza segíteni, rendben?
A válasza után pedig le is zárom a kommunikációt vele, és felkelve inkább az irányítás központi alakja felé veszem az irányt, így pillantom meg a nőt, akinek viharos távozásával némiképp megváltozott a napi rutinom. Nem tudtam, hogy visszatért, de örülök neki.
- Noxen kisasszony, örülök, hogy látom. Ha ennek itt vége, beszélnünk kellene.
Történt pár változás az elmúlt hetekben, mint például a szolgálati lakása kiadása, és nem tudom, hogy tud-e róla, illetve a holmija ideiglenes elszállásolása a polgármester lakhelyén. Viszont most nem ez az elsődleges problémánk. A tömeg zúgolódása viszont túl hangos, és így nehéz lesz összpontosítani, éppen ezért mágikusan felerősített hangommal először füttyentek, ez általában olyan, ami váratlanul éri az embereket.
- Kölykök!
Ennél kedvesebb most sajna nem futja tőlem.
- Aki segíteni akar a sérülteknél, az Dr. Noxent kövesse, aki a védővarázslatokban jártas, az Selwyn professzort, aki bámészkodni akar, az pedig engem, mert régen átkoztam már meg embereket. Köszönöm!
Mondjuk ezek után az is biztos, hogy csökken a gyengélkedő látogatottsága, de ez már mellékes. A hangom visszahalkítva pillantok a közelünkben állókra, hogy döntsenek, mit tennének inkább.  
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 24. 13:37 | Link

Mindenki


A bagoly kézhez kapását követően sietve jöttem két feltöltött elsősegély ládával felszerelkezve egyenruhában, hiszen épp dolgoztam, amikor a tollas beszállt a nyári jó időre tekintettel nyitva tartott ablakon. Talán még nem érkeztem túl későn, mert nem látom nyomát komolyabb egészségügyi beavatkozásnak, de felbolydulásnak igen. Sok idegen arcot és pár ismerőst is felfedezek a zsibongó tömegben, ezért igyekszem megtalálni a felettesemet Dr. Payne-t, aki az értesítést küldte. Egy kisebb csoporttal áll, akik közt ott van a falu orvosa, aki helyett felvettek, de mire odaérek ő már elsiet, így nincs alkalmam jobban megfigyelni. - Doktor úr, jöttem ahogy tudtam! Hoztam felszerelést is, gondoltam jól jöhet. Hová tehetem? Van már felállított vészhelyzeti betegellátási központ?- kérdezem gyorsan, érzelmektől mentesen és mindenek felett lényegre törően, hiszen ahogy elnézem nincs sok idő a finomkodó csevegésre. Míg várom az utasításokat arról, hogy mit kell tennem, addig végigjáratom tekintetem a környezeten. Káosz mindenütt. Fejetlenség és kétségbeesettség. Pontosan az, amit egy ilyen helyzet szülni szokott egy nagy közösségben. Pár önjelölt hősködni próbál majd, míg néhányan vezető szerepükben irányítják azokat, akik bár tudnak, de saját fejük után menni nem mernek maguktól. Szerencsére így, hogy visszatért a Doktornő már remek az egy főre eső gyógyítani képes személyek száma. Vajon végleg visszajött vagy csak ideiglenesen? Erre a kérdésre még remélem lesz időm megtudni a választ. Nem szeretném ilyen hirtelen elveszteni a munkám, de talán nem is fogom és ő is alkalmaz majd ha marad. Minden esetre most sokkal fontosabb dolgokra kell, hogy koncentráljak és meg is teszem. Szemeim egyenesen felettesemre szegezem és figyelem mit mond nekem.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. június 24. 17:18 | Link

Noel majd Will, végül Ms Noxen és Ms Stone

- Hogy te mekkora egy tapló vagy! Csak gratulálni tudok annak a szerencsétlennek, akinek köze van hozzád. Hímsoviniszta barom!
Nem kellene leállom az ilyenekkel, tényleg nem. Sajnálom azt a szerencsétlen Fannit, legyen bármennyi köze is hozzá. A kérdésére, hogy vajon miért gondolom, hogy rellonos, látványosan megvonom a vállam.
- Gondold végig drága az előbbi perceket, és rájössz.
Végül is, mi történhet? Megátkoz? Akkor kikaparom a szemét, nem tudom, melyikünk jár rosszabbul. Mire azonban reagálna, elhívják, így én csak sóhajthatok egyet. Hát ez aztán eléggé kiábrándító, pedig olyan régen veszekedtem már egy igazán jót, és ez az Ombozi Noel eléggé jó alapanyagnak tűnt hozzá.
- Fine! Amúgy is vinni akartam.
Emelem fel a két kis mancsom védekezően, amikor Will beszól. Hát hihetetlen, komolyan mondom, a én vagyok ezek szerint a központi kedvenc nála. Máskor nem szokott ilyen hülyének nézni, mondjuk oké, máskor ott van velem Chris is, aki eleve elviszi a showt. Viszont kérte, hogy menjek, és én megyek is, a srácot a hóna alá nyúlva húzom fel, és lököm rá a hátamra.
- Ha összevérzed a ruhám, kicsinállak.
Morgom, de nem nagyon hiszem, hogy eljut a tudatáig, inkább nem állok le, mert azért nem könnyű a kölyök. A gyengélkedőn elviszem egy távolabbi ágyig, mert tudom, hogy a közelebbiek a súlyosabb sérülteknek kellenek, elmondom, hogy nem vészes, csak lefejelték, és utána indulok vissza a tömegbe, hogy megkeressem a bátyámat, aki két nő közelében van.
- Elvittem a gyengélkedőre a srácot. Csókolom.
Az első mondatot Willnek intézem, a másikat meg a két nőnek, és én itt meg is állok, mert úgy érzem, a legtöbbet nekik tudom segíteni.
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2018. június 24. 19:41 | Link

Seth, Evena, Aaron és Mindenki


Kicsit tanácstalanul toporog Seth közelében, miután az elengedte a karját és átvette a mentés irányítását. Hátra pillant, de a védvonal jól működik, ráadásul jönnek még kollégák, akik elterelik a kíváncsiskodókat. A lesifotós is biztonságba kerül végre valahára. Aaron pillantásából pedig átjön mi futott át az agyán, de nem haragszik, amiért az nem nézte ki belőle, hogy van seprűje. Jól is bánik vele, bár a varázslógolf nem seprűs játék, de attól még nem veti meg a jószágot. Épp nyílna ajka, hogy szóljon a tévedés miatt, mikor befut Noxen kisasszony. Még az átváltozás utolsó pillanatait is látja, így jogosan, felmerül egy ötlet benne. Sethez fordul.
- A kisasszony -mutat Evenára - gond nélkül berepülhetne a Levitába. Holló alakban kis helyre is be tudna hatolni, és könnyebben is mozogna odabent -
Most a hölgyre emeli kérdő tekintetét, aztán vissza a férfire.
- Mit szólnak hozzá? - A seprű lomha és esetlen egy madár röptéhez képest. Bárki ember súlya megterhelné az omladozó falakat, amikor bemászna az ablakon vagy hasadékon. Egy apróbb madárnak több esélye van bejutni, de kérdés, hogy a nő vállalja-e a veszélyes küldetést. Attila jól ismeri a benti körülményeket, hisz látó lévén részletes infója van róluk, amit képek és hangok formájában kapott. Ezt is előadja a hallgatóságnak, ha érdekel bárkit is.
- Tudom, hogy sok a füst bent, lángok nyaldossák az egész Klubhelyiséget, de csak kisebb sérüléseket láttam. Eddig nincs komolyabb, életveszélyes sebesült, de nincs sok időnk. A lángok és a füst komoly bajok forrása lehet. - Nem akart okoskodni, de meg kellett osztania a többiekkel a látott képeket, amit azonban anélkül is lehetett sejteni.
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. június 24. 22:29 | Link

A mentés irányítója és résztvevői

 Kollégám Dr. Payne beszélni szeretne velem, ha ennek vége, ahogy ő fogalmazott, miközben már indulóban voltam. Szavaira csak bólintottam jelezve, hogy észben fogom tartani és egy arra alkalmas időben vissza fogunk térni rá és ebben biztos lehet. Futólag viszonoztam néhányat azok közül a köszönések közül melyet a vezetők felé menet hallottam és nekem szólónak tűntek. Odaérve a két tanához ők előbb nem igazán figyeltek rám, ám ez azonnal megváltozott, amint egyikük meghallotta, hogy hollóvá tudok válni, s így már mint értékes segítőre néznek rám, ami örömmel tölt el, hiszen ezért jöttem. - Vállalom! - mondom határozott, elkötelezett hangon, s tekintetemben a rendíthetetlen akarat szikrái csillannak meg. - Fel tudom mérni a károkat, a sebesültek számát és helyzetét, s akin tudok ott helyben segítek, hogy mielőbb kijuthasson egy arra megfelelő menekítő úton - vázolom fel gyorsan tervemet, melyet meg is valósítok, ha erre lehetőséget kapok. Anélkül természetesen semmit nem teszek, hogy ne engedélyeznék, hiszen nem akarom még magammal is emelni a veszélyeztetettek számát, abból bőven van körülöttünk elég. - A füsttől és lángoktól való ódzkodás olyan dolog ebben a helyzetben, amire nincs idő, s ahogy látom a statika sincs a pártunkon - nézek a romok felé, majd a két férfira és elkezdem az átalakulást. Előbb karjaimat teszem szárnyakká, hogy még ha szükséges beszélni mindenképp tudjak. Ez a nem veszélytelen küldetés most talán segíteni fog elterelnem gondolataimat, melyek minduntalan Norbi felé húznak vissza.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2018. június 24. 23:09 | Link

Mindenki, de főleg Evena

Blake elrohan, helyébe azonban újabb emberek érkeznek - gyógyítók, tanárok, bár ez nem feltétlen jelenti, hogy a helyzet javulni fog. Ékes bizonyítéka ennek az, ami a jóslástan tanár szájából hangzik el, mielőtt még válaszolhatna Noxen kérdésére.*
- Eszébe ne jusson!-*csattan fel Huszthy felvetésére, mert épp az imént mondta el, hogy a tornyot védő bűbájok nem feltétlen szűntek meg, de ezek szerint a férfi nem ért hozzá, csak okoskodik.*- Elintézem, hogy biztonságosan bejuthassanak mentőcsoportok, de momentán csak én tudom megmondani, hol és hogyan lehetséges. Ne kockáztassa, hogy a varázslatok detranszfigurálják, vagy illetéktelen behatolóként azonosítsák.-*Remélhetőleg nem kell még egyszer elmondania, mert nincs ideje minden egyes utasítását elmagyarázni, nem tanórán ülnek.*
- Akkor ne tartson fel,-*fordul oda Huszthyhoz, aki az egyértelmű tények ismertetésével sehova sem vezető monológot tart épp. Aztán a gyógyítóknak int, miközben előkapja zsebéből a Szitakötőt.*- Ez az átjáró biztonságos, ha a túloldal szabad, át tudnak jönni rajta. Maradjanak itt, ha járhatóvá tettem másik útvonalat, azonnal küldök patrónust.-*Máris mozdul tovább, ablakot nyitva és felugrik a párkányra, hogy a levegőre fektesse a repdeszkát, amit beszéd közben normál méretűre változtatott, rálépve. Magához inti Evenát, mellőzve a szemkontaktust, hogy szünet nélkül varázsolhasson.*
- Jöjjön! Mihez ért a medimágián túl? És maga?-*kérdezi az esetleges csatlakozóktól, miközben egy-egy pálcaintéssel felcsatolja a rögzítéseket. Ez a szerkezet szabadon hagyja a kezeit, mégsem akadályozza a pontos és gyors repülésben, sőt, szükség esetén elbírja még egy ember súlyát. Csak annyit vár, hogy válaszolhassanak, de a tekintete már a tornyot pásztázza. Nem engedheti, hogy a talajon mozogjanak az emberek, amíg meg nem újította a stabilizáló varázslatokat. Invitozni fog, a hajóról viszonylag gyorsan ide kellene érnie a cuccoknak - ott van a másik röpdeszka és Sebby seprűje, ha más nem is.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2018. június 24. 23:30
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 24. 23:16 | Link

Késve érkezve

Vígan tartottam visszafelé az asszonytól a szerkesztőségbe, amikor félúton láttam, hogy a torony állaga megváltozott. Egy pillanatra lefagyva néztem a változást, és talán valamennyire a robbanást is hallottam, ám most nem tudtam gondolkozni, csak néztem, hogy mi történik. A következő pillanatban pedig ösztönösen megindultak a lábaim felfelé. Még jó, hogy elkezdtem edzeni, mert a régi önmagam valahol a hatodik lépésnél adta volna fel a küzdelmet, így viszont nem kell ezen aggódnom. Amilyen tempót csak ki tudtam magamból követelni, olyannal hasítottam fel az emelkedőn, nem foglalkozva semmivel. Az egyik legfontosabb ember az életemben, Fanni is odabent lehet. Ha pedig bent van, akkor bajban van, és ki kell mentenem onnan. Nagyjából a fejelés után érkezem, szuszogva állva meg egy kisebb embertömeg előtt.
- Jött már ki levitás? Lehet valamit tudni? Nem láttatok egy kék hajú lányt? Kék, hát mit tudjam én milyen kék, kék.
Istenem, hogy ilyenekbe tudnak ezek a lányok ilyenkor belekötni. Halvány lilám sincs, hogy Fanni hajában éppen milyen kék az a kék, csak, hogy benne van, eléggé feltűnően.
- Maróti Fanni, igen, Anti bácsi unokája. Nem? Valószínűleg bent van? Francba!
Utálom, hogy ő bent van, én meg idekint. Nem is tudtam, hogy ekkora aggodalmat is ki tud belőlem váltani. A diákéveink alatt együtt jártunk, ugyan kölcsönösen állapodtunk meg ebben azért, hogy a saját démonjainkat elkergessük, de a tény, hogy így történt, és idő közben az egyik legjobb barátommá vált. Fontos a számomra, és ha kell, akkor puszta kézzel szedem le a téglákat, csak ki tudjam szabadítani. Most viszont csak hallgatom a lehetőségeket, és be is sorolódom Selwyn professzor mögé várva a következő utasítást.
- Főként a kiterjesztett pajzsbűbájokhoz, évfolyamelső voltam védekezésből, de ha beomlottak a menekülőutak akkor abban is tudok segíteni.
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. június 25. 07:45
Hozzászólásai ebben a témában

Levita
Diák Levita (H), Elsős diák


Veritas, Scientia, Sapientia
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 82
Írta: 2018. június 25. 16:20 | Link

Állapotjelentés

Akik kívülről figyelik a tornyot, láthatják, hogy a legnagyobb kár az alagsorban esett. Kb 5 méterrel az alap fölött keresztben végig berepedt a fala, majd ennek mentén megdőlt, "rátámaszkodva" az épület többi részére. Jelenleg a kastély keleti szárnyának fala biztosan tartja a tornyot, egyelőre nem várható, hogy tovább dől. Persze, ha a fal nem bírja tovább a plusz terhelést és beszakad, az egész torony ráborul, ezzel veszélyeztetve mindenki életét, aki a keleti szárnyban tartózkodik.

Veszélyes lehet az is, ha a tornyot rossz helyen éri plusz terhelés, mely miatt a meggyengült alap tovább roncsolódhat, ami ahhoz vezethet, hogy a torony kibillen jelenlegi bizonytalan egyensúlyi helyzetéből. Ebben az esetben a másik oldalra is eldőlhet, ahol már nem tartja a kastély, s miután kettétörik, felső része szabadon zuhanhat egészen a talajig.

A tűz legjobban a Klubhelyiségben lángol, onnan sűrű füst száll fel, odabent egészen minimálisra csökkentek a látási viszonyok, kintről sem lehet pusztán látásra támaszkodva felmérni mi folyhat odabent. A hálótermekben csak elszigetelt tűzfészkeket találni, az ablakokból nem integetnek levitások, valószínűsíthetően a kijárat felé igyekeznek mind. Az egyetlen hely, ahol nincs tűz és így füst sem, a Tündérkert, a levitások belső kertje, melyben magas páratartalmának és a még működő védővarázslatoknak hála nem tud lángra kapni semmi, valamint a légtisztító és -szűrő mágia a bejutó füstöt is rögtön semlegesíti. Ennek a teremnek azonban nincs ablaka, és nem tudni, hogy jelenleg tartózkodik-e odabent levitás vagy sem. Mint ahogy az sem tudható, hogy bent ragadt-e valaki az alagsori termekben.

A torony legtetején, a kilátó részen a védőbűbáj régen azt a célt szolgálta, hogy a levitások ne tudjanak leesni vagy netán -ugrani, most azonban bentről bárki szabadon kijöhetne, be viszont nem enged senkit. A kitört ablakokkal ugyanez a helyzet.

Néhol egészen hosszú és széles repedések futnak végig a falon, melyeken akár egy ember is átjuthatna, ezeken a helyeken azonban még kiszámíthatatlanabb a mágia működése, mint bárhol máshol a megrongálódott toronyban. Van olyan hasadék, mely szimplán taszítja a bejutni vágyót, míg a némelyikben vibráló varázslat meg is támadhatja az illetéktelen behatolót. De akad köztük, ahol biztonságos a bejutás, illetve szakértő által viszonylag könnyen biztonságossá tehető.

A szfinx továbbra sem mutatkozik, odabentről viszont hirtelen robaj hallatszik, majd néma csend...

/A klubhelyiség feletti emelet egy része beomlott elzárva a kiutat, a portrén keresztüli kijutás szinte majdnem teljesen lehetetlenné vált. Ugyanakkor szerencsére a torony stabilabb állapotba került, viszont rosszabb súlyelosztással nehezedik a keleti szárnyra./
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2018. június 25. 18:14 | Link

Visszatérve

Várffy lopott seprűjével a kezében, futva érkezik vissza a helyszínre, ahol azóta megszaporodott a segítők száma. A "Mihez ért?" kérdést teljesen magára - is - veszi, elvégre segíteni van itt, úgyhogy megválaszolja:
 - Zárnyitáshoz, csapdasemlegesítéshez elsősorban, bár főként már nem használt, ősi varázslatokban vagyok otthon.
Sajnos a kastély nem valami régi és nemrég még felújítások is történtek, úgyhogy Aaron valószínűsíthetően kevéssé tud hozzátenni a témához, de ha egy elkeseredett levitásnak valahogy sikerül kivetnie magát a toronyból, szívesen elkapja. Na, meg utasításokat végre tud hajtani, ha Selwyn professzor kiadja őket.
- Viszont tüzet oltani, törmeléket eltakarítani, helyszíni elsősegélyt nyújtani képes vagyok - von vállat, elvégre ez utóbbiak alap dolgok, amiket egy ereklyekutatónak tudnia kell, enélkül nem is mehetne terepre.
Aztán egy másik ablakot nyitva követi kollégája példáját és a párkányra lép. Lába közé véve a seprűt elrugaszkodik, és kintről is szemügyre veszi az megroppant tornyot, melyből egy hirtelen nagyobb zaj arra utal, hogy összeomlása még koránt sem érte el a végét. Közben természetesen nem távolodik el messzire, egy helyben lebegve várja, hogy a többiek is csatlakozzanak hozzá, és az esetleges utasításokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2018. június 25. 20:42 | Link

Mindenki, de leginkább Seth

Robbanás hangja rázza meg a kastélyt, mikor én épp táskámat a hátamra véve a hajó felé tartok, hiszen mára már végeztem a gyakorlattal a Gyengélkedőn. Robbanás. Hát, ez sosem jelent jót, szuper.
Az embertömegek áramlásából nem nehéz rájönni, merre kell mennem hogy önjelölt mentőst játsszak, amikor még nincsen diplomám - vagy hogy aurort, akit nem vettek fel az akadémiára. Mindenesetre vészreakcióként indul meg bennem ez a mentési ösztön, ahogy a magasba emelkedek, hogy az embertömegek fölött repülve (igénybe véve a szél segítségét) arra menjek, amerről ők jöttek - a baj felé.
- Mi a...? - motyogom magam elé, mikor megpillantom a plafonhoz simulva azt a borzalmat, amit idevetett elém a sors. A Levita-torony felrobbant - füstszag terjeng, a portré szemlátomást használhatatlan, itt van pár tanár, Huszthy meg az a két doktornő, aki mindenhez ért. És Seth. Arra kicsit megkönnyebbülök, hogy meglátom. Will!
Mihez ért...? - csípem el a bátyám szavait, ahogy közelebb érek hozzá, és közvetlenül mellette elegánsan helyezem le magam a földre (bár erre nem fordítok külön figyelmet, hisz kisebb bajom is nagyobb az eleganciánál).
- Seth, gyógyítókhoz menjek vagy neked segítsek? - vágok bele rögtön, hiszen nekem fogalmam sincs, mi is történt itt pontosan; és ha Seth itt van, az azt jelenti, hogy már ki is talált valamit, nekem pedig célom a leggyorsabb és legbiztonságosabb megoldásokat választani. Amikről Sethnek - általában - azért van fogalma.
- Odabent füst van, ki tudom szívni onnan egy pillanat alatt - hadarom, bár az is igaz, hogy ehhez nem ártana látnom is valamit. - Mind bent rekedtek?
Hozzászólásai ebben a témában



Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. június 25. 21:19 | Link

Mindenki, de főleg Seth

 Félig átalakulva szárnnyá vált, fekete tollakkal borított karokkal hallgatom a fő koordinátor hozzám intézett erélyes szavait, amikkel arra int, hogy ne heveskedjek és vessem be magam a romos épületbe felelőtlenül. Egyáltalán nem állt szándékomban akciózni, ezt gyorsan le kell szögeznem, hogy ne aggódjon. - Nem fogok engedély nélkül bemenni - mondom érthetővé téve, hogy tökéletesen tisztában vagyok a helyzet komolyságával, veszélyével és súlyosságával - Mindenfajta alap varázslatot tudok, de főleg a gyógyítás az erősségem az animágiám mellett - felelem kérdésére, ám képességemről mélyen hallgatok, hiszen mostanában nem szívesen használom. A birtokomon történtek óta tartok az erőmtől. Sötét oldalának felfedezése lassan kell, hogy történjen és ehhez, ha csak a végszükség úgy nem hozza, ragaszkodni szeretnék. Eközben befut még egy segéderő, egy fiatalember személyében, aki a levegőt uralja, legalábbis szavaiból és érkezésének módjából erre következtetek. Úgy vélem helyesen. - Indulhatunk... - közlöm és teljesen felöltöm holló alakomat, majd ha ők is elindulnak én is könnyed szárnycsapásokkal emelkedem fel a magasba, s közvetlenül a férfiak mellett repülök, hogy velük együtt mérjem fel az egész tornyot körös-körül keresve a lehetséges kiutakat. Közben alattunk zajlanak az események, s az emberek jönnek mennek. Minden figyelmem leköti a kutatás, ám amint újabb omlás hangjai rázzák meg a léget még sürgetőbbnek érzem, hogy mielőbb szakszerűen cselekedjünk.    
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. június 25. 23:13 | Link

ZSOMBI meg a többi jelenlévő
Levita galiba avagy jöttünk lábatlankodni | x

Éppen a klubhelyiségben üldögéltünk az egyik háztársammal, amikor ez a hatalmas robaj megrázta a kastélyt. Zsombi felvetette, hogy megnézhetnénk, mégis mi volt ez. Részemről ugyan már készültem haza Budanekeresdre, azonban engem is érdekelt, ez meg mi lehetett. Kiváncsian robbanunk hát ki a Navine körletből és indulunk meg, hogy kiderítsük, mi a helyzet. Nem lehet eltéveszteni, hol a fő esemény, hiszen többen is arra tartanak és egyre nagyobb a hangzavar, amerre megyünk. Mint kiderül, a Levita toronyban történt valami.
- Azta - véleményezem a látványt, amint elém tárul, milyen állapotban van a kékek birodalma. Eltátott szájjal pislogok. Soha még csak hasonlót sem láttam közelről. Semmilyen katasztrófát, balesetet... semmit. Földbe gyökerezett lábbal állok és csak nézek ide-oda. Van mit nyomon követni, hiszen megannyi tanár és diák csoportosult itt össze, próbálva megoldást találni, összefogva segíteni. Pár méterre állunk tőlük. Nem messze néhány tanár meg prefektus elkezdi felszólítani a mezei bámészkodókat, hogy ha nem tudnak segíteni, menjenek minél messzebb, ne legyenek itt útban. Hiába hallom, amit mondanak, csak nézek ki a fejemből. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy sokkban vagyok, de annyi biztos, hogy magamnál sem vagyok teljesen. Letaglózva. Ez a jó kifejezés talán.
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
online
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2018. június 26. 00:30 | Link

Ricsi, Evena, Aaron és Marcell

- Ide!-*gyakorlatilag meg se várja, hogy az öccse befejezze a kérdést - ha valakire, rá óriási szükség van most, míg a gyógyítók egyelőre csak készenlétben várakoznak. A kérdésre nem felel, nem tudni, mennyien vannak bent és kik ragadtak ott, de erről bármelyik önkéntes felvilágosítást adhat (és valószínűleg meg is teszi majd).
Időközben a hívott tárgyak is megérkeznek, ügyesen elkapja őket, hogy Marcell elé tartsa a seprűt és a röpdeszkát. A szabadon maradó repülőeszközt itt hagyja, hogy még valaki csatlakozhasson, ha esetleg késve befutna még.*
- Válasszon! Maga bemegy velük, követi az útmutatásukat és elkezdi az evakuációt,-*gesztikulál Apáthynak Ricsi és Evena irányába, mert emlékszik a srácra és megbízhatónak ítéli a tudását, bármilyen kelletlenül is küld bárkit odabentre.*- Maga első körben velem marad,-*int Blakenek, mert ha ereklyevadász, akkor rendelkezik néhány készséggel, aminek most nagy hasznát veszi, ha elsőre nem is úgy tűnik. Ezzel ellöki magát a párkánytól, hogy a többiek is felszállhassanak; eltávolodik a kastélytól, hogy az egész tornyot belássa. Nemcsak a füsttel lesz gond, a klubhelyiség lángjai már elharapóztak, ami további problémát jelent.*
- Odabent le kell vinni a hőmérsékletet is, de ne hirtelen, mert a felhevült elemek megrepedhetnek. Ha vizet kondenzálsz, figyeld, hogy reagálnak a falak,-*köti az aeromágus lelkére, mert bízik a képességeiben, a tapasztalatai viszont hiányosak. Nála nagyobb segítséget perpill talán nem is remélhet, főleg, mert ismerik egymás gondolkodását és ő tanította bűbájokra, nem kell vesztegetnie az idejét. Amíg ő felméri a terepet, rábízhatja a csapat felkészítését.*
- Tedd őket tűzállóvá és hőállóvá. Amennyiben leszállnak a toronyban, landolás előtt könnyítő bűbáj. Ahol lehet, javítsák a belső struktúrát vagy ha nem megy, tüntessék el a törmeléket a terhelt oldalon. Ricsi meg tudja mutatni a szükséges varázslatokat, ha nem biztosak benne.-*zárja le, szinte azonnal elreppenve, mert minden másodperc számít. Szemüvegén keresztül manaszálak egész pókhálóját látja, akármerre is néz, de tudja, mit keres. Az ablakokkal és a nagy repedésekkel kezdi, egy teljes kört megtéve a torony körül, hogy valamennyi lehetőséget számba vegye és összehasonlítsa, osztályozva és jelölve őket. Behatoláshoz elég lesz néhány kisebb, ami időt nyerne neki, hogy valódi menekülési útvonalat alkothasson.
Sorrend: bejuttatni a csapatot, gyorsan konzerválni az alapot és megerősíteni a falat, aminek a torony támaszkodik, utána létrehozni egy evakuációs vonalat és megkezdeni a helyreállítást.*
- A naranccsal jelölt nyílásokhoz ne közelítsenek kívülről. A vörössel jelöltekhez egyáltalán ne. Blake, a zölddel jelöltek a magáéi, hatástalanítson rajtuk annyi bűbájt, amennyit tud,-*Ezek a legegyszerűbbek, bár nagyon kevés akad belőlük, viszont ezeknél nem fenyeget további szerkezetgyengülés vagy mágikus baleset. Ő maga egy első emeleti, nagyobb repedést céloz meg a torony oldalában, ami stratégiai fontosságú, mivel biztonságos méretű, jó kiindulópont és a falak stabilitása is elfogadható - még. Olyan közel repül hozzá, amennyire csak a lehetőségei engedik, pontos, végletekig kiszámított mozdulatokkal dolgozva, felváltva ellenőrizve a fal integritását és a beleszövődő manaszálakat bontogatva. Hoppanálásgátló, detraszfiguráló, sötét mágia blokkolók, mászásgátlók, riasztók szövevényén verekszi át magát, amit lehet, szabályosan oldva fel, a maradékot viszont meg kell törnie, mert nem áll módjában kísérletezni. Feszült koncentráció ül az arcán percekig, mielőtt megidézne egy kis csapat madarat, egyenesen a nyílásnak irányítva őket.
Ha ők átjutnak, akkor indulhat a csapat is.
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. június 26. 11:18 | Link

Big Bang Theory Bagolykőmódon


A szokásos semmittevésben töltötték el a délutánjukat a klubhelyiségben. Márton épp egy tankönyvet olvasgatott unott fejjel, amikor meghallották azt a borzalmas ricsajt. Fogalma sem volt róla, hogy hova tegye a dolgot, így inkább felajánlotta, hogy haverjával együtt menjenek, nézzék meg milyen újszerű bulit csap a levita mostanában.
Ahogy a folyosón egyre közelebb értek, már érezni lehetett a füst eltéveszthetetlen szagát. Ahogy pedig közelebb értek, csak egyre bizonyosabbá vált a helyzet. Ez nem valami kis csíny volt, ahogy szokott, ez most komoly volt.
Ott álltak Thomasszal egymás mellett, mind a ketten teljesen lefagyva. Zsombor, Márton. Márton, Zsombor. A két fél belső csatát vívott. Míg előbbi azonnal elmenekült volna onnan, hogy még az emlékét is kiürítse a fejéből, addig utóbbi szeretett volna a kimenekítésben is részt venni. Érezte ahogy az idegei megfeszülnek, és nem is értette, most mi történik. Állkapcsa megfeszült, ujjai belemélyedtek tenyerébe, és kis hegeket hagytak ott maguk után jelzésül.
Úgy tűnt egyik fél sem bír el a másikkal, mígnem egy tanár meg nem zavarta koncentrációját, hogy arrébb tuszmákolja - merthogy a kérésre egyszerűen nem figyelt. Ez az elterelés kellett ahhoz, hogy Márton kapjon irányítást. Komoly tekintetét Thomasra szegezte.
- Segítenünk kéne. Kicsik vagyunk, olyan helyre is be tudunk jutni, ahová a felnőttek nem! - kezdte a győzködést.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet